Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-23 / 152. szám, szerda

1954 . íűnius '23. Hl S3Ü0 Közös cél: a mezőgazdasági termelés növelése A lukanényei szövetkezeti tagok napról napra saját tapasztalataik alapján meggyőződhetnek arról, hogy a mezőgazdasági termelést növelni — amint azt a CsKP X. kongresszusa meghatározza — csakis a szocialista mezőgazdasági nagytermeléssel lehet, tehát az egységes földművesszövetkezetek ­ben, ahol már egyesítették a föl­det, s ahol azt gépekkel jól meg lehet művelni. Ez a nagyobb hek­tárhozamok záloga, an#t az idei várható termés is bizonyít. A lu­kanényei brigádközpont traktoro­sai a munkákat az agrotechnikai határidőben és a szövetkezeti ta­gok megelégedésre jól végezték el. A szövetkezetek és a brigádköz­pontok közötti munkaviszony jó, ugyanis ennek a brigádnak a ve­zetője, Nemcsok László, a trakto­rosok munkáját helyesen és idejé­ben szervezi meg, amiért a szövet­kezeti tagok és traktorosok nagyon kedvelik. A traktorosok egyúttal a szövetkezet tagjai, akik a brigád, vezetővel a munkát jól végzik a­földeken, hogy mennél magasabb hektárhozamokat érhessenek el, mert a szövetkezettel kötött szer­ződés szerint Ilyen esetben jó ju­talmazást kapnak. Hogy a szövet­kezet és a brigádközpont közötti kapcsolat mennél szorosabb le­gyen, a traktorosok a gazdasági vezetővel és a brigádvezetővel részt vesznek minden szövetkezeti taggyűlésen, ahol megvitatják a jobb gazdálkodási lehetőségeket. A szövetkezeti tagok is részt vesznek a központi tanácskozásokon a bri­gádik ;'-zpontban a szövetkezet elnö­kével, Zat'ko Lászlóval, akinek | nagy része van abban, hogy a szö­i vetkezet ilyeji szép eredményeket ért el eddig. A lukanényei szövetkezet eddigi gazdálkodása magas színvonalú, amit a beadási kötelezettségek tel­jesítése is bizonyít. Évi sertéshús-, tej- és tojásbeadásukat már eddig száz százalékra teljesítették. A ser­téshúsból a terven felül még 30 mázsát is beszolgáltattak a közellá­tásnak. A szövetkezet pénzügyi gazdálkodása is aktív, ugyanife nem merítették ki eddig a munkaegysé­gekre járó pénzmennyiséget, s az elvégzett munkát mindig idejében kifizetik. A munkaegység tervezett értéke 14.— korona és 5 kg gabo­na. Az idei termés előreláthatólag növeli a pénzbeli és természetbeni juttatást. A kapásnövényeket ;s idejében megművelték és gyomlál­ták és ezért szép termés ígérkezik. Amikor Zat'ko elvtárs, az elnök látta a kedvezőtlen időjárást, hogy emiatt a kapálást nem végezhetik gépekkel, megszervezte a helybeli ifjúságot, amelynek tagjai ebben a munkában teljes erejükkel részt vettek. A nyári munkákra is alaposan fel­készülnek a szövetkezeli tagok. Szombaton, június 19-én taggyűlést tartottak a szövetkezetben, ame­lyen Zat'ko elvtárs ismertette a jelenlévőkkel az idei aratási és cséplés! tervet, hogy minden szövet­kezeti tag tudja, mit fog az ara­táskor és csépléskor dolgozni. Hogy a szövetkezeti tervet a trak­torosbrigádéval összeegyeztethessék, a szövetkezeti taggyűlésen részt vett minden traktoros is Nemcsók brigádvezetővel. A szövetkezet szerződést -kötött a gép- és trak­torállomással a kombájnaratásra, amelyre már nagyban készülődnek. Kedvezőtlen időjárás esetén előre elkészített pajtákban fogják szá­rítani a gabonát, s a gép- és trak­torállomás egy gabonaszárításra és tisztításra átszerelt cséplőgépet biz­tosít részükre. A raktárhelyisége­ket kitisztították, kimeszelték. Be­adási kötelezettségeiknek mindjárt a cséplőgéptől eleget tesznek, A lukanényei szövetkezet jó gazdálkodását látva, a tavaszi munkák folyamán Öt kis- és kö­zépparaszt belépett a szövetkezet­be. Ezen a héten is jelentkezeit egy újabb, eddig egyénileg dolgozó paraszt, hogy vegyék be a szövet­kezetbe, mert meggyőződött arról, hogy a szövetkezet munkasikerei sokkal nagyobbak, mint az egyéni­leg gazdálkodóké. Minden bizony­nyal az aratási munkák után to­vábbi parasztok jelentkeznek a szö­vetkezetbe, mert a nyári munkák folyamán meggyőződhetnek a kö­zös munka és gazdálkodás előnyei­ről. A szövetkezeti tagok és a trak­torosok példás és áldozatkész mun­kájukkal, s a szövetkezetben elért eredményekkel világosan bizonyít­ják, hogy a CsKP X. kongresszu­sának a mezőgazdasági termelés to­vábbi fokozásáról szóló határozatát csakis közös munkával lehet telje­síteni, sőt túlteljesíteni, ami hozzá­járul a dolgozók élelmiszerekkel való jobb ellátásához, és iparunk nyersanyagalapjának növeléséhez. František Kabát, a földművelésügyi megbízotti hivatal dolgozója. Valóra válik a kongresszusi határozat A gömörl szövetkezet a tornaijai járás azon szövetkezetei közé tarto­zik, amelyek az év elejétől rendsze­resen teljesítik beadási kötelezettsé. g p tkot. A szocialista verseny és a CsKP X. kongresszusára tett fel. ajánlások teljesítése lehetővé tette, hogy három sertés és negyedévi mar­hahús beadásukat teljesítsék. A kongresszus előtti napokban főként arra törekedtek, hogy annak meg­kezdéséig teljesítsék az évi tej­beadást, — mint ahogy azt meg­ígérték. Lovska, Droppa, Cjpál te­héngondozók szorgalmas munkájá­nak meg ls volt az eredménye. Míg márciusban csali 250—270 liter tejet adtak a közellátásnak, a kongresz. szú* előtti napokban 400—450 litert szolgáltattok be. Az eredmények elérésében nagy segítséget Jelentett a nagymennyiségű zöldtakarmány és Malinyinova komplex módszeré, nek alkalmazása. Igy a kongresz­sztisig teljesítették felajánlásukat. Hogy az állatok hasznosságát és a tejhozamot növelhessék, elhatároz ták, hogy több mint 150 köbméter takarmányfélét már most elsllóznak. A begyűjtésről Németh András, a begyűjtési minisztérium járási meg­hatalmazottja gondoskodik. Rendsze­resen részt vesz a helyi nemzeti bi­zottság tanácskozásain és a falusi pártszervezet tag- 6s bizottsági gyű. lésein, ahol a beadási kötelezettsé. gek idejében való teljesítésének je­lentőségéről beszél. A kongresszus utáni első napokban részt vett a pártszervezet jgyűlésén, ahol megvi­tatták a kongresszusi beszámolókat és az elvégzendő feladatokat. Né­meth András ezen a gyűlésen fel­kérte a gömörl kommunistákat, hogy nyújtsanak segítséget a mezőgazda ­sági termékek begyűjtésében. A kommunisták munkájának eredmé. nye rövid Idő alatt megmutatko­zott. A gömöri szövetkezet teljesí­tette évi tojásbeadását és már 1500 darabot beadott terven felül. A kassai kerületben 127 szövetkezet kötött szerződést a traktor­állomással a természet­beni fizetésre A kassai kerületben már 127 szö­vetkezet kötött szerződést a gép. és traktorállomással a természetbeni fizetésre. A gép- és traktorállomás munkái, nak természetbeni jutalmazása nagy előnyt jelent a szövetkezetnek. Ezt tudják a lelesziek is. Ebben a szö­vetkezetben, ha pénzben fizetnének, úgy 426 hektár mélyszántásért, 919 hektár középszántásáért, 2S0 hek­tár kombájnnal való learatásáért és 233 hektár aratógépetokel való learatásáért 631.752 koronát kellene fizetniük. A természetbeni jutalma­zásnál, ha a bevásárlási árakra szá­mltjuk át, csak 480.254 koronát fi­zetnek ugyanezekért a munkákért, ami 151.498 korona megtakarítást jelent. A királyhelmeci gép. és trak. torállomás dolgozói a leleszi szövet­kezettől a szerződés alapján 1 vagon búzát, 125 mázsa sertéshúst, 52 má­zsa marhahúst, 2 vagón burgonyát és 11.450 liter tejet kapnak. Csoportvezető nap kibújt a felhőfoszlányok közül s megindult megszokott napi útján. Tűző sugarai megtörtek a har­matosan csillogó zöld határon. Jó ei a napsütés, kiváltkép most a takar­mány betakarításakor. Szépen felszá­rad a lucerna, ízletes, zamatos lesz a széna. A vágséllyeí szövetkezet tag­jai okosan felhasználják ezeket a ked­vező napokat, s teljes erővel hozzá­láttak a lucerna, szénabetakarítási munkákhoz. A harmat pedig azért jó, mert nem pereg le a lucerna le­vele. Így a mezei csoport már a ko­ra reggeli órákba n a határba indul. Mindegyik kezében háromágú villa, s szaporán forgatják a dús lucerna rendeket, majd a villára szúrva odábbviszik, hogy szépen formált boglyákat rakjanak belőle. Szinte percenként fogynak a rendek és pil­lanatok alatt emelkednek újabb bog­lyák. A boglyázó irányítja őket: ,,most ide adj egy villával István. Te meg Péter a másik oldalára tedd, mert különben olyan lesz a boglya, mint a részeg ember. Az emberek mosolyogva tesznek eleget a kérésének és megjegyzik: érti ez az István a dolgát — nemhiá­ba. hogy egész életében mindig gaz­dálkodott. S még lelkesebben fognak a munkához, hogy minél hamarabb végezzenek a takarmány betakarí­tással. — Ugyan '— ki az az ötven év körüli, középmagas, szőkepíros em­ber, aki a boglyázást irányítja és akit az emberek Istvánnak szólítanak egy­más között? — töprengek magam­ban. Rövidesen megtudom, hogy nem más, mint Zsitnyák István — a cso­portvezető. . Nemsokára a vágsellyei szövet­kezet megalakulása' után lett azzá, mert jó munkájával bebizonyította, hogy érdemes erre a tisztségre. Azt is megtudom, hogy három és fél­hektár földön gazdálkodott. Kora reg­geltől késő estig fáradozott, de mun­kája nem nagy eredménnyel járt. Sem műtrágyát, sem elegendő istál­lótrágyát nem adhatott földjeinek, s így bizony nem ért-el valami magas termést. Közben még jöttek egyéb bajok is és éppen hogy csak a ke­nyérnek való termett meg, Ruházko­dásra is szűkösen jutott. Boldogan lépett tehát a szövetke­zetbe és feliéiekzett, amikor megje­lenték a traktorok és hatalmas táb­lákba össztszántva egyesítették a nadrágszíj parcellákat. — így már érdemes gazdálkodni — töprengett olykor-olykor. Buzgón látott munká­hoz, s többi társát is lelkesítette. így azután jó munkával kiérdemelte, hogy hamarosan megválasztották cso­portvezetőnek. A felelősség növekvésével éš a mun ­ka irányításával gondjai megszaporod tak, de kötelességének lelkiismerete­sen eleget tesz. Ott van mindenül ahol szorít a munka. Most kemény munka folyik a hc­tárban. Kora reggel a szénát s a lu­cernát gyűjtik, hogy a harmat fel­szálltáig boglyákba rakják Az álh toknak ízletes takarmány kell, e tartja a csoport szem előtt Nyolc ó után a cukorrépába mennek. Alig k nap és végeznek a második kapálá sal. Szépen elbokrosodott a cukor r t pájuk, már rég ellepte a földet és nagi termést igér. Lesz mit a cukorgyári szállítani, lesz sok cukor. Zsitnyák István maga is megfogja a kapanye­le t és versenyt dolgozik a többivel. Este 5 óra után megint szén Í ' kazaloznak, sokszor 9—10 óráig Irányítja a munkát, körül-kőrül gi reblyézi a kazlat, hogy arra akárki ránézhessen. Néha egy-egy lustálb tag szóvá teszi, hogy elég volna csak nyolc órát dolgozni. Ilyenkor Zsi nyák elmosolyodik és csak enny' mond: „Jut idő majd pihenésre. Ma télen, amikor a szél a havat hord.i::. Lássátok, hogy szorít a munka, s lassan nyakunkon az aratás. A me­zőgazdaságban annyit kell dolgoz­nunk, amennyit megkíván. Csak ígj jutunk nagyobb darab kenyérhez, s több húshoz. Ilyenkor a méltatlankodó is fon­tolóra veszi a dolgot. Zsitnyák István pedig igyekszik szép szóval meggyőz­ni a tagokat és hajlanak is a szavá­ra. Munkáját úgy osztja be, hogy a nemzeti bizottságban is ele­get tesz hivatásának. A csoportjára eső 25 hektár kukorica nagy részét is már bekapálták. Egyenlő részben osztotta fel a tagok közzött, s íf jóval több a gondja. Harmincfelé ellenőrizni a munkát, nem kis dolci . Mégis ott van mindegyikről. Sa: ' szemé vél győződik meg a munkák el­végzéséről. Csak annak hisz, amit lát. Egyiknek tanácsot ad, másiknak segít, de olyan is akad, akit meg­dorgál — ha nem úgy végzi a muri kát, ahogy kell. Tűrhetetlenül fáradozik a szőve kezet megerősítésén és a tagok ga dagításán. Nem lankad, ha néha ne úc;y sikerül valami, ahogy szeretn • Kezdi elölről és addig csinálja, am nem tökéletes. Nem fárad el soh pedig sokszor éjfélkor kerül az ágy­ba. Büszke arra, hogy elsőnek vi gezték el a cukorrépa egy élését, el­sőnek végzik él a kapálást is. Most a kukorica mielőbbi bekapálása éi • d ekében fáradozik, hogy még ara­tásig befejezhessék a növényápólá munkát. „ Halász Ainbru 0. A TÖBB MINT KÉTEZER lelket számláló, üzletekkel, ikerablakos házakkal és emeletes iskolával tet­szelgő Nagymagyar községben sze­rényen, szinte szégyenkezve húzó­dik meg a földművesszövetkezet hámló vakolatú, szegényes épülete. Ha azonban az idegen átlépi azt a hepehupásra taposott küszöböt; el­képedve áll meg a szeme elé táruló meglepő látvány előtt. Kellemes, ragyogóan tiszta és olyan fényesen berendezett irodahelyiségben talál­ja magát, amely bármelyik városi hivatalnak is dicséretére válna. A falon ízléses képek, a kis kerek asztalkán színpompás mezei virág­csokor, az ajtóval szemben telefon­nal, írógéppel, számológéppel és iratcsomókkal megrakott vadonat új íróasztalok, s az egyik asztal mel­lett egy kedves arcú, szépen öltö­zött, mosolygó szemű fiatal nő. — Paiger Sarolta vagyok, a szö­vetkezet segédkönyvelőnője — mu­tatkozik be kedvesen, s barátságo-, san érdeklődik, hogy mi járatban vagyok. Amikor pedig megtudja, hogy a szövetkezeti elnökkel sze­retnék beszélni, készségesen át­telefonál érte a községházára, Amíg az elnök megérkezik, udvariasan el­beszélget velem, s olyan szakavatott jártassággal cseveg a szövetkezeti ügyekről, arra gondoltam, hogy ő „A legjobbak közé akarunk kerülni" hozzá is fordulhattam volna fel­világosításokért. Ebből a beszélge­tésből gyorsan megtudom, hogy Vlahy Sándort még egy éve sincs, hogy megválasztották elnöknek, nagyon szeretik és becsülik a szö­vetkezeti tagok, s amióta Vlahy az elnök, új ösvényre terelődött az az­előtt bizony komoly hibákkal vajú­dó szövetkezet. — TUDJA, — meséli a könyvelő­nő egészen neki lelkesedve — ez­előtt nagyon el volt hanyagolva a szövetkezeti állatállomány. A disz­nók, tehenek s a többi állatok egész­ségtelen fa alkotmányokban voltak, hamar meghűltek, s emiatt igen sok állat elhullott. Ma ezeket a bajokat már kiküszöböltük. Új, korszerű téglából épült istállókat, s ólakat húzattunk fel. a meglévő siló­gödör mellé még két betonozott silógödröt készítünk, emellett pedig egy új hatalmas takarmánypajta építését is megkezdtük, amely az új tyúkfarmmal együtt már agusztus elejére el is készül. Azután nagy ér­deme van az új elnöknek abban is, hogy július elsejétől megkezdjük a tehenek napi háromszori fejősét, hogy mesterséges megtermékenyí­téssel szaporítjuk a megcsappant marhaállományt és az anyadisznók malacoztatási tervét 78 darab ma­laccal túlléptük. Nem is beszélve arról az eredményről, hogy mind az őszi, mind a tavaszi gabonát százszázalékosan keresztsorosan ve­tettük el, hogy még a kazlak hglyét is megműveltük és hét hektár te­rületen a rozsot pótbeporzással ter­mékenyítettük meg. Két hektárnyi krumplit pedig előcsíráztatással ve­tettünk el. — NO, ŰGYLÁTOM, reám már nincs is szükség! — szakítja félbe az egyre érdekessebbé váló beszél­getést a nesztelenül betoppanó szö-. vetkezeti elnök. — Biztosan már megint alaposan „leszidott" ben­nünket a kis huncut. Megnyugtatom a mokányképű, vidám tekintetű Vlahy elvtársat, hogy még nem szedtük le a szövet­kezetről teljesen a keresztvizet, könnyítsen ő is a lelkén, sorolja fel ő a szövetkezet bűneit! . Az elnök mosolyogva helyezkedik el az egyik öblös székben, kényel­mesen rágyújt egy cigarettára és folytatja ott, ahol a könyvelőnő ab­bahagyta, — Hát az eddigi munkákkal rendben lennénk valahogyan! A L szövetkezetiek Punc János és Mucs­ka Béla csoportvezető vezetésével munkaversenyben állnak egymás­sal, s ennek köszönhető, hogy a répa, krumpli, a kukorica már meg­van kétszer kapálva, a napraforgó is rendben van, a takarmányt le­kaszáltuk és betakarítottuk, a do­háynak csak 30 százaléka hiányolja a kapálási munkát. Az aratásra is jól felkészültünk. Mindenki tudja beosztását, s képzett embereket ál­lítunk az önkötözőgépek mellé. — A begyűjtéssel hogy állunk, elnök elvtárs? — teszem fel Vlahy- nak a kérdést. VLAHY ELVTÁRS azonban en­nél a pontnál sem jön zavarba. Mi­után ismertette a könyvelőnő által már elmondott régebbi állapotokat, felsorolja, hogy az évi tervet tojás­ból eddig 68 százalékra, tejből 42 százalékra, marhahúsból 60 száza­lékra, disznóhúsból 38 százalékra, a gyapjú beadást pedig 105 száza­lékra teljesítették. — Van ám kongresszusi felaján­lásunk is — teszi hozzá sebesen, és elmondja, hogy szövetkezetük olyan felajánlást tett a X. pártkon­gresszus tiszteletére, hogy niinden beadási tartozását a tervbe vett ha­táridőre pontosan lerójja, sőt ezen felül még búzából 50 mázsát, árpá­ból 22 mázsát, rozsból 4.5 mázsát, zabból pedig 4 mázsát ajánl fel a közellátás céljaira! Az ég peremének legalsó határán bandukolt már az öreg Nap, amikc • fáradt, de egyenes tartású, vidám szemű férfiak, asszonyok és lányo mentek haza a munkából. ínycsik­landozó frissen főtt vacsorák illat csalogatta otthonukba a szomszédo­ló fiú és leánygyermekeket, amik lassan hazafelé indult velem a na^.y pirosra festett autóbusz. És amik; r behúnyt szemem előtt mégegysz* ­végigfutottak a hűvös kis szövetk, zeti irodában ellesett képek, jól et érzéssel ismételtem el magamban széltől, naptól cserzett, de újat, szebbet, még jobbat akaró szövet­kezeti elnök egyik mondását: — A NAGYMAGYARI SZÖVET­KEZET nem tartozik a legjobb szö­vetkezetek közé, de oda fog tartoz­ni! — És mi bízunk abban, hogy olyan emberek, mint Vlahy elvtár ;, Mózes Vince, a hetvennégyéves, d. töretlen munkaerejű Gottgeisl J;"­nos, Mózes István kovács, Lépes József, Boráros Károly, Csík Ján< és a többi szövetkezeti tag szavukat állják, s betartják ígéretüket. Neuman Jám I

Next

/
Oldalképek
Tartalom