Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-18 / 148. szám, péntek

1954 . iúnius 18. U1SZÖ Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának irányelvei a mezőgazdasági termelés legközelebbi 2-3 éven belül való lényeges növelésére Csehszlovákia első ötéves tervének sike­res teljesítésével jelentős sikereiket értünk el népgazdaságunk fejlesztésében, különö­sen iparunk építésében és átépítésében. A párt és a kormány nagy gondot for­dito.i. a nehéziparnak — hazánk szpcialista gazd iága alapjának kiépítésére, egyszer­smind a CsKP IX. kongresszusa irányelvei­nek megfelelően intézkedéseket tettek a mezőgazdaság további fejlesztésére és a dolgozó parasztok helyzetének, állandó ja­vítására. A mezőgazdaság előnyös hitel­nyújtás, fokozott gépesííőeszköz-, műtrá­gya-, nemesített vetőmag és egyéb szállít­mányok formájában pénzbeli és anyagi tá­mogatást kapott az államtól. Különösen az 1953. szeptemberi kormány­nyilatkozat után tettünk nagy lépéseket a mezőgazdaság megsegítésére. A kormány­nyilatkozat irányelveinek - megfelelően fel­emeltük egyes mezőgazdasági termények begyűjtési és felvásárlási árát, csökkentet­tük a kötelező beadások normáit, lényege­sen kibővítettük és előmyösebben folyósí­tottuk a mezőgazdasági hitelt, fc-koztuk a beruházási építkezést éq további gépesítő eszközöket bocsátottunk a mezőgazdaság rendelkezésére. Az állami kiskereskedelmi árak, különösen az iparcikkek árainak há­rom alkalommal történt csökkentése szintén a földműveslakosság javát' szolgálta. A végrehajtott intézkedések, a szövetke­zeti dolgozók, egyénileg gazdálkodó parasz­ok, állami gazdaságok, gép- és traktorál­lomások dolgozói áldozatkész munkáját le­hetővétette az, hogy az elmúlt években kü­lönösen a falu szocialista átépítésében je­lentős sikereket értünk el. Ezek a sikerek Bzemmelláthatóan megmutatkoztak a szövet­kezeti dolgozók jövedelmének növekedésé­ben. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az EFSz-ek bevétele egy hektár megművelt földről 1953-ban 1952-hez viszonyítva ne­gyedrészével volt nagyobb. Ennek ellenére a mezőgazdasági terme­lés általános színvonala mindeddig nem kie­légítő, elmarad a népgazdaság szükségletei mögött és nem képes teljes mértékben fe­dezni a lakosság élelmiszerellátásának és az ipar nyersanyagellátásának fokozódó kö­vetelményeit. Ez szükségessé teszi nagy­mennyiségű mezőgazdasági termék behoza­talát és fékezi az életszínvonal emelkedé­sét. A mezőgazdasági termelés eddigi lassú fejlődését egyéb hiányosságokon kívül első­sorban mezőgazdaságunk jellege befolyá­solja, • amelyben ez ideig túlsúlyban van az alacsony munkatermelékenységű és piacra keveset termelő kisüzemi termelés. Országunk dolgozói jólétének további fo­kozódása, a kiskereskedelmi árak rendszeres csökkentése politikájának megvalósítása a mezőgazdasági termelés lényeges fejlődésé­től függ. A mezőgazdasági termelés lénye­ges fejlesztése ezért jelenleg pártunk egyik kulcsfontosságú feladata. Fontos emellett, hogy 1957-ág legalább egy negyedével több húst, abből az eddiginél legalább felével több sertéhúst termeljünk és biztosítsuk a takaa-mánytermelés megfelelő, elengedhe­tetlenül szükséges növelését. A mezőgazdasági termelés lényeges növe­lése érdekében fontos: tovább szilárdítani az EFSz-eket, bővíteni tagsági alapjukat és növelni termelésüket; lényegesen és általánosan megjavítani az állami gazdaságok gazdálkodását; ezzel együtt hatékonyan gondoskodni az egyénileg gazdálkodó parasztok termelésé­nek növeléséről; új EFSz-eket építeni mindenütt, ahol er­re kedvező feltételek vannak. Ez a hazafias feladat, amelyet tekintettel mezőgazdaságunk nagy tartalékaira telje­síthetünk és amelyet nem csak teljesíte­nünk kell, hamem jelentősen túl is kell teljesítenünk, kell, hogy a szövetkezeti dol­gozóknak, a gép- és traktorállomások, ál­'lami gazdaságok dolgozóinak és az egyéni­leg gazdálkodó parasztoknak fő céljává, pártunk, Nemzeti Arcvonalunk, a nemzeti bizottságok és egész népünk' szívügyévé váljon. A mezőgazdasági termelés két-három éven belül való lényeges fejlesztése nagy fel­adatainak teljesítése érdekében fontos, hogy elsősorban minden földművelő és velük együtt minden dolgozó harcba szálljon e feladatok teljesítéséért, teljes mértékben kifejtse kezdeményezését, érvényesítse ismereteit és tapasztalatait, széleskörűen al­kalmazza a szovjet -tudomány és gyakor­lati munka, valamint saját tudományunk és gyakorlati munkánk legjobb tapasztala­tait, hogy az állami és gazdasági szervek, fentről lentiig, különösen a földművelés ügyi minisztérium, a kerületi és járási nem­zeti bizottságok és osztályaik egyidejűen, gyorsan és lényegesen emeljék irányító­munkájuk színvonalát és eljárási módját, fokozzák a mezőgazdaságnak nyújtott se­gítségüket. A legközelebbi két-három éven belül kü­lönösen " az alábbi irányban kell biztosíta­nunk a mezőgazdasági termelés fejlődését: 1. A mezőgazdasági termelés növelésére ki kell használni minden mezőgazdasági szántóterületet, különösen a határvidéken. Ezzel kapcsolatban tartsák különösen fon­tos feladatnak a határmenti járások bené­pesítésének befejezését. 2. A haladó agrotechnika alkalmazásá­val, az istállótrágya jobb felhasználásával és fokozott műtrágyaszállítmányokkal lé­nyegesen növelni kell a hektárhozamokat. 3. Lényegesen növelni kell az állatte­nyésztési termelést, különösen a hústerme­lést, mindenekelőtt az EFSz-ek és állami gazdaságok állattenyésztési termelésének i bővítésével, a fajállattenyésztés széleskö­i rű fejlesztésével, a szovjet tapasztalatok alapján bevezetett haladó zootechnika al­kalmazásával, fokozott takarmány termelés­sel és a takarmány gazdaságosabb haszná­lásával. 4. Meg kell szilárdítani szervezetileg és gazdaságilag az EFSz-eket, biztosítani kell a szövetkezeti dolgozók igazságos munkaju­talmazását, hogy jutalmazásuk fokozza ér­deküket a termelés túlteljesítésében és a gazdaságosság fokozásában, meg kell terem­teni a kulákok egyidejű korlátozása és ki­szorítása mellett a kis- és középparasztok EFSz-ekbe való további belépésének előfel­tételeit. 5. Lényegesen, fokozni kell, mindenekelőtt az EFSz-ekben és az állami gazdaságokban, a mezőgazdasági, mezei és istállómunkák gépesítését. A gép- és traktorállomásokat a mezőgazdasági termelés anyagi és techni­kai alapjává kell tenni, hogy a termelés szervezésének és fejlesztésének, az EFSz-ek gazdasági megszilárdításának, a munkások és parasztok szövetsége megszilárdításának eszközévé váljanak. 6. Növelni kell az aktív mezőgazdasági dolgozók, különösen a szakmunkások szá­mát, biztosítani kell az ifjúság tömeges tó­dulását a mezőgazdaságba. 7. Támogatni kell a kis- és középparasz­tokat a mezőgazdasági termelés növelésére irányuló törekvésükben. E támogatást fő­leg műtrágya-, vetőmag-, ültetvényszállítmá­nyokkal, a gép- és traktorállomások segít­ségével, a javításokhoz és karbantartáshoz szükséges eszközök rendelkezésre bocsátá­sával kell megadni. 8. Bővíteni kell a város és a falu közti árucserét; a fogyasztási szövetkezetek út­ján biztosítani kell az ipari termékek rend­szeres szállítását a falura, valamint a me­zőgazdasági termékfölöslegek fokozott el­adását az államnak és a földművespiacokon. 9. Meg kell javítani a mezőgazdasági ter­melés tervezését és irányítását. Ebből az adott helyi gazdasági és természeti viszo­nyokból induljanak ki és ügyeljenek arra, hogy minden lehetőséget felhasználjanak; érvényesüljön az EFSz-ek, a kis- és közép­parasztok kezdeményezése. 10. Az állami gazdaságokat mintaszerűen és nagyfokúan gépesített nagyüzemekké kell fejleszteni, amelyekben érvényesülnek a leghaladóbb agrotechnikai és zootechni­kai módszerek, amelyek magas színvonalra emelik a munka megszervezését a legszigo­rúbb gazdaságosság betartásával. A CsKP X. kongresszusa elhatározza, hogy a mezőgazdasági, termelés legközelebbi 2—3 éven belül való lényeges fejlesztésére az alábbi irányelveket adja ki: I. A szántó- és mezőgazdasági fold területének bővítésére és teljes felhasználására 1. A kihasználatlan és parlagon heverő föld, a kevésbbé termékeny réteg és le­gelő felszántásával, valamint egyéb intéz­kedésekkel 1957-ig legalább 200.000 hek­tárral fokozatosan bővíteni kell a szántó­föld területét. A mezőgazdasági megművelésre alkalmas és erdősítésre kijelölt területet, amennyi­ben még nem erdősítették be, vagy ameny­nyiben az elmúlt években természetes er­dőszaporulat következtében még nem fáso­dott be, vissza kell adni a mezó'gazdasági termelésnek. Felül kell vizsgálni a védő erdősávok eddigi ültetését és biztosítani kell kiülte­tésüket a kijelölt területekeri és a meg­szabott terjedelemben való elvégzését. A szántóföldek területe további csök­kenésének megakadályozására l meg kell tiltani a mezőgazdasági terület a mező­gazdaság igazgatási szerveinek jóváhagyá­sa nélkül való erdősítését. Felül kell. vizsgálni az ültetvények eddigi nyilvántartását és további ültetvényeket elvből csak gépekkel könnyen megművel­hető mezőgazdasági földön kell létesíteni. Meg kell akadályozni a mezőgazdasági terület tönkretételét a szén_ és kőzetfej­tésnél képződő hulladékanyagok; helytelen lerakásával. A felszíni fejtés alkalmával el­távolított száritóföldréteget fel kell hasz­nálni a tönkretett területek termőképessé­ségének visszaállítása és a fejtés következ­tében közvetlenül veszélyeztetett földterüle­ten való gazdálkodás éredkében célszerű birtokokat, kell létesíteni a fűtőanyag- és energetikaiparügyi minisztérium keretében. Nagyobbméretű ^pítkezés, főleg vízgaz­dálkodási építkezés esetén biztosítani kell az építkezés után parlagon heverő föld­nek, (homokostalaj, hordalékok a vízmed­rek szabályozása után, víziművek és egyéb építkezések után) termőképességének a földmunkák befejezése utáni legrövidebb időn belül való helyreállítását. Biztosítani kell> munkatelepék, ipari üzemek, családi házak, játszóterek és egyéb társadalmi intézmények építésére ne használjanak szántóterületet. Szántóföldek építkezési célokra elkerülhetetlen esetekben egyedül a mezőgazdasági igazgatóság bele­egyezésével használhatók fel. Az építkezés helyéről át kell helyezni és fel kell hasz­nálni a termőréteget. Az EFSz-eknek és állami gazdaságoknak ki kell dolgozniok az így nýert új termő­talaj termékennyétételének tervét, megfe­lelő vetési eljárásait és az új termőföldet mindenekelőtt a takarmányalap bővítésérc kell felhasználni. 2. A határvidéken parlagon heverő föld. megművelését állami gazdaságok, gép_ és traktorállomások építésével és az EFSz-ek megszilárdításával kell biztosítani. E cél­ból továbbá kellő mennyiségű gépesítő esz­közzel kell ellátni e vidék gép- és traktor­állomásait és állami gazdaságait. 3. Annak érdekében, hogy fokozzák az EFSz-ek és az egyénileg gazdálkodó parasz­tok érdekét a termelésnek a szántóföldte­rület kibővítése és intenzív felhasználása útján való növelésben, meg kell adni az alábbi segítséget: Az EFSz-ekkel és az egyénileg gazdál­kodó parasztokkal szerződéseket kell kötni az eddig parlagon heverő földből nyert szántóterület bővítésére. A használatba vé­telüket követő két éven át nem kell se­milyen beadási kötelességet előírni e földek után. Az ezt követő évben a talajnak csak 50 százaléka után kell előírni beadási köte­lességeket. A kevésbbé termékeny rétek és legelők felszántásával nyert szántóföldre három / évig egyáltalán ne rójanak ki nö­vénytermelési beadási kötelességeket, ezt a területet öt évre mentesíteni kell a mezőgazdasági adótól; hitelt kell folyósítani az EFSz-eknek, a kis- és középparasztoknak az ilyen földek megművelésére: a hitelnyújtásban azokat kell előnybenrészesíteni, akik már haszná­latba vették az új földet, a vetőmagokat és a műtrágyát; szerződéseket kell kötni az EFSz-ekkel és az egyénileg gazdálkodó parasztokkal az állandó gazdával nem bíró földek tartós használatba vételéről, meg kell velük egyez­ni és meg kell határozni a föld átvételének feltételeit. A gép- és tratktorállomások kötelességévé kell tenni: adjanak meg min­den segítséget az EFSz-eknek, kis- és középparasztoknak a termelés biztosítására a szóbanforgó földterületen. 4. 1955 március végéig a telekkönyvi adatok alapján a községek, járások és ke­rületek keretében meg kell állapítani a föld ösezm'ennyiségét a föld megművelésének módja szerint (szántóterületek, rétek, lege­lők, ültetvények és egyebek). E feladat biz­tosítására be kell vonni a geodesiai, kar­tográfiái, és a groprojekt intézeteket, a nem­zeti bizottságokat, az EFSz-eket és az egyé­nileg gazdálkodó parasztokat. Az 1955—1958. években a községekben meg kell állapítani á föld területét az egyes szektorok és üzemek szerint. Ezeknek az eredményeknek alapján meg kell szerkesz­teni a föld új pontos nyilvántartását, ame­lyet a valódi helyzetnek megfelelően kell állandóan vezetni. A nemzeti bizottságoknak 1954. végéig be kell fejezniük a nyilvántartási lapok szer­kesztését és össze kell egyeztetniük őket a való helyzettel. II. A növénytermelés növelésére 1. Biztosítani kell a növénytermelés fejlő­dését, elsősorban a hektárhozamok növelé­sével: a búzában legalább 12 százalékkal, rozsban 10 százalékkal, burgonyában 15 szá­zalékkal, cukorrépában 18 százalékkal, a repcében 30 százalékkal, a lenben 29 száza­lékkal, a komlóban pedig 34 százalékkal át­lagosan. Az egyes termővidékeken 1957-ben má­zsákban számítva a következő hektárhoza­mokat kell elérni: répatermő kukoricatermő búza •rozs burgonya cukorrépa repce len 24—27 23-26 140—150 290—300 13—16 22—24 23—26 10-22 110-120 267^—277 burgonya termő 20—23 19—22 170—180 262—272 13—16 22—25 hegyvidék 16—19 16-19 130—140 9—12 18—21 Á komlóban körülbelül 15—16 mázsa hektárhozamot kell elérni. 2. A városok és ipari központok zöldség-, ellátásának, különösen korai zöldséggel való ellátásának megjavítása érdekében 1957 végéig 150.000 négyzetméterrel kell kibőví­teni a melegágyak területét, 120.000 négy­zetméterrel pedig a gőzzelfűtött üvegházak területét; e célra fel kell használni az ipari üzemek felesleges gőzéből és melegvízéből képződő, eddig kihasználatlan hőforrásokat. 1957-ig 80.000 hektárra kell kiegészíteni az öntözőberendezéseket és az öntözött te­rületen 500 mázsa cukorrépahozamot, 150 mázsa korai burgonyahozamotj 16 mázsa dohányhozamot kell elérni hektáronként Biztosítani kell a szárazság sújtotta vidékek halastavainak megújítását és új halastavak építését. ( 3. Mindenképpen támogatni és terjeszteni kell a haladó agrotechnikai módszereket, a burgonya és kukorica négyzetes-fészkes ül­tetési módszerét, a kereszt- és sűrűsoros ve­tési módszert és más módszereket. 1957-ig biztosítani kell a kukoricaterület 60 száza­lékának heterózis vetőmaggal való beveté­sét. Be kell fejezni a vetőmag termelés és el­lenőrzése, a fajtákkal végzett kísérletek, a nemesített vétőmagok és ültetvények be­gyűjtése és elosztása rendszerének kiépíté­sét, hogy teljesen megfeleljen a mezőgazda­sági termelés szükségleteinek. Állandó vetőmagtartalékokat kell létesíteni. Különös figyelmet kell szentelni a jóminőségű, ter­mékeny, bő cukortartalmú cukorrépáfajták vetőmagtermelésének, a takarmányfélék, különösen a lucerna, a lóhere és a fűves­növények magtermelésének. Minél nagyobb gondot kell fordítani az EFSz-ek vetőmag­részlegeinek vetőmag- és ültetvény termelé­sére. 4. A mezőgazdasági dolgozók figyelmét az istállótrágyának és a trágyalének, mint a termékenység fokozása legfőbb eszközének teljes felhasználására kell irányítani. Nagy mértékben kell komposztot készíteni és a tő­zeg, valamint a városok, ipari és egyéb üze­mek összes rothadó hulladékanyagainak fel­használásával bővíteni a humusztrágya ter­melését. E források felhasználására tökéletesíteni kell a tőzegfejtést, gépesítőberendezéssel kell ellátni a gép- és traktorállomásokat a folyékony és félig folyékony fekáliumok és rothadó hulladékanyagok feldolgozásá­ra és szállítására. Berendezéssel keli ellátni továbbá a komposztok elkészítésére. A városokból szervezetten kell szállí­tani trágyázási célokra a fekáliumokat, az ipari üzemekből pedig az összes rothadó anyagokat, amennyiben nincsenek más mó­don felhasználva. Teljesen fel kell használni a műtrágya­féléket és a helyi forrásokból nyert meszes anyagot; e célból meg kell szervezni a leál­lított, vagy használatlan nagy mésztartalmú kőbányák, mészkőbányák és agyaggödrök feltárását a földek mésszel trágyázására. 1953-hoz viszonyítva a következőképpen

Next

/
Oldalképek
Tartalom