Uj Szó, 1954. június (7. évfolyam, 132-158.szám)

1954-06-17 / 147. szám, csütörtök

1954. június 475. u J sny 3 Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa mellett különösen dolgozó népünk ama csa­ládjainak gyermekeiről gondoskodjanak és azoknak a családoknak gyermekeit segítsék, akik tanuláslikban' nem kapnak teljes segít­séget. Ha tantestületeink foglalkoznak ezzel a kérdéssel és ügyelnek arra, hogy a munkás és kisparaszti családok minden tehetséges és tanulásra alkalmas gyermeke további tanu­lásával tovább fejleszthesse képességeit, ez­zel hozzájárulnak a dolgozó népünk legszé­lesebb tömegeiben szunnyadó alkotóerők ter. mészetes érvényesüléséhez és ezzel megold­ják a tanulóffjság igazságos szociális ösz­szetételinek feladatát, hogy ez megfeleljen társadalmunk általános szociális összetételé­nek. Ne feledkezzünk meg arról, hogy 11-éves középiskoláink építése, tökéletesítése és fo­kozatos bővítése olyan célra irányul, amely­ről multunk és jelenünk leghaladóbb pedagó­gusai álmodni sem mertek. Az SzKP XIX. kongresszusa megnyitotta előttünk az általá­nos középiskolai oktatás nem sejtett távla­tát. Novotný elvtárs rámutatott arra, ho­gyan teremti meg új iskolatörvényünk, amellyel bevezettük az új iskolarendszert, nálunk ig a művelődés üyenfokú fejlődésé­nek előfeltételét. Figyeljük meg a művelődés fejlődésének egész irányát a Szovjetunióban. Figyeljük meg, hogyan értelmezi a szocialista állam az általános műveltség kérdését. Míg a valami­kor nálunk terjesztett amerikai pedagógiai elméletek például az általános müvelség fo­galmát pusztán az olvasás; írás és az elemi számolás ismeretének magyarázzák ég mind. % azt, ami ezt a színvonalat meghaladja, már speciális műveltségnek tartják, a szocialista pedagógiai tudomány az általános középis­kolai oktatás koncepcióját, műveltségét, mint a milliós dolgozó tömegek széleskörű, mély műveltségét képviseli. Az alapos általánog műveltség, az anya­nyelv, a történelem és természettudományok alapjainak tökéletes ismerete, és itt különö­sen a számtant szeretném megemlíteni, elen­gedhetetlen előfeltétele annak, hogy a szocia­lizmusba fejlődő társadalom minden egyes polgára ne csak jó szakképzettségre tehes­sen szert, hanem az igazi, a tudományon felépülő világnézetet is elsajátíthassa. E kö­vetelmény teljesítése érdekében iskolánknak feladatul kell kitűznie, hogy a 8-éves iskolát elvégző minden egyes gyermek tökéletesen ismerje anyanyelvét, soha többé ne legyenek nehézségei a helyesírással; hogy a 11-éves vagy szakiskola minden egyes végzett nö­vendéke, egyszóval minden középiskolai vég­zettségű ember, aránylag tökéletesen ismer­je az orosz nyelvet, a nemzeteket testvérie­sen összekötő, a nép előtt a leghaladóbb esz­mék, műszaki és tudományos ismeretek, va­lamint az emberi műveltség tetőfokát képe­ző kultúra ismeretének kapuját megnyitó nyelvet. Elvtársak, most rá szeretnék térni ifjúsá : gunk általános nevelésének egyes kérdéseire, mert iskoláink munkáját nem bírálhatjuk el­szigetelten. Az iskola noha alapvető nevelő tényező, nem az egyedüli tényező. Sikere a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség és a pio­nírszervezet tevékenységétől, a család befolyá. sától függ. Ezek az erők együttesen határoz­zák meg végeredményben nevelésünket. Ránk, kommunistákra nagy feladat vár, meg­fontoltan olyart irányban kell dolgoznunk, hogy a nevelői tényezők között ne legyenek az ifjú embert zavaró ellentétek, és hogy közös célra irányuljanak. Melyek az alapvető előfeltételek ahhoz, hogy gyermekeinket nemes, tartós ismere­tekkel és munkaszokással felvértezett embe­rekké — a szocializmus és a kommunizmus építőivé neveljük. Engedjék meg, hogy vá­laszul erre a kérdésre idézzem a Komszomol Központi Bizottságának az ifjú pionírok szer­vezetének feladatairól szóló határozata ré­szét. „V. I. Lenin ifjú pionírjainak kommunista gyermekszervezete segíti a kommunista pár. tot, a Komszomolt. é s a szovjet iskolát ab­ban, hogy a pionírokat a kommunista tár­sadalom öntudatos, müveit, egészséges, opti­mista, fegyelmezett, nehézségektől vissza nem rettenő építőivé nevelje, hogy a gyerme­keket a szovjet haza szeretetére, a nemzetek közti barátságra és a proletárnemzetköziség szellemében nevelje. Az ifjú pionírok szervezetének fontos fel­adata, hogy segítse az iskolát és a tanitőt a jó tanulmányi előmenetelért és fegyelemért, a tanulók mély és tartós ismereteiért foly­tatott küzdelmében, a tanulókban kinevelje a tudományszomjat és a tudásvágyat, a mun­kában való kitartást és a munkaszeretetet, tiszteletet és szeretetet oltson a gyermekek­be a fizikai munka iránt, önállóságra és ar­ra a művészetre tanítsa őket, hogy bármilyen erőikhez mért munkát elvégezzenek. A pionírszervezeteknek gondoskodniuk kell a gyermekek egészségéről és szabadidejük helyes megszervezéséről. Elő kell segíteniük a tanulók széleskörű bekapcsolódását a test­nevelési, érdek- és műszaki körökbe, az if­jú természettudósok köreibe, a művészeti alkotás köreibe. Tömeg játékokat, kirándu­lásokat és városlátogatásokat kell rendez­niök. A V. I. Lenin ifjú pionírjai kommunista gyermekszervezetének egész tevékenysége a pionírok széleskörű kezdeményezésének alap­jára épül, melynél tekintetbe veszik a gyer­mekek korát, érdeklődését és szükségleteit." Elvtársak, ha így fogjuk nevelni ifjúságun­kat, legyünk meggyőződve, hogy minden anya, apa, aki valóban szívén viseli gyermekeinek igazi boldogulását, nagyon hálás lesz nekünk ezért a nevelésért. Hisz végeredményben a kommunista nevelés nem más, mint egészsé­ges, nemeslelkü, helyesen gondolkodó és be­csületesen cselekvő emberek nevelése. Ezzel kapcsolatban egy igen komoly hiá­nyosságra szeretném felhívni a figyelmet. Ebben a hiányosságban szenved ifjúságunk­nak mind az iskolában, mind a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségben és a pionírszervezetben folyó nevelése. Ez az a tény, hogy nevelőink nagy része nem tudja kellőképpen kihasznál­ni az igazi, haladó műalkotás gyönyörködtető erejének minden egyes emberre, különösen ifjú emberre gyakorolt nemesítő hatását Ma például nehéz elképzelni a szovjet is­kola olyan növendékét, akár pionírt, akár komszomolistát, amelyik ne szeretné Pus­kint, Tolsztojt, Gorkijt, Majakovszkijt stb. A szovjet nevelés e téren nagy céltudatos­sággal jár el. A szovjet ifjúság a világ min­den nemzete klasszikus és haladó irodalmá­nak, köztük klasszikusainknak és haladó íróinknak müveit is megtanulja tisztelni. Is­mert tény, hogy a Szovjetunióban gyönyörű, tanulságos élőszóval, kommentárral és ma­gyarázatokkal ellátott kiadásban jelennek meg a világ bármelyik nemzete klasszikus és demokratikus kulturális alkotóinak müvei. E z nemcsak az irodalomra, hanem a zenemű­vészetre, a filmművészetre és a képzőművé­szetre is vonatkozik. A szovjet nevelés igazán tudatában van annak, hogy a szocialista em. ber, szeles kulturális látókörű ember. En­nek alapja természetesen a leninizmusban, a világkultúra legnagyobb vívmányaként tető­fokát elért nagy orosz kultúra nagy demo­kratikus hagyományainak tiszteletére és cso­dálatára irányuló hazafias nevelés. Ügy vélem, fontos ezért, hogy mind ta­nítóink, mind a Csehszlovákiai Ifjúsági Szö­vetség és a pionírszervezet, az internátusok és a diákotthonok nevelői, a szülők céltuda­tosan törődjenek azzal, hogy gyermekeink, ifjúságunk, nemzeti kultúránk klasszikus és haladó müvei hatalmas erejének segítségé, vei mélyen gyökerezzenek nemzeteink tör­ténelmi kollektívájában. Ennek a nemzeti örökségünknek mélyen demokratikus jellege ifjúságunkat műiden nemzet demokratikus kultúrájának, mindenekelőtt a legdemokra­tikusabb nagy orosz kultúrának és a szov­jet nemzetek újkori kultúrájának igazi tisz­teletére neveli. Minél mélyebb gyökerek kötik az embert nemzetének történelmi földjéhez és demo­kratikus kultúrájához, minél öntudatosabban szereti népét, annál őszintébben internacio­nalistává válik, annál fejlettebben és bátrab­ban nő bele a szocialista jövőbe és semilyen vihar nem tudja kidönteni. Ha sikerül ifjúságunkat ilyen fučíki lelkese­dessel, ilyen nagy hittel eltölteni, már az első iskolai évektől kezdve, eltűnik számos nehézségünk, melyekkel ma még mind a fő. iskolákon, mind az internátusokban, ifjúsági otthonokban és máshol a nevelés terén talál­kozunk. A főiskolák tekintetében egészen röviden szeretnék kitérni egy kérdésre, amely a pártszervezetek segítsége nélkül nem old­ható meg sikeresen. A főiskolák feladata, hogy népünknek jól képzett, a nép és a szocializmus ügyéhez ragaszkodó szakem­bereket neveljenek. A társadalomtudományok tanszékei, a marxizmus-leninizmus tanszé­kei a szakszerű tudományos oktatással együtt ennek a célnak elérését segítik elő. Sok tanszék már aránylag jóL alkotó mó­don működik. Nagy részük azonban még mindig a párt és a nép pezsdülő életétől való elszakítottságban, dogmatizmusban szenved, ami a diákságban azt a benyo­mást kelti, hogy a marxizmus-leninizmus nagy életadó tanítását szervetlenül iktatták be szaktanulmányaikba, mint olyan tárgyat, amelynek semmi köze a szaktárgyakhoz. A marxista filozófia pedig mint a tudo­mányos kutatás eszköze áthat minden ter­mészet- és társadalomtudományt és ha al­kotó, nem dogmatikus módon értelmezik bármilyen tudományos ágban dolgozó szak­embert, — történészt, mérnököt, tanítót é orvost egyaránt segít. A forradalmi munkásmozgalom történeté­nek ismerete, a kommunista párt történel­mi küldetésének és politikájának ismerete a társadalmi fejlődés objektív törvényei­nek ismerete, e társadalmi fejlődés törvényé nek ismerete minden polgárt politikailag helyesen tájékoztat, lehetővé teszi minden egyes szakembernek, hogy a nép, a nem­zetek iránti hazafias szeretettel és a nem­zetek boldog életének megvalósíthatóságáról való tudományos meggyőződéssel áthatott tu­domány szellemében ne csak szakmai, ha­nem polgári és népi kérdéseket is meg­oldhasson. Ez a meggyőződés életigenlé­sünk erőforrása, amely bátorságot ad a nagy feladatok megoldására. A nép ki­meríthetetlen alkotóerőibe, az ember fel­ismerő erőibe vetett hit erőforrása, elűzi a tudománynak ártó szkepszist és ingado­zást, olyan harcosokat nevel, akik küzde­nek minden olyasmi ellen, ami az ember­nek és művének — az ezeréves emberi kultúrának elpusztítására törekszik. Egyetlen becsületes, igazi ismeretre vá­gyó diákot sem tudunk elképzelni anélkül, hogy a marxizmus-leninizmus tanításának mély értelme ne töltené el lelkesedéssel és ne késztetné egyúttal a szakismeretek mély elsajátítására. Főiskoláink pártszervezeteinek egyik fő feladata, hogy segítsék az iskola vezetősé­gét a tanítás tökéletesítésében, az ideológiai nevelés elmélyítésében, hogy segítsék a maxizmus-leninizmus katedráit abban, hogy a mun kai elkesedés és merész tudományos kutatás és lelkesedés erőforrásává váljanak, hogy közkedveltek legyenek és felvirágoz­tassák a tudományt, hogy iskoláinkban a tanítók és a diákok tudományos értekezle­tei felélénküljenek. Főiskoláinknak ez az eszme alkotó kovásza a leghatékonyabb eszköz a dogmatizmus ellen. Ne feledkezzünk meg Malenkov elvtársnak a SzKP XIX. kon­gresszusán kifejezett ama gondolatáról, hogy az elméletnek minden dogmatikus ér­telmezése megengedhetetlen és nagy kárt okozhat a tömegek politikai nevelésében. Igen, a dogmatizmus nemcsak, hogy nem győz meg senkit, hanem elidegenít és árt. Elvtársak, felszólalásomban nevelő mun­kánknak csak egyes kérdéseit említhettem. Az általános műveltséget nyujitó iskolák és szakiskolák pártszervezeteinek véleményem szerint sokkal többet kellene foglalkozniuk nevelésünk eszmei, elvi kérdéseivel. A ta­pasztalat azt mutatja, hogy éppen iskolai pártszervezeteink közvetlenül munkahelyü­kön kifejtett munkájának aszmei, nevelői és tudományos-pedagógiai világnézeti tar­talmát igen elhanyagolják és nagy szerve­zés-technikai rutinnal, vagy módszertani prakticizmussal pótolják. Mindenki, aki könyvben, vagy folyóiratok­ban megjelenő szovjet pedagógiai irodalmi Á falvakon a szocializmus EFSz-ek út­ján való építésének helyességét . bizonyít­ják azok az eredmények, amelyeket a szö­vetkezetek alakítása óta elértünk, főleg a hektárhozamok növelése terén. Az EFSz-ek a nyitrai járásban az 1953. évben 1 hek­tárról átlagosan 22.95 métermázsa búza, 24.89 mázsa árpa hozamot értek el, míg a magánszektor csak 20.97 mázsa búza és 16.63 mázsa árpahozamot ért el. EFSz-eink ezeket az eredményeket annak a segítségnek is köszönhetik, amelyben a szövetkezetek a gép- és traktorállomásoktól részesültek. De szükséges, hogy még jobban kihasználjuk a gép- és trak;torállomá­sok segítségét és hogy szorosabb kapcsola­tot teremtsünk az EFSz-ek és a gép- és traktorállomások között. De szükséges kie­gészíteni a gépesítési eszközöket főleg a kultivációs berendezéseket, amelyekkel a gép- és traktorállomások nincsenek megfele­lő módon ellátva és a takarmány betakarí­tásával kapcsolatos munkákat is gépesíteni kell. Az állattenyésztési termelésben előfor­duló hiányosságokat előidézte az is, hogy sem a szövetkezetek, sem a járási nemzeti bizottságok, sem a kerületi nemzeti bizott­ságok, de a földművelésügyi megbízotti hivatal sem fordított megfelelő figyelmet a takarmányalap biztosítására. Hála a CSKP KB és a kormány határo­zatának, adva vannak az összes feltételek a takarmányalap biztosítására és a gazdasági állatok nagyobb hasznosságának elérésére. De további hiányosságok fordulnak elő a mezőgazdasági épületek építésében, amelyek sok esetben úgy vannak tervezve, hogy nem felelnek meg a célnak. Főleg azért, mert a tervezők a terveket a gyakorlati dolgo­zókkal való kapcsolat nélkül készítik, ami­nek következményei főként a szopósrralacok pusztulásában mutatkoznak meg a téli hó­napokban, amikor a malacoztatók hidegek és nyirkosak. A tervek helytelenségét bi­zonytja az a tény is, hogy a sókszelőcei EFSz részére a lóistálló építésére nem dol­goztak ki megfelelő tervet. Az istálló szűk volt, a lovak- nem fértek bele. A föld­művelésügyi megbízotti hivatal megfelelőnek találta a tervet mindaddig, míg az alapo­kat le nem rakták Csak akkor állapí­tották meg, hogy az épület egyáltalán nem felel meg. A CSKP X. kongresszusa irányelveinek javaslatát megtárgyalták a pártszervezetek­munkákat olvas, tudja, mennyi felbecsül­hetetlenül értékes ötletet, mennyi nagy ' eszmei kérdést, mennyi tanulságot nyújt a szovjet tapasztalat tudományos dolgozóink­nak, elméleti pedagógusainknak, tanítóink­nak, ifjúsági szövetségünknek. Magától ér­tetődik, hogy iskolai pártszervezeteink fel­adatai közé tartozik a szovjet iskola ezen értékes tapasztalatai terjesztésének é3 fel­használásának feladata, valamint az őrkö­dés afölött, hogy e tapasztalatok gyakorla­tilag elősegítsék iskoláink munkájának tö­kéletesítését. Ha minden egyes kommunistá­ra vonatkozik, hogy munkahelyének példás dolgozója legyen, akkor a kommunista ta­nítónak példás tanítónak — nevelőnek kell lennie, szeméyes példáj'ával, az ifjúság szeretetével, eszmei lelkesedésével példát kell mutatnia a pártonkívüli tanítóknak, hogyan dolgozzanak az új szocialista isko­lában. Az a kommunista, aki rossz nevelő, az a kommunista, aki száraz dogmatikus, árt szocialista iskolánknak és pártunknak, mi­vel különösen a szülök szemében elferdí­ti politikájukat. Zápotocký elvtárs a taní­tók VIII. országos értekezletéhez intézett üzenetében hangsúlyozta, nem szabad, hogy a pártigazolvány védőpajzsa legyen a rossz nevelői képességek álcázására. Mindenfokú iskoláink egységes kommu­nista gondolkodástól áthatott pártszerve­zetei, a legalsóbbaktól a legfelsőbbekig, óriási erőt képviselnek. Ha az egyértelmű­ségnek ez az ereje érvényesül új iskolánk építésében, ha minden kommunista iskolai dolgozó kellő tárgyismeretre tesz szert, el­sajátítja a helyes munkastílust, ha alkal­mazni fogja a kérdések eszmei, elvi meg­világításának módszerét, az állandó meg­győzés módszerét, az alkotó bírálatot és önbírálatot, anélkül, hogy beavatkozna más felelős személyek hatáskörébe, akkor telje­síti nagy történelmi szerepét és új szocia­lista iskolánk is hatalmas virágzásnak in­dul. Pártszervezeteink egyedül így válhat­nak a lelkes munkalendület kohóivá, me­lyek az alkotó öröm, a magas színvonalú eszmeiesség erejét fogják sugározni iskoláink szervezetébe és ezzel új szocialista nemze­dékünkbe. Éljen és boldogan virágozzék új szocia­lista ifjúságunk, éljenek tanítói és nevelői! ben a mezőgazdasági dolgozókkal a gép­és traktorállomásokon, az állami birtoko­kon és az EFSz-ekben, valamint a többi kis- és középparaszttal is. Ez a javaslat érdeklődést keltett és megvitatásánál kon­krét hozzászólások és javaslatok hangzot­tak el a járásunkat érintő feladatok bizto­sítására. Az irányelvek biztosítása érdekében to­vább kell szilárdítanunk, fejlesztenünk a szö­vetkezeteket, fokoznunk kell a mezőgazda­sági dolgozók szakmai színvonalát és meg kell javítani a dolgozók kor szerinti össze­tételét, főleg az EFSz-ekben. A mezőgazda­ságot feltétlenül szükséges fiatal káderek­kel kiegészíteni, akik képesek arra, hogy gyorsan átvegyék az új munkaformákat és életbeléptessék őket. Az irányelvekkel kapcsolatos hozzászólá­sok, amelyek a hektárhozamok növelésére vonatkoznak, azt bizonyítják, hogy a já­rásban megvannak az összes feltételek az adott feladatok teljesítésére, csak arra lesz szükség, hogy megjavítsuk a csatornázással és öntözéssel kapcsolatos munkát, amely már évek óta szünetel. A dunamenti víz­gazdasági szolgálat Vágsellyén több mint 5 millió korona értékű elosztó épületet épí­tett, de nem képes befejezni a gútai szi­vattyúzó állomás építését és objektív ne­hézségekre hivatkozik. A szivattyúzó állo­más csak a vágsellyei és komáromi járás­ban több mint 14.000 hektár elsó'osztályú területet mentesíthetne a víztől és a rizs­földek és más kultúrák jelentős területeit öntözhetné. Járásunk dolgozó népe el van határozva, hogy teljesíti az irányelvekben foglalt fe­ladatokat, amelyek a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésére vonatkoznak a következő két-három évben. Ennek bizonyítékai a X. kongresszus tiszteletére tett kötelezettség­vállalások. E kötelezettségvállalások alap­ján a járásban 3093 mázsa bdxát, 3298 má­zsa árpát, 1735 mázsa kukoricát; 19.905 má­zsa cukorrépát termelünk terven felül i és 1116 malaccal többet nevelünk, mint ahogy az (állami terv megszabja Szlovákia Kommunista Párjának járási bizottsága és járási szervezete megtesznek minden intézkedést az adott feladatok tel­jesítésére és a mezőgazdasági dolgozókat az összes kommunisták segítségével a szocia­lista munkaverseny széles fejlesztésére ve­zetik. J. Fiam elvtárs felszólalása

Next

/
Oldalképek
Tartalom