Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-16 / 118. szám, vasárnap

2 m$m 1954. május 16. Pénteken este a rádió mellett Pénteken, május 14-én a Csehszlovák Rádió közvetítésével szóltak hazánk összes választóihoz a Nemzeti Arcvonal képviselői. A választások jelentőségéről, a nemzeti bizottságok feladatairól, valamint gazdasági és kulturális életünk egyes kérdéseiről szóló beszédeket Szlovákia összes dolgozói nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatták végig. Az eperjesi Ján Nálepka kapitány szovjet hősről elnevezett ruhaüzemben a Nemzeti Arcvonal képviselőinek beszédeit meghallgatták Jozef Honiška második műszakának dolgozói is. Utána élénk vita keretében beszéltek a nemzeti bizottságokba valp választásokról és megemlékeztek arról, hogy a népi demokratikus kormány mi mindent tett eddig dolgozóink érdekében. Valamennyien elhatározták, vasárnap a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire szavaznak, hogy kifejezésre juttassák elhatározásukat, „hogy szétzúzzuk ellenségeink minden kihívását és biztosítsuk hazánk felvirágzását és békéjét", — ahogyan ezt rádióbeszédének befejező részében Viliam Široký miniszterelnök mondotta. Mária Príhodová varrónő, Jana Trojanovičová előkészítőnő, Božena Horečná fércelőnő és a második műszak többi dolgozónői is kifejezésre juttatták azt az elhatázásukat, hogy a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire szavaznak. A vita befejező részében az eperjesi Nálepka kapitány ruhaüzem dolgozói elhatározták, hogy május 15-én, szombaton, a választások tiszteletére műszakot dolgoznak le, amelyben az összes műhelyek versenyezni fognak a legjobb minőségért és a legtöbb ruhadarab elkészítéséért. • Péntek este a bratislavai Kábelüzem flexa-zsínórt gyártó részlegén a munkások leállították a gépeket és körülülték a rádiókészüléket. Vannak köztük fiatalok és öregek, az új nemzedék képviselői és a régi kizsákmányolások idejére emlékező idősebb emberek. Jozef Kováčik kommunista másképp fog vasárnap szavazni, mint ahogyan a volt burzsoá köztársaság idején szavazott. Visszaemlékezik azokra a választásokra, amikor őt és más kommunistákat nem engedték szavazni, nehogy az akkori urak ellen szavazzanak. „Ma minden polgárnak joga van szavazni, — mondja Jozef Koláček üzemi diszpécser. — Szavazatainkat legjobb polgártársainkra, a példás dolgozókra — a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire adjuk le". • Pozsonypűspökin már nyolc óra előtt gyülekezni kezdtek a polgárok a népművelési ház ünnepélyesen feldíszített épülete előtt. A vasárnapi választásokról beszéltek. A népművelési ház nagytermében a helyi nyolcéves iskola szlovák és magyar nemzetiségű pionírjai, fiúk és lányok, népdalokkal köszöntötték őket. Nyolc órakor a püspöki szövetkezeti tagok és a többi polgárok nagy érdeklődéssel hallgatták a Nemzeti Arcvonal képviselőinek beszédeit. Az idősebb polgárok, helyeslően bólongattak. Amint egész Szlovákiában, Pozsonypűspökin is sok i minden megváltozott. Különösen a gazdálkodás terén állt be nagy fordulat. A kis darab földekből nagy szövetkezeti mezők lettek és a hektárhozamokat a múltbeli eredményekkel össze sem lehet hasonlítani. Napról napra emelkedik a püspöki polgárok jóléte. A polgárok tudiák. hogy nagy érdeme van ebben a helyi nemzeti bizottságnak is. Most is a legjobbakat jelölték á helyi nemzeti bizottságokba. A gyűlésről a püspöki polgárok jókedvűen távoztak. örömteli lesz a vasárnapi választásuk is. Hiszünk az emberben RÖVIDDEL MÁJUS ELSEJE UTÁN átutaztam több cseh falun és városon. Mindenütt látszott még az ünnepélyes díszítés nyoma. A tavaszi zöldbe öltözött vidéken, a távirópóznák között színes szalagok, ?z út felett feliratok, államférfiak fényképei, a falvakban karcsú májusfák díszelegtek. Mindez az emberi munkát ünneplő nap iránti tiszteletet és figyelmet bizonyította. Nem volt minden régi május 1. ilyen, mint az idei. Most még az emberek is valami különös izgalommal vannak tele. Már nem várnak szótlanul, mint azelőtt, hanem ingadozás nélkül, bátran vitába bocsátkoznak, nyíltan beszélni kezdenek örömeikről és gondjaikról. Mi okozta ezt a változást? Ha beszélgetni kezdünk az emberekkel, akár a falvakban, akár a városokban, könnyen választ kapunk erre a kérdésre. Nemrégen beszéltem Prágában a Vencel-»téren lévő agitációs központban összegyűlt hallgatóságnak a népi demokráciák életéről és arról a hatalmas erőről, amely a béketábort legyőzhetetlen egységgé kovácsolja. Beszéltem Albániáról, ahol az emberek lelkesen dolgoznak és a testvéri segítségről, melyet a baráti államok nyújtanak Albánia népének. Polgárainkat nagyon érdekli, milyen az élet külföldön és ezért a vita igen élénk volt. Szót kért egy idősebb aszszony is. Megköszönte a kormánynak és a pártnak, hogy lehetővé tették számára, hogy egy gyönyörű hetet tölthessen Prágában és köszönetet mondott minden cseh polgárnak azért, hogy olyan szeretettel segítenek Szlovákiának a szebb élet elérésében. Még sokáig gondoltam szavaira. Önkénytelenül buggyantak ki a szívéből. Sétája közben, véletlenül tért be az agitációs központba és megkapták őt a jelenlévők frázis nélküli, emberi szavai. Az agitációs központ barátságos légköre az ő szívét is megnyitotta. Ilyen figyelmesen hallgatják ma az emberek azokat, akik az igazság nevében egyszerű szavakkal agitálnak új társadalmi rendünkért. Hallgatják a mai emberről, a békeharcról, a nemzetek közötti barátságról szóló előadásokat. Hallgatják a példás dolgozók, politikusok, írók előadásait. MINDEN BECSÜLETES POLGÁR érzi, hogy államunkban egyre nagyobb figyelmet szentelnek az embernek és szükségleteinek és hogy minden jó dolgozót megbecsülnek. Erősebb és tömörebb ez a nagy kollektíva, az emberek érzik, hogy tevékeny részvevői a nagy műnek és igazi gazdáknak érzik magukat. Azt a bizalmat, amellyel a polgárok jelöltjeik iránt viseltetnek, nem lehet sem diktálni, sem megvenni, ezt csak munkájukkal, jellemükkel és a néphez való viszonyukkal érdemelhetik ki. Ez az állandóan növekvő felelősségérzet nagy hatóerő. A fiatalokat a határvidéken való letelepülésre mozgósítja, az embereket még nehéz körülmények között is jobb munkára késztetj, szocialista hazaszeretetre, nemzeti önérzetre és a közös mű iránti szeretetre neveli. Mennyi áldozatkész munkának vagyunk e napokban tanúi. Mikor néhány nappal ezelőtt a česky brodí járásban lévő klučovi EFSz-ben jártunk, melegen kezet szorítottunk Drevo igazgató-tanítóval. A pionírok a kultúrház előtt ibolyával vártak, az ifjúság táncolt, énekelt, az emberek az utolsó helyig megtöltötték a termet. A falusi tanító — a lelkes nevelő, politikai dolgozó, a szövetkezet segítőtársa, színházi műkedvelő, ritka régészeti emlékek felfedezője, sok újság levelezője, történelmi tankönyv szerzője, a helyi nemzeti bizottság jelöltje — íme mi mindenre képes egy ember, aki lelkesedésével a többieket is magával ragadja és az egész községet egy baráti családdá tömöríti. Nem könnyű a munkája. Hallottuk a szövetkezeti tagokat nyíltan beszélni a nehézségekről, az újdonságok előtt való ingadozásukról. Panaszkodtak, hogy kevés a munkaerő és nagyok az igények. De ez a tanító nem hátrált -meg a nehézségek előtt, szívósan egyiket a másik után eltávolítja, mint sok ezer más ismeretlen dolgozója köztársaságunknak. Legjobb dolgozóink a napokban nagy kitüntetésben részesültek. Láttam őket a Prágai Vár Spanyoltermében. Az ünnepség után meghatottan áiltak és beszélgettek köztársasági elnökünkkel és a kormány tagjaival. Egy asztalnál ültem az amputált lábú šajner traktorossal. Az ő útja sem volt könynyű. Nemcsak saját fájdalmát kellett leküzdenie, hanem az emberek bizalmatlanságát és az útjába gördített akadályokat. Beszéltem a Köztársasági-renddel kitüntetett Ottó Vlachhal, a CKD Sokolovo hegesztőjével. Egy évvel ezelőtt megmutatta nekünk az első tekintetre egyszerűnek látszó találmányát. Nagy darab vasalkatrészeket, melyek hegesztés közben elgörbültek, varázsló módjára közönséges gázlánggal kiegyenesített. Ezt az egyszerű eljárást maga fedezte fel és ismeri minden csínját-bínját. Amit a munkásoknak azelőtt kalapáccsal három hétig kellett ütni, azt Ottó Vlach négy perc alatt elvégzi. A tapasztalt mérnököt, aki esküdözött, hogy az ezerfokra hevített fém halott és nem reagál a tűzre, meggyőzte az ellenkezőjéről. Sokáig tartott, míg igazsága nap. világra jutott. Ma Ottó Vlach számos gyárban bemutatja új módszerét. Köztársaságunknak sokmillió koronát takarított meg. Véleménye szerint: — Nem az agyondolgozott kézen múlik, hanem ezen, — és a homlokára mutat. SOKAKKAL TALÁLKOZTAM e napokban, akik munkájukról hasonló alkotó módon gondolkodnak. Nem félnek elmondani véleményüket és önálló gondolataikat. Levetik a felületes frázisokat, alkotó kezdeményezéssel és aktiv tevékenységgel vesznek részt az új világért folytatott nagy küzdelemben. Ez a tőke, ,a legdrágább emberi töke biztosíté. kot nyújt arra, hogy népünk új életünkre, boldogságunkra éa békénkre szavaz és a választások után új elánnal haladunk kitűzött célunk felé. Ján Piláf Jövőmet — a dolgozó nép jövőjét ebben a rendszerben látom Dolgozóink boldog életére szavazunk (Folytatás az 1. oldalról.) jaik szebb jövőjének büszke építői is szavazni fognak. A Nemzeti Arcvonal jelöltjeire leadott szavazat egyszersmind a rendszerünk viszonyai között örömtől és egészségtől ragyogó és valamennyiünk szeretetétől övezett gyermekeik még dúsabb életére leadott szavazat. Népünk békét akar, s ma a békére szavaz. Az egész világ felénk tekint ma. Köztársaságunk ma már nem ismeretlen ország. melyről senki sem tud, mint ahogyan pham. berlain nyilatkozott Münchenben, amikor Hitlernek eladta köztársaságunkat. A mi hazánkat tiszteletben tartja az egész béketábor és valamennyi békeszerető ország nagyra értékeli nemzeteink diosö múltját és jelenlegi békés építő munkáját. Ez azért van, mert gondolataink alapján, szivünkből, kezeink által olyan értékek keletkeznek, melyek segítik a haladás, a béke és a demokrácia világgyözelmét. Mi a nemzeti bizottságokba való választások jelentőségét abban látjuk, hogy még biztosabbá tesszük általa nagyobb építő sikerek felé vezető útunkat és így tanújelét ad juk határozott békeakaratunknak. Ezért a Nemzeti Arcvonalba olyan dolgozókat jelöltünk, kikben meg bízunk és meg vagyunk győződve arról, hogy jó vezetőkké válnak. Kívánjuk, teljes odaadással teljesítsék hazafias feladataikat és népünk érdekében oldják majd meg a felmerülő kérdéseket, hogy gyorsabban haladjunk előre és könyebben küzdjük le a nehézségeket, melyek utunkban állanak. A bratislavai Kábelgyár jóminőségü gyártmányairól Európaszerte ismeretes. Tervét százszázalékon felül teljesíti. Büszkék is erre a Kábelgyár dolgozói, köztük Lengyel Ferenc elv. társ is, aki huszonhét esztendeig mint munkás, majd 1952-től mint technikai ellenőr, jelenleg ' pedig mint mester dolgozik az üzemben. — Sok változás történt a gyárban, amióta Lengyel elvtárs itt működik. A legnagyobb és gyökeres változás azonban csak a felszabadulás után állott be. Amióta az üzem nemzeti tulajdon lett, alaposan megnagyobbodott és a termelés a háború előttihez viszonyítva megsokszorozódott. Ilyen növekedés csak ott lehetséges, ahol a nép megszabadult a kapitalista piócák. tól és maga építi hazáját — magyarázta Stefan Boor, az üzemi tanács elnöke. Mi a véleménye a vasárnapi választásokról? — tettem fel a kérdést Lengyel elvtársnak. — Ezt kérdezte tőlem vasárnap az édesanyám is — feleli Lengyel elvtárs. — Tudja, ö már hetvenötéves és nem jól fogta fel a választások értelmét és módját, ö is itt dolgozott valamikor több mint húsz évig ebben a gyárban. Munkásnö volt, átélte a mult minden keservét. Kire szavazzak vasárnap? — Feri fiam — kérdezte. — Hát a Nemzeti Arcvonal je. löltjeire, — válaszoltam. Vagy talán nincs megelégedve a helyzettel, a jelöltekkel? Talán azt szeretné, ha ismét az urak kerülnének hatalomra? — Isten ments! Dehogy is akarom Nagyon is meg vagyok elégedve. Az urak ugyan nem adnának nekem annyi nyugdíjat, amennyit most kapok. — Nézze édesanyám, azelőtt a szociáldemokrata pártra szavazott, mások meg más pártokra, mert minden párt csak Ígérgetett fűtfát, végül mégis mindig rosszabb lett a helyzet. A mostani választás a világ legdemokratikusabb választása, magyaráztam édesanyámnak. A Nemzeti Arcvonal jelöltjeit a nép saját soraiból ajánlotta. Ezek elmondták választóiknak önéletrajzukat, ismertették akcióterveiket. Hetek óta ellenőrizhettük multju. kat, jelenüket. Olyan emberek ezek. akik eddigi munkájukkal és tevékenységükkel bebizonyították a néphez való jó viszonyukat. Anyám megértette, hogy ez a választási mód helyes, jobb, mint a mult rendszeré volt. Megígérte, hogy biztosan a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire fog szavazni. — A szlovák állam idején hogyan szavazott, Lengyel elvtárs? 19'37 óta nem szavaztam. Nem adtak szavazati jogot. De nem is érdekelt, mert a választások úgy sem változtattak semmit a helyzeten. — Es most miért Igyekszik még a 75 éves édesanyját is meggyőzni arról, hogy választási joga van, hogy ezzel a joggal élnie kell? — Azért, mert ma más a helyzet. Nézze, én aztán csak tudom értékelni azt, amit ez a rendszer biztosít a dolgozóknak. Csak magamat veszem példának. A burzsoá köztársaság idején nem volt lakásom. Családommal együtt anyámnál laktam. Annak ellenére, hogy dolgoztam, éppen osak tengődtem. A szlovák állam idején egy padlásszobában laktam, de ezt az időt még az ellenségemnek sem kívánom. — Aztán kis szünetet tart, látszik rajta, hogy fájó emlék jut az eszébe, és szomorúan, rekedten folytatja: — 1943_ban az egyik bombázás megölte fiamat. — Ismét szünetet tartva még hozzáteszi: — A másik gyermekem a bombázás okozta légnyomár következtében beállt koraszülés áldozata lett. — Aztán megacélosodott hangon mondja: — j£n békét és boldog életet akarok! — A jövőmet, a dolgozók jövőjét ebben a rendszerben biztosítva látom — folytatja. — Ettől a rendszertől kaptam 1952-ben, életemben elöször, emberséges lakást. Üj házban kétszobás, fürdőszobás lakásunk van. A becsületes munkámért kapott pénzből szépen élünk. A Nemzeti Arcvonal jelöltjeire azért fogok szavazni, mert a belőlük megalakuló nemzeti bizottságok en. nek a rendszernek pillérei lesznek. Bennük látom annak biztosítékát, hogy igazságosan fogják intézni a nép ügyeit, hogy meg fog szűnni a korrupció és a bürokrácia. Meg kell, hogy szűnjön, mert munkáinkban segítségükre leszünk. Mint közülünk, a nép közül valókat, támogatni fogjuk őket nehéz és felelősségteljes feladatuk elvégzésében. Annak tudatában fogok szavazni, hogy ezzel erősítem népi demokratikus hazámat, hogy közös o r övei, gyorsabban építjük fel bol. dogabb jövőnket, a szocializmust. J Száraz József Kitagadottak Az elmúlt hónapban a cannesi filmfesztiválon bemutatott „Két hektár föld" című indiai filmet nemzetközi díjjal jutalmazták. E mély eszmei tartalmú film képet ad egy indiai középparaszt keserves életéről, akit egy földbirtokos megfosztott kenyeretadó földjétől. Hasonló a tartalma a nálunk bemutatásra került „ Kitagadottak" \című filmdrámának. Filmszínházaink látogatóinak jelenleg alkalmuk van a mozi vásznáról közelebbről megismerni egy határmenti falut és képet alkotni India népének nehéz életkörülményeiről. A film öt évvel ezelőtt készült, aztán, hogy az angol kormány a nemzeti felszabadító harctól megfélemlítve megegyezett az indiai burzsoáziával. E jelentősen realisztikus mű bemutatja azt, hogy miután a gyarmatosítók politikai hatalma háttérbe szorult, a népet kizsákmányoló, zsaroló politikát nagv részben az indiai burzsoázia vette át. A film főhőse Sztrikante. a falu bírája belelát a falusi gazdagok zsaroló terveibe és szembeállítja a dolgozó tömegeket kiszákmányolóikkal. \ Mivel a tőkés országukban a dolgozók j ii'bb életéért folyó harcot államellenes tevékenységnek nyilvámtiák Sztrikantet elfogják és börtönbe vetik A fogház kapui választják el névétől és fiatal feleségétől. Közben o !aluban hírek érkeznek a moszlimok és hinduk véres összeütközéséről. A falusi gazdagok kihasználják a menekülni vágyó szegénjipa^asztok nyugtalanságát é'- felvásárol iák földjeiket. A földönfutóvá vált parasztok a hamis hírek alapján abban reménykednek, hogy Kalkuttában az indiai I kormány a menekülőket lakással látja el és segélyezi *ölcet Nagy a csaI lódásuk, mert Kalkuttában még nanyobb nyomor és éhhalál fenyegeti őket. Sztrikante, miután kiszabadul a fegyházból, nagy keresés után rátalál 1 övéire. Öröme nem tart soká. Felesége, miután fiút szült neki, meghal. Sztrikanteban és. társaiban azonban él a remény, hogy az újszülött megéri azt az időt, mikor India, az éhség és a nyomor országa, Kánaánná válik. Él bennük a remény, hogy náluk is eljön' a felszabadulás órája és úgy, mint a mi köztársaságunkban, a dolgozó nép kerül hatalomra. Az Indiai. Kommunista Párt által vezetett tömegek napról napra hatalmasabb erőt jelentenek. Kezdeti sikert jelent már az is, hogy India dolgozói már film útján is vádat emelhettek a kizsákmányolás el'ten .4 film technikai kivitelezése még hiányos De az eszmei értéken kívül nagy értékű kŕpet nyújt az ottani vidékről és India népének életéről. ' D. V. Jirí Trnka filmet készít A bábfilmek prágai stúdiójában már folynak az előkészületek a .Hurvinek-cirkusz" című új bábfilm forgatásához, A film rendezője Jiŕi Trnka. Az új film hőse Josef Skupa nemzeti művész bábszínháznak közkedvelt alakja Hurvinek, iki a filmben cirkuszi akrobata és 'rtomító szerepében lép 'el A „Hurvinek cirkusz" forgatókönyvét Vratislav Blažek írta.