Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-16 / 118. szám, vasárnap

2 m$m 1954. május 16. Pénteken este a rádió mellett Pénteken, május 14-én a Cseh­szlovák Rádió közvetítésével szól­tak hazánk összes választóihoz a Nemzeti Arcvonal képviselői. A választások jelentőségéről, a nem­zeti bizottságok feladatairól, vala­mint gazdasági és kulturális éle­tünk egyes kérdéseiről szóló beszé­deket Szlovákia összes dolgozói nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatták végig. Az eperjesi Ján Nálepka kapi­tány szovjet hősről elnevezett ru­haüzemben a Nemzeti Arcvonal képviselőinek beszédeit meghallgat­ták Jozef Honiška második műsza­kának dolgozói is. Utána élénk vita keretében beszéltek a nemzeti bizottságokba valp választásokról és megemlékeztek arról, hogy a népi demokratikus kormány mi min­dent tett eddig dolgozóink érdeké­ben. Valamennyien elhatározták, vasárnap a Nemzeti Arcvonal je­löltjeire szavaznak, hogy kifeje­zésre juttassák elhatározásukat, „hogy szétzúzzuk ellenségeink min­den kihívását és biztosítsuk hazánk felvirágzását és békéjét", — aho­gyan ezt rádióbeszédének befejező részében Viliam Široký miniszter­elnök mondotta. Mária Príhodová varrónő, Jana Trojanovičová előkészítőnő, Bože­na Horečná fércelőnő és a máso­dik műszak többi dolgozónői is ki­fejezésre juttatták azt az elhatá­zásukat, hogy a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire szavaznak. A vita befejező részében az eper­jesi Nálepka kapitány ruhaüzem dolgozói elhatározták, hogy május 15-én, szombaton, a választások tiszteletére műszakot dolgoznak le, amelyben az összes műhelyek ver­senyezni fognak a legjobb minősé­gért és a legtöbb ruhadarab elké­szítéséért. • Péntek este a bratislavai Kábel­üzem flexa-zsínórt gyártó részle­gén a munkások leállították a gé­peket és körülülték a rádiókészü­léket. Vannak köztük fiatalok és öregek, az új nemzedék képviselői és a régi kizsákmányolások idejé­re emlékező idősebb emberek. Jo­zef Kováčik kommunista másképp fog vasárnap szavazni, mint aho­gyan a volt burzsoá köztársaság idején szavazott. Visszaemlékezik azokra a választásokra, amikor őt és más kommunistákat nem en­gedték szavazni, nehogy az akkori urak ellen szavazzanak. „Ma min­den polgárnak joga van szavazni, — mondja Jozef Koláček üzemi diszpécser. — Szavazatainkat leg­jobb polgártársainkra, a példás dol­gozókra — a Nemzeti Arcvonal je­löltjeire adjuk le". • Pozsonypűspökin már nyolc óra előtt gyülekezni kezdtek a polgá­rok a népművelési ház ünnepélye­sen feldíszített épülete előtt. A va­sárnapi választásokról beszéltek. A népművelési ház nagytermében a helyi nyolcéves iskola szlovák és magyar nemzetiségű pionírjai, fiúk és lányok, népdalokkal kö­szöntötték őket. Nyolc órakor a püspöki szövetkezeti tagok és a többi polgárok nagy érdeklődéssel hallgatták a Nemzeti Arcvonal kép­viselőinek beszédeit. Az idősebb polgárok, helyeslően bólongattak. Amint egész Szlovákiában, Pozsony­pűspökin is sok i minden megválto­zott. Különösen a gazdálkodás te­rén állt be nagy fordulat. A kis darab földekből nagy szövetkezeti mezők lettek és a hektárhozamokat a múltbeli eredményekkel össze sem lehet hasonlítani. Napról nap­ra emelkedik a püspöki polgárok jóléte. A polgárok tudiák. hogy nagy érdeme van ebben a helyi nemzeti bizottságnak is. Most is a legjobbakat jelölték á helyi nemzeti bizottságokba. A gyűlésről a püspöki polgárok jókedvűen tá­voztak. örömteli lesz a vasárnapi választásuk is. Hiszünk az emberben RÖVIDDEL MÁJUS ELSEJE UTÁN átutaztam több cseh fa­lun és városon. Mindenütt látszott még az ünnepélyes díszítés nyoma. A tavaszi zöldbe öltözött vidéken, a távirópóznák között színes szala­gok, ?z út felett feliratok, állam­férfiak fényképei, a falvakban kar­csú májusfák díszelegtek. Mindez az emberi munkát ün­neplő nap iránti tiszteletet és fi­gyelmet bizonyította. Nem volt minden régi május 1. ilyen, mint az idei. Most még az emberek is va­lami különös izgalommal vannak tele. Már nem várnak szótlanul, mint azelőtt, hanem ingadozás nél­kül, bátran vitába bocsátkoznak, nyíltan beszélni kezdenek örömeik­ről és gondjaikról. Mi okozta ezt a változást? Ha beszélgetni kezdünk az emberekkel, akár a falvakban, akár a városok­ban, könnyen választ kapunk erre a kérdésre. Nemrégen beszéltem Prágában a Vencel-»téren lévő agi­tációs központban összegyűlt hall­gatóságnak a népi demokráciák éle­téről és arról a hatalmas erőről, amely a béketábort legyőzhetetlen egységgé kovácsolja. Beszéltem Al­bániáról, ahol az emberek lelkesen dolgoznak és a testvéri segítségről, melyet a baráti államok nyújtanak Albánia népének. Polgárainkat na­gyon érdekli, milyen az élet kül­földön és ezért a vita igen élénk volt. Szót kért egy idősebb asz­szony is. Megköszönte a kormány­nak és a pártnak, hogy lehetővé tették számára, hogy egy gyönyörű hetet tölthessen Prágában és köszö­netet mondott minden cseh polgár­nak azért, hogy olyan szeretettel segítenek Szlovákiának a szebb élet elérésében. Még sokáig gondoltam szavaira. Önkénytelenül buggyantak ki a szívéből. Sétája közben, véletlenül tért be az agitációs központba és megkapták őt a jelenlévők frázis nélküli, emberi szavai. Az agitációs központ barátságos légköre az ő szívét is megnyitotta. Ilyen figyel­mesen hallgatják ma az emberek azokat, akik az igazság nevében egyszerű szavakkal agitálnak új társadalmi rendünkért. Hallgatják a mai emberről, a békeharcról, a nemzetek közötti barátságról szóló előadásokat. Hallgatják a példás dolgozók, politikusok, írók előadá­sait. MINDEN BECSÜLETES POL­GÁR érzi, hogy államunkban egy­re nagyobb figyelmet szentelnek az embernek és szükségleteinek és hogy minden jó dolgozót megbe­csülnek. Erősebb és tömörebb ez a nagy kollektíva, az emberek érzik, hogy tevékeny részvevői a nagy műnek és igazi gazdáknak érzik magukat. Azt a bizalmat, amellyel a polgárok jelöltjeik iránt viseltet­nek, nem lehet sem diktálni, sem megvenni, ezt csak munkájukkal, jellemükkel és a néphez való viszo­nyukkal érdemelhetik ki. Ez az ál­landóan növekvő felelősségérzet nagy hatóerő. A fiatalokat a határ­vidéken való letelepülésre mozgó­sítja, az embereket még nehéz kö­rülmények között is jobb munkára késztetj, szocialista hazaszeretetre, nemzeti önérzetre és a közös mű iránti szeretetre neveli. Mennyi áldozatkész munká­nak vagyunk e napokban tanúi. Mikor néhány nappal ezelőtt a česky brodí járásban lévő klučovi EFSz-ben jártunk, melegen kezet szorítottunk Drevo igazgató-tanító­val. A pionírok a kultúrház előtt ibolyával vártak, az ifjúság táncolt, énekelt, az emberek az utolsó helyig megtöltötték a termet. A falusi ta­nító — a lelkes nevelő, politi­kai dolgozó, a szövetkezet segítő­társa, színházi műkedvelő, ritka régészeti emlékek felfedezője, sok újság levelezője, történelmi tan­könyv szerzője, a helyi nemzeti bizottság jelöltje — íme mi mindenre képes egy ember, aki lelkesedésé­vel a többieket is magával ragadja és az egész községet egy baráti családdá tömöríti. Nem könnyű a munkája. Hallottuk a szövetkezeti tagokat nyíltan beszélni a nehézsé­gekről, az újdonságok előtt való ingadozásukról. Panaszkodtak, hogy kevés a munkaerő és nagyok az igények. De ez a tanító nem hátrált -meg a nehézségek előtt, szívósan egyiket a másik után eltávolítja, mint sok ezer más ismeretlen dol­gozója köztársaságunknak. Legjobb dolgozóink a napokban nagy kitüntetésben részesültek. Láttam őket a Prágai Vár Spanyol­termében. Az ünnepség után meg­hatottan áiltak és beszélgettek köz­társasági elnökünkkel és a kor­mány tagjaival. Egy asztalnál ül­tem az amputált lábú šajner trak­torossal. Az ő útja sem volt köny­nyű. Nemcsak saját fájdalmát kel­lett leküzdenie, hanem az embe­rek bizalmatlanságát és az útjába gördített akadályokat. Beszéltem a Köztársasági-renddel kitüntetett Ottó Vlachhal, a CKD Sokolovo he­gesztőjével. Egy évvel ezelőtt meg­mutatta nekünk az első tekintet­re egyszerűnek látszó találmányát. Nagy darab vasalkatrészeket, me­lyek hegesztés közben elgörbültek, varázsló módjára közönséges gáz­lánggal kiegyenesített. Ezt az egy­szerű eljárást maga fedezte fel és ismeri minden csínját-bínját. Amit a munkásoknak azelőtt ka­lapáccsal három hétig kellett ütni, azt Ottó Vlach négy perc alatt el­végzi. A tapasztalt mérnököt, aki esküdözött, hogy az ezerfokra he­vített fém halott és nem reagál a tűzre, meggyőzte az ellenkezőjéről. Sokáig tartott, míg igazsága nap. világra jutott. Ma Ottó Vlach szá­mos gyárban bemutatja új módsze­rét. Köztársaságunknak sokmillió koronát takarított meg. Véleménye szerint: — Nem az agyondolgozott kézen múlik, hanem ezen, — és a homlo­kára mutat. SOKAKKAL TALÁLKOZTAM e napokban, akik munkájukról hason­ló alkotó módon gondolkodnak. Nem félnek elmondani véleményüket és önálló gondolataikat. Levetik a fe­lületes frázisokat, alkotó kezdemé­nyezéssel és aktiv tevékenységgel vesznek részt az új világért folyta­tott nagy küzdelemben. Ez a tőke, ,a legdrágább emberi töke biztosíté. kot nyújt arra, hogy népünk új életünkre, boldogságunkra éa bé­kénkre szavaz és a választások után új elánnal haladunk kitűzött célunk felé. Ján Piláf Jövőmet — a dolgozó nép jövőjét ebben a rendszerben látom Dolgozóink boldog életére szavazunk (Folytatás az 1. oldalról.) jaik szebb jövőjének büszke építői is szavazni fognak. A Nemzeti Arcvonal jelöltjeire leadott szava­zat egyszersmind a rendszerünk viszonyai között örömtől és egész­ségtől ragyogó és valamennyiünk szeretetétől övezett gyermekeik még dúsabb életére leadott szava­zat. Népünk békét akar, s ma a bé­kére szavaz. Az egész világ felénk tekint ma. Köztársaságunk ma már nem ismeretlen ország. melyről senki sem tud, mint ahogyan pham. berlain nyilatkozott Münchenben, amikor Hitlernek eladta köztársasá­gunkat. A mi hazánkat tiszteletben tartja az egész béketábor és vala­mennyi békeszerető ország nagyra értékeli nemzeteink diosö múltját és jelenlegi békés építő munkáját. Ez azért van, mert gondolataink alapján, szivünkből, kezeink által olyan értékek keletkeznek, melyek segítik a haladás, a béke és a de­mokrácia világgyözelmét. Mi a nemzeti bizottságokba való választások jelentőségét abban lát­juk, hogy még biztosabbá tesszük általa nagyobb építő sikerek felé vezető útunkat és így tanújelét ad juk határozott békeakaratunknak. Ezért a Nemzeti Arcvonalba olyan dolgozókat jelöltünk, kikben meg bízunk és meg vagyunk győződve arról, hogy jó vezetőkké válnak. Kívánjuk, teljes odaadással telje­sítsék hazafias feladataikat és né­pünk érdekében oldják majd meg a felmerülő kérdéseket, hogy gyor­sabban haladjunk előre és könyeb­ben küzdjük le a nehézségeket, me­lyek utunkban állanak. A bratislavai Kábelgyár jóminő­ségü gyártmányairól Európaszerte ismeretes. Tervét százszázalékon felül teljesíti. Büszkék is erre a Kábelgyár dol­gozói, köztük Lengyel Ferenc elv. társ is, aki huszonhét esztendeig mint munkás, majd 1952-től mint technikai ellenőr, jelenleg ' pedig mint mester dolgozik az üzemben. — Sok változás történt a gyár­ban, amióta Lengyel elvtárs itt működik. A legnagyobb és gyöke­res változás azonban csak a felsza­badulás után állott be. Amióta az üzem nemzeti tulajdon lett, alapo­san megnagyobbodott és a terme­lés a háború előttihez viszonyítva megsokszorozódott. Ilyen növeke­dés csak ott lehetséges, ahol a nép megszabadult a kapitalista piócák. tól és maga építi hazáját — ma­gyarázta Stefan Boor, az üzemi ta­nács elnöke. Mi a véleménye a vasárnapi vá­lasztásokról? — tettem fel a kér­dést Lengyel elvtársnak. — Ezt kérdezte tőlem vasárnap az édesanyám is — feleli Lengyel elvtárs. — Tudja, ö már hetvenöt­éves és nem jól fogta fel a válasz­tások értelmét és módját, ö is itt dolgozott valamikor több mint húsz évig ebben a gyárban. Munkásnö volt, átélte a mult minden keser­vét. Kire szavazzak vasárnap? — Feri fiam — kérdezte. — Hát a Nemzeti Arcvonal je. löltjeire, — válaszoltam. Vagy ta­lán nincs megelégedve a helyzettel, a jelöltekkel? Talán azt szeretné, ha ismét az urak kerülnének ha­talomra? — Isten ments! Dehogy is aka­rom Nagyon is meg vagyok eléged­ve. Az urak ugyan nem adnának nekem annyi nyugdíjat, amennyit most kapok. — Nézze édesanyám, azelőtt a szociáldemokrata pártra szavazott, mások meg más pártokra, mert minden párt csak Ígérgetett fűt­fát, végül mégis mindig rosszabb lett a helyzet. A mostani választás a világ legdemokratikusabb válasz­tása, magyaráztam édesanyámnak. A Nemzeti Arcvonal jelöltjeit a nép saját soraiból ajánlotta. Ezek elmondták választóiknak önéletraj­zukat, ismertették akcióterveiket. Hetek óta ellenőrizhettük multju. kat, jelenüket. Olyan emberek ezek. akik eddigi munkájukkal és tevé­kenységükkel bebizonyították a nép­hez való jó viszonyukat. Anyám meg­értette, hogy ez a választási mód helyes, jobb, mint a mult rendsze­ré volt. Megígérte, hogy biztosan a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire fog szavazni. — A szlovák állam idején ho­gyan szavazott, Lengyel elvtárs? 19'37 óta nem szavaztam. Nem adtak szavazati jogot. De nem is érdekelt, mert a választások úgy sem változtattak semmit a helyze­ten. — Es most miért Igyekszik még a 75 éves édesanyját is meggyőzni arról, hogy választási joga van, hogy ezzel a joggal élnie kell? — Azért, mert ma más a helyzet. Nézze, én aztán csak tudom érté­kelni azt, amit ez a rendszer bizto­sít a dolgozóknak. Csak magamat veszem példának. A burzsoá köz­társaság idején nem volt lakásom. Családommal együtt anyámnál lak­tam. Annak ellenére, hogy dolgoz­tam, éppen osak tengődtem. A szlo­vák állam idején egy padlásszobá­ban laktam, de ezt az időt még az ellenségemnek sem kívánom. — Aztán kis szünetet tart, látszik rajta, hogy fájó emlék jut az eszé­be, és szomorúan, rekedten folytat­ja: — 1943_ban az egyik bombázás megölte fiamat. — Ismét szünetet tartva még hozzáteszi: — A másik gyermekem a bombázás okozta lég­nyomár következtében beállt kora­szülés áldozata lett. — Aztán meg­acélosodott hangon mondja: — j£n békét és boldog életet akarok! — A jövőmet, a dolgozók jövőjét eb­ben a rendszerben biztosítva lá­tom — folytatja. — Ettől a rend­szertől kaptam 1952-ben, életemben elöször, emberséges lakást. Üj ház­ban kétszobás, fürdőszobás laká­sunk van. A becsületes munkámért kapott pénzből szépen élünk. A Nemzeti Arcvonal jelöltjeire azért fogok szavazni, mert a belőlük megalakuló nemzeti bizottságok en. nek a rendszernek pillérei lesznek. Bennük látom annak biztosítékát, hogy igazságosan fogják intézni a nép ügyeit, hogy meg fog szűnni a korrupció és a bürokrácia. Meg kell, hogy szűnjön, mert munkáink­ban segítségükre leszünk. Mint kö­zülünk, a nép közül valókat, tá­mogatni fogjuk őket nehéz és fe­lelősségteljes feladatuk elvégzésé­ben. Annak tudatában fogok sza­vazni, hogy ezzel erősítem népi de­mokratikus hazámat, hogy közös o r övei, gyorsabban építjük fel bol. dogabb jövőnket, a szocializmust. J Száraz József Kitagadottak Az elmúlt hónapban a cannesi filmfesztiválon bemutatott „Két hek­tár föld" című indiai filmet nemzet­közi díjjal jutalmazták. E mély esz­mei tartalmú film képet ad egy in­diai középparaszt keserves életéről, akit egy földbirtokos megfosztott kenyeretadó földjétől. Hasonló a tar­talma a nálunk bemutatásra került „ Kitagadottak" \című filmdrámának. Filmszínházaink látogatóinak jelenleg alkalmuk van a mozi vásznáról kö­zelebbről megismerni egy határmenti falut és képet alkotni India népének nehéz életkörülményeiről. A film öt évvel ezelőtt készült, aztán, hogy az angol kormány a nemzeti felszabadító harctól megfé­lemlítve megegyezett az indiai bur­zsoáziával. E jelentősen realisztikus mű bemutatja azt, hogy miután a gyar­matosítók politikai hatalma háttérbe szorult, a népet kizsákmányoló, zsa­roló politikát nagv részben az indiai burzsoázia vette át. A film főhőse Sztrikante. a falu bírája belelát a falusi gazdagok zsa­roló terveibe és szembeállítja a dol­gozó tömegeket kiszákmányolóikkal. \ Mivel a tőkés országukban a dolgozók j ii'bb életéért folyó harcot államelle­nes tevékenységnek nyilvámtiák Sztrikantet elfogják és börtönbe ve­tik A fogház kapui választják el né­vétől és fiatal feleségétől. Közben o !aluban hírek érkeznek a moszlimok és hinduk véres összeütközéséről. A falusi gazdagok kihasználják a mene­külni vágyó szegénjipa^asztok nyug­talanságát é'- felvásárol iák földjei­ket. A földönfutóvá vált parasztok a hamis hírek alapján abban remény­kednek, hogy Kalkuttában az indiai I kormány a menekülőket lakással lát­ja el és segélyezi *ölcet Nagy a csa­I lódásuk, mert Kalkuttában még na­nyobb nyomor és éhhalál fenyegeti őket. Sztrikante, miután kiszabadul a fegyházból, nagy keresés után rátalál 1 övéire. Öröme nem tart soká. Fe­lesége, miután fiút szült neki, meg­hal. Sztrikanteban és. társaiban azon­ban él a remény, hogy az újszülött megéri azt az időt, mikor India, az éhség és a nyomor országa, Kánaán­ná válik. Él bennük a remény, hogy náluk is eljön' a felszabadulás órája és úgy, mint a mi köztársaságunk­ban, a dolgozó nép kerül hatalomra. Az Indiai. Kommunista Párt által vezetett tömegek napról napra hatal­masabb erőt jelentenek. Kezdeti si­kert jelent már az is, hogy India dolgozói már film útján is vádat emel­hettek a kizsákmányolás el'ten .4 film technikai kivitelezése még hiá­nyos De az eszmei értéken kívül nagy értékű kŕpet nyújt az ottani vidékről és India népének életéről. ' D. V. Jirí Trnka filmet készít A bábfilmek prágai stúdiójában már folynak az előkészületek a .Hurvinek-cirkusz" című új báb­film forgatásához, A film rendezője Jiŕi Trnka. Az új film hőse Josef Skupa nemzeti művész bábszínhá­znak közkedvelt alakja Hurvinek, iki a filmben cirkuszi akrobata és 'rtomító szerepében lép 'el A „Hurvinek cirkusz" forgató­könyvét Vratislav Blažek írta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom