Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-07 / 110. szám, péntek

1954. májug 7. tuszo 3 A GENFIERTEKEZLET + * * Az értekezlet svájci sajtóvisszhangja A genfi értekezlet részvevői május 5-én nem tartottak ülést. Az értekezlet plenáris ülését május 6-ra, csütörtökre sem tűzték ki. A teljes ülések közötti kétnapos szünetet az értekezlet részvevői nemhivatalos találkozásokra használják fel, hogy összeegyeztessék álláspontjaikat. Némelyik svájci lap az üléseknek ezt a szünetelését kapcsolatba hozza azzal a körülménnyel, hogy megegyezést értek el arról, hogy az indc kínai kérdésről szóló értekezleten az öt nagyhatalmon és az úgynevezett három társállamon kívül részt vesznek a Vietnami Demokratikus jcöztársaság képviselői is. Ezt a megegyezést a lapok Dulles politikája vereségének minősítik, mert Dulles politikája arra irányult, hogy a genfi értekezlet a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőinek részvétele nélkül döntsön Indokína sorsáról. A „La Suisse" című lap megállapítja, hogy „még azok az amerikai megfigyelők sem, akik Dulles iránt kedvező álláspontot foglalnak el, nem tagadhatták, hogy az USA államtitkára elszigetelt maradt „főleg" azért, mert nem egyezett nézete Bidault-val és Edennel abban, hogyan kezdjék meg az indokínai probléma megtárgyalását." Szerdán a lapok nagy figyelmet szenteltek a Bidault vezetése alatt álló francia küldöttség helyzetének. A lapok rámutatnak, hogy a küldöttség két tűz között maradt. Bidault egyrészt ki van téve az USA állandóan fokozódó nyomásának. A „La Suisse" című lap, a „Gazette de Lausanne" és más lapok szerint a francia küldöttségre gyakorolt újabb • amerikai nyomás megnyilvánul abban a személyes üzenetben, amelyet Dulles Genfből való távozása előtt intézett Bidaulthoz, és megnyilvánult Eisenhowernek Dulleshoz intézett táviratában, amelynek másolatát szintén átadták a francia küldöttség vezetőjének. A lapok szerint az üzenet és a távirat is hangsúlyozza, hogy az USA „kemény" politikája az indokínai kérdésben változatlan marad és hogy Dulles azt követelte Bidaulttól, hogy e politikát támogassa. „Itt ultimátumféléről van szó — írja a Gazette de Lausanne — amit Dulles még távozása előtt adott át Bidaultnak. üzenetében hozzáteszi, hogy a szilárd amerikai politika változatlan mnrad és hogy az USA beavatkozása Indokínában továbbra is lehetséges.'* Másrészt a lap szeriht Bidault Genfben sem hagyhatja figyelmen kívül azt a nagy elégedetlenséget, amellyel az USA-nak való alárendeltségre irányuló politikája találkozik és ezt az elégedetlenséget kifejezésre juttatják különböző párizsi körök, valamint a francia parlament számos képviselőjének az a követelése, hogy azonnal kezdjék meg az indokínai kérdés megtárgyalását. A helyi lapok élénken kommentálják azt a hírt, hogy Laniel francia kormányelnök az Indokínáról szóló vita bizonytalan időre való elnapolását kérte és e kérdéssel kapcsolatban felvetette a bizalmi kérdést. „Az a tény, hogy magának a francia kormánynak fennállása forog téten — írja a Gazette de Lausanne — megnyilvánul a genfi tárgyalásokon és Bidault állásfoglalásában." Sőt a lapok arról írnak, lehetséges, hogy Bidault hirtelen Párizsba távozik és rámutatnak, hogy Bidault várja irodája vezetőjének, Falaisnak Párizsból való visszatértét, hogy tájékoztassa őt a párizsi politikai helyzetről s hogy Bidault azután fogja elhatározni, hogy ideiglenesen visszatér-e a francia fővárosba, hogy részt vegyen a nemzetgyűlés ülésén. Szerdán olyan hírek terjedtek el, hogy G Bidault nem megy Párizsba, hogy részt vegyen a nemzetgyűlés ülésén és hogy Laniel tanácsára marad Genfben. A francia küldöttség sajtóértekezletén bejelentették, hogy a kormányelnökségnél a társállamok ügyeit intéző államtitkárnak, M. Jacquetnak, valamint Laosz és Kambodzsa képviselőinek érkezését várják Az amerikai nép az USA indokínai fegyveres beavatkozása ellen Az „United States and World Report" című lap cikket tett közzé, amelyben rámutat, hogy ha az USA Kongresszusának most kellene eldöntenie, hogy amerikai csapatok harcoljanak-e Indokínában, ezt a javaslatot elutasítanák, mert a kongresszus tagjait befolyásolja az amerikai nép erélyes ellenállása. • A lap idézi a kongresszusi tagok kijelentéseit, amelyek — amint a cikk írja — az Egyesült Államok közvéleményét tolmácsolják. így például az egyik fontos szenátusi bizottság elnöke azt mondotta, hogy a hozzáérkezett levelek 990/

0-a azt követeli, hogy ne engedjék az amerikaiak részvételét olyan ázsiai háborúban, mint amilyen a koreai és indokínai háború. A középnyugati államok egyik republikánus képviselője kijelentette: „Ha csapatokat küldünk Indokinába, akkor a republikánusok a novemberi választásokra ne is készüljenek." Egy másik republikánuspárti képviselő a következőket jelentette ki: „Ha a háború ezalatt a kormány alatt indulna meg, ez a republikánusok végét jelenthetné." A lap rámutat, hogy a kérdőíves akció eredményei, amelyet a közvéleményt kutató Gallup-intézet rendezett, szintén azt mutatják, hogy csupán az amerikai lakosok 80/o-a foglalt állást amellett, hogy csapatokat küldjenek Indokínába, 850/o-a ellene nyilatkozott és 7% nem nyilvánított véleményt. Paul Robeson nyilatkozata Paul Robeson nyilatkozott a sajtónak és többek között ezeket mondotta: „Különféle lapok szemleírói, rádiókommentátorok és folyóiratok I azt a fantasztikus rágalmai terjesztették, hogy Paul Robeson „változtatja nézeteit". Nos hát, a hazudozók tovább hazudnak és bármilyen szomorú is ez, be kell ismerni azt az elvitathatatlan tényt, hogy napjainkban az amerikai rágalomszállítók maguk mögött hagyják az egész világot mindenfajta hazugság gyártásában és terjesztésében. A következ® nyilatkozatot szeretném tenni a sajtónak: Életemnek és munkámnak az az értelme, hogy odaadóan szolgálom meggyőződésemet. Most is épp úgy, mint sok év óta, rendületlenül és teljes egészében az egész világ békéjéért és demokráciáért, a négerek és a gyarmati népek felszabadításáért, a Szovjetunió, az új Kína és az európai népi demokráciák népeihez fűződő barátságáért folyó harcra áldozom erőimet. Elképzelhető-e, hogy Paul Robeson, akit a nemzetközi Sztálin-békedíjjal tüntettek ki, valaha is abbahagyja a béke megszentelt ügyéért folyó harcát? Szemet húnyhatok én, egyike annak a három embernek, akit 1950-ben „Az afrikai szabadság védelmezője" címmel tüntettek ki, 1954-ben a felett, hogy testvéreimet Keniában tovább gyilkolják? És vájjon itt, Amerikában talán elhalt és megszűnt már a faji megkülönböztetés? Talán hozott a kongresszus olyan törvényt, amely eltiltja a lincselést? És vájjon hozott törvényt az igazságos munkáltatásról? Vájjon eleget tettek népem gazdasági, politikai és szociális egyenlőségi követeléseinek? Ha nem, akkor hogy változtathatná meg nézeteit Paul Robeson, aki egész életében ezekért a célokért harcolt? Megváltoztatni nézeteimet? Oh, uraim, a sajtó képviselői, jobb volna, ha önök változtatnák meg nézeteiket, mert már valóra válik az, amiben hiszek." KÜLFÖLDI HÍREK A Naja Zamana című indiai lap közölte, hogy amerikai katonai szakértők befejezték légitámaszpontok és más katonai bázisok építését a kasmiri Gilgitben és a pakisztáni Csitralban. Dr. Sepe olasz államügyész, a Montesi-ügyben folyó vizsgálat elnöke, arra a következtetésre jutott, hogy VVilma Montesi erőszakos halállal halt meg ' • Monneť, a Schuman-terv főhatóságának elnöke rövidesen Londonba utazik, hogy az angol kormánynyal Nagy-Britannia és az „európai szén- és acélközösség" viszonyáról tárgyaljon. • X Nong Kimby, Khmer washingtoni nagykövete az Egyesült Államok fővárosából Genfbe indult. Szaud király, Szaúd-Arábia uralkodója értekezletre hívta össze a mohamedán országok képviselőit. Az értekezleten hír szerint azt a kérdést kívánják felvetni, „nyujtsanak-e katonai segítséget a Palesztina térségében levő arab fegyveres erőknek." Abdul Huda Tevfik volt miniszterelnök vezetésével megalakult az új jordániai kormány. Egy japán félhivatalos közlemény megállapítja, hogy a japán kereskedelmi minisztérium újabb 19 árucikket mentesített a szállítási tilalom rendelkezése alól. Ezektt az árucikkeket Japán ezentúl már szállíthatja a Kínai Népköztársaságnak Mint ismeretes, a tilalmi listát az amerikaiak kényszerítették a japán kereskedelemre. Rendkívüli minisztertanács Londonban és Párizsban Az AFP jelenti: Churchill miniszterelnök minisztertanácsot hívott össze, amely a Genfből és Indokínából kapott legutóbbi jelentéseket tanulmányozta. Rendkívüli minisztertanácsot tartott a francia kormány is — ugyancsak a genfi értekezlet eseményeinek megbeszélésére. Százezer olasz mezőgazdasági munkás 96 órás sztrájkot kezdett Olaszországban Polesine vidékének százezer mezőgazdasági bérmunkása három szakszervezeti szövetség vezetésével a multheti 48 órás sztrájk után újabb 96 órás sztrájkot kezdett a mezőgazdasági bérmunkásod bérének rendezéséért. Dulles és Scelba Trieszt felosztásáról tárgyalt Scelba, olasz miniszterelnök és J. F. Dulles, amerikai külügyminiszter milánói tárgyalásainak tartalmáról és kimeneteléről nem adtak ki hivatalos jelentést. Ennek ellenére a kereszténydemokrata sajtó és a félhivatalos ügynökségek jelentései megegyeznek abban, hogy a tárgyalások úgyszólván kizárólag a trieszti kérdésre vonatkoztak. Genfből érkező jelentések, valamint más forrásokból származó és az olasz kormánysajtó egy része által közzétett hírek szerint Scelba és Dulles Trieszt Szabad Terület végleges felosztásáról tárgyalt olyan alapon, amelyet lényegében az olasz kormány és a jugoszláv kormány már elfogadott. Ez a felosztás azt jelentené, hogy a B-övezetet Jugoszlávia, a 2-övezetet pedig Olaszország kapja meg. Az olasz kormány Jugoszláviának átenged néhány községet az Aövezet területéből, szabad kijáratot biztosít a tengerhez a trieszti kikötőben és külön okmányba foglalja a 2-övezetben élő szláv kisebbségek jogait. Az angolok és az amerikaiak továbbá segítségére lennének Titonak egy új kikötő felépítésében a B-övezet partvidékén Pirano és Capodistria között. Knowland szenátor éles kirohanása Nagy-Britannia ellen Az angol rádió washingtoni jelentésre hivatkozva közli, hogy Knowland szenátor, a köztársasági párt szenátusi csoportjának vezetője élesen bírálta Nagy-Britanniát Churchill miniszterelnök azon parlamenti bejelentése miatt, amely szerint Nagy-Britannia nem hajlandó a genfi értekezlet befejezése előtt kötelezettséget vállalni semmiféle indokínai beavatkozásra. Knowlar.d szenátor nyilatkozatában erélyesen szembehelyezkedett a megbékülés gondolatával, majd hozzáfűzte: „Úgynevezett szövetségeseinket fel kell szólítani arra, mondják meg előre, hogy pontosan milyen kollektív akcióra hajlandók." Az amerikai szenátor a továbbiakban — anélkül, hogy név szerint említette volna Angliát — éles hangon kiemelte, hogy véleménye szerint az Egyesült Államok nem engedheti meg azt, hogy „bármilyen ország szembehelyezkedjék Amerika biztonságának létfontosságú érdekeivel''. Knowland szenátor befejezésül az Egyesült Államok úgynevezett szövetségeseinek szánt fenyegetésként kijelentette: „Amerikának cselekednie kell, bármi legyen is szövetségeseinek elgondolása," Az amerikaiak mozireklámot csinálnák a baktériumháborúnak Ez év elején az angol lapok hírt adtak arról, hogy az amerikaiak megvásárolták H. G. Wells híres angol író összes kéziratait és átszállították az USA-ba. A sajtó nem világított rá azokra az okokra, amelyek az amerikai bussinessmanokat Wells irodalmi levéltárának megvásárlására késztették. Wells irodalmi levéltárát ugyanis a Paramount-fümtársaság vezetőinek közvetlen utasítására vásárolták meg. Ezeket az urakat egy idő óta igen nyugtalanítja az a tény, hogy H. G. Wells alkotásaiban a tudományos megfigyelések és felfedezések egész sorát előre látta. Mi történne, ha ez a nagytehetségű és nagy megfigyelőképességű író más eseményeket is előre látott volna? Ha egyéb feljegyzései között olyan is akadna, amely leleplezné a Paramount-filmtársaságot. A filmtársaság ugyanis Wells-jiek a „Világok harca" című regényét háborús hisztéria felszítása és a baktériumháború. propagandájának céljára akarja félhasználni. Ugyanis célszerűbb számukra, ha a „Világok harca" című film európai bemutatója előtt megvásárolják és elszállítják az író levéltárát. Nem tudjuk, hogyan történt Wells kéziratainak megvásárlása. Jólismert tény azonban az említett film értékelése, amelyet párizsi bemutatása előtt írtak. „Ez a film — írja Georges Sadoid francia író — elsőrendű feladatáruik tartja, hogy a nézőt elrettentő, szadizmussal áthatott epizódokkal rettegésbe ejtse. Mint más, 1948-után megjelent amerikai filmekben, ebben is előszeretettel mutatnak be olyan jeleneteket, mint például embereknek élve elégetését. A tüzet úgy mutatják be. mint bármilyen háború legtermészetesebb fegyverét. A napalm korszakában ezek a filmjelenetek nem tűnnek fantasztikusnak". Georges Sadoul megjegyzi, hogy ,fl napálmot a Doupont de Namur társaság a Standardt Oil társaság áltál szállított elsőrendű nyersanyagból gyártja az USA-ban." A Paramount-filmtársaságot ez a két hatalmas tröszt uralja. A film mindenekelőtt a kritika szerint is az „olyan borzalmas terméknek, mint amilyen a napalm, a reklámja". Wells regényének felhasználása a napalm reklamirozásának céljára nem az egyedüli aljas üzérkedés, amelyet a Paramount-fümtársaság a „Világok harcá"-nak gyártásával kapcsolatban folytat. A film alkotói mindent elkövettek, hogy hozzájáruljanak a háborús hisztéria fokozásához. „Korszerűsítették" a regény cselekményét és Angliából áttették az Egyesült Álamokba. Amerikát úgy mutatták be, mint egy „kozmikus agresszor áldozatát" és ezzel azt akarták bemutatni, hogy milyen veszély fenyegeti a „háborúra fél nem készült USA-t" egy váratlan támadás esetében. Az Egyesült Államokat teljes elpusztítással fenyegető „ellenfél" ellen folytatott küzdelem minden módja eredménytelen a filmben• A kozmikus agresszor ellen mit sem ér az atomfegyver és maga is rendel• kezik atomfegyverrel. A békés tárgyalások fonalának felvételére irányuló törekvés csőddel végződik: az amerikai kiküldötteket elpusztítják a „halálos sugarak". Az amerikai városok lakói pusztulásukat várva összegyűlnek a templomokban és istenhez imádkoznak, hogy tegyen csodát. Imádságuk meghallgatásra talál: az egek baktériumokat küldenek az amerikai hadsereg segítségére. A baktériumok elpusztítják a „kozmikus agresszort". A film a mindenható isten dicsőítésével és Amerika áltála küldött megmentőinek magasztalásával ér véget. „Ha békét akarsz, készülj a baktériumháborúra" — így jellemezte gúnyosan a ľ Humanité a „Világok harca" című filmet. A nézők azonban nem értenek egyet ezzel a rájuk kényszerített „óceánontúli erkölccsel"• Mint a francia lapok jelentik, az említett filmnek a párizsi „Paramount" filmszínházban tartott bemutatója alkalmával a nézőteremben többször hangzottak el tiltakozó hangok a film militarista tartalma ellen. A nézők közül többen világosan akarták látni, milyen módosításokat hajtottak végre a füm alkotói, akik meghamisították Wells regényét. A film bemutatójáról hazatérve elolvasták a „Világok harcá"-t. Igy például az egyik neves filmkritikus a filmről írt cikkében kijelentette: „Ez nem Wells". „A világok harca közvetlenül azon fümek közé tartozik, amelyeknek rendeltetése abban van, hogy élőké• szítsék az emberi agyakat az új háborúra. Semmi köze Wells fantasztikus regényéhez, amelyet az emberekről való nagylelkű gondoskodás szelleme hat át." A Wells meghamisítására és kéziratainak megvásárlására törekvő uraknak valóban nem marad más hátra — ha száraz lábbal akarnak kievickélni a vízből, — mint hogy a köz- és magánkönyvtárakban, különösen a Franciaországban fellelhető összes Wells-műveket megvásárolják- „Abszurd gondolat!" kiálthatnak fel a Paramount-fümtársaság vezetői.' Nem kevésbbé abszurdabb azonban, mint az a kísérlet, hogy Louis Pasteur és Yves Fargues hazájában reklámot csináljanak a napalmnak és propagálják a baktériumháborút. (N. Razgovorov cikke a „Litye-: raturnaja Gezatá"-ban.)