Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-05 / 108. szám, szerda

1954. május 4. m $1

0 5 Jókai Mór életműve méreteinél és hatásánál fogva egyaránt a rendkívüliség bélyegét hordozza magán. Termékenységben a 19. században nemcsak a magyar, hanem általában az európai drók közül aligha multa őt felül bármelyik. Jókai halálakor Prágában azt írták róla. hogy Petőfi mellett ő a' legismertebb magyar író Csehországban, s ez'a megállapítás más vonatkozásban is — érvényes volt. írói tevékenysége hat évtizedre terjed, első művei 1844-ben jelentek meg. Félszázados írói jubileuma alkalmából 1894-ben az úgynevezett jubiláris kiadás 100 kötetében rendezték sajtó alá válogatott műveit, ezekhez járult hátrahagyott műveinek halála után megjelent 10 kötete. Jókai regényeken, hosszabb és rövidebb elbeszéléseken, színdarabok egész során és két kötetet betöltő költeményeken kívül mint publicista és újságíró rengeteget dolgozott. Szerkesztett politikai lapokat, (Magyar Sajtó, Hon, Nemzet), élclapokat (Nagy Tükör, Üstökös) és szépirodalmi folyóiratokat (Életképek, Délibáb, Vasárnapi Újság), azonban publicisztikai tevékenységének termékei, komoly és humoros tárgyú apróbb közleményei, cikkei, karcolatai nincsenek még összegyűjtve. Az 1904 május 5-én elhunyt nagy írót, Petőfi Sándor és Arany János, Széchenyi István és Kossuth Lajos kortársát, impozáns részvét kisérte sírjához, azonban halálának időpontja nem volt a legkedvezőbb Jókai jelentőségének felmérésére, mert életének utolsó évei sem az írónak, sem a politikusnak. sem a publicistának pályáján nem jelentettek emelkedést Az egykorú kritika, élén Gyulai Pállal, túlszigorú. sőt igazságtalan volt hozzá és az iskolák irodalomtörténeti óráin, amikor Jókai tárgyalására és méltatására került sor, érezhetővé vált ennek az akadémikus vaskalaposságú kritikának hatása a tanító szavain Temetése idején úgy látszott, mintha a 79 évében elhunyt író önmagának epigonjává vált volna oly korban, amelyet irodalmi szempontból szürkévé tettek Petőfi és Arany klaszikus és népies hagyományát elköznaposító, vulgarizáló apró író-utódok Ma kétségtelenül megállapítható, hogy a mű túlélte az embert, hogy az idő — annely Vajda János szerint a halhatatlanok bírája — pontosabban szólva, a halála óta letelt' félévszázad, Jókai javára döntött. Erinek igazolására elegendő azt a tényt enlíteni, hogy 1954-ben Jókai 15 műve jelenik meg új kiadásban összesen negyedmillió példányban És ez egy új világban történik. amelv! gyökeresen más, rrint az, amelyben Jóteü a 19 század második felénen kedveltségének és sikereinek csúcspontját elérte Az olvasók társadalmi vi'áenézete megváltozott, viszonyulásuk az roda'omhoz. a népi demokráciában minfaógi mennyiségi tekintetben tökéletesen eltér az osztálytársadalmak olvasótáborának nagyságától és magatartásától, azonban mindezen változások mellett Jókainak maradtak és vB-inak olvasói, mée hozzá nem kevesen. Az irodalom iránt érdeklődő dolgozó Tiegek magatartása pedig végső fokon hozott kollektív ítélet a Jókai művek életképességéről, s lezáróan kiegészíti azt a kritikát, amelyet Jókai- kortársai mint egyéni bírálók gyakoroltak az ő alkotó raunk'i ának módszere és eredményei felett. Emikor az Eppur sí mouve végén a magyar kultúra jövőjén egy Kisfaludy Károly, és egy Katona József egyesített energiájával munkáló Jenőy Kálmánt házigazdája és gondozója, Tseresnyés uram kikíséri a pesti ferencvárosi sírkertbe, hogy ott Jenőy sírhelyet szemeljen ki és vásároljon magának, Jókai a sírja szélén álló nagybeteg nűvésszel gyönyörű vízióról mondat beszá.nolót, amely kitekintés a társadalom jövőébe a 20. század derekáig. Jenőy lázas zépségű és prófétai erejű szavaiba szövő!ik be a következő nyilatkozat: „...az utókor írójának nem kell költeni, csak a valót icirni" — és ez valóságos előrepillantás a szocialista realizmus munkájára — mert ama jovobeliý korszakban a buzgalommal munkálkodó dolgozókra „az örök világosság- a népek szabadsága" világít. Jókai kora ezt a felszabadulást és szabadságot nem ismerte ezért tájékozódott az ő képzelete egy másfajta, boldogabb világ felé, amelyben — ahogy ő a maga találó módján mondotta -- hatalmas üzemekben a gépek zúgása fogja képezni a föld szívdobogását Ezt a hitvallást a társadalom és a kultúra új építésének bizonyosságához, ezt a bizakodó életigenlést érzik meg a dolgozók, akik Jókai műveihez nyúlnak, természetesen fokozott mértékben akkor, ha legkiválóbb alkotásait olvassák, de általánosságban el lehet mondani, hogy kevesebb műgonddal megírt elbeszéléseiben, regényeiben és színműveiben is napfényt terjeszt s ezzel válik a mai életben a dolgozók számára nevelőerejűvé, a szocialista haza szeretetének élesztőjévé. Jókai Mór_ életrajzában a következő esztendők alkotnak határpontokat: tizenhétSAS ANDOR: JÓKAI MÓR 1825—1904 éves korában," 1842-ben feltűnik már mint író a pápai református liceum önképzőkörében. Ekkor "barátkozik ősszé Petőfivel s a következő évben, 18 éves korában már drámát ír, 19 éves korában ismertté teszik nevét nyomtatásban megjelent elbeszélései, 20 éves korában regénnyel lép fel, 22 éves korában, 1847-ben átveszi egy szépirodalmi lapnak, az Életképeknek szerkesztését, 23 éves korában, amint önéletrajzában írja, forradalmat csinált, mint vezető tényező vett részt 1848 március 15-én a pesti nép | forradalmi cselekvésének irányításában. 1849-ben Debrecemben működik mint újságíró, a függetlenségi nyilatkozat kihirdetése után kitart Kossuth mellett, Aradig. Hogy megmenekült az ellenforradalom megtorló erőszakosságától, annak végtelen sokat köszönhet a Bach-korszak elnyomott magyarsága, mert Jókai a forradalom hősi küzdelmeire emlékeztető és a forradalom előjátékát, a reformkort megelevenítő mű-/ veivel, továbbá az elnyomatás kínjait, enyhítő nagyszerű humorával rendkívüli szolgálatokat' tett erkölcsi és irodalmi tekintetben egvarónt 1861-ben, a februári pátens kibocsátása után összeülő országgyűlésre egy dunántuli kerület megválasztja képviselőinek, s 1875-ig, mint ellenzéki képviselő először az úgynevezett határozati párt nak, 1867 után pedig a Tisza Kálmán által vezetett balközépnek volt a tagja Ekkor bontakozik ki közírói tevékenysége az általa szerkesztett Hon című napilapban 1875ben a balközép feladta még mérsékelt ellenzékiségét is beolvadt a kormányzó Deákpártba. s bár műveiben Jókai ápolja a forradalom emlékét, közéleti tevékenysége elhajlást jelent az 1848—49-es hagyományoktól. 1896-ban a karcagi kerületben épett fel kormánypárti programmal, de elvesztette a választási csatát A megalkuvások és az erőszakos úri politika elriasztt Íjban hatott a Nagy-Kunságban, mint Jókai nevének csillogása és vonzóereje Miután' a 16., 17. és 18, században játszó történeti reI gényekben a magyar történelem esemény it dolgozta fel, s a 19 század életéből a napoI leoni háborúk korának, a szentszövetség és az ellene harcba vonuló reformkornak, a forradalom nagyszerű küzdelmeinek, Bach és Schmerling kormányzatának, sőt a kiegyezés utáni 'kornak szentelt 'regényeket j alkotó lendületének elapadása mutatkozik, ami bizonyára összefüggött a parlamentből való kimaradás felett érzett keserűséggel. Jellemző, Jókainak az a levele, amelyet a választási kudarc után a karcagi szabadelvű párt elnökének írt. Ebben arról beszél, hogy az agrárkérdés és az ipar problémáinak megoldása, „e két együttes feladat az egész szocializmus elméletét vonja maga után." Ezt már az akkori osztályparlamenten kívül mondotta Jókai, bent a parlamentben ilyesmiről nem akartak hallani Bánffy miniszterelnök ebben az időben a munkásmozgalmat rendőri és csendőri karhatalom elintézhető közigazgatási ügynek tekintette. Jókai más véleményen volt: „A gyakorlati élet feladványai ütik fel csíráikat a földből", „letárgvalást követelnek nemzetgazdászati feladványok" y Iger\ érdekesek és tanulságosak Jókainak azok a cikkei, amelyeket 1848—49-ben különböző lapokba írt. Pesten és később Debrecenben. A jubiláris kiadásba nem vette fel ezeket, a hátrahagyott művek sorozatában jelentek meg. A cikkekhez írt bevezetésben azt olvassuk, hogy soha olyan őszintén, a szive szerint- nem írt. mint a forradalom alatt. És mégsem engedte, hogy valamennyi forradalmi írásaiból, azt megsemn^isítettnek nyilvánítja, mert „egy rémkorszak vészkiáltásainak visszhangja", Míg egy régebbi életrajzában büszkén hivatkozik arra, hogy 23 éves korában forradalmat csinált, utóbb úgy nyilatkozik a forradalom alatti tevékenységéről, hogy: „Semmi nagy tettet nem követtem el, mentem, amerre az események vittek". Jókai kétségtelenül már a mult század negyvenes éveiben Kossuth mellett a legkiválóbb tollú publicista. Nyelvi tekintetben övé az elsőség Nem volt irányadó politikus, h^fiem . szolgált bizonyos politikai irányt I es tollával pompás agitátiv munkát végez. | Nem gazdasági vagy politikai elemzésekei ad, hanem mint a 'élek mérnöke, mint általa megfigyelt tipikus magatartások kommentáiója végez felvilágosító munkát. Kiváló éleslátásra vall, ahogy bemutatjai a "forradalmi mogalomba ^betolakodó oda nem vaió elemeket: " .. .azon vettük észre, hogy a konzervatív - Bánffy Pál báró kilép a kaszinó erkélyére és a papi jószágok elvételét indítványozza tizenharmadik pontnak, a hű katolikus Török János a forrada'mi klubban a respublika mel ett agitált; s a jámbor helytartósági titkár Vancák, a múzeum lépcsökorlátjáról a kommunizmusra haranguiroz. Az egyiket belöktük, a másikat kií \ löktük, a harmadikat lelöktük; ez volt leg1 nagyobb érdemünk." Azután ott van egy nai gyo

n találó karcolat a diplomatikus barométerekről, amiken azokat az embereket érti, akik ha valami jó hírt hallanak mindjárt a felle| gekre kapaszkodnak s' nem lehet szóhoz jutni j tőlük. Ha pedig valami sikertelenségről jön értesítés, akkor lamentálnak úton-útfélen, j s ijesztgetik azokat is, akik nem akarnak félni. Igen éles kör onalú az a jellemzés, amit Jókai 1848 május 21-én az Életképek-ben a pesti polgárságról ad. A polgárok már szeretnének zavartalanul keresni és ezér*- unják a forradalmi napokat. Jókai megállapítja a polgárságról, „hogy a nemességet szereti előjcgaitóf megfosztva látni, de saját előjogait a néppef megosztani nem. Örül a

z arisztokrácia bukásán, s azt hiszi, hogy ez örökségben reá marad." Ebben a jellemzésben benne rejlik az a megállapítás, hogy az egyik fajta osztályuralom helyére törekszik a másik. Ugyanekkor azonban kikel a táb'abirók gúnyolása e len. Mily jellemző Jókaira amikor a forradalmi átalakulás középpontjában a nemességnek előjogairól való önkéntes lemondását állítja. „Ná'unk — írja — a nemesség, hogy a népnek, mely joga

;t követelni nem tudta, azokat megadhassa, vérén kívül mindent feláldozott." Jókai a mult század negyvenes éveiben a haladó középnemesi értelmiség tagja, anyagi érdek nem fűzte a feudális rendhez, polgári foglalkozással kereste kenyerét, vál alta a polgári demokrácia elveit, s 1848 március 15-éo-valóságos plebejus népmozgalomban í v^sz részt. Ez a márciusi nekilendülés számára egy életre szóló élmény és lángoszlop maradt; mint író a forradalmi küzdelmek felé soha nem fordult máskép, mint csodálattal és tisztelettel, de mint politikus hosszú élete folyamán átkerül annak a mega'kuvó kiegyezéses politikának vonalára, amely 3 forradalom hagyományával szakított és ennek megkezdett művét: a feuda izmus teljes és következetes felszámolását, a belső és a külső elnyomatás megszüntetését, a nemzeti önrendelkezést és a dolgozóknak nemcsak formális politikai jogokat, hanem gazdasági boldogulást biztosító demokráciát nem akart megvalósítani. Mi az, amit a mai nemzedék írói'tanulhatnak Jókaitól? Először is fáradhatatlanságot az alkotó buzgálomban. Ő szakadatlanul dolgozott. Naponta kora reggel ült íróaszta ához, s tíz órát tö.ltött mellette. A nép embereit figyelte, a juhásztól a kocsistól, a dajkától tanult beszélni, még pedig friss tősgyökeres nyelven. Derűt és életkedvet áraszt pozitív hősök ábrázolásával. Mivel szárnya.ó képzelete mindig valami meglepőt akar nyújtani az olvasónak, nem időz hosszasan a jellemrajznál. Azonban nyoma sincs nála hatásvadászó nyers naturalizmusnak. „Én is megtalálom a rútat, a rosszat, fel is mutatom, de nem csinálok az árnyékból alapszínt, nem használom célnak az eszközt, nem veszem etikának a pesszimizmust. Lehet-e engem ezért idealistának szidalmazni?" Az élet komoly jelenségeinek ábrázolását vál' tozatossá teszi humorával, mely kis tenyekben is talál felemelőt és a legkomolyabb helyzeteken és cselekedeteken is észlel valami derűtkeltő vonást vagy sajátságot. Az optimizmus Jókainál is az ember becsülését jelenti, a munkájához, törekvéseihez való bizalmat, a humor pedig a kritikának bátorságát, bár szelídebb, mérsékeltebb formába

n csupán. Ha Jókai derűlátása nem is azonos a forradalmi romantika szocialista optimizmusával, s humora nem a társadalom alapvető konfliktusaira és hibáira világít, a mai olvasót a korszerű feladatokkal való megbirkózásra hangolja és serkenti. Amint a népmesék hasonló sajátságait megbecsüljük és szeretjük és nevelő célra alkalmasnak tartjuk, ugyan így kell értékelnünk Jókai műveinek analóg sajátságait. Jókai rendkívül érdeklődött az orosz társadalom élete és története iránt. ügy érezte, hogy a cári uralom hótakarója alatt a szabadságos demokratikus mozgalmak telelőgyökerei megtartják életerejüket, s végül minden osztályelnyomatás ellenére is kihajtanak. Megírta a dekabristákról szóló regényét, középpontjában Puskinnal, akit mint költőt és haladószelleme,t Petőfi mellé állított a Fischer Sándor nagy Petőfi-eletrajzához írott bevezetésében. Az orjosz munkásmozgalom hős: vihar- • madarairól a nyolcvanas években azt írta. hogy nem lehet megtagadni tőlük a bámulatot A csendes politikus, akinek bizonyos népszerűtlenséget szerzett meghúzódása a koimány táborában, szókimondóvá vált, ha to lat fogott. A forradalom gondozat.anul hagýott veteiánjáról írta: Utca szegletén ül a csopka hős, nem mondja bár. de fázik s tán ehetnék. Gazdag lehetne, hogy ha nek: mindent, nivel tartoznak, egykor megfizetnék Olvasni szép hírünk hőskö'temény't. mik fennmaradtak ama dicső korbui de a kezek, mik e regéket írták — egyik levágva és a másik koldul. Az úri mentalitásnak éles elítélését tartalmazza Döbrögi című 1867 utá

n irt szatírája. Ha a gavallér két-három szeretőt tart, azl mondják rá: megteheti, anyagi eszközei megengedik. De ha paraszt lesz nazarénus.. deres neki mivel erkölcstelen. Annak nem szolgál mentségül Vénus s jó huszonötöt rá nagy hirtelen! Ha egy gentleman fogatja legázol egy filisztert, megfizeti a kártérítési díjat, s ezzel a dolog rendben van. De. hogyha italos mesterlegények az utcán még dalolni mernének, azokat is le kell mindjárt Jiúzni s legyen kiporolva a rájthuzni. Ha egy úr összeVész barátjával és párbajban lelövi, a segédek megállapítják, hogy mindez a lovagiasság szabályai szerint, történt. Hanem ha a parasztság a kocsmában bottal, bicskával harcol ocsmányan: no mán annak csakugyan deres kell: máskor aztán verekedni restel. Ha az úr színházban túlhangosan beszélget, vagy belefütyül az előadásba, azon mulatnak. De ha paraszt nem köszön az úton, botot neki, becsületet tudjon. A népforradalommal szemben a reakciós ellenséghez átpártolt arisztokratát nem_ állítják bíróság elé, nem üldözik, nem kap büntetést: Ha egy főúr szolgált ellenségnek, bagatelle! Ezt vesszük csekélységnek; legfeljebb h

a példa adásképpen penziót kap s hazamehet szépen. De ha egy paraszt mond: „Éljen Kossuth", az rebellis s von magára bosszút. S ha még pláne baloldalra szavaz, hazaáruló, száz botot kap az. 1 Hosszú életpályája folyamán nem volt Jókaitól semmi idegen, amit a társadalom fejlődése magával hozott. Mikor Magyarországon 1868-ban megalakult az általános munkásegyesület .amely úgynevezett Schulze-Delitsch féle ökonomista irányban készült dolgozni, Jókai tagként csat'akozik hozzá, azoiibarí mint a parlament tagja, nem volt a munkásság követeléseinek szószólója. A párizsi kommünröl terjesztett gyalázatos 'rágalmak, amint A lélekidomárból látható, annyira hatottak rá, hogy a proletariátusnak dicsőséges felkelést a rágalmak szemüvegén át nézte, azonban amikor a francia / ellenforradalmi vérbíróság által halálra ítélt és a bécsi rendőrség által elfogott Franké! Leónak sorsáról volt szó. amellett foglalt állást, hogy őt a magyar hatóságoknak adják át, s lapja, a Hon ekkor azt a humánus álláspontot hangsúlyozta ki, hogy Magyarországon politikai tevékenységért nem szabnak ki olyan büntetéseket, mint a forradalmi hagyofnanyaival szakító francia bruzsoá köztársaságban. Mindenre figyelt Jókai, ami az életben történt, látta a proletariátus kialakulását, ellenszenvvel töltötte el a kapitalista spekuláció bűnössége, a főurak és az egyház bekapcsolódása a börzézésbe, azonban .tapasztalatai és élményei liem hatoltak mélyen lelkébe, igaz éleslátásra nem képesítették. Szelleme bámulatos fényszóró volt, sugárkévéje állandóan mozgott, kereső buzgalommal söpri végig a-társadalom és a kultúra egész horizontját, játéka vakít és kápráztat, de csak a felszint világítja meg, s nem időzik tartósan az egyes pontokon, amelyeket felkeres. Jókai azzal az írói adományával, amely őt a XIX. század második negyedében kétségkívül a legnagyobb olvasótáborral bíró magyar íróvá tette, erőse

n hatott a magyar szépprózának utána következő művelőire Mikszáth Kálmántól Móricz Zsigmondig. Móridz, aki a jelen század társadalmi és népi problémáinak feltárásában mjnt elbeszélő új utakon haladt, elismeri, hogy Jókai volt az a varázsló, aki őt az írás hatása által megérintette, s ezzel a hatással hosszas belső küzde'met kellett megvívnia, míg végre önmagára talált, s a maga módján épp úgy futtatta tollát, amint azt Jókai tette. A komoly és megfontolt Arany János 1861-bén azt írta Jókairól, y hogý a magyar szépprózának olyan frisseséget és tősgyökeres zamatot kölcsönzött, amilyenre addig csak néhány lángeszű versírónál volt példa A magvar író Arany szerint a jelenben és a jövőben Jókait választhatja iskolájául, műveihez járhat nyelvtanu'ási szándékkal, leckéket venni. Kifejezésmódja annyira festő: plasztikus és természetes. hogy aki műveinek sikerült helyeit olvassa, szinte újra tanulja anyanyalvét. Amit Arany Jókai tüneményes és nép, mesemondásra emlékeztető elbeszélőképességérö,' mond, az minden időkre elégtételül szolgá hat Jókai emlékének Gyu'ai Pál'a! szemben, aki mint súlyos szavú kritikus innvi elm

néllei de még több elfogultsággal és megértésre való képtelenséggel foglalkozott Jókai müveivel.