Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)
1954-05-30 / 131. szám, vasárnap
1954 máiu s 30. III570 NÉPHADSEREGÜNK - A BÉKE ŐME Neveljük katonáinkat az iskola szeretetére Boušek, Otáhal és Jedlička tisztek tapasztalataiból M. V. Frunze, a nagy szovjet hadvezér rámutatott arra, hogy a katonák nevelésének feladatát akkor tekinthetjük megoldottnak, ha valamennyiüket áthatja az alakulatuk iránti és ezen keresztül az egész hadsereg iránti szeretet, ha büszkék arra, hogy a hadsereg tagjai. A katonák alakulatuk harcos hagyományaira való nevelésének nagy jelentőséget tulajdonított M. I. Kalinyin. Azt tanácsolta, hogy a neveiéj hez helyesen kell hozzákezdeni, hogy ne végezzék azt felületesen, hanem szervezetten, és hogy minden katona, aki az ezredhez kerül, ne csak annak számát, hanem egész harcos történetét, összes hőseit és kitüntetettjeit ismerje. Legyen büszke ezredére és mindig védje annak becsületét. A légelhárító tanintézet politikai dolgozója, Boušek tiszt a következő esetet beszélte el: „A tiszti utánpótlás egyes iskoláiban előfordultak olyan esetek, hogy sok tanulót elkényeztettek, olyan dolgokat ígérve nekik, melyeket később nem teljesíthettek. Nem egyszer előfordul, hogy szemet hunynak hibáik fölött csak azért, hogy minél több tanulót nyerjenek meg a tanintézet részére. Igaz, hogy ritkán, de mégis előfordulnak ezek az esetek. Ezen a téren különösen elrettentő példa tanintézetünk tanulójának, Zika elvtársnak esete, aki már mint a tiszti utánpótlás iskolájának tanulója beadta kérvényét, hogy visszatérhessen a polgári életbe. Hogy megnyerjék őt, őrvezetővé léptették elő. A kérvényét nem küldték tovább. Egy darabig nyugalom volt, majd Zika őrvezető megint kezdte emlegetni régi tervét. — Nos, nem lehet semmit sem csinálni, — mondták neki, amikor újból hozta az elbocsátás iránti kérvényét. — De hogy a felettes hatóság eleget tegyen kérésének, legjobb lenne, ha kötelezettséget vállalna, hogy a katonaságnál marad." A parancsnoknak a tanulókhoz való helytelen viszonya és kapcsolata egyik oka annak, hogy a tanulók nem mutatnak érdeklődést a tanulás és eljövendő foglalkozásuk iránt. Egyéb okok is adódnak nem egyszer az ifjú ember életéből és természetéből. Ifjú korunkban valamennyien a legmerészebb álmokat szőttük a jöv őről. Az ifjú ember nagyravágyó, lendülettel teli. Szeretne a lehető legjobban érvénýesulni, meg akarja közelíteni, sőt el akarja érni a hősöket. A tanintézetben az élet sokszor egyhangúnak látszik, telve akadályokkal. Természetes, hogy ezek legyőzésénél a tanuló azon gondolkodik, hogy ez a kimerítő munka és fáradság, amit az akadálj'ok leküzdésénél kifejt, elvezete a kitűzött célhoz, arányban lesznek-e azokkal a gyümölcsökkel, amelyeket egyszer learat. Ha nem elég szilárd, szem elől téveszti a célt, meginog. Ha a harckocsizók tanintézetében van, a pilóták tanintézetébe, ha a gyalogosoknál van, ? harckocsizókhoz vágyik. A parancsnoknak ismernie kell a katona lelkét, ki kell használni tulajdonságait és irányítania kell ut. Ha segít neki munkájában, megíyőzi őt arról, hogy hősének az 'lete és más számos becsületes em- j dolgozni, ber élete is összefügg a tanintézet letével, amelynek tagja. Rámutathat arra, hogyan győzték le valamikor ők is ugyanezeket az akadályokat.; Nincsen alakulat hagyomány nélkül A Klement - Gottwal d - harckocsizó tanintézetben a kommunisták konferenciájának jó volt a színvonala, Az elvtársak értékes vitahozzászólásokat tettek arra vonatkozólag, hogyan javíthatják meg a munkát. Sok bírálat hangzott el. Közülük több szó esett a tanulók kollektívájáról, mert nem tudtak boldo lg nini egypár olyan tanulóval akiket kevésbé érdekel a tanulás, s akik sokszor egyáltalában nem hallgatnak^ jó tanácsra. be vájjon tanítóik eleget tettek-e feladatuknak, hogy beléjük oltsák a tanintézetük iránti szeretetet, a hagyományai iránti büszkeséget, azért, hogy abban a megtiszteltetésben részesülhetnek, hogy az intézet tagjai? A harckocsizók tanintézete tanulójának bizony van mire büszkének lennie. De nemcsak erről van szó. Amikor a tanintézet a mostani helyörségbe jött, nagy mértékben elhanyagolt épületeket talált, rendetlen lóistállókat, nem volt elegendő taneszközük és szemléltető segédeszközük sem. Jedlička tiszt, az akkori kiképzésről beszél: „Tavaly előtt márciusban végeztük a harckocsitámadás előkészítő gyakorlatát. A gép elment a kiképzési telepre, a megszabott helyen megállt és tengelyéig besüppedt a pocsolyába. A körben álló tanulóknak is hasonló volt a sorsa " Hála az egész kollektíva áldozatos munkájának, a szabadidő és nem ritkán az éjtszaka feláldozásának, a tanintézet képe megváltozott. Megkezdődött a Klement Gottwald-harckocsizó tanintézet megtisztelő cím elnyeréséért indított mozgalom. A tanulók kötelezettségvállalásokat tettek, hogy kiváló eredményt érnek el. Szabadidejükből többezer órát szenteltek aZ amfiteátrum, az emelvény építésére a dícsérettábla elkészítésére. Az egyik helységben lövészeti sarkot rendeztek be, amely a maga nemében a legjobb a hadseregben. Egyéb helyeken másfajta sarkok és műhelyek keletkeztek. Megváltozott a gyakorló lőtér képe is. A tanintézet teljesítette a kötelezettségvállalásokat és elnyerte a megtisztelő, büszke címet. így írták a tanintézet tagjai — áldozatos munkával, határozottsággal és találékonysággal — az új hagyományokat. Azok a tanulók, akik ezt megismerik, büszkék lesznek majd, szeretni fogják tanintézetüket és kitartóan fognak dolgozni. Gyakran emlegetjük nekik, milyen megtiszteltetés Gottwald elvtárs dicső nevét viselni.. Keveset beszélünk azonban nekik arról az időszakról, amely ezeket a sikerekkel teli jelentős napokat megelőzte. A parancsnokok lemondanak a nevelés hatásos eszközeiről. Olyan akarok lenni, mint a parancsnok ... A tanintézet iránti szeretettől elválaszthatatlan a parancsnok iránti szeretet. Otáhal tiszt neve a légelhárító tanintézet dicsőségtábláján díszeleg. A volt kiváló tanuló, ma a legjobb parancsnokok közé tartozik. A tanintézet büszkesége volt és az ma is. És amikor a tanulók a bronztábla körül járnak, amelyre parancsnokuk neve van vésve, lehetetlen, hogy ne kívánják azt, hogy olyanok legyenek, mint ő. Igyekeznek úgy mint ő, hogy hozzá hasonlók legyenek, és ő meg legyen velük elégedve. Ő maga a következőket mondja ezzel kapcsolatban: A feladatok nőnek. Igyekszünk azokat teljesíteni. A tanulók fejlődnek, törődnek azzal, hogy alakulatuk a legjobbak közé tartozzon. Különböző kezdeményező javaslatokat tesznek. A félévi vizsgák előtt álltunk. Hozzám jött Zeleny elvtárs és megkért, adjak neki szabadságot, hogy tanulhasson. A tanulók a vizsgák előtt szétosztják egymás között a feladatokat és segítik a gyöngébb elvtársakat. Máskor Dobiáš és Marek elvtársak azzal jöttek hozzám, rendbehozzák a kocsiszínt, hogy a szakasz ezen a téren is a legjobbak közé kerüljön. Hasonló eset sok fordul elő. A tanulók szeretik a szakaszukat és tanintézetüket is. Otáhal tiszt erősíti bennük ezt a szeretetet. — Beszélek a tanulókkal. Rámutatok arra, hogy mit ad nekik a tanintézet. Megemlítem, hogy a tanintézetnek jó neve van a dolgozó nép előtt és ezt a nevet nem szabad beszennyezni. Ellenkezőleg. Ha a tanintézet tanulója felszáll egy villamosra, vagy belép egy helyiségbe, viselkedésével szeretetet kell ébresztenie a dolgozókban." Csak mindig jók legyetek ... A tanintézet iránti szeretetre való nevelés egyik fontos formája a szemléltető agitáció. De tanintézeteinkben alig találunk szemléltető táblát, cikket, amely az alakulat azon tagjairól beszélne, akik végigharcolták a második világháborút. Nem találtok itt az alakulatok kiváló tagjairól sem semmiféle ismertetést. Ezen a téren nagy munkát végeztek a gyalogosok tanintézetében. Itt példásan kiépítették a harcos hagyományok termét, ahol meg vannak örökítve hadseregünk hagyományai a huszita-kortól napjainkig. A tanintézet legjobb tagjainak nevét viselő táblán ez a felírás olvasható: „Büszkék vagyunk példás parancsnokainkra és a sportgyőzelmek kiváló szereplőire!" Figyelmet érdemel a legjobb parancsnokok és kiváló katonák táblája. Azok az emberek szerepelnek itt, akik a legtöbbet tettek a tanintézet érdekében. A legjobb tisztek, a harci zászló kitüntetettjei neveit olvashatjuk itt. A táblán a következő olvasható: „A harci zászló és a Köztársasági Érdemrend kötelez minket." >,Csak mindig jók legyetek ..." Ezek voltak Gottwald elvtárs utolsó látogatásának búcsúszavai. Mennyi erőt lehet meríteni ezekből a szavakból! Gottwald elvtárs szavaihoz vissza kell térniök a tanulóknak egész életükben. Állandóan emlékezniök kell ezekre a szavakra. A tanulóknak szívükbe kell vésniök, hogy Gottwald elvtárs hagyatékának teljesítése számukra azt jelenti, méltóaknak kell lenniök a Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett tanintézet nevéhez. Az ilyen nevelés a tanulókban azt az igyekezetet kelti, hogy még fokozottabban teljesítsék hazájukkal szemben katonai kötelességüket, és nagymértékben hozzájárul a harci és politikai előkészítés színvonalának emeléséhez is. Jaromír Grézl Néphadseregünk az ö boldog jelenükön őrködik. A CsKP X. kongresszusa tisztelefére '1 i i i Májusi estén Mint szeretett lány keze simogat az este, vén fák között sétálok csillagokat lesve. Elcsendesült a liget alszik a gyerek-had, tervezgető pároknak helyet ad a kis pad. Egy elkésett madárfütty trillázik a csendbe' s dallal tölti meg szívem a májusi este. Holdfény csurran az ágról ezüstpatak módra, és e fényben megjelensz a találkozóra. Fecsó Bousek és Albrecht elvtársak elhatározták, hogy szabad idejükben megjavítják az egység telefonközpontját. A javításhoz szükséges anyagot sajátmaguk szerzik be, hogy a javítás ne kerüljön sokba. Ezt a felajánlásukat a CsKP alakulati szervezeti gyűlésén határozták el, amely gyűlést Horáček elvtárs mint elnök vezette. Felajánlásaikkal 8—9.000 koronát takarítanak meg az önköltségen és biztosítják a telefonközpont rendszeres működését. Šimánek tiszt. A légelhárító tanulóotthon ala • kulati szervezete felajánlotta, hogy a párt X. kongresszusa tiszteletére Fučík Július-kultúrparkot létesítenek. Miután a tanulóotthon vezetőjével, s a gyűléseken ezt megvitatták, megkezdődött a munka. A terv valóban szép s Krpálka, Silovsky, Jeŕábek és Kvasnicky elvtársak igyekeznek meg is valósítani. Nagy segítséget nyújtanak munkáinkban Pelišek és Lenke elvtársak, akik az anyag biztosításáról gondoskodnak. A parkban 200 m 4-es szabadtéri színpad fog állani, ahol a legnagyobb együttesek is felléphetnek. Ezenkívül még bábszínház, kosárlabda-, teniszpálya is létesül. Három ping-pong asztalt, légpuskacéltáblákat, fedett tekepályát és büffét is állítanak fel. A parkot nemcsak a tanulóotthon tagjai, hanem a nőbizettság és a közönség is látogathatja. Štolba Václav, tiszt. A jó kezdet Az alakulatnál létrejön a hivatásos katonák feleségeinek nőbizottsága. Hogy eddig ez még nem volt meg, azért volt, mert nagyon sok tiszt távol élt családjától. A helyzet ezen a téren azonban javult. A parancsnokkal együtt megvitattuk a nőbizottság kérdését, áttanulmányoztuk a nőbizottság munkatervét és gondolkozni kezdtünk, hogyan kezdje meg a bizottság a munkáját, hogy az minden nő számára érdekes legyen. Megegyeztünk abban, hogy az első gyűlésre alaposan fel kell készülni. Meghívókat küldtünk szét, gondoskodtunk a klubhelyiség megfelelő feldíszítéséről, a kultúrbetétszámról és kidolgoztuk az egész gyűlés programmját. A tiszteket felkértük, hogy munkájukat idejében fejezzék be és tegyék lehetővé, hogy feleségeik részt vehessenek a gyűlésen. így sikerült elérnünk, hogy a tisztek feleségéneit nagyrésze megjelent a gyűlésen. A jól megszervezett, ideológiailag helyesen irányított gyűlés meghozta az eredményt. Az elvtársnők jelentkeztek az egészségügyi tanfolyamra és kötelezték' magukat, hogy pártunk X. kongresszusáig megszerzik a PZO jelvényt. Beszéltek arról is, hogyan fognak működni az egyes szakkörök: az agitációs, propagációs, a katonai tömegpolitikai, a kultúrnépnevelésügyi, az építői és a gyermekgondozási körök. A nőbizottság első gyűlésén bebizonyosodott, hogy az elvtársnőknek van kedvük a munkához. A bizottságot úgy kell továbbra is irányítani és olyan feltételeket kell megteremteni, hogy a további munka jó eredményekkel járjon. J. Hubát, tiszt. A hamis barátság következménye Pá! ' Az alakulati csoport utolsó taggyűlése nagy visszhangra talált a CslSz-tagok körében. A jelenlévők figyelemmel kísérték a gyűlést. Ez nemcsak a jó előkészületről, hanem a jól megszervezett programmról. és a helyes irányításról is tanúskodik. Megvitattuk itt a példás katona mozgalom fejlődését és a fegyelem kérdését. A vita során néhány elvtárs szólalt fel és élesen bírálta egyes CslSz-tagok magaviseletét. Biráltuk Rešla elvtársat is. akit fegyelmezetlen magaviselete miatt az utóbbi időben néhányszor megbüntettek. A CslSz-tagok elítélték: továbbá az alakulati csoport egyikmásik tagját, Jireš elvtársat, aki hamis barátsággal takarnatta Rešla egyik kihágását. A történtek megvitatása az egység minden tagja számára nagyon tanulságos volt. Olyan barátságok tükre volt ez, amely barátságoknak semmi köze sincs az elvtársias viszonyhoz. Jireš helytelen magatartása végül is egyáltalán nem segített Rešlának. Ellenkezőleg. Abban a tudatban, hogy a többiek elnézik helytelen magaviseletét, további kihágásokat követett el. Miután az esetet mef-itattuk, egyetlen egy CsISz-tag sem volt, aki ne értette volna meg a hasonló magatartás káros hatását s hogy az ilyentől a jövőben óvakodni kell. A CsISz-gyűlés foglalkozott az elvtársak azon ígéretével is, hogy megszerzik a „Példás katonai-jelvényt. Príhoda, Brandl és Handlik elvtársak még a gyűlés folyamán bejelentették, hogy megszerzik ezt a jelvényt. Krajčirik, tiszt.
