Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-29 / 130. szám, szombat

1954 máius 29. UJSZ0 3 A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának május 27-1 ülésén tovább folyt a vita a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének munkájá­ról szóló beszámolóról. Komocsin Mihály, a hevesmegyei pártbizottság el­ső titkára hangsúlyozta, hogy a párt és a kormány intézkedéseinek végrehajtása következtében az utób­bi időben jelentősen emelkedett a dolgozók jóléte. Rámutatott, hogy fokozni kell a pártmunkát a falva­kon. Horváth Márton, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének tagja beszédében ideológiai kér­désekkel', főleg az irodalom kérdéseivel foglalkozott. „A Magyar Dolgozók Pártja — mondotta — az iro­dalmi fronton végzett tevékenységében azokra az írókra, kommunistákra és irodalmi dolgozókra tá­maszkodik, akik a párt és a nép ügyét szolgálják. Ezek az írók számíthatnak a párt támogatására." Földes László, a Sztálinváros város; pártbizott­ság titkára arról beszélt, hogy az első magyar, szo­cialista városának. Sztálinvárosnak fiatal ipara az ország népgazdaságában már jelentős helyet foglal el. Antics Erzsébet, a Magyar Béketanács elnöke, be­szédében hangsúlyozta, hogy a magyar nép minden ' erejével és minden eszközzel támogatja a békelxarcot és a nemzetközi feszültség enyhítéséért vívott har­cot. A kongresszus egyhangúlag jóváhagyta a jelölő­bizottság beszámolóját. Házi Árpád, a bizottság elnöke bejelentette, hogy a Magyar Dolgozók Pártja 21.551 alapszervezetének 810.227 tagja van. A kongresszus küldötteinek 64%­át munkások, 19,7%-át parasztok alkotják (ebből 10,7% termelőszövetkezeti tag), a küldötttek 19,4%­át nők képezik. A kongresszus részvevői szívélyesen üdvözölték a testvéri kommunista' és munkáspártok képviselőit, akik felköszöntötték' a kongresszust. Li Causi, Olaszország Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának tagját és S. Parvulescut, a Román Muskáspárt politikai irodájának tagját, V. Taskovot, Bulgária Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárságá­nak tagját, E. Mückenbergert, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága politikai irodájának póttagját, J. Lauschert, Ausztria Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagját, O. Neumannt, Németország Kommunista Pártja elnöksé­ge titkárságának tagját, D. Adilbist, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köziponti Bizottságának tagját. K. J. Vorosilov elvtárs felszólalása Az MDP ül. kongresszusának május 26-i ülésén K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja a következő beszédet mon­dotta: Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy átadjam kongresszusuknak és az önök sze­mélyében a Magyar Dolgozók Párt­jának és az egész magyar népnek a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép forró testvéri üd­vözletét (hosszú taps). A Magyar Dolgozók Pártjának ül. kongresszusa a szabad népi demokratikus Magyarország fennál­lásának tizedik esztendeje kezdetén ült össze. A magyar nép az évek során a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével nagy sikereket ért el az ország arculatát gyökeresen meg­változtató, új, szabad élet építésé­ben. A magyar nép sikerei fényesen bizonyítják a népi demokratikus rendszer, a munkásosztály által vezetett dolgozó tömegek hatal­mának nagyszerű életerejét. Ezzel kapcsolatban helyénvaló visszaemlékezni Magyarország kö­zelmúltjára, az akkor leigázott, füg­gőségben lévő és elmaradott félfeu­dális országra. A magyar nép több mint 400 évig sínylődött az ország életerejét gűzsbakötö, idegen hódi. tók rabságában. A szabadságszerető magyar nép évszázados elkeseredett harcot vívott nemzeti felszabadulá­sáért, hazája szabadságáért és füg­getlenségéért. A magyar földet bő­ven öntözte legjobb fiainak, e szent felszabadító harc hőseinek vére. A nagy Petőfi mély lelki fájdalommal írta: „Van-e egy marok föld a magyar hazában, Amelyet magyar vér meg nem , áztatott?" Magyarország az első világháború után formálisan önálló állam lett. De ez nem hozta meg a magyar népnek az idegen függőség alól va­ló felszabadítását. A magyar nép folytatta hősi harcát nemzeti és tár­sadalmi felszabadulásáért. De Ma­gyarország akkori urai, a bárók és a kapitalisták az idegen beavatko. zók segítségével vérbefojtották az 1919-es proletárforradalmat. Ma­gyarország az imperialista nagyha­talmak gazdasági rabságába került, ezeknek érdekei gyökeresen ellenté­tesek voltak a magyar nép érdekei­vel. Az imperialista nagyhatalmak minden erejükkel igyekeztek feltar­tóztatni az ország gazdasági és kul­turális fejlődését, s rabló céljaikért örökös elmaradottságra akarták kárhoztatni az országot. A magyar nép soha sem felejti el, hogy a magyar földesurak és kapi. talisták a külföldi imperialistákkal együtt mily kegyetlenül elnyomták és kizsákmányolták a Horthy-rend­szer sötét éveiben, a véres " fasiszta rendszer éveiben. Magyarország ezekben az években hírhedt volt, mint a munkanélküliség és a nép­tömegek elszegényedésének országa, ahol a dolgozók százezrei éhezve és nyomorogva tengődtek. A népellenes Horthy-klikk Ma­gyarországot nemzeti érdekei elle­nére, a magyar nép akarata és kí­vánsága ellenére a rabló hitleri blokkba kényszeritette, a Szovjetunió élleni bűnös háborúba taszította és ezzel nemzeti katasztrófa szélére so. dorta az országot. Ettől a nemzeti katasztrófától mentette meg a magyar nemzetet a hős Szovjet Hadsereg. (Nagy taps.) A Szovjetunió fegy­veres erői kemény harcokban meg­semmisítették a Magyarországot megszállva tartó német fasiszta csapatokat, és 1945. április 4-re tel­jesen felszabadították a magyar földet a hitleri hódítóktól. Ez a nap lett a magyar nép igazi szabadságá­nak születésnapja, történelmi sorsa gyökeres fordulópontjának kezdete. (Taps.) Sztálin elvtárs, Lenin ügyének nagy folytatója ezt mondotta a Szovjetunió népeinek a hitleri Né­metország és cinkostársai ellen ví­vott háborúja igazságos, felszabadí­tó jellegéről: „A mi háborúnknak nincsenek és nem is lehetnek olyan céljai, hogy ráerőszakoljuk akaratunkat és saját rendszerünket azokra a rabigában sínylődő szláv népekre és Európa más népeire, amelyek tőlünk várják a segítséget. A mi célunk az, hogy segítsük ezeket a népeket a hitleri zsarnokság ellen vívott felszabadító harcukban, s azután teljes szabad­ságot adunk nekik, hogy saját föld­jükön úgy rendezzék be életüket, ahogyan akarják. Semmiféle beavat­kozást más népek belső ügyeibe!" S valóban a magyar népnek a hitleri megszállóktól és csatlósaik­tól való felszabadulás eredménye­ként sokévszázados történelme során először nyílt lehetősége ar­ra, hogy önállóan döntsön sorsá­ról. Megvalósultak a nemzeti függet­lenségről, a szabad és boldog élet­ről szőtt évszázados álmai. A föl­desurak és a kapitalisták gazdasági és politikai uralma, a külföldi töke elnyomása alól teljesen felszabadult magyar nép előtt a gazdasági és a kulturális felemelkedés olyan távla­tai nyíltak meg, mint történelme során még soha. A munka szerete­téről, állhatatosságáról és tehetségé, ről híres, dicsőséges magyar nép a népi hatalom Idején hatalmas ered­ményeket ért el. A Magyar Dolgczók Pártja, amely a nép legjobb fiait egyesíti Marx, Engels, Lenin és Sztálin zászlaja alatt, elvezette az országot az új társadalmi rend megteremtésének, a szocializmus építésének útjára. Megszűnt a régi Magyarország elnyomó és kizsákmányoló rendsze­rével a munkanélküliség és az „em. bervásárok" rémségeivel együtt. Már a múlté az országutakon kó­borló és munkát kereső „hárommil­lió koluds" Magyarországa. Mindez elmúlt, hogy soha többé ne térjen vissza. E rövid történelmi időszak alatt Magyarország elmaradott agrár­országból fejlett szocialista iparral és haladó kultúrával rendelkező országgá vált. Ma a fejlett Iparral rendelkező népi demokratikus Magyarországon minden szükséges feltétel megvan, hogy a dolgozók életszínvonala a lehető legrövidebb tdö alatt mind­inkább emelkedjék, minthogy a dol. gozók állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximá­lis kielégítéséről való gondoskodás a Magyar Dolgozók Pártjának leg­több törvénye, mint minden párté, amely népének igazi érdekeit fejezi ki. A Magyar Do'.goz5k Pártja helye­ser. vallja, hogy ezt a feladatot, csak a mezőgazdaság' rohamos fel­lendítésével lehet megoldani. A nagy Lenin arra tanított ben­nünket, hogy minden pillanatban tudnunk kell, hogyaa találjuk meg az események történelmi láncolatá­nak azt a láncszemét, „amelyet min­den erőnkkel meg kell ragadnunk, hogy kézben tarthassuk az egész láncot s szilárdan előkészíthessük az áttérést a következő láncszemre". Magyarország gazdasági fejlő­désének Ilyen d»ntő láncszeme je. lenleg a lakosságot élelmiszerrel és a könnyűipart nyersanyaggal ellátó mezőgazdaság fejlesztése. E nagy és bonyolult feladat meg­oldása a magyar dolgozók minden rétegének létérdeke. Ez az egész nép ügye. A Magyar Dolgozók Pártja által megadott mezőgazdasági fejlesztési terv a következő évekre megszabja a mezőgazdasági termelőszövetkeze, tek további szervezeti.gazdasági megerősítését és fejlesztését, mint a haladás alapját a népgazdaságnak ebben az ágában, s nem feledkezik meg arról sem, hogy a mezőgazda­sági termelés növelése végett gon­doskodni kell az egyénileg dolgozó parasztok szükségleteiről is. Mindez még jobban megerősíti á munkás­osztály vezette munkás-paraszt szö­vetséget. Mindnyájan tudjuk, hogy a Ma­gyar Dolgozók Pártjára váró új fel­adatok nem könnyűek. De kétségte­len, hogy az önök pártja le fog küz. deni minden nehézséget, mert terve­zett intézkedései megfelelnek a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség létérdekeinek, s teljes támogatásukkal találkoznak. A magyar nép a népgazdaság és a kultúra további fellendítéséért, a szocializmus alapjainak építéséért vívott harcában nincs egyedül. Mint eddig, azután is részesül­ni fog a szocializmust építő va­lamennyi nép testvéri támogatá­sában, a Szovjetunió népeinek testvéri támogatásában és segít. Bégében. (Hosszú taps.) A Szovjetunió népei és a magyar nép történelmük folyamán sokszor támogatták egymást szabadságukért és függetlenségükért vívott harcuk­ban. Valamikor az oroszok és a ma­gyarok Kelet-Európa más népeivel együtt verték vissza a mongol hor­dák támadásait. A XVIII. század­ban a magyaroknak a Habsburgok gyarmatosító igája ellen irányult nemzeti felszabadító mozgalma ide. j én Oroszország sok katonája és tisztje harcolt a fölkelt magyar nép oldalán. Oroszország minden haladó fia forrón üdvözölte a magyar népet, amely az 1848— 1849.es dicső forra­dalomban Kossuth, Petőfi. Táncsics és más népi hősök vezetésével harc­ra kelt külföldi és hazai elnyomói ellen. I. Miklós orosz cár, a forra­dalmi mozgalom fejlődésétől halá­losan megrettent „Európa zsandár­ja" segítette az osztrák elnyomó­kat, hogy elfojtsák a magyar nép hősi felkelését. Az orosz nép igazi képviselői, a forradalmi demokra­ták, a kiváló orosz férfiak, mint Gí>rceiri Csemisevszkij, az akkori orosz társadalom haladó rétegének érzéseit fejezték ki, amikor fölhábo. rodva megbélyegezték az orosz cá­rizmusnak a magyar néppel szem­ben elkövetett szégyenletes/ csele­kedetét. A magyar nép szabadság­harca együttérzést keltett a cári hadsereg néhány egységének kato­nái és tisztjei közt is. Mint Isme­retes, egy csoport orosz katona és tiszt Guszev kapitány vezetésével megtagadta, hogy részt vegyen a magyar szabadságharc leverésében; ezért halálra ítélték és kivégezték őket. Oroszország és Magyarország né­peinek barátsága különös erővel nyilvánult meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom éveiben. A szovjet emberek sohasem felejtik el, hogy a magyarok ez­rei harcoltak a Vörös Hadsereg soraiban és sokan életüket ad­ták a világ első szovjetköztársa­ságának védelmében. (Taps.) A szovjet nép 1919-ben óriási lelkesedéssel és örömmel fogadta a magyar proletárforradalom győ­zelméről és a tanácshatalom ki­kiáltásáról szóló hírt. A nagy Lenin Szovjetoroszország nevében ezt írta a magyar munkásoknak: „Az a háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja az elnyomók ellen, a dol­gozók háborúja a kizsákmányolók ellen, háború a szocializmus győ­zelméért. Az egész világon a mun­kásosztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll." A külföldi intervenciósok és a magyar reakció egyesült erői akkor megfojtották a Magyar Tanácsköz­társaságot. De nem tudták meg­törni a szabadságszerető magyar népet, amely szilárdan hitte, hogy eljön a nap, amikor lerázhatja ha­zai és külföldi elnyomóit és országa gazdájává válik. S ez a nap eljött. Az új népi Magyarország meg­születése óta népeink barátsága új történelmi szakaszba lépett, új tar­talommal telt meg. Ez a barátság a proletárnemzet­köziség, az őszinte kölcsönös se­giteniakarás és a közös gazdasági fellendülés elvén alapszik. A Szovjetunió a második világ­háború befejezése után — híven a népek jogai tiszteletbentartásának politikájához — elsőként létesített diplomáciai kapcsolatokat Magyar­országgal, s határozottan kiállt Magyarország függetlensége és ál­lami szuverenitása megvédéséért az imperialista blokkal szemben, amely megkísérelte, hogy beavat­kozzék Magyarország belügyeibe, s igazságtalan békét kényszerítsen rá az országra. Az állami függetlenség és a nem­zeti szuverenitás elveinek kölcsö­nös tiszteletbentartásán alapuló és a béke és a népek biztonságának ügyét szolgáló barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése 1948 február­jában megerősítette Magyarország és a Szovjetunió baráti kapcsola­tait. A szerződés aláírása óta eltelt hat esztendő alatt a testvéri barát­ság és szövetség országaink közt még jobban megszilárdult, az együttműködés Magyarország és a Szovjetunió közt még szorosabbá vált. (Nagy taps.) A gazdasági kapcsolatok orszá­gaink közt évről évre fejlődnek. A Szovjetunió és Magyarország közt kötött gazdasági, együttműködési és árucsereforgalmi egyezmények, mint ismeretes, a kölcsönös előny elvén alapulnak, s jótékonyan hat­nak országaink gazdasági fejlődé­sére. A szovjet emberek nagyra ér­tékelik a magyar iparnak a Szov­jetunióba érkező készítményeit: a folyam- és tengerjáró hajókat, a mozdonyokat, a gőzgépeket és szá­mos közszükségleti cikket. Évről évre nő az épülő magyar gyárak­nak szállított szovjet gépek és be­rendezések mennyisége, s több lesz a fejlődő magyar Ipar számára szál­lított nyersanyag. Az áruforgalom Magyarország és a Szovjetunió közt 1953-ban az 1946. évhez képest 14­szeresére emelkedett. A szovjet-magyar gazdasági kap­csolatok további megerősítését szol­gálja az 1952-ben a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közt kö­tött kölcsönös áruszállításról szóló hosszúlejáratú kereskedelmi szer­ződés, valamint a komplexvállalatok számára történő felszerelések szál­lítására és a Magyarországnak az 1952—1955. években nyújtandó mű­szaki segítségre vonatkozó egyez­mény. A Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok közti gazdasági együttműködés fejlődése lehetővé teszi, hogy az egyeztetett gazdasági tervek alapján észszerűbben és ha­tékonyabban használhassák ki va­lamennyi fél érdekében az egyes országok természetes gazdagságát és anyagi erőforrásait, valamint a Szovjetunió műszaki eredményeit és a szocializmus építésében szer­zett tapasztalatait a szocializmus alapjainak a népi demokratikus országokban, köztük a Magyar Nép­köztársaságban való sikeres felépí­tése végett. A háború után a Szovjetunió és Magyarország közt a kultúra terü­letén is megerősödtek a baráti kap­csolatok. A Szovjetunióban nagyra értékelik és jól ismerik Liszt Fe­renc, Petőfi Sándor, Munkácsy Mi­hály és a magyar nép más, nagy fiainak zseniális műveit. A magyar klasszikusok és a jelenkori irók könyveit a Szovjetunióban hatalmas példányszámban, a Szovjetunió kü­lönböző népeinek nyelvén adják ki. A magyar művészet alkotásai szé­les körben ismertek, s megérdemelt népszerűségnek örvendenek ha­zánkban. (Taps.) Aczél Tamás és Nagy Sándor tehetséges magyar írók műveit Sztálin-díjjal tüntet­ték ki. (Taps.) A magyar nép a hazája javára végzett alkotómunkával hozzájárul a béketábor, a demokrácia és a szo­cializmus megerősítésének ügyéhez. Az önök sikerei . és eredményei, amelyek szemléltetően bizonyítják a népi demokratikus rendszer fö­lényét a kapitalizmussal szemben, őszinte örömmel töltik el pártunk, a Szovjetunió dolgozóit és a ma­gyar nép minden őszinte barátját; Ez teljesen érthető. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok viszonya a testvéri barátság, a kölcsönös tisz­teletbentartás, a bizalom és az ál­landó kölcsönös segítség viszonya. (Hosszú taps.) E viszony alapja a nagy és a kis népek egyenjogú­ságának elve, amely gyökeresen különbözik a gyöngéknek az erősek által való leigázása kapitalista el­vétől. A béke, a demokrácia és a szocia­lizmus nagy táborának minden népe jogosan büszke testvérei si­kereire és eredményeire, jogosan tekinti ezeket saját sikereinek és eredményeinek. Az emberiség történelmében ez az államok közt teljesen ismeret­len, új típusú viszony biztosítja a béke, a demokrácia és a szocializ­mus tábora országainak a kapi­talista világtól való politikai, technikai és gazdasági független­ségét s biztos záloga a baráti népek mindegyike sikeres hala­dásának. A demokratikus tábor népeinek mindinkább erősödő barátsága e tá­bor erejének és legyőzhetetlenségé­nek kiapadhatatlan forrása. A demokrácia és a szocializmus országai a hatalmas béketáborba egyesülve folytatják Lenin és Sztá­lin békepolitíkáját, amely a föld­kerekség minden népének legfor­róbb rokonszenvével és támogatá­sával találkozik. Ez a békepolitika a szocialista ét a kapitalista rend­szer hosszú együttélésén és minden ország normális viszonyán és ke­reskedelmi kapcsolatainak meg­teremtésén alapul. E politika, amely elnyerte vala­mennyi békeszerető nép bizalŕnát, a Szovjetuniónak a kollektív biz­tonságról tett javaslatában, vala­mint a genfi értekezleten a Kínai Népköztársaság küldöttsége által az ázsiai népeknek a béke megőrzésé­ben való részvételéről szóló javas­latában ragyogóan fejeződött ki. Az imperialista reakció erői, az új világháború kirobbantásának megszállottjai mindenképpen igye­keznek, hogy megakadályozzák a nemzetközi feszültség csökkenését, katonai tömböket létesítenek, foly­tatják a fegyverkezési hajszát, fo­kozzák Nyugat-Németország és Ja­pán újrafelfegyverzését, hogy ugró­deszkának használják fel ezeket az (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom