Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-25 / 126. szám, kedd

y Vilá g proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. május 25, kedd 30 fillér VII. évfolyam, 126. szám. A mai számban: Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének javaslata a CsKP X. kongresszusának a mezőgazdasági termelés legközelebbi 2—3 éven be­lül való lényeges növelésére vonatkozó irányelvei­re (1—2—3—4 old.) A genfi értekezlet . (5. old.) Megérdemelt nagy gólarányú győzelmet aratott a ma­gyar válogatott (8. old.) Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének javaslata a CsKP X. kongresszusának a mezőgazdasági termelés legközelebbi 2-3 éven belül való lényeges növelésére vonatkozó irányelveire Az első ötéves terv sikeres tel­jesítésével jelentős sikereket ér­tünk el Csehszlovákia népgazdasá­gának fejlesztésében, főleg az ipar átépítésében. A párt és a kormány a legna­gyobb figyelmet szenteli a nehéz­ipar, mint hazánk szocialista köz­gazdasága alapja építésének és a CsKP IX. kongresszusa irányel­veit követve, egyidejűleg intézke­déseket tett a mezőgazdaság szo­cialista fejlesztésére és a dolgozo parasztok helyzetének tartós javí­tására. Az állam pénzbeli és anya­gi támogatásban, előnyös hitelnyúj­tásban részesítette a mezőgazdasá­got, növelte a mezőgazdaságnak juttatott gépesítő eszközök, mű­trágyafélék, nemesített vetőmagok, palánták és egyéb eszközök szál­lítmányait.v Az 1953 szeptemberi kormány­nyilatkozat után nagy lépéseket tettünk a mezőgazdaság megsegí­tésére. A kormánynyilatkozat irányelvei szerint felemeltük egyes mezőgazdasági termények begyűj­tési és felvásárlási árát, csökken­tettük a kötelező beadások nor­máit, lényegesen kibővítettük és előnyösebbé tettük a mezőgazdaság­nak folyósított hitelt, fokoztuk a beruházási építést és további gé­pesítőeszközöket juttattunk a me zögazdaságnak. Az állami kiskeres­kedelmi árak, főleg az ipari ter­mékek árának harmadszor történt ieszállítása további előnyt jelen­tett a földművelő lakosságnak. A végrehajtott intézkedéseknek és a szövetkezeti dolgozók, parasz­tok, állami gazdaságok, gép- és traktorállomások dolgozói áldozat­kész munkájának alapján az el­múlt években jelentős sikereket érhettünk el különösen a falu szo­cialista átépítésében. Ezek a sike­rek kézzelfoghatóan megmutatkoz­tak a szövetkezeti dolgozók jöve­delmének növekedésében. Ezt bi­zonyítja az a tény is, hogy az EFSz-ek bevétele egy hektár meg­művelt terület után 1953-ban 1952­hez viszonyítva egy negyedével fo­kozódott. Ennek ellenére a mezőgazdasági termelés átlagos színvonala min­dezideig nem kielégítő, elmarad a népgazdaság szükségletei mögött és nem képes teljes mértékben ki­elégíteni a lakosságnak az élelmi­szerellátással, az iparnak pedig a nyersanyagszállítással szemben tá­masztott egyre növekvő igényeit, ami szükségessé teszi a mezőgazdá­sági termények nagyarányú beho­zatalát és gátolja az életszínvonal emelkedését. A mezőgazdasági termelés eddi­gi lassú növekedését egyéb hiá­nyosságokon kívül elsősorbán me­zőgazdaságunk jellege befolyásolja. Mezőgazdaságunkban ez ideig az alacsony munkatermelékenységű és piacra keveset termelő kisüzemi termelés van túlsúlyban. Országunk dolgozói jólétének to­vábbi fokozása, a kiskereskedel­mi árak csökkentése politikájának rendszeres megvalósítása a mező­gazdasági termelés lényeges növe­léséhez van kötve. Ezért a mező gazdasági termelés lényeges növe­lése a párt egyik jelenlegi kulcs fontosságú feladata Emellett fon­tos, hogy 1957-ig legalább egyhar­maddal több húst, ebből legalább a felével több sertéshúst termel­jünk, mint eddig, és biztosítsuk a takarmánytermelés ennek megfe­lelő elengedhetetlenül szükséges növelését. A mezőgazdaságig termelés lénye­ges növelése érdekében tovább keli szilárdítanunk az EFSz-eket, ki kell bővítenünk tagsági alapjukat, fo­koznunk kell termelésüket. Lénye­gesen és minden irányban meg kel! javítanunk az állami gazdaságok gazdálkodását és egyidejűleg haté konyán gondoskodnunk kell az egyénileg gazdálkodó parasztok termelésének növeléséről. Ott, ahol létrejöttek a kedvező feltételek, új EFSz-eket kell alapítani. Ez a hazafias feladat, amelyet mezőgazdaságunk nagy tartalékaira való tekintettel nemcsak teljesít­hetnek, hanem jelentősen túl is teljesíthetnek és túl is kell telje­síteniük, kell, hogy szövetkezeti tagjainknak, a gép- és traktorálio­mások, állami gazdaságok dolgozói­nak, az egyénileg gazdálkodó pa­rasztoknak legfőbb célkitűzése, pár­tunk és a Nemzeti Arcvonal, a nem­zeti bizottságok és egész népünk ügye legyen. A mezőgazdasági termelés két három éven belül való lényeges növelése nagy feladatainak telje­sítése érdekében minden mezőgaz­dasági dolgozónak és velük együtc minden egyes dolgozónak küzdenie kell e feladatok teljesítéséért, tel­jes mértékben fokozniuk kell kez­deményezésüket, érvényesíteniük kell ismereteiket és tapasztalatai­kat, a legnagyobb mértékben al­kalmazniuk kell a gyakorlatban a szovjet tudomány és gyakorlat, va­lamint saját tudományunk és gya­korlati munkánk legértékesebb ismereteit, hogy az állami és gaz­dasági szervek felülről lefelé, fő­leg a földművelésügyi miniszté­rium, a kerületi és járási nemzeti bizottságok és szerveik, gyorsan és lényegesen emeljék a mezőgazda­sági irányító munka és a mező­gazdaságnak nyújtott segítség szín­vonalát és javítsák munkamódsze­rüket. A legközelebbi két-három éven belül különösen a következő irány­ban kell biztosítani a mezőgazda­sági termelés fejlődését: 1. A mezőgazdasági termelés nö­velése érdekében különösen a ha­tárvidéken teljes mértékben ki kell használni az egész mezőgazdasági és szántóterületet. Ezzel kapcsolat­ban a határmenti járások benépe­sítésének befejezését különösen fontos feladatnak kell tartani. 2. A haladó agrotechnika legszé­lesebb körű alkalmazásával, az is­tállótrágya és a fokozott műtrágya­szállítmányok jobb felhasználásá­val el kell érni a hektárhozamok lényeges növekedését. 3. Lényegesen növelni kell a£ állattenyésztési termelést, főleg a hústermelést. ' amit mindenekelőtt az EFSz-ek és állami gazdaságok állattenyésztési termelésének bőví­tésével. a faiállattenyésztés széles­körű fejlesztésével, a szovjet ta­nasztalatok alapján bevezetett ha­ladó zootechnika alkalmazásával, fokozott takarmány termeléssel és a takarmányfélék leggazdaságosabb felhasználásával érnek el. 4. Szervezetileg és gazdaságilag meg kell szilárdítani az EFSz­eket, biztosítani kell a szövetke­zeti dolgozók igazságos munkaju­talmazását, hogy jutalmazásuk fo­kozza érdekeltségüket a termelés tervének túlteljesítésében és a gazdaságosság fokozásában. Meg kell teremteni a kis- és középpa­rasztok EFSz-ekbe való további be­lépésének előfeltételeit, egyidejű­leg korlátozni és kiszorítani kell a kulákokat. 5. Lényegesen fokozni kell a föl­deken és az istállókban végzett mezőgazdasági munkák gépesítését, elsősorban az EFSz-ekben és az ál­lami gazdaságokban. A gép- és traktorállomásokat tegyék a mező­gazdasági termelés anyagi-műszaki alapjává, hogy az EFSz-ek terme­lése megszervezésének és fejlesz­tésének, gazdasági megszilárdítá­tásának, a munkások és parasztok szövetsége erősítésének hatékony eszközévé váljanak. 6. Növelni kell az aktív mező­gazdasági dolgozók, különösen a szakképzett dolgozók számát és biztosítani kell az ifjúság bekap­csolódását a mezőgazdaságba. 7. Támogatni kell főleg műtrá­gya-, vetőmag-, palántaszállitmá­nyokkal, a gép- és traktorállomások segítségével, a gépek javításához és karbantartásához szükséges esz­közök megadásával a kis- és kö­zépparasztokat a mezőgazdasági ter­melésük növelésére irányuló tö­rekvésükben. 8. Ki kell bővíteni a város és a falu közötti árucserét. Biztosítani kell a fogyasztási szövetkezetek útján az ipari cikkek falura irá­nyuló szállítását és a mezőgazdasá­gi terményfölöslegek nagyobb mé­retű eladását az államnak és a földművespiacokon. 9. Meg kell javítani a mezőgaz­dasági termelés tervezését és irá­nyítását. Ebben az adott helyi gaz­dasági és természeti feltételekből induljanak ki és ügyeljenek az összes lehetőségek kihasználására és EFSz-ek, a kis- és középparasz­tok kezdeményezésének érvénye­sülésére. 10. Az állami gazdaságokat épít­sék nagyfokúan képesített, minta­szerű nagyüzemekké, amelyek al­kalmazni -fogják a leghaladóbb agrotechnikai és zootechnikai mód­szereket, magas színvonalra eme­lik a munka megszervezését és ér­vényesítik a legszigorúbb gazdasá­gosság elvét. A CsKP X. kongresszusa a me­zőgazdasági termelésnek a legkö­zelebbi két-három éven belül va­ló lényeges növelésére vonatko­zóan az alábbi irányelvek kiadását határozza el: I. A szántó- és mezőgazdasági terület kiterjesztése és teljes kihasználása 1. 1957-ig a kihasználatlan és parlagon heverő föld, kevésbbé termékeny rétek és legelők fel­szántásával legalább 200.000 hek­tárral kell fokozatosan kibővíteni a szántóföldek területét. Vissza kell adni mezőgazdasági termelési céV&kra mezőgazdasági megművelésre alkalmas és erdő­sítésre kijelölt területet, amennyi­ben még nem ültették ki fákkal, vagy amennyiben a legutóbbi évek folyamán természetes úton vált erdősített területté. A szántóföld területe további csökkenésének megakadályozására meg kell tiltani mezőgazdasági te­rületnek a mezőgazdasági igazga­tó szervek jóváhagyása nélkül való erdősítését. Felül kell vizsgálni az ültetvé­nyek eddigi nyilvántartását, to­vábbi ültetvényeket kell létesíte­ni az intenzív gazdálkodás céljára kimondottan nem megfelelő mező­gazdasági területen. Meg kell akadályozni a mező­gazdasági területnek a szén- és kőzetfejtés alkalmával keletkező hulladékanyagok nem megfelelő lerakódás következtében keletke­ző terméketlenné tételét. A termé­ketlenné tett területek termékeny­nyé tételére fel kell használni a felszíni fejtés alkalmával elhor­dott szántóföldréteget. A talaj ter­mékennyé tételére és a fejtés kö­vetkeztében veszélyeztetett föld megművelésére a fűtőanyag- és energetikaiparügyi minisztérium mellett e célt szolgáló gazdaságo­kat kell létesíteni. Terjedelmesebb építés, főleg víz­gazdasági építés alkalmával a föld­munkálatok ^befejezése után a leg­rövidebb időn belül biztosítani kell az építkezés után parlagon heve­rő egész földterület (homokos föld, vízszabályozás, vízierőművek épí­tése utáni hordalék és egyebek) termékennyé tételét. Biztosítani kell, hogy szántóföl­det ne foglaljanak el ipari üzemek lakótelepeinek, családi házaknak, játéktereknek és egyéb társadalmi intézményeknek építésére. Építési célokra csak elkerülhetetlen ese­tekben, a mezőgazdasági igazgató­ság beleegyezésével használjanak szántóföldterület; a szántóföld­réteget szállítsák el az építkezés helyéről és használják fel. Az EFSz-ekben és állami gazda­ságokban ki kell dolgozni az újon­nan nyert föld termékennyé téte­lének tervét, a megfelelő vetési eljárásokat, és ezt a földet elsősor­ban a takarmányalap bővítésére kell felhasználni. 2. A határvidéken parlagon he­verő föld megművelését állami gazdaságok, gép. és traktorállo­mások építésével, az EFSz-ek meg­erősítésével kell biztositani. E cél­ra a határmenti gép- és traktorál­lomásokat, állami gazdaságokat megfelelő számú gépesítő eszköz­zel kell ellátni. 3. Annak érdekében, hogy foko­zódjék az EFSz-ek és az egyéni­leg gazdálkodó parasztok érdekelt­sége a termelésnek a szántóterü­let kibővítése és intenzív felhasz­nálása útján való növelésében, az alábbi segítséget kell nyújtani: Az EFSz-ekkel és az egyénileg gaz­dálkodó parasztokkal kössenek szerződéseket az eddig parlagon heverő földekből nyert szántóte­rület kibővítésére. Erre a földte­rületre, átvételét követő két éven át ne rójjanak ki kötelező beadást. Az ezután következő évben a föld­területnek csak 50 százalékára ír­janak elő beadást. A kevésbbé ter­mékeny rétek és legelők felszán­tásával nyert szántóterületre há­rom évig ne írjanak elő kötelező növénytermelési beadást. Ezt a területet öt évre mente­sítsék a földadótól. Az EFSz-eknek, a kis- és közép­parasztoknak folyósitsanak hitelt, e föld megművelésére. A kölcsön nyújtásánál helyezzék előnybe azokat, akik átvették az új földet, a vetőmagokat és a műtrágyafé­léket. Az EFSz-ekkel és az egyé­nileg gazdálkodó parasztokkal kössenek szerződéseket a gaz­dátlan földnek tartós használatba vételére. Egyezzenek meg velük és határozzák meg e föld átvéte­lének feltételeit. Tegyék a gép­és traktorállomások kötelességévé, hogy mindenirányú támogatásban részesítsék az EFSz-eket, a kis- és középparasztokat a szóbanforgó földeken folytatott termelés bizto­sítására. 4. 1958. végéig helyi vizsgálattal és méréssel hozzák összhangba a telekkönyvi adatokat a való ter­mészetes állapottal. Ezeknek az eredményeknek alapján fektessék fel a föld új, pontos nyilvántar­tását és a való helyzetnek állan­dóan megfelelően vezessék. A nemzeti bizottságok 1954. vé­géig fejezzék be a > nyilvántartási lapok felfektetését és hozzák össz­hangba a való helyzettel. II. A növényi termelés növelése 1. A növényi termelés fejlődését elsősorban a hektárhezamok emelé­sével kell biztosítani, mégpedig a búzánál átlagosan legkevesebb 12%-kal, a rozsnál 10, a burgonyá­nál 15, a cukorrépánál 18, a repcé­nél 30, a lennél 29, a komlónál pedig 34%-kal. Az 1957. évben az egyes körze­tekben a legkevesebb következő bektárhozamokat kell elérni: kukorica­burgonya hegyi répatermő termő termő körzet körzet körzet körzet Búza 24-27 23—26 20-23 16—19 rozs 23—26 10-22 19—22 16-19 burgonya 140-150 110—120 170—180 130—140 cukorrépa 290—300 267—277 262—272 — repce 13—16 — 13—16 9-12 len 22—24 — 22—25 18-21 A komlónál átlagosan 15—16 c. c. hozamot kell elérni. 2. Az 1957. év végéig a városok és ipari központok zöldséggel, fő­leg korai zöldséggel való ellátásá­nak megjavítása céljából az üveg­házakat 150.000 négyzetméternyi területtel, a melegágyakat pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom