Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-18 / 120. szám, kedd

t 1954. máiu

s 18. ül SZ0 Az „Új Kína" a gént* értekezlet tárgyalásairól Amimt az „Új Kína" sajtóiroda írja, május 11-én Pjun Jun Tai, a genfi értekezleten részvevő délkoreai Küldött megkísérelte, hogy hazug módon megvádolja a Koreai Népi Demokratikus Köztársságot, hogy állítólag a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba a háború alatt délkoreai polgárokat hurcoltak el. Pjun Jun Tai ezt a vádat .amerikai urainak parancsára emelte, hogy leplezze az amerikai és a délkoreai kormány által elkövetett állati gaztetteket és meghiúsítsa a koreai kérdésről szóló tárgyalások sima lefblyását. Azonban általánosan ismeretes, hogy az amerikaiak a koreai háború alatt rendszeresen erőszakkal elhurcoltak északkoreai polgári személyeket Dél-Koreába, ahol kényszerítették őket, hogy ágyútöltelékké és rabszolgákká váljanak. ' v Az amerikai fél számos északkoreai polgárt hurcol* el délre, akkor is, amikor mar véget értek a harcok, a koreai partvidék szigeteinek evakuálása folyamán. Az amerikai tájékoztató szolgálat nyíltan bevallotta, hogy mintegy 2 millió északkoreai polgárt hurcoltak, délre. A fegyverszünet megkötése után maga a délkorea' kormány beismerte, hogy Dél-Koreában mintegy másfélmillió északkoreai bolyong, akiket a háború alatt délre hurcoltak. E polgárok szenvedéseit Dél-Koreában még az amerikai sajtó is leírta. Az északkoreai polgárok, akik Dél-Koreából elmenekültek, vagy akiket a fegyverszünet után hazatelepítették, vallomásaikban megerősítették azt, hogy az amerikai és liszinmanista katonák délre hurcolták őket és hogy útközben kínozták és tömegesen gyilkolták őket. E gaztettekről szóló okmányok benne foglaltatnak azokban a dokumentumokban, amelyeket a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya tett közzé és a különféle nemzetközi szervezetek je leneseiben, amelyek, mint példá ul a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége, vizsgálatot folytattak Koreában. Az amerikaiak azonban továbbra is megsértik a fegyverszüneti egyezményt, akadályozzák az északkoreai polgárok hazatérését. Az északkoreai polgárokat terro rista eszközökkel visszatartják délen és kegyetlenül büntetik őket, ha azt kérik, hogy visszatérhesse nek északra. Az „Új Kína" sajtóiroda végezetül hangsúlyozza, hogy Pjun Jun Tai minden alapot nélkülöző rágalmai a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen újból arról tanúskodnak, hogy miért ment Genfbe. Amerikai uraival való megegye zés alapján szabotálni akarja a genfi értekezletet és ezáltal lehetetlenné tenni a koreai kérdés békés megoldását. Wilhelm Piecknek, az NDK elnökének üdvözlete a Ií. Német Nemzeti Kongresszushoz , Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke a II. Német Nemzeti Kongresszushoz a következő üdvözletet intézte: „A II. Német Nemzeti Kongreszszus összes küldötteinek és vendégeinek legszívélyesebb üdvözleteimet küldöm és szívélyesen üdvözföm őket Berlinben, Németország fővárosában. Mindnyájan tanúi vagyunk az atomfegyverek eltiltásáért folyó állandóan erősödő hatalmas nemzetközi népi mozgalomnak, Az egész világot felháborítják az amerikai háborús uszítók, akik arcátlanságukban azt hitték, hogy a hidrogénbombává] folytatott veszélyes kísérleteikkel agresszív politikájuknak az erő látszatát adhatják. A megértésért és a békéért, a kollektív biztonságért, az általános leszerelésért folyó világmozgalomban német népünknek különösen fontos kötelességei vannak. Az atomágyuk, amelyeket az amerikaiak a Rajna mentén felállítottak, az amerikaiak tervei, amelyek arra irányulnak, hogy óriási területeken minden életet elpusztítsanak, a legnágyobb mértékben fenyegetik német hazánkat. A Szövetségi Köztársaságban a militaristák annyira, minden felelősségérzet híján vannak, hogy azt követelik, hogy az európai hadsereg német legénységét is tömegpusztító fegyverekkel fegyverezzék fel. Bármilyen új európai háború a nyugatnémet lakosságot az atomfegyverek által fenyegetett övezetekben abba a veszélybe sodorja, hogy vagy kiirtják őket teljesen, vagy pedig hosszadalmas kínzó oetegség áldozataivá lesznek. Német népünk létezésének és jövőjének érdekében ezért a II. Német Nemzeti Kongresszusra az a nagy feladat vár, hogy egyesítse az egész német népet abban a követelésében, amely a béke biztosítására, a hidrogénbomba és az öszszes tömegpusztító fegyverek eltiltására irányul. Népüpk azonban ezt a követelését csak akkor tűzheti ki, ha sajátmaga teljes határozottsággal harcolni fog a párizsi háborús szerződés és a bonni általános 'szerződes ellen. Ezek a háborús szerződések hazánk nyugati részét katonai gyarmattá változtatják, amelyben a hazai és külföldi militaristák Németország fiait zsoldosokká alacsonyítják le és tömegpusztító fegyverekkel vívott háborút készítenek elő. Énnek nem szabad soha sem megtörténnie. A fegyvergyáros hiénák és militaristák maroknyi csoportját-kivéve a német nép összes rétegei békés jövője biztosítását óhajtják, az egységes Németországgal megkötött igazságos békeszerződés által. Népünk sorsáért viselt nagy felelősségének tudatában a II. Német Nemzeti Kongresszusnak fő felada tát abban kell látnia, hogy minden módon támogatni fogja a németek közötti megértést, hogy hazánk mindkét részében élő németeket egy asztalhoz vezetik, hogy közös megbeszélésekkel oldják meg nemzetünk sorsának kérdéseit. Németország sorsáról van szó és kell, hogy maguk a németek legyenek saját sorsuk urai. Őszinte és forró kívánságom, hogy a II. Német Nemzeti Kongresszust tárgyalásaiban és határozataiban hassa át a német nemzet egysége, önállósága és függetlensége utáni nemes vágy. Igy megmutatja német népünknek a független, békeszerető és demokratikus Németországban való békés egyesüléshez vezető igazi utat. A demokratikus Németország Nemzeti Arcvonala nagy népi mozgalmában egyesült összes hazafiakat szívélyesen üdvözlöm. Wilhelm Pieck" Hogyan lehet a koreai kérdést megoldani a genfi konferencián Már harmadik hete folynak a tárgyalások a genfi konferencián. Az indokínai probléma, mellett a genfi konferencia fö feladata Korea egységesítése és a béke megkötése. Ami azonban ehhez feltétlenül szükséges, az az idegen csapatok viszszavonása Korea területéről. E nélkül nem lehet megtartani a szabad választásokat és nem lehet ennek a szerencsétlen országnak a helyzetén javítani. A legfontosabb ftérdés tehát, amit a genfi tárgyalásokon meg kell oldani, az, hogy a nyugati hatalmak felhagyjanak gyarmati politikájukkal és elismerjék, hogy ma már a gyarmati népeknek is joguk van saját hazájukban függetlenül élni. Ez azonban nem lehetséges, amíg idegen csapatok lesznek Korea és más gyarmati' országok területén. A szabadságszerető népeknek ezt az álláspontját fejtették ki a genfi konferencián a Szovjetunió külügyminisztere, Molotov elvtárs, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere, Csu.En-laj és a Koreai Népköztársaság külügyminisztere, Nam -Ir. Mindhárman mindent elkövettek, ami hatalmukban állt, hogy a konferencián meg tudjanak egyezni az imperialista" hatalmak 'képviselőivel. Dulles és a liszinmanista bábkormány külügyminisztere úgy képzelik el a csapatok visszavonását, hogy csak a kínai csapatokat v<?nnák vissza Koreából, vagy a kínai csapatok legalább is előbb vonulnak ki, mint az amerikai csapatok és a Koreában maradó amerikai csapatoknak kell az úgynevezett szabad választásokat ellenőrizni. Az imperialisták azonban egyáltalán nem gondolták komolyan ezeket az indítványokat. Csak azért vetették fel őket, hogy a tárgyalások menetét megszakítsák. Ellenben az északkoreai delegáció, amelyet a kínai delegáció is támogat, elejétől fogva világosan kifejtette, hogy a tárgyalások sikeres ki. menetelé csakis attól függ, hogy meg tudnak-e egyezni a csapatok visszavonásának kérdésében. Nam Ir, a Koreai Népi Köztársaság külügyminisztere genfi beszédében világosan kijelentette, hogy Korea békés egyesítésének legfontosabb feltétele az, hogy visszavonják az idegen csapatokat, mert ezeknek a jelenléte az országban Korea bel. ügyeibe való idegen beavatkozásra vezet. Ezért indítványozta, hogy vonják ki hat hónapon belül az öszszes csapatokat. A második legfontosabb koreai kérdés, melyet a konferenciának meg kell oldania, az általános választások. Általában azonban meg lehet állapítani, hogy a delegációk többsége egységes abban a tekintetben, hogy egész Koreában kell választásokat tartani. A kérdés az, hogyan tartsák meg ezeket a választásokat olyan módon, hogy a koreai népnek meglegyen a lehetősége akaratát szabadon nyilvánítani. Nam Ir azt indítványozta, hogy alakítsanak Észak- és Dél-Koreában közős választási bizottságot, melynek tagjai Észak- és Dél-Korea parlamentjének tagjai, valamint a demokratikus testületek képviselő

; lennének. Ennek a bizottságnak Nam Ir szerint úgy kellene dolgoznia, hogy mindkét fél megegyezzen és ilyen módon a többség nem szavazhatná le a kisebbséget. A nyugati delegációk felvetették azt a kérdést is. hogy a választásokat nem kell-e ellenőrizni és javasolták az Egyesült Nemzetek bizottságát. Azonban az Egyesült Nemzetek amerikai nyomás alatt nem engedték Kínát belépni az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és ezenkívül az Egyesült Nemzetek Szervezete háborút viselő fél volt. Az Egyesült Nemzetek ellenőrzése azt jelenti, hogy csak az egyik fél — mely részt vesz a koreai háborúban — ellenőrizné a választásokat. Természetes, hogy sem Kína, sem Észak-Korea nem tudják ezt az indítványt elfogadni. A béketábor képviselői sokszor kifejtették, hogy érdekükben áll barátságos kapcsolatokat teremteni a nyugati nagyhatalmak és az ázsiai népek között, A mult héten Molotov elvtárs kifejtette, hogy a genfi konferenciának el kell fogadnia az ázsiai népek követeléseit, amelyeknek teljes joguk van ahhoz, hogy ügyeiket maguk intézhessék. Nam Ir egy további beszédében kijelentette, hogy a nagyhatalmak, nak intézkedéseket kell tenniök, melyek biztosítanák Korea békés fejlődését és azt, hogy belügyeibe senki sem avatkozik bele. A kínai delegáció . kijelentette, hogy az ázsiai nemzetek örömmel fogadják a többi népek támogatását szabadságharcukban Az ázsiai népek nem azt kívánják, hogy más népeket kizárjanak Ázsiából, hanem azt, hogy a nyugati hatalmak hagyjanak fel gyarmatosító politikájukkal. Csak akkor, ha a nyugati hatalmak elismerik, hogy az 500 milliós kínai és a többi ázsiai népnek jo. guk van saját országukban szaba- I don és békében élni, csak akkor lehet a genfi tárgyalások folyamán : komólv eredményekkel számolni. > X. ť. i Véget éri Ausztria Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa Május 16-án Ausztria Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa záróülését tartotta. A záróbeszédet Johann Koplenig mondotta. Beszédében megállapította, hogy a Kommunista Párt Központi Bizottsága beszámolójáról szóló vita középpontját azok a kérdések alkották, amelyek az ország összes demokratikus erői egyesítésére vonatkoznak Ausztria függetlenségéért folytatott harcban és amelyek a munkásosztály akciós egységének kérdését érintik. Az új Anschluss veszélye ellen, Ausztria függetlenségének biztosításáért folytatott harcnak, hangsúlyozta Koplenig — olyan politikai harcként kell lefolynia, amely szorosan összefügg a népellenes kormánypolitika ellen, a dolgozók gazdasági követelményeiért folytatott harccal. A német militarizmus felújítása és az új Anschluss veszélye elleni harcnak egyik legfontosabb formája — mondotta Koplenig — a katonai szövetségek és katonai kongresszusok kormánytilalmáért indított mozgalom. Harcunknak a lehető legszorosabb kapcsolatban kell állnia a német demokratikus erők harcával az egységes, demokratikus és békeszerető Németországért. A Német Demokratikus Köztársaság fennállása nagy támogatást jelent és reális alapul szolgál az osztrák és a német nép szövetségére, a német militarizmus ellen, az egységes és békeszerető Németországért, -a szabad és független Ausztriáért folytatott harcban. Koplenig hangsúlyozta, hogy a XVI. kongresszus nagy figyelmet szentel a Kommunista Pártnak a parasztság körében végzett munkájára. A kongresszus egyhangúlag jóváhagyta Ausztria Kommunista Pártja Központi Bizottságának politikai irányvonalát és munkáját. A kongresszus a küldöttek és vendégek viharos tapsa mellett elfogadta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságához intézett távirat szövegét. A kongreszszus ezután jóváhagyta Ausztria. Kommunista Pártjának „Ausztria függetlenségének eléréséhez és biztonságához vezető út" című programmnyilatkozatát és Ausztria Kommunista Pártjának alapszabályzatában eszközölt módosításokat. A kongresszus részvevői üdvözlő táviratot intéztek Indokína Kommunista Pártjához. Ezután megválasztották a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjait. Honner elnök a kongresszus végén a következőket mondotta: ,,Mi, osztrák kommunisták az összes békeszerető népek szolidaritására támaszkodva ígérjük, hogy minden erőnkből védelmezni fogjuk a békét és mindent megteszünk, hogy Ausztria a békeszerető országok családjának méltó tagjává legyen." Honner ezután üdvözölte a Szovjetunió Kommunista Pártját, valamint a külföldi országok kommunista- és munkáspártjait. Ausztria Kommunista Pártjának XVI. kongresszusa az Internacionálé eléneklésével ért véget. Az indonéziai közvélemény a holland-indonéz unió megszüntetését követeli Sajtójelentések szerint Indonézia és Hollandia között kiéleződnek az ellentétek. Indonézia kormánya azt követeli, hogy azonnal kezdjenek tárgyalásokat a kerekasztalnál megtartott konferencián kötött összes egyezmények megszüntetéséről, a holland-indonéz unió eltörléséről, Üj-Cuiena nyugati részének (Irian), az Indonézia Köztársaság ellenőrzése alá való helyezéséről. A holland kormány, amely biztosította a maga számára az amerikai kormány támogatását, kitért e tárgyalások elől. Amint a „Harian Rakjat", „Indonézia Raja" és más lapok jelentik, különösen fontos harc folyik Új Guienä nyugati részéért, ahol a hollandok az Egyesült Államok támogatásával megszilárdítják pozíciójukat. Nyugat-Irianbari már több repülőteret létesítettek. Az Egyesült Államok Iriant fontos stratégiai támaszpontnak tekintik, írja a „Harian Rakjat" című lap. Az amerikai imperialisták agresszív terveiben fontos szerepet szánnak Iriannak, Az "USA Irian területét az ANZUS egyezmény (Ausztrália. Új-Zéland. USA) keretében szándékszik felhasználni. Emellett feltételezi, hogy Hollandia Iriannal együtt csatlakozik ehhez az egyezményhez, mivel eddig kevés az érdeklődő, aki be akar lépni az amerikai agreszszív tömbbe. Ezért Iriant, — gmint a lap rámutat — haditámaszpontként használják fel Indokína és más ázsiai országok népei ellen. A gyarmatosítók Indonéziától el akarják ragadni Szumatra és Borneo szigeteket amelyekre állítólag szüksé-. gük van „Délkelet-Ázsia védelmére a kommunizmus ellen" írja a „Harian Rakjat" című lap. A kormányt támogató sajtó, a holland-indonéz unió azonnali megszüntetését, a hollandok Irianból való kiűzését követeli, hogy megakadályozzák azt, hogy ezt a szigetet az amerikaiak haditámaszpontukká alakítsák. Dien Bien Phu határkő a vietnami nép ellenállási harcában Amint az „Új Kína" sajtóiroda jelenti, a Vietnami Munkapárt lapja vezércikket közöl a népi erők által Diien Bien Phunál elért győzelemről. A lap rámutat, hogy a Dien Bien Phunál aratott győzelemmel véget ért Északnyugat-Vietnam felszabadítása és ez a legnagyobb győzelem, amelyet eddig a vietnami néphadsereg elért. Ez a győzelem — írja a lap — határkő a vietnami nép és hadsereg állandó előrehaladásában az imperialista agresszorok ellen folytatott hosszú háborúban. Ez a győzelem azt bizonyítja, hogy az imperialisták, mivel nem élvezik a nép támogatását, modern fegyvereik ellenére pusztulásra vannak ítélve. E győzelem továbbá bizonyítja azt, hogy nincs a vüágon olyan erő, amely legyőzhetne egy nemzetet, amely el van szánva, hogy elérje függetlenségét és kivívja a szabad és békés élethez való jogát. j A lap továbbá hangsúlyozza, hogy Dien Bien Phu fonitos szerepet játszott a francia gyarmatosítók úgynevezett Navarre-féle tervében és a francia megszállók számára kiinduló pontul szolgált volna Északnyugat-Vietnam megszállására. / A Dien Bien Phunál szenvedett francia csőd által füstbement Navarre terve és meghiúsult az imperialistáknak az a szándéka, hogy a sík vidéket elvágják a hegyvidéktől. A lap azonban felhívja a figyelmet arra, hogy az amerikai intervenciósok és a framcia gyarmatosítók folytatják mesterkedéseiket-, igyekeznek elhúzni az indokínai háborút és aláaknázni a genfi értekezletet. „Népünk azért érte el ezt a nagy győzelmet — írja végezetül a lap — mert Vietnam, Khmer és Patet. Lao népeit szoros szolidaritás fűzi egybe és Vietnam népét az egész világ békehívei támogatják".