Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-16 / 118. szám, vasárnap

e 6 ül %w 1954. május Í6. /Q jöoőérf szenvedni kell A jövőért szenvedni kell. Ingyen semmit sem ad az élet Tanulj 'harcolni tettel, szóvá 1, tanuljon győzni jobbik részed. L. KISS IBOLYA: Gyermekeid bölcsője vagy vigyázó szív, őre a jónak. Tetted súlyát szavad igazát számon kéri egyszer a holnap. A NEMZETKÖZI KERÉKPÁROS BÉKEVERSENY HÍREI írólak (lengyel) nyerte az első csehszlovákiai útszakaszt Az egyéni versenyben Dalgaard — a csapatversenyben Csehszlovákia vezet Dénes György, i \ Jókai és az egyszeri kocsmáros Jókai Mór gyakran időzött a Tátraalján. Rendesen barátja, An­daházy Pál vendége volt a liptói Madocsányban, s akárhányszor felkerekedett pesti íróasztala mel­lől, hogy újra meg újra felkeresse a kobaltkék enciánok s a für­gelábú zergék borongós hazáját... Ő azonban nem tartozott azok kö­zé a vendégek közé, akiknek csak az evés-iváson jár az eszük. Jó­kai folyton figyelt, kutatott és jegyzett. Liptó pedig bővelkedett az érdekes és történelmi esemé­nyekben. Várrom-várromot követ itt s az orosz stílusban épült kú­riák levéltára különös titkot tárt fel előtte erról a vidékről, ahol még a Vág is titkos folyosók, földalatti utak felett rohant. S az aranytollú iró érdeklődve járta be a havasi tájat, régen épült alag­utakba hatolt, melyek között ép­pen a madocsányi, Jókai írása sze­rint: „négyszáz évvel megelőzte a Themze tunnelt" ... Omladozó várfalak között rég­múlt harcok nyomai után kutatott, vagy karjára dűlve hallgatta Ko­ritnyica fenyői között a „verbunkos cigány" Pityó József játékát, Rá­kóczi svihrovai felejthetetlen dalát. S itt, a felhőket pipáló hegyek tövében történelemből, képzelet­ből, nótaszóból kirajzolódott előtte következő regényének körvonala. A képzeletből nemsokára tett lett s máris vitte a posta a „Hon" po­litikai napilap olvasói számára a lintóteplai barát csodálatos törté­netét s az olvasók lélekzetvissza­fojtva olvasták Páter Péter regé­gényét, aki a Vág alatti alagútba befalazva várja az idők múlását... S fejcsóválva olvasták Thurzó püs­pöknek egy teljes évig tartó la­kodalmát — a keresztelőig, a ka­tolikus főpap históriáját, akivel a -TóVaí szerint „ez a csoda megesett s t~rt.*netét megörökítette perga­men, márvány s emberi emléke­zet". Ám egyszer csak Jókai megúnta a törmelékes romok s penészszagú iratok vizsgálását s elhatározta, hogy visszatér a valóságba s kö­zelről fogja csodálni a nyáron is hósüveggel integető tátrai romo­kat. Elhatározni akkortájt köny­nyebb volt, mint a tervet véghez is vinni. Mert az ő idejében nem száguldottak még százkilométeres gyorsaságú vonatok, autó sem állt a madocsányi udvar fészerében — ló azonban akadt, kocsi és szekér is S az író egv szép, napsütötte délelőttön el is indult a ferdecsú­csú Kriván irányába, fel Csorba faluig. Ma ez az út autón alig másfél óra, akkoriban azonban jójérású lóval is háromnegyed na­pig tartott. Késő est lett már, mi­re írónk Csorbára érkezett. Hát bizony innen még jó pár­ezer lépés fel, az ezerháromszáz méter magasságba fekvő, smaragd­színű tóhoz. De meg szálloda sem várta még akkor a véletlenül ar­ravetődő utast, — medve annál in­kább —, így hát nem volt mást mit tennie, szállást kellett keresnie a faluban, mely arról híres, hogy templomát még az Árpádházi ki­rályok korában emelték: művé­szettörténelmi emlék.... A jó emberek Jókait a falu kocs­májába irányították. De ez sem volt a mai értelemben vett „ven­dégfogadó", hanem olyan vegyes­kereskedésféle, amelyben, borona ­tói pántlikáig, asszonynépnek va­ló rőfösárúig mindent lehetett kap­ni. Talán még „csontot, rongyot, gubadarabot" is lehetett volna ta­lálni valamelyik homályos sarok­ban, de ami fő: asztallal, ülőalkal­matossággal el volt látva s ajtaja felett ott lengette a szél a vendég­csalogató háncsot. A hosszú, döcögős úttól kifáradt író gyorsan letelepedett egy fenyő­fából összetákolt székre, de még jól ki sem fújta magát, máris meg­jelent nagy hajlongások közepette a kocsmáros s miután kint már jól szemügyre vette a vendégek köl­csönbe kapott lovát, kocsiját, s benn magát az írót — Jókai nagy bosszúságára rögtön leméltósá­g o z t a. — Méltóságos uram, mit mél­tóztatik rendelni? — Nem vagyok méltóságos — felelte az író, — inkább nagyon éhes. Mit lehet vacsorára kapnom? Mindent, amit parancsolni tet­szik. —• Mi az, hogy mindent? — Csak úgy kérem, mint Pá­rizsban, vagy Pesten ... Méltóz­tasson parancsolni. Ejha, — csettintett örömmel Jókai, s eszébe jutott, hogy már Mátyás király is Liptóba járt va­dászni, mert vadat s halat bőven önt ez az erdőkkel és zúgó pata­kokkal bővelkedő táj, — hát kért egy szép adag pisztrángot. A kocsmáros meghajolt és el­tűnt az ajtóban. Néhány perc múl­a * visszajött s alázatos hangon bo­csánatot kért, de pisztránggal pil­lanatnyilag nem szolgálhat. — Nem? — sajnálkozott Jókai. — Kár... Hát akkor hozzon egy natúrszeletet. gyenge borjúhúsból, de gyorsan, mert „igen éhes vagyok. Az emberünk ismét meghajolt, ismét eltűnt, de pár perc múlva újra üres kézzel jött vissza. — A szakács azt üzeni, — mond­ta mentegetődzve, hogy pillanat' n y i 1 a g a borjúszelet is kifogyott. De már erre dühös lett az arany­tollú író. — Hát mit kaphatok vacsorára" Sorolja maga fel azokat az étele­ket, amiket rendelhetek, de aztán hozza is egy-kettő már! — Méltóságod kívánsága pa­rancs számomra — alázatoskodott a kocsmáros, — tessék csak ren­delni kívánsága szerint. ... Mit is lehet falun kapni? ..; Csibét mindenesetre — gondolko­zott Jókai. — Hát hozzon bará­tom csibehúst. Akár sütve, akár pörköltnek. De ismétlem, gyorsan Eltelik öt perc, eltelik tíz perc, azután tizenöt, de az ember csak nem jelentkezik. Erre Jókai maga ment ki a konyhába utánanézni, hogy mi van azzal a neki szánt csibével? Hát a konyha üres, de még a tűzhelyen sem lobog az ételmelegítő láng, csak az udvar­ról hallatszik be egy szlovák me­nyecske haragos beszéde. — Ha a szomszéduramnak kocs­mája van, s vendégeket fogad, tartson baromfit magának. Én bi zony nem hajkurászom a csibéi­met éjnek idején a szénapadlásról ... Mire a „vendégfogadó" tu­lajdonosa visszatért, Jókainak már csak a hült helyét találta. Mert az író a harmadik szomszédban ette a szalonnás rántottát, ott, ahol az ablakban még' világosságot látva bezörgetett s ahol szives készség­gel készítettek számára könnyű vacsorát. Nem úgy szervírozták ugyan, mint Párizsban vagy Pes ten, de tiszta szívvel, vendéglátó, szlovák szeretettel. Ott maradt éji szállásra is, mint később mesélte liptói ba rátainak, ezen az éjtszakán nyu godalmasan aludt. Se kísértetek kel, se száguldó bikával nem ál modott. álma és gyomra igen köny nyű volt. • Én legalább így hallottam ezt a kis történetet madocsányi s csor­bái ismerőseimtől. A csütörtöki pihenőnap után pén­teken a Békeverseny versenyzői Bad Schandauban rajtoltak a X. szakaszra, amely már csehszlovák területen 186 km távon Décínből Pardubicig vezetett. A pihenőnapon versenyzők erőt gyűjtöttek és Bad Schandau városát tekintették meg, majd este a Labe folyón sé­tahajózáson vettek részt. Pénteken korán reggel autóbuszokon a hatá­ron át Déčínbe utaztak, a X. sza­kasz rajtoló helyére. Csehszlovákiá­ban a fiatalság lelkesen fogadta a versenyzőket. Fogadtatásukra ösz­szügyültek a Baník Déčín sporto­lói, a CsISz tagjai és pionírok és csehszlovák hadsereg tagjai kato­nazenével. A határon transzparens állt, amelynek felírása a békét hir­deti, ezekkel a szavakkal: „Ver­senyzők számára a határ mindig nyitva áll!" A Bad-Schamdautól De­činig vezető út gyönyörűen feldí­szítve fogdata a versenyzőket. Dé­čínben rövid szünet és ebéd után a versenyzők 12 órakor felálltak az ünnepélyes raithoz, a sokezer néző jelenlétében Wiktor Grosz, a Lertgyel Népköztársaság prágai nagykövete üdvözölte a versenyző­ket. A rajthoz 12.30 órakor. 81 verseny­ző állt fel. A pénteki szakasz elég gt sík területen vezetett, a verseny lefolyása azonban rendkívül érdek­feszítő volt. Rajtolás után egyesek és kisebb csoportok próbáltak el­szakadni a versenyzők zömétől, azon­ban néhány km után megint egy tömegben haladt a versenyzők zö me. Ezen a szakaszon legeredmé­nyesebbek a lengyelek voltak. Kö­zülük Królak drámai hajrá után győzött, és a csapatversenyben is a lengyelek lettek elsők, amennyiben Królakon kívül Wilczewski és Ha­dasik is a vezető helyeken futottak be. Válogatott kerékpározóink ezen a szakaszon is derekasan küzdöttek, de teljes sikerük még sem volt. Veselýnek verseny közben erős gyo­morgörcse támadt, ami miatt hátramaradt és ugyancsak elmaradt Krivka, akit géphiba ért. A többi csehszlovák versenyző közül leg­jobb Ružička volt és nem sok kel­lett volna ahhoz, hogy a szakasz győztese legyen.. Klich szép küzde­lem után 19. lett. Kubr az útsza­kasz kezdetén feleslegesen kime­rült, amennyiben több mint 40 km-en át az élen haladt. Nachtigal nem bírta az élen haladók nagy ira­mát, és több mint 4 és félperces ké­séssel az ötödik csoportban futott be Sikeresen szerepeltek ezen a sza­kaszon a Szovjetunió versenyzői is. Közülük Nyemitov harmadiknak fu­tott célba, és a többiek is csak cse kély időkülönbséggel érkeztek meg. Röviddel rajtolás után hátrama­radtak az indiai Chakravarti és Bhana, majd később, Agaliju, Mu­rici, Treossi, de Boeck és Louhi­vuori. A szovjet Krjucskov a 17. km-nél géphiba miatt maradt hát­ra. A verőfényes, bár elég szeles időben a versenyzőknek nagy erőt kellett kifejteniök, úgyhogy foko­zatosan sokan hátramaradtak a fő peletonból. Először a hollandok, majd a dánok kerültek az élre, azonban a többiek hamarosan utol­érték őket. Az útszakasz második felén ,a főcsoport több kisebb cso­portra bomlott, az elsőben voltak Królak. Ružička, Nyemitov, Kocev és Broek, a másodikban Picot, Schur ( | E. Klabinski. Meister és Wilczewski. Később három csoport alakult ki, és ezek egymással egyenlő időben haladtak tovább Pardubiceig, ahol a Klement Gott­wald-stadionban volt a célvonal. Elsőnek Ružička futott be az ötta­gú csoport élén és még a pályán is állandóan vezetett, de az utolsó 50 méteren a cél előtt Królak jobb hairával meselőzte őt. Az egyéni versenyzőn sorrendje a X. szakaszon: 1. Królak 4:58:12 óra, 2. Ružička 4:59:12 óra, 3. Ne­mitov 4:59:12 óra, 4. Kocev 4:59:12 óra 5. Broek 4:59:12 óra, 6. Picot, 7. E. Klabinski, 8. Schur, 9. Meis­ter, 10. W'ilczewski, mindnyájan 5:00:01 óra. 11. Van dr. Lyke, 12, Klich, 13. Pauw, 14. Hadasik. 15. de Boeck. 16. Csizsikov 5:01:22 óra, 17. Matvejev, 5:01:41 óra, 18. Dal­gaard, 19. van Meenen, 20. Rus­man, 21. Kubr, mindnyájan 5:02:46 óra, 25. Nachtigal 5:03:55 óra, 51. Krivka, 5:13:18 óra. 52. Veselý 5:13:18 óra. A csapatok sorrendje a X. sza­kaszon: 1. Lengyelország 15:00:35 óra, 2. Hollandia 15:01:55 óra, 3. Szovjetunió 15:02:15 óra, 4. Cseh­szlovákia 15:03:20 óra, 5. NDK 15: 05:04 óra, 6. Bulgária 15:07:02 óra. Összesített egyéni eredmény a X. szakasz után: 1. Dalgaard 42:24:01 3. Ružička 42:27:59 óra, 4. Broeck 42:28:27 óra, 5. Królak 42:28:41 óra, óra, 2. Van Meenen 42:27:23 óra, 6. W. Klabinsky 42:34:58 óra, 7; Rusman 42:35:28 óra, 8. Picot 42:36: 13 óra, 9. de Groot 42:36:30 óra, 10. Wilczewski 42:38:58 óra, 19. Veselý 42:50:14 óra, 21. Kubr 42:54:35 óra, 26. Nachtigal 43:03:32 óra, 33. Kriv­ka 43:24:31 óra, 52. Klich 44:32:35 óra, Összesített csapateredmény a X; szakasz után: 1. Csehszlovákia, 127:13:17 óra, 2. Lengyelország 127:16:41 óra, 3. Dánia 127:30:03 óra, 4 Belgium 127:31:03 óra, 5. Hollan­dia 127:31:43 óra, 6. Szovjetunió 127:49:07 óra. 7. NDK 128:45:33 óra, Anglia 129:13:30 óra, 9. Bulgária 129:52:53 óra, 10. Franciaország 130:04:06 óra, A X. szakaszon a versenyzők óránkénti átlagsebessége 37.3 km volt. Ezen a szakaszon az indiai Dliana Singh feladta a további küz­delmet. Doležal sportmester ismét világcsúcsot javított Pénteken délután Houstkában at­létikai versenyt rendeztek, melyen Csehszlovákia élatlétái is részt vet­tek. Jozef Doležal sportmester a 20 mérföldes gyaloglásban 2:33:09.4 mp-es idővel új világcsúcsered­ményt ért el. Az eddigi csúcsot a svéd Mikaelsson tartotta, 2:39:41 mn-es idővel. Emil Zátopek érdemes sportmes­ter, a Köztársasági Rend tulajdo­nosa szintén nagyszerű eredményt ért el az 5000 méteres 'futásban. 14:04 mp-es időt ért el. Ez az idő csak egy másodperccel gyengébb a csehszlovák csúcseredménynél. (Zátopek 1950-ben a brüsseli Eu­rópa-bajnokságon ugyanilyen idővel győzött.) Az atlétikai viadalon jó teljesít­ményeket értek el a legjobb -kala • pácsvetők. Öten 55 méteren felüli eredményt értek el. A kalapácsve­tést Malek nyerte 58.31 méteres teljesítménnyel. A magasugrásban Kováŕ és Savčinský 198 cm-es ered­ményt ért el. Tatran ÖSSz válogatott—Varsó 2:2 (0:0) A nemzetközi kerékpáros Bé­keverseny alkalmával a pardubicei Gottwald-stadionban több mint 15.000 néző előtt játszották ezt a mérkő­zést. A találkozó érdekes, gyorsiramú küzdelmet hozott. Főleg a vendé­gek játszottak jól. Technikailag fej­lettebbek és gyorsabbak voltak a varsóiak. A Tatran válogatottja, melyet Teplice és Prostej ov Tatran csapataiból állítottak össze, nem váltotta be a hozzáfűzött reménye­ket. Csak egynéhány játékos tűnt ki egyénileg. A csatároknál hiány­zott a kellő összjáték és a döntő helyzetekben gyakran sokat hi­báztak. Az első félidőben a vendé­gek szinte állandó támadásban vol­tak, az utolsó negyedórában pedig a játék kiegyensúlyozódott. A mér­kőzést a lengyel Bobel vezette. A honiak góljait Salay és Hajský lőtték, a vendégcsapatból pedig Kempný és Cieslik voltak eredmé­nyesek^ A Tatran ÖSSz válogatott­ban Moravek kapus nagyszerűen védett, a védelemben Vedrál és Vostrý voltak a legjobbak, a csa­társorban Jaroš és Copek tűntek ki. Varsó válogatottjában Bartila és Brychcy voltak a legjobbak. A mérkőzés szünetében Václav Machek sportmester, a Sväzarm tagja repülőakrobatikus mutatvá­nyokat mutatott be. Ezután felhív­ta a dolgozókat, hogy ők is egy­ségesen a Nemzeti Arcvonal je löltjeire szavazzanak. A nemzetkö­zi mérkőzést a díszpáholyból Ol­diich Beran miniszter vezetésével kormányküldöttség nézte végig. A labdarúgó-világbajnokság hírei A június 16-a és július 4-e kö­zött Svájcban sorrakerülő labdarú góvilágbajnoki döntőn részvevő vá­logatott csapatok előkészületeik utol só szakaszánál tartanak. Több or­szágban a felkészülés miatt előbb befejezték a labdarúgóbajnokságot, vagy egy időre felfüggesztették. A részvevő 16 ország előkészületei a következőkben foglalhatók össze' Csehszlovákia válogatott labdŕi rúgói szorgalmasan készülnek a vi láeba'noki küzdelemre. A vasárna­pi forduló után kijelölik azt a 22 játékost, akik Kálnovicében, az ot­tani edzőtárborban készülnek majd fel.a nagy kuzrieln ekre. A váloga­tott keret edzéseii Borhy Károly állami edző vezeti. A következő hetekben több próbamérkőzést tar­tónak majd válogatottjaink Brazília válogatottjai Novo Fri­burgóban már szorgalmassan ké­szülődnek. Az együttes május 25­én indul Európába, maid május 27-én és június 2-án Lisszabonban Qdzőmérkőzést játszik. Belgium csapata az elmúlt va •••írnap Belgrádban vendégszerepelt, május 27-én Brüsszelben Francia­ország ellen, 29-én Luzern-ben pe­dig Svájc „B" válogatottja ellen játszik. Az angol válogatott a május 16.-i belgrádi és zágrábi A, — illetve B mérkőzése, valamint május 22-i Svájc B Anglia B. és a budapesti magyar-angol- mérkőzés után Lon­donban folytatja edzéseit. Az együt tes június 14-én repülőgépen uta­zik Luzernbe. A franciák a Belgium elleni vá­logatott találkozó után, május 30­án Bordeaux-ban a spanyol „B" csapattal játszanak edzőmérkőzést, majd június l-e és 13-a között edzőtáborba vonulnak. Olaszországban csak május 30-án fejeződik be a labdarúgóbajnokság. Ezt követően megkezdődik a közös felkészülés. Jugoszláviának az angolok elleni két válogatott viadal jelenti a fő­próbát. A csapat június 12—14 kö­zött utazik Lausanneba. Több nemzetközi találkozón ké­szülnek fel az osztrákok. Az A­csapat május 23-án Bécsben Prá­ga válogatottja ellen, május 29-én ' a B csapat Regensburg ellen ját­szik. Utolsó előkészületi mérkőzé­sük május 30-i norvégek elleni ta­lálkozó Bécsben. » A skótok május 19 én Oslóban a norvégok ellen, május 25-én pedig Helsinkiben a finnek ellen játsza­nak. A világbajnokságot rendező sváj­ciak ugyancsak több előkészületi találkozón vesznek részt. így az angol B válogatott elleni találkozó után május *S3-án Uruguay, 30-án pedig Hollandia lesz a svájciak el­lenfele. A „B" csapat is játszik még egy mérkőzést: május 29-én Belgiummal. WW jH tl tWMWWMHt mHH WWW MW A bratislavai Suvorovova 16. szám alatt működő állami lóver­senyiroda közli: 1954 április 5-én lóverseny fogadási irodát nyitottak, ahol fogadni lehet a Szlovákia kü­lönféle városaiban tartott lóverse­nyekre, amelyeket az állami ver­senypályákon rendezenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom