Uj Szó, 1954. május (7. évfolyam, 105-131.szám)

1954-05-01 / 105. szám, szombat

Mindnyájan egységesen induljunk a választásokba Hité^tiá a töviseket HA A MULT MOCSARÁBA rekedt volna szekerünk, —milyen sors is várt volna mondjuk Takács Zoltánra, Skrobánek Jánra, Kajaba Miskára? Klhettek volna-e úgy, ahogy most élnek? Egyikük magyar, a másik cseh, a harmadik szlovák. Nem véletlenül írunk éppen róluk, mert a komáromi hajógyárban alig találunk olyan részleget, ahol ne dolgoznának egymás mellett más és más nyelvet beszélő emberek. Az említettekkel a technológiai osztályon jöttem össze. Ismerjük meg csak közelebbről őket, hogy feleletet tudjunk adni a feltett kérdésre. TAKÁCS IRODÁJÁBAN, három nyelven; magyarul, szlovákul, csehül szoktak egyszerre beszélni, — de csak ha arra szükség van, mert a munka leköti ám nagyon a figyelmüket. Nem szabad egy számmal sem tévedniük. máskülönben sorra jönnének" futva a részlegekből a munkások, nogy itt valami nem „stimmel". Ugyanis a tervrajzok alapján Takács gépészmérnök kollektívája irja elő részletekre bontva a fémszerelés munkamenetét és egyúttal megállapítja a munkadnaí is. Csupa fiatal ember szorgoskodik itt A vezetőjük sem lehet idősebb náluk, mert még a harmincadik életévét sem töltötte be. Komolyan, számokba merülve ül a sarokban elhelyezett asztalánál, melyen kis vörös zászló ékeskedik. Már ez is hosszú beszédek nélkül arra vall, hogy ezen az osztályon igényesebebben. jobban végz'k a munkát, mint másutt. A szomszéd asztal mellől egyszerre csak felpattan egy középmagas, jó vállas ifjú és gondosan fésült szőke haját simogatva Takács elé lép. — Mérnök elvtárs! — szólítja meg csehül. — Nem értek itt valamit, — mutat az asztalán szétterített tervrajzra. Takács feláll. Ebben a pillanatban kék szemében mintha az öröm fénye villant volna, oly készésgesen, barátságosan nézett Škrobánek- re. Leihet. annak örült, hogy tanácsot adhat ennek a fiatal fiúnak. lehet, arra is gondolt — .,no szedd csak öszsze a szlovák nyelvtudományodat, hogy mindent megmagyarázhass neki". Takács "pankodik is megértetni magát vele, de ha végkép nem megy. akkor valamelyik munkatársit fordítja le szavait. Szereti is ezt az Opava vidékéről ide került legényt, aki rövid idő alatt annyira bedolgozta magát a rajzok olvasásába, hogy már az öszszetettebb rajzokat is megérti. Most segítségre volt szüksége. Takács leült melléje és a rajz alapján magyarázgatni kezdte, hogyan kell a méreteket levenni... Ügy látszik, hosszabb ideig fog ez tartani, mert még bele sem melegedtek a szóba. Hát mondjuk el közben, hogy k: is tulajdonképpen Takács Zoltán gépészmérnök. EZ A FIATAL MÉRNÖK a nagymegyeri járásból, Patas községből származik. Apja most a földmvívesszóvetkezet kovácsa. Azelőtt községi kovács volt, még saját műhellyel sem büszkélkedhetett Az anyjának, született B -dok Jolánnak, míg férjhez nem ment, — mint kilenc testvér egyikének — nem jutott más osztályrészül, íjmint hogy a falu többi szeI gényeivel együtt szolgálni 1 menjen. Az. apának csak any-' ; nyi iskolája volt, hogy csak felkeltették benne a tudá.s utáni szomjat. Utána már az élet iskoláját járhatta, s az nehéz, küzdelmes volt. Ritka szabad órájában a könyveket bújta. Ma is emlegeti az öreg: — Nehéz volt akkor Örül tem, hogy iskolába adhattam legalább egyik fiamat, pedig én is hogy szerettem volna tanulni... Zoli szerencsés gyereknek mondható, mert ő volt a fiatalabb és így bátyja örökölte apjuk mesterségét. Zolit iskolába küldték. A falubél csak hárman jártak a komáromi gimnáziumba. A Takácsék. egy nagyobb gazda fia és a tani tó fia A többi gye- ' rek uradalmi cselédnek szegődött. Ez már a Horthydőszak alatt történt. A tanárok, ha akf.dtak is köztük olyanok, akik együtt éreztek a nincstelenek gyermekeivel, félvállról bántak velük. Pedig túlnyomórészük, — így köztük az ifjú Takács is, -nemcsak azért voltak jeles tanulók, mert jófejüeknek

1 bizonyultak, hanem azérthogy megmutassák, mit tudnak. Magyarkod ó embereke', akartak belőlük nevelni, hogy ezzel is elhomályosítsák előttük az osztályellentétekel. „Nagy-Magyiarországgal és mennyei boldog élettel" csak azért hitegették őket, hogy gyűlöletet ébresszenek bennük a szomszédos szlovák nép iránt. De nehéz volt ez" elhitetni azokkal, akik a szolgasorból emelkeditek fel Zoli is inkább azzal törődött, hogy tanulmányait folytathassa, — mert az apja nem tudta segíteni, — és minél, több gazdag gyermeknek órákat adhasson. A nyári szünidőben, mint fűtő dolgozott a cséplőgépnél. Akkor ébredt fel benne a? a gondolat, hogy az embert nem ; a Származása, faja, nyelve szerint kell megítélni. De ez a felismerés csak a felszabadulás után vált igazán élővé benne, amikor látta, hogy megalakuló népi demokráciánk mily bőkezűen, apai szeretettel gondoskodik a dolgozók gyermekeiről. Népi demokráciánk a volt községi kovács gyermekéből gépészmérnököt nevelt! Huszonötéves volt, amikor az egyetemről hazakerült és Bratislavában azt mondták néki: — A komáromi hajógyárnak mérnökre van szüksége! örömmel, de szorongó érzéssel jött ebbe a régi. ismert városba. Akkor még egy szót sem tudott szlovákul. Vájjon hogyan fogadják a gyorsan épülő új üzemben? Találóbban nem is magyarázhatnánk meg ezt, mint a most elénk táruló képpelTakács a tőle jóval ala, csonyabb Skrobáneket átkarolva hajol a tervrajz Colé j és magyaráz fiatalabb munkatársának. Tudását nem tartja meg magának, tudja, ! hogy meg kell osztania má: sokkal is. így tettek vele is. ! amikor az iskola padjai közül ide csöppent a fejlődő ' üzem állandóan zajos életébe. Őt is így segítették. — így kell ezt megcsinálnunk! — mondja. j Mindkettőjük arcán megértő mosoly virul ki, mintha csak azt mondanák egymásnak: közös munkánkban testvérek lettünk! SKROBÁNEKNEK a csodálkozástól kerekre nyílt a szeme. amikor Takácstól meghallotta: — írni fognak rólad az újságban! Skrobánek mintha csak tréfára vette volna a dolgot: — Mi érdekeset is mondhatnék? Hiszen alig láttam valamit a vadágból, csak húsz éves vagyok! — .F'éldául mondd el azt,. hogy élsz, hogy élt az apád és — be sem fejezhettem a mondatot, amikor látom, hogy a vidámságtól majd kicsattanó arcát váratlanul szomorúság ülte meg. — Tizenegy éves voltamamikor meghalt az apám, — mondja elkomolyodva. — Az Opava melletti Raduň községből származom. Anyám már gyermekkorától kezdve, földesuraknál szolgált. Nem tanulhatott sem írni. sem olvasni. Apám a braneckei vasüzemben dolgozott, mini öntő. Tizenkét kilométerre i feküdt tőlünk a gyár. Se vasút, se autóbusz nem vezetett oda. Jó időben kerékpáron, télen meg gyalog hegyenvölgyön keresztül tette meg naponta az utat apám. Amikor meghalt, azt gondoltain, hogy az élet csak akkor volt igazán élet. amikor még köztünk volt... A évek teltek, felszabadultunk és láttam, hogy az élet csak most nyílik meg előttem. Nehéz volt ezt anyámmal megértetnem. Egyedül voltunk Bátyám és nővérem családot alapítottak — Ügy történt, amikor már esztergályos-segéd lettem az opavaj Ostroj-üzemben. mesterem ajánlatára kétéves ipariskolába küldtek. Tavaly nyáron be is fejeztem. Ekkor azzal álltak elém, hogy menjek Komáromba, ott nagy szükség van műszaki dolgozókra! — Fejedbe ne vedd. fiam! — tiltakozott az anyám. — Nem hagyhatsz itt öregségemre. amikor ép kis családi házat kezdünk építeni. Azt neked építjük. — Már kezdtem anyám kérésének engedni. Az is megfordult az agyamban, hogy inkább, elmegyek a közel Be bányásznak és megírom Komáromba. ..ne várjatok!" Megvallom attól is féltem, hogy nehezen fogom ott megértetni magam- De rö- i vldesen rájöttem, hogy mégis

: "saft mennem kell. Nem azért tanítottak, hogy most hátat fordítsak mindennek. Anyámat

: szóval úgysem tudtam volna! meggyőzni és így egy szép na-! pon nagy, új bőrönddel a kezemben tértem haza. Volt is akkor sírás-rívás. S eljöttem Komáromba. Anyáim azóta megnyugodott. Havonta ötszáz koronát küldök neki haza. — És a magyar környezet? — kérdem. — Látod, — int Takács felé. — megértjük egymást. Ha élnp apám örömében elsírná magátj hogy mennyire megváltozott az élet Ezt nem is lehet szat makkal kifejezni. Ugye ismered I Komáromot

9 Változását csak ' mi látjuk a legjobban, akik it* '•lünk Az ember alig alszik néI hányat már tetei alatt van egy új lakóház. Én 'is egy ilyenben lakom! i — Na még egyet Feljegyezj heted azt is, hogy nem érzünk semmi különbséget, ha közü. lünk valaki magyarul, szlovákul vagy csehül beszél. Ne hidd. hogy ezt csak a munka teszi. Olyan testvéri 'vidám közösséget alkotunk, hogy bizony nagyon fájna, ha valaki közülünk elmenne. Látod ott azt a vörös zászlót Takács elvtárs asztalán? Az a miénk! A legjobbak vagyunk az osztályon. És ezt az elsőséget meg is akarjuk tartani! Egy pillanatra megakadt beszédében. Értelmes magas homlokán apró ráncokba húzódik a bőre. Elgondolkozik. — Tudod. — mondja aztán felragyogó szemmel — oly nehéz ezt k i mo n da ni—nekem, fiatalnak, de nem tarthatom viszsza magamban: milyen jó is most máskép élni, mint azelőtt! — EBBE AZTÁN ÉN IS BELESZÓLOK! — szólt a szomszéd asztal mellől Kajaba, ez a Skrobánekhez hasonló magas, szőke és kékszemű ifjú Szlovák falúból. Nagymányá* ról való. mint normázó dolgozik az osztályon. — »Rövidesen megnősülök! újságolja örömmel. — Amikor ezt apám tudomására hoztam, eltűnődve mondta: — Hát ha el tudod majd tartani a családot, csak tedd fiam... Megmagyaráztam akkor neki, hogy Annám, a menyasszonyom is dolgozik és a két fizetésből gyönyörűen megélünk. Mi is kapunk majd lakást az új gyári házakban. Erre megnyugodott az apám. Nem tudja feledni a multat. Egy Földváry nevű földesúr cselédje volt. Az úr kastélyban lakott, az épületet park övezte. Amikor mi gyerekek a közelébe merészkedtünk, a kertész máj ordítozott ránk. hogy takarodjunk. Gyűlöltük Földváryt, meg Varga nevezetű intézőjét A felszabaduláskor mind a ketten elmenekültek a nép haragja elől. A parkban most úgy sétálhatunk, mint a saját kertünkben. A kastélyban meg középiskolát rendeztek be. Ha ott színdarabot adnak elő. boldogan mondják a falusiak: megyünk a kastélyba! — De családunkban is nagy változás történt. Apám kétszobás új házat épített. Én meg új otthonra . leltem itt az üzemben. Ügy érzem, mintha a gyár gyermeke lennék. Már hat áve, tizenhatéves korom óta dolgozom itt. A régi üzembPn kitanultam lakatosnak. Itt aztán meg tudtam különböztem, mennyire mások a magyar dolgozók, mint a F öld vár y ék, Vargáég voltak. Úgy tűnik, mintha egy szülőtől számiaznánk. A fölszabadulásom után hozzám jött Jandás elvtárs, volt mesterem. Magyar ember. Azt mondotta: — Nézd, én jól ismerlek, ha beleegyezel, ajánlani foglak normázónak. — Ki is tanítattak annak. Azóta itt dolgozom. Hányszor is kérdezi tőlem Takács elvtárs: — Mišo dobre hovorím po slovenský? — Ha hibát követ el. kijavítom Ők meg engem javítanak mert én meg magyarul igyekszek velük beszélni. Már látiuk mindnyájan, hogy közös nagy családot alkotunk Kitéptük a töviseket. Még nyomuk sem maradt. Ezeket mondotta Kajaba Miska. Az emberben e fiatalok láttán az az érzés támad, mintha három folyó egymásba torkolt volna és új medret vájva magának ."•őzelmesen feltartóztathatať;< " áradnak előre. PETRÖCl BÁLINT Csak akkor lehetünk erősek, ha képzettek és müveitek vagyunk. A zselizi járás községeinek | határában mindenütt zöldéi '< már a tavaszi vetés. A tava. szi vetés szűk- és kereszt. sorai

n szemléltető módon látni, hogu hazánkban a gépeket is a tavasz szolgálatába állították, hogy a kilencedik szabad május 1. még szebb, még pompásabb legyen az eddigi májusoknál. A zselizi járásban, mint hazánk többi járásaiban, befejezték a válaszi t ások előkészítésének második : szakaszát. A járás községéi. I ben és falvaiban a lakosság megismerte jelöltjeinek életét ; és munkáját. Az eddigi gyü! léseken u járás választópolgá, rainak közel 80 százaléka veit i részt. A következő gyűléseken sor került a jelöltek sze| mélyes bemutatkozására, és a j dolgozók még nagyobb érdekj 'ődéssel, még élénkebb viták| kai kapcsolódtak be a válaszI tások előkészítő munkálataiba. A zselizi járás asszonyaii nak komoly és őszinte ér• deklődését a választások iránt, mi sem bizonyítja jobbanm int az a tény, hogy a ' gyűléseken megjelentek közül 40 százalék nő volt. A járás 400 és egynéhány jelöltje közül 100 a női jelölt. A zselizi járási népkönyvtári ban alkalmunk volt a könyvtárossal, Liska Veronika elvtársnövel elbeszélgetni, akit egyhangúan jelöltek a szódói ; helyi nemzeti bizottságba. Közvetlenül a klubhelyiség \ mellett a legújabban megjelent j könyvek vannak kiállítva. Itt \ ki-bejárnak a gyerekek, Ter: mészetesen megkérdjük Liska : elvtársnőtől, vájjon a gyermekek a kiállított könyveket nem rongálják-e? ! — Nem — tálaszolja mosolyogva — minden szavamat i parancsnak veszik. De nagy gondot okoznak nekem azzal, 1 hogy. valamennyien, még a legapróbbak is, hozzám fordulnak minden panaszukkal, bánatuk: kai és főleg azzal a kéréssel, i hogy tanítsam meg őket a malmozás és a sakkjáték szaI bolyaira. Lislfp elvtársnő szavain megI érezni, hogy mélységes ra\ gaszkodássa

j szereti ezeket az j apróságokat, akik komolyan ülnek az asztalok körül és el| merülte

n folytatják a sakkozást és malmozást, Ugyanakkor azt is látni, hogy a gyerekek a legnagyobb bizalommal fordulnak j hozzá mindég problémájukkal Két leányit érkezik most meséskönyvvel a kezében. Üjat kémek. Liska elvtársnő kikérdezi őket, hogy mi tetszett nekik a legjobba

n a mesében. A i lánykák élénk színekkel eoscj telve elmondják az olvasottakI kai kapcsőlatosa

n szerzett élI menyeiket. Ezután új meséskönyveket kapnak. Most jön egy nagyobb fiú. Makarenko: „Az új ember kovácsát" kéri. Hivatkozik egy barátjára, aki most olvasta ezt a könyvet és nagyon dicsérte. Liska elvtársnő azonnal rendelkezésére áll. Kiválaszt egy példányt a gondosan elhelyezett könyvek közül és a kért művet átadja, A könyvtárosnő hangsúlyozza, i hogy a népszerű könyvekből L10—10 példáni, is rendelkezésükre áll az olvasóknak. Az Ifjúság kőző ti nagy keletje van a szovjet müveknek és általában a mai kérdésekkel foglalkozó könyveknek Az idősebbek között pedig Tolsztoj, Gorkij, Móricz, Fučik. Jókai, Mikszáth Gárdonyi nagyon népszerű. De különösen nagy az érdeklődés a klasszikus költők, Petőfi és Arany iránt. Mondja is — meg kell tennem a. megfelelő intézkedéseket, hogy több Arany-kötetet rendetjenek. — Hogy müyen nagy érdeklődés a legújabban megjelent művek iránt, — folytatja S azt a legjobban az utóbbi napok bizonyítják. Amikor olvasóink megtudták, hogy 30 új magyar regény érkezett. 2—3 nap alatt szétkapdosták mind. Természetesen. gondoskodnom kell most utánrendelésről. Nagy sikere van Jilemnkky „Töretlen föld"-jének, Olbracht- „Anna proletárka"-jának, Kalinčiak: „Restauráció"-jának és Hečko: „Falu a hegyek között" című művének. Itt a könyvtárban jöttem rá, hogy azokat a könyveknek, amelyek '

a mi életünket ábrázolják, a dolgozók, életével foglalkoznak, akár a múltban, akár a jelenben, az olvasók széles rétegében átütő sikerük van. — Itt a könyvtárban — hangsúlyozza -— tanultam meg azt, hogy a szocialista kultúrának milyen óriási hatása van a dolgozókra. Éppen ezért most hogy a Nemzeti Arcvonal a helyi nemzeti bizottságba jelölt, minden képességemmel oda akarok hatni, hogy községünkben több gondot fordítsanak dolgozóink az olvasásra, a kultúra fejlesztésére, mert csak akko

r lehetünk erősek, ha képzettek, ha műveltek vagyunk. Ha képzettek vagyunk, akkor minden kérdésre meg tudjuk adni a helyes választ, erélyesebben és határozottabban tudunk harcolni a békéért és eredményesebben tudjuk megvalósítani pártunk és kormányunk célkitűzését; az emberről való gondoskodást. Egy öntudatos dolgozó jobban és odaadóbban tud dolgozni felszabadult hazánk felvirágoztatásáért. Most, miutá

n Szodó népe belém helyezte bizalmát, mindent el fogok követni, hogy ezt a bizalmat meg is érdemeljem. Mindent el fogok követni, hogy a dolgozók jogos panaszát — hangsúlyozom jogos panaszait — haladéktataul orvosuljuk. Itt annyit kíívánunk megjegyezni, hogy Liska elvtársnő minden szavába

n feltétlenül megbízunk. Ez az asszony már 13 évkora óta mint részesarai ó dolgozott és azóta is minden nehéz helyzetben öntudatos dolgozóhoz méltóan megállta a helyét. Hogy életének milyen válságos évei voltak, annak jellemzésére csak egy példát hozunk fel. Férje, Liska. Ferenc elvtárs 1942 óta „hála a kizsákmányolóknak" a munkában , való súlyos megerőltetése következtében gerincsérülést szenvedett és munkaképtelen lett. Betegsége kezdeti állapotában segíteni lehetett volna rajta, de a kapitalista rendszerben egyszerűen nem ismerték el betegnek és kénytelen volt mankón kijárni az építkezéshez munkába. Mindezt kizsákmányoló munkaadói részvétlenül nézték. Amikor pedig ágynak esett és mozdulni sem tudott évekig, az asszony hűségesen ott állt mellette és kitartóan ápolta, mint gyermekét. Ma népi egészségügyünk mindent elkövet, .hogy Liska elvtárs egészségé t visszaszerezze. Az orvosok eddig két operációval annyit elértek nála. hoou mankóval újra járni tud. Fele.séae öntudatos asszonyhoz méltóan hűséges odaadással, seaítökészséggel és szeretettel enyhíti sorsát, Liska elvtdTxnő hűségének és szeretetének kimeríthetetlen forrása az a hit, amit néni demokratikus kormányzatunk és a szocializmus iránt érez. Amikor azt mondja ne.künk hogy munkájában azért bízik, mert tudja. hog-y a község asszonyai mindenben segíteni és támogatni fogják, akkor bizonyosak lehefünk abban, hogy van kire támaszkodnia, s teljesíteni fogja a ráháruló feladatokat a nemzeti bizottságban is. SZABÓ BÉLA.