Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-15 / 91. szám, csütörtök

/ yjszcL 1954. április 15. Örülök, ha kártya helvctt könyvet látok az emberek kezében Áz Űj Szó első kerületi olvasókonferenciája nemcsak Kassá

n keltett visszhangot. Most, amikor a Csemadok járási titkárságainak munkatársai versenyben állanak, hogy a Fáklya kultúrpolitikai folyóiratra miné! több előfizetőt toborozzanak az Új Szó kassai sajtókonferenciája után fe'tették a kérdést, nem kellene-e hasonló célzattal Fáklya munkaértekez eteket tartani? Erről a kérdésrő' beszélgettünk Győrös Irmával, a Csemadok érsekújvári járási titkárságának munkatársával. Győrös e vtársnő márciusban 45 Fáklya-előfizetőt (oborzott. 45 magyar dolgozót győzött meg arról, mi yen fontos kulturális folyóű-atunk olvasása. Egyszerre érkeztünk a könyvjutalommal, ameiyet Győrös Irma az előfizetők toborzásáért kapott a Csemadok központi titkárságától. Eddig négy értékes könyvet kapott már, de igényt tart az ötödikre, mert éppen tegnap szerezte meg az ötvenedik e öfizetőt. — Hogyan szerezted meg a negyvenöt, iKetve most mái ötvenedik előfizetőt? — kérdezzük, ahogy a csomagot bontogatja. — Hát úgy, hogy üzemi gyűléseken, munkahelyen, autóbuszban, vonaton, váróteremben beszé.tem az emberekkel. Megkértük, mondja el, hol érte e! a legnagyobb eredményt és hogyan érte el. — Meg'átogattam a traktorvezetők iskoláját. Csupa fiatalember va

n ott. Azt mondták, hogy ők nem érnek rá olvasni. Szétosztottam köztük a mutatványszámokat s beszélgetni kezdtem á Fáklya számáról, ame'

y a Népművészeti Együttesről hozott képes riportot Arra csak ráértek, hogy megnézzétek ezeket a szép képeket, mondtam nekik. Tavasszal kezdi az együttes művészi körútját. Nézegették, forgatták a mutatványszámot s végül 18-a

n megrendelték a apot. — Mindenütt ilyen egyszerűen megy a toborzás? — Hát nem mindenütt Érsekújvárott és környékén Rákócziról beszéltem Ott ismerik a kuruc hagyományokat és szeretik is Egy bácsi például azt kérdezte — Mutasd csaK 'ányom. ho] va

n az a Rákóczi? — és megrendelte a lapot. — Miről szeretnének olvasni a Fáklyában? Győrös elvtársnő gondo'kodik: — Vak Bottyánról szívesen olvasnának, meg az áru'ó Ócska yról is. — A vonaton hogya

n terjeszted a lapot.

9 — Egyszer Vágse^yérő] Érsekújvárra utaztam. Volt nálam néhány mutatványszám és megrende'őlap is. Olvasgattam. Mert csak úgy tudom meggyőzni az embereket, ha magam is szorga'masan olvasom a :apot. A szomszéd pariokon nagy kártyázásban látom az embereket Megpróbálom — gondoltam Beszé'getni kezdtem velük és kérdeztem hogy nem o'vasnának-e inkább Mutogatom a fo'yóiratot, abbahagyják rögtön a kártyázást, nézegetik forgatják, beszélgetünk. a végén öten aláírták a megrende'ő lapot. — Örü'sz a jutaTomkönyveknek? — örülök, de nem azért teszem. Nagyon boldog vagyok, ha kártva helyett könyvet látok az emberek kezében. — És az autóbuszban hogyan szerzed meg az előfizetőket? Erre már mosolyog, nevet Győrös Irma. — Ott? Hát Ujvártó

1 Kamocsáig utazom minden este, Hazajárok. A sofförök már úgy szólítanak, hogy rikkancs. De ki bánia? Az emberek szívesen megrendelik a Fáklyát, csak ismertetni kell. mert még bizony akadnak sokan, akik nem is hallottak róla. -t — Es meg vannak elégedve a tartalmával? — Igen, Most az utóbbi időben érdekesebbnek talá ják. Szeretik az elbeszéléseket verseket s a tudományos cikeket is. ha nem nagyon hoszszúak Mert hogy kevés idő van az olvasásra. Megkérdezzük most Győrös elvtársnőt. ha ennyit jár a dolgozók közt, bizonyára va

n tapaszta ata, hogyan fogadják az ár eszá'lítást. Erre azonban már gyakor'ati vá'aszt kaptunk. Egy ismerőse robogott be megrakodva csomagokkal. — Mind e'fogyott a pöttyös kendő — kezdi lelkedezve — holnap lesz egyszerennyi Hidd el, Irma, megvan mindenki bolondulva, csak vásárolni akar. Néztük a i csomagokat és mosolyogtunk. ahogy mutogatták egymásnak, ki mit vett. — Cipő? Piros? Én meg nem tudtam venni. Sokan voltak, sehogysem fértem oda. Egészen elfe'edkeztek ró'unk, e'merít'te k a leszállított árak rAegvitatásába. Hol arról folyt a szó, hogy a harisnya ennyivel, a damaszt meg annyival lett olcsóbb, közben nekünk is fele't Győrös elvtársnő, hogy a komáromi járással állnak versenyben, 280 Fáklya-előfizető megszerzéséért. Igy terjeszti kútúrpo'itikai folyóiratunkat Győrös Irma. Arra is van még ideje, hogy Csontos elvtárs járási titkárnak segítsen megszervezni a választási kultúrbrigádokat, irodalmi vitákat egyéb népnevelő e'őadásokat S arra is jut még ideje, hogy öriTjön az árleszái'ításnak, piros cipőnek és pöttyös kendőnek. Gyurcsó István. A prágai Nemzeti Színház művészei a választási kampányban A kulturális dolgozóra és művészekre a választás előtti időszakban fontos feladat vár: művészetükkel bekapcso'ódni az agitációs munkába. A prágai Nemzeti Színház művészeinek részvétele a választási kampányban különösen buzdítólag hat lakosságunk széles rétegeire. Ezt hangsúlyozza a színház folyóirata 4. számának „Egységben a vá'asztásokért" című bevezető cikke: „Népünk szereti a Nemzeti Színházat és ragaszkodik tagjaihoz — írja a cikk. — A Nemzeti Színház művésze polgáraink milliói számára é'ő megtestesítője annak a szeretetnek, mellyel népünk mult nemzedékei viseltettek és vise'tetnek ma is a nemzet legszentebb kuitúresarnoka iránt." A Nemzeti Színház tagjai valamenvnyien — tekintet nélkül párttagságukra — tudatában vannak felelősségüknek és ezért értékes művészi műsorral lépnek fel a választási gyűléseken. A Nemzeti Színház védnökséget vállalt a Prága II. Vencel téri agitációs központ felett. A díszítésről a díszlettervezők, a programmrói a művészek gondoskodnak, fi > egyes művészek — színészek, operaénekesek, ba lettáncosok és zenészek a Nemzeti Színház üzemi tanácsa közvetítésével a prágai vá asztókerúletek többi agitációs központjaiban .s fellépnek. Például Zdének Otava érdemes művész, Drahomíra Tyka'ová és Oldftch Kovaf operaénekesek a Me'antrionban lévő agitációs központban léptek fel. Miloš Nedbal előadóművész a Nők Klubjáhan szava't. Eva Vrchlická érdemes művésznő és Božena Pűlpanová kü'ö

n prograrr.m t tanultak be. Staris'av Neumann, aki a választási kampányban a Nemzeti EZÜSTSZÍNŰ POR Napjaink egyik legidőszerűbb pro. blémáját veti fel az „Ezüstszínű por" című új szovjet színes film, A. Room kiváló szovjet művész alkotása. A film azt mondja el nekünk, hogy mi a feladata a demokrácia birodalmában a tudományoknak, s mi a sorsa a tudósnak, aki az amerikai tudomány szolgálatában áll. Az érdekfeszítő jelenetek egy látszólag nyugodtan élő, gondtalan ame. rikai család körébe vezetnek, egy vidéki városkába, ahol Steel prof eszszor kitűnően felszerelt laboratóriumában az ezüstszínű porral kísérletezik. A kísérletezés eredménye bor zalrnas- bizonyos kémiai folyamat után olyan erős rádióaktív sugarakat bocsát ki, hogy néhány kilómé te res körzetben minden élőlényt e] pusztít. „Előnye" viszont az, hogy két-három naP múlva a hatás elmú Ük s az adott területen ismét veszély telenül lehet mozogni, megindul az életfolyamat. A kísérletek híre eljut a Wall-Streetre is és megindul a harc a két hatalmas tröszt között a porért Természetesen mindkét vállalat a port háborús célokra akarja fel használni. Hogy a port. illetve a gyártási titkot megszerezzék, nem riadnak vissza semmitől. Két „tu dóst" küldenek ki, hogy megnézzék a kísérleteket. Az egyik, Bruca. magasrangú katonatiszt az amerikai hadseregben. Bruca hajlandó a trösz töt, amely kiküldte, elárulni a kon kurrensnek, ha jobban megfizetiStee] professzor szolgálatában egy német kémikus áll, volt fasiszta tiszt, dr. Schneider. Miután Bruca nem tudta rávenni Steel professzort, hogy adja el terveit, szövetkezik Schnei derrel, hogy ez lopja el a professzor értékes feljegyzéseit. Schneider a ki. látásba helyezett gazdag jutalom el lenében kész teljesíteni Bruca kíván ságát, annál is inkább, mert az ame rikai tiszt Schneider fasiszta érzel meire is hat: „ha megindul a porsikeres gyártása, akkor az elkövet kezendő háború bizonyosan azt ered ményezné, hogy mindenütt mi, ame rikaiak lennénk az urak". Tovább pereg a film. Steel profesz szor eddig csak majmokkal kísérletezett Most ki kellene próbálni cso dálatos porának hatását az emberen Az emberanyagot az amerikai b'iró ság szolgáltatja. Kikényszerített ha mis vádak alapján ártatlanul elitélt négerek kerülnek a kísérleti kamrá ba. Természetesen mindez a legna gyobb titokban történik, de rflinder. óvatosság ellenére a laboratórium egyik fiatal alkalmazottja felfedezi a rácsok közé zárt szerencsétlen em bereket- A szörnyű kísérlet végrehaj tására nem kerül sor. mert a fiata) mérnök fellármázza a farmereket, a Színház legtevékenyebb művészei közé tartozik, a választásokról ezt mondja: „Valamennyiünknek lega apvetőbb és legtermészetesebb po gári kötelessége, hogy a vá'asztásokban a legnagyobb komolysággal részt veg\ünk. Bízom benne, hogy egyikünk sem hanyago'ja el ezt a kötelességét, söt meggyőzéssel és becsületes agitációs munkával hozzájárul országunk felvirágzásához, ijiindnyájunk jólétéhez PS utódaink bo'dog jövőjéhez." A prágai Nemzeti Színház tagjai már előkészítették ajándékukat a CsKP X. kongresszusa tiszteletére- a prágai Stromovkában lévő szabadtéri filmszínházban előadják Smetana „Libusa" című operáját. Ezenkívül a Július Fučíkró! elnevezett kultúra és Pihenés Parkjában e'őadják Smetana „Eiadott rr.enyasszony"-át és Stroupežnickv egyik klasszikus színművét. négereket ps azok az utolsó pillanatban megakadályozzák a gonosz gaz. tettet. O'Connel, Steel professzor ne. veltfia a megrázó zárójelenetben súlyos igazságot mond: „Nem tőletek, nem a Wall Streettől függ a nemzetek sorsa, a háború és béke kérdése, hanem tőlünk, a néptől, legyen akár barna, akár fehér a bőre." A film magas eszmei tartalmát nagyszerűen érzékelteti a film. A szí. nészek kitűnő összjátéka, az érdekfeszítő izgalmas jelenetek, a pompá. San felépített világos párbeszédek félreérthetetlenül mutatnak rá a rothadó amerikai imperializmus túlkapásaira, az amerikai életformába gyötoret vert fasiszta eszmékre, ametyeknek naponta száz és száz ál. dozata van Amerikában és másutt. Ma, amikor naponta olvashatunk az újságokban atombomba é

s hidro. génbombakísérletekről, amikor ezek a kísérletek emberáldozatokat is kö vetelnek, mint nemrégiben a japán halászok esetében, az üyen filmek felvilágosító tartalmukkal küldetést végeznek. Rávilágítanak a háborús uszítók mesterkedéseire és egyben megmutatják azokat a hatalmas erőket, amelyek gátat vetnek a rom. bolásaak és megakadályozzák hogy a világot néhány őrült profitja ked véért lángba borítsa. Láng Éva M egyszem közt JDeíő[ioel Szép téli éj volt. Szárnya nőtt szívemnek, képzelet szárnyán Kiskőrösre szálltam. A holdfényes róna szikrázott, zengett s egy kis ház előtt boldogan megálltam. A falu pihent, a kapun beléptem, ezen jött Ő is ki száz s néhány éve; pirkadat fényét kereste az égen és tróntrengetőn döngött a lépése. Nagy áhítattal álltam a szobában, hol lángszíve egykor elsőt dobogott. Most nagy csend ült a magányos homályban az ablakon be csak a hold ragyogott. És egyszerre a padló megcsikordult, egy árny lépett a keskeny fénysugárba. Én megismertem, mikor felém fordult: Petőfi volt az éj váratlan árnya! Örömmel néztem, — szívem torkomban vert — a drága, csodált, rajongott emberre. Szemében lestem a háborgó tengert, mit sejtetett velem sok izzó verse. De nem. Az an:a most is komoly volt bár, szemében öröm szelídsége fénylett. — Ó, pillanat, de gyönyörű is voltál! — S most megmozdult és, im, előrelépett. Szép, csengő hangon megszólalt Petőfi: „Ti most már nagyon boldogak lehettek, a kor, amelyben élsz, ragyogó, hősi, szabadság napja tündököl feletted." Én figyeltem és ittam minden szavát, mint üdítő vizet kristály forrásból. S hozzátette: „Megnyertünk minden csatát s mindenki v^het a

7 bőség kosarából." A kis szobában szép muzsika csendült, száz komor év felébredt, nagy éneke. Ittas kedvem kerengő táncra perdült s mosolygott, lángolt Petőfi szeme. A régi hősök üzenetét hozta — a szobában piros fények lobogtak. S a hajnal, mint piros virágok csokra, benevetett szemén az ablakoknak. Veres János. yt luhka u Iá n Cseng, zeng, dudál, dohog, zihál, ezer nyelven viháncol, él a város. Az utcákon nyüzsög a nép, vidáman hordják terheik a fürge boltotjárók. Napfény táncol az arcokon, az ég, mint türkisz porcelán borul föléd, most rád csenget a villamos s te enyhe szédülést érzel, mert mámorítóan szép látni mánk frissült életét, beszívni illatát; körötted minden fiatal, mint az a dal, mely üdvözöl a mikrofonon át. Szovjet dal — lágyan ringató, mégis bátor és bíztató mint friss csokorba gyűjtött tavaszi virág, a szíved táján jó meleg érzések táncot lejtenek, s felfedezed, hogy élni ma a jobb jövőért harcolva a legszebb hivatás. Gály Olga üalL omc\s Ahogy a virág tavasszal kinyitja szirmát, úgy nyitom ki neked én is a szívemet. Csak nézd és olvasd, mert nem titok mit benne látsz. S mint a könyvet forgasd szivem minden lapját. Olvasd és nézd, ha távol vagyok, akkor is idézd, mit szívem mond, mert a szó színtiszta igaz, mint az életet adó örök tavasz. Török Elemér. A á n OCIMLJO k aloll Tavaszi este van. Az állványok alatt állok. Fenn a maga'sban csikorog: a csiga lánca, lenn hunyorog a hulladékdeszka lángja szelíden, mint hű eb jó gazdája mellett. Az éjjeliőr tökmagot szemelget. A szomszéd „öreg" házak szeretettel vigyázna

1 e most épülő, még félig „gyermek" házra, mint nagyapó a tipegő unokára. A munkások most pihennek; szép az este. Reggel új falat húznak az emeletre. Ozsvald Árpád. /