Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-01 / 79. szám, csütörtök

1954. április 1. 5ÜÜ0 5 EURÓ PA* SORSA Irta: ILJA EEENBURG Párizsban minden évben kiadják .Larousse kis enciklopédikus szótárát": használják ezt isko'.ásgyerekék és akadémikusok, a hgiyes. Írásban bdawiytalan parasztok és keresztrejt vényfej tök, beszédeikhez klasszikus idéze. teket kereső képviselők. Elmondhatjuk, hogy ez a legelterjedtebb könyv Franciaországban, már egy nemzedéket kiszolgált. A lexikonban természetesen sok minden változik: új társadalmi rendek keletkeznek, a tudósok újabb felfedezésekkel gazdagítják a világot, szavak születnek és elavulnak. Vannak azon. ban olyan igazságok, amelyeket éppúgy meglehet találni a „Larousse szótár" hajdani eL ső kiadásában, mint a legutolsóban: a tehén — kérődző állat; Mount Everest — a világ legmagasabb hegye; Newton — a tömegvonzás törvényének felfedezője. A „Larousse" első és leg-újaibb kiadásában egyaránt meg találjuk a következő tájékoztatást: „Európát északon a Jeges-tenger, nyugaton az Atlanti óceán, délen a Földközi-tenger és a vele kapcsolatos vizek, valamint a Kaukázus hegyláncolata, keleten az Ural hegység, az Ural folyó és a Káspi.tenger határolja. Rendszerint Európához számítják a Kaukázuson túlt és Izlandot is." Ügy gondolom, hogy a francia politikusok általában ismerik az elemi iskolai földrajzot, amellett rendelkezésükre áll a „Larousse" is. H

a némelyikükben netalán kételyek merül nénk fel, hol kezdődig és hol végződik Európa, abban inkább az amerikalak fantáziája a hibás, mint a francia gimnáziumok. Most mégis azt láthatjuk, hogy egyes államférfiak meglepő könnyedséggel változtat, ják meg egész világrészek határait. Olykor azt olvashatjuk, hogy Európa az Oderánál, sőt az Elbánál végződik. A legkülönbözőbb Európák tűnnek fel: hol „szén és acél Euró pa", hol „strasszburgi Európa", hol „védelmi közösségi Európa"; az ilyen egyesülésekbe olykor az összes európai államok r.egyedré. sze, olykor pedig csatk ötödrésze tartozik bele. Ez nem akadályozza a különböző önkényesen felszabadult „Európák" felfedezőit abban, hogy minden alkalommal bizonygassák: az ő kombinációjúk az igaz'i, igen az igazi Európa, a civilizációjáról híres világrész. A különböző nyelvű újságírók, akik a külügyminiszterek értekezlete idején ellátogat, tak Berlinbe, élénk meglepetéssel látták a város életét: két Berlin" tárult eléjük. A franciák önkéntelenül arra gondoltak, milyen lenne Párizs, ha a Montparnasse t, a Montmartre-t határ választaná el. Az angolok hiába igyekeztek elképzelni, hogy a londoni Hnmpstead más országban lenne, mint a Whitechatel. Mindenki világosan tudta, hogy sem az Alexander-Platz, sem Wilmersdorf önmagukban nem Berlin, hanem csak a ket. tévágott város részei. Majnamenti Frankfurt és oderamenti Frankfurt — két német város, s most két államhoz tartozik. Egyik államot sem lehet egész Németországnak nevezni: csak részei Németországnak. Lehet-e Európának nevezni a tengerentúli fantaszták legújabb találmányát, az úgynevezett „európai védelmi közösséget"? üt és fél állani tartozik bele: Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és fele Németország. Az említett egyesülés hívei azonban szemrebbenés nélkül állítják, hogy ők jelentik Európát. . Furcsa Európai — mondjuk erre mi. — Európa London és Moszkva nélkül, Berlin és Varsó nélkül, Prága és Stockholm nél. kül, zsebkiaüású, kicsinyített hordozható Európa, amely talán könnyen belefér egv téri. gerentúli bőröndbe, de amely nagyon kevéssé emiékeztet a mi ősi és dicső világrészünkre. Pedig- Európa nem elvont fogalom, nem az ókori geográfusok véletlen meghatározása. Minden természeti változatossága a történelmi sorsok különfélesége, a politikai és társadalmi rendszer rendkívüli tarkasága ellenére Európa egységes egészet alkot: itt vannak a civilizáció közös forrásai: az Európát lakó népek ősidők óta megtanulták becsülni a szellemi és anyagi értékek cseréjét s keserű tapasztalataik győzték meg őket arról, hogy e csere e'maradáfea elszegényedéshez és sötétséghez vezet: és végül minden gondol, kodó európainak létérdeke nemcsak saját országának, hanem valamennyi európai állam, nak a biztonsága, m'ivei ha az egyik házban tűz üt ki. a vész az egész falut fenyegeti, a mi Európánk pedig nem pusztaság, nem pampa, hanem a világ legsűrűbben lakott földrésze. Milyen változatos Európa arculatai Sen kinek sem jut eszébe tagadni, hogy Európában vannak kapitalista gazdá'kodást és vannak ^szocialista gazdálkodást folytató államok. Természetesen Varsó vagy Prága lakói könnyebben értik meg a szovjet társadalom nehézségeit és győzelmeit, mint egy párizsi vagy londoni. Természetes, hogy van bizonyos szolidaritás a brüsszeli, lisszaboni és stockholmi tőzsde között.>A szociológus vagy politikus jogosan beszél arról, hogy Európában az államoknak két csoportja létezik Ezek a csoiportok békés versenyben állhatnak egy. mással, ideológiailag szemben állhatnak egy. mással, de van valami közös érdekük: mindkét csoport érdekelt abban, hogy fennmarad jon a béke. Robog a vonat az uráli hegyektől sűrű erdők, kohók és iskolák mellett, Európa legnagyobb folyóján a Volgán át az ősi Kreml Moszkvája, az örökifjú Moszkva felé és tovább a romjaiból újjáéledt Varsó mellett, a kettészakított Berlin mellett, a Rajnán át, a rajnamerati ősi kastélyok között Párizsig, amely az évszázadom emlékeit őrzi kőberkeiben és még tovább Európa legszélső szirtfokáig, ahol a siüvítő óceáni szélben a belga halász kék hálóit szárítja. A sarkvidéki Tromsjöből felszáll a repülégép a Ruhr. vidék gyárkéményei fölött, az Alpok hófödte csúcsain, Olaszország olajligetei és márványsziklái fölött a sivár calabriai szirtekig. A skót duda más, mint a nápolyi mandolín; Svédországban szigorú az etikett, Provencé. ban pedig egyszerű az élet, Belgiumban zsúfoltan élnek, az aragoniai paraszt meg reggeltől éjifélig utazik szamarán a néptelen Szierában. Vannak Európában országok; óriási feudális birtokokkal, vannak aprócska parcellák, vannak zöldelő kolhozmezök; vannak kiirályok és köztársaság: elnökök, oatykás bírák és úttörő gyerekek, jezsuita kolostorok és tízosztályos iskolák a falvakban, vannak milliárdosok és a dolgozók szovjetjei — a kacskaringós határvonal olykor évszázadokat választ el egymástól, r De az erkölcsök különfélesége. a különböző politikai és társada'mi rendszerek sohasem akadályozták az európai népeket abban, hogy érezžék sorsközösségüket. A régi Görögország hagyományaival, nagy művésze, tével, a humanizmus alapfogalmával gaz. dagította őket. A kereszténység Európa közös lendülete és közös betegsége volt. Az antik világ bámulatos kincseit feltáró renais. sance, amely a középkor fanatizmusával szembeállította az ember értékét, felemelte O'aszországot és Oroszországot, Franciaországot és Bulgáriát. Aki ismeri Andrej Rubl-, j óvnak, a nagy orosz festőnek művészetét tudja, milyen közel áll Giotto művészetéhez, Persze, az európai kultúra történetét nem McCarthy beszédeiből kell tanulmányozni!... Az olasz építőművészek, a francia enciklopédisták, az orosz zeneszerzők egész Európát gazdagították. Nincs írástudó európai aki ne ismerné Shakespeare, Cerv- -'es, Moliére, Goethe, Tolsztoj nevét. Európa va'lamennyi egyetemén' — Oxfordban, a Sorben. ne-ön, Prága ősi Károly-egyetemén és a moszkvai egyetemen tudják a diákok, hogy mit adott a tudománynak Pasteur, Curie, Einstein, Pavlov. Elképzelhető-e modern francia vagy angol író regénye, amelyben ne tűrözödnének a nagy orosz regényírók felfedezései az emberi lélekről? Elképzelhető-e olyan mai festő bármely európai országban, aki ne tanult volna sokat Franciaország nagy mestereitől? I. Miklós cár cenzorai nem ültek ölbetett kézzel, Bjelinszkij, Gercen, Szaltikov-Scsedrin mégis olvasták a haladó fran. cia írók müveit. Az utóbbi években a francia cenzorok többízben megtiltották, hogy szovjet könyvek és folyóiratok érkezzenek Franciaországba; ez azonban nem akadályoz, ta meg a franciákat abban, hogy mohó érdeklődéssel hallgassák az orosz tudósok és írók hangját. Igen, vannak közös dolgok Eu. rópában. A francia forradalom megrázta a spanyol falvakat és a pétervári tereket. A szociális utópiák szerzőinek ábrándjai felébresztették' a lyoni munkásokat és az orosz raznocsinyeceket. Kari Marx munkái új korszak kezdetét jelentették az európaiak százmilliói számára. Az Októberi Forradalom megváltoztatta Európa minden lakójának tudatát, azokét is, akik reményeik megvalósulását látták benne és azokét is, akik meg. értették, hogy pusztulásra vannak ítélve. Az európai népek közeledni igyekeztek egymáshoz már a régi időben is, amikor pedig hónapok kellettek ahhoz, hogy egyik európai országból a másikba jusson valaki: képviselőik, világjárók, követek és kereskedők, főkép kereskedők Voltak; Európában jóval a nemzetközi kiállítások és a nemzetközi kon.eresszu.fcok előtt voltak már nary nemzetközi vásárok. A francia köztársaságiak szívesen ették a cári Oroszországban vásárolt búzából készült kenyeret és az orosz monarchisták nem vetették meg a francia selymeket. Az egyik ország fát küldött, a másik szenet, a harmadik érceket. A politikai eszmék különfélesége nem tükröződött a kivitelen és a behozatalon. Amikor vihar közeledett, amikor egy kis embercsoport hódító őrülete Európát fenye. gette, különböző országok összefogtál?,' hogy véget vessenek a rablótámadásoknak így történt Napoleon iďejében, amikor különböző politikai rendszerű európai államok együtt harcoltak a zsarnok ellen: az orosz jobbágy népfelkelők és arisztokrata családból származó angol tábornokok, spanyol parasztok és porosz diákok, valamennyi európai ország hazafiai. így történt nemrégiben Hitler napjaiban, amikor a Szovjet Hadsereg szövet cégesekre talált Angliában, Görögországban, Lengyelországban, Norvégiában és a fran cia néptömegekben egyaránt. Az a törekvés, hogy Európa egyik felét a másikkal szembeállítsák, mindig az európai népek nemzeti kultúrájának megcsúfolásával, az egész európai kultúra sárbatiprásával járt. Napoleon hiába bizonygatta, hogy egységes Európát teremt, miköziben fivéreit különböző európai oiršzágôkba küldte királynak. Birodalma kártyavárként hullott szét. Ez lett a sorsa Hitler „új Európájának" is, amelyet nem mentett meg sem Laval, sem Mussolini, sem Quisling. Naivitás annak az „eu rópai védelmi közösségnek" sikerére számítani, amelyet egy más földrész emberei most hat európai ország nyakába akarnak varrni: a népek jól emlékeznek a közelmúlt bor

r zalmas eseményeire. Igen, a népeknek jő az emlékezetük és felháborodással söprik el egy olyan „Európa" létrehozásának cinikus és őrült tervét, amelyből kizárják azt az európai országot, amely mindegyiknél jobban hozzájárult — áldoza tokkal, vérrej és győzelemmel — az európai népeknek a fasizmus gyűlölt igája alól való felszabadításához. \ Az „európai védelmi közösség" védelmező) nyilvánvalóan végleg elvesztették humorérzé. küket. A bonni parlamentnek van „európai biztonsági" bizottsága és ez a bizottság jelenleg a Wehrmaoht felállításával foglalkozik. Párizs, Varsó, Róma, Kiev, Kopenhága és Prága lakóinak fülében még ott hangzanak a katonacsizmák döngő léptei és a hó h é rok sortüzei s akkor azok. akik fegyvereket adnak a minapi SS-legényeknek, a legnagyobb lelkinyugalommal kijelentik, hogy ők az „európai biztonságról" gondoskodnak. Nevetni lehetne, ha nem lenne annyi vér és könny e mögött. Nem, Európa népei' nem a Wehrmacht felállításában, nem új katonai koalíciók szervezésébe látjálj oltalmukat, s abban sem, hogy Európát két réssre szakítják. Ázt akarják, hogy Európa • virágzó kert legyen és ne katonai tábor, hogy útjait ne zárják el drótsö. vények, hogy sorsukat a népek maguk döntsék el, kerekasztalnál és nem az Újvilág titkos kabinetjeiben. Minden európai ember örömmel fogadta Nyugat, és Kelet Európa gazdasági együtt, működésének első tüneteit. Az amerikai politikusok és üzletemberek nemrégiben még azt hitték, hogy sikerül megakadályozniok ezt az együttműködést. Az ENSz Európa gazdasági kérdéseivel foglalkozó bizottságé, nak munkája megmutatta, hogy mennyire alaptalanok voltak ezék a számítások. Számos, már megkötött vagy tervbe vett egyezmény bizonyítja, hogy az egészséges szervezet leküzdi a betegséget. Az európai népek kereskedni akarnak egymással még 'akkor is, ha ez kellemetlen hatással, van egyik vagy másik kongresszusi tag idegrendszerére. A sziléziai kőszén megvásárlásában nem akadályozza a franciákat az a körülmény, hogy Lengyelország népi demokratikus ország és az angolokat' sem zavarja, hogy a szovjet mangánércet olyan emberek bányász, szák ki, akiket nem lehet sem a konzervatívok, sem őfelsége ellenzéki pártjának hívei közé sorolni. Az európaiak örülnek annak is, hogy élénkülnek a kulturális kapcsolatok. Jő, hogy a moszkvaiak rövidesen megláthatják Moliére színházát és a párizsiak gyönyörködhetnek a szovjet balettben, hogy olasz filmeket játszanak Leningrád, Prága és Budapest filmszínházaiban, hogy Nyugat-Németország, ban a zenekedvelők megismerkedtek egy szovjet virtuóz játékával. Remélnünk kell, hogy ez csak a kezdet, hogy látni fogjuk Moszkvában francia festők kiállításait, Shakespeare színházát és a milánói operát. Svédország és Hollandia építészeti kiállításait. Nyugat-Európa lakói számára érdekes lesz, ha megismerkedne^ a szovjet orvostudomány sikereivel, a szovjet gyermekkönyvekkel, az új Varsó építésével és a cseh könyvnyomta, tás eredményeivel. Európa sorsa számára azonban leglényegesebb a béke fennmaradása s az európaiakat mfndennéj jobban érdekli országuk biztonságának kérdése. Ezért talált olyan lel kes visszhangra minden európai országban a legkülönbözőbb póliti'kai nézeteket valló emberek körében az a javaslat, amelyet a szovjet küldöttség tett Berlinben Európa kollektív biztonságáról. A közös gond közel hozza az embereket, márpedig Európa rövid -idő alatt Két szörnyű háborút élt át. Gondolatait és érzéseit nem érthetik meg olyan emberek, akik a háborút csak mozivásznon látták Eurqpa egysége a legvilágosabban abban jut kifejezésre, hogy népei igyekeznek megvédeni a békét, minden nagy és kisá'lani szuverenitását éä egyben olyan szervet akarnak létrehozni, amely lehetővé teszi, hogy elkerüljünk egy újabb vérontást. A szovjet javas, latok sokat írnak, még többet beszélnek és gondolkodnak. Ezt a javaslatot nem lehet elásni: az európai kollektív biztonság eszméje mélyen bevésődött minden józanii] gondolkodó európai tudatába. Persze, nem könnyű az út az első tervrajztól a kész épületig. De meggyőződésünk, hogy az európai államok végül is összefognak a béke megőrzése, minden állam és minden otthon biztonságának megteremtésére. Az európai, kollektív biztonság meTszerve. zés

e nem irányul más világrészek ellen. Ellenkezőleg: minden békeszerető amerikainak, kínainak, brazíliainak vagy indiainak érceké, hogy Európában biztosítsák a békét: az euró. pai mezőkön kezdődő háború nem egyszer sodorta magával az egész világot. New York sok lakója talán nem tudja, hogy mi rejlkk az „európai kollektív biztonság" kifejezás mögött; nem minden lap tartja kötelességé, nek, hogy felvilágosítsa olvasóit, sok inkább tudatlanságban szeretné tartani őket, de az igazság előbb vagy utóbb eljut még a meszszí nevadai farmokig is, és akkor minden amerikai meglátja, hogy az országai biztonságának megőrzése érdekében összefogó Eu. rópa az-egész emberiség békéjének biztosíté. ka. . Azok, akiknek előnyösebb más földrészek jövedelmező elpusztítása, mint a béke, nem tértek észre és nem nyugszanak; ellenkező, leg, most még makacsabbul beszélnek háborúról, bombázásról és különféle fegyverek, ről. Nem akarják megérteni, hogy a múlt évben sok minden megváltozott a világon, hogy baljós varázsígéikkel nem változtathatják meg az események menetét. A barométer mutatója emelkedik és ez sokkal fontosabb mint a tengerentúlról felhangzó szín. padd mennydörgés. Az európaiak tízmilliói nemrégiben még azt hitték, hogy a háború végzetszerű és elkerülhetetlen, ma azonban m ír látják: a tárgyalások előnyösek még akkor is, ha azok nehezek, bonyolultak és hoszszadalmasak. Ha csak a diplomáciai értekezletekre vagy jegyzékekre gondolunk, még nem világos a fordulat, de már határozottan él minden átläg európaiban az a tudat, hogy a háború kísértete eltávolódott tö'e. Az átlageurópai' most komolyan elgondolkozik azon, hotgyan lehetne mindörökre megszabadulni ettől a kísértettől. Európa sorsa valamennyi európai nép józanságától és jószándékától függ. E népek mindegyike a maga útján halad, mindegyiknek megvannak a maga tapasztalatai, hagyó, mányai, szokásai. Nem lehet égykaptafára húzni harminckét európai államot. Egyik vagy másik társadalmi rendszer fölényét nem lehet a bombák pusztító erejével bizonyítani, a bombák egyforma könnyedséggel semmisíthetik meg mind a szocialista, mind a kapitalista gyárakat — hanem alkotó munkával a kultúrális és anyagi életszínvonal eme. lésével, a tudomány és a művészet fejlesztésével. A szovjet nép a jövő úttörőjének tartja magát és büszke erre a szerepére. Lelkesíteni akarja a többi népet is, d

e távol áll tőle, sőt egyenesen visszataszító számára az a gondolat, hogy erőszakkai kényszerítse rá életformáját más népekre. Békét akar Európában, mindenekelőtt azért, mert építő nép. nek gyűlöletes a háború. Békét akar városai és falvai számára, gyermekei jövője számára.. Békét akar Európában azért is, mert nagyrabeosüli és szereti az európai népek kultúráját. Ideje, hogy a nyugati semmittudók, vagy filiszterek felhagyjanak együgyű recsegésükkel arról, hogy a szovjet nép. nem érti meg a nyugateurópai országokat. Az oroszok régóta forrón szeretik a szabadságszerető francia népet, Anglia kultúráját é

s az ihletett Olaszországot. Emlékeztessünk talán Gercen gyönyörű szavaira Euróoa megszentelt köveiről? Idézzük talán Bjelinszkijt, Szaltikov. Scsedrin, Gogoly, Turgenyev, Csehov, Gor. kíj, Blok és Majakovszkij elismerő szavait? Az ő ajkukkal népünk szólalt meg. Boldogok vagyunk, hogy sokat tanultunk nyugati szomszédainktól és boldogok vagyunk, hogy sok mindenre megtanítottuk őket. Erről nem vezetünk kiadás-bevételi könyvet, nem keres kedünk eszmékkel, nem alkudozunk és nem ígérünk rá. Megbecsüljük Európa jövőjét, mert van Moszkvánk és van Leningrádunk, amely éppoly drága minden rendes európainak, mint amilyen drága nekünk Párizs, Lon. don vagy" Róma. Mi Európa valamennyi országával együtt akarjuk megvédeni Európa nagy emlékműveit é

s jövőjét. Egy világrészben élünk a franciákkal, angolokkal, dánokkal, magyarokkal, németekkel és olaszokkal. Egy az otthonunk: Európa és ennek az otthonnak a békéjét védelmezni fogjuk szerető szívti rt'" minden Szenvedélyével. (Megjelent 'a moszkvai „Pravda" 1954. március 25-i számában.) *