Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-06 / 83. szám, kedd

U5J s 1G . __ 1954. április 6. A felajánlási teljesíteni becsületbeli kötelesség y Állítsák helyre a kelet—nyugati kereskedelmet Vita az angol parlamentben a kelet-nyugati kereskedelemre' Az angol alsóház és a Lordok Háza a napokban Londonban meg­tartott .háromhatalmi gazdasági tárgyalásokkal kapcsolatban a ke­let-nyugati kereskedelem kérdéseit vitatta meg. Mind a.z alsóházban, mind a Lordok Házában a kérdé. sek valóságos pergfitüze zúdult a kormány képviselői felé. A3 alsó­házban Thorneycroft, kereskede­lemügyi miniszterhez intéztek kér­déseket. ^ Harold Wilson, volt munkáspárti kereskedelemügyi miniszter a kö­vetkező kérdést tette fel: »Vájjon a további megbeszéléseket a mi­niszter azon az alapon folytatja-e. hogy a jelenleg fenntartott export­ellenőrzés ^s kiviteli engedélyek rendszere kizárólag .^nglia szuve­renitása a'á tartozik ?« Thorneycroft erre csupán annyit válaszolt: » Részletekbe nem bocsát­kozhatom, mert ez barátainkkal folytatandó megbeszéléseink tár. gya.« Walter Flecher konzervatív kép­viselő megkérdezte, hogy a Scott­féle misszió (a Moszkvában 'járt angol üzletemberek csoportja) ké­pes lesz-e a kapott nagyméretű megrendelések nagy részét leszál­lítani? A képviselő arra figyelmez­tette a minisztert, hogy a Szov jetunió a történelem tanúsága sze­rint észszerű időh belül termelni képes mindent, amihez hozzáfog. Vájjon gondol-e majd erre a mi­niszter, amikor összeállítja a stra­tégiai lajstromot ?« A miniszter válaszában ismét a »szövetségeseikkel« folytatandó megbeszélésekre hivatkozott. Hajlandó-e a miniszter hangsú­lyozni amerikai szövetségeseink előtt, — kérdezte William Brown konzervatív képviselő — hogy a háborút megelőző öt esztendőben Anglia rész(*?edése a kelet-nyugat kereskedelemben egyenlő volt azzal a kereskedelemmel, amelyet most az Egyesült Államokkai folytat? Ennélfogva Angliának a lehető leg­sürgősebb létérdeke követeli, hogy állítsák helyi-:' a kelet-nyugati ke­reskedelmet. amely egyébként leg­jobb módja annak, hogy áthidal­juk a szakadékot, amelv most el­választja egymástól a világ két részét.« A Lordok Házában lord Reading külügyi államminiszter lényegében Thorneycroft nyilatkozatával meg­egyezően válaszolt a lordok kérdé­seire. A felszólalók valamennyien siet­tették a kelet-nyugati kereskede­lem bővítését, az ellenőrzés enyhí. tését. Stassen az amerikai külföldi se­gélyekke' és kölcsönökké] foglalko­zó kormányhivatal vezetője haza­érkezett európai útjáról éis nyilat­kozatot tett: Stassen a kelet.nyu­rati kereskedelemmel kapcsolatos londoni angol, amerikai, francia tárgyalásokon képviselte az ameri­kai kormányt. Stassen nyilatkoza­tában beismerte, hogy kénytelen volt bizonyos mértékben engediy a kelet-nyugati kereskedelem kérdé­sébem tanúsított teljesen merev ál­láspontból, viszont elmondotta azt is, hogy az angol kormány ugyan­csak tett bizonyos engedményeket. A Laniel-kormány háborús költségvetésének nemzetgyűlési tárgyalása amikor pontosan meg van szabva, hogy milyen munkát kell elvégeznie az embernek. — Az a csoda, hogy a cselédember karja könyökig le nem kopott, ameny­nyit dolgozni kellett azért a nyomo­rúságos kommencióért. — szólt köz­be az asszony, aki eddig csendben figyelte a beszélgetést. Sok minden szóba került a mostani életből is. a-' múltról is. Bajo István beszédes ember, felesége hallgatag, de azért ö is közbe-közbeszól. Főleg az árleszállításról folyik a beszéd. Mert ez ám nagy dolog. Mint újságolvasó ember, Bajo István tudja, hogy nemcsak nálunk van ez így. így van ez a Szovjetunióban, meg a többi népi demokratikus ál­lamban is, ahol a dolgozóké minden, ahol a dolgozók élvezik munkájuk gyümölcseit. — Éppen a tegnapi újságban olvas­tam, — mondja Bajo István, — hogy a Szovjetunióban a háború óta he­tedízben csökkentek az árak. Ez a szovjet dolgozók munkájának ered­ménye, akik igyekeznek, hogy jobb. hasznosabb munkával járuljanak hoz­zá a nép jólétének emeléséhez. Ezt úgy mondja, mintha a mező­gazdasági tanfolyamon, — ahol két évvel ezelőtt a Malinyinova-féle fejész és takarmányozási módszert tanulta — az előadó kérdésére felelne. Bajo István, amikor a tanfolyam­ról hazajött, az állami gazdaság te­henészetében mindjárt a Malinyinova­módszer szerint kezdett dolgozni. Azóta számtalan konferencián szá­molhatott be azokról az állandóan emelkedő eredményekről, amelyeket munkájában elért. Nemrégen a tor­naijai járási pártkonferencián a vitá­ban arról beszélt, hogy a Malinyinova­módszer alkalmazásával hogyan telje­sítik egy tehéntől évi 4.300 liter tej kifejésére tett kötelezettségvállalásu­kat. Beszélt társairól is, akik az ő példájából tanulva szintén e szerint a módszer szerint dolgoznak. Meg­említette azt is, hogyan él ma. mint z állami gazdaság alkalmazottja és hogyan éli, mint cseléd ugyanezen a birtokon, amikor az még a „Hámos méltóságos úr" tulajdona volt. AZ EREDMÉNYES MUNKÁJÁ­RA büszke ember önérzetével mulat­ja az elismerő okleveleket, ajándéko­kat, amelyeket a megbízotti hivataltól kapott. I — Mert ma már megbecsülik az ember munkáját, — mondja elége­detten. — Nemcsak rendesen megfi­zetik a jól végzett munkát, de ha igyekszik az ember, kitüntetést is kap érte. Akit pedig kitüntetnek, az máskép néz a munkára. Mint újságolvasó embej hozzá tucl szólni minden kérdéshez. De igazán elemében akkor érzi magát, ha a sa­ját munkaköréről esik szó. A tehe nekről, borjúkról, gondozásukról és a takarmányozásról órákig el tud be­szélgetni. A családban apáról fiúra szállt a tehenes foglalkozás. Nagyapja, apja, talán régebbi öse is tehenes volt. Ma­joros, ahogy faluhelyen nevezik. Ba­jo István már pöttömnyi kisgyerek korában ott lábatlankodott a tehenek között. Apja hol egyik, hol másik tanyán vállalt el egy nyáj tehenet, harmincat — negyvenet — ötvenet is. Ezeket a család gondozta, takar­mányozta, fejte, legeltette. Annyi munka volt ezzel a rengeteg jószág­gal, hogy alvásra is alig jutott idő. Iskolába kezdett járni a kis Bajo István, amikor már ő is segített az apjának. Ö volt a legidősebb gyerek a családban. Ahogy a kisebbek fel­cserepedtek, — tizenkétéves volt ak­kor — beállt kisbéresnek. Négy ökörrel szántott. Kellett a pénz. A majoros évi jövedelméből szűkösen telt a családnak kényérre. A kommencióra már nem emlék­szik pontosan, mennyi volt. A kéz­pénzfizetést azonban megjegyezte. Évi 480.— korona. Ugyancsak szű­kösen mérték 50 tehén gondozásáért•• — Kevés, új ruha került akkoriban a házba — mondja. — Nem úgy mint ma apság. Most meg az árle­szállítás után még többet lehet majd vásárolni. Kinyitja a másik szobába nyíló aj­tót. Vadonatúj hálószoba új bútorral, új képekkel. — Ez a lányom hozománya lesz t—' mutatja. — A mult évi árleszállítás után vettük. Ha azt mondanánk, hogy megelége­dett ember, talán keveset monda­nánk. Boldog ember! Megtalálta élete célját. ' y FELCSILLAN A SZEME, amikor teheneiről beszél. Mert azok ám tehe­nek, igazi bötejelő fajtefienek. Meg- • érdemlik a jó gondozást. A tizenhá­rom tehéntől most napi 9 és félliter átlagot fej. Öt tehén most lesz bor­jas, azokat nem feji. Borjazás után ugyancsak megnövekszik majd a napi fejést átlag. Kell is, mert 14 literes napi tejhozamra vállalt kötelezettsé­get egy tehéntől évi átlagban. Ezt el kell érni, becsületbeli kötelessége. Kezet adott rá a losonci konferencián, amikor versenybe lépett az egyik ipolysági járásbeli állami birtok fia­tal fejőjével. Csak nem hagyja, hogy t egy hozzáképest gyerekember lefőzze őt, aki nagyapjától, apjától tanulta a tehenekkel való bánást; és maga is zsenge gyerekkorától kezdve ebben a szakmában nőtt fel. Hat tehéntől hét kisborjút nevel fel. — Szépen fejlödnek, elevenek — mondja. Mosolyog. Biztos maga előtt látja a bolondosán ugráló buksi fejű kisborjúkat, amik az ő keze alatt nö­vekednek fel bőven tejelő tehenekké. Gál László A bányászok és a műszaki dolgozók együttműködése biztosítja a szénipar további növekedését A francia nemzetgyűlésnek a ké­ső éjtszakal órákba nyúló háborús költségvetési vitájában az első szó­nok Izomi független képviselő volt, aki azonnal szóbahozta Juin tábor­nagy esetét, hangoztatva: a kor­mány döntése igen súlyos jellegű. Koenig tábornok, a nemzetgyűlés hadügyj bizottságának elnöke, a kormányban is képviselt URAS­párt nevében több kérdést intézett Juin tábornagy esetével kapcsolat­ban a kormányhoz. A miniszterel­nöktől azonban csak nagyon hiá­nyos válaszokat kapott. Koenig, miután kifejtette, hogy Juin tá­bornagy felmentése még csak ki fogja mélyíteni a »védelmj közös­sége-gél kapcsolatban a francia közvéleményben szélesedő megha­sonlást, a következőket mondotta: »Ilyen súlyos és hirtelen döntés, amelynek hordereje felől senkinek sem lehet kétsége, semmiképpen sem járulhat hozzá a kormány te­kintélyének növeléséhez.« Koenig tábornok választ kért a miniszterelnöktől, hogy a kormány vé'enénye szerint ki lép majd a tábornagy helyébe az atlanti szövet­ség középeurópai szárazföldi fegy­veres erői parancsnoksága élén, ;>ha Juin tábornok lemondana erről a megbízatásáról, vagy kényszeríte­nek a lemondásra«. A nemzetgyű­lésnek feltétlenül tudnia kell a kor­mány szándékairól.« Ezeknél a szavaknál Lestenau­Laeau független képviselő közbe­kiáltott: Kesselring hitlerista tábor­nagy bizonyára készséggel hajlandó átvenni ezt a megbizatást!« ... Ezután Laniei miniszterelnök pró­bálkozott választ adni a feléje ára­dó sürgető kérdésekre. A minisz­terelnököt, aki terjengősen igyeke. zott bizonyítgatni, hogy a Jui n tá­bornagy ellen hozott rendszabályok kizárólag a katonai fegyelem köré­be tartoznak-és hogy »semmi kö­zük sincs a védelmi közösséghez«. A ház hangulatából ítélve — ál­lapítja meg a francia sajtó nagy része — a képviselők nem igen vol­tak hajlandók hitelt adni a minisz­terelnök bizonykodásainak. Végül is Laniel, akit láthatólag megzavart a képviselők nagy részének hűvös magatartása. így ekezett gyorsan befejezni beszédét azzal az állítás­sal, hogy a kormánynak nem volt más választása és hogy gondos­kodnia kellett »az állam tekinté­lyének megóvásáról«. A miniszterelnök után Maleret­Joinville tábornok, a Francia Kom­munista Párt szónoka fejtette ki pártjának állásfoglalását: — Pár­tom annál kevésibbé érzi magát fe­szélyezve, hogy állást foglaljon eb­ben az ügyben, mint hogy ebben az ügyben ismételten kifejezetük rosszalásunkat Juin tábornagy po­litikai magatartása miatt és ezen véleményünk azóta sem változott. Pártom véleménye szerint itt nem annyira személyi, vagy szorosan vett katonai fegyelmi kérdésről van szó, hanem éppen ellenkezőleg, a kormány újabb közbelépéséről az »európai védelmi közösség« létreho­zása érdekében. Ennélfogva pártom az egész vita súlypontját éppen er­re a pontra kívánja helyezni. Ha ugyanis a tábornagy kifogásolt be­széde éppen az ^európai hadsereg« érdekében hangzott volna el, senki előtt nem lett volna kétséges, hogy a kormány még külön is üdvözölte volna e beszéd szerzőjét.« Daniel Mayer bejelentette a Francia Szocialista Párt nevében, hogy pártja a hadügyi költségve­tés ellen fog szavazni. Hangoztat, ta. hogy a párt ezen állásfoglalá­sa korántsincs összefüggésben Juin tábornagy esetével. A párt helyes­li a kormány eljárását, bármilyen sajnálatosnak is tartja azt, hogy »eze.k az intézkedések éppen a vé­delmi közösséggel kapcsolatban váltak szükségessé, amely kérdés oly nagy mértékben megosztja és nyugtalanítja a franciákat«. , A szavazás során a kormánynak végű] mégis csak sikerült elfogad­tatnia a hadügyi költségvetés 1954. évi előirányzatát úgy, hogy csupán a Köztársasági Tanács álta] java. solt módosításokat bocsátotta sza­vazásra. amelyeket a ház azután 302 szavazattal 232 ellenében egy­szerű többséggel el is fogadott Ily­módon a kormány megkerülte az abszolút többség v megszerzésének szükségességét, amire az URAS­párt tartózkodása folytán nem is lett volna módja. Pleven hadügyminiszter Végül megígérte, hogy a kormán, min­den lehetőt el fog követni, hogy Juin - tábornagy atlanti megbízatása továbbra is egy francia tábornok , kezében maradjon. _ BAJO ISTVÁNT keresi? — kérdi tőlem a kék munkaruhás sze­relő a tornaijai állami gazdaság gépja­vító műhelyének udvarán. — Most aligha beszélhet vele. Kint van a határban a traktorral. — Itt valami tévedés lesz — mon­dom. — mert akit é?j keresek az nem traktoros, hanem kiváló tehéngondo­zó. — Hát ami azt illeti, traktoros fia, és elég kiváló a maga szakmájában — mondja némi büszkeséggel a sze­relő, olajfoltos tenyerét törölgetve. — Az idősebb Bajo Istvánt a tehené­szetben keresse — adja meg az út­baioazítást. Számos kérdezősködés, még több gyaloglás után jutottam el a tehén­istállókhoz. Bajo Istvánt azonban itt sem találtam meg. — Ma délután szabadnapos. — vi­lágosít fel egy idős, sovány arcú fejő. — De ne ijedjen meg. — siet meg­nyugtatni elkedvetlenedő arcomat lát­va, itt lakik a közelben. Egy szolgálatkész három-négy éves kisfiú, meg egy hozzánk csatlako­zó hasonló korú copfos kislány kalauzolásával most már könnyen rá­találtam Bajo István kis házára. A barátságosan berendezett kis szo­bában kellemes meleget áraszt a kályha. Odakint már a tavaszi nap­sugár melengette a földet, de bent a szobiban még- fűteni kell. Bajo^István hófehér abrosszal lete­rített asztal mellett ül, előtte kiterí­tett újság. Abból olvas fel az ablak­nál ülő feleségének, r.ki fürge ujjai­val kerek csipketeritöt horgol. — Gyapjupulloverek, szvetterek, ujjasok átlag 40 százalékkal olcsób­bak, — hangzik a sűrű tömött, legé­nyesen kipödört bajusz alól. . — Kétszer is átolvastuk már az asszonnyal — mondja és rámosolyog feleségére. — Most olvassuk harmad­ízben az árleszállitástf A kirakatok­ban is megnézegettük az új árakat. Fel. nőtt fiú, lány is van a háznál. Gyak­ran kerül sor új ruha, cipő, meg fe­hérnemű vásárlására. BIZONY, ahol nősülendő fiú, meg eladósorban levő lány van a ház­nál, sok új holmit kell vásárolni. Érthető Bajoéknak az új árleszállí­tás feletti öröme. Hiszen ezek után jelentősen olcsóbban jutnak hozzá mindenhez. Számolgatták is már, mit vesznek meg a közeljövőben Mennyi megta­karítást jelent nekik az új árleszállí­tás. Mert takarékos ember volt Bajo István, meg a felesége egész életében. Maaas barna ember Bajo ist.ván. Felgyűlt ingujja alól könyökig kilát­szik erős. inas karja. Széles vastag tenyerén, a karján kidudorodó ércso­mókon mealátszik, hogy sokat dolgo­zott életében. Sokat bizony. Tíz éves korában kezdte. De nem úgy mint manapság, Üzemeink életéből Az ostrava-karvini szénbányák Hlubma-bányájában számos brigá­dos jó munkával segíti elő a szénfej _ tési terv teljesítését. A brigádosok mind a bányafenntartásnál, mind a fejtéseken kiváló munkát végeznek. Tevékenyen dolgoznak a bánya ösz. sze.3 dolgozóival együtt a OsKP X. kongresszusa tiszteletére tett fel­ajánlások túlteljesítésén. Agóca Gyula leveléből. • A bratislavai kefegyár dolgozói a sajtótízperceken vitatták meg Široký elvtárs beszédét, valamint pártunk és kormányunk határozatát a harmadik árleszállításról. A dolgozók körében lelkes visszhangra talált az új ár. csökkentés. Valamennyien megfogadj ták, hogy még nagyobb igyekezettel dolgoznak a termelési terv teljesíté­sén, munkájuk gazdaságosságának fokozásán és termékeik minőségének javításán. Szigeti József leveléből. • Az almás i alagútépítés üzemi is­kolájának minden tanulója 100 bn­gádór a ledolgozásával járul hozzá az építkezés mielőbb; befejezéséhez. A tanulók főleg szombaton délután és vasárnap végzik a munkát. Jelentős segítséget nyújtanak a nyersanyag szállításánál és az építkezési hulla­dék kihordásánál Felajánlásuk * ke. res teljesítéséért az építkezés veze­tősége megdicsérte a tanulókat. Belej Ambrus leveléből. Ostraván és Teplicén vasárnap to­vább folytatódott a szénipari techni. kai értelmiség országos konferenciá" ja. Az ostravai konferencia elnökségé, ben dr. Jaromir Dolanský, a minisz­terelnök első helyettese, dr. Ladislav Štoll iskolaügyi miniszter, Jozef Jó­nás tüzelő- és energetikaügyi minisz ter, Bruno Köhier, a CsKP KB tUká] ra, a morvaországi és szlovákiai kör­zetek élenjáró tudományos dolgozói, valamint a kitüntetett bányászok és technikusok vettek részt. A konferencia részvevőinek vita­hozzászólásai annak a meggyőződés, nek szellemében hangzottak el, hogy csak a bányászok és a mérnöki-tech­nikai dolgozók szoros együttműkö­dése biztosítja a szémpar további növekedését, hogy c sak a népi demo_ kratikus rendszer adja meg a legjobb feltételeket a bányászértelmiség al. kotó munkájának fejlődésére. A kon. ferencia folyamán felszólalt Ladislav Štoll tanár, iskolaügyi miniszter is. Pótoron egyre több bányász kapcsolódik be a péntekes mozgalomba A kékkői szénbányák Pótori tárnái­ban ma nincsen egyetlen olyan mun_ kaosoport sem, amelyben ne beszél­nének a Szlatinka-tárna péntekes. bányászainak versenyfelhívásáról. Molnár József csoportjának felhí vását — a péntekes mozgalom alkal. mazását — Ján Bryndz a csoportja fogadta el elsőnek, amely körülbelül ugyanolyan munkafeltételek mellett dolgozik, mint a versenyre hívók. Az összes lehetőségek megvitatása után a csoport kötelezte magát, hogy a X. pártkongresszus tiszteletére ezer tonn a szenet termel terven felül. Már a máisodik ezer tonna szén lesz ez, melyet ebben a tárnában terven felül fejtenek a X. pártkongresszus tiszte­letére. Molnár csoportjának felhívását legújabban elfogadták a Szlatinka­bányában Darabos Dezső csoportjá­nak tagja; is. A kilenctagú csoport a kézifejtéssel ötszáz tonna szenet fejt ki terven felül. A Há j-bányába n a péntekes csoportok száma további falfejtésj _ kollektívákkal bővült. Spring Rudolf élmunkás műszakja, a mult hóná,pb an üzemzavarok miatt jelentősen lemaradt. Springék köte­lezték magukat, hogy lemaradásukat behozzák és azonkívül még minden­nap 15 tonna szenet fejtenek terven felül. Hasonló kötelezettségvállalást tett Gáspár Ferenc műszakja is. A Háj.bányában Magverő Pál technikus védnökséget vállalt a versenyző csoportok felett és biztosítja szá­mukra felajánlásaik példá s teljesíté­sét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom