Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-04 / 82. szám, vasárnap

2 'U $10 1954. április 4. Kétszeres tavaszi Srihn r FARKAST) NAGYKÖZSÉG a vágsellyei Járásban. Dolgos, szorgalmas nép lakja. Az ember járja a falut, olykor meg.megáll és szót ejt a szövetkezet életéről, a meszsze környéken híres kertészetéről, még inkább a szelőceiékkel folyó „vetélkedésről", már mint a két szövetkezet párosversenyéről. Ez a verseny erőteljesebb, gyorsabb munkára serkentette a far kasdiakat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a határ mostam képe. Még napokkal ezelőtt, a vetőgépeket vontató traktorok dohogását vitte tova a tavaszi szél, s most egyszeriben mintha csende. sebb, néptelenebb lenne a táji Tán kifogytak a munkából ? Nem. A paraszti tennivaló az első tavaszi napsugártói egészen addig tart, amíg újra nem húll a hó. Csakhogy a farlcasdiak „a nagyján" már túl vannak. Idejében elvetették a koratavasziakat. Ez azt Jelenti, hogy már egyes helyeken kisorolt a vetés és ez az aranyat érő tavaszi eső ' olyan jókor jött rá, hogy a farkasdiak egész bizonyosan jó termést aratnak. A jó munka eredménye meglátszik a büszke, örömtől sugárzó parasztarcckon is. Ügyesek voltak, jól dolgoztak. Mi tagadás, ez így van. DE VAN ÁM más is az öröm mögött! Kiderült ez akkor, amikor megá'.ltunk a község Nagyáruházának a kirakata előtt, ahol már kora reggeltől javában folyik a tere.fere. Asszonyok, lányok, ifjak, öregek másról talán nem is beszélnek ezen a szép tavaszi napon, mint arról, hogy ez is olcsóbb, az is olcsóbb. Hej, de hányan mondták az árleszállítás második napján: „Mintha a kormány tudná, hogy nekem éppen párnahuzatot kell vennem. Igaz, eddig is vásárolhattam volna — mondja szinte önmagának egy idősebb néni — de hát mindig másra kellett a pénz. Hogy ilyen olcsó lett, jut párnahuzatra is. — Talán az is tudta a kormány, hogy férjhez akarok menni. Meg is Vészem a kelengyét, — mondja nagyvidáman barátnőjének, egy gesztenyebarnaliajú, villogószemű leányzó. Odabeftt pedig már szebbnél-szebb öltönyök, selyemruhának való anyagok, férfiingek járnak kézről kézre. — Hü de finom ez az anyag, s milyen olcsó. — De én inkább abból a virágos mintájúból választanék. AZT SZOKTAK mondani, hogy „akinek sokat jár a szája, keveset ér a munkája". Hát itt ez az igazság bizony nem állja meg a helyét. Hogyis lehetne máskép ? Ki bírná ezt szó nélkül? Annyi itt a mondanivaló, hogy három nap sem volna rá elég. ,.Én abból akarok, igen, abból a szép kék anyagból, annak felére csökkent az ára". Az elárusítók alig győzik megnyugtatni az asszonyokat, hogy jut mindenki nek, hisz van áru elég. Olykor-olykor akkora a zsivaj, hogy az ember a saját szavát is alig érti. Dehát nem is volna vidám a vásár, ha hiányoznának a mosolygó, a tere-ferét kedvelő szót kimondó asszonyok. — Kisasszony kérem! — Marad-e még abból az anginból? Mert tetszik tudni, én csak úgy kíváncsiságból néztem be. Nem mulasztom ám el az alkalmat, délután jövök. — Ne féljen nénikém, van itt annyi áru, akár Dunát rekeszthetnének vele. S vehet olcsó ruhát, cipőt még akkor is, ha egy.két hónap múlva jön vásárolni. — No, addig már mégsem bírnám, hisz mindenki vásárol, ^n sem akarok kimaradni. De még sok-sok mondanivalója van ennek a kissé őszülöhajü, pirospozsgás asszonynak. — Mert az úgy van — fordul most Győri Mária egy hozzá korban és alakban is hasonló asszony hoz — hogy amikor meghallottam mi újság, nem is akartam elhinni. De azután tovább már nem tudtam otthon megmaradni, gondoltam benézek. Amit az ember a két sze. mével lát és a két fülével hall, az mégiscsak más. Hát nem igaz? Közben már a vásárlásra tereli a szót. — Tizenkét méter angint akarok venni. ' Higgye el lelkem, nagy segítség az ilyen árleszállítás egy özvegynek. Egyedül keresek, az egyik fiam katona, néha neki is küldök egy kis caoimagot, no meg az életre is kell. De most már, hogy ilyen olcsó, délután megveszem az angint. — Ha katona a fia, akkor segélyt is kap utána. — Segélyt? Hát azt ne kapnék! Az csak természtes, ha valakinek a fia katona, s ő a családfenntar tó, a segély jár... GAZDAG FALU EZ. A szövet kezet jól dolgozik. Az év végén a rendes jutalmazáson kívül 750.000 koronát osztottak szét 'a tagoknak részesedésképpen. Van. hát miből vásárolni. Leginkább a férfiöLtönyök. és női selyemnemük után nagy az érdeklődés. — Lőzsi Ica büszkén mondja, hogy osztályán az árleszállítás második napján tizen öt férfiöltöny kelt el. Még többen vásárolnak a fehérnemű osztályon. — Nem egy asszony volt — mondja Bsrnstein Irén, az egyik elárusítónő — aki egyszerre harminc méter párnahuzatot vet. Lábbeliből több mint száz pár kelt el. Sokan jöttek Negyedröliís vásárolni. Igy Kéri Sándorné,', Farkas Mária is a szomszéd faluból jöttek be a busszal. Farkas Mária egy hétgyermekes családanya, ugyancsak sak szép hplmit vett. Először egy színes szövetet választott ki a lánya részére. Es a szövet annyival olcsóbb lett, hogy a megtakarított pénzből telt egy csínos festett kö. tényrevalóra.- Azután a cipő osztá'yra ment. Kiválasztott egy pár formás cipőt. — Tessék ezt félretenni, délután bejön a lányom és megveszi. — Az édesanyák jósága, sžéretete sugárzik arcáról, amint kezében a varottszélű szép c:Pőt nézegeti. — Higyje e:, nagyon boldog vagyok, hogy leányomnak ilyen sok örömet szerezhetek egyszerre. VIDÁM, BOLDOG ez a vásár. Szebbnél-szebb ruhadarabok kerülnek a dolgozó parasztok otthonába. Csak egy a bökkenő. Faluhelyen 'nagyon 'elkelne, ha az áruházban drótot, kapát, lapátot és egyób ilyen szerszámot is vásárolhatnának. Az üzletvezető, Fujka József biztatott bennünket, hogy mindent elkövet, hogy a dolgozó parasztoknak ez a kívánsága is tel. jesüljön. EMLÉKEZZÜNK A MÚLTRA Oktassa ki a rendőrséget! ti 1933-ban, a súlyos gazdasági válság évében küldte az alábbi levelet a járási főnök a lévai járási hivatalnak. Er egyik példája annak, hogy milyen „jogaik" voltak a burzsoá köztársaság polgárainak, habár az alkotmány nagy szavakkal hirdette a gyülekezési szabadságot. „Az utóbbi időben a munkanélküliek nap mint nap deputációkkal zavarják a járási hivatal és- a községi hivatal nyugalmát és akadályozzák munkájában, 'különösen azzal, hogy tömegesen megjelennek a községháza folyosóján és lehetetlenné teszik, hogy a polgárok a hivatalba jussanak. Félhívom önt, hogy a munkanélküliek ilyen tömeges csoportosulásait a községháza folyosóján akadályozza meg és gondoskodjon arról, hogy hasonló esetek ne ismétlődjenek. Egyben felhívom figyelmét arra a körülményre, hogy £<5bb estiben a munkanélküliek tüntetően viselkednek nemcsak a községháza folyosóján, hanem a járáshivatal előtt is, sőt tömegesen csoportosulnak a város több részén, (pl. a Borcsányi üzletnél, Denk és Fried üzletsarkon, stb.) és ezzel akadályozzák a gyalogjárók közlekedését. A munkanélküliek kibírhatatlan viselkedése annyira kihívó, hogy a gyalogjárók felszólításaira sem akarnak az útból kitérni. Ezzel kapcsolatban kérem, hogy oktassa ki a helyi rendőrséget. A figyelmébe ajánlom a helyi rendőrség szolgálatának ellenőrzését mert a helyi rendőrség nem felel meg az adott körülményekben hivatása teljesítésének." Léva, 1933. január 12. Járási főnök, olvashatatlan aláírás. A Szlovák Filharmónia két magyar vendégművésze Szép, tartós és olcsó Az árleszállítás utáni napokban ugyancsák megnövekedett a forgalom minden fajtájú árucikkeket árusító üzletben. Kiváltképpen az áruházakban — ahol mindenki egy helyen vásárolhatja meg a szükséges dolgokat — adják az emberek egymás kezébe a kilincset. Az alsószeli nagy Szövetkezeti Áruház is kevés ilyen mozgalmas napot élt át rövid fennállása óta, — a mult év októberében nyílt meg — mint most. Sok volt a vásárlók száma már az árleszállítás első napján is Még több az érdeklődő, akik kíváncsiak az új árakra és saját szemükkel akarnak meggyőződni róla, hogy az egyes árufajtáknak mennyivel csökkent az ára. Számolgatnak tervezgetnek, mit vesznek meg a közeljövőben és mennyivel olcsóbban jutnak hozzá. Már jóval a délutáni nyitás előtt a kirakatok előtt gyülekeznek az első vevők. Nézegetik az új árakat, a szövetekét, a kész ruhákét. Az egyik kirakatnál, ahol rádiók, villanymosógépek és más háztartási cikkek vannak kitéve, sokan megállnak. Itt azonban meglepődve tapasztalják, hogy bár az árcsökkentés ezekre a cikkekre is vonatkozik, még most sincs rajtuk feltüntetve az új ár. Ezzel, úgylátszik, megkéstek az áruház dolgozói. — Az a fontos, hogy odabent már az új áron adják — mondja jókedvűen egy kövérkés, pirospozsgás arcú parasztasszony, aki jókora kosár tyúktojást tart a karján. A tojást a begyüjtóhelyre hozta. Amilyen érdeklődéssel nézi az asszony a kirakatot, abból nem nehéz kitalálni, hogy a kosarát aligha viszi üresen haza. Legtöbb a vásárló a készruhaosztályon. Tegnap is jó néhány öltönyt eladtak, ma délelőtt is vevőre talált néhány. A kiszolgilónő most is egymásután adogatja le az öltönyöket. A férfiruhákat is az asszonyok válógatják, nézegetik. A férfiak nagyrésze kint van a földeken vagy az üzemekben dolgozik. B izony csábítóak az új árak, mosolyra derül mindenki arca, amikor a régi és az új ár közti különbséget nézi. Patócsi Kálmánné eredetileg a fiának akart ruhát venni. Sokáig válogatott a fiúruhák között. Bő a választék, de éppen olyan nagysáqú sötétkéket nem talált, amilyent szeretett volna. Ahogy nézegette az árukat, szeme megakadt egy ízléses sötétszürke férfiruhán. — Tessék csak ideadni, hadd nézzem meg közelebbről — szólt oda habozás nélkül a kiszolg£ónőnek. Sokáig nézegeti, tapogatja a szövetet. Figyelmesen megvizsgálja a varrását. Tetszik a minősége. A szabása is jó, ízléses. •Nem gyűrődik, úgy kiugrik az összepréselt marokból a szövet, mintha acélrúgó lenne benne. — Ez jó lesz, megveszem — határozott Patócsiné. Biztonság okáért még felpróbálta a kabátját egy falubeli emberre, akinek éppen olyan alakja van, mint férjének. Két perc múlva már csomaggál a hóna alatt jött el a pulttól. — A régi és az új ár közti különbségen kevés híján megveszem valamelyik nap a fiamnak is az új ruhát — közli kifelé menet szomszédasszonyával. Patócs Kálmánné a helybeli óvoda alkalmazottja. Férje szövetkezeti tag. Szép jövedelmük van. Gondos beosztással minden hónapban tudnak valami újat venni. Szép szál magas fiatálembert szolgál ki az elárusítónő, Lovas Kálmánt. A szomszéd faluba. Felsőszelibe való. Az ottani lenüzem dolgozója. Szép barna „Hybertuszt" választ ki a feleségének. Ez a kabátfajta 119 Kčs-val lett olcsóbb, Lovas Kálmánnak ugyancsak felderült az arca a jelentős különbségre. — Veszek magamnak is egy esőkabátot — határozta el. Hármat is felpróbált. Végre a negyedik olyan, mintha pontosan rászabták volna. Nem is sokkal, csak 51 koronával kellett pótolni a hubertusznál megtakarított árkülönbséget. — Ha azt- számítom, hogy a feleségemnek már a mult héten meg akartam venni a kabátot — mondja vidáman — akkor az annyi, mintha most ajándékba kaptam volna az esőkabátot. A varrógépek körül egész csoport asszony áll. Több mint 500 koronával lett olcsóbb a varrógép — újságolják egymásnak. Nagy segítség a hóinál a varrógép. Az ügyes háziasszony sok pénzt megtakarít vele. Az áruházbari eddig is jónéhány varrógépet eladtak már. Ezután minden bizonnyal még többet adnák majd el. Tegnap is elkelt egy. Varga Valéria szövetkezeti tag ugyancsak szemlélgeti a pult előtt álló süllyeszthető varrógépet. A közeljövőben egy szép napon alighanem mint varrógéptulajdonos megy ki majd az üzletből. A fiatalok körében nagy az érdeklődés a kerékpárok iránt. A családapákat a fürdőkádak és más fontos háztartási cikkek új árai érdeklik. Takács Erzsébet, a fehérneműosztály elárusitónője elmondja, hogy legjobban az ágynemű fogy. Paksi Mária, a cipőosztály fiatal elárusitónője azzal dicsekszik, hogy tegnap óta 100 pár szüon-harisnyát adott el. PucIcainé Felsőszeliböl éppen egy testszínű, leheletfinom szilon-harisnyál nézeget. — Szép, ugye — mutatja mellette álló sógorának — Tartós és olcsó is — teszi hozzá elégedetten. Biztos fog tetszeni az uramnak is. Aztán még férfizoknit vásárol. Hadd örüljön a férje is az ajándéknak. GÄL LÁSZLÓ A magyar-csehszlovák barátság napjainak örömteli szakaszában a Magyar Népköztársaság két élenjáró művészét küldte el hozzánk — a Kossuth-díjas Ferencsik Jánost, a Magyar Népköztársaság kiváló művészét, akit, mint régi kedves vendéit fogadtunk és Kovács Dénes hegedűművészt, a bukaresti ifjúsági találkozó laureátusát. A két művész a Művelődés Háza hangversenytermében lépett fel péntek este és adott nagysikerű, mély és felejthetetlen benyomásokat keltő hangversenyt. Csak igazán nagy művészeknél észlelhetünk oly alapos felkészültséget, elmélyült meggyőző interpretációt, mint amilyenrői a két jeles magyar vendégművész tett tanúságot. Ferencsik János karnagy sokoldalúságáról és csodálatos zenekari ötvösmunkájáról már nem egyszer meggyőződhetett a bratislavai közönség. A tegnapi hangversenyen ismét a zene nagy mesterei művészetének volt tökéletes, meggyőző tolmácsolója. Elsőnek Liszt Ferenc egyik legnépszerűbb szimfonikus költeményét, a „Tasso"-t hallottuk. Maga Liszt így ír Tassójáról: „Tasso Ferrarában szeretett és szenvedett. Rómában nyert elégtételt s még ma is él Velence népdalaiban. E három momentum nem választható el halhatatlanságától Hogy ezt zeneileg visszaadhassuk, fölidéztük a költő -fönséges árnyékát, amint még most is bolyong Velence lagunáin. Hogy pedig eszméink nemcsak a szigorú tekintély mezé ben, hanem a vaíóság .fényében jelenjenek meg, ezért azok művészi kifejezésére a formát a valóságból vettük és zenekölteményünkhöz azokat a melódiákat választottuk ki témául, amelyekre éneklik három századdal a költő halála után is a velencei gondolások a Megszabadított Jeruzsálem kezdő strófáit". Ez volna a szimfonikus költemény eszmei tartalma és e felemelő, magával ragadó eszmei világba vezetett el bennünket Ferencsik János is a költeményt megnyitó Lento bevezető részétől egészen a' zárótéma magasbatörő vonósfutamáig, trombita és kürt f— harsogásáig. Liszt forradalmi romantikája után Mozart G-dur hegedűversenyének bájos, mosolygó hangulatvilágát varászolta elénk Kovács Dénes, a fiatal magyar hegedűművész, akit már ezen első bratislavai fellépésén szivébe zárt közönségünk. Reméljük, hogy a jövőben is ellátogat hozzánk e jeles fiatal magyar művész, hogy játékávai ismét oly felejthetetlen perceket nyújtson nekünk, mint tegnapelőtt. Kovács Dénesről, mint Mozarttnterpretátorról csak a legjobbakat mondhatjuk, kristálytiszta intonációja, elmélyült tónusa és művészi fegyelmezettsége érvényre jutottak a nagy salzburgi mester hegedűversenyében. Nem kételkedünk abban, hogy Kovács Dénes nagy jövőnek né? elébe és méltó képviselője lesz a magyar hegedűművészetnek. A hangverseny befejező számaként Ferencsik János bűvös karmesteri pálcája alatt a Beethoven utáni idők egyik legkiválóbb szimfonikusának, Johannes Brahmsnak IV. E-moll szimfóniája hangzott fel. A négy Brahms szimfónia közül a legmagasabbra értékelt szimfónia az E-moll, mely a szerző mélyen érző, gondolkodó. lelkének minden virágát koszorúba fonja. A szimfóniát talán minden idők egyik legnagyobb karnagya, Hans von Bülow jellemezte a legjobban: „Óriási, egészen sajátos, egészen új, vas egyéniség. Példátlan energiát lehel elejétől végéig". Ilyen Brahmsot állított elénk Ferencsik, és a magasívelésű elgondolására pompásan reagáló" Szlovák Filmharmónia, nagy fejlődési fokot, művészi kiforottságot tanúsított és méltó partneré, valamint forrón ünnepelt művészi testülete volt' az idény legszebb hangversenyének. Borárob József A béke megszilárdításáért (Folytatás az l. oldalról.) egyezményhez, és hogy a március 31-én kelt jegyzékében készségét fejezte ki arra, hogy hajlandó az érdekelt kormányokkal együtt tárgyalni a Szovjetuniónak az Észak Atlanti szerződésben való részvételéről. Elvi tarthatatlan, hogy a Szovjetuniónak, esetleg más európai országoknak az Észak Atlanti rend. szerbe való bekapcsolódása megakadályozná, hogy az Észak Atlanti egyezménynek támadó csoportosulás jellege legyen és ellenkezőleg lehetővé tenné, hogy ez az egyezmény jelentős szerepet játszszon a béke kollektív biztosításában. Az Atlanti egyezményben való részvételnek kiterjesztése azokra az országokra, amelyek eddig nem vehettek benne i részt, szintén megakadályozná Németország fel. osztottságának különféle katonai csoportosulások céljaira való felhasználását é

s ellenkezőleg, megteremtené mindkét részébein az egységes cél eléréséhez szükséges feltételeket — a béke biztosítását. Világos, hogy az Ilyen fejlődés az európai kollektív biztonságra irá. nyúló szovjet javaslat elfogadásával egyiltt jelentősen hozzájárulna a nyugtalanság veszélyes tűzfészkének kiküszöböléséhez, amit Németország felosztottsága képvisel melynek nyugati részében újból agresszív céljaikat kürtölik világgá Hitler közvetlen követői. Az európai kollektív biztonság cél, szerű rendszerének megteremtésére és az Észak Atlaniti egyezmény olyan módosltásária vonatkozó szovjet javaslatok elfogadása, amely lehetővé tenné az Amerikai Egyesült Álla. moknak az európai ügyekben való részvételét, — természetesen csalt az európai béke biztosítása terén — határtalan mértékben megerősítené a béke ügyét. Az ilyen békeiavaslatoknak bármilyen é

s bárki által való visszautasítása csak azt mutatná meg, hogy hol hiányzik az európai és a világbéke biztosítására irányuló igyekezet és másfelől azt, hogy ki tesz meg min. dent, hogy a békét háborúra váltsa fel A március 31-1 jegyzékben foglalt szovjet javaslatokat népünk Is legforróbban támogatja. Egész dolgozó népünk a legnagyobb határó. zottsággal támogatja a Szovjet, uniónak a világkérdések ilyen fajta rendezésére irányuló harcát, amely a béke biztosítására, nem új háború előkészítésére vezetne. . (A Rudé Právo vezércikkéből.)