Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-30 / 104. szám, péntek

1954. április 30. MSZÖ S V. M. Molotov találkozásai a kínai és koreai küldöttséggel Április 26-án V. M. Molotov ebé­det adott Csou En-lajnak a Kínai Népköztársaság külügymi­niszterének tiszteletére. Az ebéden megjelent a Kínai Népköztársaság genfi küldöttségének több tagja. Szoviet részről A A. G-rvmiko. V. V. Kuznyecov, N. T. Findorenko. P. F. Jugyin. A A. Szoldatov, F. A. Fegyenko és D. A. Zsukov vett lészt az ebéden. V. M. Molotov. a Szovjetunió külügyminisztere ápriľs 27-én reg­gelit adott Nam Ir, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügy­minisztere tiszteletére. Malotov elvíárs másodízben találkozott Bidault-val A szovjet Külügyminiszter szál­lásán április 28-án, szerdán kerül" sor egy második megbeszélésre Molotov elvtárs és Bidault között A megbeszélések tárgya elsősor­ban az indok''nai kérdés megoldá­sa volt A tárgya'ások megkezdést előtt egy francia megfigyelő kije­lentette: derűlátó a megegyezés lehetőségeit illetően. Más francia megfigyelők az új­ságírók kérdéseire kijelentették: A !ég megtört a Molotov—Bidault találkozón, amelynek légköre szí­vélyes volt és amelyen mélyreha­tóan tanácskoztak rendkívül fontos •problémákról. A szovjet nép biztosan halad a kommunizmus felé vezető úton N. Sz. Hruscsov beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának ülésén Molotov elvtárs ta'álkozása Dulles-szal Április 27-én déli 12 órakor V M. Molotov, a Szovjetunió külügy­minisztere az Egyesült Államok küldöttségének helyiségében mint­egy félórán át beszélge'ést foly­tatott Dulesszal. A genfi értekez­letre vonatkozó különböző kérdé seket tárgyalták meg. Ezenkívül V M. Mo'otov átnyújtotta Dulesnak a szovjet kormány válaszát az Egyesült Államoknak az atomener­gia kérdésével kapcsolatos. 1954. március 19-i memorandumára. NATO hadijáték — a genfi értekezlet megnyitásának napján Nyugati hírügynökségek jelentik, hogy a genfi értekezlet megnyitá­sának napján Párizs közelében az Atlanti Szövetség tagállamai szá­íazföldi erőinek, légierőinek és ha­rangú tisztjei zárt ajtók mögött „hadijátékot" kezdenek Az ötnapos gyakorlatot Montgo­mery tábornagy vezeti. A „hadi­játékon" részvevő tisztek vala­mennyien altábornagyok vagy még ditengerészet erőinek legmagasabb- magasabb rendfokozatúak. A francia kormány betiltotta a hagyományos május 1-i párizsi felvonulást A francia kormány betiltotta a hagyományos május 1-i párizsi felvonulást, amelynek során a pá­rizsi dolgozók a Place de la Bas­tille-ig vonultak fel. Ezt a felvo­nulást eddig — a hitleri megszál­lás évednek kivételével — minden esztendőben megrendezték. A kor­írnnv azz^l az ürüggyel tiltotta be a felvonulást. ho<»v „kerülni akar­ja a rendzavarást". A kormány csupán a má.ius 1-i vincennesi gyű­lést engedélyezte. A GGT-hez tartozó szakszerve­zetek párizsi és párizskörnyéki szervezeteinek csoportja erélyesen tiltakozott a kormány önkényes rendelkezése ellen és felhívta a párizsi dolgozókat: küldöttségek útján követelték a kormánytól a rendelkezés visszavonását. India nem hajlandó részt venni semmiféle délkeletázsiai kalandban Indiai lapok Nehru legutóbbi nyilatkozatáról Az indiai lapok vezető helyen foglalkoznak Nehru miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatával, amelyet Indokínáról tett a genfi értekezlet előestéjén, és ezt a nyilatkozatot ,,a háborús veszély csökkentésére irányuló bátor kísérletnek" neve­zik. A ..Hindustan Standard" megál­lapítja, hogy ,a tűzszünet még messze van a végleges rendezéstől, de akárcsak Koreában, legalább véget vetne a harcoknak és csök­kentené a háború kiterjesztésének kockázatát". Az amerikaiak intervenciós ter­veivel kaipcsolatban a lap meg­jegyzi: ,,A franciák, ha tőlük függ­ne, szívesen tárgyalnának a há­ború befejezéséről, melynek meg­nyerésére nem számíthatnak", majd hozzáfűzi: ,,India nem hajlandó részt venni semmiféle nagyhatalmi tervben, amely Délkelet-Ázsia Ie­igázására, vagy a háború kiterjesz­tésére irányul." Az „Indián Express" szerint ..Franciaország számára még min­dig lehetséges, hogy ne keveredjék bele túlságosan az amerikai poli­tikába. hanem saiát történeim 1 ha­gyományaihoz tartsa magát az Egyesült Nerrfzetek Szervezetét. . vegye kezébe a dolgok irányítását, mert az a veszély fenyeget, hogy az indokínai kérdés kicsúszik el­lenőrzése alól és széleskörű hábo­rúhoz vezet". Az „Amrita Bazar Patrika" sze­rint Nehru miniszterelnöknek az a megállapítása, hogy ,,halasztha­tatlanul szükségünk van a békére", nemcsak India, hanem valamennyi ázsiai ország népének legmélyebb óhaját fejezi ki, mert Ázsia népei már régen rádöbbentek, hogy az indokínai háború súlyosan fenye­geti haladásukat, megerősödésüket és szabadságukat. A lap felhívja a genfi értekezle­ten részvevő hatalmakat, vegyék figyelembe Nehru javaslatait, mert „az mindenekelőtt a békés légkör megteremtéséhez és a jelenlegi gyanakvások, félreértések kiküszö­böléséhez szükséges". A „Hindustan Times" című he­tilap leszögezi: .A legutóbbi ko­moly fejlemények éppen eléggé in­dokolják, hogy India kormánya erélyesebb vonalat kövessen és a miniszterelnök felemelje szavát nvndaz ellen, ami a harmadik vi­lágháború -délkeletázsiai kirofoba-n ­A „Hindu" című lap felszólítja I tását célzó kísérletnek látszik." Dien Bien Phu mindkét repülőtere a néphadsereg kezében van Dien Bien Phunál a vietnami éphadsereg erői visszaverték a csapatok ellentámadási kísérleteit. Mint a vietnami demokratikus rá­dió jelenti, Dien Bien Phu-nál már mindkét repülőtér szilárdan a néphadsereg kezében van. Hanoi jelentések szerint a fran­cia parancsnokság elismeri, hogy „Dien Bien Phu helyzete rendkí­vül súlyos". A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanác-sa április 26-i ülésén nagy beszédet mondott N. Sz. Hrus­csov, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának első titká­ra. Hruscsov elvtárs beszéde elején megá'lapította, hogy a munka terme­lékenysége terén jelentős emelkedést értek el a szovjet dolgozók. Az ötödik ötéves terv keretében az •pari termelés egész növekedésének mintegy háromnegyedét a munkater­melékenység fokozása révén kell elér­ni. Az ipar további fejlődésének nagy tartaléka a termelési kapacitások tel­jesebb kihasználása. Hruscsov elvtárs hozzátette: Amikor valamennyi iparág dolgo­zóinak erőfeszítéseit a munka ter­melékenységének további fokozásáért felyó harcra irányítjuk, teljes erővel hangsúlyozni kell a termelés minősé­gi javításának és az önköltség csök­kentésének elsőrendű és halaszthatat­lan feladatát is. Minden lehetőségünk megvan a mezőgazdaság nagyarányú fellendíté­séhez. csak okosan kell fe'használni ezeket a lehetőségeket — állapította meg. A legfőbb figyelmet a kolhozok, a szovhozok. a gép- és traktorállomá­sok vezetésének megerősítésére, a ke­rületek vezetésének megerősítésére kell irányítani. Ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy a sikeres haladás érdekében ál­landóan javítani, tökéletesíteni kell az államapparátus munkáját. Aláhúz­ta hogy a népgazdaság sikeres fej­lesztésében fontos szerepet játszik a legszigorúbb takarékossági rendszer következetes végrehajtása. A munkaversennyel kapcsolatosan hangsúlyozta, hogv a sablonosság, a formális elintézési mód mindenütt tűrhetetlen és ártalmas, de különösen tűrhetetlen a verseny szervezésében. Hruscsov elvtárs ezután arról be­szélt. hogy a Szovjetunió, békés alko­tómunkáját végezve, állandóan béke­szerető külpolitikát folytat, erősíti és fejleszti kereskedelmi kapcsolatait minden külföldi állammal, amely ér­deklődést tanúsit eziránt. Majd igy folytatta: — Az országok közötti kereskedel­mi kapcsolatok kiterjesztésére és meg­erősítésére vonatkozó javaslatok, a Szovjetunió kormányának intézkedé­sei a nemzetközi feszültség enyhítésé­re. le'kes támogatással és helyesléssel találkoznak a világ minden országá­ban. De az. amit az embermüliók helye­selnek. nyugtalanságot és dühödt tá­madásokat kelt egyes személyiségek­ben, akik igen felelős helyeken állnak az Amerikai Egyesült Államokban és más országokban. Dulles úrra, az Egyesült Államok külügyminiszterére gondolok elsősor­ban. Ugyanakkor, amikor a Szovjet­unió nagy erőfeszítéseket tesz, hogy eloszlassa a kölcsönös bizalmatlanság semmivel sem igazolható légkörét, Dulles urat szinte beteges düh fogta el A szovjet állam megszületésének első napjai óta - gyakran hallottuk, hogy különbözőképpen fenyegetik a szovjet népet és ismerjük az ilyen módszerek értékét. Nem ijedünk meg fenyegetésektől, minket nem lehet megfélemlíteni. Emlékszünk rá, hogy Hitler és tár­sai mielőtt megtámadták országunkat, hogyan hangoztatták a Szovjetunió gyengeségét és mert gazdagodni akar­tak a Szovjetunió rovására, háborús kalandba sodortak más impe-ialista rablókat is. Közismert, hogy ez ho­gyan végződött. Nem kétséges, hogy ha akadnának Hitlernek új utánzói, őket is elkerül­hetetlenül ugyanaz a sors éri. Ha az imperialisták megpróbálnak új hábo­rút kirobbantani, ez elkerülhetetlenül az egész kapitalista rendszer csődjé­vel végződik. Népünk nem akar háborút, mert tudja, hogy a háború vérontást, ha­talmas áldozatokat és pusztításokat okoz. Nem akarnak háboiút a világ népei sem, amit fényesen bizonyít a hatalmas békemozgalom. A béke ügye szempontjából sokkal jobb volna, ha Dulles és a kapitalista országok más személyiségei józanabbul kezelnék nyilatkozataikat. Igen jól tudjuk, hogy a Dulles-féle emberek nem szeretik a szovjet államot és még kevésbbé a kommunista pártot. Mi sem akarunk beszélni itt semilyen rokonszenvről a kapitalizmus iránt, amely kíméletlenül kizsákmányolja a munkásosztályt, leigázza a népeket, elviselhetetlen körülményeket teremt a sokmilliós dolgozó tömegek számára. Tudjuk, hogy a dühöngő ember esz­telen- De vájjon illik-e, hogy egy ál­lamférfi olyankor szabja meg egy ál­lam külpolitikáját, amikor düh és rosszindulat tölti el más népek iránt? A vak gyűlölet rossz tanácsadó. Miért lármáznak az imperialisták a Szovjetunió részéről fenyegető állí­tólagos veszélyről, noha nagyszerűen tudják, hogy a Szovjetunió békepoli­tikát folytat és senkit sem akar meg­támadni. Propaganda céljából lármáz­nák. A Szovjetunió részéről fenyegető állítólagos veszélyről szóló fecsegéssel akarják megfélemlíteni a nyárspolgá­rokat, hogy könnyebben ' ki tudják sajtolni az adókat, biztosítani az im­perialista monopoliumok nagy pro­fitját. Az imperialisták hisztériát szítva próbálják igazolni a/ őrült fegyverke­zési hajszát, amellyel enyhíteni akar­ják a fenyegető gazdasági válság csa­pásait. Az amerikai imperialisták meg akarják félemlíteni a nyugateurópai népeket is. kényszeríteni akarják ezeknek az országoknak kormányait, hogy többet költsenek fegyverkezés­És mivel a nyugateurópai országok gazdasági élete anélkül is a végsőkig túlfeszített, az amerikai kapitalisták segély ürügyével eladják nekik fegy­verzetüket. hatalmas profitot vágna'/; ezért zsebre és leigázzák az országo­kat. Az imperialisták félnek a szovjet állammal való békés versenytől, mert a kapitalista rendszer nyilvánvalóan nem állja ezt a versenyt. Az amerikai burzsoá sajtóban ma egyre gyakrabban kap hangot az az aggodalom, hogv a Szovjetunió fejlő­désének gyors üteme és a nép anyagi jólétének emelkedése vonzóerőt gya­korol a kapitalista országok dolgozói­ra. Jellemző ebből a szempontból a New-York Herald Tribúne április 11-i cikke, amelyben igen figyelemremél­tó beismerések vannak: ,.Mi — írja a lap — továbbra is az ..elmaradt oroszokról" szóló elcsépelt legendákkal áltatjuk magunkat, a gi­gászi szovjet hatalom pedig sokkal gyorsabban megszilárdítja gazdasági hatalmát, mint Nyugat-Európa... A súlyt áthelyezték a fogyasztási cikkek­re. Akár hiszik, akár nem, de ez va­lószínűleg a legveszélyesebb esemény a XX. század második felében. (De­rültség a teremben.) Szomorú és megcáfolhatatlan tény (hozzátesszük: szomorú az imperia­listák számára) az, hogy a háború utáP a Szovjetunióban óriási ipari és utatf) telRnika haladás megy végbe; óriási az orosz méretek szerint és hatalmas még a mi mértékünk szerint is." íme, mitől félnek az imperialista urak? A világ dolgozói saját szemük­kel látják, hogy a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban, ahol a hatalom a népé, sikeresen va­lósítják meg a békés építés terveit, minden a nép jólétének további eme­lését szolgálja. Állhatatosan folytatni fogjuk a szovjet állam megerősítésére irányuló munkánkat, emeljük népünk életszín­vonalát, a népgazdaság minden ágá­nak fejlesztésére törekszünk. Állan­dóan erősíteni fogjuk a Szovjetunió védelmi képességét, hogy abban az esetben, ha az imperialista agresszo­rok őrült módon megsérteni merészel­nék a szovjet emberek békés munká­ját és megtámadnák hazánkat, pusztí­tó visszacsapást mérjünk rájuk, meg­ismételjük azt a leckét, amelyet a szovjet nép és bátor fegyveres erői a hitlerista hódítóknak adtak a második világháborúban. A Szovjetunió biztosan halad a kommunizmus felé vezető egyenes nyílt úton. Akárhogy is őrjöng az el­lenség, képtelen feltartóztatni győzel­mes haladásunkat éppúgy, amint kép­telen feltartóztatni a nap keltét. Hruscsov elvtárs nagy lelkesedést keltő beszéde után A. Zverjev pénz­ügyminiszter mondott záróbeszédet, majd a Szövetségi Tanács elfogadta a Szovjetunió 1954. évi állami költ­ségvetését. Ezután jóváhagyták a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének törvényerejű rendeleteit, köz­tük azt is. amely a Krim-területet a2 Ukrán SzSzK-nak adta át. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakénak záróülése A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Szövetségi Tanácsa és Nemzetiségi Tanácsa április 27-én a Kreml nagy­termében tartotta ülésszakának együt­tes záróülését. Az ülésen a küldötte­ken kivül sok vendég volt jelen: a moszkvai közélet képviselői, a diplo­máciai testület tagjai, a külföldi és a szovjet sajtó tudósítói. Az ülés napirendjén a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége megvá­lasztásának és a Szovjetunió kormá­nya megalakításának kérdése szere­pelt. Alekszandr Puzanov küldött, a Szö­vetségi Tanács és a Nemzetiségi Ta­nács pártcsopoitjának, valamint a korelnökök tanácsának megbízásából javaslatot terjesztett elő a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének a Szovjetunió Kommunista Pártja Bi. zottsága által jóváhagyott összetételé­ről. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnökévé egyöntetűen K. J Vorosilovot választották meg. He­lyettesévé 16 személyt, a Szovjetuniót alkotó valamennyi szövetséges köz­társaság képviselőit, az elnökség tit­kárává pedig N. M Pegov küldöttet választották. Ezenkívül megválasztot­ták a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak 15 tagú elnökségét. Az elnöklő V T. Laeisz küldött be­jelentette. hogy G. M. Malenkov kül­dött a Szovjetunió Legfelső Tanácsa megbízásának értelmében javaslatokat terjesztett elő a Szovjetunió kormá­nyának a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága által jó­váhagyott összetételéről. Az elnöklő V. T. Lacisz küldött felolvasta G. M Malenkov nyilatkozatát és közölte, hogy a Szövetségi Tanács és a Nem­zetiségi Tanács pártcsoportja, vala­mint a korelnök tanácsa megvitatta és jóváhagyta a kormány összetételét A Legfelső Tanács egyhangúlag a következőkben erősítette meg a Szov­jetunió Minisztertanácsának összetéte­lét: A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke G. M Malenkov, a miniszter­tanács elnökének első helyettese és külügyminiszter, V. M. Molotov, a minisztertanács elnökének első helyet­tese és honvédelmi miniszter N. A. Bulganyin. a Szovjetunió marsallja; a minisztertanács elnökének helyettese L M Kaganovics; a minisztertanács elnökének helyettese és kereskedelmi miniszter A. J. Mikojan; a minisz­tertanács elnökének helyettese és az állami tervbizottság elnöke M. Z Sza­burov; a minisztertanács helyettesei: M. G. Pervuhin, 1. F Tevoszjan, A. N. Koszigin.- a minisztertanács elnö­kének helyettese és közipari miniszter V A. Malisev. A Legfelső Tanács megerősítette a Szovjetunió minisztereit is. Ezzel a Szovjetunió Legfelső Taná­csának ülésszaka befejezte munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom