Uj Szó, 1954. április (7. évfolyam, 79-104.szám)

1954-04-30 / 104. szám, péntek

1954. április 30. UJSZÖ A GENFI ÉRTEKEZLET Az értekezlet április 28-i ülése A külügyminiszterek genfi értekezlete harmadik ülését szerdán, április 28-án tartották. A. Eden, Nagy-Britannia külügyminisztere bejelentette, hogy tekintettel bizonyos technikai nehézségekre, megváltoztatták az értekezlet tárgyalási nyelveinek sorrendjét. Elhatározták, hogy szerdától kezdve az üléseken mindig csak egy nyelvet használnak felváltva a következő sorrendben: angol, francia, koreai és orosz nyelvet. A szerdai ülésen a koreai kérdéssel kapcsolatban csak két szónok beszélt: J. F. Dulles, az USA államtitkára és Csou En-laj, a kínai Népköztársaság külügyminisztere. Dulles, mint maga mondotta —beszédében igyekezett áttekintést adni Korea történetéről az utolsó hét év alatt. Ez a „hét éves történelem", ahogy Dulles ecsetelte, azonban egyál- [ talán nem felel meg az igazi általánosan ismert koreai fejleményeknek. Az ülés részvevői, főleg Dulles beszédének azt a részét kísérték figyelemmel, amelyben igyekezett a gfnfi értekezletet Koreáról szóló politikai értekezletként beállítani, jóllehet nagyon is ismeretes, hogy Genfben az öt nagyhatalom és más érdekelt országok külügyminiszterei azért ültek össze, hogy a külügyminiszterek berlini értekezletén elért megegyezés alapján létrehozzák a koreai kérdés békés megoldását. Az USA államtitkára többek között kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak el kell utasítania a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsége által április 27-én benyújtott javaslatot. Miért elfogadhatatlan ez a javaslat az USA számára? Azért — amint ezt Dulles mondja — mert ez a javaslat azt követeli, hogy Koreából hat hónapon belül vonják viszsza az összes idegen csapatokat. Amint ismeretes, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttsége javasolta az egységes, független Korea megalakítását. Ehhez természetesen elsősorban vissza kell hívni Koreából az összes idegen csapatokat. Ezt a javaslatot áthatja a koreai nép demokratikus erőibe vetett hit. a bizalom, hogy a koreaiak képesek maguk dön teni sorsukról. Dulles után Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere szólalt fel. A konferencia részvevői élénk érdeklődéssel hallgatták beszédét. Beszédében az értekezlet részvevői előtt a koreai események igazi fejlődését mutatta be. Rámutatott, hogy ki az igazi agresszor Koreában. Megmutatta a koreai kérdés megoldásáéhoz vezető helyes utat. Reményének adott kifejezést, hogy az értekezlet minden küldöttét az a szándék fogja irányítani, hogy megszilárdítsák Ázsia és az egész világ biztonságát és minden erőfeszítést megtesznek az értekezlet feladatai sikeres megoldásának érdekében. Mivel több bejelentett szónok nem volt, A. Eden az ülés elnöke, szünetet javasolt, amelynek folyamán a három elnök az ülés további eljárásáról tanácskozott. A szünet után A. Eden bejelentette, hogy a csütörtöki ülésre Ausztrália küldötte, va'amint V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere jelentette be felszó'a'ását. A. Eden ezután az értekezlet harmadik ülését befejezettnek nyilvánította. Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének beszéde Elnök úr, miniszter urak, küldött urak! Megkezdődött a világ nemzetei által annyira várt genfi értekezlet. Fontos hogy ennek az értekezletnek a célja a nemzetközi feszültség enyhítése és a világbéke megszilárdítása legyen. Ez óriási jelentőségű feladat. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, az Amerikai •Egyesült Államoknak, az Egyesült Királyságnak, a Francia Köztársaságnak, a Kínai Népköztársaságnak és más érdekelt országoknak külügyminiszterei első alkalommal jöttek öszsze. Leültek egy asztal mellé, hogy közösen megtárgyalják és megoldják Ázsia időszerű kérdéseit. Feladatunk bonyolult, azonban ennek az értekezletnek már az összehívása is a vitSs nemzetközi kérdések tárgyalás útján való békés megoldásának fokozott lehetőségeit jelenti. A Kínai Népköztársaság küldöttsége reményét fejezi ki. hogy ezen az értekezleten részvevő valamennyi küldött kellő igyekezetet fejt ki feladata teljesítésére. Ázsia nemzetei a világ többi nemzeteivel együtt szeretik a békét és a szabadságot. Az ázsiai nemzeteket hosszú időn át elnyomták és szolgaságban. tartották. Felszabadító harcuk a külföldi imperialista elnyomás ellen, nemzeti függetlenségükéit és szabadságukért, igazságos harc. Semilyen erő nem tudja feltartóztatni ezt a történelmi fejlődést. Az USA befolyásos körei azonban azzal a céllal, hogy gyarmati szolgaságba döntsék az ázsiai nemzeteket, fokozzák az ázsiai nemzetek nemzeti felszabadító mozgalmának feltartóztatására irányuló beavatkozásukat, ázsiai támadó tömb megteremtését tervezik és tovább terjesztik a háborút Ázsiában. Az USA-nak ez a politikája ellentétben áll az ázsiai nemzetek vágyaival. Feszültséget és nyugtalanságokat szül Ázsiában. A kínai nép hosszas és elszánt harc után leszámolt a népet rombolásba döntő imperialista és kuomintang uralommal. Saját akaratából választotta a népi demokratikus államrendszert és megteremtette a maga Kínai Népköztársaságát. A Kínai Népköztársaság Központi Népkormánya az egész kínai nép akaratát fejezi ki- Politikáját egvöntetűen támogatják az egész ois/ágiian. A Kínai Népköztársaság nem egész, öt év alatt óriási, Kina történelmében eddig ismeretlen politikai, gazdasági és kulturális sikereket aratott. A Kínai Népköztársaság Központi Népkormánya egyesítette az országot, megvalósította a szociális változásokat, szilárd alapra helyezte a pénzügyet és a pénzforgalmat, rendbehozta a hosszú háború által feldúlt népgazdaságot és fokozatosari javitia az élet anyagi feltételeit és emeli a nép kulturális színvonalát. Kínában most valósítják meg az ország iparosításának grandiózus tervét és országos viszonylatban megejtik, az általános demokratikus választásokat az összes fokú hatalmi szervekbe. Kina történelmében először történt meg, hogy a nép országának igazi urává vált Az egyenjogúság és szabadság alapján minden nemzetiség egyetlen nagy családba tömörült. A kormány, amelyet az ország összes nemzeteinek forró szeretete vesz körül, szilárdabbá vált, mint bármikor azelőtt. Nincs a világon olyan erő, amely fel tudná tartóztatni a kínai nép előrehaladá sát a nagyság és a felvirágzás útján. A kínai nép győzelme alapjaiban megváltoztatta Ázsia helyzetét. Harc ra lelkesíti Ázsia nemzeteit nemzeti függetlenségükért, végleges felszaba dúlás ükért az imperialista elnyomás alól. A Kínai Népköztársaság kormánya és a kínai nép következetesen harcolnak a békéért, a háború ellen. Sohasem folytattunk és folytatunk agressziót más országok ellen, azonban nem tűrjük, hogy bárhonnan is agressziós akciókat indítsanak ellenünk, bárki is legyen elindítójuk. Tiszteletben tartjuk minden egyes ország nemzeteinek azt a jogát, hogy maguk válasszák meg és védelmezzék saját életmódjukat és államrendszerüket külső beavatkozás nélkül. Egyúttal azonban megköveteljük, hogy más országoknak is ugyanolyan legyen a viszonya hozzánk. Ügy véljük, hogy ha a világ minden egyes országa betartja ezeket az elveket és ha a kölcsönös együttműködés óhaja hatja át őket. ez biztosítja a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélését, aminek műiden lehetősége megvan. Mindenki tudja, hogy a Kínai Népköztársaság megalakulása után elsőnek a Szovjeft Szocialista Köztársaságok Szövetsége vette fel a baráti diplomáciai kapcsolatokat az új Kínával. Barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötöttek a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió között. Ez a szerződés a Távolkeleti béke megőrzésének fontos tényezője. Kínának és a Szovjetuniónak nagy nemzeteit már régóta hagyományos, mély barátság fűzte egymáshoz A kínai nép dicső nemzeti felszabadító mozgalmában már kezdettől fogva bírta a szoviet nép meleg rokonszenvét. . A legutóbbi öt év alatt felvették és sikerrel fejlesztették Kínának és a Szovjetuniónak az egyenlőség és a kölcsönös segélynyújtás alapján folytatott gazdasági együttműködését és kultúrális kapcsolatait. Kína és a Szovjetunió nemzeteinek napról-napra erősödő barátsága már óriási szelepet játszott és továbbra is óriási szerepet játszik nemcsak a Távolkelet. hanem az egész világ békéjének védelmében és szilárdításában. A Kínai Népköztársaságot megala kulása óta több mint 20 állam ismerte el, melyeknek lakossága összesen több mint 1 milliárd. Egyes államok és elsősorban az USA azonban még mindig megtagadják a Kínai Népköz társaság elismerését és nem akarják tekintetbe venni a kínai népnek ama jogát, hogy maga válassza meg államrendszerét. Nem akarnak belenyugodni a Kínában elszenvedett vereségükbe és arra törekednek, hogy a kínai nép nyakára ültessék a Kuomintang klikk söpredékét, amelyet az 500 milliós kínai nép már régen elűzött. A különféle nemzetközi értekezleten mindez ideig arra törekszenek, hogy a Kuomintang-klikk maradványait a kínai nép képviselőinek színében tüntessék föl. A Kínai Népköztársaság nemzetközi helyzetét és jogait törvénytelenmegkülönböztetéssel kezelik, állandóan veszélyeztetik Kína békés fejlődését és biztonságát. Ennek a helyzetnek határtalan törvénytelensége és igazságtalansága nyilvánvaló. Ez a helyzet és további fennmaradása akadályozzák az égetően fontos nemzetközi kérdések, főleg Ázsia időszerű problémájának békés megoldását, fokozzák a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültséget és nyugtalanságot. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet nem tarthat tovább. Ez az értekezlet jelentse e helyzetben beálló változás kezdetét. Elnök úr. uraim! Most. annak ellenére, hogy megszűntek a koreai hadműveletek, a béke még nem szilárdult meg ebben az országban. Korea egyesítése eddig még nem valósult meg és nem oldották meg a koreai kérdéssel összefüggő más problémákat sem. Indokínában még mindig tart a háború. Ez a helyzet nagy nyugtalanságot és aggodalmat kelt az egész világ nemzeteiben, amelyek remélik. hogy ennek az értekezletnek eredményeképpen megváltozik a helyzet, hogy a koreai kérdést békésen megoldiák és visszaállítják indokína békéjét. Az erőszakkal visszatartott koreai és kínai hadifoglyok ügye nem tekinthető elintézettnek A jelenlegi értekezlet már megkezdte a koreai kérdés békés megoldásának tárgyalását. A Kínai Népköztársaság a távolke'eti béke megszilárdítása érdekében és a koreai nép nemzeti érdekeivel összhangban nagy jelentőséget tulajdonít e probléma megoldásának. ! Korea Kína közeli szomszédja. Csak egy folyó választja el Kínától. Korea és Kína már ősi idők óta a legbensőbb baráti kapcsolatokat tartották fenn. osztoztak egymás örömeiben és bánatában. Ezért lehetetlen volt, hogy a kínai nép előtt közönyös legyen Korea békéje és biztonsága. Az USA 1950 júniusában intervenciót kezdett, amely koreai háborúvá fajult. Az USA egyúttal megszállta Taivan szigetét — kínai terület — és nyomban ezután állandóan bombázta Északkelet-Kínát, tűz alá vett kínai kereskedelmi hajókat, behatolt Kina légiterébe és szuverén vizeire. Az USA kormánya ezenkívül a kínai nép és a világ közvéleményének óvása ellenére parancsot adott csapatainak. hogy lépjék át a 38. szélességi fokot. Ezek a csapatok megközelítették a Jalu és a Tumin folyókat és ezzel komolyan veszélyeztették Kína biztonságát. Egészen világos, hogy az USA a japán militaristák nyomdokain haladt, akik azért szállták meg Koreát, hogy itt támpontokat építsenek ki a Kína ellen irányú ló szárazföldi betörés esetére. A kí nai nép e keserű történelmi tapasztalatokból kiindulva életérdekeit követve, kénytelen volt segédkezet nyújtani a koreai népnek és vele együtt közösen harcolni az agresszió ellen. Ezzel hnzája biztonságát is védelmezte. A k'nai nép nem engedhette meg. hogy Koreát ismét ugródeszkának használják fel egy Kína elleni agresszió céljaira. Akkor, amikor a koreai néphadsereg ás a kínai népi önkéntesek viszszaverték az intervenciós csapatokat és közeledtek a 38. szélességi fokhoz, a koreai és kínai nép a koreai kérdés békés megoldásával kapcsolatos változatlan álláspontjából kiindulva nyomban reagált a Szovjetuniónak 1951. június 23-án az ENSz-ben előterjesztett javaslatára, hogy kezdjék meg a tárgyalásokat a koreai hadműveletek megszüntetéséről. Az USA kormánya az úgynevezett hadifoglyok kérdésének ürügyével elhúzta az ezt, követő tárgyalást, ami viszont maga után vonta azt, hogy a koreai fegyverszüneti tárgyalásokon hosszú időn át nem tudtak megegyezni. A koreaikínai fél nem kis erőfeszítést tett a megegyezésre. Ennek eredményeképpen megkötötték a koreai fegyverszüneti egyezményt, amelyet minden békeszerető nemzet megkönnyebMi • léssel fogadott. Ennek ellenére az USA és Dél-Korea kormánya, csak úgy mint azelőtt, további bonyodalmakat idéztek elő a két fél közötti kérdések megoldásának megakadályozására. Ez különösen abban éreztette hatását, hogy az USA és Dél-Korea kormánya a koreai fegyverszüneti egyezmény megkötése előtt és után erőszakkal visszatartott több mint 48.000 koreai és kínai hadifoglyot, akik ezért nem tudtak visszatérni hazájukba- A Kínai Népköztársaság kormánya a hadifoglyok kérdését egyáltalán nem tartja elintézettnek A Kinai Népköztársaság küldöttségének az a nézete, hogy ennek az értekezletnek sem szabad elhanyagolnia a hadifoglyok kérdését. Ezek a tények. Mint azonban kide rült. értekezletünknek nem minden részvevője veszi figyelembe a tényeket. A Koreai Köztársaság küldöttét illetően, ő egyszerűen ismétli az 1950-ben Koreában lejátszódott eseményekről szóló verziót, amelyet a tények már régen megcáfoltak és lelepleztek Ez a küldött a tények kiforgatásával és arra törekedve, hogv bemocskolja a Kínai Népköztársasá got és egyúttal a kínai és koreai nép nagy szomszédját — a Szovjetuniót igyekezett védelmébe venni a koreai háború igazi előidézőit. Ezek a módszerek azonban nem tudják megcáfol ni azt az elvitathatatlan tényt, hogy a kinai nép akciói a koreai nép önkéntes megsegítésére az agresszió ellen, a Kínai Népköztársaság biztonságának védelméért vívott harcában, igazságosak. Ezek a módszerek a kínai nép és kormány ama állandó törekvésének jelentőségét sem tudják kisebbíteni, amely a koreai kérdés békés megoldására irányul. Az USA és a Koreai Köztársaság a koreai fegyverszüneti egyezmény megkötése óta nyíltan megszegik ennek fontos cikkelyeit, ami újabb bizonyíték. A fegyverszüneti egyezmény 60. cikkelye világosan meghatározza. hogy a koreai fegyverszüneti egyezmény megkötése után összehívandó politikai értekezleten letárgvalásra kerülő kérdések egyike az összes idegen csapatok kivonása Koreából. A koreai fegyverszüneti egyezmény aláírása után azonban az Egyesült Államok kormánya úgynevezett „kölcsönös biztonsági szerződést" kötött a Koreai Köztársaság kormányával. Ez a szerződés feljogosítja az Egyesült Államokat arra, hogy fegyveres erőiket Dél-Koreában tarthassák. A Koreai Köztársaság kormánya ezenkívül „Korea egyesítése érdekében észak ellen irányuló hadjárattal" hetvenkedik, és nyíltan bejelenti, hogy a jelenlegi konferecia összehívásától számított 90 nap letelte után az US A-val együtt fegyvert ragad és megindul, hogy egyesítse Koreát. Ez nemcsak azt bizonyítja, ki idézte elő a múltban a háborút és ki folytatott agressziót, hanem azt is bizonyítja, ki az, aki most a továbbiak során is gátolja a koreai kérdés megoldását és ismét a koreai béke megszegésére törekszik. A koreai háború azonban egy fontos tanulságot eredményezett: az öntudatra ébredt nép minden idegen beavatkozást az ország ügyeibe elkerülhetetl&n csődre ítél: és minden olyan kísérlet, amely kívülről fegyverek segítségével a nép szabadságharcának elfolytására irányul, szintén eleve csődre van ítélve. A Kínai Népköztársaság küldöttsége teljesen támogatja Nam írnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének, Korea nemzeti egységének visszaállítására és a szabad választások egész Koreában való tartására tett javaslatait. A koreai nép, miután felszabadult a japán imperializmus -gája alól, következetesen követelte Korea függetlenségét és egységét. Korea egyesítésének az egész Koreában megejtendő általános választások megtartása útján kell megvalósulnia azzal a feltétellel, hogy minden külső beavatkozást megakadályoznak és megszüntetik a különféle terrorista csoportok részéről gyakorolt nyomást. Egyedül ebben az esetben van lehetősége az egész koreai népnek, hogy békés légkörben szabadon fejezhesse ki akaratát. Ez a koreai általános választások kérdésének egyedül helyes megoldása, amely az összkoreai kormány megteremtésére és Korea egységes, független és demokratikus államban való egyesítésére irányul, ha nem is tetszik mindenkinek. Ha a Koreai Köztársaság képviselőjének tegnapi beszéde alapján ítélünk; nem tetszik a liszinmanista kormánynak, amely nyíltan megveti a koreai nép nemzeti érdekeit és igyekszik bebizonyítani, hogy a koreai nép Korea belső ügyeibe való idegen beavatkozás nélkül nem képes megoldani belső ügyeit, tehát az általános koreai demokratikus választásokat sem képes megejteni. A legtalálóbban akkor fejezte ki nézeteit a Koreai Köztársaság képviselője, midőn a Koreában tartózkodó idegen csapatokról beszélt. Amellett foglalt közvetlenül állást, hogy Koreában hagyják meg az amerikai csapatokat. Már ez a köríilrrénv is bizonyítja, milyen értékük van azoknak a különféle kijelentéseknek, hogy a délkoieai rendszer a koreai nép érdekeit képviseli. A kínai népet azonban a dolognak ez a része nem anynyira érdekli, mint az a körülmény, hogy az amerikai csapatok koreai tartózkodása közvetlenül érinti a koreai béke és a Kínai Népköztársaság biztonsága megőrzésének kérdését. (Folytatás a 4. oldalon.)