Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-13 / 62. szám, szombat

UJ SZ O 1954. március 13. TÖanulságos történél egy portásról A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség titkárságának nyilatkozata Irta: PETER KARVAS tóan a portásra mosolyogtam, remél­tem, hogy ezzel új eröt merít felelős­ségteljes munkájához. Valóban, erőt is merített. Annyira, hogy sorra kezd­te számozni a füzetbe kötött belépő­ket. Könyörtelenül kitartott e mellett a szándéka mellett A füzetben száz lap volt, a másolópapírost tehát öt­venszer kellett kiszedni és ismét be­rakni az egymást követő nyomtat­ványpárok közé. Amikor aztán a szá­mozás aktusa is sikeresen befejező­dött nyugodtan megszólalt: — Ezzel hát megvolnánk. Kérem a személyazonossági igazolványát. Eddig az volt az elképzelésem, hogy egy belépő kitöltése szabad stüusban, időnkénti pihenőkkel és elkerülhetet­len megfontolásokkal úgy három per­cig tarthat. A hetedik percben azt hallottam: — Hát szaktárs, itt nincs kitöltve a munkaadó címe. [gaza volt. Nemrég új munkahely­re kerültem és elfelejtettem beíratni az igazolványomba a munkaadómat. Azt javasoltam a portásnak: — Hívja föl telefonon a megbízot­ti hivatalt, ott azonnal igazolják, hogy náluk dolgozom. — Azt nem tehetem, «— jelentette ki, — látja, mennyi a munkám. Ekkor egy ismerős elvtárs igyeke­zett ki az épületből. Láttára feluj­jongtam: — Ez az elvtárs, igazolhatja, hogy hol dolgozom! Készségesen odajött és igazolta. A portás azonban gyanúsan nézett ránk: — Furcsa e? a dolog nagyon. Hisz maguk előre összebeszéltek! Mindketten Becsületszavunkat ad­tuk neki megesküdtünk állitásunk igazságára és tiltakoztunk a gyanúsí­tás ellen A portás gondosan szem­ügyre vette személyazonossági iga.' ványunkat Ezalatt a huszonhá várakozó közül tizenegy fölsurran, lépcsőn. — Nézze csak — mondtam olyan meggyőzően, ahogy csak tőlem tellett. — Már vagy egy órája feltartóztat. Ha föltesszük-, hogy minden látogatót rsak tíz percig tartóztat és ha az épü­Már"húsz perce'várunkt 1.^ 4 napont a , hatva n u ember látogat­ja ez azt ielenti. hogy az allamot havonta negyvennyolc munkanappal rövidíti meg Érti? —. Nem, — vallotta be őszintén, — számtanban qiindig gyönge voltam. A lépcsőn ismét megjelent Ruzsics­ka elvtársnő Rémült pillantással me­redt rám: — Hát megőrültél...? — A portás­fülkében székelő atyaúristennek pe­dig azt mondta: — Kérem szaktárs, a belépőt majd utólag tölti ki. rendben van? — Természeteden, — vágta rá azon­nal a portás. — nagyon szívesen. Az értekezlet húsz percig tartott. Tíz percig értekeztünk, tíz percen át pedig a többiek egyöntetűen bírálták pontatlanságomat. Az épületből kime­net megálltam a portásfülke előtt és visszakértem az igazolványomat. — Egy pillanat, — nyugtatott meg a portás, — mindjárt meglesz. Alig egy óra múlva kész volt a be­— Ruzsicska elvtársnő telefonszáma házi vonalon tizenhat — Ő azonban szilárdan ellenállt minden megtévesz­tő kísérletnek és csak azért is az ót­venhetes számot tárcsázta. Azt vála szólták, hogy ott nincs semmiféle Ru zsicska elvtársnő. A kudarccal elége­detten minden látható eredmény nél­kül feltárcsázta az ötvennyolcas, öt­venkilences, sőt a háromszáztizenhe­tes számot, noha ilyen házi vonal az épületben nincs is. Aztán kijelentette. — Ruzsicska elvtársnő házon kívül van. Egy órája hogy elment. Éppen most jutott az eszembe: — De könyörgöm, hisz személyesen hívott ide. — tiltakoztam — Miért nem hívja fel a tizenhatos számot? — Az én listámban ilyen szám nem szerepel. .— — Átköltöztek, hát nem tudja? — tájékoztattam a. sportási fennhatóság alá tartozó épület újdonságairól, — már egy hónapja új telefonszámuk van. — Egy pillanat. — jegyezte meg megfontoltam, — felhivom az ügyke­zelőséget, küldjenek új telefonlistát. Mindennek megvan a maga útja. Csak nyugalom. — De drága szaktárs,\— esedeztem. — Ruzsicska elvtársnő vár rám És vele együtt még öt más elvtárs. Érte­kezletünk lesz. — Azt mindenki mondhatja, — je­lentette ki enyhe szemrehányással. Mögöttem négy ember állt a sorban A? eredeti Iparomból ketten időköz­ben elmeotek. Éreztem, hogy 'dühbe gurulok. — Hallja, — szóltam erélyesen. —^ én most elmegyek, de-ott fönt a má­sodik emeleten fölöslegesen híyták öasze az értekezletet, holnapra megint összehívhatják. — Én nem tartóztatom, — állapí­totta meg a portás. — Kérem a kö­vetkezőt. Ebben a válságos pillanatban jelent meg a lépcsőn Ruzsicska elvtársnő. — Lopod az időnket 1 — fogadott sértődötten. rád Jelenteni fogom a megbízott elv társnak! Összefüggéstelen mondatokban igyekeztem neki megmagyarázni, hogy a portás tartóztatott föl. — Én? — csodálkozott. — hisz még a belépőjét sem töltötte ki! — Kérem, siessen, — mondta Ru zsicska elvtársnő és fölsietett a lép­csőn. Diadalmasan pillantottam a por­tásra. De elszámítottam magam. Olyan méltóságosan nyitotta ki a belépős füzetet, mintha szattyánbőrbe kötött könyvet csapott volna fel, amelyben arany betűkkel az Alkot­mány fenséges mondatai díszelegnek. Ekkor megállapította, hogy a füzet tele van. — Egy pillanat, — mondta, — le kell zárnom a füzetet. Munkáján meglátszott, hogy minden megfontolt mozdulatát áthatja a fe­lelősség tudata Olyan alaposan zár­ta le a füzetet, hogy azalatt kényei- . , . mesen elkészíthette volna az épület : , eP°' 6 3 en» visszakaptam az igazolvá­nyomat. Keresztülfurakodtam a kapu alatt szorongó tömegen, szomjasan áhítva a friss levegőt „De jó", gon­doltam magamban, ..hogy ez az em­látogatóinak statisztikáját az elmúlt hetvenöt évről. Végül felhorkant: — A kutya keservét, hisz\ nincs üres füzetem. Tíz perc múlva visszajött. Akkor már kilenc ember sorakozott mögöt­tem. De ezek sem voltak állandó ká­derek. nagy volt a vándorlás, újak jöttek, a régiek elmentek. Mint vala- i mi rosszul vezetett üzemben. Bizta- ' ber egy kihalt fajta utolsó ittragadt példánya..." Sajnos azonban még aznap öt más hivatalt kellett meglátogatnom Ezért írtam meg ezt a kis tárcát Fordította Tóťli Tibor Cseh regények magyar fordításai A szovjet nép jelöltjei találkoznak választóikkal Március 9-én a szaratovi »N. G. Csernisevszkij« Állami Opera és Balettszínházban találkoztak Sza. ratov Lenin választókerületének vá­lasztói M. A. Szuszlowal, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának titkárával, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldőt tj elölt j ével. M. A. Szusziov beszédében fog­lalkozott a Szovjetuniónak az utób­bi években elért sikereivel politikai, gazdasági és kulturális téren. Ösz­szehaso.nlításokat tett a Szovjet­unió sikerei és a kapitalista orszá­gokban elhatalmasodó válságjelen­ségek között. Az előző válaszfások alkalmával a Szovjetunió Kommunista Pártja vállalta a nép előtt, hogy harcol­ni fog a szovjet nép anyagi és kul­turális színvonalának emeléséért — mondotta Szusziov és hangsúlyoz­ta: Minden szovjet ember a saját életén látja és érzi, hogy ez az ígéret folyamatosan beteljesedik. M. A. Szusziov beszédében kie­melte: »A szovjet állam békeszerető kül­politikája, amely megfelel a világ valamennyi népe létérdekeinek, elő­mozdítja a nemzetközi feszültség enyhítését, megnehezíti a reakciós és imperialista erök akcióit, erő­siti > a békét és a demokrácia nagy táborát, amely ma a nemzetközi élet egyik legdöntőbb eneje.« Március 10-én az A. M. Gorkij­kultúrpalotában tartották meg Le­ningrád kirovi választókerülete vá­lasztóinak nagygyűlését. A választók ezen a gyűlésen ta­lálkoztak jelöltjükkel. Kiiment Jef­removics Vorosilovval; a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnökével. Az üzemek és tudományos intéz, mények több mint kétezer képvise­lője, élenjáró dolgozók, tudósok, or­vosok, diákok, balti tengerészek töl­tötték meg az ünnepélyesen feldí­szített termet. Viharos tapssa] fogadták az egy­begyűltek K. J. Vorosilov megjele­nését az elnökségben. A felszólalók beszéltek a lenin­grádiak új muükagyőzelmeiről, ar­ról, hogy milyen változások történ­tek a szovjet hatalom évet alatt Leningrádban, valamint arról, hogy a szovjet emberek elhatározták: tel. jesítik a kommunista pártnak a nép jóléte további fokozásával kap­csolatos nagyszerű terveit. Ezután K. J Vorosilov szólalt fel. Beszédét nagy figyelemmel hall­gatták, több ízben szakította meg a taps. • Március 10-én Moszkvában a Szakszervezetek Házának oszlop­csarnokában N. A. Bulganyinnal, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettesével, a Szovjet, unió honvédelmi miniszterével, a kommunista párt és a szovjet ál­lam kiváló funkcionáriusával ta­lálkoztak választói. Március 10-én találkozott a kur­szki választókerület választóival P. N. PovíZjelov, az SzKP központi bizottságának titkára, a Szovjet, unió Legfelső Tanácsának küldött­jelöltje. • Március 10-én találkozott Ka­zahsztán dolgozóival P K. Pono­marenko, Kazahsztán Kommunista Pártja központi bizottságának első titkára, a Szovjetunió Legfelső Ta. nácsának küjdöttjelöltje. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének tiltakozása az amerikai beavatkozás ellen Hoang Minh Giam, a Vietnami' Demokratikus Köztársaság külügy­minisztere nyilatkozatot tett, amelyben tiltakozik az indokínai háborúba való amerikai beavatko­zás ellen. A többi között ezeket mondotta: »Az amerikai imperialisták, akik az indokínai véres háború elnyuj­tása végett állandóan ellátják a franci a gyarmattartókat pénzzel és fegyverekkel, nemcsak Indokína né­peinek szent jogaj ellen törnek, ha­nem megkárosítják a francia nép érdekeit is. Amikor Vietnam, Khmer és Pa­tet-Lao hős népei meghiúsították a francia gyarmattartók támadó ter. vét, a.z Egyesült Államok kormá­nya 1954. februárjában nyíltan meg. kezdte repülőinek átirányítását In­dokínába, hogy azok részt vegye­nek a Vietnam, Khmer és Patet­Lao népei elleni háborúban. ­Ez a tény nyilvánvalóan az in­dokinai háborúba való amerikai be­avatkozás fokozódását jelenti Azt is bizonyítja ez a lépés, hogy az Egyesült Államok kormánya nem­csak Vietnam. Khmer és Patet-Lao népeinek függetlenségére és sza­A Demokratikus Ifjúsági Világ­szövetség titkársága nyilatkozatot tett közzé, amelyben üdvözli és tá. mogatja az európai országok ifjú­sága konferenciájának összehívásá­ra tett javaslatot. Az ifjúság értekezletét az »euró­pai védelmj közösség« ellen és a béke é s barátság védelmére ápri­lis 24—25-re hívják össze Berlinbe. E konferencia összehívására tett javaslatot az a felhívás tartalmaz­za, amelyet különböző franciaor­szági és németországi ifjúsági szer­vezitek képviselői fogadtak el. Az európai védelmi közösség« megalakítására irányuló tervek, az európai országok ifjúságát új vi­lágháborúba akarják sodorni — ír­ja a nyilatkozat, badságára tör, hanem Ázsiában és az egész világon is fokozza a há­borús veszélyt. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság kormányának megbízásá­ból mo'st ismét kijelentem, hogy Ho Si Minh eloök 1953. november 26-i nyilatkozata a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kormánya politikájának alaptételeit tartalmaz­za. • Az amerikai agresszorok és a francia gyarmattartók szövetkezése ellenére Vietnam, Khmer és Patet. Lao népének eltökélt szándéka az, hogy folytatja harcát a nemzeti függetlenségért s a demokratikus szabadságjogokért, megvédelmezi a békét Ázsiában és az egész vilá­gon. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság népe. Khmer és Patet-Lao népéivé] együtt egybehangzóan tá­mogatja a berlini négyhatalmi kül­ügyminiszteri értekezletnek azt a határozatát, hogy hívják össze 1954. április 26-ra a genfi értekez­letet. ígérik: tovább harcolni azért, hogy Indokína népei békében él­hessenek^ »Az európai védelmi közösség® a német militarizmus felújítását leplezi. A DÍVSZ titkársága meg van győződve arról, hogy minden fiatal embernek, minden szervezet­nek, amely felelősségét érez az if­júság iránt, látnia kell ezt a csa­lást. A békére és a nemzetek kö­zötti barátságra törekvő ifjúság óhaja, hogy baráti kapcsolatok lé­tesüljenek az összes nemzetek kö­zött és minden nemzet független­ségét tiszteletben tartsák. A DÍVSZ titkársága felhívja va­lamennyi ország ifjúságát, hogy a berlini ifjúsági értekezlet előkészí­tésének időszakában a lehető leg­szélesebb akcióegységet teremtsék meg. Bratislavában egy fontos országos intézmény épületének bejáratánál portásfülke van. Legalábbis első |iil­lantásra portásfülkének látszik, a va­lóságban azonban erőd. vár. bevehe­tetlen bástya. És benne ül — dehogy­is ül, székel, táborozik, trónol és uralkodik egy elvtárs, aki a portás büszke címét viseli. Történelmileg bebizonyított tény. hogy ez a férfiú Ferenc József ideje óta végzi felelősségteljes feladatát, hogy azóta egyszer is behunyta volna a félszemét Én azonban attól tartok, hogy a történettudomány helytelen nyomokon jár Ügy érzem hogy ez a nagyhatalmú ember azóta üi itt. amióta a világ a világ; amikor Ádám kiköltözött a paradicsomból, ő állí­totta ki neki a kilépőt és szedtevetté­zett, mert nem tölthette ki a nyom tatvány valamennyi rovatát (például komoly kételyei voltak Ádám ö,i la­kóhelyét illetőleg). Egyszóval, ha ez a portás egy reggel nem jelenne meg a fülkéjében, olyan dolog volna e/.. mintha a ferdeormú Kriváň seszó, sebeszéd eltűnne a Tátrából. Nagyobb baj - az, hogy az érdemes férfiú mind­máig úgy hivataloskodik, amint azt Ádám és Éva idején, vagy esetleg az öreg Ferenc Jóska uralkodása alatt megszokta. Jómagam is tapasztaltam ezt, mégpedig kurta-furcsa módon és a magam bőrén Valami hivatalos ügy vetett az épü­let torkába és mint már szokásom — egyébkent nemhivatalos ügyekben is, -- szerfölött siettem. Barátságos han­gon bejelentettem: — Ruzsicska elvtársnőt keresem Révült pillantással meredt rám, vagy helyesebben mondva átnézett rajtam, mintha valamit' keresne mö­göttem a falon esetleg a falon túl valahol Malacka környékén. — Ruzsicska elvtársnőt keresem — ismételtem még mindig barátságo­san. de mát kissé hangosabban. Ekkor felenr-ite a telefonkagylót, figyelmesen feltárcsázott egy számot és valakinek azt mondta: — Nehogy aztán a káposztát me­gint a pincébe hordják! Mert én bi­zony ellátom a bajukat! — Ruzsicska elvtársnőt akarom meglátogatni, — mondtam újfent és olyan képet vágtam hozzá, mintha csak most érkeztem volna. Megcsóválta fejét, elővette az újsá­got és elmélyülten olvasni kezdett. Mögöttem három látogató állt, kezé­ben tartva személyazonossági igazol­ványát. A tömbbe fűzött nyomtatott belépők után nyúltaťn; lehet, itt az a szokás, hogy a látogatók maguk töl­tik ki. Úgy nézte a kezem, mint a sárgafoltos óriás tigriskígyó az áldo­zatát.- Végre rászánta magát és ha­ragosan megkérdezte: i — Mit akar? — Ruzsicska elvtársnőt... — da­dogtam. — Ruzsicska? Az nálunk nem dol­gozik, — válaszolta egyszerre. — De bizony dolgozik, — makacs­kodtam, — ott a szobája a második emeleten llalra. tizenkilences szám alatt. Ezt személyes sértésnek -vette. — Ma nincs fogadónap — sziszegte­— Először is ma fogadónap van, — állapítottam meg tárgyilagosan,, — itt áll a táblán. Másodszor pedig Ru­zsicska elvtársnő az imént hívott te­lefonon. Az iskolaügyi megbízotti hi­vatalból jövök. — Hm, — dünnyögte sajnálkozva. Elővett egy hosszú lajstromot, bön­gészni kezdte. MARIÉ MAJEROVÁ: SZIRÉNA. Marié Majerová nevét ma már az egész világ ismeri és nemcsak a cseh irodalom, hanem az egész szo­cialista világirodalom klasszikusá­nak vallja: ennek a világhírnek a »Sziréna« volt a kalauza. A rejtett kis erdei, szénégetőtől.! a vörösen izzó nagyolvasztók szik­raesőt okádó kéményerdejéig három emberöltön keresztül vezet ez a könyv. Három emberöltőn keresztül folyik a küzdelem: a Hudec-család küzdelme a gyárért és a gépekért, a találmányokért és a szabad, em­beri életért Hudecék családja nagy család: a minden dolgozók egyete­mes családja. Ez a család tud dol. gozni és szeret dolgozni, de a gyá­rak és gépek urai, a találmányok kizsáVmányolói, a szabad embéíi élet elnyomói megmérgezik a mun­ka szeretetét éš a gyárvidék kén­büzös, füstös szürke égboltja alatt, ahol örökké izzón remeg a levegő és a vörhenyes csillagok alatt es­ténként \ fáradt korcsmaszag és konyhagőz lebeg, kitör a Töke gyű­lölete. IVAN OLBRACHT: NYIKOLA SUHAJ A BETYÁR. Ivan Olbracht ebben a regény­formában megírt lenyűgöző hősköl­teményében Nyikola Suhaj igaz tör­ténete nyomán nemcsak a kárpát­ukrán nép »sebezhetetlen« hősét énekli meg, hanem magát Kárpát­Ukrajna népét is, azoknak a pász­toroknak és jobbágyoknak az utó­dait, akik a »tatár. kánok ukrajnai dúlásai, Jozef Potocki úr atamán­jainak és alvezéreinek korbácsa és akasztófái elöl menekültek ezekbe \ a megközelíthetetlen hegyekbe« és akik »a román bojárok, török pa­sák és magyar mágnások zsarnok, sága ellen felemelték öklüket«. Olbracht' a szocialista realizmus eszközeivei mesterien ábrázolja azt a küzdelmet, amelyet Kárpát­Ukrajna népe a maga ősi módján Nyiikola Suhaj "idejében az új ura­lom, a cseh imperializmus ellen vív. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom