Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-09 / 58. szám, kedd

1954. március 9. msw Lanial francia miniszterelnök a nemzetgyűlésben elismerte, hogy ma már az egész francia nemzet az indokínai Konfliktus békés rendezését követeli A francia nemzetgyűlésben megkezdődött az indokínai kérdés vitája. A vitát nagy érdeklődés előzte meg, hiszen Franciaországban egyre szélesebb rétegek követelik az indokínai konfliktus békés megoldását. Maurice Fabry, az „AFP" hírmagyarázója hangoztatta, hogy „a hangulat igen kedvező a békés megoldásra, azt lehet mondani, hogy a közvélemény várja, követeli a békés rendezést''. A felszólalók valóban kifejezést adták ennek a hangulatnak. Elsőnek Daniel Mayer szocialista képviselő kórt szót, s ezeket mondotta: „Nehru, indiai miniszterelnöknek az indokínai harcok megszüntetésére irányuló felhívása többet érdemelne azoknál a tartalmatlan, hangzatos frázisoknál, amelyekkel francia részről válaszoltak Nehru javaslatára." Giovoni kommunista képviselő rámutatott, hogy a kormány retteg a békétől, s hol aát hangoztat, ja, hogy azért nem lehet tárgyalásokat kezdeni, mert „a hadműveleti helyzet kedvezőtlen" az ex. pedíciós hadtest számára, hol pedig azt, hogy ,,most lehetetlen tárgyalni, mivel a harműveletek egyhelyben topognak." A kormánynak azonban kudarcba fulladt minden arra irányuló erifeszítése, hogy elhitesse a katonai győzelem lehetőségét. Giovoni így folytatta — „Az országban egyre szélesebb egységfront bontakozik ki az indokínai háború megszüntetésére. A kommunisták örömmel üdvözlik ennek az egységfrontnak a kialakulását. Ismét hangoztr t juk: „Készek vagyimk mindenkivel összefogni, hogy véget vessünk ennek a háborúnak, mert így Franciaország érdekét szolgáljuk és megőrizzük becsületét." Giovoni után Gilbert de Chambcun haladó képviselő szólalt fel. Kijelentette, hogy még a genfi értekezlet előtt létre keli hozni Indokinában a tűzszünetet. Ezután Laníel miniszterelnök mondott beszédet. Laniel — bár igen óvatosan nyúlt a kérdéshez — a közvélemény nyomására kénytelen volt elismerni, hogy Indokínában elkerülhetetlenné vált a béke megkötése. Bevallotta, hogy teljésen céltalan az " Indokínai konfliktus erőszakos megoldására törekedni és beismerte, hogy a francia kormány effajta ' próbálkozásai kudarcot vallottak, A francia miniszterelnök ugyan, akkor már előzetesen messzemenő követelményeket támasztott a tüz. szünettel kapcsolatban. Ezek a követelmények arra irányulnak, hogy a demokratikus felszabadító erők egész sor harcban szerzett területről mondjanak le a franciák javára. Laniel végrül azt hangoztatta, hogy a franciáknak „a tár. gyalásokra számítva sem szabad csökken teniök katonai erőfeszítéseiket". Laniel után Daladier lépett a szónoki emelvényre, s úgy nyilatkozott, hogy a miniszterelnök szaval „csalódást keltettek" benne. Daladier azonnal tárgyalásokat követelt a tüzszilnet megkötése érdekében, s elítélte Lanielnek azt az aggodalmát, hogy vájjon mit szól majd az Egyesült Államok, ha Franciaország közvetlen tárgyalásokba bocsátkozik a Vietnami Demokratikus Köztársasággal a békés rendezés érdekében. Daladier így fejezte be felszólalását: „Lehetségesnek tartom a fegyverszünetet Indokínában. A kormánynak a tárgyalások során mindenesetre meg kell óvnia Fran-claország érdekeit. Azonban senkinek sincs joga ahhoz, hogy elmulassza a kínálkozó alkalmat egy olyan tragédia befejezéséhez, amely márlB túlságosan hosszú ideig tar. tott." . Ezután Frédéric Dupont, volt gaulleista képviselő ismertette, mi. Iyen súlyos katona; erőfeszítésekkel jár Franciaországra a' vietnami háború. Dupont felszólalása után a vitát keddre napolták el. Az olasz képviselőházban az ellenzék képviselői a sorozatos botrányok miatt támadják a kormányt Az olasz képviselőházban folyó bizalmi vitában a kommunista és szocialista képviselők keményen bírálják a kormányt. Belpolitikai vonatkozásban különösen azokkal a botrányokkal kapcsolatban Intéznek heves támadásokat a kormány ellen, amelyek a utóbbi napokban szin. te megtöltik a lapokat. Mint ismere. tes, Gaspare Pissiotta szicíliai banditát egy hónappal ezelőtt a palermói bőrtönben megmérgezték. A na pókban ugyanabban a börtönben szintén mérgezés áldozata ľett Giuiiano bandájának egy másik tagja, • Angelo Riisso is. A banda börtönben lévő hét másik tagját mérgezési tü netekkel kórházba kellett szállítani. A Giuliajio-banda tagjait nyilván azért tették el iáb alól, nehogy val lomást tehessenek a banditák és a kereszténydemokrata politikusok titkos kapcsolatairól. A kommunista képviselők a pa. lermói börtönben lejátszódott titkos bűnesetekkei kapcsolatban interpellációt terjesztetettek a képviselőház elé. A másik botrányos ügy az úgyne. vezett Monteisi eset. Az ügy tárgyalása már megkezdődött. A Montesiiigy iránt olyan nagy az érdeklődés, hogy a tárgyalótermet a közönség zsúfolásig megtöltötte. A hatóságok a tárgyalást igyekeztek a lehető legrövidebb úton lefolytatni. Annak az újságírónak védőügyvédei, akik elsőnek bolygatták meg az agý> hiáitterét, kijelentették:, elhagyják a tárgyalótermet, amennyiben tovább folytatódnak a tárgyalás vezetésében eddig mutatkozó szabály, taianságok. A Montesi-ügybe, mint ismeretes, többen bele vannak keverve a római arisztokráciából, a jelén, legi kormány külügyminiszterének fiával, Pjero Píccionivail együtt. Jacques Duclos a berlini értekezlet eredményeiről A Francia Kommunista Párt központi bizottságának március 5-i ülésén Jacques Duclos mondott beszámolót. A négy hatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete után —• mondotta — a francia munkásosztály és a francia nép széles kö. reiben megerősödött a békéért folytatott harc. A berlini értekez. leten Franciaországnak lehetősége nyílt két kérdés megoldására: a francia népet nyugtalanító német kérdés békés rendezésére és az indokínai háború befejezésére. Duclos a továbbiak során kijelentette, hogy az ,,eredmények sokkal nagyobbak lettek volna, ha a nyugati küldöttek valóban meg akarták vólna oldani a vitás kérdéseket. Ennek ellenére a berlini értekezlet a tárgyalások politikájának győzelme volt aa erő politikájával szemben.'' Duclos ezután részletesen foglalkozott a francia kül- és belpólitika kérdéseivel, végezetül pedig hangsúlyozta, hogy a kommunista párt legfontosabb feladata a jelen helyzetben az „európai védelmi közösség" elleni harc. Bevan Nyugat-Németország {felfegyverzése ellen Bevan egy keletlondoni kerületben, Stratfordban mondott beszédében kijelentette: Azzal szoktak érvelni, hogy „biztonságunk érdekében meg kell engednünk a németek felfegyverkezését. Én azonban meg vagyok győződve arról, -hogy minél nagyobb lesz a német hadsereg, annáj kisebb lesz biztonságunk. Azt mondják, a nyugatnémet hadseregre azért van szükség, hogy ellenállhassunk a kommunizmusnak. „Pontosan azt az »érvet* hallottuk azelőtt is..." Az emberek nyilván még a legborzalmasabb katasztrófából sem tudnak tanulni. A németek milliói kérnek bennünket, hogy ne adjunk fegyvert a németek kezébe. Nyugat-Németországban pontosan ugyanazok az elemek jutnak most hatalomra, amelyeknek Hitler köszönhette a sikereit. Ez olyan súlyos tragédia, amelynek oka részben a mi gyengeségünk, d

e a fő felelősség az . amerikai politikát terheli. Külföldi hírek Eban, Izrael washingtoni nagykövete és Bedell Smith amerikai külügyminiszterhelyettes kicserélte az Egyesült Államok és Izrael közötti barátsági, kereskedelmi és hajózási szerződés ratifikációs okmányait. A Német Béketanács elnöksége elhatározta, hogy német békeérmet alapít. Ezt az érmet az Irodalom és publicisztika, a kultúra és tudomány, valamint a gazdaság és a í sport terén végzett olyan kimagasló teljesítményekért . adományozzák, amelyek fokozottan szolgálják a néI pek közötti megértés és a béke j fenntartásának gondolatát. Ezt a kl; tüntetést más államok személyiségei is megkaphatják. A Nyugatnémet Távirati Iroda hivatalos közlés alapján hírül adta, hogy az utóbbi hónapban több mint 50.000-rel emelkedett a munkanélküliek száma. A hivatalos közlés azt állítja, hogy a teljesen munkanél| küliek száma összesen 2,042.000. India Kommunista Pártjának politikai bizottsága nyilatkozatot adott kl, támogatva Nehru miniszterelnök beszédét, amelyben visszautasította a t Indiának felkínált és elítélte a Pakisztánnak adandó amerikai katonai segélyt. • A párizsi rendőrség minden ok és jogcím nélkül arra kényszerítette a Francip-Szovjet Társaság párizsi IV. kerületi szervezetét, hogy hagyja el helyiségeit. Ugyanilyen intézkedést tettek az említett kerület békebizottsága és még egy haladó szervezet ellen. • Mulai Mohammed ben Arafa, a franpia gyarmatosítók által a marokkói trónra ültetett bábszultán ellen bombamerényletet követtek el a marrakesi Berrima-mecsetben. A szultán könnyebben megsebesült. Mac Caríhy szórakozik Óriási szenzáció! Mac Carthy megszégyenítette az amerikai hadsereg egyik tábornokát és kiűzte őt az ülésteremből! Stevens, az ' USA hadügyminiszter felháborodik. Ujabb szenzáció! Stevens kapitulált Mac Carthy előtt. Ismét egy újság! Stevens bejelentést tesz a Fehérházban, hogy nem értették őt meg, és hogy kapitulációról szó sem lehet. Mac Carthy hazugsággal vádolja a had. ügyminisztert. Az amerikai lapok zsúfolásig tömve vannak azzal a legújabb politikai botránnyal, amely a legutóbbi napokban Washingtonban lejátszódott Mivé fejlődik ez a botrány, nem tudjuk, azonban már a történtekből látjuk, hogy hogyan néz ki Joseph Mac Carthy szenátor »bo»zorkányvadászainak<? tábora. 5>Boszorkányvadá5zatnak« aat a tevékenységet nevezik, amelyet az amerikai kongresszus vizsgálóbi. zottssága Mac Carthyval az élen és még más szervei is kifejtenek a ^kommunista veszély« elleni harcban. Számos szakember bukkant fel az USA-ban »vélt politikai öszszeesküvések« leleplezésére. A hatalmat bitorlók ilyenirányú »keres. letének« az a következménye, hogy különféle kalandorok és politikai üzérek, akik politikai tőkét akarnak kovácsolni a reakciós hisztériából, zavaros hullámokat kavarnak fel. melyeik egyre jobban ellepik az Egyesült Államok társadalmi életét. Mac Carthy lefőzte kollésráit. Bárányos hirhedtsésre naoról napra óráról órá*a ismertebbé válik és fokozódik. Egyre újabb, szenzációsabb leleplezésekkel képeszti el az amerikaiakat, attól eltekintve, hogy »leleplezései« az ese. tek nagy többségében téves melléfogások Ha egyik melléfogása nem sikerül, Mac Oarthy máris előáll egy másikkal. Amerika már hozzászokott ahhoz,. hogy Mac Carthy es hasonszőrű társai egyetlen napot sem hagynak elmúlni anélkül, hogy ne lepjék meg az embereket valamilyen újabb ^szenzációval*. MajC Carthy jelenlegi legújabb »müsorszámára« nemcsak a sajtó, hanem az egész nyilvánosság is felfigyel Mac Carthy bizottsága most az amerikai hadsereg soraiban »fede. zett fel árulást«. Az egész dolog ott kezdődött, hogy a bizottság megidézte Irving Peress, eddig fismeretlen katonai fogoryost. A£ orvos élt törvényes jogával és vett magának annyi bátorságot, hogy ne adjon választ a vizsgálóbizottság tagjainak a maga politikai nézetei iránt érdeklődő provokatív és arcátlan kérdéseire. Peress, aki az amerikai hadseregben őrnagyi rangban szolgált, tudta azonban, hogy a jog a mai Amerikában nem több mint absztrakt fogalom és ezért jobbnak látta, hogy miután Mac Carthy vizsgálóbizottsága elé idézték, kilépjen a hadsereg kötelékéből. Kérvényt adott be nyugdíjaztatása végett, aminek helyt is ad. tak. •> Mac Carthy felháborodott. Áldozata kisiklott a kezéből. Stevens, az USA hadügyminisztere levélben közölte Mac Carthyval, hogy a vizsgálóbizottságnak az a követelése, hogy Peresst állítsák hadbíróság elé, gyakorlatilag nem teljesíthető, mivel a fogorvost nyugdíjazták. A levélből azonban mégis kitűnt, hogy Stevens maga adott utasítást arra, hogy az a tiszt, aki ^lojalitása tekintetében« mindennemű választ megtagad, váljo

n meg katonai rangjától és »tisztességesnek nem nevezhető feltételek között lépjen ki a hadsereg kötelékébőjsc. Mac Carthy kihasználva a hadügyminiszter ezen gyakorlati támogatását, újabb trükköt eszelt ki. Rárontott az amerikai hadsereg főparancsnokságára azért, hogy »tisztességesen« nyugdíjazta Peresst és kijelentette, hogy ha a hadsereg főparancsnokságától nem kap megfelelő felvilágosítást, »felelősségre vonja a főparancsnokságot a kongresszus meggyalázásáért«. A vizsgálóbizottság beidézte Cweigker brigádtábornokot, és felszólította,' hogy nevezze meg azokat a tiszteket, akik kapcsolatban állottak Peressel. Nyilvánvalóan azt akarták tudnj, kl kezeltette fogait Peressel ' és lq vette igénybe Peress fúrógépét. A brigádtábornok kétségbe merte vonni Mae Carthy követelésének igazságos voltát, amiért szép kis szidás • és - gyalázás jutott neki osztályrészül, míg végül a szó szoros értelmében kizavarták a bizottság ülésterméből. Az ezt követő események még drámaibb jelleget öltöttek. Stevens hadügyminiszter attól félve, hogy az amerikai katonák nem fogják megtiszteltetésnek tartani a Mac Carthy részéről őket érő megalázást és a legnagyobb örömmel fogják levetni az egyenruhát, a Ridgway tábornokkal folytatott megbeszélés után nyilvánosan kijelentette, hogy Mac Carthy tettei őt felháborítjuk és hogy utasítást adott Cweekernek, ne jelenjen meg Mac Carthy bizottsága előtt, amely őt február 23-ra ismét beidézte. A hadügyminiszter megtiltotta, hogy más tá. bornokok is megjelenjenek Mac Carthy bizottságának ülésén, és kijelentette, hogy maga jelenik meg a bizottság előtt és »megyédelmezi az amerikai hadsereg becsiiletét«. A »harc« Mac Carthy és Stevens között azonban nem következett be. Az amerikai sajtó szerint Stevens „kapitulált". E

z a kapituláció nem a »harc mezején« történt, hanem .. . reggelizés közben a kongresszus székházában, ahol a hadügyminiszter egyezségre lépett- a :!boszorkányvadászokkal« és lényegében elfogadta követeléseiket. Még a sok mindenhez hozzászokott amerikai sajtót is felháborította ez az esemény: az következik ebből, hogy a miniszterek alárendelik magukat a fasiszta hisztéria szervezőinek és azt, hogy Mac Carthy nyíltan beavatkozik a végrehajtószervek ügyeibe, az állam képviselői természetesnek tartják. A helyzet egyre bonyolultabbá vált és Stevens hadügyminiszter törte a fejét, hogyan kerüljön ki belőle. Stevens február 25-én újabb nyilatkozatot tett a Fehérházban, amelyben tagadta, hogy elfogadta volna Mac Carthy ultimátumát, amint ezt az amerikai lapok állítoták és kijelentette, hogy »nem értették őt meg«. Hagarty, a Fehérház titkára kijelentette, hogy Stevens ezt a nyilatkozatát az »amerikai elnök teljes hozzájárulásával tette meg«. Mac Carthy erre nem számított és Stevens nyilatkozatát »teljesen hazugnak« nyilvánította. Mac Carthy éreztette, hogy továbbra is úgy fog eljárni, ahogyan neki tetszik. Stevens és Mac Carthy párviadala mind az amerikai. sajtóban, mind' sok nyugateurópai ország sajtójában nagy port vert fel. Egyes lapok Mac Carthy hirtelenkedését személyi tulajdonságainak igyekszenek betudni és botrányos tevékenységét igyekszenek elválasztani az amerikai kormánykörök tevékenységétől. A zonban minél bőszültebben tör ki Mac Carthy, annál nyilvánvalóbb, hogy az amerikai kormánykörök támogatására támaszkodik. Mac Carthy ezért tovább űzi vad szórakozásait. Az amerikai kormánykörök a gyakorlatban jóváhagyják Mac Carthy kedvteléseit, tekintet nélkül arra, hogy előadódnak bizonyos kellemetlen helyzetek, mint amilyenbe most "Stevens, az USA hadügyminisztere is került. (A sLityeraturnaja gazeta«-ból.)] I