Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-02 / 52. szám, kedd

IfHM. raáreias 2. m s®o Egyre jobban -gyorapszi* oz ipolyvíski szövetkezet Az ipolyviski szövetkezet tagjai is megtartották az évzáró közgyű­lést, melyen értékelték az 1953-as évben elért eredményeket és az ed­digi tapasztalatokból kiindulva fel­készültek az 1954-es évre. A gyűlésen részt vett minden egyes szövetkezeti tag. Hogyis ne jelentek volna meg, amikor sor ke­rült arra, hogy széjjel osztják a le­dolgozott munkaegységek értékéinek a másik ötven százalékát. Boldog volt IpoJyvisken mindenki, de hogy is ne lettek volna boldogok, mikor látják azt, hogy pártunk és kormá­nyunk minden téren segítséget nyújt szövetkezeteinknek. Bartjal elvtárs, a szövetkezet elnö ke beszámolójában rámutatott arra, hogy az 1963-as évben szép ered­ményeket értek el, ami lehetővé tet. te azt, hogy a munkaegységekre tervezett pénzösszeg második felét is hiánytalanul kifizethessék. A szö­vetkezet minden munkaegységre 22 koronát tervezett, ennek az ötven százalékát előleg címen évközben adták ki és a másik ötven száza­lékát hiánytalanul most kapják meg. Szép eredményeket értek el a szö­vetkezeti tagok, de még szebbet érhettek volna el, ha minden egyes szövetkezeti tag becsületesen bekap, osolódott volna a munkába. Bartal elvtárs rámutatott ar^a is, hogy az asszonyok dicséretet érdemelnek azért, mert fáradságot nem kímél­ve állandóan részt vettek a munká­ban. A szövetkezet keretén belül a leg­kiemelkedőbb eredményeket a ser­téstenyésztés terén értek el. Szép munkát végeztek a sertésgondozók. Ez legjobban abban látszik meg, hogy a szövetkezet a 250 mázsa kö­telező sertéshúsbeadást teljesítette és ezenfelül még 150 mázsát adhat­tak el szabad áron. Eladtak 300 vá'r íztott malacot és 70 fajállatot. Föl szaporították a sertésállományt az 1952-es évhez viszonyítva 120 da a c bal. A sertéstenyésztésben a tervet minden téren túlteljesítik. Az 1953­as évben a sertésekért 566.000 ko­ronát kaptak és ha számításba vesz­szií.k a 120 darab szaporulatot, ak­kor az egész évi bevétel 600.000 ko­ronának felel meg. Ez az összeg a szövetkezet egész évi jövedelmiének a 28 százalékát teszi ki. Ezek az eredmények tették lehe­tővé, hogy az évzáró közgyűlés al­kalmával széjjel tudták osztani a tagok között 560.000 koronát. Nézzük csak meig, hogy az egyes szövetkezeti tagok becsületes mun­kájuk után milyen jutalmazásban részesültek. Gaala István az 1953-as évben mint sertésgondozó dolgozott a szö­vetkezetben. Hatszázhárom munka egységet szerzett, ami után 18.9 má­zsa búzát, 4.22 mázsa árpát és "4.82 mázsa kukoricát kapott. Előleg cí­mén 6.633 koronát vett fel év köz­ben és most az éwégi elszámolás­nál is ugyanilyen összeget kapott. Tóth József traktoros 575 munka­egységet szerzett egész évi munká­jával. A ledolgozott munkaegységek után 17.25 mázsa búzát, 4.2 mázsa árpát és 4.60 mázsa kukoricát ka. pott. Egész évi pénzbeli jövedelme 12.650 korona. A nők közül legjob­ban kitűnt szorgalmával Nyustin Erzsébet. A munkájával meg voltak elégedve a szövetkezeti tagok, de ö is meg van elégedve a szövetkezet, tel. A szövetkezeti tagok 80.000 koro­nát fordítottak szociáJlils alapokra. Ezt az összeget a kővetkezőkre hasánál ják fel a jövőben. Minden 14 éven aluli gyerekre havonta 50 koronát fizetnek ki a tagoltnak. Ha a szövetkezeti tag megbetegszik, a szövetkezet a szociális alapokbói biztosítja a gyógyítás költségeit. Mindezeket természetesen csak akkor lehet érvényesíteni, ha a szö­vetkezeti tagok becsületesen elvég­zik munkájukat és a szövetkezet teljesiti egész évi termelési és pénz­ügyi tervét. Az azonban nem kétséges, hogy a tervben kitűzött feladatokat tel­jesítik. mert az egyes csoportok, pártunk X. kongresszusának tiszte­letére kötelezettségvállalásokat tet­tek, hogy adott szavuik valóravál­tásával biztosítják a terv teljesí­tését és túlteljesítését. A sertéssfondozök; akik már az 1953-as évben í s kitömtek munká­jukkal, most újból kötelezettségvál­lalásokat tettek. Az I. sz. sertés­istáQló dolgozói, Tóth János és B a­lázs Kálmán kötelezettséget vál­laltak, hogy a tervezett 280 má­zsás súlygyarapodáson felül még 30 mázsát termelnek ki, amivel emelni fogják a szövetkezet jőve. d elmét és egyben hozzájárulnak ah­hoz is, hogy dolgozó népünk hús­és zsírellátáea biztosítva legyen. A II. sertésistáiló dolgozói, Csi­tári József és Jakus Sándor arra vállaltak kötelezettséget, hogy a gondjaikra bízott minden egyesanya­sertéstől 14 malacot nevelnek fel, melyek az elválasztáskor 15 kg.os súlyúak lesznek. A IU. számú ser­tásistálló dolgozói. Csala István és Kádasi István arra tettek ígéretet, ^ogy a gondjaikra bízott anyaser­tésfekert 20 darabról 25 darabra eme­lik. Továbbá felneveljek továbbte. n vesztésre 100 daraib süldőt me­Ivelk min' tenyészálWok kerülnek ma>d eladásra. A tehenészetben dolgozók sein ^karnak 'eimaradn' a -ertéssrondo­•íók möröt.t ňk elsiet akacmak tenn; az állam é- a szövetkezet iránti kötetekésüknek. Kŕ darai István és Dolánszki Jó­zsef elvtársak pártunk X, kopgresz­-ízusának tiszteletére kötelezettsé­get vállaltak, hogy május 1-töl be­vezetik a tehenek • naipi háromszori etetését és mindketten nyolc-nyolc tehénnél alkalmazzák Malinyinova elvtársnő fejési és etetési módsze­rét .Vicián István és Bal; János elvtársak szintén kötelezettséget vállaltak, hogy bevezetik a három, szőri etetést és a gondjaikra bízott összes teheneknél alkalmazzák majd Malinyinova elvtársnfl munkamód­szerét. Mindezekből láthatjuk, hogy az ioolyviski szövetkezet tagjai belát­ták azt, hogy csak a szövetkezeti nagytermeléssel tudj ált emelni jó­létüket és boldoggá tenni szocialis­ta hazánk minden egyes becsületes dolgozóját. \J Szeballai János, az ipolysági járási nemzeti bizottság elnöke A földművelésügyi minisztérium az állami gazdaságok dolgozói, a szövetkezeti tagok és egyéb mező­gazdasági dolgozók számára a kö­vetkező figyelmeztetést adta ki: „A hosszantartó erős fagyok meg­akadályozták az elraktározott bur­gonya alapos átvizsgálását. Ezért a mostani időváltozást használjuk fel a burgonyavermek és egyéb burgo­nyaraktárak alapos átvizsgálására. Ha megállapítjuk, hogy a burgo­nyát fagy érte, az egész elraktáro­zott mennyiséget a legrövidebb időn belül válogassuk át és a fagyos bur­gonyát válasszuk külön. Az osztá­lyozásnál ügyeljünk a nyitott ver­mekre, s óvjuk őket az éjtszakai fagyoktól. Az egészséges burgo­nyát újra raktározzuk el, úgy hogy az esetleges fagy kárt ne tegyen benne. Az ültetésre vagy fogyasztásra szánt burgonyát, amelyet a szerző­dés szerint raktároztunk el, csakis a begyűjtési szerv kiküldöttének -jelenlétében lehet átválogatni. A megfagyott burgonya meleg idő esetén gyorsan romlik, s ha idejé­ben nem válogatnák ki, veszélyez­tetné az egészsége® burgonyát is. A fagyott burgonyát minél előbb hasz­náljuk fel takarmányként, vagy pedig a szeszfőzdékben. Az egészséges burgonyát ne hasz­náljuk takarmánynak, hanem cse­réljük ki ott, ahol sok a fagyott burgonya. így segíthetünk a fagyott burgonya takarmányértékének meg­mentésében, — amelyet gyorsan fel kell használni, — és egyidejűleg biz­tosítjuk az ültetéshez szükséges bur­gonyamennyiséget is." Kötelezettségvállalásokkal csökk entik az önköltséget (f. k.) A Nagy-Duna felöl langyos szél pásztázza végig a csallóközi sík­ságot. A kedvezőre fordult időjárás te­hetővé teszi nemsokára a tavaszi szán­tás-vetési munkák megkezdését. A nagymegyeri állami gazdaság dolgozói addig is, amíg teljes erővel hozzálát­hatnak a vetési munkákhoz, igye­keznek minél nagyobb földterületet jó istállótrágyáva megtrágyázni. Napon­ta 10 pár lovaskocsi fogai hordja a trágyát a földekre. De nemcsak a nagymegyeri gazdaságban, hanem az igazgatóság valamennyi gazdaságában is folytatják a kapásnövények alá a trágyahordást. Az előirányzott trá­gyázási tervet a gazdaságok dolgozói már tűt' is lépték, mert eddig a ter­vezett 600 hektár helyett több mint 700 hektárt trágyáztak meg. Az istállótrágyán kívü 1 nagymennyi­nyiségű szemcsés műtrágyát is fog­nalc használni. A tél folyamán az igazgatóság területén 40o mázsa szem­csés műtrágyát gyártottak A szem­csés műtrágya szórását egyidőben vég­zik majd a növények vetésével. Erre a célra máris több vetögépet átala­lckottak. A gazdaság dolgozói az idei tava­szon még szélesebb mértékben alkal­mazzák majd a szovjet munkamód­szereket. A tavasziakat teljes egészé­ben kereszt- vagy sűrűsorosan vetik el A korai burgonya ültetését pedig négyzetes-fészkes ültetéssel végzik. A heterozis kukoricát ugyancsak négy­zetesen vetik majd. A tavaszi munkákra való jó fel­készülésből példásan kivették részü­ket a gépjavító műhelyek dolgozói. Sajdig Sándor munkacsoportja még január első hetében felajánlást tett, hogy a gépjavítást 8 nappal elhbb fe­jezi be, mini ahogy kormányunk a ha­táridőt megállapította. A gépjavítók állták a szavukat. A mult héten, miután az üzem vezetősége a párt és a tömegszerve­zetek vezetőivel letárgyalta az idei termelési tervel, összüzemi gyűlést hívott egybe, ahol megismertették a dolgozókat a tervfeladatokkal. Ezen a gyűlésen kollektív szerződéseket is kötöttek. Értékes felajánlásokat tet­tek a termelési tervek teljesítésére és túlteljesítésére. Az igazgatóság dol­gozói összesen 101 egyéni és 58 kol­lektív munkafelajánlást tettek, me­lyek mind a munkatermelékenység növelését és az önköltségek csökken­tését segítik elő. rikai kormány ezenkívül egészen 70 százalékig terjedő vámilletéket vet ki az amerikai cégeknek belpiaci szükségletekre irányuló megrende­léseire, hogy ezzel megakadályozza e cikkek behozatalát a nyugateu­rópai országokból. Temészetesen el­kerülhetetlen, hogy ez az állapot ne élezzen ki ellentéteket az Egye­sült Államok és a nyugateurópai országok között, ami általában a kapitalizmus általános válságának elmélyülésében mutatkozik meg. E ténnyel szöges ellentétben áll a Szov­jetunió kitartó igyekezete az orszá­gok közötti békés együttműködés fejlesztésére, bármely ország nem­zeti szabadsága és fennségjoga tisz­teletibentartása megmásíthatatlan alapelvének érvényesülésére, mely a szovjet kormányt külpolitikájában vezérli. Éppen ezért a Szovjetunió más országokkai való kereskedelmi kapcsolatainak alapja különösen ta. valy a béketábor országainak terü­letén túl lényegesen kibővült. A szovjet kormány őszinte törekvése, hogy kölcsönös előnyfbenhelyezés és mindkét egymással kereskedő fél érdekeinek tiszteletbentartása alap­ján. tehát olyan szándék nélkül, hogy az egyik fél a másik fél ro­vására meggazdagodjon, kössön gaz­dasági szerződéseket más orszá­gokkal, kellett, hogy sok kapita­lista állam kormányainak, valamint gazdasági és kereskedelmi köreinek képviselőit Moszkvába késztesse, hogy ott óhajuknak adjanak kife­jezést kereskedelmi szerződések megkötésére a Szovjetunióval. A szovjet üzemek fejlett • techni­kája és termékeinek kiváló minő­sége, melyről a kapitalista keres­kedelmi körök is meggyőződtek a bécsi, lipcsei és prágai nemzetközi vásárokon és az 1052-ben Bombay­ban és más kereskedelmi nagyváro. sokban rendezett nemzetközi ipari kiállításokon, ahol a szovjet kiál­lítási csarnokok tárgyai a kapita­lista llamok képviselő; figyelmé­nek központjában • álltak szintén felkeltették a kapitalista kereske. \ ­delmi körök nagy érdeklődését. A kapitalista gazdasági élet képvise­lői kénytelenek voltak elismerni a szovjet ipar termékeinek kiváló mi­nőségét. Gordon Dean, az amerikai atom­energiabizottság volt elnöke nem. régen kiadott könyvében a követ­kezőket írja erről: s> Állandóan lebe­csültük az oroszoknak a technika és az ipar terén elért sikereit, most azonban ennek véget kell vetnünk. Láthatjuk, milyen sikereket aratott Oroszország a második világháború idején és a háborű után, ezért hin­nünk kell abban, amit látunk.* A kapitalistáknak el kell ismer, nlök a szovjet népgazdaság fölé­nyét, amelyet a gazdaság állandó fejlesztésének a Szovjetunióban kitűzött terve irányít. A »New­Yarjjj World Telegram and Sun« cí­mű amerikai lap nemrégen azt Ír. ta, hogy míg az Egyesült Államok acéltermelése az Idén legalább 12— 17 miMió tonnával csökken, a Szov­jetunió acéltermelése 3—8 millió tonnával növekszik. Ezek a tények természetesen mély hatást gyakorolnak a kapitalista or­szágok gazdasági köreinek a Szov­jetunió iránt tanúsított magatartá­sára is. Az angol, francia és más kereskedelmi küldöttségeknek nem­régen Moszkvában tett látogatása, melyek a kapitalista országokkal megkötött további kereskedelmi egyezmények aláírásával végződtek, világosan kifejezi, hogy nincs szán­dékukban továbbra is alárendelni magukat az amerikai diktátumpoli­tikának. Amerika külkereskedelmi politi­kája bomlásnak indult. A Szovjet­unió kereskedelmi szerződést kötött Franciaországgal, Finnországgal, Iránnal, Dániával, Görögországgal, Norvégiával, Svédországgal, Argen­tínával, Izlanddal, Egyiptommal, In­diával és úgyszintén kereskedelmi szerződéseket kötnek Kína és a né­pi demokratikus országok is a ka­pitalista gazdasági rendszer államai­val. A Szovjetunió külkereskedelme jelenleg a második világháború előtti külkereskedelmének majdnem négyszerese. A Szovjetunió 1953­ban 51 állammal folytatott kereske­delmet és a Szovjetunió külkereske­delmi forgalma elérte a 23 milliárd rubelt. Emellett még nem használ­tak fel minden lehetőséget a ke­reskedelem fejlesztésére, amit ép­pen az USA megkülönböztető in­tézkedései okoztak, melyek elsősor­ban a kapitalista államokat érintik súlyosan. Az 1952. áprilisában Moszkvában megtartott nemzetközi gazdasági értekezlet adatai szerint, amelyen több mint 50 állam képvi­selői részt vettek, a Szovjetunió áruforgalma a nyugateurópai, ame­rikai, dél-kelet-ázsiai, közép-keleti, afrikai és ausztráliai országokkal a legközelebbi 2—3 évben elérhetné a 30—40 milliárd rubelt. Mégis fi­gyelemreméltók a nyugattal folyta­tott kereskedelem eredményei. A Szovjetunió, Belgium és Franciaor­szág között aláirt árucsereegyez­mény az elmúlt évhez viszonyítva az idén az árucsereforgálom meg­kétszereződését helyezi, kilátásba az említett államok között. Ki kell emelnünk a Szovjetunió ós Anglia közötti árucsereforgalom összegét is, amelyet az idén egymilliárd dol­lárra, tehát több mint 4 és félmil­liárd rubelra becsülnek. Érthető, hogy ezek a tények ide­gességet és félelmet keltenek az Egyesült Államok kormány, és mo­nopolista köreiben. A válság jelei az ' USA-ban az ' amerikai gazdaság reális veszedelmé­vé válnak. Annak ellenére, hogy mind a termelési eszközök, mind a fogyasztási cikkek termelése az Egyesült Államokban állandóan csökken és az elmúlt évben elérte a 7—20 százalékos csökkenést, az amerikai vállalkozók nem értékesít­hető árukészletei óriási arányokat öltöttek. Az ipari, nagykereskedel­mi és kiskereskedelmi magánvállal­kozók értékesíthetetlen árukészletei elérték a 80 milliárd dollár össze­get. Az állami árukészletek értéke 160 milliárd dollár. Ilymódon a min­den egyes válságot megelőző túlter­melés, amely mint látjuk, óriási ará­nyokat ölt az Egyesült Államokban, jelenleg objektív szükséggé és reális valósággá teszi a válságot az Egye­sült Államokban. A termelés korlátozása fokozza a munkanélküliséget. A lÁaximális tő­kés nyereség utáni hajsza, a munká­sok milliós tömegei helyzetének ál­landó rosszabbodása, vásárló erejük állandó csökkenése azzal a követ­kezménnyel jár, hogy lényegesen csökken a belpiaci eladás. Érthető, hogy az amerikai gazdaság válság­jelei figyelmeztető intöjelek a nyu­gateurópai államok számára, azon a diktátumpolitikán kívül, amelyet az Egyesült Államok nyugateuró­pai csatlósaival szemben a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok terén folytak. Érthető, hogy ezek az álla­mok meg akarnak ettől szabadulni. Ezért az USA kormánykörei képvi­selőinek tiltakozására és diplomáciai lépéseire a Szovjetunióval való ke­reskedelr^i kapcsolatok felvétele el­len az angol pénzügyminiszter fel­hívta a figyelmet az amerikai gaz­dasági válság következményeire, Amery angol kereskedelemügyi mi­niszter pedig minden félelem nélkül kijelentette a képviselőházban, hogy Angliának nincs szándékában to­vábbra is korlátozni kereskedelmét a szocialista tábor országaival, kü­lönösen a Szovjetunióval és Kíná­val. A „Fedzs" című indiai lap mult év december 2-án a Szovjetunióval kötött ötéves kereskedelmi szerződés aláírása alkalmából a következőket írta: „Egyáltalában nem nyugtala­nít bennünket, hogy mit. gondolnak Oroszország ellenségei erről a szer­ződésről". Indonézia földművelésügyi minisztere kijelentette, hogy „a Kí­nával folytatott kereskedelem véget vet Indonézia politikai függőségé­nek az USA-tól". A nyugateurópai sajtó leplezet­len lelkesedéssel ír a Szovjetunió­val és a népi demokratikus államok­kal folytatott kereskedelmi kapcso­latok fejlődéséről. A francia, angol és belga lapok „Az út, amely több mint előnyös volt", „Hosázú évek munkája" címek alatt írnak a ke­reskedelmi küldöttségek moszkvai látogatásáról, ahol árucsereforgal­mi szerződéseket kötöttek a Szovjet­unió képviselőivel. A „La Metropo- le" és a „Nouvelle Gazette" belga lapok írják, hogy a belga-luxembur­gi gazdasági unió szerződése a Szov­jetunió számára készülő hajószálllt­mányokról véget vet a flamand te­rületek munkanélküliségének, és né­hány évre munkát biztosit a belga hajógyárak munkásainak. A Szov­jetunió hasonló megrendeléseket tett a svédországi grevillei hajó­gyárakban is, amelyek két évre munkát biztosítanak a hajógyár munkásainak. A lancastershirei és más textil­ipari vidékeit angol textilipari mun­kásai számos levelet intéztek azok­hoz a kereskedelmi körökhöz, me­lyek küldöttséget indítottak Mosz­kvába. Leveleikben nagy lelkesedé­süket fejezik kl afölött, hogy ke­reskedelmi egyezményeket kötöttek a Szovjetunióval, mert ezek munkát és kenyeret biztosítanak számukra. így az amerikai nagyurak a vi­lág leigázására irányuló külpolitiká­juk veszteséglistáján a nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén további vereségeket könyvelhetnek el. Cini­kus kereskedelmi üzérkezdéseiket nemcsak a béketábor országaiban, hanem „szövetségeseik" országaiban is egyre világosabban felismerik és elkerülhetetlen csődre kárhoztatják. A nemzetközi kereskedelmi kapcso­latokban lezajlott legutóbbi esemé­nyek tényekkel igazolják ezt és alá­támasztják Molotovnak a berlini ér­tekezleten mondott szavait, hogy maga az élet határozottan utat tör a nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén. Vavrus Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom