Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-06 / 56. szám, szombat

f 1954. március 6. IIISTO A berlini értekezlet eredményeiről Január 25-től február 18-ig Berlinben Eranciaország, Anglia, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminiszterei értekezletet tartottak. Ez az értekezlet számos fontos nemzetközi kérdésről tárgyalt Ezt megelőzően a négy nagyhatalom külügyminiszterei 1940. tavaszán tartottak értekezletet. Az utóbbi öt év alatt ilyen értekezletet nem tartottak. A berlini értekezlet egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy új értekezletet kell tartani Franciaország, Anglia, az USA, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külügyminisztereinek részvételével, aminek bizonyára nemzetközi jelentősége van. Az utolső Öt év alatt nagyon világosan megmutatkozott a tőkés országok tábora háború utáni fejlődésének irányzata. Most mindenki előtt világos, hogy . ebben a táborban az USA uralkodó körei vezető szerepre tartanak igényt. De en

nél többre ls Igényt tartanak. Szégyentelenül beszélnek arról, hogy magukra vették „a világ vezető szerepének terhét", és hogy az Egyesült Államok „a világ vezére", jóllehet ezek az igények természetesen nincsenek alátámasztva. - Ezek a törekvések a gyakorlatban az 1949. évben az USA kormányának kezdeményezéséből és Anglia Uralkodóköreinek aktív támogatásával megalakított északatlanti tömbben nyilvánultak meg. Az északatlanti szerződést a következő országok írták alá: Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Dánia, Norvégia, Izland, Portugália, Olaszország, Görögország és Törökország. Ezek közül az országok közül némelyek közvetlenül külső nyomásra írták alá a szerződést. A valóságban. azonban ez az egyezmény az angol-amerikai tömb eszköze, emellett éppen az Amerikai Egyesült Államok igyekszik e szerződést világuralma felállításának érdekében felhasználni. Az északatlanti szerződés hasonlít az ismert „komintern-ellení" szerződéshez, amelyet 1937-ben a hitleri Németország, a militarista Japán és a fasiszta Olaszország írt alá és amely kezdettől fogva a Szovjetunió ellen irányult. Nincg okumk kételkedni abban, hogy az északatlanti egyezmény sorsa sem lesz jobb, mint „a komintem-elleni" egyezmény sorsa volt. Az USA és Anglia uralkodó körei a világuralomra irányuló palástolatlan igényeikkel egyidejűleg egyre jobban kezdték hangsúlyozni, hogy szándékuk külpolitikájukat „az erőhatalomra" alapítani. Ebben nincs semmi váratlan sem. A világuralomra való törekvéstől csak egy lépés h ányzik az „erőszak politikájához", vagypedig az „erőszakon alapuló békepolitikáhocz." Most mindnyájan jól tudjuk, hogy hová vezetett e politikának dicsőítése, nemcsak az USA-ban és Angliában, hanem az északatlanti tömb más országaiban is. E politika közvetlen megnyilvánulása a lázas fegyverkezés, amely az utóbbi időben fejlődött ki. A lázas fegyverkezés hallatlan méreteket öltött az Egyesült Államokban, Ang-, liában, Franciaországban, Belgiumban, Norvégiában és e tömb más országaiban. Ezen a lázas fegyverkezésen már sokat kerestek az amerikai és európai kapitalista monopóliumok, e fegyverkezés azonban súlyos teherként nehezedett elviselhetetlen adók és az árucikkek árainak állandó emelése formájában a népek, a dolgozók vállára. Rendkívüli fontosságot tulajdonítottak az atombombával való mindenféle megfélemlítésnek. Ez sem tartott azonban sokáig. Most mindnyájan látják, hogy a hiú reményeken alapuló számítások, amelyek szerint az USA az atombomba terén fenntartja monopolhelyzetét, teljesen indokolatlanoknak bizonyultak. A lázas fegyverkezéssel egyidejűleg az Amerikai Egyesült Államok és Anglia is haditámaszpontok hálózatát építi ki Európában és a kör• nyező területeken. Az a tény, hogy ezeket a hadi támaszpontokat lepleV. M. Molotov szovjet külügyminiszter nyilatkozata J zetlenül a Szovjetunió és a népi dej mokratikus ofezágok ellen irányuló ; célokra épitik, csak hangsúlyozza azt, hogy az amerikai haditámaszpontok építésének semmi köze sincs a védelmi érdekekhez. Az „erőszak politikája" ahhoz vezetett, hogy két évvel ezelőtt aláírták az úgynevezett „európai védelmi közösség" megalakításáról szóló párizsi szerződést, amely megállapítja Nyugat-Németország fegyveres erőinek felújítását. Most terveket szőnek a német militarizmus felújítására, ami ellen még nemrégen nemcsak Franciaország és más európai országok, hanem az Amerikai Egyesült Államok és Anglia is állást foglaltak. Ezzel kapcsolatban új és rendkívül komoly nehézségek merültek fel a német probléma megoldásában. Az „erőszak politikájának" megnyilvánulásai az Amerikai Egyesült Államok számos más akciói is a nemzetközi kapcsolatok terén. Például nem mellőzhetjük hallgatással a nemzetközi kereskedelemben foganatosított összes diszkriminációs intézkedéseket, amelyeket az utóbbi években az Amerikai Egyesült Államok Angliával és e tábor más országaival együtt alkalmaznak a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok ellen. Jóllehet ez a politika már nagy károkat okozott magának az Amerikai Egyesült Államoknak és Angliának, különböző ürügyek alatt még mindig a nyomás különféle módszereit alkalmazzák, hogy továbbra is megakadályozzák a normális nemzetközi kereskedelmet. hogy korlátozzák és nehezítsék a demokratikus tábor országaival való gazdasági kapcsolatokat. E politikának visszaható eredménye azonban az, hogy ezen évek folyamán jelentősen megerősödtek a Szovjetunió, Kína és a népi demokratikus országok közötti gazdasági kapcsolatok, emellett a gazdasági fejlődés ezekben az országokban -évről évre növekedett. Most mindenki látja, hogy az USA és Anglia uralkodó körei által megvalósított „erőszakos politika" nem hozott pozitív eredményeket sem politikai, sem gazdasági téren. Csődöt mond katonai téren is. Ez a politika nem állta meg helyét elsősorban Koreában. Az Egyesült Államoknak nem hozott katonai győzelmet. Amikor az Egyesült Államok belekeveredtek a koreai katonai intervencióba, kezdték elveszíteni katonai presztízsüket és erkölcsi tekintélyüket is. Ennek a politikának csődbe kellett fulladnia ott, ahol a nép szívósan harcolt nemzeti jogaiért, függetlenségéért és szabadságáért. Mindem segítség ellenére, amelyet az Egyesült Államok nyújtanak Franciaországnak Indokínában, az „erőszak politikája" itt sem vezetett semmi jóra. Itt vereséget vereség után szenved Franciaország gyarmati politikája és ezzel egyidejűleg a „gyarmati rendszer" támogatásának politikája is, amelyet az Amerikai Egyesült Államok folytatnak. Az Indokínában húzódó háború, amelyet a szabadságáért harcoló nép ellen folytatnak, az / „erőszak politikájára" nemcsak, hogy nem hozott dicsőséget, hanem ellenkezőleg, hitelének teljes elvesztésére vezetett Mindahhoz, amiről szó volt, hozzá kell tenni, hogy az utóbbi öt évben nemcsak megalakult, hanem meg is szilárdult a Kínai Népköz, társaság, amely a kínai népet felszabadította az idegen imperialisták uralma alól. Ez a tény alapjaiban megváltoztatja egész Ázsia helyzetét Ennek a ténynek mérhetetlen nagy fontossága van az egész további nemzetközi fejlődés szem. pontjából. Éppen Kína ellen alkalmazták éa alkalmazzák szívósan és számos értelmetlen szélsőséggel az »erőszak politikáját®. De e politika csődje éppen Itt mutatkozik meg különösen meggyőzően. Az utolsó néhány év alatt a szocializmus és a népi demokrácia or. szágainak egész tábora sok tekintetben megszilárdult és megerősödött. Ezen évek folyamán kialakult a második világpiac, amely oly fejlett ipari országokat foglal magá. ban, valamint mezőgazdasági-ipari országokat is, amelyek a demokratikus táborhoz tartoznak. Ezen országok kölcsönös politikai kapcso. latai még szorosabb együttműködéssé és egyre jobban megszilárduló barátsággá fejlődtek. Mit jelent az »eröszak politikája*, amelyet az USA uralkodó körei és az angol.amerikai tömb országai folytatnak? Lényegében ez olyan bel- és külpolitika, amelyet az új háború előkészítésének érd3kében folytatnak. Semmi mást nem jelenthet. Ez a politika nem támaszkodhat a népek tartós támogatására. Az Egyesült Államok politikájától eltérően a Szovjetunió külpolitikája a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdítására irányul. A szovjet kormány politikája abból az alapvető álláspontból indul ki. hogy a nemzetközi kap. csolatokban nincsenek olyan vitás kérdések, amelyeket ne lehetnie megoldani békés úton. Ez a béke megszilárdításának politikája. Megfelel a nemzetek közötti baráti esrvüttmüködés érdekeinek és az egész világ népei békeszerető erőinek egyesítését szolgálja. A kapitalista tábor országai nagy részének hangadója a közelmúltban még az Amerikai Egyesült Államok és Anglia említett külpolitikai iránya volt. Az' »erőszak politikájának« folytatása elkerülhetetlenül a nemzetközi kapcsolatokban levő feszültség fokozódására yezetett. Ez Európában és Ázsiában is éreztette hatását A világ minden részén megnyilvánult és megnyilvánul. A Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kezdeményezése, amely tavaly a koreai háború befejezésére vezetett. jelentős változást hozott a nemzetközi helyzetben. A koreai fegyverszüneti egyezmény megkötése hozzájárult a nemzetközi kapcsolatokban levő feszültség enyhítéséhez, lehetővé tette, hogy a Szovjetunió kitűzze a nemzetközi kapcsolatokban levő . feszültség további enyhítésének kérdését. Az a tény, hogy összehívták a berlini értekezletet, már maga azt bizonyította, hogy a jelenlegi feltételek között vannak lehetőségek er. re. A berlini értekezlet összehívását a szovjet kormány és az USA, Anglia és Franciaország kormányai közötti hosszas diplomáciai levelezés előzte meg. A jegyzékcserének megvolt a maga jelentősége. Kedvezőbbé tette a berlini értekezlet összehívásának feltételeit. A három nyugati hatalom kor. mányai lényegében' azt javasolták, hogy az előkészületben levő értekezlet a német problémát és az osztrák szerződés kérdését érintő néhány kérdés megtárgyalására szorítkozzék. Igyekeztek kibújni más kérdések és a nemzetközi feszült ség enyhítése általános kérdésének megtárgyalása alól. A szovjet kormány javasolta, hogy hívják össze az öt nagyhatalom — Franciaország, Anglia, az USA, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság — külügyminiszterei, nek értekezletét a nemzetközi kapcsolatokban levő feszültség enyhítésére teendő intézkedések megtácgyalására, és hívják össze a négy nagyhatalom minisztereinek értekezletét a német kérdésnek és ebben Németország egysége megújítása és a békeázerzödés megkötése problémáinak megtárgyalására. A mult év végéig húzódó diplomáciai levelezés során nem sikerült teljes megegyezésre jutni, mivel az USA, Anglia és Franciaország ellenvetéseket tettek az öt nagyhatalom értekezletének a Kínai Népköztársaság részvéteiévei való összehívása ellen. A szovjet kormány akkor kijelentette, hogy ezt a kérdést Franciaország, Anglia, áz USA és a Szovjetunió képviselőinek berlini értekezlete elé terjeszti megtárgyalásra amiben már meg tudtak egyezni. A berlini értekezleten a következő napirendi pontokat lnditvá. nyoztuik: 1. A nemzetközi kapcsolatokban levő feszültség enyhítésére teendő intézkedések és Franciaország, Anglia, az USA, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külügyminiszterei értekezletének összehívása. 2. A német kérdés és az európai biztonság biztosításának feladatai. 3. Az osztrák államszerződés. Az értekezlet, noha bizonyos fenntartásokkal, elfogadta ezeket a napirendi pontokat. Nem szabad megfeledkeznünk ar. ről, hogyan készítették elő a nyugati országok közvéleményét a berlini értekezlet előtt. Ebben ig megmutatkozott az angol-amerikai külpolitika alapvető Iránya, amint már az előbb említettem. Az USA é3 Anglia kormánykörei a legutóbbi időben különféle Intézkedéseket tettek arra, hogy fokozzák a Szovjetunióra gyakorolt nyomást. Nemcsak e körök sajtója hanem az államférfiak is külön, féle kijelentésekkel állottak elő, hogy a Szovjetunióval folytatott tárgyalások nem vezetnek eredményre. és hogy a beirlini értekezlet elkerülhetetlen csődre van kárhoztatva. Noha a reakc'ós sajtó egészen az értekezlet egyenes meghiúsításával való fenyegetésig kü. lönféle módszereket alkalmazott, ennek ellenére nem tudta eltitkolni az USA, Anglia és Franciaország érdekeltségét a berlini értekezlet megtartásában. Ezen országok kormányai kellett, hogy tekintetbe vegyék a közvélemény demokratikus körei nyomásának fokozódását. Ezek a körök követelték, hogy a négy nagyhatalom képviselőinek értekezlet; vegye tekintetbe a nemzetek vágyát arra, hogy enyhüljön a nemzetközi kapcsolatokban levő feszültség. Ugyanezen irányban hat a nemzetek, főleg az ázs.ai népek nemzeti felszabadító mozgalmának növekedése. Az események fejlődése igazolta, hogy Franciaországnak, Angliának és az Egyesült Államoknak lényeges érdekük volt a berlini értekezlet összehívása. Mielőtt a berlini értekezleten elért megegyezésekről nyilatkoznék, foglalkoznom kell a Szovjetunió és a három nyugati ál am álláspontjainak a

z értekezleten megmutatkozott különbségével. IL Az értekezleten a német problémának szenteltük a legnagyobb figyelmet. Mint általában ismeretes, ez a háború befejezése után megoldatlanul maradt összes problémák közül a legfontosabb kérdés. A berlini értekezleten képviselői útján részt vett négy államra rendkívül nagy felelősség hárul e probléma helyes megoldásáért. Ez azt jelenti, hogy a német kérdés megoldásában tekintetbe kellene venniök a béke és az európai biztonság biztosításának a demokratikus Németország nemzeti érdekeivel összhangban álló érdekeit. E kérdés megtárgyalása teljes egészében megmutatta miben van egyrészt a Szovjetunió, másrészt pedig az USA. Anglia é

3 Franciaország közötti nézeteltérések lényege. Ez azonban egyáltalában nem jelenti azt, hogy Franciaország viszonya a német problémával szemben teljesen egyezik az USA és Anglia kormányköreinek e problémáival szemben fennálló viszonyával. A Szovjetunió azt az álláspontot foglalta és foglalja el, hogy a béke és az európai biztonság biztosításának feladatai mindenekelőtt megkövete.ik a német militarizmus felújításának megakadályozását. Ebből az következik, hogy nem volna szabad elodázni azokat az in. tézkedéseket, melyeknek végrehajtása Németország egységének demo. kratikus és békeszerető alapokon való megújításához szükséges. Ez az álláspont teljes összhangban áll azokkal a szerződésekkel, amelyeket a Hitler-ellenes koalíció országai — az USA, Anglia, a Szovjetunió és a később hozzájuk csatlakozott Franciaország, mind a háború idején, mind közvetlenül a háború befejezése után egymás között megkötöttek. Az USA, Anglia és Franciaország kormányai azonban fe'adták ezt az álláspontjukat és lábbal tiporják az annakidején általuk aláírt nagyon fontos nemzetközi szerződéseket. Ilymódon olyan úitra tértek, ame'lyel elősegítik a német militarizmus feltámasztását. Mivel ma egész Németországgal szemben nem tudnak így -eljárni, kitartóan készülnek Németország nyugati részeinek felfegyverzésére. E szándékukban a bonni Adenauer.kormányra támaszkodnak. Ha Franciaország, Anglia és az USA kormányai a Szovjetunió kor. mányához hasonlóan egyetértenének a német militarizmus felújításának megengedhetetlenségével, ez jelentő, sen megkönnyítené a többi vitás kérdések megoldását. Egyúttal azt jelentené, hogy a négy nagyhatalom kormányainak ebben az ügyben nem vo na szabad a német militaristák, ra és revansisztákra támaszkodniok, hanem a német nép igazi akaratát kifejező német demokratikus és békeszerető erőkre A berlini értekezlet Igazolta, hogy a német problémában is megmutatkozik az angol-amerikai tömbnek az a külpolitikai iránya, amely az „erőszak politikájának'' fo'ytatásában vagy a „békét erőszak alapján" po'itikának megvalósításában jut kifejezésre. Ezt bizonyítja a párizsi és bonni szerződés 1952. májusában történt aláírásának ténye is Ezek a szer. zödések rendkívül közel hozták a német militarizmus megújhodásának veszélyét. A párizsi szerződés szerint úgy. nevezett „európai védelmi, közösség, 'hek" kell alakulnia 50 évre, me y. nek zászlaja alatt Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, va" amint Nyugat-Németország fegyveres erőiből megalakul az „európai hadsereg". Ebből kiviláglik, hogy az összes európai államok közül, melyeknek száma körülbelül 30, 6 európai állam, köztük Nyugat-Németország ls azt a célt tűzték ki, hogy szükkörü és zárt katonai csoportosulást alakítanak, amely jogtalanul sajátítja ki az „európai" cégjelzést mert az európai államoknak négyötöde nincs benne képviselve. Ez a szerződés törvényesíti a nyugatnémet hadsereg (Wehrmacht) meg. újítását és bevonását az említett katonai csoportosulásba. Kezdetnek 12 nyugatnémet hadosztály a'akítását vették tervbe, azonban már most terveket állítottak fel e csapatok számának tovább; növe ésére. Nem véletlen, hogy már 25, sőt 60 nyugatnémet hadosztály felállításáról beszélnek. Ezzel kapcsolatban nem kerülheti el figyelmünket az a tény, hogy r. nyugatnémet parlament (szövetségi tanács) a napokban az érvényes alkotmány, nyal ellentétben olyan határozatot hozott, amely Nyugat-Németország, ban lehetővé teszi a 18.,életévüket betöltött férfiak hadkötelezettségének bevezetését. Ezzel azt az ér. deküket érvényesítik, hogy szabad kezet adjanak az Adenauer-kormánynak a hadsereg megteremtésére. A hat állam által aláírt párizsi szerződésen kívül ugyanekkor megkötötték a bonni szerződést, amelyet az Amerikai Egyesült Államok, Anglia Franciaország, valamint Nyugat-Németország írtak alá A bonni és párizsi szerződés kölcsönösen kiegészíti egymást. A bonni szerződés értelmében Nyugat-Németország terültén az USA, Anglia és Franciaország csapatai évtizedekre elhelyezkednek Ennek következtében Nyugat-Németország félig megszállt állammá válik. Az Adenauer-kormány is aláírta ezt a szerződést. Az Adenauerkormány ma a német militarizmus felújításához vezető út felszabadítására törekvő nyugatnémet revansiszták legfőbb támasza. (V. M. Molotov elvtárs nyilatkozatának befejező részét lapunk holnapi számában kö• zöljük-i )