Uj Szó, 1954. március (7. évfolyam, 52-78.szám)

1954-03-31 / 78. szám, szerda

1954. március 31 U J SZO 7 Népgazdaságunk további fejlődéséért és dolgozó népünk életszínvonalának emelésiért Beruházási Bank munkájában is helyte.en. formális és felületes. módszereket érvényesítenek, amelyek alig segítik elő a nemzetgazdaságunkban levo nagy tartalékok teitarását. Minden ökonomia, tanítja Marx Károly, végeredményben is az idő ökonómiája. A terme,ési é£ pénzügyi mutatóknak ezt a szoros összeíüggéset szem előtt kell tartani. Ezért a termelés gazdasagossa tételét főleg a termelésben végzett élő és holt munka megtakarítására kell irányítani, tehát a munkatermelékenység emeésere es az anyagmegtakantásra. Az egyet minisztériumok csupán azt követik figyelemmel, hogyan teljesítik feladataikat az egész ágazatok, de nem biztosítják, hogy mindenegyes üzem és minden egyes munkahely teljesítse feladatait és hogy azokat minden egyes terméknél es minden egyes költségvetési összegnél teljesítsék és ezért nem tárják fel az önköltségin csökkentésének tartalékait. Nem akadályozzák meg a nem termelési költségek, valamint a különféle segédüzemrészlegek és hasonlók költségeinek mértéken felüli megnövekedését sem, úgyhogy ezzel a munkások és technikusok erőfeszítéseivel elért jó eredményeket számos üzemünkben gyakran jelentős mértékben lerontják Eddig elégtelenül segít bennünket a korona ellenőrzése is, mert pénzbeli eredményeket nem vizsgálják eléggé szoros összefüggésben a teimeési viszonyokkal. A legfőbb és döntő kérdés az önköltségek csökkentése. Az önköltségek állandó csökkentése a szocialista ipar törvényszerűsége. A mi önköltségcsökkentés! tervünk nem meríti ki távolról sem az összes lehetőségeket és a minisztériumok többségében mégsem teljesítik kielégítően. A tüzelőanyag és energetikai minisztériumban valamint a kohászati és ércbányászati minisztériumban az önköltségek az 1953-as év negyedik negyedében még magasabbak is voltak, mint az 1952 év negyedik negyedében és magasan túlhaladták a tervezett színvonalat. Nagyon nem kielégítően teljesítette az önköltségek csökkentésének tervét az erdészeti és faipari minisztérium is. . Az önköltségek egyik fő összege az ar.yagfogyasztás Számos esetben meg megengedik az anyagnormák büntetlen túllépését, nem beszélve arról, hogy ezek a normák nem ritkán még lágyak vagy egyáltalán nincsenek megállapítva. Különösen megfontolandó az, hogy még számos eset van a nemgazdaságos gazdálkodásra a tüzelőanyag és a villanyenergiafogyasztásában. Vannak olvan üzemeink, ahol nem is ellenőrzik rendesen az energiafogyasztást az egyes munkafolyamatoknál és ezért nem is folytatnak konkrét harcot a megtakarításért. Vannak olyan üzemek, ahoi vannak anyagnormák, de ezeket csak statisztikailag figyelik, ámde ezek nem szolgálnak a munkaszervezés alapjául. Ennek következményeképpen nemcsan a termelés drágul meg, hanem nyersanyaghiány is beáll. Az anyagfogyasztást fokozzák a nagy anyagveszteségek a feloldogozásnál és a hulladék elégtelen kihasználása isNépgazdaságunknak továbbá igen nagy nehézségeket okoz, hogy a normán felüü készletek felszámolásában nem jutunk előre. Az a komoly veszély. amelyről ezzel kapcsolatban beszéljünk, tehát továbbra ls fennáll. Nem akadályozzák meg új, nor./ mán felüli készletek létrejöttét sem. Ezért újból figyelmeztetnünk kell mmden gazdasági szervet hogy a normán felüli készletek felszámolása és az új készletek létrejöttének megakadályozása elsőrangú kötelessé gük és az 1953. év december 1-i kormányhatározatban kitűzött feladatokat feltétlenül teljesíteni kell. Az önköltségek alakulására kedve. zőtlen hatással van a selejt okozta veszteségek nagymérvű emelkedése. A veszteségek túlnyomó része a gép iparra és a kohászatra esik. A selejt okozta veszteségek ilyen teljesen megengedhetetlen mérvű emelkedése csak azért következhetett be, mert ebben az irányban semmiféle intézkedéseket sem foganatosítottak és nem érvényes' k következetesen a kormány által jóváhagyott elveket a selejtgyártók személyes felelősségé, rôl. , Az önköltségek emelkedését nem ritkán az okozza, hogy túllépik a bérkeretet, egyenesen megsértve a végzett munka mennyisége é

s minősége szerinti bérezés elvét. Vannak olyan iparágaink, amelyekben nem tartják be azt az elvet, hogy a munka termelékenységének az átlagbéreknél gyorsabban kell emelkednie. Mint ismeretes, a kapitalisták a gyártási költségek csökkentését elsősorban bérleszállítások révén érik el. A szocialista iparban az önköltségek csökkentését azáltal biztosítjuk, hogy he. lyes arányba hozzuk a munkatermelékenység és a bér emelkedésétEzért nálunk, noha rendszeresen leszállítjuk az árakat, ez év januárban a munkások átlagbére 12%-kai volt magasabb 1953. januárjához és 20%. kai magasabb 1952. januárjához képest. Nem engedhetjük meg tehát, hogy túllépjék a tervbe vett bérala pokat, ami az egyes üzemekben még ma is előfordul. A béralapok túliépése közvetlenül megkárosítja a munkáscwztály érdekeit és komolyan ve. szélyezteti az árleszállítások poliflká. ját. Erre a veszélyre különösen azért kell felhívnunk a figyelmet, mert januárban az ipari minisztériumok rí. letékességében 0.8%-kai lépték túl viszonylagosan a béralapokat, ez a túllépés a gépgyártásban 3.3%-Os, a kohászatban 2 százalékos. Remélnünk kell, hogy sem a termelési ágak ügyeit irányító minisztériumok, sem pedig a pénzügyminisztérium a jövőben nem tűrnek meg efféle jelen, ségeket. ' Komoly hiány az is hogy nem ér vényesítjük helyesen a prémiumokat. A prémiumok fontos eszközt jelentenek annak érdekében, hogy jobb gazdasági-műszaki és pénzügyi mu. tatósaáimokat érjünk el, fokozzuk a termelést és a munka termelékenységét. Minisztériumaink kezében azon ban sajnos a prémiumok sok esetben nem váltak ilyen eszközzé és ezért igen gyakran csak a bérköltségeket növelik. Ez azért van így, mert a prémiumrendszerek bevezetésének hathatóságát nem követik rendszeresen, nem mutatnak rá az esetleges hibák, ra, vagy a prémiumokkal való visszaélésekre, é

a nem vetik össze az elért eredményeket a rájuk fordított költségekkel. Legyen az a szabály, hogy a prémiumok minden esetben kézzelfogható és ellenőr, zhető termelési vagy pénzügyi eredményekre vezes senek. A többi önköltségi tétel sorából csak röviden foglalkozom még a rezsiköltségekkel. Nem egyszer előfordul, hogy a bér. és anyagköltségeken elért megtakarításokat azáltal teszik semmivé, hogy magasan túllépik a nehezebben ellenőrizhető re zsjkölfcségeket. A rezsiköltségek fontos elemzésével a legtöbb esetben megállapíthatjuk, hogy jelentős lehetőségeink vannak megtakarításokra. Kedvezőtlenül alakulnak a segéd üzemek költségei és egyéb nem termelés-; kiadások. Sok esetben évröl évre emelkednek és elnyelik az elért akkumuláció jeletős részét- Minden szakaszon gondosan figyelni kell a termelést és a nemtermelési költsé gek kölcsönös arányát, biztosítani kell a nem termelést szolgáló kiadások arányosságát, amelyeket az Ipari termelés hozamából .kell fedezni. Az önköltségekre jelentős hatással van a beruházások jövedelmezősége. A közelmúltig a gazdasági szervek igen kevés figyelmet fordítottak arra, hogy az általuk javasolt ós végrehajtott beruházások valóban jövedelmezöek legyenek. A beruházási feladatok jóváhagyásánál és a beruházások ellenőrzésénél azonban még ma sem járnak el eléggé felelősségteljesen. Előfordul, hogy az új beruházások nem teszik olcsóbbá a gyártást, hanem ellenkezőleg megdrágítják. Végre el kell érnünk azt, hogy minden beruházás esetében gondo. san felülvizsgálják a jövedelmezőség kiszámítását és hogy így az új beruházások üzembehelyezése szabályszerűen biztosítsa az önköltségek további csökkentését. A vállalatok és iparágak gazda, sági eredményei azáltal is jelentő, sek, mert minden szempontból viszszatükrözödik bennük a vállalat munkája, megmutatják a jó és rossz jelenségek együttes eredőjét. A gazdaságosság fokozására irányuló törekvéseket tehát azokra a szakaszokra kell összpontosítanunk, amelyek lemaradnak és rontják, az egész eredményt. Ezt a törekvést rendkívül elősegíti a vállalatokon belüli gazdaságos számvetés rendszerének Chozraszcsot) bevezetése és az a körülmény, hogy minden dolgozót érdekeltté teszünk a vállalat pénzügyi eredményeiben. Az ügy ártalmára van, hogy a vállalaton belüli gazdaságos számvetés rendszerét, amely a szocialista munkaszervezés leghaladóbb mód. szere, mindez ideig nem terjesztettük el eléggé. El kell érnünk, hogy fejlett üzemeink példát mutassanak a vállalaton belüli gazdaságos számvetés rendszerének bevezetésében és ezzel biztosítanunk kell, hogy mmden munkahelyen, minden munkafolyamatnál harcoljanak az anyag megtakarításáért, a gépek jobb kihasználásáért, a munka termelékenységének fokozásáért, és hogy az elért eredményeket rendszeresen ellenőrizhessék is. Végül meg kell jegyezni, hogy a gazdaságosság fokozására irányuló törekvésünk csak akkor jár sikerrel, ha megszilárdul a pénzügyi fegyelem. Egyelőre nem egy olyan vállalat akad, amely nem utaHa át az állampénztárnak a tervbevett nyereségtételeket, az előirt forgalmi adót és nem teljesíti kötelezettségeit más vállalatokkal szemben. Az a vállalat, amely megsérti a pénzügyi fegyelmet, súlyosan vét az állam érdekei ellen. Az árleszállítások politikája, amelyet következetesen végrehajtunk, növeli a gazdaságosság rendszerének jelentőségét. Ezért elvárható, hogy az iparcikkek es élelmiszerek árainak harmadik leszállítáisa az állami és gazdasági szervek minden dolgozója számára hathatós ösztönzést jelent majd arra, hogy fokozott gonddal igyekezzenek csökkenteni az önköltségeket, teljesíteni és túlteljesíteni a tervbevett feladatokat, minden munkahelyen alkalmazni a szigorú gazdaságosság rendszerét. Az igy nyert tartalékok kiadós források lesznek a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának további emelésére. A gazdaságosság szigorú rendszerének bevezetését és a pénzügyi fegyelem megszilárdítását gazdaság

i életünk minden szakaszán nem biztosíthatja csupán gazdasági szerveink céltudatos törekvése. A gazdasági szervek nem biztosíthatják ezt a hosszú időre szóló feladatot, ha a párt- és szakszervezetek nem fordítanak rá fokozott figyelmet és nem harcolnak napról napra a tékozlás és a fegyelmezetlenség ellen. Ezért a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak az a feladata, hogy mindennapi figyelmet fordítson e feladatok teljesítésére, amelyek gazdaságunk további egészséges fejlődésének alapvető feltételei. Az árleszállítás következtében lényegesen nő az árukereslet és a kiskereskedelmi hálózatnak 5—6 milliárd értékű élelmiszerrel és iparcikkel többet szállítunk. Az árleszállítás fokozza tovább a fogyasztók igényeit, az áruk minősége, csomagolása és az űj árufajták iránt. Ezzel kapcsolatban ismét foglalkoznunk kell a közszükségleti cikkek gyártásával ős a ke. reskedelem munkájával, mivel nem elégíthet kí bennünket a közszükségleti cikkek termelése fejlődésének a minőség megjavítására, az új árufajták piacra juttatásának és az áru csomagolásának eddigi fejlődési irama. A Központi Bizottság tavaly januárban és szeptemberben megtartott ülésein elvi irányvonalakat tűzött ki az e szakaszokon végzendő munkáfioz. Azóta már elértünk bizonyos eredményeket. Sok üzemünk jobb minőségű árut szállít piacra, gazdagabb választékban. Vannak azonban olyan üzemek, söt egész iparágak, ahol továbbra is meg nem engedhető módon lenézően kezelik a közszükségleti cikkek termelését. Az ipari termelés fejlődése min den lehetőséget megad arra, hogy teljes mértékben kielégítsük a lakosság szükségleteit mindenfajta iparcikkek szempontjából. Ennek ellenére továbbra is áruhiányt tapasztalhatunk, nevezetesen a villamostechnikai és fémáruk szakaszán, mivel a gépipari minisztérium nem fordít elég figyelmet az űj árufajták fejlesztésére, jóminőségü előállítására és a termelés fokozá, sára. Noha a kohászati és gépiparnak nagy a termelési kapacitása, nem fedezte--lakosságunk szükségleteit gazdasági eszközökben, ipari szerszámokban és hengerelt vasanyagban. E termékek elégtelensége és gyakran rossz minősége nehézsége, ket okoz mezőgazdasági, szövetkezeti és kisipari termelésünknek. Az élelmiszerek termelésében bizonyos eredményeket értünk ugyan el, de ezen a téren ls gondoskodnunk kell üj árufajták bevezetéséről és a minőség megjavításáról, ami elsősorban a kenyér, sütemények, hús- és haltermékek és konzervek, sajtok és tejtermékek ter. melésére vonatkozik. — Már beszéltem arról, mik az okai a hússal és hústermékekkei való ellátásban tapasztalható hiányoknak. Meg kell azonban mondani, hogy a húsfogyasztás nem valami alacsony, hanem ellenkezőleg, egyre növekszik. 1954 első negyedében a húsfogyasztás 1953 megtelelő időszakához képest 10 százalékkal, 1952 első évnegyedéhez képest 18 százalékkal nagyobb. A közellátás, ban fellépő hiányok oka többek között az is, hogy nem eléggé rugalmas az áru pótlása és elosztása az egyes kerületekbe, fontos városokba és egyéb helységekbe; ezen a téren azonnal gondoskodnunk kell a hiányok kiküszüböléséről. Az a véleményünk, hogy a közszükségleti cikkek gyártása és a lakosság ellátása megjavításának egyik alapvető feltétele, hogy kihasználjuk a termelési és kereskedelmi dolgozók kezdeményezéseit és javaslatait. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a termelés tervezésének jelenlegi egészségtelen rendszerű centralizálása, valamint a közszükségleti cikkek szerződéskötéseinek egészségtelen központosítása ezt a kezdeményezést nemhogy kihasználná, hanem ellenkezőleg, megbénítja. Tekintettel a fokozott igényekre, az 1954. évi tervben is intézkedéseket kell majd végrehajtanunk és már ma ki kell tüzntink a feladatokat, ameyek az 1955. évre is biztosítják a közszükségleti cikkek áruböségét. Ugyanakkor nagyobb figyelmet kel] fordítanunk arra is, hogy üzemeink gyártási berendezéseit megfelelően kihasználjuk, hogy határozottan olyan minőségű és választékú áruk gyártását vegyük tervbe, amilyenekre fogyasztóinknak szüksége van. Ezen a téren fontos feladat hárul a belkereskedelmi minisztériumra. A szocialista kereskedelem mai színvonalán csak akkor teljesítheti feladatát, ha jól megszervezi a piackutatást, ha ismeri a fogyasztók szükségleteit és kívánságait, ha szakképzett áruismeröi vannak és ha idejében felhívhatja az ipar figyelmét a keresett fajtájú és választékú közszükségleti cikkek gyártására. Ezért lényegesen fokoznunk kell a kiskereskedelmi há. lózat elárusítóinak szakképzettségét és gondoskodnunk kell a szocialista kereskedelem kiválóan képzett szervezőinek neveléséről, akik jól és megbízhatóan szervezhetik majd meg a termelésből a fogyasztóhoz irányuló óriási és egyre növekvö áruforgalmat, akik hathatósan védelmezni fogják a fogyasztók érdekeit, ugyanakkor szem előtt tartva a termelés érdekeit és segít, ségére lesznek az üzemeknek a közszükségleti cikkek mintáinak, színeinek és csomagolásának kiválasztásában. Feladataink sikeres teljesítésében nagy jelentősége van a külkereskedelem jó munkájának is. A párt mindezldeig nem lehet elégedett a külkereskedelem munkájával, amely sem a kivitelnél, sem a behozatalnál nem tanúsít megfelelő felkészültséget és tettrekészséget. A külkereskedelem révén cseréljük ki azokat az árucikkeinket, amelyekből fölöslegünk van, olyan árukért, amelyeket üzemeink és mezőgazdaságunk nem termelnek elegendő mennyiségben. Ezért a külkereskedelem jó munkája a kibővített szo. cialista termelés fontos előfeltétele. E feladat sikeres teljesítéséhez azonban nem elegendő a külkereskedelem jó munkája; ipari üzemeinknek is sokkal nagyobb gondot kell fordít aniok az exportszállításokra, hogy ismerjék a külföldi piac igényeit és minél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a kiviteli feladatok sikeres teljesítéséhez. Elvtársak! A javasolt árleszállítással kapcso.atban mindenekelőtt azokkal a szakaszokkal kellett foglalkoznunk, amelyek közvetlenül befolyásolják e fontos intézkedés végrehajtását. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a javasolt méretű árleszá-lítás nép. gazdaságunk fejlesztésének teiv^n alapul és föltételezi azt, hogy nemzeti jövedelmünk elérje a tervezett összeget. Ezért fontos, hogy népgazdaságunk minden szakaszán teljesítsük a termelési tervet. Bebizonyosodott, hogy egyes gazdasági ágak, nevezetesen köz.ekedésünk és tüzelőanyagtermelésünk nem készült fel a téli munkára é3 nem küzdötte le megfelelően a fagyok okozta nehézségeket. Nehézségek léptek fe] a szénellátásban, amelyek átmenetileg zavarokat okoztak egyes üzemekben. A szénhiányt azonban leküzdöttük. rr.árciusoan mégis nem te jesitik egyes fontos szakaszokon a tervet. A terv nemteljesítésének okairól semmi újat nem mondhatunk. Ugyanazokról az okokró. van szó, amelyekkel már gyakran foglalkozott a Központi Bizottság. Ezek az okok a rossz vezetésben, a tettrekész cselekvőképesség hiányában, a szerr.éiyes felelősség elvének elégtelen alka mazásában, az egyes minisztériumok egyáltalában ki nem elégítő együttműködésben rejlenek. A lemaradóit iparágak dolgozói előtt az a haladékta'an feladat áll, hogy be- ~ hc-zzák az elmulasztottakat és biztosítsák a terv egyenletes teljesítésé* Elvtársak! < Egész pártunk előtt az a feladat áil, hogy jobban, hathatósabban, céltudatosabban és kézzé, fogna tobban szervezzük meg dolgozó népünk országépitó törekvéseit és igy biztosítsuk azoknak a sürgős ieladateknak a teljesítését, amelyekkel Kozponti Bizottságunk mai ülésén foglalkozik. Teljesítésükhöz és valóiaváitásukhoz minden feltételünk megvan, ha a párt funkcionáriusai ós aktivistáink nagy serege alaposan megérti, miről is van most szó. mit is kíván tőlük a párt és ha mindegyikük munkaszakaszán teljesíti köte.ességeit a párt és a dogozo nép iránt. A gazdasági feladatok biztosításában nagy rcszük van a pártszervezete*, ne* és szerveKnek. h.ze

n a térén azonban meg sokKal jobLan meg kell javítanunk párur.unkankat, amint azt paitszabáiyzatunk megkívánja. A pártszei vezetek, pártszervek és a pártapparátus dolgozói érezzenek felelősseget a gazaasági te adatuk teijesiteseért és aneiKUI, hogy helyettesítenek a gazaasugi szerveket, figyelmeztessek Oft.et gazdásági életünk hiányosságaira es segítsenek e hiányok kikuszuiiole. seben. M:ndez:deig azonba

(

r éppen ezt csak nagyon ritkán teszi*. Ha. iszerveink és szervezeteink gvak an vagy helyettesítik a gazdasági' szerveket, vagy semm, beveszik a gazdasági feladatokat. Az elvtársak átják a sok hiányt, tékoz ást. asaz tr.unkaszei'vezest. stb., de nem veszik figyelembe. Fel kell hivi.j ezekre hiányosságokra a figyelmet, o^sze Keli ülni a vezető ga/daság, do gozÓKka, és a kerületi vagy já.as páltbizottság irodájában, az alapszervezetek bizottsági ülésein meg kell vitatni velük a hibák megszüntetésére szolgáló intézkedéseket. Mozgósítani kel] az egész tagságot és az üzem minden do gozóját azoknak az intézkedéseknek a végrehajtására, amelyeket a gazdasági szervek határoznak el a gazdasági fnlidatok biztosítására, a megállapított hiányok kiküszöbölésére. Amennyiben a pártszervezetek és szerveik igy támogatják gazdasági szerveinket, úgy iparunk, mezőgazdaságunk, kozJekedésügyünk és kereskedei- '• műnk t'ele'ős dolgozóinak munkája sikeresebb lesž és jobba

n teljesítik majd azokat a nagy fe'adatokat, amelyeket gazdaságunk további fejlődese állít e'énk. * Az évzáró taggyűlések és járási konferenciák lefolyása az egész köztársaságban azt bizonyítja, hogy (Folytatás a 6. oldalon.)