Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-14 / 39. szám, vasárnap

1954. február 14. W! 3 A négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete Az értekezlet február 12-i ülése Pénteken, február 12-én a volt szövetségi ellenőrző tanács berlini épületében a négy nagyhatalom kül­ügyminiszterei további ülést tartot­tak. A napirenden a 3. pont — az osztrák államszerződés kérdése sze­repelt. Az ülesen Bidault francia külügyminiszter elnökölt. A küldöt­tek először megegyeztek abban, hogy a tárgyalásra meg kell hívni az osztrák küldöttséget, L. Figl osztrák külügyminiszter vezetésével. Ezután az ülésterembe lépett az osztrák küldöttség. Bidault elnök L. Figl-nek adta át a szót, aki küldött. sége nevében nyilatkozott. Hangsú­lyozta, hogy teljesen jogos, h'ogy Ausztria részt vegye n a szerződés végső megfogalmazásában és azt az óhaját fejezte ki, hogy az egész osztrák küldöttség részt vehessen az Ausztriáról szóló tárgyalásokon. Továbbá megemlékezett a négy nagyhatalom Ausztriáról szóló elő­ző megegyezéseiről és ezzel kap­csolatban tolmácsolta kormányának állásfoglalását. Kijelentette, hogy Ausztria kész elfogadni olyan állam­szerződési javaslatot, amely bizto­sítja Ausztria függetlenségét, sza­badságát és állami önállóságát. Figl után A. Eden szólalt fel, aki javasolta, hogy azonnal kezdjék meg az osztrák államszerződés meg­tárgyalását. Továbbá rámutatott, hogy a négy nagyhatalom képviselői ezen az értekezleten dolgozzák ki az államszerződést és keressenek közös megoldást az osztrák állam­szerződés eddig határozatlan pont­jaira. Bidault ezután a szovjet külügy­miniszternek adta meg a szót. V. M. Molotov beszéde az osztrák szerződésről A szovjet kormány nagyon fon­tosnak tartja az osztrák kérdés halaszthatatlan megoldását. Az osztrák államszerződésnek a négy hatalom előzetes egyezményei alapján való megkötése a szabad és független osztrák állam felújításá­hoz vezet. Az osztrák kérdés ilyen megoldása megfelel az európai bé­ke megszilárdításának és egyben összhangban áll azokkal a felada­tokkal, amelyek : az osztrák nép nemzeti jogainak biztosításával függnek össze. A szovjet kormány nem tartja normális állapotnak azt, hogy hét év óta folynak a tárgyalások az osztrák államszerződés megkötésé­ről és mindezideig nem jött létre megegyezés. Amint ismeretes, több mint két évre volt szükség, hogy 1949-ben az osztrák államszerződésnek cikke­lyeiben megegyezzenek a volt né­met követeléseket illetőleg, jóllehet a szerződés-tervezet megállapításai ebben a kérdésben teljesen meg. egyeztek a potsdami értekezleten már elfogadott határozatokkal, va­lamint az Ausztriát érintő politikai és gazdasági kérdésekkel kapcsola­tos egyéb négyoldalú megegyezések­kel. 1949-ben az osztrák államszerző­dés tervezetét illetőleg a Szovjetunió, Franciaország, Anglia és az USA néhány cikkely kivételével lénye­gében megegyezett. Az osztrák államszerződés előké­szítésének befejezése elé nagy aka­dályt gördített az USA, Anglia és Franciaország képviselői azon szán­dékának hiánya, hogy megtárgyal, ják Sz Ausztria jövő függetlenségé­nek és szabadságának sorsával szo­rosan összefüggő kérdést. A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy az USA és Anglia tel­jesítsék kötelezettségeiket az Olasz­országgal kötött békeszerződés alap. ján a Szabad Trieszt Területét ille­tőleg. A szovjet kormány megengedhe­tetlennek tartotta és tartja, hogy az USA és Angüa ezen a téren nem teljesítették kötelezettségeiket és a trieszti teriiletet a valóságban an­gol-amerikai támaszponttá változ­tatták. Tekintette] erre a helyzetre, tel­jesen természetes, hogy a szoyjet kormány arra törekedik, hogy Ausztriában ne történjék meg ugyanez a helyzet és ezért nem ke­rülhetjük meg a Szabad -Trieszt Terület kérdését! Az utóbbi két évet — az 1952 -eg és 1953 as éveket úgyszólván tel­jesen elfecsérelték az osztrák szer­ződés megkötése útjában álló to­vábbi akadályok elhárításának meg^­tárgyalásával. 1952. márciusában az USA, Ang lia és Franciaország kormányai váratlanul előterjesztették az úgy nevezett ..röviditett szerződés'" ja­vaslatát, amelyet külön, a Szovjet­unió részvétele nélkül dolgoztak ki. Nyi'vánvalóan megnyilvánult az a szokás, hogy külön akciókhoz fo­lyamodjanak, ami az utóbbi időben gyakran előfordul. Váratlan volt, hogy az osztrák kormány is tevékenyen támogatta ezt az új javaslatot, amely ellen­tétben áll a négy nagyhatalom elő­zőleg megegyezett határozataival, va 1 amint Ausztria előző álláspontjá. val is. • Tehát az osztrák kormány sem mentesülhet a felelősség alól az ál­lamszerződés kérdésének megoldá. sában keletkezett legutóbbi késede­lem miatt. Amint ismeretes, a „rövidített szerződés" javaslata a Szovjetunió számára teljesen elfogadhatatlan volt. Figyelmen kívül hagyták eb­ben a javaslatban elsősorban az osztrák nép demokratikus jogainak kérdését, jóllehet az államszerződés tervezete teljesen világos rendelke­zéseket tartalmaz erre, amelyekben a négy nagyhatalom megegyezett. Másodszor, ezekkel a javaslatok kai durván megsértették a Szovjet­unió jogait, amelyeket a potsdami egyezményekben elismertek és ame­lyet az USA és Anglia, és később Franciaország is aláírt. Majdnem két év telt el azóta, hogy az USA, Anglia és Franciaor­szág kormányai ezt a szerencsétlen gondoľatot felvetették a „rövidített szerződés" tervezetével, amelyet kü­lön készítettek elő. Most végre a három hatalom kormányai vissza­vonultak a „rövidített szerződés" tervezetének megtárgyalásától. Ezért a szovjet kormány lehetsé­gesnek és szükségesnek tartja, hogy minden téren törekedjenek az állam­szerződés gyors megkötésére. Hogyan fest ez a kérdés ma? A szovjet kormány úgy véli, hegy ma megvan a lehetőség Auszt­riának, mint szuverén, független és demokratikus államnak felújítására, amely mentesülne a négy hatalom ellenőrzésétől és felszámolnák mind­azokat a szerveket, amelyek Auszt­ria megszállásával függenek össze. Az utóbbi évek eseményei meg­mutatták, hogy ebben a szerződés­ben különös figyelmet kell szentel­ni Ausztriának mint független ál­lamnak demokratikus és békeszere­tő fejlődésére. Ezért az osztrák szerződésbe be kell venni azt a cik­kelyt. hogy megengedhetetlen Auszt. riát bármely koalícióba vagy ka­tonai tömörülésbe belevonni, amely bármely olyan állam ellen irányul, amely fegyveres erőivel részt vett a hitleri agresszió, visszaverésében és Ausztria felszabadításában, va­lamint nem engedhető Ausztria te­rületén idegen katonai támaszpon­tókat létesíteni. A szovjet kormánynak ez a ja­vaslata megfelel Ausztria nemzeti függetlensége és biztonsága bizto­sítása érdekeinek. E cikkely továb­bá biztosítja, hogy nem engedélye­zik Ausztria emberi és anyagforrá­sait idegen államok érdekében fel­használni. Ez azt jelenti, hogy a szabad, független éfe békeszerető Ausztria fontos stabilizációs ténye­zővé válik Európa középpontjában, ami lényeges hozzájárulást fog je­lenteni az európai biztonság meg­szilárdítása szempontjából. Továbbá érinteni kell néhány konkrét körülményt. A szovjet kormány nem hagy­hatja figyelmen kívül azt, hogy a három nyugati hatalom nem siet a német békeszerződés megkötésével, amely biztosítaná egész Németor­szág demokratikus és békeszerető fejlődését. Nem lehet figyelmen kí­vül hagyni azt, hogy Nyugat-Né­metországban terveket szőnek a mi­litarizmus felújítására, főleg az „európai védelmi közösségről" szóló párizsi szerződéssel. kapcsolatban. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a német militarizmus amikor az utóbbi évtizedekben agressziót követett el Európában, azzal kezdte, hogy Ausztriát ilyen, vagy amolyan módon más nemzetek ellen irányuló katonai tömbökbe sodorta be. Ennek az volt a követ­kezménye, hogy Ausztria ember és anyagforrásait a német militariz­mus agresszív céljaira használták fel. Mindez megköveteli, hogy eléggé hatásos intézkedéseket tegyünk, amelyek megakadályozzák Ausztria Nyugat-Németország részéről tör­ténő „Anschlussára" irányuló új kí­sérleteit és hogy valóban biztosítva legyen egy demokratikus Ausztria függetlensége, területének egésze és határainak érinthetetlensége. Az osztrák államszerződés kidol­gozott javaslatában ennek a kö­rülménynek már figyelmet szentel­tek. így a javaslat 3. cikkelye azt mondja: „A szövetséges és szövetkezett hatalmak -a német békeszerződésbe olyan intézkedéseket soroznak be, amelyek biztosítják, hogy • Németor­szág elismeri Ausztria szuverenitá­sát, függetlenségét és lemond Auszt­ria és az osztrák területtel szem ben bármilyen területi és politikai igényekről." A megtárgyalt szerződéstervezet­ben - külön cikkely foglalkozik az ..Anschluss" tilalmával. Erről pél­dául a 4. cikkely 1. pontja azt mondja: '„A szövetséges és szövetkezett hatalmak kijelentik, hogy tiltva van Ausztria, és Németország poli­tikai vagy gazdasági szövetsége. Ausztria e kérdésben teljesen elis­meri felelősségét és nem lép sem­milyen formában sem politikai, vagy gazdasági szövetkezetbe Németor­szággal." ' Végezetül az államszerződés ter­vezet 27. c kkeiye Ausztria felada­tává teszi, hogy együtt dolgozzon a szövetséges és szövetkezett ha­talmakkal abban, hogy Németország ne tehessen német területen kívül semilyen intézkedést fegyverzete megújítása céljából. A fentemlített cikkelyek fontos­sága különösen világosan kiemelke­dik azon tények megvilágításában, amelyek arról tanúskodnak, hogy Ausztria reális veszélyeztetése ala­kul ki a Nyugat-Németországban felújuló militarizmus részéről. Fel kell hívni a figyelmet a nyugatné­met kormányhoz közelálló sajtószer­vek kijelentéseire, amelyek ebben az időben azt a hírhedt gondolatot hirdetik, hogy Ausztria önálló fenn­állása lehetetlen és szükséges, hogy Nyugat-Németország alá rendeljék. Ugyanígy hangzanak Nyugat-Né­metország hivatalos képviselőinek beszédei is. A nyugatnémet mono­póliumok már megvalósítottak né­hány gyakorlati intézkedést, hogy Ausztriát fokozatosan gazdaságilag alárendeljék. Az Ausztria újabb „Ansahlussára" irányuló terveket, amelyeket a nyu­gatnémet militaristák és revansisz­ták kovácsolnak, az osztrák uralko­dó körök néhány képviselője is tá­mogatja. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, főleg arra való tekintettel, hogy az USA, Anglia és Franciaor­szág kormányai újból és újból el­halasztják a német békeszerződés kérdését, amely biztosítaná a né­met állam egységének felújítá­sát, valamint demokratikus és békeszerető fejlődését. A né­met békeszerződés megkötése, amely kizárná a német militarizmus felújításának lehetőségét, Ausztria önálló tés független állami fennállá­sának legmegbízhatóbb biztosítéka lenne Sajnálatos azonban, hogy a né­met békeszerződés kidolgozására és megkötésére tett szovjet javas­latot az USA. Anglia és Franciaor­szág képviselői nem fogadták el és a német békeszerződés kérdése mindmáig megoldatlan maradt." A bekövetkezett helyzetben a négy nagyhatalom — az USA, Anglia, Franciaország és a Szovjet­unió — az európai béke megszilár­dítása érdekében kötelesek az osz­trák kérdés megoldásánál olyan in­tézkedéseket tenni, amelyek meg­akadályoznák Nyugat-Németország­nak Ausztria „Anschlussára" irá­nyuló kísérleteit és biztosítanák Ausztria függetlenségét. A szovjet kormány azon a néze­ten van, hogy ezek az intézkedé­sek szükségtelenekké és feleslege­sekké válnak, mihelyt megkötik a békeszerződést Németországgal. A német békeszerződés gyors megkötésére tett szovjet javaslatok éppen ezt a célt tartják szem előtt. A német békeszerződés kérdésének ilyen megoldása mind az osztrá'­náp, mind pedig a többi európai nemzet érdeke. Ma meghallgattuk Figl úrnak, Ausztria külügyminiszterének be­szédét. A szovjet küldöttség, amikor javaslatot terjesztett elő, hogy az értekezlet napirendjére vegyék fel az osztrák államszerződés kérdését, szükségesnek tartotta, hogy e kér­dés megtárgyalásánál hallgassák meg az osztrák küldöttséget. Értekezletünkön üdvözöljük Auszt­ria képviselőjét. Szükséges' volt, hogy ezen az értekezleten az osz­: trák kormánynak lehetőséget ad­! junk álláspontjának megvilágításá­i-ra. ! A német kérdés megtárgyalásánál megfosztottak bennünket annak le­hetőségétől, hógy meghallgassuk a német nép, Kelet, és Nyugat-Né­metország képviselőit. Sajnálnunk kell azt, hogy a három nyugati ha­talom miniszterei elutasították azt a javaslatot, hogy erre az értekez­letre meghívják Németország képvi­löit. Figl úr az osztrák kormány nevé­ben annak az óhajának adott kife­jezést, hogy a 35. cikkely által meg­állapított összeg kifizetését a volt német követelésekért, amelyeket a szerződés alapján a Szovjetunió Ausztriának ad át, nem dollárban, hanem osztrák áruszállításokban va­lósítsák meg. A szovjet kormány kész eleget tenni ennek a kérésnek. Az osztrák kormánynak ezen kérésére való te­kintettel a szovjet kormány bele­egyezik abba, hogy Ausztria a 35. cikkelyben megállapított összeget a Szovjetuniónak nem dollárban, ha­nem áruküldeményben fizesse meg. Ami a £5. cikkelyt érintő többi megjegyzéseket illeti, tekintetbe kell vermi, hogy e kérdések újabb meg­tárgyalása nem jelentene mást, mint újabb komplikációkat és ké­sedelmet az osztrák államszerződés kérdésének megoldásában Emlékeztettek itt bennünket azokra az áldozatokra, amelyeket Ausztria a háború alatt és a há­ború után hozott. Nem szabad azon­ban megfeledkezni arról, hogy a hitleri hadseregbe besorolt osztrák katonaság óriási károkat okozott a Szovjetuniónak, és nemcsak a Szov­jetuniónak, éppen ezért az Ausztriá­ról szóló 1943. november 1-i ismert moszkvai deklaráció azt mondja, hogy Ausztria felelős a háborúban a hitleri Németország oldalán való részvételért. Ennek ellenére Ausztriára nem rónak és nem róttak semilyen kár­térítési kötelezettséget az általa okozott károk még egy részéért sem. A megtárgyalt osztrák szerződés 35. cikkelye csupán az ausztriai volt német követelésekre vonatko­zik, amelyek nem képezik Ausztria tulajdonát, amelyek azonban a szer. ::ödés által megállapított határidő . letelte után osztrák tulajdonba mennek át. A Szovjetunió javaslatai azokon a téziseken alapulnak, amelyeket itt kifejtettem, amelyeket az érte­kezleten való megtárgyalás céljá­ból terjesztek elő. E javaslatok a következők: A független és demokratikus Ausztria felújításáról , szóló államszerződés megkötéséről A Szovjetunió, Franciaország, An. glia és az USA kormányai elisme­rik, hogy az európai béke megszi­lárdításának érdekei és az osztrák nép nemzeti jogai, biztosításának szükségessége megköveteli a sza­bad és független Ausztria lehető leggyorsabb felújítását, és hogy az osztrák kérdés megoldásának meg kell felelnie a négy nagyhatalom kö­zötti egyezményeknek. Ennek alapján a négyhatalom kormányai megegyeztek: 1. a külügyminiszterhelyettesek feladatává teszik, hogy három hó. napon belül előkészítsék „a függet­len és demokratikus Ausztria fel­újítására szóló államszerződés" vég­leges szövegét, a következő utasí­tások szerint igazodva: a) befejezni az osztrák államszer­ződés tervezetének előkészítését, amelynek lényegében 1949-ben a négy hatalom megegyezett. Esze­rint Ausztriát szuverén, független és demokratikus államként felújít­ják, mentesitik a négy hatalom el­lenőrzésétől, és az eddigi ellenőrzési gépezettői — az ausztriai szövet, séges bizottságot és annak szerveit megszüntetik és Ausztria megszál­lásának véget vetnek. b) az osztrák államszerződés szö­vegébe a következő utólagos cik­kelyt besorolni: „Ausztria kötelezi magát, hogy nem lép semilyen koalícióba vagy katonai tömörülésbe, amely azon hatalmak 'bármelyike ellen irányul, amelyek fegyveres erőikkel részt vettek a Németország elleni hábo­rúban és Ausztria felszabadításá­ban. Ausztria úgyszintén kötelezi ma. gát, hogy területén nem enged ide­gen katonai támaszpontokat építe­ni és nem engedi, hogy Ausztriában külföldi katonai oktatókat és szak­értőket alkalmazzanak." Az USA, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió kormányai saját ré­szükről kötelezik magukat e cik­kely intézkedésének betartására. c) tudomásul veszik a Szovjetunió kormányának azt a bejelentését, hogy -- osztrák kormány kérésének eleget tíve beleegyezései nyilvánít, ja, hogy Ausztria áruszállítmányok­kal fedezze az államszerződésterve­zet 35. cikke'ye alapján a Szovjet­uniónak ítélt összeget, a volt né­met követelésekért. 2. Hogy az új „Anschlussra"' irá­nyuló kísérleteket megakadályozzák, a német békeszerződés megkötéséig elhalasztani Ausztria egyes öveze­teinek területein elhelyezett négy­hatalmi alakulatok visszavonását. Bécsből az összes idegen csapato­kat visszavonni" a szövetséges ellen­őrző bizottság megszüntetésével egyidejűleg. A négy nagyhatalomnak ideigle­nesen meghagyott csapatai Auszt­triában nem lesznek megszállási csapatok és nem fognak megszál­lási funkciót teljesíten-; és nem avatkoznak az osztrák közigazgatás és az ország közéleti, politikai éle­tének ügyeibe. E csapatok jogi helyzetét külön megegyezés határozza meg, amelyet a négy hatalomnak Ausztria rész­vételével kell kido'gozn.a és amely az osztrák államszerződés érvénybe­lépésével egyidejűleg lép érvénybe. 3. A külügymin-szterhelyettesek fel­adatává tenni hogy Trieszt kérdé­sét megtárgyalják a Szovjetunió ja­vaslatainak alapján, hogy Trieszt vá­rosát és a hozzátartozó területeket ne használják katonai támaszpontú 1. Az osztrák szerződés kérdésének a Szov­jetunió javaslata alapján való meg­oldása alapfontosságú volna a nem­zetközi feszültség enyhítésére. V. M. Molotov beszéde után J. F. Dulles és G Bidault szóla'tak fel. Az USA át'amtitkára azt mondotta, hogy először államszerződést kell kötni Ausztriával és „azután követ­kezhetnek a nagyobb ügyek." G. Bi­dault éppúgy, mint Dulles is. meg­kerü'ték a szovjet javaslat lényegét. Ezután szünetet tartottak, majd az ülés az osztrák küldöttség nélkül folytatta tárgya'ása.t, V. M. Molotov tolmácsolta a szovjet kü'döttség azon nézetét, hogy az osztrák küldöttség az Ausztriáról szóló összes tárgya á­sokon bármi'yen kizárás nélkül részt vehet. Ezze! a javas'atta Dul­les is egyetértett, amit Bidault az osztrák kérdés megtárgyalása kezde­tén jó jelnek nevezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom