Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-07 / 33. szám, vasárnap

ifjsao 1954. február 7 A négy nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete A külügyminiszterek február 5-i pénteki ülésén V. M. Molotov el­nökölt. Az ülés a második napirendi pont­rtl — »A német kérdés és az eu­rópai biztonság biztosításának fel­adataidról tárgyalt. Amint ismeretes, V. M. Molotov a csütörtöki ülésen megvilágította a szovjet küldöttség álláspontját azzal a kérdéssel kapcsolatban, mi­lyen úton lehet elérni Németország egyesítését, és javaslatokat terjesz tett elő az ideiglenes össznémet kormány megalakítására é g a sza­bad össznémet választások megva­lósítására. J. Dulles, aki a pénteki ülésen elsőnek szólalt fel, kijelentette, hogy elolvasta V. M. Molotov be­szédének szövegét és megvizsgálta azokat a javaslatokat, amelyeket Molotov terjesztett elő, azonban »nem tudta elérni e dokumentumok bíztató magyarázatát«. Amint ismeretes, Molotov csütör­töki beszédében rámutatott arra, hogy Eden terve, amelyet a két másik nyugati hatalom miniszte­rei támogatnak, bizalmatlansággal van áthatva a német demokratikus erőkkel szemben és nem biztosít hatja a valóban szabad és demo­kratikus választásokat Németor­szágban, mert e terv alapján a választásokat idegen államok ellen­őrzése alatt és a nagy monopóliu­mok ellenőrzése és a fasiszta, mi­litarista és egyéb demokrataellenes szervezeteknek a választókra gya­korolt politikaj nyomása mellett valósítanák meg. Ezzel szemben a szovjet javaslat, ahogy V. M. Mo­lotov rámutatott, utat nyit Német­országnak mint békeszerető demo­kratikus államnak egyesítéséhez és valóban szabad választások megva­lósítását követeli, amelyéket maguk a németek demokratikus szerveze­tei rendeznének. Az össznémet szabad választá sok megvalósítására tett javaslat­tal kapcsolatban, amelyet a szov­jet küldöttség terjesztett elő, Dul­les kijelentette, hogy ez a javaslat nem fogadható el, mert nem bizto­sítja a német nép demokratikus jo­gaínak megőrzését. Dulles ezen ál lításániak védelmére egyetlen érvet sem hazofct fel. A Német De mokratikus Köztársaság ellen dur. va támadásokat intézett és meg­kísérelte e köztársaság rendszerét nem demokratikus rendszernek be­állítani Mindaz, amit ezzel kapcso latbaii Dulles mondott, csak az amerikai propaganda régi. régen megcáfolt állításainak ismétlése volt. Dulles hasonló vítatkozási mód­szerhez folyamodott, hogy a dolgot úgy állítsa be, mintha Nyugat-Né­metország és az NDK között nem létesíthetnének kapcsolatokat egy ideiglene s össznémet kormány lét­rehozása céljából. Dulles kijelentette, hogy a bonni kormány nem ért egyet a szovjet javaslattal és hozzátette, hogy a három nyugati hatalom sohasem fogja a bojmi kormánynak azt ta nácsolni, hogy ezt a javaslatot el­fogadja. Saját tételeibő] kiindulva, amelyek ellenkeznek a dolgok va­lódi állásával, Dulles kijelentette, hogy a szovjet javaslatok célja sze­rinte — a németországi választások lehetetlenné tétele. Figyelemre méltó az, hogy Dul­les elhallgatta az USA állásfogla­lását a szovjet küldöttség javasla­tával kapcsolatban, amely javaslat szerint még a választások előtt hívják vissza az USA, Anglia és Franciaország megszálló csapatait Nyugat-Németországból éa a Szov. jetunió csapatait Kelet-Németor­szágból. azokon a korlátozott állo­mányokon kívül, amelyeket védel­mi funkciók ellátására hagynak ott. G. Bidault szólalt fel következő­nek és megismételte Dullesnek azt a kijelentését, hogy a szovjet kül­döttség javaslata elvben elfogadha­tatlan és a gyakorlatban megvaló­síthatatlan. A szovjet javaslatnak ezt az állítólagos megvalósíthatat. lanságát Bidault abban látta, hogy a szovjet javaslat álapján az össz­német választások megvalósítását megelőzné az ideiglenes össznémet kormány megalakítása a Német Demokratikus Köztársaság parla mentje és az NDK parlamentje ál­tal a demokratikus szervezetek szé­leskörű részvételével. Bidault azt állította, hogy az ilyen ideiglenes össznémet kormány megalakítása szerinte lehetetlen abból az ókból, hogy eddig Németország két része képviselőd közötti kapcsdlatok fel­vételére irányuló összes kísérletek sikertelennek mutatkoztak. Bidaul* emellett figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy ez az ál­lapot nem Nyugat-> és Kelet-Né­metország lakossága széles rétegei azon készségének hiánya következ­! tében állott be, hogy nem akarnak leülni egy asztaj mellé, hanem a bonni uralkodó klikk osökönyössé­gének az eredménye, amely a né. met egység felújítására irányuló törekvéssel ellentétben jár el. Bidault beszéde megmutatta, hogy Bidault épp úgy. mint amerikai és angol partnere, Németország demo­kratikus erőivel szemben táplált bi­zalmatlanságból indult ki. Megsér­tette a német népet azáltal, hogy azt a szovjet javaslatot, hogy a németek maguk készítsék elő a vá­lasztási törvényt és valósítsák meg a választásokat, »furcsának« minő­sített^. Bidault azt állította, hogy üyetn esetben alígfaa választanának valóban demokratikus és békesze. retö elemeket. Bidault rámutatott, hogy nézete szerint fennállanak azok az okok, amelyek állítólag lehetetlenné teszik a szovjet javaslat megvalósítását. Többek között azt állította, hogy Németország két része között nem érhető öl semilyen megegyezés, mert a bonni kormány nem akar kapcsolatokat felvenni Kelet-Né­metország kormányával. Ezenkívül Bidault megáltepította, hogy a bonni kormány nem adhatja fel a bonni és párizsi egyezményeket és ezáltal, Bidault szavai szerint •—­nem gzigeteSődihet e] a nyugati kö­zösségtől. Bidault így saját megelő­ző állításával került ellentétbe, ameiy szerint a bonni és párizsi egyezmény nem akadály a Német­ország egyesítéséhez vezető úton. A szovjet javaslat elfogadását le­hetetlenné tévő akadályok egyikét Bidault abban látja, hogy a javaslat szerint a megszálló csapatokat mind Kdét — mind Nyugat-Német­orazágbál visszahívnák még az össznémet választások mag-tartása előtt, hogy kizárjanak minden nyo­mást és az idegen hatalmak bár­mely beavatkozását e választások megvalósításánál Ezzel adta tudomásul, hogy el­utasítja a szovjet küldöttség javas­latát. Az idegen hatalmak fegyve­res erőinek nyomását a választások megvalósítására Bidault állítása szerint csupán azzal lehetne kikü­szöbölni, hogy az idegen hatalmak képviselőből bizottságot alakítaná­nak a választások ellenőrzésére. Végezetül Bidault újból kijelen­tette, hogy nem lehetséges kapcso­latot teremteni Németország két ré­sze között az ideiglenes össznémet kormány megalakítására. Ezért ki­tartott amellett, hogy a német kér­dés megoldását az össznémet vá­lasztások megvalósításával kell k ez. deni Eden terve alapján. Bidault után Eden szóialt fel. Azt állította, hogy a szovjet kül­: döttség állásfoglalása szerinte a I parlamenti intézményekkel szembe ­I ni bizalmatlanságból származik. Eden azonban nem hozott fel bizo­nyítékokat állításának megerősíté­sére. Épp úgy, mint Dulles és Bi­dault, a szovjet javaslatokat ö is „nyilvánvalóan elfogadlhatatlan­niak" minősítette és hozzátette, hogy nem lát okot tervének meg­változtatására. jóllehet nem hiszi, hogy ez a terv kifogástalan és hogy részleteiben nem lehetne megjavíta­ni. Eden a továbbiakban V. M. Mo­lotov beszédének azon részével fog­lalkozott, amelyben az egyesített Németország szabadságát biztosító külső feltételekről és további fejlő­désének békés, demokratikus útjai, ról volt szó. Az angol külügyminiszter új­ból a legfeiületesebb frázisokat ismételgette, amelyek szerint az an­gol terv a jövő össznémet kormány­nak azon kérdés megoldására „ki­vel akar társulni' 1, teljes szabadsá­got nyújt, vagyis a dolgot úgy írta le, mintha az angol terv a jövő össznémet kormánynak lehetőséget nyújtana arra, hogy maga oldaná meg azt a kérdést, hogy csatlako­zik-e vagy nem a nyugati hatalmak „európai hadsereg" címen tervezett katonai csoportosulásához. V. M. Molotovnak arra a kérdé­sére, hogy miért -ne hagynák ma­gukra a németekre az új, a jelenlegi helyzetnek megfelelő össznémet vá­lasztási törvény kidolgozását, Eden kijelentette, hogy szerinte ez lehe­­tétlen azért, mert a két mostani rendszer Németországban „ebben a dologban nem müködihet együtt". Edien bejelentette, hogy elfogad, hatatlannak tartja azt a szovjet ja. vaslatot, hogy még a választások megvalósítása előtt visszahívják Németországból a megszálló csapato­kat, jóllehet e javaslat oélja az, hogy az össznémet választások megvalósításából kizárjanak minden nyomást, vagy beavatkozást az ide­gen hatalmak részéről. Eden e kér­dássel kapcsolatos álláspontját az­zal az állítással igyekezett mente­: getni, hogy Kelet-Németországban állítólag a szovjet fegyveres erőkön kívül német fegyveres erők is létez­nek. Eden amellett szándékosan megkerülte azt az általánosan is­mert tényt, hogy Nyugat-Németor­szágban a rendőr-, határőr, és mindenféle egyéb alakulatok cégére alatt rhár jelentős fegyveres rend­őrségi erőket újítottak fel. Bden végezetül kijelentette, hogy azokat az elveket, amelyeken a szovjet javaslat alapul, teljesen el­fogád'hatatlanoknak minősít; a nyu­gati nagyhatalmaknak küldöttségei számára. Ezután V. M. Molotov szólalt fel. V. M. Molotov rámutatott arra, hogy az értekezlet nagy figyelmet igénylő összetett - kérdést tárgyal meg és ezért megengedhetetlen, hogy oly-am eszközökhöz folyamod­janak, mint az egyik fél álláspont­jának kiforgatása abból a célból, hogy ezen állásfoglalás bírálatát megkönnyítsék. V. M. Molotov az értekezlet rész­vevőit figyelmeztette a szovjet kül döttség által előterjesztett javaslat •fő elveire. Üj-ból hangsúlyozta, hogy a parlamentarizmus ugyan Jelentős előrevezető lépés a megelőző kor­szakok politikai rendszereivei ösz­szehasonlítva, a jelenlegi körülmé­nyek közlött azonban nem védel­mednek olyan eseményekből, mint amilyen Hitler hatalomra jutása volt és az utána következő második világháborútól és ezért megenged­hetetlen csak a parlamenti formali­tással foglalkozmi Németország új­raegyesítésének eldöntésében. V. M. Molotov megállapította, hogy az értekezlet részvevői kifor­gatták a szovjet küldöttség állás­foglalását, amikor azt állították, hogy a Szovjetunió állítólag nem őthajt szabad választásokat Német­országban. Ezt akkor lehetne kri­tizálni - mondotta - ha a Szovjetunió a valóságban ilyen ádiáspont. tot foglalna el. A Szovjetunió azon­ban nem foglal el ilyen álláspontot. A Szovjetunió Németország egye­sítése mellett van, amellett, hogy a németországi szabad választáso­kat ne halasszák el és hogy azt maguk a németek valósítsák meg. V. M. Molotov rámutatott, hogy a szovjet javaslat biztosítja a va­lóban szabad és demokratikus vá­laszitások megtartását Németország­ban. V. M. Molotov a nyugati ha­talmak minisztereinek S Német De­mokratikus Köztársaság politikai rendszere ellen irányuló tárnád ág ai­val kapcsolatban megjegyezte, hogy ezekben a támadásokban visszatük­röződik az a tény, hogy nem akar­nak számolni a történelmi tények­kel. Molotov rámutatott, hogy aa NDK és a Német Szövetségi Köztár­saság rendszereinek különbsége egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem találhatnának utat megegye­zés alapján történő akciókra, ha mind­két fél közös feladatként ttizi ki a béke és biztonság biztosítását sa­játmaga és más országok számára is. V M. Molotov bebizonyította azrt is, hogy milyen jogosulatlanok azok az aggodalmak, amelyeket' a pén­teki illésen hangoztattak azzal kap­csolatban, hogy a négy hatalom megszálló csapatainak Németor­szágból való kivonása után Kelet­Németországban állítólag jelentős rendőrségi erők maradnának. Molo­tov rámutatott, hogy nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a Német Demokratikus Köztársaság rendőrségi erői számbelileg megha­ladják Nyugat-Németország rendőr­ségi erőit, és hozzátette, hogy az NDK kormánya Nyugat-Németor­szágnak javasolta és javasolja, hogy egyezzenek meg a rendőrség szám­beli állapotában, fegyve rében és Németország műid két r bein va­ló elhelyezésében. V. M. Molotov végezetül kijelen­tette, hogy a pénteki ülésen elhang­zott beszédek közül némelyiket úgy Lehetne megítélni, mint a készség hiányát a megtárgyalt kérdésben való megegyezés elérésére. A szov­jet küldöttség azonban amellett van, hogy keressenek utakat, a meg­egyezésihez. V. M. Molotov beszéde után Dul­les javasolta, hogy a miniszterek hétfőn, február 8-án zárt ülést tart­sanak, amelyen megtárgyalnák a jelenlegi értekezlet első napirendi pontjának kérdését — „a nemzet­közi feszültség enyhítésére irányuló intézkedések Franciaország, Anglia, az USA, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság külügyminiszterei értekezletének összehívására." E javasliat ellen nem volt kifo­gás. A miniszterek megegyeztek ab­ban, is. hogy ezen az ülésen megtár­' gyalják az eljárási kérdéseket. Továbbá megegyeztek, hogy a szombati ülést mint rendesen 15 órakor kezdik meg. A Szovjetunió főbiztosa berlini székhelyén lévő tükörterem, ahoi a négy nayi/hatplom külügyminiszterei tárgyalnak. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom