Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-26 / 49. szám, péntek

1954. február 26. ujszo fll 570 Járási szövetkezeti konferencia Sxepsiben Napokkal ezelőtt tartották meg a •zepsi járás szövetkezetei az EFSzek járási konferenciáját. A kritikától, de az önkritikától sem félő bátor felszólalások bebizonyították, hogy a szepsi Járás szövetkezeti pprasztjai sokat fejlődtek már az EFSz-ek I. országos kongresszusa óta is Ugyanis a konferencia célja i éppen az volt, hogy kiértékeljék azokat az eredményeket, amelyeket az országos kongresszus óta elértek. Dávid elvtárs, a kerületi nemzeti bizottság elnöke bevezetőjében arról beszélt, hogy ennek a konferenciának segítenie kell azoknak a feladatoknak megoldásában, melyeknek végrehajtását kormányunk elénk tűzte. Ma beszélnünk kell sikereinkről, de nem szabad elkendőzni a fogyatékosságokat sem. Járásunk mezőgazdasági fejlődésének új feladatai előtt állunk. Járásunkban a szocialista faluhoz való átmenet 1949-ben kezdődött, amikor megalakultak az első előkészítő bizottságok Csécs, Jáiszó, Rerény, Felsőiánc és Szádalmás községekben. N MérlegeYjök most »zt — folytatta Dávid elvtárs — hogy az EFSzek I. országos kongresszusától máig milyen eredményeket értünk el. 1952-ben, amikor a gazdálkodók már a szövetkezetekbe tömörültek, gyakran elfelejtkezünk a lenini jelszó, r ól: ..Támaszkodj a szegényparasztra, lépj szövetségre a középparaszttal, egy pillanatra se szüntesd a harcot a kulák ellen." Csak így történhetett meg, hogy Ceszticén ia beléphettek a szövetkezetbe az olyanok is. mint Németh A. 18.41 Hfektáros kulák, aki a marhaállomány összpontosításánál csak egy tehenet és egy borjút adott a szövetkezetbe. Az ilyenekre kellett a becsületes szövetkezeti tagoknak dolgozniok. Nem maradt tehát más hátra, mint kizárni őt a szövetkezetből, mert ö és a hozzá hasonlók csak rontották a munkafegyelmet. Ugyancsak nehéz volt a helyzet a mokrancei EFSz-ben is, ahol Szamosi Sándor egy tehenet és két borjút adott be 14.95 hektár föld után. A helyzet annál veszélyesebb volt, mert az akkori vezetőség, míg a becsületes szövetkezeti tagok a mezőn dolgoztak, vígan poharazott a kocsmában. Bár volt elég pénzük, a pénzbeváltás előtt mégsem fizették ki a tagoknak járó munkaegységeket, leváltásukkor a vezetőség tagjainál több mint 360.000 korona volt. Leváltásuk után olyan ellenségei lettek a szövetkezetnek, hogy aláírásokat próbáltak gyűjteni a szövetkezet szétverésére. Ilyen és hasonló hibák Igen sok szövetkezetben előfordultak és igen kemény munkát kellett kifejteni, amíg valamennyire javult a helyzet. Elmondhatjuk, hogy a mult év folyamán a szövetkezetekben javulás állott be. A tavaszi munkákat rendesen elvégezték, a vetést a rendes időben befejezték és a szövetkezeti tagoknak köszönhető, hogy a járás kerületi méretben az első helyre került. A nyári munkákban a második helyre került a járás, de csak azért, mert nagy Időjárási nehézségekkel kellett küzdeni. A beszolgáltatást. a járás 1953-ban 108.8 százalékra teljesítette, ami azt jelenti, hogy a kerületben a második helyet érte el. A járás legjobb szövetkezetei közé tartozik a csécsi „Győzelmes február'' szövetkezet. A szövetkezet két tehénistállóval rendelkezik, melyekben száz-száz szarvasmarha helyezhető el. Van két sertésistálló ís, 2 —200 sertés elhelyezésére, és a bi romfltenyésztésük is kerületi méretben a legnagyobb. A sikerekkel, amelyeket elértünk, nem lehetünk megelégedve — fejezte be beszédét Dávid elvtárs. — Állandóan emelni kell tagjaink ideológiai és szakszínvonalát. Minden szövetkezet rendelkezik munkaiskolával és azon igyekszünk, hogy minél több tag látogassa a hároméves szövetkezeti munkaiskolát, mert csak így lehet új típusú embereket, jó szövetkezeti tagokat nevelni. Dávid elvtárs igen alapos és részletes beszámolója után sor került a vitafelszólalásokra Az első felszólaló Novák elvtárs, a jászól ®zö vetkezet elnöke volt. Elmondotta, hogy már 1952-ben áttértek a IV. típusra és tavaly egy munkaegységre 5.50 koronát tudtak kifizetni. A szövetkezet az 1953-as évben 6 millió 800.000 korona forgalmat bonyolított le. Ez kétségtelenül a vezetőség és a tagság Jó munkájának eredménye. A sertéstenyésztés Igen kielégítő eredményeket hozott. A következő felszólaló Cselei Gyula volt, a tornai EFSz tagja. Elmondotta, hogy a szövetkezet III. típusú és 1952-beri alakult meg. Bár a meginduláskor a tagok minden felszerelés nélkül adták át a földeket és kölcsönt kellett kérni, a terménybeszoígáitatást mégi

s íoo százalékban teljesítették és húsból is bőven adtak be. Nagyon hátráltatta munkájukat azonban az, hogy a gépállomás nem teljesítette vállalt kötelezettségeit sem a cséplésben, sem a szántásban. Cselei elvtárs elmondotta, hogy sok bajuk volt a reakcióval is, mert több tag beadta kilépés iránti kérvényét. De már megbánták tettüket és vissza fognak térni a szövetkezetbe. Éppen ezért igen nagy figyelmet kell fordítani a tagok ideológiai nevelésére és fontos lesz, hogy minél többen látogassák • az esti Iskolákat. Fűzi Péter, a péteri EFSz elnöke elmondotta, hogy szövetkezetük 1952-ben alakult meg. 1952 augusztus 26-án a falu lakosságának 80 százaléka lépett az EFSz-be és bár 1953-ban 30 hektár búzát elöntött az ár, mégis a terménybeadási kötelezettségűknek 105 százalékban eleget tettek. A marhahúsbeszolgálA zalabai szövetkezel sikerei tatásban pedig százszázalékos eredményt értek el. Dunaj szki elvtárs, a debrádi EFSz tagja arról beszélt 'hogy bár dombos, mészköves talajon fekszik a szövetkezet földje és bár nem tudták a földet trágyázni, mert nem volt állatállományuk, ma már a tagság minden tagja disznót ölt és kenyér is van elég. Most azzal foglalkoznak, hogy megművelésre szétosztják a földterületet és külön munkacsoportokat szerveznek, hogy így kifejlődhessen a munkaverseny, ami a Jó eredmények alapfeltétele. Iván Mária, a jánoki EFSz tyúkfarmjának vezetője . felszólalásában felhívta a nőket, hogy minél többen csatlakozzanak az EJFSz-hez. Zsebik elvtárs, a körtvélyesi EFSz tagja azokról a küzdelmekről beszélt, amelyeket a vezetőségnek a tagsággal kellett vívnia, amikor az aratást csak aratőrészért akarták vállalni vagy amikor a gyümölcs szedésánél kijelentették, hogy nem mennek szedni, csak akkor, ha része, sedésre szedhetik le Amikor pedig a vetésre került a sor, a tagok kijelentették hogy ők egy szem magot sem vetnek el. Végül a

/' vezetőség négy tagja hozzáfogott a vetési munkálatokhoz. Ezt látva a tagok, elszégyelték magukat éa szintén dolgozni kezdtek, Harmincnégy tagot kénytelenek voltak kizárni a szövetkezetből és Így a falu két táborra szakadt. De remélik. — mondotta Zsebik elvtárs — hogy a nehézségeket felvilágosító munkával ki fogják küszöbölni és úrrá lesznek a nehézségeken. Tartalmas és hosszas vita után határozatot hoztak, amelyben a szepsi Járás szövetkezeteinek tagjai kötelezeték magukat, hogy a földművelésügyi miniszternek a tavaszi munkák biztosításáról szóló rendeletét az utolsó betűig végrehajtják és 1954. március l-ig befejezik az egész évi munkatervek kidolgozását és megjavítják az összes gépeket; megerősítik az EFSz-eket azzal, hogy a munkákat jól megszervezik, állandó munkacsoportokat alakítanak, amelyeknek az egyes dűlőket, valamint az élő és holt leltárt kiadják. Fejlesztik a szocialista munkaversenyt, emelik a hektárhozamot és Jobban gondoskodnak a tenyészállatokról. Kötelezték magukat, hogy jó takarmányain pot fognak biztosítani azzal, hogy a réteket, legelőket és a vetett takarmányokat megtrágyázzák. Az egyes felszólalások, 'és a konferencia teljes lefolyása megmutatta, hogy a szepsi járás szövetkezeti tagjai milyen nagy utat tettek meg az elmúlt évek folyamán és hogy a hibák bátor kiküszöbölése után minden feltétel megvan arra, hogy kialakuljon az új arcú szocialista falu. Vidor István * Js // smerosomro i A Jól megszervezett munka nem marad siker nélkül Ez megmutatta hatását a zaiabai EFSz-ben is. A mult évben a szocialista munkaverseny kiszélesítése és a haladó szovjet munkamódszerek alkalmazása meg. hozta gyümölcsét. Mindenből túlteljesítették beadási kötelezettségüket. Terven felül 12.009liter tejet, 40 mázsa sertéshúst, 12 mázsa marhahúst adtak be. Gabonafélékből 1 vagonnal és tojásból is túlteljesítették tervüket. A sűrfisoros vetés sokkal bővebb termést adott, mint az előző években a rendes vetés. No, meg "a tagok is Jól dolgoztak. A vezetők törődtek a munkák Idő beai; elvégzésével. A tagság kötele zettségváiiaiásokkal segítette a mun kát. Ígéretüknek eleget tettek, sőt a munkaidőt le is rövidítették. így pl. az őszi vetést 6 nappal a határidő előtt végezték el. Jutott J» a zárszámjadásmiáll a jól dolgozóknak szépen. Mikor az EFSz elnöke, Szekeres János elvtárs meghozta a nagy táska pénzt, a tagok szinte el sem akarták hinni, hogy ez mind az övéké. A gyűlésen szertefoszlott minden kétely. Munkaegységenként 5 koro ma osztalékot fizettek ki. Többen 5—6.000 korona osztalékot kaptak. Tervezgetnek is, hogy ml mindent fognak ebből a sok pénzből venni. Az EFSz tagjai semmiben sem szenvednek hiányt. Gabonát, káposztát mákot, rjzst, stb. osztottak kl a tagoknak. Sokan 60—70 kg rizst is kaptak. Búzát majdnem minden tag szabadpiaci áron adott el. Hon Gyula még most is szabad áron adott el gabonát. Mikor kérdezték tőle, hová viszi, ezt felelte: ,,Hát a földművesraktárszővetkezetbe. Hadd jusson több kenyér az ipari dolgozóknak. Úgysem tudok tőle mozogni a kamrában." Sok szövetkezeti paraszt szájából lehetett hallani: „Érdieme® a szövetkezetben egész éven át becsülettel dolgozni." Igyekeznek is ügy dolgozni a Zalabai ak hogy szövetkezetüket még gaz dagabbá tegyék. Ziajcsek Lajos, a kertészet csoportvezetője azon tön a fejét, hogyan termelhetne még több dipnyét és gyümölcsöt, mint az éi múlt évben. Nemcsak a közeiben de a felsőszlovákiai járásokban la híres a zalaiba i d innye. Zsarnóca és Brezinó lakosai többször megízlelték már. De nemcsak a tagok életszínvonala emelkedik, hanem a szövetkezeti va gyon Is gyarapodik. Az elmúlt évben egy modern sertéshizlaldát ée egy baromfitelepet építettek. Elhatározták, hogy rövidesen te herautót- vásárodnak, mert a modern gazdálkodáshoz ez is szükséges. Keserű István, Zalaba A filozófusok ritkán foglalkoztak azzal, hogy a földtekén miért van tavasz és nyár, miért van borongós ősz és zord, hideg tél. Olyan természetesnek tartották ezt, mint az evést^vagy bármi mást az életben. No de, akiről én szólni szeretnék, a természet négy évszakából, csak a telet fogadja el törvényszerűnek, a többiről nem szívesen vesz tudomást. Hogy miért ? Mgrt a tél könyörületes hozzá Hóval borítja a mezőt, a berket és a fák terebélyes koronáit Egyszóval megóvja őt a hasznos munkátói. Az ismerősömet sok jó tulajdonsággal áldotta meg a nagy ég. Legnemesebb tulajdonságának mégis azt tartja, hogy a természet nem tudta beleoltani a munka utáni vágyat. Akkor derült az arca, akkor repes a szíve boldogan, ha dolgoznia nem kell. Mindettől eltekintve ismerősöm előrelátó, bölcs gondolkodó Már a harmincas évek derekán megjósolta, hogy hazánkban győznie kell a Jónak. És hogy Illendően várja azt a pillanatot, amikor az emberek az osztálynélküli társadalomnak bányásznak éroet és mozdítanak el hegyeket, elherdálta pár hektár földjét. Leöntötte a torkán, mert abban a zűrzavaros Időben is tisztán látta, hogy a vagyongyűjtésnek nincs jövője. Jóval a felszabadulás után találkoztam vele. Gyűrött kabátot és foltozott nadrágot viselt. így szólt hozzám: — Pucéran "vártam a rendszert, hallod-e? Valóság lett a jóslatom. Tudtam én, mikor még csak kevesen sejtették, hogy más világ van születőben. — Okos ember voltál. — Az hát. Röhögtem a szomszédaimon. Röhögnöm'kellett, mert robotoltak. Miért tették? Nem volt annak semmi . értelme, Én mindig : óvakodtam a munkától, nehogy felhánytorgathassák az új rendszerben, hogy hóbortos vagyonharácsoló vagyok. — Hát nem szeretted a munkát? — Ä dehogyis nem. Csak gyűlölök a világon mindent, ami nem az én kedvemre való. Az évszakok közül a tél az én barátom, az emberek között meg az, aki mindenben egyet ért velem. — És a nötlenséged mivel magyarázod ? — Nős voltam % én. De régen is élni kellett. Ne szólj közbe, mert akkor sem csák a munkából akartnm élni. Dolgos asszonyt szemeltem ki a faluban. Szegény, dolgos asszonyt Elvettem. De minek tettem? Minek? Rájöttem, hogy az asszonnyal való együttélés is munkát kíván. Szép szavakkal nem éri be. Elvált tőlem. Hűtlen lett hozzám. Nem akarta, hogy egészséges jó eszemet megkíméljem a mának a munkától. — Na és mit tettél azután? — Vártam. Nincs ennél jobb, tudod-e? Különösen akkor nincs, ha meggyőződtél, hogy a kertek alatt tanyázik az a világ, amelyben a lábát lógatva is megél az ember. Jaj, hogy vártam én'erre a világra. Is tenemre, hogy régen a messiásra se vártak úgy. — Dejszen most abban a világban élsz. — Persze, csak hát csalódtam az emberekben. — Miért ? — Nem méltányolják, hogy én már akkor áldozatot hoztam a máért, amikor még nagyon sok nagyszájú behúzta a farkát. Engemet nemfcs gondolat késztetett az elszegényedésre. Mégis fütyülnek rám Pedig ittam, kártyáztam, züllöttem éitszakánkint. csakhogy mindenemtől szabaduljak, csakhogy eggyel több legyen a vagyontalan. — Ejnye, de nemes szíved van. — Mit érek vele. A falusi kisbíró hátat fordit nekem, a pártelnök I meg rám se hederít. Nem ajsért mondom, hogy nagyot mondjak, de { hidd el, sem az egyik, sem a másik nem tette volna meg ezért a rendszerért, hogy a házát is el igya — Biztosan nem a kedvükre teszel. — Nono. Felvételemet kértem a pártba. Elvetették. Megtettem, hogy a nyári forróságban naponta a mezőre jártam és éberen figyeltem a2 időjárást. Ha eső vagy zivatar fenyegetett, besétáltam a faluba, még a toronyba is felmásztam és megkondítottam a nagyharangot. Nem is áztatta Itt eső sohasem az embereket. — Akkor hát mégis dolgoztál. — Az ám. A szövetkezetbe ls be. léptem, öreg fejjel CsISs-tagnak jelentkeztem És az semmi, hogy szüntelenül agitálok és magyarázok, hogy ide dohányt, amoda meg kukoricát ültessenek? Mint a szememvilágára, úgy vigyázok én az emberekre, hogy ne húzódjanak el a munkától. Férfiasan viselkedjetek, ha dologról van szó — ezt mondog ltom nekik. Megtenné ezt valaki ? Na mondd kl bátran. — Hát?... — Na látod. Én az év minden napján munkára buzdítok. Kl sem hiszed, hogy mindezt funkció nélkül teszem. Szégyelnem kell, hogy egy olyan embernek nem sdtak tisztié' get, aki annyi jót tanácsol. Hiába no, önzők az emberek. — Önzők ? — Gonoszak. Könnyen felejtenek, mert figyelmetlenek. Nem veszik észre, hogy az áldozatot hozó embernek ma nehezére esik a munka. — Ezt meg hogy érted? — Képzeld csak el. Becsülnének, ha annyit tennék, mint egy vasgyúró. Hát mondd, van ezeknek jó eszük ? Mindent megtettem, hogy : üres zsebbel virradjon rám ez az új j világ és most zokon veszik tőlem, ha az embereket munkába kerge* tem. Ellenséges elemek közt élek Belém szeretnék fojtani a szót. Ds nem hagyom magamat. % Beszélek, amíg szusszal bírom, úgy éljek. — Azt mondják a nagy gondolkodók, hogy munka nélkül nem élet az élet — Én ls azért szervezek és nyerek meg embereket a munkára. És tudod, mi a nevetséges? Hogy a buta fickók az agitátort is agitálni próbálják. — így hát nem jó véleménnyel vannak rólad? — Szamarak. Csalódott ember lettem miattuk. Kiábrándultam a rendszerből. Utolsó leheletemig utálni fogom azt a világot, ahol az ember nem élhet a maga meggyőződése szerint. Ez a világ nem az én vi. lágom. A faluban mihasznák a vezetők. Nem tudnak az emberek nyelvén. Nem értik meg, hogy szépeket mondani tudó emberek nélkül nem lehet építeni a szocializmust — Szépeket mondani tudó?... — Igen. Mert nem mindenki volt haladó gondolkozású azelőtt. A faluban osak magam vagyok régi Elégednének meg hát azzal, hogy kibeszélhetném magamat De ne gondold, hogy nagylelküekkel állok szemben. Irigyek ezek, egykomám. — És miből élsz manapság? — Majdnem semmiből. A közösségben, a nagy családban a családtag sem halhat éhen. Ez az egy a rendszerben, amit nem Ítélek el Azonban ez sf vigasztalhat soká, mert az egyenlősdiség egyre szűkebb területre szorul. — Mi hát a terved? — Várok egy újabb világra, ahol csak beszélni kell és- semmi mást n«m csinálni. Pillanatnyilag nem tu dom, hogyan készüljek a fogadásira. — Ha csak ennyi a kívánságod, megmondom én. — No hamar kl vele. — Koporsóval.