Uj Szó, 1954. február (7. évfolyam, 28-51.szám)

1954-02-20 / 44. szám, szombat

k mm nagyhatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete A Szovjetunió, Franciaország, Anglia és az USA külügyiminiszterei csütörtöklön, február 18-án délelőtt zárt ülést tartottak a volt szövetségi ellenőrző tanács épületében. A négy nagyhatalom miniszterei délután ugyanitt tartották meg 27. záróülésüket. A záróülést V. M. Molotov elnökletével tartották meg. A miniszterek befejezték a tárgyalás harmadik napirendi pontjának, „Az osztrák államszerződésről" szóló kérdésnek megtárgyalását. L. Figl, az osztrák küldöttség vezetője szólalt fel elsőnek ós kijelentette, hogy már az előző ülésen az osztrák kérdés tárgyalásakor az osztrák kormány nevében bejelentett®, hogy nem fogadhatja ei azokat a szovjet javaslatokat, melyek értelmében az államszerződés szövegélbe utólag beiktatnák a 4-b cikkelyt. Azt sem fogadhatja el, hogy módosítsák a 33. cikkelyt. Az osztrák kormány azonban elhatározta — mondotta Figl, — hogy új javaslatot terjeszt elő. A javaslat értelmében a 33. oikkely eredeti megfogalmazásával szemben meghosszabbítanák az idegen csapatok Ausztriából való kivonásának határidejét. Az osztrák kormány úgy véli, hogy pontosan meg kellene határozni az idegen csapatok eltávozásának időpontját. Az osztrák kormány nevében ezért javaslom, — folytatta Figl — hogy a csapatok kivonásának az államszerződés tervezete 33. cikkelye eredeti szövegében meghatározott időpontját hosszabbítsák meg úgy, hogy Igkésőbb 1055. június 30-ig befejeződjön. V. M. Molotov ezután néhány megjegyzést tett a letárgyalt napirendi ponttal kapcsolatban. A február 16-i ülésen, melyen megtárgyalták az osztrák kérdést, Molotov közölte a szovjet küldöttség kijelentését, hogy felülvizsgálja Eden úrnak a Szovjetunió küldöttsége által az előterjesztett 4-b cikkely tervezetéhez fűzött megjegyzéseit. Eden megjegyzései azt a gondolatot tartalmazták, hogy az Ausztriával való államszerződés szö. vegébe nem kellene beiktatni a 4-b cikkelyt, amely megszabja, hogy Ausztria nem vesz részt semilyen koalícióban vagy katonai egyesülésben, és ehelyett csupán az osztrák kormánynak a napirenden levő kérdéssel kapcsolatos ünnepélyes kijelentésére szorítkoznának. Ezt a gondolatot elfogadhatónak tartjuk. Minden égy olyan deklaráció szövegétői függne, amelyet a szerződéshez csatolhatnánk, ami biztosítaná annak a célnak megvalósítását, amelyet a 4-b oikkely tartalmaz, azaz, hogy Ausztria ne lépjen be semilyen olyan koalícióba vagy katona-; szövetségbe, mely a Németország elleni háborúban és Ausztria felszabadításában fegyveres erőivel részt vett bármelyik hatalom ellen irányulna. Molotov ezután a következőket jelentette ki: Figl úr mai bejelentése a szovjet küldöttség említett javaslata keresztülvitelének útját egyengeti. Ez a bejelentés azonban nem elegendő és nem tudja kielégítően megoldani a 33. cikkelyben foglalt kérdést. A jelenlegi körülményekre való tekintettel el kell Ismernünk, hogy jelenleg nem érhetünk el megegyezést az osztrák államszerződésben. Ez nem zárja ki azonban a kérdés továJbbi megtárgyalásának lehetőségét, hogy megegyezésre jussunk. A szovjet kormány, — mondotta végül V. M. Molotov — feltételezi, hogy Ausztria kormánya meggyőződik arról, hogy a Szovjetunió küldöttségének a 33. cikellyel kapcsolatban tett javaslatai legutolsó fogalmazásukban Ausztria alapvető érdekeit tartják szem előtt. A szovjet kormány azt is feltételezi, hogy a négy nagyhatalom az emiitett kérdésben megegyezhet. A további felszólaló J. Dulles volt. Kijelentette, hogy az USA küldöttség a jelenlegi komrerenoián tett, az osztrák szerződés szövegére vonatkozó minden engedményét visszavonja. Az USA küldöttsége végül még azt a saját új javaslatait is visszavonta, hogy az osztrák szerződés tervezetének elfogadat! anul maradt cikkelyeit abban a megfogalmazásban fogadják el, ahogyan, azt a Szovjetunió képviselője inditványozta a külügyminiszterhelyettesek értekezletén. Az USA küldöttsége ilymódon kimutatta, hogy a valóságban nem kívánja az államszerződés megkötését Ausztriával. Bidault ezután felszólalva, kijelentette, hogy a francia küldöttség nem ír alá olyan osztrák államszerződést, amely magában foglalná a Szovjetunió javaslatait. Eden Dailleshez hasonló kijelentést tett. A két út — a megegyezés úti a és az államszerződés megkötése hátráltatásának útja Miután Figl néhány technikai jellegű javaslatot tett az osztrák államszerződés tervezetének 56. és 57. cikkelyével kapcsolatban, V. M. Molotov emelkedett szólásra. A szovjet küldöttség, mondotta, tudomásul veszi az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Anglia kormányai képviselőinek itt elhangzott kijelentéseit, továbbá Ausztria képviselőjének kijelentését. Szükségesnek tartja azonban, hogy felhívja a figyelmet arra, ne odázzák el ennek a kérdésnek megoldását, amelyet ma nem tudtunk egészében megoldani és tegyenek intézkedéseket az itt kifejtett szempontok összhangba hozására. V. M. Molotov- a szovjet küldöttség nevében a következő javaslatot tette: „Attól • a szándéktól vezérelve, hogy tovább folytatják törekvésülcet az osztrák államszerződésben való megegyezésre a Szovjetunió, Franciaország, Anglia és az USA külügyminisztereinek konferenciája célszerűnek tartja, hogy Ausztria kormányának részvételével diplomáciai úton Bécsben folytassák az osztrák államszerződésről való tárgyalásokat.'' J. Duileg előbb kijelentette, hogy az első pillantásra elfogadhatónak tűnik a szovjet javasiat- Majd azonban módosítást javasolt a szovjet javaslat szövegében, mely szerint a nagykövetek bécsi tárgyalásának csak akkor kellene megkezdődnie, ha a szovjet kormány értesíti az értekezleten képviselt többi kormányokat, mikor lesz hajlandó meghatározni csapatai kivonásának időpontját Ausztria területéről. Dulles ismét kimutatta az USA álláspontjának igazi céljait az oszt'rák kérdésben, midőn kijelentette, hogy „célszerűtlen lenne olyan illúziót kelteni, hogy elérhető az osztrák államszerződés" és hogy rövid időn belül megegyezésre jutnának ebben a kérdésben. Bidault Dulles módosító javaslatát támogatta. Eden szintén Dulles módosító javaslata mellett foglalt állást. Figl kijelentette, hogy örömmel fogadná a tárgyalások folytatását Bécsben azzal a feltétellel, ha biztosan feltehető volna, hogy ez sikeres eredménnyel fog járni. V. M. Molotov ezután kifejtette a szovjet küldöttség nézetét Dulles módosító javaslatáról. Két különböző út van, — mondotta Molotov. — Az egyik út az Ausztriával való szerződés megkötéséhez vezet, a másik út akadályozza a szerződés megkötését. A szovjet küldöttség azon véleményen van, hogy Dulles javaslata nem járul hozzá az osztrák szerződés megkötéséhez. Az Ausztriával való szerződés megkötése körül keletkezett nehézségek okairól szólva, Molotov hangsúlyozta, hogy ha nem tennének kísérleteket a német militarizmus megújítására, ami az „európai védelmi közösség" megteremtésének terveiben kifejezést nyert, ha nem fenyegetne az Anschluss fokozott veszélye, az Ausztriával való szerződés megkötésének kérdésében sem merülnének fel nehézségek. A szovjet kormány tudvalevően nem lehet semmiképpen sem felelős a német militarizmus veszélyének fokozásáért. Molotov kijelentette, hogy a szovjet kormány a szovjet küldöttség által az ülés elé terjesztett javaslat szellemében fog eljárni. A vitában Eden és Bidault nem szólaltak fel. Molotov bejelentette, hogy ezzel az osztrák kérdés tárgyalása véget ért. A miniszterek ezután megegyezésük alapján rátértek annak a két javaslatnak megtárgyalására, amelyet a szerdai ülésen a szovjet küldöttség a második napirendi ponttal „A német kérdés és az eurápai biztonság biztosításának feladatai" kapcsolatban előterjesztett. A javaslat a német rendőrség különféle alakulatai létszámának és fegyverzetének kérdésében való megegyezésre vonatkozik. Dulles, Bidault és Eden az értekezlet során rendszeresen visszautasították a szovjet küldöttségnek az egész német kérdés alapvető megoldására tett konkrét javaslatait és csütörtökön éreztették, hogy nem kívánnak hozzájárulni olyan intézkedések megvalósításához, amelyek hozzájárulnának Nyugat- és Kelet-Németország gazdasági -és kulturális kapcsolatainak fejlesztéséhez. A három nyugati külügymiminiszter különféle meggyőző hatással nem bíró érveket hozott fel álláspontjának igazolására. Molotov rámutatott a nyugati miniszterek érveinek tarthatatlanságára, melyeken a második szovjet javaslat visszautasítását akarták igazolni. A szovjet küldöttség, — mondotta V. M. Molotov — tudomásul veszi javaslatainak visszautasítását és az alábbi javaslatot terjeszti az értekezlet elé megtárgyalásra. „Franciaország, Anglia, USA és a Szovjetunió kormányai folytatják törekvésüket a német kérdés kielégítő megoldására, hogy ez összhangban álljon az európai béke megszilárdításának érdekeivel." Dulles megjegyezte, hogy „már túl későn kezdenek új javaslatok megtárgyalásába." Bidault csatlakozott Dulles álláspontjához, Eden pedig azzal a válaszával, hogy „kész áttanulmányozni" a szovjet javaslat szövegét, kitért az egyenes válasz elől, lényegében azonban mindjárt egyetértett Dulles és Bidault . nézetével. Az ülés végén Molotov a konferencia eredményeit összefoglalta. Bidault beszédében kijelentette, hogy a berlini értekezletnek sikerült elkerülnie más értekezletek szerencsétlen sorsát, t. i. azt a szerencsétlen sorsot, amely a értekezletet akkor érte volna, ha semilyen megegyezésre nem jutottak volna. Bidault „nem csekély jelentőségűnek" értékelte a jelenlegi értekezlet eredményeit. Az értekezlet részvevői —' mondotta — lényegbevágó határozatokat hoztak, amelyek hozzájárulhatnak a "nemzetközi kapcsolatok javulásához. Ez azonban kevesebb, mint amennyit elérhettek volna. Az elért eredmények mégis lehetővé teszik a négy hatalomnak, hogy a reményt, fenntartsák. Eden „bizonyos pozitívumnak" nevezte az értekezleten elért egyezményeket. Az értekezletnek Genfbe való öszszehívásáról szóló határozatot haladásnak jellemezte és megjegyezte, hcgV ez kivezeti a tárgyaló feleket abból a zsákutcából, amelybe a panmindzsomá tárgyalások kerültek. Hozzátette, hogy megelégedéssel várja a genfi értekezletet és reméli, hogy a béke biztosítása érdekében fontos megegyezésre Jutnak. V. M. Molotov záróbeszédének befejezése után kijelentette, hogy a szovjet küldöttség szintén köszönetét fejezi ki az USA, Franciaország és Nagy- Britannia külügymin isztereinek az értekezleten való együttműködésért. A szovjet küldöttség ki -önetét fejezi ki a. négy küldöttség öszszes munkatársainak az értekez'eten végzett buzgó és sikeres munkájukért. V. M. Molotov ezután bejelentette, hogy a külügyminiszterek berlini értekezlete véget ért. * (Folytatás a 4. oldalon) ültem volna, olyan gyorsan peregtek képzeletemben az események. Hát elmondok néhányat közülük. — LOSONCON e

rő

s volt a pártszervezet. A húszas évek elején a városi képviselőtestület 36 tagja közül 14-en kommunisták voltunk. Én akkor a posztógyárban dolgoztam. Szövőnő voltam és Varga Gyula, akit az előbb említettem, bádogos volt. A képviselőtestületben ö vezetett bennünket. Meg is választottuk polgármesterhelyettesnek. A választások alkalmával nemcsak a kommunisták, hanem a pártonkívüliek is belénk helyezték bizalmukat s mi úgy dolgoztunk, hogy ne csalódjanak bennünk. Ha közülünk valaki nem úgy viselkedett, mint kellett volna, ha mondjuk szemezett a polgári pártokkal, bizony visszahívtuk funkciójából. Nem volt könnyű dolgunk. Egyszer azt követeltük, hogy a város javítsa meg a kis falusi utat, sokszor bokáig érő vízben jártak ott az emberek. Aztán követeltük, hogy a vásártéren építsenek 'munkáslakásokat.• Mindenáron el akarták gáncsolni kérésünket. Sok pénzébe került volna ez a városnak. JS ekkor kitalálták azt, hogy nem tárgyalnak addig, amíg Varga Gyula köztünk lesz. Haragudtak rája, mert mindig az igazat vágta a szemükbe. „Fűrészpor wn az urak fejében nem ész" — tört ki egy alkalommal és amikor ki akarták zárni a gyűlésből, akkor mi kommunisták úgy határoztunk, hogy elhagyjuk a termet. Meg is mondtuk: „Mi azért ülünk itt, hogy a dolgozók ügyeit képviseljük. Ha a jegyző úr nem akarja, kimehetünk." — Más alkalommal meg, amikor melegedőt követeltünk a munkanélküliek számára, vezetőnkre, Varga Qyula elvtársra „ül etlen" szavaiért 20 korona bírságot szabtak ki. Ezt azért tették, mert az összeg kifizetéséig nem vehetett részt a képviselőtestület gyűlésein. Ebből is politikai demonstrációt szerveztünk. A munkanélküliek fillérenként gyűjtötték össze a 20 koronát és maguk 'mentek egy zacskó aprópénzzel a vezetőjegyzöhöz. „Itt a pénz, jegyző úr, hogy Varga elvtárs beszélhessen a mi nevünkben!" — És utána ki is verekedtük a munkásmelegedőt a Zöldfa-utcában. Nem törődtünk azzal, hogy kidobnak • bennünket emiatt a munkából, d lakásból, a képviselőtestületből. Munkánk jutalma a dolgozók elismerése volt. S ez volt a legszebb jutalom, amit kaphattunk. Erre büszkék lehetnek majd a nemzeti bizottsági tagok is! EZ LENNE' minden, ami megelőzte Kokainé felszólalását? Kokainé mintha csak megérezte volna gondo• latomat, tovább folytatta: — Ez nem minden, elvtárs! Nem tudom érdekli-e tovább? Hosszúra nyúlik ám a történet, bele sem férne a noteszébe ... — >Csafc a legfontosabbat mondd — szólt közbe a férj, — nekem azt az orosz katonát is említetted, aki negyvenötben . i i Az asszony erre csak elmosolyodott. '— Az még 1930-ban kezdődött, Józsi... Jól emlékszel rá magad is, amikor a felszabaduláskor bejöttek hozzánk az orosz katonák, a nyelvükön beszéltem velük. „Te orosz vagy?" — kérdezték meglepődve tőlem. — Nem, — feleltem, — de voltam Moszkvában. „Te, Moszkvában jártál?" — csodálkoztak az orosz katonák. — De amikor megtudták, hogy 1930-ban én is tagja voltam a Szovjetunióban járt munkásküldöttségnek, hamar jókedvük kerekedett és rövid dalba fogtak. Moszkváról énekeltek. „Bolsoje szpaszibo vam — mondták utána,, — hogy ti annyira harcoltatok a kapitalisták ellen." Gyorsan jegyzem a sorokat, nem is érek rá meglepetésemben elgondolkozni a hallottak fölött. Csak most, hogy pontot tettem a mondat végére, nyílt tágra a szemem. Fučík jutott az eszembe, aki szintén azzal a munkásküldöttséggel ment először a Szovjetunióba, mint Kokainé és erről az útjáról könyvet is írt: „Ahol a ma a multat jelenti" címmel. Tudják-e a losonciak, hogy Kokainé a Szovjetunióban járt? — Akkor azt mondottam az orosz katonának, hogy nekünk is szovjetekre. van szükségünk, hogy olyan életet teremtsünk itt, mint az övéké, — meséli tovább Kokainé. „Mi a ti belső ügyeitekbe nem avat kozunk — válaszolta a katona. — Mi felszabadítottunk benneteket,, a többi a ti dolgotok!" — Milyen igazat mondott. És iga zak most is a szavai. Most rajtunk áll, hogyan építsük ki nemzeti bizottságainkat, hogy valóra válthassuk szép \ terveinket. — MIT LÁTTAM a Szovjetunió ban, kérdezi tőlem az elvtárs? Bevallom, erre gondoltam a legtöbbet •felszólalásom előtt. Csodálatos érzés tölti el az embert, amikor a világ első szabad országának területére lép. Németországon keresztül utaztunk a Szovjetunióba. Berlinben nyíltak már a jácintok, a tulipánok, Moszkvában még hó volt. — Ott tudtam meg csak igazán, mit jelent szabadembernek lenni. Napokig beszélgethetnék erről az elvtársnak. Elmondok néhány esetet. — Moszkva egyik építkezésén egy kőműves-asszonnyal beszélgettem. Vakolt, pucolt, akár a férfiak. Ez 1930-ban volt! El is csodálkoztam rajta. „igazán nem nőnek való munka ez!" — mondottam neki. •„Miért nem volna nekem váló — válaszolta, — ha kedvemre van." — Amikor a donbaszi körzet egyik szovhozában jártunk, majd leesett az állunk a cspdálkozástól. Nálunk az idénymunkások félszerekben, istállókban aludtak, itt meg kétemeletes házat építettek a földmunkásoknak, tiszta fehér ágyakban aludtak az emberek. És nem dolgoztak száraz koszton, mint nálunk, hanem autóval hordták utánuk a földekre a meleg ételt. Egy kolhozban meg azon lepődtünk meg, hogy egy kis konzervgyárat építettek, ahol hordószámra tárolták a paradicsomot. • „Ebből fogunk télen pénzelni, — mondották a kolhoztagok, — elküldjük Moszkvába, ' Leningrádba." '•— Mennyire más élet volt ez, elvtárs. Ha a mi sorsunkra gondoltunk akkor, könnyekkel telt meg szemünk. Mi ezt az életet akartuk nálunk, ilyen országot, amelyről Fučík úgy ir ,flhol a ma a multat jelenti". — Aíár mi is ezen az úton haladunk. Csak egyet sajnálok. Hogy annyira elrepültek fejem felett az évek ... Erről eszembe jut, hogy akkor a kaukázusi küldöttséggel sikerült bejutnom a Kremlbe. Amikor végigmentünk a fehér márványtermen, az aranyterembe jutottunk. A küldöttség egyik tagja mélyen felsóhajtott. „Csak azt sajnálom, hogy 62 éves vagyok. Vagy a szovjetek jöttek volna hamarabb, vagy én lennék 30 évvel fiatalabb!" — Erre is gondoltam elvtárs, mielőtt szót kértem volna, — teszi hozzá Kokainé. — Mint a szovjetek a Szovjetunióban, nálunk is a nemzeti bizottságok képviselik a nép hatalmát a községekben. Hát nem kötelességünk tíz körömmel védeni és szívvel-lélekkel dolgozni értük? .— De még mennyire! — Látja elvtárs, ezt éreztem, mielőtt felszólaltam volna. Fetrőci BáiflÉ