Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-09 / 7. szám, szombat

• UJSZO 1954. január 9. határozatainak (Folytatás a 3. oldalról.) Vonal tóidét óséről vallott helytelen nézetet rendszerint egybekötötték a munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság szövetségéről vallott hely­telen nézettel. Ott, ahol a kommu­nisták azon helytelen és ártalmas nézetek hatalmába kerültek, hogy a hatalom kivívása után a munkás­osztálynak nincs szüksége semilyen szövetségesre és a szocializmust a dolgozó parasztság szövetsége nél­kül is felépítheti, ott csak egy haj­szál hiányzott más helytelen német­hez, hogy a szocializmus építésének ügye csak a kommunista párt ügye és csak a kommunisták munkája. Ilyen hamis és téves elképzelések szerint az egész Nemzeti Arcvona­lat fölöslegesnek tartották. Helyen­ként a kommunisták a szoros együttműködés helyett minden be­csületes és tisztességes dolgozó em­berrel éreztették, hogy csak a párt­tagokban bíznak és ezért nem kí­vánnak együttműködni a pártonkí­vüliekkel. A járási pártbizottságoknak kü­lönleges figyelmet kell fordítaníok ezekre a helyekre és hatékony tá­mogatást keli nekik nyujtaniok. A Nemzeti Arcvonal politikája azon­ban ott is, ahol nem ezekkel a dur­va hibákkal valósították meg, a nem-kommunista pártok képviselői­vel való (élő) kapcsolat hiányá­ban szenvedett. Főleg a Nemzeti Arcvonal akcióbizottságainak appa­rátusában vert gyökeret sok büro­kratikus munkaforma és munka­módszer, mint például a körlevél és utasítások küldése. Itt ís haladék­talanul javítani kell a helyzeten és rendszeres személyes kapcsolattal, türelmes nevelőmunkával biztosíta­nunk kell, hogy a párt vezető sze­repét készséggel elismerjék és ezzel biztosítsuk, hogy mind a nem-kom­munista pártok tagjai, mind a pár­tonkívüliek lelkesen teljesítsék az építés feladatait. A dolgozó nép legszélesebb ré­tegeinek a szocializmu s építöfel­adatainak lelkes teljesítésére való mozgósításában nagy szerepet ját­szanak a tömegszervezetek, min denekelőtt a Forradalmj Szakszer­vezeti Mozgalom és a Csehszlová­kiai Ifjúsági Szövetség. A pártnak lehetősége van e tömegszervezetek útján hozzáférni azokhoz a réte­gekhez vagy egyénekhez, akiket sa­ját szervezetei által nem tudna el­érni. Ezért a tömegszervezetek na­_ -m fontos átviteli erőt jelente­nek, hogy a pár' és a kormány f alitikáját helyesen értelmezzék és fogadják, hogy a legszélesebb nép­rétegek kezdeményezését ennek megvalósítására ösztönözzék. Hogy tör szervezetek ezt a nagy történeim: küldetésüket teljesíthes­sek véget kell vetni annak a gyakor­iéinál:. amely arra vezetett, hogy né­melyik pártszerv bizalmatlanná váll. mindenki és minden iránt és szük ségesnek tartotta, hogy a tömeg­szervezetek funkcióiba csak kom­munistákat helyezzenek. Ez az egészségtelen gyakorlat arra veze­tett hogy a párttagok rendszerint töb i funkciót látnak el és több­nyi i e annyira túl vannak terhelve nunkaval. hogy a funkciók közül egyet sem tudnak teljes mérték­Vr. ahogyan kellene, ellátni. Ez az egyik további oka annak, hogy a tömeg .szervezetek befolyása még nem olyan, mint amilyen a párt vezető szerepének helyes érvénye­sítésével lehetne, a tömegszerveze. tek irányítását illetőleg. Azok a példák, amikor egy fejlett kommu­nista szervező biztosítja a párt politikájából származó feladatok hei - átvitelét a tömegszerveze­tekiie. sníg a többi funkciókba pár­lor.Xh üllek és nem-kommunisták vannak, azt bizonyítják, hogy mi !yen eredményeket lehetne elérni, ha valamennyi tömegszervezetben ezt az utat követnék. Még mielőtt rátérnék néhány árrésre, amelyek főként a párt­rumi a irányításának módszereire v ; snak, megkísérlem megvilá­,:':ani egyik fontos okot. amely yel a íehézségek egész sora függ össze, nemcsak a párt életében, ha­az egész állam életében ls. i gazdasági életünkben. Ez lem hiánya. A technológiai elr.: -. ->k megsértése a termelésben, ŕ szolgálati kötelességek be nem .„> ása, a jogi és egyéb előírások megsértése jelentős anyagi és poli­tikai károkat okoz nekünk. Ezért az állapotért is éppúgy, mint más fontos dolgokért a teljes felelősséget kormányunk és a kom­munisták viselik. Nem olyan fe gyelemről van szó, amilyent a ka­pitalisták és a kapitalista állam gyakran erőszakos eszközökkel kényszeritett ki, nem vak engedel­mességről és alárendeltségről van szó, amelyre a kizsákmányolók ki sebbségének kormánya támaszko­dott, a kizsákmányoltak többsége felett. Üj fegyelemről van szó. amely a politikai öntudatosság. a munkához való új viszony, a tár­sadalomhoz való új viszony kife­jezője, a szocialista tulajdonhoz való legfelelősségteljesebb viszony­nak, a szocializmus építése szük­ségleteihez való viszonynak a ki­fejezője. Az ilyen öntudatos fe­gyelmet csak neveléssel és fokoza tosan lehet elérni. Nem érhetjük el szocialista öntudatosnál nélkül, amelynek kialakításában a Kom­munista Párt vezető szerepet ját­szik. A szocialista öntudat kiala­kítása. amelyből az öntudatos fe­gyelem ered. összetett és ellenté­tes folyamat. Csupán a szívós gyakorlati te­vékenység hosszas harcában, amely až új szocialista társadalom kia­lakítására irányul — mondja Le nin — nevelődnek át maguk a munkások is, akik egysze-re va­lamilyen határoz»|- vagy jelszó pa­rancsára nem mentesülhetnek kis­polgári előítéleteiktől A munkásosztály saját átnevelé sével egyidejűleg köteles megterem­teni az előfeltételeket a parasztok és egyéb kisbirtokosok nagy tö­megeinek, a hivatalnokok és az értelmiségiek százezreinek átneve­lésére. Nem várhatjuk, hogy az ilyen átnevelé s önmagától vagy gé piesen következzék be, mint az új gazdasági viszonyok és kapcsola­tok visszatükröződése. Erre az át­nevelésre törekedni kell, hogy a párt vezetésével kiirtsák a polgári és kispolgári szokásokat, hagyomá­nyokat és erkölcsöket, amelyek a kapitalista rendszer, a magántu­lajdon. a konkurrencia légkörének a szülöttei, annak az álnok­ságnak, uszításnak, bizalmatlan­ságnak és ellenségeskedésnek a szülöttei, amelyek a kapitaliz­mus idején uralkodtak. A fegyelem megszilárdításáért folytatott harc­nak ezt a feladatát az állam'egész életében a párt csak akkor telje­sítheti majd sikeresen, ha az ösz­szes pártszervezetek és minden kommunista betartja a legszigorúbb párt- és állami fegyelmet és ha minden pártszerv. minden egyes kommunista jó példával jár elö a fegyelem kérdéseiben. A pártfegyelem eddigi állapotá­val nem lehetünk megelégedettek. Még gyakran előfordul a demokra­tikus centralizmus alvének meg­sértése, amely a párt szervezeti felépítésének egyik vezérelve. Saj­nos, vannak még olyan pártszer­vek és funkcionáriusok, akik nem ismerik el a felsőbb szervek ha­tározatainak az alacsonyabb szer­vekre feltétlenül kötelező voltát, önkényesen járnak el, saját elha­tározásuk alapján. Aki ilyen fele­lőtlenül cselekszik, veszélyesen meg­sérti a párt akaratának egységét. Az ilyen eljárás érezhetően gyön­gíti ä párt akcióképességét is. Mi­vel néhány helyen a pártszervek így járnak el, nem csoda, hogy az állami és gazdasági szervekben le­vő kommunisták nem tartják szük­ségesnek, hogy alárendeljék magu­kat a felsőbb szervek irányelvei­nek és határozatainak, pedig mind­ez az államhatalom tekintélyének kárára megy. ^ Aki a legkisebb mértékben ls gyengíti a proletariátus pártjának (főleg diktatúrája alatt) a vasfe­gyelmét — mondja Lenin — az ténylegesen a burzsoáziát segíti a proletariátussal szemben.« Amíg a kommunisták mind a pártban, mind pedig a párton kívül maguk megsértik a pártfegyelem elveit, nehéz lesz kiharcolni a fe- j gyelem megszilárdítását a nemkom­munisták körében. Az alapszabály­zat' a párt- és állami fegyelem be­tartására nagy súlyt helyez. A párt- és állami fegyelem fnko­?á*a a párton belül megteremti az alapvető feltételeket arra, hogy a széles néprétegek nevelésében min­den munkahelyen ég hivatalban harc induljon a fegyelem megszi­lárdításáért és fokozásáért, amely ma az állami gazdaság és közélet számos hiányossága kiküszöbölésé­nek kulcsa. * Azok a nagy feladatok, amelyek a szocializmus építésében a párt előtt állanak országunkban, meg­követelik a pártpolitikai munka színvonalának lényeges emelését, azon módszerek tökéletesítését, ame­lyekkel a járási bizottságok min­den egyes járás tevékenységét irá­nyítják. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a járási bizottságok gyakran elmerülnek a lényegtelen, mellékes kérdések megoldásában és a fő kérdések elkerülik figyelmüket. Számos járási bizottság gyakor­latában az elért sikerek mellett még olyan helytelen módszerek nyil­vánulnak meg, amelyek fékezik a munkát, s nem adnak lehetőséget a Rárt politikai és szervezési tevé­kenységének teljes kifejlesztésére. Igaz, hogy a kollektív vezetés el­vei a pártszervek és szervezetek éle­tében egyre nagyobb mértékben ér­vényesülnek. Az olyan esetek, hogy ezeket az elveket durván megsértet­ték, egyre ritkábbak. A pártéletből eltűnnek a mindenható diktátorok, több tag és funkcionárius vesz részt a párt irányításában és egész tevékenységében. Ennek ellenére meg kell állnunk azon tény mellett, hogy a járások és kerületek egész soraiban mir.d eddig nem sikerült a valóban kollek­tív döntésbe és vezetésbe betaglal­ni a funkcionáriusok olyan körét, amilyent a helyzet és feladatok megkövetelnek. Elsősorban a pártszervek tárgya­lásainak előkészítéséről van szó, mert itt mutatkoznak a legnagyobb hiányosságok. A pártbizottságok ke­vés tagja vesz részt tevékenyen a szervek tárgyalásaira szolgáló anya­gok előkészítésiében. A tárgyaliisok alapjául szolgáló anyagokat nagy­részt csak a pártgépezet funkcioná­riusai dolgozzák ki. Ez a gyakor­lat arra vezet, hogy a pártbizottság tagjai csak felületesen hatolnak be a tárgyait kérdésekbe és így a dolgok ismerete nélkül a pártszer­vek gyűlésén nem tudnak tárgyal­ni és dönteni A tárgyalásokba rend­szerint csak ugyanazok az emberek, rendszerint a vezető funkcionáriu­sok és pártdolgozók szólnak bele. Ez azonban a dolgoknak csak egyik oldala. Sokkal rosszabb az a tény, hogy az így előkészített anyag szükségszerűen egyoldalú és gyak­ran nem is megbízható alapja a tárgyalásoknak. Ezzel szenved a pártszervek tárgyalásainak egész színvonala és eredménye. Erről ta­núskodik például egy eset a kadani járásból. A járási bizottság irodája megtárgyalta a mult év októberé­ben legfontosabb üzemének, a klas­terci golyóscsapágy-üzemnek hely­zetét, mert nem teljesítette a tervet A tárgyalás anyagát Zeman elv­társ, a járási bizottság apparátusá­nak dolgozója olyan módon dolgoz­ta ki, hogy az üzem igazgatójától megrendelte a terv nemteljesítésíé­nek elemzését, mégpedig mindjárt kilenc példányban, hogy ne kelljen sokszorosítani az iroda tagjai szá­mára. Az anyag előkészítéséről nem beszélt a szervezet bizottságával, hanem megelégedett azzal, hogy a bizottság tagjait meghívta tárgya­lásra. Az elégtelen anyag alapján, amely csak a gazdasági problémák­ra vonatkozott, érthetően a párt­szerv tárgyalása csupán formális­volt. Nem tudta leplezni a terv nem­tel j esi tésénak igazi okait és az alapszervezet bizottságának sem nyújthatott semmi segítséget. Ebből következik, hogy döntő­fontosságú most nemcsak elérni azt, hogy a járási bizottságok tagjai ta- I pasztalataik és ismereteik alapján helyes határozatokat hozzanak, nemcsak azt, hogy szakaszaikon rendíthetetlenül teljesítsék a -párt határozatait, hanem azt is, hogy j teljes mértékben kivegyék részüket ' a pártszerv állandó tevékeny mun­kájából. A kollektív' vezetés azt je­lenti. hogy a pártbizottság összes tagjai, kivétel nélkül a közös mü j érdekében, vessék latba ismereteiket, kezdeményezéseiket és tapasztala­taikat. • A Központi Bizottság első titkára, Novotny elvtárs beszámolójában in­dokolta a párt ideológiai tevékeny­ségének jelentőségét. Elsősorban arról van szó, hogy elmélyítsük és teljese széles­ségben kifejlesszük a párt ideo­lógiai munkáját és a pártszervek és szervezetek tevékenységében el­sőrendű helyre tegyük. A tapaszta­latok világosan mutatják, hogy a gazdasági feladatok teljesítése rendszerint ott késlekedik, ahol a párt ideológiailag nem kovácsolja egybe tagjait, ahol gyengítik a tö­megekre gyakorolt befolyását és ol hamis, a párt és a nép iránt e .nséges nézetek nyilvánulnak meg különféle frázisok és helytelen elméletek leple alatt. A burzsoá ideológia minden megnyilvánulása ellen határozottan harcolnunk kell mindennap, minden helyen és min­den időben. Szükséges fokozni a harcos politikai agitációt, minden téren megerősíteni a dolgozók neve­lésére való befolyást és fokozni a sajtó eszmei tartataiát és harcos mivoltát. Nagy feiadat hárul ebben tudományunkra, kultúránkra és is­kolaügyünkre is Minden előfelté­telt meg kell teremteni további fej­lesztésükre, emelni kell a munkások és parasztok és az összes dolgozók kulturális és társadalmi életének színvonalát. Járási bizottságaink többségénél lebecsülik az ideológiai munkát. Szóbeszédben gyakran elismerik a marxizmus-leninizmus elméletének jelentőségét, de szavaik nem ritkán í eltérnek tetteiktől. Emellett nem 'ehet állítani, hogy a járási bizott­ságok ne tárgyalnák meg az ideoló­giai pártmunka kérdéseit és ezzel kapcsolatban ne hoznának határo­zatokat. E kérdések meghatározá­sa azonban számos esetben felületes és formális. Vegyük például a Pártoktatási év kérdését. Nemcsak az előkészítése, hanem lefolyása és záró kiértéke­lése is többé kevésbbé a dolognak csak szervezési részét foglalja ma­gában. Az oktatás színvonalát és hatékonyságát gyakran elhanya­golják. A funkcionáriusok elméleti szín­vonalának rendszeres emelése, a propagandista munkába való tevé keny bekapcsolásuk az az út, amely a pártpropaganda problematikájába és tartalmába való behatoláshoz vezet, a pártpropaganda hatásossá­ga megjavításának az útja Ezeket a kérdéseket helyesen ér­telmezte a mladá-boleszlavi járási pártbizottság. A járási bizottság­összes tagjai tevékeny részt vesz nek a pártpropagandában. A járási párbiaottságoknak nem szabad csupán gazdasági kérdésekkel foglalkozniok, és az ideológiai kér­déseket elhanyagolniok. Kötelessé­gük. hogy segítsék az alapszerve zeteket propagandista munkánk fő láncszemének — a propagandisták­nak — kikeresésében, nevelésében és irányításában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ennek a kér­désnek a járási bizottságok még nem szentelnek elég figyelmet. A nagy feladatok szemszögéből, amelyek az egész párt előtt az el­következő időszakban állanak, az összes pártszerveknek és szerveze­teknek harcot kell imlftaniok a pártpropagandában levő hiányos ságok kiküszöbölésére, a pártpro­pagandát harciassá, élénkké és át­ütő errejűvé kell tenniök, olyan propagandává, amely szoros kap csolatban áll a párt gyakorlati problémáival és feladataival. Országunk dolgozói, Csehszlová­kia Kommunista Pártját képviselő­jüknek, vezérüknek ismerik ei. jog. gal látják benne szülöpártjukat. Ezért joggal követelik azt is, hogy a kommunisták a néphez nyíltan, lep lezetlenül beszéljenek, hogy a népet valóban vezessék. Ezt bizonyítja a párt és az állam vezető képviselői minden beszédjének visszhangja és fogadtatása. A tömegek bizalmát azonban naponta meg kell nyerni, épp úgy, mint ahogy naponta meg kell magyarázni és megindokolni a dolgozóknak pártuAk és kormá­nyunk politikáját. Ez megkövet e a tiö legekkel va­ló kapcsolat rendszeres elmélyíté­sét és megszilárdítását a járás, min­den egyes szervieset, minden ugyes hely helyzetének » vmeretét. Ezt azonban csak akkor érhetjük eí, hogy ha az összet. funkcionáriusok és vezetésük alatt íz eg sz pártak­tíva, a munkások, par . ,z >k és dol­gozó értelmiség tömegei r.özé megy és ott megmagyarázza a kérdéseket, merít a tapasztalatokból, azokat minden téren felhasználja és igazol­ja a szervek által elfogadott intéz­kedések helyességét. A dolgozókkal való személyes kapcsolaton és a körükben végzett közvetlen működésén kívül a to­megpolitikai munkában jelentős szerepe van pártsajtónknak, ao nt erre a Központi Bizottság rámuta tott. Az irodalom és a sajtó ter­jesztésének kérdése azonban e~ dig nem vált a pártszervek és alapszer­vezetek szívügyévé. A járási pártbizottságok fontr eszköze a névelő- és tömegimunk kifejlesztésében a helyi sajtó is. A járási földműves újságok ma mar minden járásban megjelennek, pél­dányszámuk Csehországban és Mor­vaországban elérte a heti 500.000 példányt és Szlovákiában a 160.000 példányt. Az üzemekben mintegy 1200 üzemi újság jelenik meg. A já­rási pártbizottságok eddig nem be­csülték meg kellőképpen a helyi sajtónak eizt a nagy erejét az összes párt- és kormányhatározatok meg­valósításában. Erről tanúskodik * járási földműves újságok és üzemi újságok tartalma, amelyek számos esetben nem érik el a kívánatos po­litikai szinvonalat, a párt és kor­mány politikáját csak általánosság­ban, sőt gyakran helytelenül vilá­gítiják meg. A járási földműves új­ságok nem fordulnak teljesen a kis­és középparasztok széles tömegei felé, nem reagálnak érzékenyen a vidéki nép apró szükségleteire, csak ritkán válaszolnak azokra a kérdé­sekre, amelyek a dolgozó parasztok előtt nem világosak. Ami az üzemi újságokat illeti, ezeknek tartalmában is komoly hiá­nyosságok fordulnak elő. Számos üzemi újság nem harcol hatásosan a szocialista munkaverseny fejlesz­téséért, a takarékosságért és a ter­melési önköltségeknek, a munkatér, melékenység fokozásával való csök­kentéséért, ajmitő! az életszínvonal­nak az árleszállítások útján való emelése függ. Ez főleg most nyilvá­nul meg a kormánynyilatkozat után, amikor az üzemi újságoknak első­sorban az olyan kérdésekkel kell foglalkozniok, mint a terv idejében való teljesítése, a haladó módszer­rek bevezetése a termelésbe, a mun­kaszervezés megjavítása sfcb. A járási bizottságnak munkájá­ban feltétlenül elsősorban a párt alapszervezetek aktív tevékenységé, re kell támaszkodnia. Enélkül nem ér semmit, munkájában magára ma­rad. Mostanában, amikor a járásokban összpontosulnak az egységes íö'd­müvesszövetkezetek megszilárdí­tásával és az egész mezőgazdasági termelés fejlesztésével összefüggő összes kérdések akár politikai, szer­vezési-gazdasági, akár kulturális problémák is legyenek, a figyelmet falvainkra, a munkás-parasztszö­vetség megszilárdítása jelszavának gyakorlati megvalósítására kell for­dítani és emellett sohasem szabad megfeledkezni a kulákok elleni harc kifejtéséről. A járási funkcionáriusoknak lát­niok kell, hogy a falvakon még nincs olyan nagyszámú és olyan sok fejlett ember, mint az üzemben, és hogy az osztályellenség tevékeny­sége is sokkal élénkebb itt és ter­mékenyebb talajra talál, mint bár­hol másutt. A fő gyengeség az, hogy a munkások és parasztok szö­vetségének mindennapi megszilárdi. tását nem ka.pcsolják egybe a kulák kizsákmányoló arculatának tényle­ges leleplezésével, aki a legkülönbö, zíibb módszerekkel álcázza magát. (Čepička elvtárs beszámolójának befejező részét lapunk holnapi szá­mában közöljük.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom