Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)

1954-01-05 / 3. szám, kedd

UJ SZ0 1954. január 5. Több, jobb árut termelünk az új esztendőben A partizánskei cipőüzem dolgozói­nak igyekezete arra irányul, hogy minél több, jobbminőségű és ol­csóbb cipőt készítsenek bányásza­inknak és parasztjainknak, kohá­szainknak és értelmiségi dolgozóink nak, öregnek és fiatalnak egyaránt A felszabadulás után az üzem ha­tamas fejlődésnek indult új gyár­épületek, irodák, raktárak épültek, rökéletesedett a ayártási folyamot, kibővült a géppark, technikusaink, újítóink sok kitűnő öt'ettel tették Jfönnyebbé és olcsóbbá a termelést SOHASEM HITTEM VOLNA, hogy a cipőgyártás olyan bonyolult valami. Csak amikor végigjártam valamennyi műhelyt, kezdve a tal­pak kivágásától, a felsőrész kisza basán át az összeállításig, amikor megnéztem, hogyan készül a kéreg, a különféle alátétek, a ráma, a dí­szítések — akkor jöttem rá, mennyi aprólékos, finom és gondos munka szüksége s ahhoz ,hogy a cipó olyan szépen simuljon a lábra és ah hoz, hogy szemre is tetszetős legyen. Van valami lenyűgöző itt a munka folyamatosságá­ban, gyorsaságában. Bármennyire is részletmunkát végeznek az egyes dolgozók, minden ilyen folyamat szaktudást, gyakorlatot követel. Ve gyük mindjárt a talpak kivágását. Itt az a legfontosabb, hogy minél kevesebb legyen a hulladék. Mond­hatjuk, hogy az egész clipő lelke a felsőrész. Ezért ennek a kisza­bása igényli a legnagyobb szaktu­dást, lelkiismeretességet. A szabász műhely, vagy ahogy szaknyelven mondják, a csákozőmühely, egyik legjobb dolgozója Holubica Ferenc, aki, amint a'versenytáblából kitűnt átlagban 160 százalékra teljesíti normáját. Megkérdeztem tőle, mi ben is rejlik munkájának titka. »Ez talán az egyedüli folyamat, amit nem lehet gépssíteni« — mondja. „Hoaszúéves gyakorlat kell hozzá — tökéletesen ismerni kell a bőr tulajdonságait. Tudniillik, a bőr nem mindenütt húzódik, nyúlik egyformán. Ha már most a felső­rész két oldalát nem egyforma tu­lajdonságú bőrbői vágjuk, termé­szetes. hogy a cipő egyik oldala ráncos lesz.« Holubica Ferenc, az érsekújvári gyárból került Parti, zánskéra — már tizenhét éve dol­gozik a szakmában. Megelégedetten mutatja személyi számláját. A sze­mélyi számla — a szocialista mun­kaversenynek egy igen egészséges formája, mely érdekeltté teszi a dolgozókat a gazdaságos munkában, az anyaggal való takarékosságban. Eddig a cipőosztályon 214-en, a gumiüzemben százan jegyzik ered­ményeiket a személyi számlán. He­tenkint kiszámítják az egyes dol­gozók által megtakarított anyag értékét — melynek egy bizonyos százalékát negyedévenként jutalom­ként fizetik ki nekik. Holubica Fe­renc jói gazdálkodik. Bizonyítja ezt a személyi számlájának vég összege, melynek harminc százalé­ka csinos ősszegre rúg. Ezt rövi­desen kézihez kapja. Általában sok a magyar dolgozó Partizánské­ban. Nagyrészük az érsekújvári ci­pőgyárból került ide. Jeles János szabász, aki hűséges kísérőmül szegődött, kassai — 1933-ban ke rült az üzembe és már a gyár fel­építése óta Partizánskéban dolgo­zik. Az egyes részek összevarrását csaknem kizárólag nők végzik. Leg­többjük fiatal lány. Varga Juli és Tónás Lenke egymás mellett ülnek. \ Mindketten Deákiba valók, már ! két éve dolgoznak Partizánskéban. j Bámulatos ügyességgel varrják ösz ' a felsőrész kéreer fölötti részét Kérdésemre, hogyan tetszik nelnk az ?let itt Partizánskéban, mosolyog­va, szinte egyszerre válaszolnak, i hogy jól vannak, szép internátus­ban laknak és bizony nem kíván­koznak haza. Mikor azután délután megtekintettem a hatalmas inter nátusokat, a barátságos, meleg és minden kényelemmel ellátott szobá­kat, amikor láttam, hogy mennyire "ondoskodnak itt Partizánskéban a dolcnzókről. rájöttem, hogy miért Is elégedettek a Jónás Lenkék és Varga Julik. • BESZELJÜNK ARRÓL IS, me­lyek azok a szervezési íntézkedé­"ek, melyek a partizárskei cipő­°yírban biztosítják azt, hogy ez i Vben szebb mér jobb minőségű cl­j nőket, csizmákat, papucsokat és 'zandálokat állítsanak elő- Hiszer I i minőség javítása — egyik leg­j fontos?bb tényező az életszínvonal : ímeléséhez vezető úton. Ezen a | '•^ren » legfontosabb szerep az el­lenőrzésre hárul, elsősorban a nyersanyag, és a félkészáru ellen­őrzésére. A jó cipő a bőr minősé, gétől függ. Ez fokozottabb mérték ben mutatkozik meg az ügyneve­zett rámás cipők előállításánál, ahol az egész felsőrész tulajdonképpen egy keskeny bőrrámán nyugszik és ha ez a ráma nem lenne elég jó­minőségű, erős és ellenálló — a cipő hamarosan tönkremenne. Azonban az ellenőrzés feladata a partizánskei üzemben nem hárul csupán az ellenőrző osztályra. Mind inkább tért hódit Csutkih sztáha novistának az az elve, hogy min den dolgozó egyszersmind ellenőr is kell, hogy legyen munkahelyén Különösen fontos ez olyan üzem ben, ahol a gyártás futószalagon folyik, és az esetleges hibák egész sor dolgozó munkáját teszik érték­telenné. A technológiai fegyelemről Azok a munkások, akik annak­idején Bat'a Üzemeiben dolgoztak, visszaemlékeznek rá, hogy Bat'a kíméletlenül csapott le minden hí­bara, nem érdekelte, hogy ki kö­vette ei — a kár t többszörösen megfizettette magának. Egyik ki­sérőm, Herbrik György, technoló gus elmesélte ezzel kapcsolatban, hogy mint egyszerű munkás dolgo- : zott a zlíni üzemben, amikor na- i gyobb mennyiségű fehér antilop- i cipő-iszálllitmányt készítettek egy | amerikai cég számára.. Az úton 1 azonban a sós tengeri levegő átjár­ta a szállítmányt is a fehér anti lopbőr megsárgult. A cipőket nem vették át. A műhely minden dol­gozójának jelentős részt vontak 1? | béréből, úgy, hogy Bat'a az eiadá­si 19 koronás ár helyett körülbelül 40 koronát kapott páronként. Mag­fizettette a be- és kirakodási költ­ségeket, az eladási osztály rezsijét — annak ellenére, hogy maga az eladás; osztály is tetemes sarcot fizetett. Végül pedig a cipők elkel tek a hazai piacon A MINŐSÉG JAVÍTÁSÁNAK másik fontos biztosítéka a káderek nevelése. A partizánskei üzemben erre nagy gondot fordítanak. Első­sorban a munkahelyeken folynak az iskolázások, ezenkívül sokan lá­togatják az úgynevezett sztahano­visták Iskoláját és r mesteriskola esti kurzusait Különösen szem előtt tartják az ifjúság nevelését. Ahová csak nézünk. a városban mindenütt a munkaerő tartalékod 'nternátusait, szakiskoláit látjuk Az üzemben egy hatalmas csarnok áll a tanulók rendelkezésére, Min den gép megtalálható Itt. mely a gyártási folyamathoz szükséges. A fiatalok oktatók Irányítása mellett dolgoznak. Ha a minőség javításáról beszé lünk, nem feledkezhetünk meg az újító-mozgalomról sem, mely téren szép eredményeket mutatott f el a partizánskei cipőüzem. A mult év ben 703 újító 83 javaslatát való sították meg és az így elért meg­takarítás meghaladja az egymillió koronát. Hricz János, az üjítóosz tály vezetője, megismertetett egy­néhány szellsmes ötlettel, melyek közüi talán a legérdekesebb a ben­zinf-elfogó berendezés. A textil­és gumirészek összeragasztásához benzin szükséges. Márkusz újítő készüléke felfogja a benzinpárákat és hEitoümas vastartály okban csepp­folyósítja. Egy másik érdekes új j Tépet a gumiüzemben láttam. Ez önműködően vágja ki a talprésze­ket ég a hulladékot ugyancsak ön működőén, újból gumilepénnyá i gyúrja Debnár Gábor. Mit értünk technológiád fegyelem alatt? A termelési szabályok pontos betartását és ezáltal a technológiai folyamat helyes lefolyását. Ez az ipari és a mezőgazdasági termelésre egyaránt vonatkozik. A műszaki termelésnél a munkahelyeken .pontos utasítások varrnak kifüggesztve a g'épi berendezés használatáról és a technológiai folyamait lefolyásáról. A dolgozók ismerik ezeket a szabályo­kat és a mesterek ellenőrzik, hogy helyesen alkalmazzák e azokat. A szabályokban részletesen fel vannak sorolva az egyes műveletek, melyeket a dolgozóknak gépén végeznie keli, valamint azok a technológiai feltéte- , lek, melyeket "feltétlenül be kell tar­tania, például hőmérséklet, nyomás, a g>ÍE sűrűsége, stb. Ezeket a feltétele ket azért kell betartani, hogy magas hozamot érjünk el és egyúttal a leg­gazdaságosabban használjuk fel azo kat a nyersanyagokat, amelyből a végleges termók&t nyerjük. Vegyünk egy gyakoriati példát. A mészégetésnél egy tonna mészkőhöz bizonyos mennyiségű koksz szüksé ges. A kokszot a mészkőhöz úgy kel) hozzátenni, hogy a csille aljára egy adag kokszot szórunk, erre szórjuk a mészkövet és a mészégetőbe szállít­juk. Ha a kokszból pontos mennyisé­get mérünk le és a kokszot a mész kövei egyenletesen öntjük a kemen­cébe, egyenletes kivonás mellett jó­minőségű égetett meszet nyerünk, amely jól oldódik és amely főképpen az építő és vegyiiparban jól beválik. A technológiai fegyeiem tehát ebben az, esetben azt jelenti, hogy vigyáz mank kell arra, hogy a mészkő minő­sége megfeleljen az égetett mész megállapított értékének és a tiszta mészkő értékének, azonkívül, hogy a mészkőben csak a megengedett meny­nyíségű szennyezés tegyen (csak annyi lehet, amennyit a technikai fel­tételek megengednek). Még arra i3 vigyáznunk kell, hogy az egyes mész­kövek nagysága 15—20 cm között mozogjon, a kekszmennyiséget is mindig egyformán kell hozzáadni és i mészkövet és a kokszot szabályos ] időközökben kell a kemencébe szórni. ' Ehhez hozzájárul az égetett mész ; rendszeres kivonása is. így a mész : égetőben a tüzet a megfelelő fokon tartjuk és nem állhat be félbeezaka­Tehát a mészégető helyes keze­lésével, vagyis a fent felsorolt félté teiek pontos betartásával betartjuk a technológiai fegyelmet. A mezőgazdaságban példiíiul a technológiai fegyelem azt jelenti, hogy be kell tartanunk az agrotech- j nikai határidőket a termőföld eVő­készítőénél a gabona, vagy más mezőgazdasági termák bevetéséhez. Teohnológiai fegyelemről beszélünk akkor is, ha az egyes termékeknek legjobban megfelelő trágyázás pontos módszerét betartjuk. Az áhattenyésiz- j lésnél például a t&kamiány megfele­lő összeállításának, a rendszeres ete. tósnek, vagy például a malacoknál és borjúknál a nedves takarmány előírt hőmérsékletének betartását je­lenti. Általában azt mondhatjuk, hogy a technológiai fegyelemnek ugyanaz a jeientősége, m;nt a köz­lekedésben a szigorú fegyelemnek A már kipróbált előírások be nem tar­tása a minőség rováaára megy és gyakran büntetést érdemlő anyag­pazarlásra vezet. Régen, a termelés, ben szerzett hosszúéves tapasztala, .ok, mmd az iparban, mind a földmű­velésben apáról fiúra szá'Hitak, persze csak szóban átadva, mint ahogy ezt számos népi mondás is bizonyítja. A technikai és mezőgazdasági tudomá­nyok fejlődésével, amikor ezeket a foglalkozása ágakat már tudományos ismereteik afapji'in irányítják, ezek az sme retek szabályokká lesznek, me­lyekhez az ipari és a mezőgazdasági .ermelés igazodik, Azonban még sok oiyun műhely és üzem van, ahol a termelés, szakác3módra csak szem­mérték szerint folyik. Természetesen ez a minőség rovására megy. Kép­zeljük osa k el, hogy milyenek lesz­nek azok az anyagok, amelyeket csak zeinmértík szerint festenénk és nem az anyagok súlya és mennyisége alapján. Hányszor nézzük nyugod. tan, hogy a tejesikanna néha órákon keresztül a napon áJ, vagy, hogy nem egészen t".szta kannákba öntik a tejet, stb Pedig itt a fogyasztók egészsége forog kockán! A technológiai fegyelem pontos beitartáisa egyes termékek világhíré­nek alapjául szolgál. Többek között csak a világhírű pilzeni sört, magyar seaiámit, ementáli sajtot, cseh kris tályt, a német optikai üveget, a szov­jet mezőgazdasági és bányagépeket említjük. A Szovjetunióban az állam­férfiak, a technikusok és a mezőgaz­daság vezetői tudatában vannak an­nak, hogy az ipart és a mezőgazda­ságot tudomámyoisan kell irányítani, ezért a technológiai folyamatokat írásbeli termelési szabáiyok alapján vezetik (a termelésben ezt szabály­zatnak nevezik). Tilos a termelési folyamatokat csupán emlékezetből vezetni. Ezt nálunk is ei kell érni. Ezért a CsKP KB és a Csehszlovák Köztársaiság kormánya a bányászat­ra, kohászatra, mezőgazdaságra, ve­gyiparra vonatkozólag számos hatá­rozatot hozott, melyekben ezen ágak ' dolgozóinak kötelességévé teiszi a teci'.mológiai fegyelem betartását és a technikusoikmialk a termelés előfelté' teleinek pontos kidolgozását. int a csaJádban és az államban a rend, a nyugodt élet alapja, úgy az iparban és a mezőgazdaságban is a technológiai fegyelem a sikeres ter­melés előfeltétele. Ez szolgáljon út­mutatóul továbhi építőmunkánkban. Dr. Pavel Bilek /Q R uszítja k-család Rusznyák József három évtizeddel dohányföldeken. Estére már sokszor ezelőtt ültette be az első szál hara goszöld dohánypalániát a földbe. Csak úgy elfáradt, hogy álig bírt a lábán megállni Ha evés/e került a sor ti­nyolc éves volt. de az ö munkájára is ; zenegyen ülték körül az asztalt A szüksége volt a családnak. Naphosz- j kilenc gyerek kózii' rizsi volt sorbnv a szat kint dolgozott apjával a )feles i harmadik. Apjávai együtt örült, ha szép volt a dohány, de együtt sírt a családdal, ha a kiültetett palánták megfagytak, vagy ha a nyári zivatarok alkalmával a jég pusztította, kilyu­kasztgatta a dohányleveleket. Józsi gyerek már akkor kitűnt a munkában. Apja meg is dicsérte és megígérte neki, hogy halála után rá­hagyja kedvenc dudáját. Esténként, amikor már nem sürgetett a munka ; és korábban hazatért a család, az apa i vacsora után elővette kecskebőr du­i dáját és szomorú, bánatos nótákat i varázsolt elö belőle. Nótáiban benne ! volt a család öröme-bánata. Ilyenkor , ' Józsi szorosan odatelepedett apja mellé. Egy-egy szomorú nóta úgy : megfogta, hogy könnyekkel telt meg szeme. Amikor nagyobb lett, az ap­ja megengedte, hogy néha-néha kezé­be vegye a féltett szerszámot, később pedig megtanította a kezelésére. Tizen- j I hároméves korában a kis Józsi már : úgy kezelte a dudát, hogy apja meg • is jegyezte: — Hamarosan túltesz rajtam a gye­rek! A szomszédok szívesen hallgatták, mikor a kis Rusznyák gyerek rákez­lett kedvenc nótájára: „Nem akar az 'körcsorda legelni. ." A duda hangját fölkapta a nyáresti langyos szellő és vitte-vitte a mesz­szeségbe. Beszivárgott a nyitott abla­kokon és a bentlévőket arra kénysze­rítette. hogy az ablakba könyökölve i hallgas k a mélabús zenét A marcel- ! háziak '5'"' megszokták a duda hang­ját. hog *ia valamelyik este nem hal­lották, kíváncsian kérdezgették: „Ugyan mi történt a kis dudással? Miért nem játszik?" De egy őszi estén hiába várták a duda hangját. Elköltözött a Rusznyák­család Marcelházáról. Kocsira rakták a szegényes bútort, a dudát, a csalá­dot. Menniök kellett, mert gazdájuk fölmondott nekik, más dohányos jön újévkor a heh/ükre. A naptárban 1930-at írtak, amikor Rusznyákék szegényes holmijával be­döcögött a szekér a nánai uradalom­ba. A cselédházak kis ablakai kinyü­tak, kíváncsi tekintetek fogadták az érkezőket. Megnézték, milyen a búto­ruk, milyen a ruhájuk, milyen a csa­lád. A Krizsán-család apraja-nagyja szintén az ablak körül tolongott. Ők is kíváncsiak voltak az újonnan érke­zőkre. Az öreg Krizsán, amikor szem­ügyre vette őket, csak ennyit mon­dott: — Család, az van bőven! Borbála azonban sokkal kíváncsibb természetű volt, mint az apja. Csillo­gó fekete szeme különösen azon a 18— 19 éves fiún akadt meg, aki minde­nekelőtt egy kecskebördudát emelt le a szekérről A lánynak kicsúszott a száján a szó — Nicsak, dudája van! Az anya is meglátta a legényt és közelhajolt a lányhoz: — Csinos gyerek ez a dudás. Nézd csak milyen piros az arca, szőke a haja Borbála egészséges barna arca bí­borpiros lett, mintha valamilyen csí­nyen rajtakapták volna. Nerri szólt semmit, elfordult az ablaktól... A Rusznyák-család a nánai urada­lomban is dohánytermesztéssel foglal­kozott. Már kora tavasszal hozzáláttak a melegágyak készítéséhez. Józsi egész nap szorgalmasan dolgozott apjával a melegágyak körül. Együtt tervezget­ték, számolgatták, ha jó lesz a ter­més, mire is költik a dohányért ka­pott pénzt. Egy szép tavaszi reggelen Józsi meg­látta, hogy Borbála apjával hordja sa­roglyán az istállóból a trágyái A lány arca piros volt, fekete haját ken­dő takarta. Teste meggörnyedt a sa­roglya sú'ya alatt. Ő is észrevette a legényt. Tekintetük találkozott. — Nehéz? — kérdezte Józsi s a sa­roglyára mutatott. A feleletet meg sem várta. Kivette a lány kezéből a villát és szorgalma­san kezdte megrakni a saroglyát. Az­tán megfogta a saroglyánák egyik vé­gét és intett Krizsánnák, hogy fogja meg a másikat. Elindultak. Borbála pedig lopva végignézte a fiút "hogy egyenes derékkal vitte a terhet E zen az estén a nánai uradalom­ban először szólalt meg Rusznyák Jó­zsi dudája. Kezdetben bánatosan, majd egyre vidámabban. Az elkövet­kező estéken a nánai uradalomban már alig várták, hogy megszólaljon a duda hangja. A mélabús és vidám melódiák betöltötték Krizsánék laká­sát is, de még mélyebben Borbáia szi­vét. És az érő búza illatáva' teli nyá­ri estéken fel-felcsendült Borbála ezüstcsengésű hangja is. Az urada­/

Next

/
Oldalképek
Tartalom