Uj Szó, 1954. január (7. évfolyam, 1-27.szám)
1954-01-21 / 17. szám, csütörtök
6 uj sw 1054. január 21. / en i vi r o I szól az énei K SZÜLE JMAN SZTALSZKIJ: Qev\'\v\ siratása Most már tudom: ez a világ csak karavánok útja, elvtárs! Fájdalmunk kútjába ki lát? Vigasztalni ki tudna, elvtárs? Szabadság útján lépdelünk, Lenin világított nekünk, de elhagyott már, nincs velünk, elindult hosszú útra, elvtárs! Lenin szívéhez nőtt a nép, a népért küzdött, érte élt, értünk áldozta életét — állunk gyászba borulva, elvtárs! Moszkvából érkezett a hír, belénk fúródott, mint a nyíl, a nép öregje, ifja sír, , sötét van reggél óta, elvtárs! Borong sötéten fenn az ég és lenn a hallgatag vidék — ' az is sír most, kinek szívét jeges közöny borítja, elvtárs! Kemény ököl csapott le ránk, megrendült tőle koponyánk: jaj, kialudt a tiszta láng: vad szélvihar elfújta, elvtárs! . » Lenin, Ö, mérget inna szánk, ha ezzel feltámasztanánk! Virágba bomló almafánk kidőlt, a porba hullva, elvtárs! Ő volt a fényünk és díszünk — fényünk és díszünk merre tünt? Mondd: balosam-írt hol lelhetünk? Lehúz a bánat súlya, elvtárs! Szánkat nyűgözi némaság, mégis repül a hír tovább, s lelkünkbe tép, szívünkbe vág a halál gyilkos ujja, elvtárs! Hol a gondolat hőse, hol? Szulejman, ülsz s gondoľkodol. „Lehet, hogy ő már nincs sehol?" — kérdem újra meg újra, elvtárs! Arany szív és napfényes agy, ó, hol találhatsz másikai? Ki lesz, ki most irányt mutat, ki fényt villant utunkra, elvtárs? Vigasztalódj: él, él Sztálin: irányít, biztat, mint Lenin, s a kommunizmus kertje, ím, tovább ragyog virulva elvtárs! K é p es Gé z a fordítása. • * • VLAGYIMIR SZEMJONOV: <Dal fi Jli k jics szoora Nem pompás téren, csendes kertben, Hol a nap virágot érlel, Iljics szobra építőtelken Áll s munkára hív kezével. Andalító muzsika nem szól E nyüzsgő, zsivajgó parkban: Villanyhegesztő tüze dalol, s kalapács ütése harsan. Az építők arcát befutja A sósízű, bő veríték, Kedvükre halad most a munka. Nincs idejük, hogy letörüljék. A zajos, szorgos sürgést nézi Szerető szemmel a szobor. Úgy látod, sapkáját lengeti És leszáll a talapzatról, Hogy a vígszavú legényekkel Estig együtt dolgozzon, Mint egykor régen, munkás kedvvél Kommunista szombatokon. Fordította: TÓTH TIBOR. emviroi • • i i • (Ukrán népdal.) Minden, mit dicsőség övez, Mi földünket élteti, Gyarapodó drága hazánk Városai, rétéi, •i Lelkesítő büszke munka, Csillag fénye, víq dalok, — Mind ott él Lenin nevében, Mint tengerben a folyók. Nayp volt s fényét szerte szórta, Éltetett lelkes szava. Harccal szerzett szabadságunk Mindig győztes zászlaja A Virágba zsendülő kertek, Virradó ú] hajnalok — Mind ott él Lenin nevében, Mint tengerben a folyók. Lenin neve Sztálin neve Örökre egy partunkkal. Az út melyet ők mutattak, Szabad élet és munka, A békére vágyó népek, Szabadságért harcolók — Mint ott él Lenin nevében. Mint tengerben a folyók. Fordította: TÓTH TIBOR. -Vr (2enm él (Oszét dal) Mérhetetlen adót adtunfc a halálnak, De az ő halála éles fagyként áradt, Ügy temettük el, mint szerető atyánkat, Éjszínű zászló lengett a szél. Elhervad a rózsa, elröppen az illat, Hajnál bíborában kialszik a csillag. Minden élőt elnyel csendje néma sírnák, De Lenin nem halt meg — mindörökké él! S hogy eljött a híre pásztoroknak hónába, Nem néztünk a békés, legelésző nyájra, Leninhez siettünk ... nehéz örök álma Szunnyadásnak tűnt csak mécsek fényinél. Legyőzöd a vihart, dühöngését vésznek, Hegycsuszamlást, orkánt fojtó sötétséget, Hogyha homlokodra Lenin napját vésed. Ennek sugarától szétfoszlik a tél. • Sztálinnak volt lelkes, harcos tanítója, Sztálint fnzta meg, hogy életünket ója S legyen országunknak hű istápolója, Ellenségre sújtó, villogó acél. Ravatala előtt megrendülve álltunk, Sztálint is komornak, szomorúnak láttuk, „Mit Lenin ránkbízott, azt válóra váltjuk!" — Esküméi fogadta, és az eskü él. Láttuk, és már soha el nem feledhetjük, A kezet, mely híven őrködött felettünk, Azt az embert, akit'annyira szerettünk, Nevét babér őrzi, borostyánlevél. Fátyolt von a hajnal a csillagos égre. Elhervad a ködben a virágok éke, Igen, minden létnek plmúlás a vége, De Lenin nem hált meg, mindörökké él! SZ. KIRSZANOV: f2ev\'m olvasása közi? en \ Ha asztalodnál ülve kinyitod könyvének bíbor fedelét: amit tett, és amit tanított, mind tündökölve tárul eléd. Derűs élet i és tiszta gondolat, mely győzött a hálál seregein. Az első lapon egy arckép fogad: Mindent tud ő, elhiheted, ^ ami történt ez. évek alatt: a felrobbantott boltíveket, a porráperzselt falvakat, Szevasztopolt ' s a Don-medencét, a véres sztálingrádi vihart, s látta: a nácikat, hogy vered szét Kovpák hős partizánjaival. S most szeretnéd, elmondani Leninnek: a rabló had, V hogy dúlta a portánk, s hogy az ő szava tüzelte seregeinket midőn a sötétség vak dühe tört ránk; s hogy szuronyaink ragyogva vitték az ő drága nevét a küzdelemben, — így edződött meg a bolsevik név, s már ezt jelenti: legyőzhetetlen. És szerehvél arról is beszélni a képnek, a bíbor kötésű könyvben: hogy ő, Lenin járt mindig előttünk s győzve törtünk lángon, viharon át, s hogy Sztálin emelte magasra fölöttünk Lenin halhatatlan zászlaját. KÉPES GÉZA fordítása. * * SZTYEPAN SCSIPACSOV: í-2'eyn \v\ Lenin bronz szobra. Körötte a fákra felgyújtott házak törmeléke hull. Ellenség tört a szovjet városkára s ledöntötték a szobrot gonoszul. A dölyfös ezredes nyilván örül, könnyű volt a szobron nyert győzelem. Fot<yriporterek köröskörül, s a készülék kattan készségesen. Mulatták éjjel, csak úgy dőlt a bor. antiál nagyobb reggel a rémület: talapzatán áU megint a szobor, fölemelték láthatatlan kezek. Riadt zavar kél a tisztek között. Távolból árnyak gyülekeznek, ím: a partizánok bezárták a kört, s előretörnek. Vezérük: Lenin. TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE fordítása.
