Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-12 / 300. szám, szombat

4 ül SZO '1953. december 12. Majevszkij, a moszkvai „Pravda" tudósítójának beszámolója a bermudai értekezlet hatásáról Majevszkij, a moszkvai „Pravda" londoni tudósítója beszámol arról, mit beszélnek az angol fővárosban a három nyugati hatalom bermudai tanácskozásának eredményeiről. Amint Majevszkij írja, az angol közvélemény megállapítja, hogy a három nyugati hatalom különtanácskozása nemcsak, hogy nem távolította el a köztük fennálló ellentéteket, hanem ellenkezőleg, bebizonyította, hogy az ellentétek egyre fokozódnak. Majevszkij rámutat, hogy a Times optimizmusa hamisan cseng és általános következtetése is kedvetlen. Nyíltabban — borúlátóbban — ér. tékeli a bermudai tanácskozás eredményeit Stanley Priddle, a Reuter hírügynökség szemleirója, aki azt írja, hogy a kiadott közlemény sok nehézséget tükröz, amely a tanácskozás elején felmerült és amely fennállt, amikor befejezték a munkát. A Daily Express a bermudai tanácskozás eredményeit bírálva meg. állapítja — írja Majevszkij, — hogy az eredmények akadályozzák a Szov. jetunióval való kölcsönös megértés megteremtését. Több lap cikkéből kitűnik, hogy a titokban övezett bermudai , különtanácskozás egyik feladata a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen irányuló tervek kidolgozása volt. Egyes lapok sajnálkoznak amiatt, hogy a bermudai tanácskozás egy lépést sem tett előre annak érdeké, ben, hogy elismerjék a Kínai Nép. köztársaság törvényes jogait és megadják neki jog szerinti helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ezzel kapcsolatban — írja a szerző — bizonyos fokig érdekes az a vita, amely december 8-án támadt az alsóházban a képviselők és Butler pénzügyminiszter között. Butler Churchill távollétében a miniszterelnöki teendőket is ellátja, Butler Osborne konzervatív és Silverman munkáspárti képviselők kérdéseire válaszolva kijelentette, hogy az angol kormány fenntartotta tel. jes függetlenségét az Egyesült Ál. lamokkal szemben. Amint azonban parlamenti körökben rámutattak, a bermudai tanácskozásról szóló jelentések fényében ez a nyilatkozat nem hangzott túlságosan magabiztosnak. Eisenhower, az Amerikai Egyesült Államok elnökének beszéde az ENSz közgyűlésén December 8-án délután Eisenhower elnök beszédet mondott az ENSzközgyülés teljes ülésén. Eisenhower elnök beszédének bevezető részében kijelentette: kötelességének tartja, hogy bizonyos értelemben olyan új nyelven beszéljen, amelyet ő, aki életének oly jelentékeny részét töltötte katonai szolgálatban, jobbnak látna sohasem használni. Ez az új nyelv — mint mondotta — az atomháború nyelve. „Az atomkorszak — folytatta Eisenhower — oly rohamosan halad előre, hogy a világ minden polgárának valamilyen — legalábbis hozzávetőleges — képet kell alkotnia ennek a fejlődésnek jellegéről. Ez a fejlődés rendkívül nagyjelentőségű mindannyiunk számára. Teljesen világos, hogyha a világ népei foglalkozni akarnak a béke észszerű keresésével, akkor fel kell magukat vértezniök a mai élét fontos tényei nek tudásával. Eisenhower megemlítette, hogy az Egyesült Államok 1945. július 16-án „végrehajtotta a világ első atomrobbantását". „Az atomerő titka" azóta nemcsak az Egyesült Államok számára vált ismeretessé. Nem számítva, hogy ezt a titkot NagyBritannia és Kanada ismeri — hangsúlyozta Eisenhower — „ezt a titkot a Szovjetunió is ismeri." „A Szovjetunió — mondotta az Egyesült Államok elnöke — tájékoztatott bennünket arról, hogy az utóbbi években széleskörű forrásokat használt fel atomfegyver megteremtésére. Ezen idő alatt a Szov jetunió az atomberendezések egész sorát robbantotta fel, beleértve legalábbis egy esetben olyan berendezést, amely termonukleáris reakció alapján működik. Eisenhower — miután kijelentette, hogy a világon „két atomkolosszus" létezik — nyomatékos kifejezések kel jellemezte az Egyesült Államok katonai hatalmát, azt állítva, hogy az Egyesült Államok atomhatalmát csűrén az .agreszorral*: szembeni védekezés céljából teremti meg. Eisenhower ezután a fenyegetések egész sorával illette azt az „agresszort", aki „az Egyesült Államok ellen atomtámadásra" vállalkozna, majd beismerte, „hogy itt megállni, annyit jelentene, mint megerősíteni azt a reménytelen következtetést, hogy a két atomkolosszus arra van kárhoztatva, hogy hosszú időn át rosszindulattal kell egymással szembenézniök egy félelemtől reszkető világban, „s annak a valószínűségnek reménytelen elismerését" jelentené, hogy a „civilizáció megsem misül" „Senki sem mondhatja — folytatta Eisenhower, — hogy mi elkerüljük az értekezleti asztalt." „Mint közös bermudai közleményünkből önök már tudják — folytatta Eisenhower —, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország gyorsan megállapodásra jutottak a Szovjetunióval való találkozás kérdésében." Az Egyesült Államok kormánya azt kívánja, hogy ez a tanácskozás ..érezhető eredményeket hozzon, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítésének egyetlen helyes útján, a béke elérésére irányulnak". Eisenhower beszédének további részében hivatkozott az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének 1953. november 18-i határozatára, amely javasolta, hogy a leszerelési bizottság tanulmányozza olyan albizottság alakításának kívánatosságát, amelyben azoknak a hatalmaknak a képviselői foglalnak helyet, amelyeket ez a kérdés legfőképpen érint, s hogy ez az albizottság bizalmasan próbálja megtalálni a kér dés elfogadható megoldását, és a megoldásról 1954. szeptember 1-énél nem később terjesszen elö a jelen, tést a közgyűlésnek és a biztonsági tanáosnak." „Az Egyesült Államok, — mondotta ezzel kapcsolatban Eisenho. wer — figyelembevéve az ENSzközgyülés javaslatát, kész haladéktalanul bizalmasan találkozni más országok képviselőivel, amelyeket ez főként érint, hogy megtalálják az atomfegyverkezési verseny problémáinak elfogadható megoldását." Eisenhower hozzátette: hogy az Egyesült Államok ezeken a bizalmas vagy diplomáciai tárgyalásokon „majd új elképzelést" terjeszt elő. Eisenhower javasolta, hogy „a legfőképpen érintett kormányok ... azonnal kezdjék el és a továbbiakban folytassák együttesen normális urán- és hasadóanyag-készleteik bi. zonyos részének átadását a nem. zetközi atomenergia-szervnek. Reméljük, hogy az Egyesült Nemze. tek égisze alatt létre fognak hozni ilyen szervezeteket. A hozzájárulás arányát, az eljárásokat és más részleteket a fentemlített „bizalmas tárgyalásokon" fogják meghatározni. .. Az atomenergiaügyi szervnek kellene felelősnek lennie a rendelkezésre bocsátott anyagok összegyűjtéséért, megóvásáért és őrzéséért .. Ennek az atomenergiaügyi szervnek fontos feladata volna azoknak a módszereknek a kidolgozása, amelyekkel ezeket a hasadóanyagokat fel lehetne használni az emberiség békés tevékenységére... Az Egyesült Államok kész volna másokkal együtt — „akiket ez főképpen érint" — megvalósítani azo. kat a terveket, amelyekkel meg le. hetne gyorsítani az atomenergia ilyen békés felhasználását. Azok között az országok között, „amelyeket ez főképpen érint", ott kell lennie természetesen a Szovjetuniónak. Eisenhower javaslatainak előnyeiről szólva, szembeállította azokat azzal „az ingerlékenységgel és kölcsönös bizalmatlansággal, amely a nemzetközi felügyelet és ellenőrzés i teljesen elfogadható rendszerének I megteremtésére irányuló minden kí' sérlettel együtt jár". Eisenhower befejezésül azt a reményét fejezte ki, hogy e javaslat alapján az „Egyesült Államok nemcsak az erőt, de a békére való törekvést és a békébe vetett reményt is meg fogja testesíteni". Az elnök azonban beszédében nem fejtette ki álláspontját az atom. fegyver betiltásának kérdéséről. Az NDK kormányának határozata A panmindzsoni tárgyalások Amint az Üj Kína sajtóiroda jelenti, a politikai konferencia összehívásáról tárgyaló koreai és kínai küldöttség Panmindzsonban a következő közleményt adta ki: December 10-én a politikai konferencia összehívásáról tárgyaló két fél 21-ik ülését tartotta. Az ülésen Dean amerikai képviselő tovább folytatta rágalmazó táma. dásait a koreai és kínai fél, vala. mint a Szovjetunió ellen és visszautasított minden komoly tárgyalást Ki Szuk Bok, a koreai és kínai fél képviselője rámutatott a koreai és kínai javaslat helyességére és összehasonlította a másik fél javaslatával. Leleplezte azt a tényt, hogy az amerikai javaslat a megbeszélések meghiúsítására irányul és ezért sohasem szolgálhat alapul a két fél közötti megegyezésre. Ki Szuk Bok ezután az amerikaiak által javasolt „csoportos" szavazással foglalkozott, és összehasonlította azzal a szavazási módszerrel, amelyet a koreai és kínai fél javasolt. Rámutatott, hogy a koreai és kínai fél azt ajánlotta, hogy a két fél közötti egyhangúi megegyezés elvének alapján, mindkét részről az összes országok vegyenek részt a szavazásban. Ez az egyetlen megvalósítható komoly és felelős szavazási módszer a két egyenjogú fél konferenciáján, ame. lyen mindkét részről két vagy több ország van képviselve. Tartós meg. egyezést csak akkor lehet elérni, ha minden ország mindkét részről szavazással kifejezésre juttatja nézetét és ha mindkét fél összes országai között egyhangú megegyezést érnek el. Az ilyen megegyezés valóban kötelező volna mindkét fél valamenynyi országára. Ez a szavazási módszer — mondotta Ki Szuk Bok — bebizonyítaná azt is, hogy a másik fél akarja-e a megegyezést és annak betartását Ezzel szemben azonban a másik félnek azon országai, amelyek nem értenek egyet a megegyezéssel, amelyet a koreai és kínai fél ért el, e megegyezés nem fogja őket kötelezni. Ez azt jelenti, hogy a másik fél el akarja vetni az egyhangú megegyezés elvét és saját felének néhány tagja számára a megegye, zés meghiúsításához egyengeti az utat. Ki Szuk Bok végezetül ismét felhívta a másik felet, hogy változ. tassa meg álláspontját és kezdjen komoly tárgyalásokat. Az ADN-sajtóiroda közzétette a Német Demokratikus Köztársaság kormányának határozatait »A mun kásság munkafeltételeinek és anyagi helyzetének további megjavításá ről és a szakszervezetek jogairól«. Ezt a határozatot a kormány de cember 10-i ülésén fogadta el. A kormány rámultat arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nemzetgazdasági tervei sikere

s teljesítésének következtében a köztársaság kormánya számára lehetővé válik intézkedéseket foganatosítani a dolgozók életfeltételeinek megjavítására. A munkások munkafeltételeinek és anyagi helyzetének további meg javítása, politikai és munkaaktivitáisuk fokozása a köztársaság életének valamennyi területén az új irányvonalú politika legfontosabb részét képezi A kormány hangsúlyozta, hogy az állami és gazdasági szervek legfontosabb kötelessége állandóan gondoskodni kedvező munkafelté'te lek megteremtéséről a munkások számára és megköveteli, hogy a vál lalatok vezető dolgozói betartsák a munkatörvényeket. A határozat számos intézkedést állapít meg. amelyek a dolgozókról való orvosi gondoskodás meg javítását célozzák és megfelelő feladatokat tűznek ki az egészségügyi minisztérium és a munkaügyi minisztérium elé. A poliklinikák, am bulanciák és egészségügyi központok hálózatának kibővítésére az 1954-es évben 100 milliárd márkát fordítanak. A nagy vállalatok mellett éjjeli szanatóriumokat és üdülőházakat létesítenek. Hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak életkörül ményei tovább javuljanak, a kormány elhatározta, hogy az 1954-es évben 764 millió márkát fordít lakásépítésre és a munkásoknak és alkalmazottaknak egyéni lakásépítés céljaira 1954-ben 100 millió márka összegben nyújtanak rövidlejáratú kölcsönöket. A határozat továbbá megállapít ja a gyermekbölcsödék és óvodák építésének kibővítését azokon a területeken, ahol aránylag nagyszámú a dolgozó nőA kormányhatározat végezetül megerősíti a Német Demokratikus Köztársaság szakszervezeteinek a munkások és alkalmazottak érdekvédelmét illető jogait és kötelességeit. A kormány hangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek tevékenyen részt kell venniök mindazon intézi kedések kidolgozásában és megvalósításában, amelyek a munkások ' és alkalmazottak érdekeire vonatkoznak Az amerikaik szolgálatában álló ügynökök zavargásokat készítenek elő a tongjangi táborban Legutóbb hazatért koreai-kínai hadifoglyok elmondották, hogy a tongjangi táborban működő liszinmanista és Csang Kai.sek.féle titkos ügynökök amerikai utasításra „ki törést" készítenek elő december 23. utánra, és ezért „különleges roham alakulatokba" kényszerítik a hadi foglyokat. Vej Csöng Bon, a koreai néphadsereg fogságbaesett harcosa, akit december 3-án hazatelepítettek, elmondotta, hogy a táborrészleg egyik vezető liszinmanista ügynöke, Kim Bong Nam nyíltan megmondta a hadifoglyoknak: „A felvilágosító munka rövidesen véget ér. Ha december 23-ig nem bocsátanak szabadon bennünket, tömegtüntetéseket rendezünk és amint alkalom nyílik rá, zavargásokat kezdünk és kitörünk a táborból." Felmentettek állásától egy németországi amerikai bírót Frankfurti jelentés szerint az amerikai külügyminisztérium távirati úton felmentette állásától Clar kot, az Egyesült Államok németországi felebbvifeli törvényszékének vezető bíráját. A nyilvánosságra hozott hivatalos közlemény szerint Clark nem engedelmeskedett annak a felszólításnak, hogy jelentkezzék Washingtonban. Sajtójelentések szerint a felmentés hátterében Conang amerikai főbiztos és Clark személyes ellentétei húzód, nak meg. Növekszik a munkanélküliség az Egyesült Államokban Az amerikai kereskedelemügyi minisztérium statisztikai osztályának adatai szerint az októbertől novemberig terjedő időszakban az Egyesült Államokban 300.000-re! nőtt a munkanélküliek száma. A munkanélküliség legnagyobbfokú növekedése a feldolgozóiparban észlelhető. A fogla'koztatottság és munkanélküliség kérdéseinek tanulmányozására a CIO kebelébe tartozó egyesült gépkocsiipari munkások szakszervezete értekezletet hívott össze Washingtonban. Az értekezleten Reuther, a CIO elnöke kijelentette, hogy az autóipar egyes ágaiban és a tartaléka

1 katrész-gyártó vállalatokban a munkanélküliség már elérte a „kritikus" pontot; a mezőgazdasági gép. gyárakban pedig „még komolyabb" a helyzet. A „Business Week" című folyóirat szintén nyugtalankodik a munkanélküliség növekedése miatt. Az Egyesült Államok kormánykörei barátságot és szövetséget kötnek az emberiség olyan dühödt ellenségeível, mint Csang Kai-sek, Adenauer, Li Szín Man és Franco. Samu bácsi barátaival és szövetségeseivel. (Ujsághir)

;