Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-08 / 296. szám, kedd

8 m szÖ 1953. december 6. N. Sz. Hruscsov felszólalása a területi, határterületi és köztársasági lapok szerkesztőinek értekezletén és a szovhozok­November 19-től december 2-ig tartották Moszkváiban a területi, ha­tárterületi és köztársasági lapok szerkesztőinek és mezőgazdasági rovatvezetőinek a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizott­sága által összehívott értekezletét, i Az értekezlet munkájában részt | ra, akik méltónak bizonyulnak torállomásoknak nak. A pártszervezetek nem törődnek kelőképpen a kolhozelnökökkel, pe­dig a kolhozelnök a kolhoztermelés fő, döntő oszlopa. Olyan embereket kell kijelölni a kolhozok irányításá­a vettek N. Sz Hruscsov és P. N. Poszpjelov, a Szovjetunió Kommu­nista Pár.tja Központi Bizottságá­nak titkárai. A , lapszerkesztők kicserélték a mezőgazdasági propaganda terén szerzett tapasztalataikat. Az érte­kezlet részvevői számára több tudo­' mányos előadást olvastak fel, majd mezőgazdasági tárgyú filmeket és filmhíradókat tekintettek meg. Felszólalt a tanácskozáson N. Sz. Hruscsov, az SzKP Központi Bizott­ságának első titkára. Beszédében az SzKP Központi Bizottsága szep­kolhozparasztok bizalmára, akik he­lyesen tudják alkalmazni a párt fa­lusi politikáját. A lapok gyengén bírálják az e téren mutatkozó hiá­nyoságokat. A sajtónak egész munkánkban óriási szerepe van. Hogy a napila­pok és folyóiratok dolgozói sikere ­sen tölthessék be e szerepüket, mé­lyebben kell behatolniok az élet­felvetette kérdések lényegébe, hoz­záértéssel, konkréten kell iroiok. A lapokban a legélesebben fel kell tárniok munkánk hiányossá^ gait, le kell leplezniök a hibákat, temberi teljes ülése határozatainak mégpedig úgy, hogy mozgósítsák az valóraváltásáért Öidított har c fel­adataival foglalkozott és hangsú­lyozta, milyen hatalmas szerepe van a szovjet sajtónak a mezőgazdaság további fellendítését szolgáló párt­és kormányintézkedések megvalósí ­tásában. Országunk kimeríthetetlen le­hetőségekkel rendelkezik a mező­gazdaság minden ágazatának igen gyors fejlesztéséhez, alüjoz, hogy a legközelebbi jövőben teljes mérték, ben ellása a lakosságot élelmisze­rekkel, a könnyűipart pedig nyers­anyaggal. Az egész kérdésnek az a lényege, h'ogy kihasználjuk ezeket a lehe tőségeket és megszervezzük a har­cot a tartalékok telljes kiaknázásá­ért. E téren nagy, mélyreható és sokoldalú munka vár sajtónkra. A pártszervezetek, s a mezőgaz­dasági szervek nagy munkába kezd­tek a központi bizottság szeptemberi plénuma határozatának megvalósí­tása érdekében. A lényeges hiányos­ságokat azonban még máig sem szá­molták fel. A lapok és folyóiratok nem ritkán úgy állítják be a dol­got, mintha már megoldódott volna a központi bizottság plénumán fel­vetett minden feladat. Az ilyen ke­délyesség csak kárt okozhat az ügy­nek. Aktív harcot kell vívni a hiá­nyosságok ellen. N. Sz. Hruscsov rámutatott, hogy a sajtó még gyengén foglalkozik az­zal, hogyan történik a mérnökök, agronómusok, zootechnikusok kivá­logatása a gép. és traktorállomások, valamint a kolhozok számára. Sok köztársasági, határterületi és terü­leti lap e téreň is rózsás színben tünteti fel a dolgot. Sokat írnak a mezőgazdaságba küldött szakembe. rek és egyéb dolgozók számáról, de rendszerint nem foglalkoznak azzal, hogy az, akit elküláenek, képes-e valóban hatékony segítséget nyújta­ni a kolhozoknak, a gép- és trak­A Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsa titkárának nyilatkozata embereket e hibák leküzdésére, az egészséges bírálat kibontakoztatásá­ra buzdítsák a dolgozók széles tö­megeit. A lapok néha kaleidoszkópszerü anyagokat közölnek. Ha a címek után ítélünk, úgy tűnik, mintha minden benne volna a lapban, pedig lényegében majdnem semmi sincs. De sok veleje, sok értelme van-e né­melyik cikknek, ha nem világos, mi­lyen célt tüz ki a szerkesztőség, mire törekszik valamelyik cikk, vagy tudósítás közlésével. Sok napilap és folyóirat szerkesz­tősége a mezőgazdasági kérdések megvilágításánál nem mindig veszi figyelembe az ország különbözö vi­dékeinek helyi körülményeit. Sok lapunkat zavarja a feltünés­keltési vágy, a hangzatos frázisok vadászata. Természetesen szükség van arra, hogy olyan címet adjunk egy cikknek, amely magára vonja a figyelmet, amely mozgósító erejű. De jusson eszünkbe az a kemény igazság, hogy a címnek összhangban kell lennie a cikk tartalmával, hogy a lap anyagának meggyőzőnek, megalapozottnak kell lennie. A lapok munkatársaival szemben az a követelmény, hogy tartalmas, eleven, érdekes és tanulságos anya. got tudjanak kiválasztani. Határo­zottan száműzni kell a lapok ha­sábjairól a begyökerezett sablono­kat, a kitaposott 'szabványokat, ami­kor mindenről egykapt&fára írnak. A sajtó munkásainak jusson min­dig eszükbe, hogy a lapok sikeres munkája szempontjából nagyjelen­tőségű a tények megbízhatósága, hogy a leírt jelenségek .és esemé­nyek hűek legyenek a valósághoz. Nagyjelentőségű az eleven és kife jezö nyelv, az anyagok közlése for­májának változatossága. Nincs sajtónknál erösebb, hatéko­nyabb fegyverünk. A sajtó pártunk legmesszehatóbb ideológiai fegyve­re — mondotta N. Sz. Hruscsov. — Ha jó anyagot Választunk ki a lapok és a folyóiratok számára, sok­ezer kilométer távolságban is célba találhatunk, feltárhatjuk a hiányos­j ságokat óriási kiterjedésű orszá­; gunk minden részében. Ennélfogva, 1 aki lebecsüli a sajtót, az gyengíti i erőnket.­N. Sz. Hruscsov a továbbiakban azokról a feladatokról'beszélt, ame­lyek a pártnak és a kormánynak az ipar további fejlesztéséről és ezen belül a közsükségleti cikkek terme­lésének jelentékeny növeléséről szó­ló határozati megvalósításáért folyó harcban várnak a sajtóra. Konkrét példákkal és tényekkel mutatta ki, milyen óriási tartalékokkal rendel­keznek a szoyjet gyárak és üzemek a. termelés ütemének és mennyisé­gének növelése szempontjából. A feladat: újabb lehetőségeket keres­ni az ipari termelés. növelésére a termelő területek kibővítése nélkül, s a termelési technológia javítása útján. Fontos, hogy ennek során mindig az élenjárók tapasztalataira, fejlett munkamódszereire és fogá­saira támaszkodjanak, széles arány­ban kifejlesszék a tervek teljesíté­séért és túlszárnyalásáért, a termé­kek minőségének minden vonalon történő javításáért folyó szocialista versenyt, széleskörű ösztönzést ad­janak a tömegek alkotó kezdemé­nyezésének. A sajtó itt is felbecsül­hetetlen segítséget nyujtihat és kell .is, hogy nyújtson a pártszervezetek­nek. . A sajtóban megjelenő bírálat a leghatékonyabb bírálat. Östorozni kell a sajtó hasábjain azokat a dol­gozókat, akik bürokrata módon ke­zelik a szovjet emberek anyagi szükségleteit, rosszminöségü ter­mékeket gyártanak. Nagyobb figyelmet kell fordítani a" dolgozók mindennapi életére, a sajtóban egyaránt foglalkozni kell a lakásépítkezés menetével, a laká­sok elosztásával, a közfogyasztási cikkek termelésével és a kereske­delem megszervezésével. A sajtó feladata, segíteni a párt­és a szovjet szervezetek a hiányos­ságok gyökeres kiküszöbölésében, a .bürokratizmus és a hanyagság elleni harcban. Minden adottságunk, minden fel­tételünk megvan a kommunista épí­tés nagy feladatainak sikeres meg­oldásához — mondotta befejezésül N. Sz. Hruscsov. — Országunk ki­meríthetetlen természeti kincsekkel rendelkezik. A szovjet nép. a kom­munista párt és a párt központi bi­zottsága Vezetésével, Lenin, majd halála után Sztálin irányításával óriási tapasztalatokat gyűjtött a szocializmus építése terén. Az a kö­telességünk, hogy e tapasztalatokra támaszkodva, e tapasztalatokat oko­san felhasználva gyarapítsuk si­kereinket és gyors ütemben halad­junk előre a kommunista társada­lom felépítése felé. Az aikotmány napja alkalmából Leonyid Szolovjev, a Szovjetunió Szakszervezetei Köziponti Tanácsá nak titkára a többi között a kö vetkezőket mondotta: — A szovjet nép legnagyobb vív mányai közé tartoznak a Szovjet unió alkotmányában biztosított jo­gok Ezek között is különös jelen tőségü a szovjet emberek joga a munkához és pihenéshez. A Szovjetunióban az emberek már rég elfelejtették azt a szót, hogy >munkanélküliség«. A szovjet emberek előtt nem a munkanélkti liség problémája áll, hanem az. nogy hogyan elégítsék ki a népgazdaság növekvő munkaerőszükségletét. íme, néhány adat, amely ékesszólóan bi zonyítja e szavak igazságát: Amíg 1913-ban Oroszországban 11 millió 400.000 munkás és hiva talnok volt alkalmazásban addig a Szovjetunióban 1935-ben 22 mii lió 942.000, 1951-ben 40 millió 800 ezer 1952 ben pedig már 41 mii lió 700.000 A népgazdaságban alkalmazottak száma az első év felében, az el­múlt év megfelelő szakaszához ké­pest 1 millió 150.000-rel nőtt­A szovjet állam hatalmas össze geket irányoz elő a szakmunkások és szakemberek képzésére és to vábbképzésére. Az életbe kilépő szovjet if júság előtt most csak egy orobléma áll: milyen foglalkozást válasszon, hogy javára legyen a hazának ? A szovjet állam fáradhatatlanul gondoskodik arról, hogy megfelelő munkafeltételeket teremtsen a dol­gozók számára Állandóan tökéle tesedik a technika; új gépeket, al kotnak, amelyek felszabadítják a munkásokat a nehéz fizikai munka alól A Szovjetunióban állandóan nő a dolgozóknak, a haza teljesjogú gaz- . dáinak jövedelme Az utóbbi évek­ben a szovjet munkások és hiva­talnokok pénzbeli fizetése körűibe­iül másfélszeresére emelkedett. A közszükségleti cikkek árainak rend szeres csökkentése még nagyobb mértékben növeli a dolgozók reál­bérét. A háború utáni hatodik ár­leszállítás után a szovjet- emberek azért a pénzért, amelyért 1947 be.n egy kiló búzakenyeret vásárolhat tak, ma 2.5 kilót, ugyanígy 1 kiló hús 1947-beli áráért ma 2.4 kiló húst, 1 kiló gyümölcs 1947-es árá­ért 3 kiló gyümölcsöt vásárolhat nak. A ruházati cikkek ára is ha­sonlíthatatlanul alacsonyabb, mint hat évvel ezelőtt. A szovjet dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelkedése legelsősorba.n a legkülönbözőbb áruk iránti keresletében mutatko­zik meg. Mint ismeretes, a szovjet áll^m most nagy figyelmet szentel a közszükségleti cikkek gyártása további növelésének és előírja a mezőgazdasági terméshozam emelé­sét. hogy megteremtse az áruk és iparj nyersanyagok bőségét. A Szovjetunió alkotmánya bizto­sítja a dolgozók jogát a pihenés­hez. Ennek érdekében a nehezebb munkát végző dolgozók munkaide­jét hét, hat, esetleg négy órára csökkentették. A munkások és al­kalmazottak minden évben szabad­ságot vehetnek ki, s azlt az or­szág különböző szanatóriumában, üdülőiben, különböző kultúrintézmé­nyekben tölthetik el. A Szovjetunióban — mondotta befej ezésüf Leonyid Szolovjev — minden emberről gondoskodnak. A szovjet állam mindent megtesz, hogy szakadatlanul emelkedjék a nép jóléte, virágozzék kultúrája A moszkvai »Pravda« cikke a trieszti kérdésről Nyugati hírügynökségek a bermudai kü önértek ezletrő! A bermudai különértekezleten F nhower, Churchill és Laniel pén­teken megtartotta első tanácskozá­sát. A kormányfők találkozója előtt a három külügyminiszter, Dulles, Eden és Bidault megállapította a napirendet. A londoni rádió jelenté­se szerint az ülésen először a kül­döttségek vezetői tettek rövid nyi­latkozatot. Elsőnek Bidault szólalt fe; Laniel miniszterelnök nevében, majd Churchill, végül Eisenhower. A küldöttségek vezetőinek rövid fel­szólalását általános vita követte. Az ülésen az elnöki széket Churohill javaslatára Eisenhower foglalta el. A bermudai különértekezlettel foglalkozó kommentárokból és a különböző hírügynökségi értesülé­• sekböl kitűnik, hogy a november 26-i szovjet jegyzék nyilvánvalóan a bermudai tanácskozás középpont, jában áll. A „Reuter" jelentése szerint, „a három nyugati nagyhatalom szak. értői szombaton megkezdték a Szov­jetunió négyhatalmi értekezletről szóló jegyzékére adandó Válasz ter­vezetének elkészítését". Mind a hírügynökségek jelentései­ből, mind a sajtótudósításokból ki­tűnik, hogy a bermudai különérte. kezlet részvevői a különböző kérdé­sekben megmutatkozó érdekellenté­teik miatt . „súlyos problémákba" ütköznek. Ilyen probléma többek között — mint az „AFP" írja — az „európai védelmi közösség, az at. lanti hadsereg, a koreai és trieszti kérdés, -Indokína kérdése, valamint az egyiptomi és iráni helyzet". Az „AFP" szerint, az értekezlet „alkalmat ad arra, hogy megvizs. gálják Franciaország és Nagy­Britannia igen súlyos nehézségeit". A „DPA" nyugatnémet hírügynök­ség bermudai különtudósítója jelen­tésében — kétségtelen célzattal — kiemeli: „az amerikaiak felhívták a francia politikusok figyelmét ar. ra, hogy az európai védelmi közös­ség ratifikálásának további komoly elhúzódása esetén az amerikai kon. gresszus kedvezőtlen reakciója vár­ható ... Eisenhower elnök hangsú­lyozza — folytatja a „DPA" tudó. sítója — hogy az éürópai védelmi közösségre vonatkozó szerződés ra. tifikálásának elmaradása az ameri. kaiak európai politikájának teljes felülvizsgálására vezethetne .. " Ismeretes, hogy a bonni kormány lépéseket tett, hogy képviselője részt vehessen a bermudai értekezleten. Mint a j.Reuter" megjegyzi, amikor hiábavalónak bizonyultak Nyugat­Németország erőfeszítései arra, hogy részt vehessen a bermudai értekez­leten, á bonni kormány diplomáciai úton tervet juttatott el Washing­tonba. E tervet eredetileg Adenauer kancellár megbízottja akarta a bermudai értekezleten előterjeszteni. A terv Nyugat-Németországnak az Atlanti Szövetségbe történő felvéte. léről szól. A bermudai értekezleten szőnyeg­rekerülő problémák közt szerepel — mint a „Reuter" jelenti — az úgy­nevezett atlanti hadsereg kérdése is. A jelentés szerint, „a bermudai ér. tekezleten megvitatják a NATO.hoz tartozó 14 nemzet 1954_re vonatko­zó katonai célkitűzéseit is". A jelen­tés hozzáfűzi, hogy „a NATO igyek. szik elfeledtetni azokat az irreális célkitűzéseket, amelyeket az 1952. februárjában megtartott lisszaboni értekezleten állapítottak meg azok. nak a hadosztályoknak a számát illetően, amelyeket 1954. végéig kí­vánnak felállítani". Ezzel kapcsolatos az a hir, hogy Lord Ismay, a NATO főtitkára szombaton este a Bermudákra érke zik. A bermudai értekezleten — äz „AFP" szerint — a többi között „hosszan fogják boncolni" az angol és az egyiptomi kormány nézetelté­résének kérdését is. „Ki akadályozza a trieszti kérdés megoldását" címmel a moszkvai „Pravda" közölte Alekszandrov cik­két. Az utóbbi időben — írja a cikk írója — a nyugateurópai közvéle. mény széles köreinek figyelmét is­mét a trieszti kérdés foglalkoztatja Az amerikai klikk az ENSz Bizton sági Tanácsában az utóbbi két hónap alatt már harmadízben megszavazta a Trieszt Szabad Terület kormány­zója kinevezése megtárgyalásának elhalasztását. Ezt a kérdést a Szov. jetunió, küldöttsége terjesztette a Biztonsági Tanács elé. Ezzel egy­idejűleg a külföldi s$.jtó kénytelen volt beismerni, hogy a nyugati nagyhatalmaknak Trieszt sorsáról folytatott külön tárgyalásai és meg­beszélései nem vezettek semilyen eredményre. Az amerikai sajtó — írja a szerző — támadni kezdte az amerikai és angol diplomatákat a trieszti kér­désben szenvedett sikertelenségük miatt. Olyan hírek jelentek meg, hogy most a bermudai tanácskozá­sok részvevői kénytelenek „új módszereket" keresni a trieszti kér­dés megoldásira. Alekszandrov rámutat arra, hogy megcáfolhatatlan tények bizonyít­ják,- hogy Trieszt a nyugati nagy. hatalmak politikájának következté­ben vált a nyugtalanságok tüzfész. kévé. Ezek a nyugati nagyhatalmak már néhány év óta olyan politikát folytatnak, amelynek célja, hogy korlátlan időre fenntartsák Trieszt angol-amerikai megszállását és Triesztet az agresszív atlanti tömb haditámaszpontjává tegyék. "A trieszti probléma a súrlódások és konfliktusok forrása lett, amely­ből csak azoknak van hasznuk, akiknek érdekében áll a nemzetközi feszültség kiéleződése. A trieszti probléma megoldásához a nemzet, közi együttműködésen át vezet az út, amely a nemzetek törvényes jo­gainak tiszteletbentartásán és azon a törekvésen alapul, hogy megszilár. dítsák az európai békét és biztonsá­got. A Szovjetunió — írja végezetül Alekszandrov — kitartott és kitart az Olaszországgal kötött békeszer­ződés trieszti kérdést illető részé, nek gyors megvalósítása mellett. Mit akar elérni Eisenhower és Dulles a bermudai értekezleten A londoni „Daüy Worker" írja ve­zércikkében: Eisenhower és Dulles mindenekelőtt a következőket akarják a bermudai értekezleten elérni: 1. Zsaroló eszközökkel akarják kényszeríteni Franciaországot, egyez­zék bele Németország felfegyverzé­sébe: 2. el akarják gáncsolni a ko­reai békés rendezés lehetőségét és Kína belépését az ENSz-be 3- fel akarják fokozni és kiterjeszteni az indokínai gyalázatos háborút. Az amerikai nép azonban békét kíván. A legutóbbi közvéleménykuta­tó szavazás során arra a kérdésre: „Helyeselné-e vagy ellenezné-e ön a találkozót Eisenhower, Churchill. Laniel és Matenkov -között a nem-' zetközi ellentétek elintézése céljá­ból?" Minden megkérdezett száz amerikai közül 79 helyeselte. 12 el­lenezte, , küencnek nem volt vélemé­nye. Más szóval: Eisenhower és Dul­les, midőn a nagyhatalmak közti megbeszéléseket ellenzi, nemcsak az angol és a 'francia népet' hívja ki, hanem saját népét is. Súlyos tévedés volna tétlenül szemlélni az esemé­nyeket abban a hitben hog\ a bermudai értekezlet célja a'béke Ha ott az- amerikai célok diadalmaskod­na^, akkor . Bermuda mérföldkő lesz a háborúhoz vezető úton Itt az "ide­je, hogy végetvessünk annak az álla­potnak, hogy nyugati államférfiak titkos konferenciára ülhetnek össze S olyan döntéseket hozhatnak ame­lyekről tudják, hogy ellenkeznek a népek kívánságával. Itt az ideje, hogy végetvessünk Anglia behódolásának Eisenhower és Dulles előtt. Ostro­molni kell a miniszterelnöki hivatalt azzal a követeléssel: ne hozzanak Németországra vonatkozó döntéseket Bermudán. Csak a berlini négyhatalmi konferencia lehet hivatott Németor­szágra vonatkozó döntéseket hofeni." Világosan meg kell értetni Churchillel: Anglia követeli, hogy küzdjön május 11-i javaslata megvalósításáért. Azt is világosan ki kell jelenteni, hogy véget akarunk vetni annak, hogy az Egyesült Államok akadályozza a ko­reai politikai értekezlet létrehozását,-

Next

/
Oldalképek
Tartalom