Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-29 / 313. szám, kedd

( UI SZO 1953. december 29. Segítsük tanítóinkat felelősségteljes munkájukban A Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának december első hetében Prágában tartott teljes ülésén Antonín Novotný elvtárs a párt ideológiai, tömegpolitikai és szervezési munkájának néhány kérdéséről számolt be. Beszédében megemlékezett áz iskolák és a tanítók munkájáról. Szavai ékesen bizonyították, hogy pártunk nagy figyelmet fordít az iskolák és tanítók munkájára, megbecsüli az új típusú iskola tanítóit, akik a szocialista társadalom új polgárait nevelik egy szebb és boldogabb élet számára. Tanítóin^ ma már nem a nemzet napszámosai, hanem szocializmust építő országunk dolgozó értelmiségének harcos őrei A tanítók örömmel fogadták Novotný elvtárs azon szavait, hogy teremtsünk olyan légkört, amélyben elismerik és tisztelettel viseltetnek a tanító és munkája iránt. Sohase feledjük Gottwald elvtárs szavait, hogy a tanító döntő tényező az új iskoláért vívott harcban, hogy a tanítók kezében van ifjúságunk lelke és fejlődése. A tanítók mindennapi igyekezetükkel azon fáradoznak, hogy az ifjúság fejlődésének helyesen szabják meg az irányt és a tanulóifjúságot öntudatos hazafiakká neveljék, akik mentesen a kapitalista társadalom összes burzsoá csökevényei, tői, kellően fogják tudni értékelni a szocialista társadalom vívmányait és mindenkor igaz hívei lesznek a proletár-nemzetköziség eszméjének, pártunknak és munkásosztályunknak. A tanítók túlnyomó többsége nem érdektelenül végzi nevelő és oktató, munkáját, hanem tudatában a tanítói hivatás nagyságának, szeretettel, szívvel és lélekkel fáradoznak az új nemzedék nevelésén. A tanítók arra törekszenek, hogy jő pedagógusokká váljanak. Az iskolában végzett munkájuk mellett különféleképpen igyekeznek szakképzettségüket tökéletesíteni, kiegészíteni. A pedagógiai iskolák végzett növendékei, a fiatal tanítók főiskolákon képezik tovább magukat a távtanulás keretében. 1960ig iskoláinkon valamennyi tanító megszerzi a teljes képesítést azon tantárgyakból, melyeket tanít. A szaktanítók jelenlegi hiánya tehát néhány éven belül megszűnik. Ennek eléréséhez természetesen sok munkára, sok tanulásra van szükség. Tévedés lenne tehát azt hinni, hogy a tanító munkája csupán abból áll, hogy reggel 8 órától 12 óráig tanítja a gyermekeket, aztán a munkanap be i

s fejeződött számára. A tanító iskolában végzett munkáját sok és gondos előkészület előzi meg. A tanításra való felkészülés naponta több órát vesz igénybe. A tanulók írásbeli feladatainak ellenőrzése, kijavítása, különféle pedagógiai értekezleteken való részvétel, politikai és szakmai továbbképzés, a távtanulás keretében történő vizsgákra való készülés, a pártiskolázáson való részvétel és más hasonló teendők, így a tömegpolitikai és kultúrmunkába való bekapcsolódás is nagy mértékben lefoglalja a tanitók idejét. Nagyon helytelen tehát az olyan inA szlovákiai üzemekben fokozzák a mesterek sz Á mesterek fontos küldetése a ter( melésben megköveteli szakmai színvonaluk emelését és politikai fejlettségük fokozását. A gépüzemek mestereinek fölemelt feladatai főleg a május 5-i kormányhatározatból erednek. Ma már elmondhatjuk, hogy az üzemekben nagy haladást tettek a határozat teljesítésében. A szervezési és előkészületi munkák után,_az emberek kiválasztása és az oktatók biztosítása után október 1. óta többfajta szakiskolát létesítettek a szlovákiai gépüzemekben. A mesterek szakmai színvonala emelésének egyik formája az üzemi munkaiskolákban végzett akképzettségét kombinált oktatás, ahol a,z ipari iskola anyagát az üzem problémáinak szempontjából adják elő. A hat- és tízhónapos iskolák végzett hallgatói a záróvizsgák után képesítést nyernek a mesteri tisztségre. Jól'folyik a mesterek kombinált oktatása a nagyszombati Kovosmalt-üzemben. A mestereknek több mint 750/o-a részt vész az oktatásban. A bratislavai elektrotechnikai üzemekben a kombinált oktatás keretében olyan oktatásban részesítik a mestereket, hogy a vizsgák letevése után az esti ipari iskola második évfolyamába iratkozhassanak be. tézkedés, mikor az egyes népi igazgatási szervek a tanítókat különféle olyan teendők elvégzésével bízzák meg, melyeket mások is elvégezhetnének. Ez oda vezet, hogy a tanító baromfi és kutyaösszeírásokat végez, könyvelő az EFSz könyvelője helyett, agronómus az agronómus helyett, elnök a HNB elnöke helyett, csak tanításra nem jut ideje és ezért iskolai munkájában hiányok mutatkoznak, A népet szerető és munkásosztályunkhoz hü tanító tudja kötelességét: a tanítási idő utá,n — ha. idejéből telik — szívesen segít a helyi nemzeti bizottságnak és az EFSz-nek. A tanító felelősségteljes munkájában azonban maga is segítségre szorul A nevelés és ok-*tatás munkája ' komoly feladat, amelyben nagy segítséget nyújthat a tanítók számára a szülői ház. A tanító vés a szülök együttműködése a nevelésben biztositéka a sikernek. Örvendetes jelenség, hogy a szülők nagy része kész az iskolának és a tanítóknak segítséget nyújtani. A lelkiismeretes szülök tevékenyen kiveszik a részüket a szülök és iskolabarátok egyesületének munkájából is. Kiváló példa erre az ipolysági nyolcéves magyar középiskola iskolabarátok egyesületének elnöke, Csernova Loránd elvtárs, aki elnöki tisztjét már évek óta példás pontossággal látja el s még jelenleg is a szülők akaratán ból elnöke az iskolabarátok egyesületének, bár kislánya már két esztendeje nem tanulója az iskolának. A szülők segítsége mellett feltétlenül ' szükséges, hogy a helyi nemzeti bizottság is gondoskodjék a 'tanítókról. Minden tanító számára biztosítani kell a sikeres munka feltételeit. Gondoskodjanak a nemzeti bizottságok a' tanítók lakásé

s élelmezési kérdéseinek megoldásáról. Ezen a téren hiányosságokat látunk Ipolyságon, ahol a helyi nemzeti bizottság nem gondoskodik megfelelőképpen a tanitók lakásproblémáiról és a HNB funkcionáriusai , könnyedán szemethúnynak afelett, hogy a tanítók 30—40 kilométerről járnak be Ipolyságra. A helyi nemzeti bizottságoknak gondoškodniok kell sikeres munkájuk feltételeinek biztosításáról. Tóth Tibor, az ipolysági nyolcéves magyar középiskola tanítója. A Központi Szakszervezeti Tanács utasításai az üzemi tanácsokhoz az új év megkezdésére vonatkozóan az üzemekben 1954. január 3-án „a termelés, tovább. fejleszté éért és gazdaságossá tételéért — a munkásosztály és a dolgozó nép életszínvonalának további emelkedéséért" jelszóval a békéért és a dolgozók boldog életéért folyó további küzde'em évébe lépünk. A Központi Szakszervezeti Tanács titkársága ajánlja, hogy valamennyi üzemben az elmúlt évekhez hasonlóan rövid ünnepi gyűlésekkel kezdjék meg az évet. Ezeket az ünnepélyeket a munkaidő megkezdése előtt, ületi ve műszakok szer.nt tartsák meg. A gyűléseken beszédet mond az üzemi tanács (műhelytanács.) elnöke, esetleg az üzem vezetője. Ajánlatos, hogy az üzemek az üzem körülményei szerint szervezzék meg az alkalmazottak üdvöz

7ését. Az ünnepek és az új év ! közti időt arra kell kihasználni, hogy rendbehozzák a munkahelyeket, feldíszítsék az üzemet és' mindenképpen biztosítsák az új év- örömteljes megkezdését. ~ » Az ötéves terv feladatait eddig nem teljesítő üzemekben az utolsó napokban fokozott erőfeszítést tesznek, hogy a tervfeladatokat a légbecsületesebben teljesítsék. Felelősségteljesen készítsük elö az évzáró taggyűléseket (Folytatás az 1. oldalról.) figyeljenek á párttömegek " szavára, felülvizsgálják az alapszervezetek bizottságainak munkamódszereit, segítsék őket a káderek kiválasztásában az új pártbizottságokba, hogy minden irányban tájékoztassák őket az évzáró taggyűlések előkészületeinek állapotáról és eredményeiről és így idejében intézkedéseket tehessenek a hiányosságok kiküszöbölésére. Az idei évzáró taggyűlések tapasztalatai szolgáljanak tanulságul a járási pártbizottságoknak, hogy sok hiányosságot elkerülöenek azzal, hogy a gyűlések tervét nem az alapszervezetek tudtán kívül fogják összeállítani, mint ahogy ez néhány járásban megtörtént. A járási pártbizottságok csak az alapszervezetekkel való megegyezés után tűzik ki az évzáró taggyűlések időpontját és közlik az alapszervezetekkel a járási pártkonferencia küldöttei megválasztásának kulcsát. Az évzáró taggyűlések előkészületeinek és lefolyásának biztosításában a járási pártbizottság részéről döntő szerepe van a pártaktívával végzett munkának. A járási pártbizottságok biztosítják, hogy minden egyes szervézetbe kiküldjék a járási pártbizottság képviselőjét, a pártaktíva tagját, aki a szervezetet nemcsak az évzáró taggyűlés előkészítésében fogja támogatni, ame lyen beszámolót tart, hanem a X. pártkongresszus előtti ÖSSZKS feladatok biztosításában is segíteni fogja a pártszervezetet. Erre a feladatra a jól bevált, fejlett és tapasztalt elvtársakat, a járási pártbizottság tagjait és munkatársait, a gazdasági és s állami szervekben dolgozó kommunistákat és azokat az elvtársakat kell kiválasztani, akik jól ismerik a pártmunkát. A járási pártbizottságoknak nagy gondot kell fordítaniok az aktíva tagjainak előkészítésére, hogy biztosítsák az alapszervezetek bizottságainak nyújtandó hatékony segítséget. E célból egy-kétnapos szemináriumokat kell szervezni, amelyeken az aktiva tagjait megismertetik az évzáró taggyűléseken megtárgyalandó feladatokkal. A járási pártbizottságnak rendszeresen össze kell hívnia az aktíva tagjait, hogy beszámoiljanak a helyzetről az egyes pártszervezetekben, meg kell követelnie tőlük a rendszeres tájékoztatást, segítenie kell őket a hiányosságok kiküszöbölésében. A felelősségteljesen és sokoldalúan előkészített évzáró taggyűlések jelentősen hozzájárulnak pártéletünk hiányosságainak kiküszöböléséhez s a párt ideológiai, tömegpolitikai és szervezési munkájának lényeges javulását eredményezik Ezért haladéktalanul meg kell kezdeni az évzáró taggyűlések előkészítését, hogy már politikai előkészítésük is minden párttagot és tagjelöltet aktivizáljon és mozgósítson a CsKP Központi Bizottsága és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága üléseinek eredtnényeiből eredő nagy feladatok teljesítésére. 13 oman LDáclav bo u AZ ÉLETBEN sokszor találkozunk különös emberekkel, akiket jellemük, gondjuk-bajuk, betegségük tesz azzá, de Toman Václavot, akivel Észak-Csehországban ismerkedtem meg, sehogysem tudtam megérteni. Amióta az erdők és he. gyek közé ékelt bányásztelepükön vendégszeretetét élvezem, egész lényével kedélyesnek tűnik fel elöt. tem. Tegnap is nagy örömmel mesélt bányájáról, a kombájnról, a gondjaira bízott bányásztanoncokról, no meg a fenyvesek alján épült új bányásKtelepükről, a piros cserepekkel fedett bányászházakról. Hogy is mondta csak? — Átalakul a világ körülöttünk, átalakulunk mi is, újak leszünk ... kezdjük elfelejteni a multat, és ez jó... Hirtelen karonragadott. A házakra mutatott, a nemrég befejezett mozira, ahol hetenként színdarabokat is előadnak, a most épülő iskolákra, az egész új háztömbökre. — Már ezerötszázán élünk itt! — tette hozzá Toman, nem titkolt büszkeséggel, Szép is ez az új bányásztelep, akárcsak egy üdülőhely. Láttára felfrissül az ember, mint ahogy felélénkül a váratlan megajándékozott gyermek. Bizony nagy ajándék is ez! Joggal is dicsekszik vele Toman. De sok mindent nem értettem meg nála. Társaitól, régi barátaitól ugyan hallottam, hogy ő volt a huszonkilences sztrájk vezetője. Napok óta hiába forditottam a múltra a szót/ kérdéseimre ügyet sem vetett. Kutató szavaimmal mintha letöröltem volna arcáról a mosolyt. Toman idősebb, de még jó eröPETRÖCI BÁLINT ben lévő bányász, ötvennégy év nyomja a vállát és mégis valami fiatalos van magatartásában. Bozontos, göndör hajából a hosszú évek kiszívták a színt, deressé tették. Széles vállú, domború mellű férfi. Cserzett arcbőrén átüt az egészség barnás pírja. És ez az ember egyedül él! — Miért? Miért? — zaklatnak a kérdések. Tudom, ilyen korban az ember szívesen megnyitja a szívét, kitárja a lelkét, hogy megmutassa, mi min. dent élt át évtizedeken keresztül és gyermekeivel, unokáival dicsekszik. MA KORA HAJNALBAN ébredtem. Meglepetésemre Tomant már az ablak előtt láttam ülni. Magába merülve nézte a tájat, a gomolygó ködburkolatból kiemelkedő hegyet. Érdeklődve figyeltem Tomant. Aludnia kellene, hiszen csaknem éjfélkor jött haza az esti műszakból. — Milyen szép a hó a fenyőfákon! — mondta alig hallhatóan a közeli fenyvesre mutatva. — Miért nem alszol? Miért. kel. tél fel olyan korán? , Erre rámemelte puhafényü tekintetét. — Még le sem feküdtem ... — Mi lelt? Bánt valami? — kérdeztem újra és ott hagytam az ágyat, hogy melléje üljek. — Sokan azt hiszik rólam, hogy boldogtalan vagyok, mert elvesztettem, akit a legjobban szerettem. Vannak az ember életében olyan dolgok, melyekről nem igen szeret beszélni. Ezért maradtam neked is ogsaga több kérdésedre adósod... de most el kell mondanom v.. / És Toman mesélni kezdett... ŐSZUTÓJA VOLT, mint most... Te még gyerek' lehettél akkor, huszonkilencben. Fiatal voltam, harminc éves. Tayasszal nősültem. Betykó bátyó lányát, Annát hoztam a házamba. Sárból vert vityilló ' volt, egy kis szoba az egész. Mások, sokan még olyanban sem laktak a bánya 'körül. Jó nagy gödröt ástak, deszkával bélelték és kátránypapírral bevontált a fedelét. Már tíz éve vájtam akkor a szenet. A szerszám jól belenőtt a markomba. Erős, szívós legény voltam, bírtam szusszal. Szorongatott az élet és mi úgy dobáltuk a szenet, ahogy a hajnal szórja gazdagon a harmatot, csakhogy minél előbb fészket rakhasson az öröm otthonainkban. És mégsem, mégsem tör. tént így. Anna bizony gyakran fogadott sírva. — Ne ríjjál annyit, lész még jobb sorsunk is i.. — vigasztaltam. Megsimogattam szőke háját, gömbölyű csípőjét. Mindig-. így kedveskedtem; de most ez sem használt. Kék szeméből kicsordultak a könynyek. — Már féléve élünk együtt és még egy lepedőt sem vehettünk ... Jól tudtam én ezt. Kár errg szót fecsérelni, úgyis eleget emésztjük emiatt magiunkat. Csak néztemnéztem az asszonyt s amikor az arcáról letörölte könnyeit, rájöttem, hogy nem ok nélkül mondta ezt. Eltökélten nézett rám: — Elmegyek valahová szolgálni'! — Nem elég, hogy én szolgálom az urakat ? — horkantam fel. — Nem lesz belőled urak cselédje. Bányász felesége vagy! Ügy éreztem magam akkor, mintha a nyakamat késsel vágnák. A kezem ökölbe szorult. Na megálljatok, lesz ez még másként. Lesz még vígság a mi utcánkban is! A BÄNYABAN húszan voltunk kommunisták. Amikor megkaptuk a jelszót, hogy bolsevizáinunk kell a pártot, még elszántabbak lettünk. Tudod-e, hogy mit tud húsz ember csinálni, ha meghalni is kész az eszméért? A nyáron üzemi bizottság választása előtt álltunk. És az a húsz ember minden egyes bányásszal beszélt. Többszázan dolgoztunk akkor a bányában. Hiába ástak vermet nekünk a reformisták. A bányászok józan emberek, tudták, hogy türelmes várakozással nem lesz szebb az életünk. Mi harcot akartunk — és győztünk. Engem választottak meg az üzemi bizottság elnökévé. Hogy óvott Anna akkor, hogy valami bajom ne legyen belőle, még börtönbe is juttathatnak. Hiába, ilyenek a szerelmüket féltő asszonyok. De Anna lassan megértette, hogy nem adhatjuk föl a harcot — a megalkuvó ember korhadt gyöke, rü fává válik, melyet a vihar könynyen kitéphet. Örültem annak, hogy sohasem mondta: legyek olyan, mint az elődöm, aki Fux úréknál nyalta a tányért, — Fuxnak hívták a bánya egyik tulajdonosát, — és alázatos szolgálatáért szép lakást kapott, nem messze a Fux-villától, a bányászteleppel szemben a völgy túlsó oldalán, ahol a hajcsárok laktak. EGY NAP — épp ilyen késő öszi nap volt akkor is, — szokás szerint hajnalban, a felszakadó sötétségben indultunk a sok apró ösvényen a bánya felé. A hideg, csípős szél átjárta testünket. Nyomasztó ilyenkor hajnalban a csönd. Különösen nyomasztó volt ezekben a napokban. A Vörös Igazság már figyelmeztetett bennünket, hogy válság következik, megnyirbálják béreinket, hogy a Fux-félék tárcája még vastagabbra duzzadjon. Az elosztóban jó meleg fogadott. Akik messzebbről jöttek, a sarokba húzódtak s a tarisznyájukból ennivalót raklak ki. Tőlünk elfordulva falatoztak. Nem néztünk a szájukba, nem lestük lciki szegénységét, — jól ismertük úgyis. . Csakhamar berontott hangos köszöntéssel a müszakmester. Magunk között Kergének hívtuk, mindig azt j csaholta, amit Fuxék a szájába rágtak. Nyúlánk, vörös, szeplős ember volt. Egy barátságos szót sem hallottunk tőle, legalább is mi, akikről tudta, hogy nem énekeljük annak dalát, akinek kenyerét esszük. Kerge megkezdte a névsorolvasást. Unottan hallgattuk, úgyis tudtuk, hogy, kivel és hol dolgozunk. Egyszerre csaknem belénkszorult a lé'ekzet Kerge hat öreg bányász nevét sorolta fel, akiknek teste csupa ín volt és pof ácson öja is naprólI napra jobban kiállott. Ezt a hat embert ma a 60-as vájatba küldte dolgozni. Felszisszentünk valamennyien, — még azok a reformisták is, akik úgy vélekedtek, hogy ne oltsd a tüzet, ha nem éget. Tudod-e, mi volt akkor az a hir. hedt 60-as vájat? A halál torka! Már sok fiatal bányász hűtötte ott magát halálra. Ezek az öregek még könnyebben elpatkolnának. Térdig érő jeges vízben kellett ott vájni a szenet, de félmeztelenül a fülledt forró levegő miatt.