Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-28 / 312. szám, hétfő

\ 1953. december 495. H l <5*1* 5 Néphadseregünk — a béke őre r rAznax> este történt, mikor az újoncok letették a dolgozó nép kezébe az ünnepélyes esküt. A kultúrszobában ültem, a vaskályha mellett, amely kellemes meleget árasztott. Olvastam. Kint hideg északi széi jújt. A szobában szokatlan csönd volt, amilyen a kaszárnyákban csak ünnepnapokon van. Az elvtársak nagyrésze elment a színházba. A kultúrszobában csak hatan maradtunk. Benkó őrmester, Barthák szakaszvezető, Smotik közkatona, Kvasnica őrvezető. Borek tizedes és én. Olvastunk. Smotik elvtárs levelet írt az asztalnál. — Brrr, de fütyül odakint — szakította meg a csendet Barthák szakaszvezető és megrázkódott, pedig nem messze ült a fűtött kályhától. Felállt a székről, és néhány lapát szenet dobott a kályhába. — Kinek írsz, Smotik? Leánynak? — fordította fejét a szék irányába és feleletet várt. Valószínű valami turpiságon járt az esze, mintáhogy ez nála lenni szokott. — A mieinknek, az anyámnak — volt a halk felélet anélkül, hogy a megszólított abbahagyta volna az írást. — Az anyának. — Ez az egyszerű szó egyszerre érdekelni kezdett. Eltettem a könyvet és gondolkodni kezdtem. szemem előtt anyám képe tünt fel, alacsony alakja, fekete szeme, \ mosolygós arca, amelyen a gondok barázdákat véstek. A fekete haj között ezüst szálak csillogtak. Ez az anyám képe, ahogy él tudom képzelni... — Gondolataim néhány évvel viszszaszálltak a múltba, amikor mint kisfiú gond nélkül futkostam az utcán, s egyetlen dolgom az volt, hogy hazamenjek jóllakni. A ház előtt a kiskertben abban az időben vadrózsák nyíltak. Ez a kert volt apám büszkesége. Ő, a szövőgyári munkás, abban lelte örömét, hogy munka után, amikor tüdeje tele volt már porral, kiment a természetbe és a vadrózsákat oltotta. Sokszor elvitt ilyen sétára. Megismertette vélem a természetet. így történt, hogy sajátkezüleg termesztett rózsáit nagyon megszerettük, mert ezek a mi rózsáink voltak, a családé, ahogy ő emlegette. Egyszer nagyon szomorúan tért haza. Még a szerény ebéd, amit anyám az asztalra tett, sem ízlett neki. A konyhábarí jártam-keltem, amikor anyámnak mondja, hogy csak nyolc napot fog egy hónapban dolgozni. Nemigen vettem figyelembe szavait. Előttem ismeretlen volt a munkanélküliség, az éhség, a szükség fogálma, mert szüleink sokat törődtek azzal, hogy — • • • ESKÜ nálunk ne legyen ínség. Tudom, anyám nem egyszer lemondott az ételről, hogy a gyerekeknek jusson. Az áruval telt üzletek körül futkostam, amelyek arra vártak, hogy az emberek vásárolják az árut, amelyektől görnyedeztek a pultok. Igen kevesen vásároltak• Éhség és munkanélküliség volt mindenfelé. Egy nap — amikor az utcán hazafelé siettem — az anyámmal találkoztam. Kezében egy rózsacsokrot vitt. A ház előtt a kertben még csak bimbók voltak. Nem tudtam, mit aka

r az anyám a rózsákkal csinálni. Este 'láttam, hogy anyám és apám arca az örömtől ragyog Apám azt mondta, hogy vetkőzzem le. Nem értettem, miért keli levetkőznöm, mert még korán volt lefeküdni és ezért húzódozva tettem eleget az utasításnak. Anyám egy csomagot bontott szét, amely az asztalon feküdt. Már régebb idő óta figyeltem• Amikor szétbontotta, szemem előtt gyermek-matrózruha és néhány ingecske jelent meg Különös ingek voltak ezek, ilyeneket én sohase hordtam. Anyám úgy hívta őket, hogy blúzok. * Az egyik blúzt a kezébe vette és azt mondta, vegyem fel. Láttam, ezek nem olyan ingek, mint amilyeneket én hordtam, amelyeket fejen keresztül kellett felvenni, hanem mint a. kabátot húztam magamra. Minden egyes blúzon a zsebeken monogramm volt kivarrva Még a ruhát is magamra kellett öltenem, amely már kissé viseltes volt. Felálltam a székre s az anyám igazgatni kezdte a ruhát. Azt mondta, olyan, mintha csak rámöntötték volna, s hogy a gazdag szomszédasszonytól kapta a vadrózsákért. Valamivel idősebb volt a fia mint én, s igen elkényeztetett. Egyetlenke, akit nem egyszer elpáholtam, akinek az anyja •aztán panaszkodni jött hozzánk. Sok mindent nem értettem Miért vagyok én szegény fiú, s miért kell foltos nadrágban, mezítláb járnom, miért hallom állandóan az apámtól: — Hogyan fogunk élni, ha nem kapok munkát? Miért kell az anyámnak a hegyekből fát hordania? Miért visel a szomszédunk fia hétköznap is olyan ruhát, mint én vasárnap. Miért nem dolgozik az anyja, csak a balkonról tekinget az utcára• Miért kellett vadrózsát adnunk a holmikért — amelyet pedig úgy szeretünk • • • Múltak az évek. Eljött az idő. amikor népi demokratikus hadseregünk katonája lettem. Már hosszabb idő óta a katonaságnál szolgáltam, de szüleim még nem láttak katonai egyenruhában. Nem volt alkalmam találkozni velük. Egy szép vasárnapi délelőttön értesített a századparancsnok, hogy látogatóm van. Nem akartam elhinni. A szülőktől nemrégen kaptam levelet. A látogatásról semmit sem írtak benne. Ki jött el tehát? Bizalmatlanul mentem a fogadószobába, mert úgy gondoltam, hogy a barátaim tréfálnak velem. A kapunál mosolygós arccal állottak az újoncok látogatóikkal. A szememmel csak úgy nagyjából körülnéztem. a látogatók sorain, nem láttam ismerős arcot. Egyszerre csak... A szívem hangosabban kezdett verni. Elöntött a forróság

m Ő az. •. a számomra oly kedves arc — az anyám arca. Mosolyog és hozzámlép — Anyám — suttogtam és többet nem tudtam'szólni. Az anyám ölelgetett és fejét mellemre tette. — Fiam, kisfiam •>- suttogta és látom, hogy szeméből két könnypatak folyik. Ez nagyon meghatott. összeszorult a szívem és még szorosabban magamhoz szorítottam. Megható találkozásunkon senki sem csodálkozott. Nem volt az első, sem az utolsó. Az anyám lassan megnyugodott. Bár szemében még könnyek csillogtak, mosolygott és tetőtől talpig megnézett Azt. mondta, hogy illik rám az egyenruha. Hogy úgy festek benne, mint egy felnőtt férfi s amikor meglátott, nem állhatta meg könnyek nélkül. Megértettem• Hisz hány éjtszakát virrasztott az ágyam mellett, amikor beteg voltam, menynyit szenvedett, amíg katonává serdültem, A katonai életről beszéltünk. Örült, hogy a kaszárnyában most víg bajtársi élet folyik, hogy jó az ellátás, tanulhatunk, művelődhetünk. Beszélt az otthoni újdonságokról, átadta az ismerősök üzenetét, s hogy apám is látni akar a katonai egyenruhában A végén csomagot vett élő. Pótlásra hozta. Sütemények voltak benne, olyanok, amelyeket a legjobban szerettem • • • Ezek az emlékek élednek fel bennem most, mikor anyám ötven éves és amikor hazánk védői a népnek hűséget esküdtek. Én is megesküdtem. Együtt esküdtem a katonák ezreivel Sohasem engedjük meg, hogy anyáink féljenek az elkövetkező naptól, hogy az apáknak sztrájkokkal és felvonulásokkal kelljen kiharcolni iognikat. Megesküdtem, hogy hazánk örömteli építését, a jövő generáció örömteli és békés életét megvédem. ŠTEFAN DAŠKO. AZ UJ SZÓ POSTÁJÁBÓL • A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom téli üdültetési akciója A Hadsereggel való Együttműködés Szövetségének neveltje? a legjobbak az egységnél Ha megkérdezed bármelyik katonát, akivel találkozol az altiszti iskolában, ahol Janovec, tiszt a politikai vezető — ki végzi legjobban munkáját, azonnal megkapod a választ: — Potužák közkatona. S ha még kíváncsibb vagy, s a legmegbízhatóbbak tói akarod ezt hallani, akkor Fazeikas András őrmester ugyanezt válaszolja és még hozzáteszi: — Ez az elvtárs példásan viselkedik, a kiképzésből kitűnő osztályzata van. A politikai előkészületekbői is jól veszi kj részét és ami a fő, segít mindenkinek, különösen a gyengébb elvtársaknak. Potužák Adolf közkatona neve alatt mindjárt az első sorban ezt olvashatod: »Politikaj előkészületek ötös.« Potužák bajtárs szép eredményekkel dicsekedhet. A belső rendtartásból négyes, a lövészeti előkészületekből négyes, a testnevelésből ugyancsak négyes osztályzata van. Potužák bajtárs első sikerei nem véletlen sikerek. Amikor még a mosztí :Hrabák« bányába járt dolgozni, már akkor készült a Hadsereggel való Együttműködés Szövet. ségében a katonai szolgálatra. Roubik tartalékos szakaszvezető ismertette meg az alapkiképzéssel. Adolf megtanult jól menetelni, néhány éjjeli gyakorlaton vett részt és meg" ismerkedett a lövészet elméleti alapjaival. Az előirt ötven versenypontból negyvennyolcat szerzett!. Ez igen szép teljesítmény. A Hadsereggel való Együttműködés Szövetsége által rendezett versenyeken gyakran részt vett, aminek igen nagy hasznát vette aztán itt a katonaságnál. Potužák közkatona nemcsak a Hadsereggel való Együttműködés szövetségében volt az elsők között, hanem itt az egységnél is. A többi bajtársaknak átadja tapasztalatait és nagyobb önbizalomra buzdítja ökei. Megtörtént például az, hogy Kucsera közkatona nem tudott válaszolni a csapatparancsnok azon kér désére, hogy melyek a puska alkatrészei. A szünetben felkereste öt Potužák közkatona. Segíteni akart neki. Nagyon meglepődött, amikor KuCser

a elvtárs emlékezetből felsorolta az egyes alkatrészeket. A csapatparancsnok kérdésére csupán azért nem tudott válaszolni, mert zavarba jött. Potužák bajtárs egy kissé elbeszélgetett vele és önbizalomra buzdította őt. Kucsera bajtárs a legközelebbi alkalommal megállta a helyét. Švadlenka közkatona ií jól végzi munkáját és szeretettel gondol a Hadsereggel való Együttműködés Szövetségének Nová Ves u Ohotebora-i helyi szervezetében eltöltött időkre. Mint a fémesztergályos üzem dolgozója gyakran járt a helyi szervezetbe, ahol elsajátította a fegyverekkel való bánásmódot, az alaki kiképzést és a térképészetet. A kiskaliberű puskával a harminc előírt versenypontból huszonnyolcat szerzett. Az első éleslövészeti gyakorlaton az elérhető harminc pontból huszonhárom pontot szerzett. Csapatparancsnoka Maľý tiszt meg van elégedve vele. Azt mondja róla, hogy mindig példát mutat az alaki kiképzésben és a taktika; előkészületekben. Segítséget nyújt bajtársainak. Svadlenka közkatonát is a Hadsereggel való Együttműködés Szövetságében végzett jó munka segítette ahhoz, hogy megszerezhesse a példás lövész jelvényét. V. Kramár. A Forradalmi Szakszervezeti Moz_ galom üdültetési akciója — amely a nagy Szovjetunió példája és mintája szerint van megszervezve, — dolgozó népünk kitartó munkájának egyik gyümölcse. Biztosítéka annak, hogy a dolgozók az egész éven át végzett becsületes munka fáradalmait kipihenhetik. Az üdültetési akció azzal segíti elő ter-. melésünk és nemzetgazdaságunk fejlődését, hogy a dolgozók tízezrei felfrissülve és megerősödve térnek vissza munkahelyeikre és így még nagyobb

v lendülettel folytathatják építőmunkájukat. A dolgozó ember egészségéről és pihenéséről való gondoskodás egyik jelentős láncszeme a dolgozók életszínvonalának állandó emelésére irányuló intézkedésekben. Nemzetgazdaságunk rendszeres fejlesztése és a szocializmus építésében elért sikerek új feladatok elé állították a Forradalmj Szakszervezeti Mozgalmat. Meg kell javítanunk a dolgozók üdüléséről való gondoskodást és javítanunk kell a minőségén is. Legjobb dolgozóink szabadságukat ma már a szakszervezeti üdülőtelepeken, köztársaságunk legszebb vidékein tölthetik, ott, ahol a múltban csak azok' tölthették pihenőnapjaikat, akik a munkások fáradságos és nehéz munkájából harácsolták össze a vagyonukat. A dolgozók szabadságának minél célszerűbb felhasználása érdekében a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom az 1954-es évre az üdülést mint egész évi akciót szervezte. Az üdültetési akcióban azok a dolgozók vesznek részt, akik munkájukkal nagyban hozzájárulnak a szocializmus felépítéséhez. Ezért az üdülés részvevői között "Isősorban a különböző rendjelek é

s kitüntetések birtokosai, az ájlamdíjasok, az újítók és a legjobb munkások lesznek. š A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom téli üdültetési akciója ez év december 20-án kezdődött és a jövő év április 25-ig tart. A 19 egyhetes csoportüdülés keretében 27 ezer 672 dolgozó piheni ki fáradalmait és gyűjt erőt a legszebb szakszervezeti üdülőtelepeken. Az üdülés, megszervezése évről évre tökéletesebb. A téíli üdültetési akció ideje alatt a síelők számáRi két magaslati üdülőtelep van biztosítva: a Magas Tátrában a»Hrebienokí!, az Alacsony Tátrában pedig a »Jasná pod Chlopkom« nevü üdülőtelepek. Az egyes üdülőtelepe^ raktárai elegendő számú síléccel, sícipővel, szánkóval és egyéb sportfelszereléssel vannak ellátva, amelyeket az üdülés részvevői díjmentesen használhatnak. Az üdültetési akció minden egyes csoportjában síoktatók és edzők vannak beosztva, akik megtanítják dolgozóinkat a téli sportok helyes élvezésére. Az üdülőtelepek életét kultúregyütbesek, tudományos és népszerű előadások, filmvetítések és tapasztalatcsereátadások fogják örömteljesebbé és vidámabbá tenni. Az üdülőket gazdagon felszerelt könyvtárak, társalgótermek és gondos felszolgáló személyzet várja. Az üzemi tanácsok és a betegsegélyző bizottságok tanácstagjaira komoly és felelősségteljes feladat vár. Nagy figyelmet kell szentelniök az üdültetési akció részvevőinek kiválasztására. Ügyelniök kell arra, hogy elsősorban azok a dolgozók vegyenek részt az üdültetési akcióban, akik munkahelyükön a munkához és népi demokratikus köztársaságunkhoz való viszonyukkal valóban megérdemlik ezt. Az üdültetési akciff részvevőinek igazságos és helyes kiválasztása a legjobb bizonyítéka lesz annak, hogy ez az akció teljesíteni fogja küldetését és egyben békés építkezésünk hasznos támaszává válik. Medlen Bertalan, a SOR-SKSZ dolgozója, Természettudományi kiállítás Tardoskedden Az elmúlt napokban érkezett hozzánk a természettudományi vándorkiállítás és nagy érdeklődést keltett községünk 'lakói körében. A kiállítás megnyitása után egészen a késő órákig jöttek seregestül az érdeklődök. Még a délelőtt folyamán megérkeztek az iskolák növendékei, akiknek a vezető tanítók szorgalmasan magyarázgatták az egyes képek és grafikonok értelmét. A tanulók nagy örömmeii ismerték fel a kiállításon a már eddig tanult és ismert dolgokat. A nap folyamán szép számmal nézték meg a kiállítást a felnőttek is és csoportokba verődve vitatkoztak. Községünk tanítói nagy szorgalommal magyarázgatták a föld és az élő természet kialakulását, majd az ember fejlődését. Az érdeklődök között akadtak olyanok is, akik hitetlenkedtek és a fejüket csóválgatták az ősember életét ábrázoló képeket nézegetve. A tanítók szorgalmas felvilágosító munkájának azonban meg lett az eredménye. Azok közül, akik eleinte értetlenül néztek a képekre, igen sokat sikerült felvilágosítani. Ezek örömmel köszönték meg a tanítóknak a készséges felvilágosításókat. Községünk dolgozóinak életében jelentős esemény volt ez a természettudományi kiállítás, amelynek nagy szerepe lesz abban, hogy a haladó tudományok vívmányait ezentúl azok is figyelemmel fogják kísérni, akiket eddig ez nem érdekelt. A természettudományi vándorkiállítás, amely két napig tatózkodott községünkben, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy községünk lakóiban új világszemlélet alakulhasson ki. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra azt, hogy a kiállítás értékes anyagát mi is megtekinthessük. Schreiber Ferencné, Tardoskedd. A ČSD figyelmébe A füleki OÜNZ mentőgépkocsi vezetője vagyok. Már több izben megtörtént velem az, hogy hoszszabb-rövidebb ideig kellett várakoznom kocsimmal a lezárt vasúti sorompó előtt. De még egy ízben sem történt meg velem az, ami az elmúlt napokban. Éjfél felé egy beteg, vérző aszszonyt kellett a losonci kórházba szállítanom. Igyekeztem, mivel a beteg sürgős orvosi beavatkozásra szorult. Utam Fülekről Losoncra vezetett. A 110-es számú vasúti őrház — amely Losonc és Galsa között van — mellett kellet elhaladnom. Ennek az őrháznak az az érdekessége, hogy nincs benne őr. Ezért az ittlevő vasúti sorompót a galsai kitérőtől irányítják. A sorompót ezúttal is zárva találtam. Több mint félóráig "kellett ott tétlenül állnom, s ez idő alatt egyetlen vonat sem haladt el. Szerencsémre Losonc felől egy személyautó érkezett a vasúti sorompóhoz és annak vezetőjét megkértem, hogy menjen vissza a losonci vasútállomásra és intézkedjék a lezárt sorompó ügyében. Ujabb félóra telt el, míg végre felnyíltak a vasúti sorompók és tovább folytathattam utamat. Vájjon nem lehetne-e segíteni ezen ? Én úgy hiszem, hogy csupán a galsai kitérőnél levő őrházban ügyeletet tartó személyzetet kellene megtanítani árra, hogy munkáját megfelelően és pontosan végezze s akkor nem fordulna elő többé az, hogy. a súlyos betegeket szállító mentőautónak hosszú ideig kqjUjen tétlenül állnia a lezárt vasú';j sorompó előtt. Alapos és gyors intézkedést kérünk. Illés Zoltán, mo torgépkocsi - vezető, OÜNZ, Fülek