Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)
1953-12-25 / 311. szám, péntek
%9S3. december 28. UISZ0 Léxtól p«rxwlt U»tt«l forgolódott Kamba A Báját égvtte a forróság, vízért nyögött 6yékénye mel'ett elhamvadt a tűz. • parázs gyönge fényénél látta, hogy efyedül van a kunyhóban. Megpróbált föltápászkodni, hogy friss rözsenyalábot vessen a tü2re, de a lába nem bírta, jajgatva e'dűlt. Homályosan ém ékezett, hogy Galingalla takaróba göngvö'te és ei^v Köcsög kecsketejet állított melléje a földre. Kiitta a tejet vagy feldőlt a köcsögí GaLngalla nem jött, hiába hívta. Csend. Csak az őr'őhangyák kaparásztak a zsúp alatt és egy-egy csepp csurrant a kunyhó szivárgó falán. Az asszony elment. Most emlékezett arra is, mit mondott, amikor e ívedül hagyta. Hajnalra !tt lesz a varázslóval Regee megszólnak a doboflt, kántálnak az asszonyok, kiűzik a rontást a kunyhóból. Könnyű láz bibora ereszkedett megint a szemére és önkívületbe esett. Arra ébredt, hogy reszket a hidegtől, be'ül valami dagad benne és fojtogatva mellére ül. Kiverte a hideg verejték a rémülettől. Mi történik vele? Az erő kifolyt a csontjaiból, ha nem jön idejében Ga'ingái la a varázslóval, belehal a sebébe. Hiába kötözték szorosra a hasát, a rontás belébujt és zabálja a vérét. Érezte, hogy amulettje szíja laza. Melléhez kapott. Az érem eltűnt, hasztalan kereste a takaró ráncaiban, nem talá'ta sehol Ez rossz jel. Belehal a sebébe, m nt Guru. akinek a párduc egy "indítássá' felszakította p hasát. Gurut látta feküdni a gyékényen puffadt, megfeketedett hasával, amin nyüzsögtek adögiegyek és a fekete férgek. Igy fog elpusztulni ő is az élet rövid, mint egy Jó álom, meghal és emléke sem marad. Kibújt a takaró alól és utolsó erőfeszítéssel, imbolyogva kitárt karokkal indu't kifelé. A kunyhó nyílásánál eldűlt, aléltan haľotta még a borsmadarak kerregését, a kecskebakok csalogató mekegését, aztán összefolyt a derengő hajna' minden hangja, Mikor újra kinyitotta a szemét, tam-tamok peregtek, csengők és kolompok zörögtek és riasztották a gonoez szellemeket. A mágus hamuval és manlokliszttel fehérített testtel táncolt gyékénye körül és huhogva forgatta feje fölött 'szellemüző pálcáját. Kamba kint feküdt a kunyhó előtt, bűvö'ő ermek, varázsló gyógyszerek, szemverés ellen való kis faragványok és füstölők közt, de testét tovább vájta a fájdalom. Este az asszonyok abbahagyták a kántálást és összesúgtak Galingalláva 1. Vigyázzon a csűrökre, a kecskenyájfa és a fegyverekre, ha Kamba meghal, nehogy férfirokon kifossza. Galingalla jajgatott: — Búcsúzzál az illatos füvektől, a naptól Kamba! Holdas éjtszakákon nem táncolsz többé vörös fagyökérrel és zsírral megkent párducsudár testte' a nagy ünnepen, az öröm nem szítja föl benned a vágy forróságát és nem keringesz többé szerelmes izgalomban a tűz körűi. Búcsúzzál asszonyodtól Kamba. a nagy mágus varázslata sem segit többé rajtad! Gyorsan jött az alkony, Galingalla magára nyalábolta ura testét és bec.pelte a kunyhóba. — Ha megérem a reggelt, fektess ki a napra, Ga!inga'la! A napon akarok meghalni. — mondta Kamba Galingalla sírt: szegény Kamba, dehogy éred meg a reggelt. Hegyesedő orrod körül ott a hali' jele. Ma?asra szította a kunyhó tüzét, hogy melege végső álomba ringassa Kambát és ne érezze, amikor fekete körmével utolsót kapar a Gonosz hűlő testén. Reggel megint megszó'alt Kamba: — A napra fektess Galingalla! Éledő reménnyel ágyazott Kambának a kunyhó előtt Ga'ingalla és friss kecsketejjel itatta, dúdolgatott és arcát legyezte, hogy bököszúnyogok ne szívják vérét. Kamba e'aludt Arra sem ébredt, hogy lárma van a kunyhó körül, fehér ember térdel gyékénye mellett, a kezét tapogatja és türelmet'énül lerángatja a derekára csavart rontásűző kötelet— Mi történt vele? — kérdezte a fehér ember. Ga'ingalla e'fúlva hadonászott. Tudta, hogy ez a fehér varázsló, aki egy nap járásnyira lak'k a nagy folvóná' és gyereket, embert és asszonyt, akit csak útjában talál, hegyes toliar megvagda' a karján. Ellenkezni nem lehet, a fehér varázs'ónak engede'meskedni kell. különben vészt hoz 9 házra. — A verembe esett és a karó felnyársalta — Mit adtál neki enn.? Némán mutatott Galingalla egy kosár köleskalácsra. sü't szárnyasra banánlevélre púpozott friss kecsketuróra. Nem, Kamba nem akart enni. csak egy köcsög tejet ivott — Akkor jó. talán megmenthetem. — mondotta a fehér ember és Galingalla nem értette, mért volna ió ho?v Kamba nem °vett ami• szemelvény a szerző „Ártatlanok igoznaga' eímü sajtó alatt lévő elbeszélét köteléből. EQRI VIKTOR: K amba es az arany ker a vére elfolyt, attól a kis tejtől nem kaphatott erőre. Hordágyat ácsoltak Kambának, Galingalla takarókkal k.béle'te, felrakták a setesültet és elindult a menet. Füstölgő fáklyákkai siettek egész éjtszaka a nedves hidegben, meg-megbotladozva, s Kamba üvöltött kínjában, ha zökkent a saroglya. Kamba aludt a fehér doktor kése alatt, aludt még tíz éjtszakát, míg egy reggel rányitotta szemét a lábánál guggö'ó Galingallára ég felismerte asszonyát. Három holdmegújhodásba telt, míg Kamba visszatérhetett a faluba. Izmos karja megint suhogtatta a dárdát, mint régen, mikor ünnepi éjtszakán a kürtök és tam-tamok hangja mellett járták a tiltott táncot és f ö 1 ijesztett ragadozómadarak kurrogtak a máglya fölött. Első volt megint, harcban bátor és szerelmi játékban kimeríthetetlen. Az élet szép volt, csendes, békességes és ke'Jemetes. A köleslepények íűszeies ize és a kukoricsasör mámora olyan jó. mint Galingalla puha karja. A fehér varázsló elűzte a halá't, életre támasztotta Kambát. Galingalla méhében élet fogant ekkor és azt mondta Kambának: — A fehér gyógyító jóságát meg kell hálálnunk. Fogj egy kosár ángolnát, Kamba. Kamba lement a folyóhoz és kivetette horgát a lodsogó vízbe. Gödölyét visz a gyógyitenak, teli kosárral édes gyümölcsöt és omlóhúsú ángolnát. Pipáját szítta a folyóparton, fényes göröngyök hevertek a lábánál, játszadozott velük, pipája hűlő parazsát verte rájuk és a gyógyító házára gondolt. Súlyos követ talált, mintha vasat emelne, oly nehéz volt és szikrázott a napban. Soká forgatta és töprengett. Szakasztott ilyen követ látott a fehér varázs'ónál. A polcon hevert, csillogó tábla mögött, benn a gyógyító szobájában, ahol egyszer járt. amikor búcsút vett tőle. Mennyi sárga kavics hever a parton Szebbek mint a gyógyítóé. V.sz neki néhány darabot a kosárban, hadd örü'jön a csillogó játéknak Vígan porzott kordéjáva] a kórház felé másnap. Asszonyi dolog a teherhúzás. de Galingallát most kímélnie kell, a gyereket várja. A fehér varázsló házában jól ismerte a já rást. Lerakta terhét a konyhában, csak a gyümölcsös kosarat vitte a szobába és széles vigyorral köszöntötte megmentőjét. A gyógyító felismerte. A sárga kavicsokat óvatosan tette le az asztalra, egy szemvillanás kellett csak hogy lássa, at. 6 ajándéka csillogóbb, mint a fehér ember kövei. — Honnan hoztad a köveket? — kérdezte a fehér ember. A folyóparton találtam. — Többet is láttál? — Csak úgy szikrázik tőlük a part. Annyi a kő, mint a csillag. Gyerekek játszanak velük. Kamba a nyelvébe harapott. Most ostobát mondott. A fehér gyógyító még azt találja h.nní, hogy kineveti, mert gyereket emlegetett — Igazat mondasz. Kamba? Ez fájt Kambának. Megmentője hazugnak tartja, pedig az ő hazugsáp ártatlan, nincs senki kárára, csak a valóságot színezte. A sótalan ételnek sincs íze. Ha kevesebb is a sárga kö, mint a csillag az égen. a part tele van velük. — Jól van, Kamba. Eljövök hozzád. — mondta a gyógyító és Kamba örült, hogy megmentője nem haragszik. Ha eljön hozzá, kitapasztja kunyhója falát, színes földdel megcifrázza, Gal.ngalla fiatal huga fogja szolgálni és hál vele a legpuhább gyékényen. A gyógyító nem jött egyedül. Hárman voltak a fehérek. Nap-estig kutattak a parton, szedték a köveket és csáklyával kutatták a folyó medrét. Másnap visszament betegeihez a gyógyító és az idegen fehérek tovább fúrtak és ástak szanaszét a völgyben. — Add oda a földedet, — mondták Kambának az idegen fehérek. Kamba a fejét ingatta, övé a folyó partja, a bozótok a vetemények, a rét. a hegyig minden, apjáról maradt rá mind. törvény van rá, hogy fehér ember nem nyúlhat hozzá. A nagy fehér Főnök, aki a tengeren túl lak, k rendelte el így, amikor még öregapja élt a tengerparton, ahová a fehér ember kőházakat emelt és ők ideszorultak a bozótba A bozót azóta termőfölddé vált. köles és kukorica közt dinnye virít és a rétek kövét zöldje kecskenyájat hizlal. Termőföldet termőföldért. ültetvényt ültetvényért mondja a törvény. - Bolond vagy, Kamba. - mondták az idegen fehérek — Nem akarjuk ingyen a földedet Termőföldet termőföldért mondja ma a törvény, de holnap jobbat csinálhat a nagy fehér Főnök. Színes papirosokat kaphatsz a földedért, vehetsz rajta kőházat a tengerparton és ölberakott kézzel szívhatod a pipádat. Akinek tele a keze bankókkal, annak nem kell többé rettegnie kigyómarástól és párduc karmától, nem kell földet túrnia, vetnie és aratnia. A pénz a legbőségesebb aratás. Végy búcsút földedtol Kamba, a fehér ember szemet vetett fá. Arany van a földeden, a fehér ember mindenható aranya. Törvényt hoz és törvényt bont. Ha úgy akarja, hogy ne túrd többé a rögöt, felemel és mint pelyhet a szél, úgy elfúj a tengerpartra. — Kérdezd meg a fehér gyógyítót, aki új eletet adott neked, — mondta Gal.ngalla. akinek nem tetaBöfct felhér emberek beszéde. A nehéz munka ugyanis az ô dolga. Kamba pipázhat békében kunyhója hűiében. — Bolond vagy Kamba, ha nem csapsz a markunkba. Gyere velünk a tengerpartra. Nézd meg, hogyan él a fehér ember, — mondták az jdegenek. — Ne menj velük, Kamba, — jajgatott az asszony. — Rontást mond neked a fehér ember De Kamba siket maradt. Az élet rövid és tele van törődéssel. Csak úgy szép, ha dologtalanul éli az ember. így él a fehér ember, aki nem nyúl a dologhoz én mégis úr a néger fölött. Eladta földjét Kamba az idegeneknek. Galíngallát elküldte a hegyen túl lakó szülc.hez és ő felült a fehérek négy kereken rohanó pöfögő gépére. Oj élet volt ez, tele izgalmas újsággal és titokká! a fehér ember tengerparti kőházai közt. Minden ébredés újabb csodát hozott. De meg kellett tanulnia a fehéi ember furcsa törvényeit is. bele kellett szokni az új rendbe, szövetbe bugyolálta testét, mintha eyarlóságot rejtegetne és varrott bőrt kényszeritett a lábára, de ezt nem bírta. A fehérek halottszagát sem bírta, kifőtt és égetett életük ízetlenségét sem, csak különösen italuk sokféleségét kedvelte Igazuk volt az idegen fehéreknek, akik földét megvették. Kipróbá'ta mindennap. Egy színes papírért mindent megkapott, csak a kezét kellett kinyújtania és ölébe hullt, amit akart. A fehér boltos nyájasra húzta száját, amikor üveggyöngyök, bábuk és játékok közt turkált és papírral meg érmekkel fizetett. A színes papirnak varázsa volt. A fehér nők még jobban szerették, mint a fekete asszonyok. Táncoltak, énekeltek és ölelték párducsudár testét. Ô. a fehér nők még inkább megvásárolhatták, mint a fekete assaonyok, Galtagallát kezdte felejteni Kamba Aztán egy nap elfogytak a papírok. A fehér boltos nem mosolygott többé r^ És a fehér asszony utálattal mondta: — Menj a pokolba, rühes néger! Üres zsebbel, korgó gyomorral kódorgott Kamba a tengerparton. Tegnap még nem tudta, csak ma döbbent rá, hogy társai vannak kirúgott, meghusángolt négerek, akik egy csepp bérért szolgálták a fehér embert. — Hajdanában, mielőtt a fehér hódítók jöttek, boldogan éltünk. — mondta legv öreg szolga. — A föld dúsan termett, ettünk, ittunk és szerettünk és nem volt gondja a holnappal senkinek. — A fehér ember jót tett velem, meggyógyított. új életet adott nekem, — mondta Kamba. — A fehér ember pénzt adott neked és eľ. vette a.földedet Hol van most a pénzed, Kamba? Nem tudsz a pénzzel bánni, az is az ő mesterségük Egy jóra ezer gonosz esik. A te jóságos gyógyítód is gonosz volt. mert rád szabadította a társai kapzsiságát. Bölcs ember volt az öreg és Kamba móhón hallgatta. — Ha te úgy tudtad az ô gonoszságukat, miért nem védekeztél? — Későn tudtam meg én is, Kamba Az 5 eszük fürgébb, fortéllyal hazudnak, föléd kerülnek Látod, ruhát adtak rád, férgek laknak alatta, az ő bőrök tiszta marad Dobd el a rongyaidat, menj vissza a vadonba. Kamba! — Nincs többé földem, nem vetek többé kölest, nem ültetek tengerit és édes burgonyát, — jajgatott Kamba, mintha mély vérkutból merítette volna fájdalmát. A szive pörölyként vert, vére fájón lüktetett a testében. Üvölthetsz véres, kisebzett ajakkal, kínodra nincs Visszhang a forró homokba hal. Az ültetvényeken most kezdik az asszonyok a munkát. Az eső porhanyóssá áztatja a zsíros fekete földet, friss lombbal és fűvel övezi derekát a hegy, szállnak a lágy, szagok, a nedves illatok és égni kezd a bozót Tam-tamok hívnak. riadt antilopnyáj nal a tűz elöl Nyurga lábuk nyomában dárdával és nyíllá! rohafi a vadász, Jaha huj! Kamba álmodik. Hajnaltól üz.k a vadat ernyedetlen iramban az elkészített vermek felé. Csorog a megsebzett állat sebéből a vér, most szembefordul és lesunyt fejjel nekiront Üldözőinek. Röppen a dárda, hegye átveri a vad szűgyét és az állat hörögve eldűl. Jaha huj! Táncról álmodik Kamba. Egyetlen lábdobal rengeti a földet Karcsú teste vörös fagyökérrel és zsírral van megkenv». csörgők és kolompok fityegnek, zörögnek a lábán. Kezdődik a férfiavató szertartás. Jön az öreg mágus élesrefent késével, fröccsen a vér a legény sebéből és kürtök és csontftrvolék recsegve bőgnek. Jönnek az asszonyok és érintetlen lányok, csuklóikon és bokákon csörgő fémperecekkel és sötétvörösre mázoh derekuk ingerlően ring. Jönnek a férfiak, össze állanak a párok és járják a szerelem táncát. Gémberedett tagokkal ébredt Kamba Otthon most rőzsetűz pattogna vigan a gyékénye mellett, szállna a kesernyés füst és űzné a hajnal csipős hidegét... Valaki rugdalta. — Takarodj innen, mocskos néger! Visszarúgott, de fején koppant valami, menten összecáuklott. — Tanuld meg a rendet, itt nem lehet aludni Odébbvánszorgott Kamba és sötét, elnehezült fejjel járta a fehérek utcáit. Este megint a tengerparton ült, 'mint egy fonnyacH szárnyaszegett fekete madár, lógatta fejét és hallgatta a társak énekét. Mintha sűrű, nehéz vér ömlene a haldokló elvágott torkából, úgy szállt ez az egyhangú jajgató ének és Kamba szíve belefájdult. Most érezte csak, mennyire egyedül volt, rettentően egyedül társtalan bánatban. Jaj, a fehérek, azok a fehérekI Az öreg intelme gyűrűzött benne, mint csöndes vízbe dobott kő. Felül kell kerekednie esettségén. Ki a kőházakból, a penészből és ragályból. A meleg föld, a kövér fű, a mézga és a vadmenta szagától eltisztul majd agyáról a köd, gyors lábon oson a bozót útján és csigapecsenyét süt, ha elfogja az éhség. Hajrá, új élet inti Dalo't az úton Kamba, völgyről völgyre terebé'yesedett benne az öröm, prémnél puhább gyékényei várják odahaza, kedvenc pipái és Galingalla ölelő karja. Mióta elhagyta a falut, kilencnél többször újult meg a hold. GaLngalla kicsinye is várja, az elsőszülött. Vájjon fiút szült neki vagy lánykát? Egy reggel riadt lélekkel megtorpant a hegyen. Hol vok az otthon? A zsúpfedeles kunyhók, az ültetvények és a sűrű bozót a folyóparton? Vasház állt kedvenc halászóhelyén árkok szabdalták a rétet és a fölgöngyölt, megbaráz. dált föld meghasogatva vigyorgott rá. Fehér párát lövelt a vasház és éktelen zörgéssel, mintha ezer dob szólna, dörgött a völgy A fehér ember eltüntette a falut. Sátrak álltak a hegyoldalban, a fehérek • sátrai A lába vitte tovább Kambát túl a hegyen, Galingalla öreg szülőihez — Galingalla a fehér parancsnoknál szolgál. Eredj oda. váltsd k. a rabságból, — mondta az öreg. Visszament Kamba a sátrakhoz. — Hol a fehér ember pénze? — kérdezte Galingalla. Kamba intett, hogy a fehér ember pénze a városban maradt Adták és visszavették. Átok van a fehér ember pénzén Galingalla nem sírt. A csecsemőjét hozta — A fiad, Kamba. Otthon elfogyott az eleség. Szolgálni jöttem a fehér embert, hogy ne vesszünk éhen. — Menjünk innen. Galingalla! — Hová is mennénk. Kamba? A fákon most n.ncs érett gyümölcs, a folyóba nem vethetsz horgot. Itt minden a fehér emberé, amerre látsz, minden az övé. A fehér parancsnok kijött a sátor elé és elégedetten mustrálta Kambát. Keményizmú fickó, arra termett, hogy törje a követ és zugó. sustorgó szitákkal mossa az aranyat — Reggel munkába állhatsz. Nesze, itt a csákány, — mondta a parancsnok és odadobta lábához a szerszámot. Kamba Galingallára és a kisdedre nézett, néha gyomra felmordult, mint a meghunyászkodó kuvasz és lehajolt a fehér ember" csákányáért. (1953).
