Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-25 / 311. szám, péntek

A mai számban: A Szlovák Tudományos Akadé.uia elnöksége tárgyal a- OsKP KB és Szlovákia Kommunista Pártja KB irányelveiről (2. old.) ítélet Berija és társai felett (3­old.) Hoamg Van Mo vietnami leveléből (4. old.) Asszonyaink mai helyzete (5. old.) Tégila gyártók (6. oki.) Kaimba és az arany (7. old.) A Szokol ÖSSz jövő évi feladatai (8. old.) Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1958. december 25, péntek. 30 fillér A Sväzarm munkájáról (D. V.) A hadsereggel való együtt­működés szövetsége a Sväzarm két­éves fennállása óta mind az új tagok toborozásában, mind a szervezési mun. kában szép eredményt ért el. Ha­záinkban a munkások, falvaink dolgo­zói és haladó érteimisegünk nagy része örömmel fogadták a Sväzarm megala­kulását, mert szükségesnek tartják olyan szervezetbe egyesülni, amely szüntelenül szilárdítja dolgozóink meg­bonthatatlan szövetségét néphadsere­günkkel, mely harci hagyományaink szellemében, neveli népünket a szov­jet honvédelmi nevelés példája és tapasztalata alapján. A Sväzarm alapszervezeteiben a na­pokban tartják az évi közgyűléseket. Ezeken a tagságnak nagy gondot kell fordítania arra. hogy csak olyan elv­társak kerüljenek a vezetőségbe, akik tudatában lesznek a megtisztelő meg­bízásnak. Az évi közgyűlés további feladata reális programmot készíteni az elkövetkező időszakra. A programm összeállításakor némely alapszervezet, ahol már megtartották az évi köz­gyűléseket, nagy figyelmet fordított a polgári védelem megszervezésére. Némely alapszervezetben új köröket létesítettek, többek között lövész-, és taktikai köröket. A tagság nagy ér­deklődést tanúsít a speciális körök iránt, melyekben a rádió adó-vevő­készülékek kezelését tanulják, vala­mint térképészettant, gépkocsivezetést, stb. Nagyon jól dolgoznak az alapszer­vezetek a kassai kerületben. A hon­védelem! nevelésben, a polgári vé­delem szervezésében, a rádiósok kép­zésében és a motoristák, valamint a repülősök oktatásában országos vi­szonylatban a legnagyobb sikereket érték el. Ugyancsak szép eredménye­ket értek el a sokolovoi és duklai védöképességi versenyeken. A kassai kerületi bizottság több tízezer Sväz­arm-tag jelenlétét biztosította a duk­lai védőképesség! versenyen. Az új tagok toborzásában is teljesítették a tervet. Ezeket az eredményeket úgy érték el, hogy nemcsak a tagok gya­korlati képesítésével foglalkoztak ha­nem gondoskodnak az ideológiai fej­lődésükről is. Az idén bevonult újoncok között már sokan voltak olyanok, akik a Svazarmban előre megismerkedtek a a katonai kiképzés alapjaival és fel­készültek arra, hogy a hadseregben példás katonákká váljanak. Az altiszti­és t.sztiískolákban a haditudomány elsajátításánál a rendgyakorlatokon és harci gyakorlatokon példával jár­nak elől a volt Sväzarm-tagok. A tartalékos katonák is érdeklődést tanúsítanak a Sväzarm iránt. Néhány hónappal ezelőtt, tényleges szolgálatuk teljesítése után hazatértek csa'ádjuk­hoz, és munkahelyükön jelentkeztek a Sväzarm üzemi szervezetébe. Töb­ben már a katonaságnál kötelezett­séget vállaltak, hogy a katonaságnál szerzett tapasztalataikat ez úton ad­ják majd át munkatársaiknak és a Sväzarmban tovább fejlesztik hadkép­zettségüket. Ilyen módon tartalékban lévő katona.nk erősítik néphadsere­günk védelmi képességét és biztosít­ják annak legyőzhetetlenségét. A hadsereggel való együttműködés szövetsége önkéntes szervezet. A leg­jobb hazafiaink szervezete ez, amely abból a célból alakult, hogy hozzá­járuljon a csehszlovák dolgozó nép békés építő munkáját és Csehszlovák Köztársaságunk államérdekeit védő néphadseregünk hatalmának növelé­séhez. Köztársaságunk polgárai a Sväz­armban nemre való tekintet nélkül a szocialista nemzetköziség szellemé­ben nevelkednek és fejlődnek olya­nokká. ak.k ha kell, készek hősiesen védeni dolgozó népünk vívmányait. r r II A Z A \ K E L E T E E O L A gépipari üzemekben fokozzák a káderek szakképzettségét A szlovákiai gépgyárakban az idén többszáz dolgozó szerzett szak­képesítést. Szakmai színvonaluk emelésének, jól bevált formái, főleg az élmunkás-iskolák voltak. Az ok­tatás akcióját az üzemekben a har­madik negyedévbein kezdték meg­szervezni, miután oktatásokait Jartot­tak az üzemi pártbizottságok, üzemi talnácsok és mesterek számára. A főmérnökök és technológusok ezután a legjobb újítókat és dolgozókat ki­választották az élmunkás iskolákba. Több üzemben nagy sikerrel folyt le az iskolázáis. A K. J. Vorosilov-üzem­ben például 60 élmunkás-iskolát léte­sítettek, ameiybe 370 dolgozót küld­tek ki. Az esztergályosok megtanul­ták a Koleszov-módszer alkalmazá­sát. A marósok is emelték szakmai színvonalukat. A tolmácsi Sz. M. Ki­rov-üzemben oktatásban részesítet­ték azoknak a szakaszoknak dolgo. zóit, amelyekben ennek legnagyobb szükségét érezték. Kioktatták a he­gesztőket a szovjet haladó hegesz­tési módszerek alkalmazására. A mechanikai részleg, a kézi megmun­káló központ dolgozói és a géplaka­tosok szintén növelték szakmai szín. vonalukat. A dubníki szövetkezeti dolgozók javítják az állattenyésztési termelést Az érsekújvári egységes föld-mü­vesszövetkezet vezető funkcionáriu­sai már szintén foglalkoztak J. Uher miniszterelnökhelyettes és földmű­velésügyi miniszter és J. Krosnáf begyűjtésügyi miniszter beszá­molójával, melyeket a CsKP KB teljes ülésén tartottak. A beszámo­lókat alkalmazták szövetkezetük munkájába és viszonyaira. A dub­níki szövetkezeti dolgozók az idén teljesítették gabonabeadásukat. Rozsból és árpából 18 teherkocsi­val többet adtak be. A marha, és sertéshús beadását is előbb telje­sítették. Emellett terven felül 44 mázsa kiváló minőségű sertéshúst adtak be. Nehézségekkel teljesítik azonban a tej és tojás beadását, mivel alacsony a tehenek tejhoza­ma és a tyúkok tojáshozama. Az állatállomány összpontosítása után sem sikerült kicserélni eddigi rossz teljesítőképességű teheneiket, me­lyeket az EFSz-be való belépésük­kor az egyénileg gazdálkodó pa­rasztoktól szedtek össze. Ugyanez a helyzet a tyúkoknál is. Az 1954. évi beadási normák csökkentése és saját intézkedéseik eredményekép­pen e szakaszon i s megjavítják a helyzetet és tovább szilárdítják szövetkezetüket. A szövetkezeti dol­gozók elhatározták, hogy jövőre ki­cserélik összes rossz tejhozamú te­heneiket nagy tejhozamú tehenek re Az idén pá.-ózta tott 80 üsző 1954 augusztus végéig megborja­zik. Ezenkívül januárban és feb­ruárban további 100 üsző pározta­tását vették tervbe. Hasonlóképpen megjavítják a tyúktenyésztést is. »Milyen segítséget jelent szövetke­zetünknek a kötelező beadási nor­mák csökkentése — mondja Viliam B ešte t, a dubniki EFSz agronómu­sa, — ez abból is látható, ha ösz­szehasonlítjuk az idén elért ered­ményeket a régebbiekkel. Ha olyan gabona, és kapásnövényhozamot és oly nagyfokú hasznosságot érünk el a szarvasmarhákban és sertések­ben — hizlalásukban. — mint az idén, szövetkezetünk jövedelme elő­zetes becslés szerint körülbelül 1 millió 300.000.— koronával növek­szik. Ha a tehenek tejhozamát és a baromfj hasznosságát is jelen­tősen emeljük, jövedelmünk még nagyobb lesz. A legjobban ezzel teljesítjük a Párt és a kormány irányelvét a szövetkezetek gazdasá­gi és pénzügyi megszilárdításáról, egyre jobbmódúak leszünk és élet­szinvonalunk napról napra még job­ban fog emelkedni.« KÉT KARÁCSONY amikor az ember a Ma nem cseléd, hanem szövetkezeti tag Sörös Imre felesége erős, egészsé­ges negyvenkétéves asszony. Sürög­forog a konyhában, utasításokat ad lányainak. Karácsonyra készülnek. Boldog lesz ma a karácsony Sörö­séknél, éppúgy, mint minden becsü­letes munkás, és parasztcsaládnak hazánkban. Sörösek az idén szép karácsonyfát készítenek. A lányok egy-egy öltözö ruhát kapnak ajándé­kul. A Sörös-fiú pedig, aki középis­kolába jár, szép, új cipőt kap kará­csonyra. Igy sorolhatnánk fel a csa­lád minden tagját, mert mindegyik ka, p valamit. Sörös Imre szövetkezeti tag. Egész éven keresztül szorgalmasan dolgo­zott Anna lányával együtt a szövet­kezetben. Szorgalmas munkájuknak szép az éredménye. Kenyérrel egész éven keresztül nem ľesz gondjuk. A sertésólba egy több mint 250 kg-os hízó ropogtatja a kukoricát. A kez­detben úgy gondolták, hogy kará­csonyira levágják, de tervüket meg­változtatták, mivelhogy nem eléggé kövér és van mivel hizlalni. A hús azonban igy sem fog hiá­nyozni az asztalukról, mert egy hí­zott üba és négy hízott kacsa kerül az asztalukra karácsonykor. — Ma boldog lesz a karácsonyunk, mert férjem ma már nem cseléd, ha­nem szövetkezeti tag — mondja Sö­rösné. — Valamikor nem ajándékra, de még egyszerű karácsonyfáira sem telt. Ma már nem ismerjük a szűköl­ködést, nem keli a kenyeret kioszta. ni a gyerekek között, mert pártunk és kormányunk segít minket é s to­vábbra is segíteni fog, mert célul tfizte ki, hogy szabad hazánkban minden dolgozó boidogan élhessen. Előkészítették az 1954. évi tervet Csehszlovák Állami Utak eperjes. kerületi dolgozói megjavítják a jövő évben az út- és hídépítést. Az 1954. évi terv összeállításánál ezt szem előtt tartják. A tervbe vett feladatok mindegyikét rész'etesen megtárgyalták és összeállították az egyes járási bi­zottságokra szétírt konkrét tervet. Az összüzemi gyűlésen a dolgozók meg­vitatták a tervet és javaslatokat ad­tak a részlegek feladatainak teljesí­tésére. A beruházás, terv összeállítá­sánál kitűzték a megkezdett akciók mielőbbi befejezését és az új akciók megkezdését ke'lő projekciós előké­szítés után. Az építkezési akciókat a ízállítóvállaiatokkal is megtárgyalták és ezzel biztosították az anyag és alkatrészek rendszeres szállítását. A Csehszlovák Állam, Utak eper­jes kerületi dolgozói 1954-ben nem kis feladatok előtt állnak. Tervbevet­ték 380 km hosszúságban az utak generáljavítását és ezeken az utakon a hidak megjavítását. A jövő év ele­jén forgalomba helyezik a Vechec melletti bodorovszki kőbányát, ahol jóminőségű kö található az útjavító és karbantartási munkákhoz. Az 1953­as évvel szemben a munkatermelé­kenységet 15 százalékkal emelik, am.t a nagyteljesítményű kőmorzso­lók és a kőbányákban a betonbun­kerek felépítésének segitségével értek el. I Vannak esetek, akarata ellenér e is visszagondol múltra. Emlékezetében felelevenedik valamilyen jó, vagy rossz emlék. Igy volt ez Szabad Lajosnál is, amikor hosszan elnézegette az iskolából ha­zatérő 13 éves kisfiát, aki jóízűen fogyasztotta az uzsonnáját. Megsimo­gatta a gyermek fejét, érdeklődött, hogyan telt el a nap az iskolában. A gyerek evés közben röviden be­számolt apjának a napi eseményekről. Amikor befejezte mondanivalóját, apjára nézett és hízelegve kérdezte: — Milyen karácsonyfát csinálunk az idén? Az apa beletúrt üstökébe és hal­kan mondta: — Nagyot, szépet, gazdagot és ha jól tanulsz, a karácsonyfa álja sem lesz üres. Szabad Lajos a gyerekkel folyta­tott beszélgetés uián az ablakhoz ment. Megtörölte a homályos üveget és tekintetét belefúrva a távolba. Az üvegeken túl veszettül nyargalászott a fagyos tél. Kegyetlenül tépte az út­menti fák csupasz ágait. Szabad La­jos hosszan elnézte a jeges úton sé­tálgató libákat, a lenyugvóban lévő nap vörös sugarait, a szélben hajla­dozó eperfákat, de gondolatai messze elkalandoztak. Homlokán a barázdák még mélyebbnek látszottak. Kis fe­kete bajusza időnként .meg-megrán­dült Kezével szórakozottan dobolt az ablakdeszkán. Valami eszébe jutott, valami bántotta Észre sem vette, hogy kisfia mellette van és érdeklődéssel nézi az arcát. Csak akkor riadt fel gondolataiból, amikor a kisfia meg­fogta a kezét és rászólt: — Mi jutott eszedbe, Apu? Úgy elgondolkoztál. Szabad Lajos, mint aki álomból ébred, tétován nézett a kisfiára. Egy darabig nézte a fia egészséges piros aicát, mélyet lélekzett és mint aki­nek nehezére esik a beszéd, vontatot­tan megszólalt. — Tudod, kisfiam, én is voltam tlzenhároméves, akkor is volt kará­csony, épp úgy, mint most... Ej. mennyivel más volt az én gyermek­korom. Mennyivel más volt az én karácsonyom, mint a tietek. Ti ka­rácsonyfát, ajándékokat vártok, én még kenyérből sem ehettem eleget. Mi is négyen voltunk testvérek, épp úgy mint ti. de kár is erről beszélni, ti fiatalok úgysem értenétek azt meg. Ti már — a mi gyermekkorunkhoz hasonlítva — „paradicsomban éltek 1 Amikor Szabad Lajos otthagyta uszonnázó kisfiát és kinézett az ab lakon, gondolatban visszatért a múlt­ba. Harminchárom nehéz év telt el már azóta. Akkor is hideg volt és a szél is olyan kegyetlenül tépdeste a házacskák szalmatetejét, mint most az eperfák meztelen ágait Csak az volt a különbség, hogy akkor nem jó meleg szobából nézte a hideg szél játékát, hanem Rences Boldizsárné nagyságos asszony istállójának kicsi ablakából. Szabad Lajos már hatéves korában félárvaságra jutott. Édesapja az első világháború áldozata lett. A fagyos lövészárokban lelte halálát. Karácsony volt akkor is, amikor megérkezett a gyászkeretes levél, amelyben értesí­tették a családot, hogy Szabad And­rás hősi halált halt a hazáért. Azért a hazáért, mely az urak országa volt és Szabad Andrásnak és a hozzá ha­sonló embereknek csak nélkülözés és nyomorgás volt osztályrészük. A családban Lajos volt a legidősebb­Anyja mellett az ö vállára nehezedtek a gondok. Szeretett volna tanulni, de nem lehetett. Kenyérkereset után kellett nézni Tizenhétéves korában már Rences Boldizsárnéhoz került, mint béresgyerek. Ezek az emlékek jutottak eszébe Szabad Lajosnak, amikor az ablakon keresztül belebámult a messzeségbe. A szomorú gyermekkori emlékek tér­tek vissza, ezekjet látta maga előtt. Emlékezetébe jutott az a nap is, amikor mint tizenhároméves gyere­ket Rences Boldizsárné abban a meg­tiszteltetésben részesítette, hogy meg­nézhette az úri csemeték részére ké­szült karácsonyfát. Szép volt, gazdag volt, mert telt abból, amit más em­berek verejtékes munkájából össze­harácsoltak. Karácsony estéjén a tizenhétéves Szabad Lajos is hazament a szegé­nyes családi fészekbe. Náluk is volt karácsonyfa, de nem olyan mint Renceséknél. Az ezüstös és aranyos papírokban cukorka helyett kenyér­héj volt. A karácsonyfa alja üres. A gondos édesanyának nem telt arra, hogy ajándékot vásároljon szerettei­nek. Renceséknél ezen az estén min­denki örült. A Rences-gyerekek öröm­mel ugrálták körül a gazdagon fel­díszített és ajándékokkal körülrakott karácsnyfát. Szabadéknál szomorúan ültek a gyerekek a szegényes kará­csonyfa mellett. Az özvegy édesanya szeretettel ölelte magához gyerekeit. Szeméből könnyek potyogtak. Amikor a legidősebbik, Lajos megkérdezte, miért sír, csak lemondóan legyintett. Szabad Lajosnak, most, amikor vé­giggondolta ezeket az emlékeket, el­szorult a szíve. De vigasztalta az a tudat, hogy az ő gyerekeinek már boldog a karácsonya Szabad Lajos tagja a pozsonyeper­jesi szövetkezetnek. Munkája után olyan jövedelemben részesült, hogy olyan szép és gazdag karácsonyfát csinálhat gyerekednek amilyent har­minchárom évvel ezelőtt Renceséknél látott Ma Szabadéknál nem ezüst­és aranypapírba csomagolt kenyérhéj lesz a karácsonyfán, hanem finom cukorkák, épp úgy mint valamikor Renceséknél volt. Boldog és örömteU lesz a karácsony Szabad Lajoséknál úgy mint minden egyes becsületes dolgozónál akik szorgalmasan részt vesznek szabad hazánk felépítésében. Sz. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom