Uj Szó, 1953. december (6. évfolyam, 290-315.szám)

1953-12-19 / 306. szám, szombat

2 11

5 SZO 1953. december 19. Mezőgazdasági termelésünk további fellendüléséért ben, az állami birtokokon és az egyéni parasztgazdaságokban, gondoskodj nk a mezőgazdaság termelékenységének és hasznosságának fokozásáról. Nem áll semmi az útuhkban, hogy most erőink és eszközeink helyes megosztása után a párt erejét és akcióképességét a népgazdaság egész frontjára irányítsuk, hogy népgazdaságunk terv szerű, arányos fejlesztésével összhangban egyúttal föltárjuk a fejtett tartalékokat is, és elsősorban a mezőgazdasági termelést lendítsük föl, mint az életszínvonal emelésének jelentős tényezőjét az élei miszerellátás terén, valamint közszükségleti cikkeket gyártó iparunk nyersanyagának biztosítására. E feladatunk teljesítésének fontos előfeltétele, hogy teljesítsük mezőgazdaságunk fejlesztésének 1854. évi tervét, amelyet a párt irányvona Iának szellemében dolgoztak ki és e napokban hagyott jóvá a kormány. Jövő év folyamán a mezőgazdaságba^ lényegesen csökkentjük a keletkezett aránytalanságokat és biztosítjuk- a terv realitását. A ter melési feladatokat nagyjából az 1953. év elért szintje szabja meg és emellett minden előfeltétele meg van annak is, hogy messze túlszárnyálják. Különösen nagy figyelmet fognák fordítani a határvidéki területek mezőgazdasági ter vének biztosítására, főként bizo nyos járásokban. Hogy az ezzel kapcsolatos feladatokat következetesen és idejében teljesíthessük, rendkívüli kormánybizottság alakul, meghatalmazottal az élén, amely koordinálja é

s figyelemmel kíséri a fontos feladatok komplex teljesítését határvidékünk fejlesztésében. Fokozzuk mezőgazdaságunk anya gi felszerelését, különösen a gépesítés és beruházási építkezés terén, az egységes földmüvesszövetkezetekben és az állami birtokokon. A hozamok emelésére és az állatállomány fokozására megteremtjük az előfeltételeket, hogy az állattenyésztés jobban biztosítva legyen az által, hogy a vetésterületben strukturális eltölódás áll be a takarmánytermelés javára. A mezőgazdasági termelési ter vet egyúttal összhangba hozzuk a mezőgazdasági termények állami beadási tervével. A helyes, arányos megoszlás ezen a téren arra készteti majd a szövetkezeti tagokat és az egyéni gazdálkodókat, hogy fokozzák termelésüket és ez által jövedelmüket is. A kötelező beadások csökkentett normái és az ipari növények termelésére megkötött szerződések megjavítása arra ösztönzi a parasztokat, hogy nagy hozamokra és az állatállomány nagy hasznosságára törekedjenek. Szövetkezeti tagjainknak és egyénileg gazdálkodó/ parasztjainknak lehető vé teszi éz, hogy terményeikért többet kapjanak, terményfeleslegeik szabad árucseréjének fejlesztése ré vén. Ezek az intézkedések mutatják a párt és a kormány szilárd akaratát arra, hogy biztosítsák a népgazdaság arányos fejlődését és lényeges fordulatot érjenek el a me zögazdasági termelés fejlesztésében. Mint ismeretes, a kormány pár tunk Központi Bizottságának útmutatásai alapján néhány hathatós intézkedést tett, melyek lehetővé teszik a szövetkezeti tagoknak és a parasztoknak, hogy fokozzák a mezőgazdasági termelést és annak hasznosságát és kihatnak a dolgozók életszínvonalának emelkedésére is. Felemeltük egyes fontos mező gazdasági termékek 1953 évi be gyűjtési árát, ami évi átlagban egy milliárd koronával emeli a parasztok jövedelmét; és emellett leszállítottuk a nemesített vetőmag kiskereskedelmi árát is, ami a terme lési költségek csökkenésében é

s a parasztok jövedelmének további nö vekedésében nyilvánul meg. Nem kevésbbé jelentékenyek azok a pénzügyi intézkedések is, amelyekkel a kormány hathatósan hozzájárul, hogy az EFSz-ek jobban gazdálkodhassanak és amelyek je lentékeny és hathatós segítséget jelentenek az egyénileg gazdálkodó parasztoknak is. Az egységes föld müvesszövetkezeteknek a beruházási hitelek kamatját 3 százalékról 1 és fél százalékra csökkentjük, vagyis a felére. Azoknak a szövetkezeteknek, amelyek teljesítik termelési és beadási feladataikat, valamint jiiztosítják vetőmag- és takarmányalapjukat, ezenkívül még évi 5 százalékot le is írnak beru házási és a hosszúlejáratú nem beruházási hiteleikből is. Azoknak a szövetkezeteknek, amelyekben alacsony a munkaegység értéke, rendkívüli előnyöket nyujtunk a beru házási és a hosszúlejáratú nem be ruházási kölcsönök részleteinek és kamatainak fizetésében. Különösen indokolt esetekben rendkívüli pénzügyi segítséget is nyujtunk ezeknek a szövetkezeteknek. Azoknak a szövetkezeteknek, amelyek teljesitik termelési é

s beadási feladataikat, közvetlen segélyt fogunk nyújtani az állattenyésztést szolgáló létesítmények felépítésében. a talajja vító munkák elvégzéséhez, a víz gazdálkodási beruházásokhoz, a talajjavításokhoz és elemi károk esetén, stb. A hitelsegély, melyet a kormány nyújt az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, megkönnyíti számukra a vetőmag, a műtrágya bevásárlását, a gépállomások szolgáltatta munkálatok megfizetését, lehetővé teszi a lakó és gazdasági épületek szükséges karbantartásának elvégzését, stb A szövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó parasztoknak nyújtott pénzbeli segély és hitel magában véve azonban még nem biztosíthatná a jómód foly tonos emelkedését falvainkon. Szövetkezeti tagjaink és parasztjaink nagy jövedelmét tartósan csak a mezőgazdasági termelés hatalmas és szüntelen növekedése biztosíthatja, a munkatermelékenység és a gaz öálkodás jövedelmezésének szakadatlan növekedése. A kormány pénzügyi és hitelintézkedései módot nyújtanak a szövetkezeti tagoknak és parasztoknak, hogy ezt a célt elérhessék. Falvaink életszínvonalának emeléséhez lényegesen hozzájárult a fogyasztási • cikkek állami kiske reskedelmj árainak csökkentése is, különösen az iparcikkek árának jelentékeny csökkentése, amelyeket falusi lakosságúnk vásárol. Emellett folyvást jaVítjuk falusi lakosságunk jóminőségü és bő választékú ipari termékekkei és élelmiszerekkel való ellátását is. Valamennyi kormányintézkedés aria a célra irányul, hogy elősegítse valamennyi mezőgazdasági dolgozónk abbeli igyekezetét, hogy sok ezernyi vagon gabonával, hússal, zsírral, sokmillió liter tejjel, tojás sal és más mezőgazdasági termékkel járulhassanak hozzá a lakosság életszükségletének kielégítéséhez. Egész pártunk és népünk elé azt a-feladatot kel] tüzníink, hogy a mezőgazdasági termelés fokozá sa — a nálunk még túlnyomóan kisüzemi mezőgazdasági termelés körülményei között — megköveteli a pártszervek, a közigazgatás, a gazdasági szervek irányító működésének megszilárdítását, a város és falu között a gazdasági kapcsolatok elmélyítését és a párt, meg a kormányhatározatok következetes és pontos teljesítését. Ezirányú feladataink nagyok és bizonyára bonyolultak is De tekin tettel azokra a jelentős tartalékok ra, amelyek a mezőgazdaság termelésének fokozását lehetővé teszik, reálisak Mivel új- feladatok előtt állunk mezőgazdaságunk fejlesztésében, helyes lesz, ha figyelemmel kisérjüik mezőgazdaságunk fejlődését az utóbbi időben és a mai hely zetet is. Felsoroltam már néhány jó állattenyésztési eredményt, melyek bizonyítják, mekkora fejlődési lehetőségek állnak fenn. Hiba, hogy a gazdálkodásnak ilyen módja nem vált még általános érvényűvé valamíhnyi EFSz-ben és állami gazdaságban. Sokkal lényegesebben fokozhatnák a termelést, ha az állatállomány gyarapításának arányában a takarmányalapot is növelnénk és ezzel az állatok hasznosságát is. A takarmánytermelés azonban állán, dóan az állatállomány fejlődése mögött kullog. Különösen a rétek hozama alacsony, márpedig helyes gondozás mellett legalább egy harmaddal nagyobb lehetne hozamuk. Különösen a határvidéki területeken alacsony a hozam, pedig ott jó rétek és legelök voltak, ma pedig alig 'tudják fedezni annak az állatállománynak a takarmányszükségletét, amely ezeken a területeken kisebb, mint a háború előtt volt. Még mindig kevés gondot fordita. nak a tarlókeverékek vetésére, a silőzásra, az etetés technikájára és a takarmányok gazdaságos felhasználására általában. A takarmánykészletekben beállt rosszabbodáshoz lényegesen hozzájárult, hogy csökkent a takarmánynövények vetésterülete, úgyhogy az utóbbi években a ta,karmánykészlet nem fedezT a szükségletet. Az állatállomány gondozásának Milyen a jelenlegi helyzet falvaink szocialista átépítésében A CsKP IX. kongresszusának fő irányvonala konkrét politikai irány, vonalul szolgál a szocializmus építésében országunkban Pártunk és kormányunk politikája ezért iparunk átépítésére és elsősorban nehéziparunk kiépítésére irányult. Ezzel hatalmas anyagi alapot teremtettünk népünk kultúrájának és jő létének szakadatlan növelésére és mezőgazdaságunk szocialista átépítésére is. A IX. kongresszus határozatai világos perspektívát nyújtottak a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés felépítésére az egységes földmüvessZövetkezetek útján és az állami gazdaságok megteremtésével, amelyek nélkülözhetetlen előfeltételei a mezőgazdasági termelés folytonos növekedésének és egész dolgozó népünk életszínvonala emel kedésének. Mezőgazdasági kisüzemi termelésünk szocialista szövetkezeti nagyüzemi termeléssé való átépítésének kezdetét jelentette. A kis_ és középparasztok százezreit vezette rá a közös gazdálkodás útjára, az EFSz-ben való önkéntes egyesülésük alapján. Az EFSz-ek fejlődésében és megszilárdulásában azóta szép ered menyeket értünk el, amelyek világosan megmutatják a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés fölényét a mezőgazdasági kisüzemi termelés fölött és megerősítik a párt IX. kongresszusán kitűzött irányvonal helyességét, valamint a megkezdett út helyességét is. 1949 és 1952 között az egységes földmüvesszövetkezetek jelentékenyen megszaporodtak, különösen a közös állattenyésztést és növény termelést üző szövetkezetek. Az EFSz ek további fejlődése az 1952. júniusi, az EFSz-ek megszi lárdításáró] és továbbfejlesztéséről szá'ló párt és kormányhatározat után indult meg. 1953. június 30-ig már 8284 II—IV típusú EFSz ala kult meg, ami azt jelenti, h<fgv községeink 58%-ában működnek már olyan EFSz ek, ahol a földet közösen müvelik Ezek a szövetkezetek 343.911 parasztgazdaságot ölelnek fel és a müveit terület 40 százalékát, az összes szántóterület nek pedig 44%-át müvelik meg (az állami birtoklok területe nélkül). | Ezekből 7038 szövetkezet harmadik | és negyedik típusú, vagyis a II—IV. típusú szövetkezetek 85% a, és öszszesen 2,347.906 hektár művelt területen gazdálkodnak, amiből 1,756.074 hektár szántó, vagyis az összes szövetkezetek, szántóterületének 91%-a és müveit területük 90 százaléka. Ezek a számok azt mutatják, hogy a müveit területek több mint egyharmadán, ami 1951 előtt még kisgazdaságokra volt fölaprózva, alapjában megváltoztak a termelési viszonyok. Ez a tény azt a hatal mas változást tükrözi, ryelyen mezőgazdaságunk a szocializmushoz vezető úton átesett és amely alapjában megváltoztatta kis és középparasztjaink száezreinek életét és termelési viszonyát, és utat nyitott nekik a mezőgazdasági termelés folytonos és sokoldalú fejlődéséhez és megteremtette az előfeltételeket életszínvonaluk szakadatlan emelkedéséhez is. Az egységes földmüvesszövetkezetek ametlyeket kis- és középparasztjaink pártunk vezetésével és a munkásosztály segítségé vei a kulákok és népi demokratikus rendszerünk ellenségei ellen vívott éles harcok árán teremtettek meg, mély gyökereket vertek országunk falvaiban. 1949 óta az EFSz-ekhez hasonló módon az állami birtokok is megnő vekedtek. Míg 1949 elején az állami birtokok az összes müveit területnek 1.9%-át dolgozták meg, 1952 vé gén már 8.2%-át, ami annyit je lent, hogy az állami gazdaságok területe 1949 elejétől 1952 végéig 320 százalékkal gyarapodott Még jelentékenyebb növekedés állt be az állami gazdaságokban az állattenyész' tés terén, mivel 1949 eleje óta a marhaállomány 557%-kai emelkedett, amibö] a tehénállomány 433 százalékkal, a sertésállomány 763 százalékkal, ebből a kocáké 638% kal, a birkaállomány pedig 1214%kal, stb. Az egész állatállományt tekintve köztársaságunkban az állattenyész tés 10.1%-kal haladja meg a háború előtti színvonalat. 1948 óta jelentékeny emelkedés állt be a sertésállományban, mely most 51.5 százalékkal nagyobb, mint az 1934/1938 évek átlaga, és a birkaI állományban, amely 141.7%-kal növekedett. Egyes egységes földmüvesszövetkezetek a szovjet tapasztalatok felhasználása révén különösen kiváló eredményeket értek el. így például a švihoví EFSz hektáronként 205 kg sertéshúst adott be. Hasonlóképpen a bfnirovi EFSz is, amely 1952 ben fejőstehenenként 3.797 liter évi tejhozamot ért el. A vitinkai EFSz* ugyancsak több mint 3.200 literes tejhozamot ért el fejőstehenenként. A növénytermelésben is jelentős sikereket értünk el. A hektárhoza mok valamennyi olyan terménynél meghaladták az 1934/38-as termelési évek átlagát, amelyeknek termelése nem kíván meg sok kézzel végzett munkát. így a búza átlagos hektárhozama 17.1 q.ról 19.5 q-ra, a rozsé 16 q.ról 18.4 ,q.ra, az árpáé 17 qról 18.6 q-ra és a zabé 16.2 q-ról 16.8 q r

a növekedett. Ezek az állattenyésztésben és nö. vénytermelésben elért sikerek szövetkezeti tagjaink, kis és középparasztjaink, állami gazdaságaink és gépállomásaink dolgozóinak szorgalmas munkáját dicsérik. A nagyobb hektárhozamokat azért érhettük el, mert az EFSzek növekedésével karöltve fejlődtek gép. és traktorállomásaink is. 1953. szeptember 30-ig 255 állami gépál lomást létesítettünk 2077 traktoros brigáddal, amelyeknek 18.911 traktorjuk (15 lóerős gépekben számítva), továbbá 20.075 öntöző gépük, 819 gabonakombájnjuk van, azonkívül sok nehéz ötsoros ekéjük és sok más új mezögaz dasági gépük Ezekből a számokból vüágosan kitűnik, hogy népi demokratikus államunk mezőgazdaságunkat fölszereli a gépállomásokhoz szükséges technikával és arra igyekszik, hogy sikeresen oldja meg a legfontosabb mezőgazdasági' munkaiatok gépesítésének problé máját. Vitathatlan, hogy az állami gépállomások jelentős szerepet játszanak a mezőgazdasági termelés biztosításában. Hiszen egységes földmüvesszövetkezeteink már el sem tudják képzelni földjeik müvelését a gépállomások gépparkja nélkül. Szövetkezeti tagságunk, kis. és kö zépparasztjaink ilymódon fölbecsül hetetlen segítséget kapnak a mun kásosztálytói és az államtól, ami nem csak azt teszi lehetővé, hogj\ megszabaduljanak az évszázadok óta tartó robotolástól, hanem megteremti a termelés állandó növeke désénak előfeltételeit is, elősegít} a termelési költségek csökkentését és a munkatermelékenység fokozódását. Néhány adatot soroltam föl mezőgazdaságunk fejlődéséről és jelen legi helyzetéről, amelyek élénken tükrözik a szociális gazdasági változásokat falvainkon. A parasztnak ebben az országban a történelem folyamán még soh

a nem volt így biztosítva az egzisztenciája, sohasem volt így biztosítva jómódjának min den lehetősége, mint a mi szocializmust építő népi demokratikus rendszerünkben. A parasztot megsza badítottuk attól a veszélytől, melyet alapvető termelési eszközének, a földnek elvesztésé jelentett, megszabadítottuk őt az uzsorásoktól, a kizsákmányolóktól és a végrehaj tőktől. A gabonatőzsdék helyébe, ahol a kapitalisták szemérmetlenül diktálták a mezőgazdasági termékek árát, az állam lépett, mint a mezőgazdasági termékek fölvásárló, ja, tiszteletben tartva a szövetkezet' tagok és parasztok létérdekeit és minden lehető támogatást megadva számukra. Mindez a munkásosztály és a parasztság testvéri szövetségének következménye és megnyilvánulása, A mezőgazdaságunk átépítésében elért sikerek ellenére ,nagy termé • sek mesterei és az állattenyésztés mesterei új munkamódszerei fejlődésének ellenére sem vagyunk és nem is lehetünk megelégedve mezőgazdasági termelésünkkel. A termelés nagysága és színvonala még mindig nem felel meg az államunkban bekövetkezett szociális gazdasági változásoknak. Minden objektív feltételünk megvan arra, hogy sokkal többet termelhessünk Állami gazdaságainkban, az EFSz-ekben és az egyéni parasztgazdaságokban döntő harcra kell indulnunk a termelés fokozásá ért, a nagyobb terméshozamokért és az állatállomány nagyobb hasznossá, gáért. Ez pedig az egyéneken múlik, magukon a földmüvelökön. Meg kell állapítanom, hogy szövetkezeteseink, parasztjaink gondolatvilágát még nem tölti be teljesen az a tudat, hogy az EFSz-ben a parasztok a szövetkezeti termelési formában olyan földön folytatnak közös gazdálkodást, ami az ő saját tulajdonuk és amelynek termelési eredményei létük alapját alkotják. Az ellenséges propaganda következtében sok szövetkezeti tag abba a tévhitbe esik, hogy az feFSz állami gazdasági létesítmény és hogy az EFSz ek munkaegységei a szövet, kezetesek állam részére végzett munkájának egyik bérezési formája. Az EFSz-ek földje a szövetkezeti tagoké és az EFSz az ő közös ügyük, az állam pedig csak támogatást nyújt az EFSz-eknek fejlődésükben és felvásárolja tőlük termékeiket, mégpedig a szövetkezeti tagokra előnyös feltételek mellett. A szövetkezeti tag életviszonyait tehát az szabja meg, mennyire vesz; ki részét az EFSz közös gazdálkodásából. A szövetkezeti tagoknak tudatára kell ébredniök, hogy mindazon kedvező feltételek ellenére, melyeket a nagy állami segítség jelent az EFSz fejlesztésére, az EFSz-ek jövedel mezősége a szövetkezeti tagoktól függ,, szorgalmuktól, felelős és lel kiismeretes viszonyuktól az EFSz gazdálkodásához. A szövetkezeti ta gok és a többi dolgozóparaszt tekintse létérdekének a mezőgazda sági termelés folytonos emelkedését. A mezőgazdasági termelés e fellendülése és a bőséges élelmiszerellátás hazai forrásokból való biztosítása elengedhetelen előfeltétele annak, hogy tovább csökkenthessük az árakat, többek közt az ipari termékek árát is, amelyekre a parasz toknak szüksége van, hogy eredményesebben emelhessük az egész dolgozónép életszínvonalát. Szükséges, hogy a lehető legnagyobb figyelmet szenteljük mezőgazdaságunk alapvető termelési ágainak. Az életszínvonal emelkedésének szempontjából az élelmiszerek terén éppen az állattenyésztés az, amellyel szemben nagy követelményeket kell támasztanunk. Jelentékenyen fokozzuk az állattenyésztést, több húst, tejet és zsiradékot termeljünk dolgozóink számára