Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-14 / 276. szám, szombat

1953. november 14. UJSZO > 5 Leveleink nyomán: A dolgozók ébersége leleplezte Simkó Mihályt A kékkői járásban lévő Kőkeszi község földműveséi az év első felé ben levelet küldtek szerkesztőségünkbe, melyben a helyi Nemzeti Bizottság elégtelen munkáját bírálták és különösen a helyi Nemzeti Bizottság titkárának helytelen nézetei és cselekedetei ellen emeltek kifogást. s A levél írója, Ozgány József elv társ, arról ír, hogy Simkó Mihály, a helyi Nemzeti Bizottság titkára a kulákokkal és spekulánsokkal paktál. Szemethúnyt, sőt támogatja Dimik István levitézlett lókupeeet abban, hogy 12 hektár földjéből 3.5 hektárt eltitkoljon. A Nemzeti Bizottság mellett működő szétíró bizottság tagjai rájöttek a lókupec turpiságára, de Simkó Mihály a végsőkig kitartott a spekuláns mellett. A kivizsgálás folyamán kiderült, hogy a volt lókupec és marhakereskedő valóban BEHÁLÓZTA ÉS HATALMÁBA KERÍTETTE SIMKÓ MIHÁLYT. Az ügy azzal kezdődött, hogy amikor Simkó Mihályt Kőkeszire helyezték, a minden hájjal megkent, a munkától húzódozó Dimik Istvánnál kapott szállást és kosztot. Már az első pillanatban gyanús volt Köke szi becsületes dolgozóinak, hogy Dimik örömmel adott helyet a titkárnak. Gyanús volt azért, mert hóna. pókkal a titkár érkezése előtt egy tanítónak semmiképpen sem volt hajlandó szállást adni. Simkó Mihályt azonban a szó szoros értelmében tárt karokkal fogadta. Tudta a ravasz ember, mit csinál. Előre megvolt a terve. — A komám a helyi pártszervezet elnöke, a helyi Nemzeti Bizottság titkárát pedig magamhoz hódítom — gondolta magában Dimik. Dimik István nem is tévedett. Örömmel simogatta tekintélyes pocakját, melyet a mások becsapása és embertelen kizsákmányolása árán huszonötliteres söröshordó nagyságúra hizlalt — amikor látta, hogy a titkár elvtárs nem veti meg a jóféle borocskát, vagy a kisüstit. A faluban nagy hangon újságolta mindenkinek, hogy „kommunista kötelességének" tartja, hogy a titkár elvtársat a legjobb bánásmódban részesítse „szerény otthonában". Dimik István befurakodott a kommunista pártba és annak ellenére, hogy soha semmi köze nem volt a munkásosztályhoz, • sőt állandóan mások munkájából és mások becsapásából, félrevezetéséből élt. A Dimik-család védőszárnyai alá került titkár élő példaképe volt az elvtársi gondoskodásnak. A falu népének szemeláttára gyarapodott Simkó Mihály. A titkár pocakja és tokája versenyre kelt Dimikével. Persze, Dimik az állam iránti kötelességét is pontosan, hiánytala nul teljesítette. A titkár elvtárs pedig jólelkű házigazdáját hozta fel mindenhol- példaképül. — Vegyetek példát Dimik elvtárstól — szokta mondani a titkár. — Látjátok, milyen pontosan és lelkiismeretesen teljesíti a dolgozó nép, a dolgozók állama iránti köteles ségét? A község lakosai természetesen felfigyeltek Dimik becsületességére. Nem tudták megérteni, hogy a spekuláns egyszerre ilyen becsületfes emberré változott volna. Kőkeszi sok becsületes földművesének megfordult az a gondolat a fejében, hátha nem is igazságosan van rá kivetve a beadási kötelezettség? Ezek a feltevések egészen ez év tavaszáig csak elmélkedés tárgyát képezték. Hogy is mert volna szót emelni ellene valaki, mikor a komája Herceg István, a párt elnöke pedig a legjobb barátja és lakótársa, a helyi Nemzeti Bizottság titkára. Az év tavaszán azonban ÜTÖTT A PÜNKÖSDI KIRÁLYSÁG UTOLSÓ ÓRÁJA. Kőkeszi lakossága saját soraiból választotta ki azokat az egyéneket, akikben megbíznak és a beadási kötelezettséget igazságosan szétírják. A szénrő bizottság olyan földművesekből tevődött össze, akik ismerték a határt és tudták kinek mennyi földje van. A bizottság tagjainak feltűnt, hogy Dimik Istvánnak csak 9 hektár földje van feltüntetve, holott a múltban mint 12 hektáros gazdát ismerték. A bizottság egyik tagja, névszerint Balla László, szóvá is tette. — Én úgy látom, nincs minden rendben a mi Dimik barátunk körül. Jó lenne felülvizsgálni, hogy valóságban mennyi földje is van. A bizottság többi tagja is helyesnek tartották Balla László indítványát. Mindegyiküknek az volt a meggyőződése, hogy jó néhány letagadott hektár föld terheli Dimik barátunk lelkét. Az elhatározást tett követte. A bizottság tagjai először is a helyi nemzeti bizottság titkárához, Simkó Mihályhoz fordultak segítségért, hogy járuljon hozzá az igazság kiderítéséhez. A bizottság tagjai azt remélték, hogy a titkár majd készségesen segítségükre lesz, s csak akkor rémültek meg, amikor a titkár rájuk förmedt. — Mit akarnak azzal az emberrel, aki becsületesen teljesíti beadási kötelezettségét? Balla Lászlóékat azonban nem olyan fából faragták, hogy ilyen könnyen lehessen .^elintézni őket. Most már meg voltak győződve arról is, ahogyan Ozogány elvtárs le. veiében írja, hogy a szerencsétlen titkár valóban a spekuláns hálójába került. A SZÉTlRÓ BIZOTTSÁG TAGJAI NEM TÖRÖDTEK A FÁRADSÁGGAL, hanem utána jártak a dolognak. Felkutatták melyik dűlőben mennyi földje van Dimiknek. Amikor az eredményt összegezték, nem nagy meglepetésükre kiderült, hogy Dimik István 3.5 hektár területet tagadott el. A bizottság tagjai erről a felfedezésről a felsőbb hatóságokat is értesítették. Újból megindult a vizsgálat. Az eredmény ugyanaz volt, mint az előbbinél. Dimik István 3.5 hektár földet szemtelenül letagadott és az előző években még kérkedett is azzal, hogy beadási kötelezettségét milyen becsületesen teljesíti. A spekuláns leleplezése után a járási szervek írásban értesítették a kőkeszi /helyi nemzeti bizottsá got, hogy Dimiknek a letagadott 3.5 hektár földjére is elő kell írni a beadási kötelezettséget, A levél el is jött a járásról, a helyi nemzeti bizottság elnöke is emlékezett az említett levélre, de a levél mégis úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A levél eltűnése akkor került nyilvánosságra, amikor a -kerületi kiküldött újból megjelent a faluban és a szétíró bizottság tagjai panaszkodtak, hogy Simkó Mihály az ellen van, hogy Dimiket a 12 hektár földje után terheljék meg beadási kötelezettséggel. A kiküldött elvtárs rámutatott, hogy már a járási szervek értesítették a helyi nemzeti bizottságot, hogy az adott helyzetben milyen intézkedéseket foganatosítsanak. Az említett levél azonban sehogyan sem akart előkerülni. Még Simkó Mihály sem tudott a levélről, pedig amikor már erősen szorított a csizma, mégis csak az ő fiókjából került előEz az eset teljesen rávilágított Dimik István és védelmezőjének, Simkó Mihály ravaszságaira. Ügy a községe lakosai, mint a járási és kerületi szervek meggyőződtek arról, hogy Simkó Mihály a spekuláns védelmére kelt. Foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy szállásadóját a törvény kijátszása árán is mentesítse a beadási kötelezettségek teljesítése alól. Még az utolsó pillanatokban is, amikor mindenki előtt világos volt az ügy, Simkó még akkor is védelmezte. Fenyegetődzött, hogy mindenkit becsukat, aki Dimik barátját ilyen alaptalanul rágalmazni meri. Csak azért csinálják az egész dolgot, mivel Dimik István párttag, kiabálta torka szakadtából. Simkó Mihánynak pedig a történtek után arra kellett volna törekednie, hogy a spekuláns a törvény kijátszása miatt megkapja méltó büntetését és a helyi pártszervezet segítségé, vei kiűzzék a pártból, ahol a Dimikhez hasonló spekulánsoknak, naplopóknak semmi keresnivalójuk nincs. AZ ÜGY TISZTÁZÁSA UTÁN ujabb levél érkezett szerkesztőségünkbe. A levelet Krnáos János írta Kökesziből. A levélben örömmel említi meg, hogy a felettes hatóságok Simkó Mihályt eltávolították a faluból. Megszabadultak a spekulánst támogató elvakult titkártól. Kökeszin helyreállt a rend. A faluban azonban senki sem tudta, hová lett Simkó Mihály. Csak az ősz folyamán adott életjelt magáról, amikor újabb levél érkezett szerkesztőségünkbe, mely felfedte Simkó Mihály hollétét. A levelet most már nem a kő kesziek írták, hanem Mulyad köz ség dolgozó parasztjai nevében Nagy Ferenc. A levélben Nagy Fe renc a helyi nemzeti bizottság titkárára panaszkodik. Levelében töb bek között ezeket írja: »Az aratás és cséplé

s alatt történt az eset. A helyi nemzeti bizottság titkára ellátogatott az egyénileg gazdálkodó földművesek szérűjére. A látogatás előtt bőséges mennyiségű szeszt fogyasztott. A cséplőgépnél szorgosko dó embereket durván sértegette. A cséplőgépet le akarta állítani, csak a traktorosnak és a cséplőgép kezelőjének erélyes fellépése után lehetett a cséplést továbibfolytatni«. A levél alapján most már megállapíthatjuk, hogy Simkó Mihályt nem nyelte el a föld. Kőkeszi la kosainak is elárulhatjuk, hogy Sim kó Mihályt a kékkői járási nemzeti bizottság a szégyenteljes eset után Kőkesziiböl Mulyadra helyez, te. Lehet, hogy a kékkői járási szervek abban a reményben helyezték Simkó Mihályt Mulyadra, hogy okulva az előző helytelen cselekedetein őszintén, kommunistához méltóan iparkodik helyrehozni előb bi helytelen lépését. A levélből azonban azt láthatjuk, hogy továbbra is rossz úton halad. Volna pedig Simkó elvtársnak mit csinál ni Mulyadon, hiszen ott vannak még a szövetkezetben a kulákok akik állandóan bomlasztják a szö vetkezetet és elégedetlenséget szí tanak a becsületes tagok között Ezek ellen kellene a titkár elvtárs nak erélyesen fellépnie. Mint kom munistának és a helyi nemzeti bi zottság titkárának kötelessége vol na a szövetkezeti tagokat politi kailag nevelni, hogy saját maguk lássák be, hogy a kulákok nem kö zéjük való és kiseprűzzék a szö vetkezetből az oda befurakodott osztályellenséget. SIMKÓ MIHÁLY AZONBAN EZEKET' NEM VESZI észre, vagy lehet, hogy nem is akarja észreven ni, | ellenben osztályharcot folytat a szövetkezeten kívül álló kis- és középföldmüvesek ellen. Ellenséget lát például Jekkel Jánosban is, aki még nem határozta el magát arra, hogy belépjen a szövetkezetbe, de a beadási kötelezettségének hiány talanul eleget tett mindenből. Ezt a becsületes középgazdát reakciósnak, szocializmus ellenesnek neve zi. De miért? Mit vétett Jekkel János a dolgozó nép ellen, mikor hazafias kötelezettségének minden féle mezőgazdasági termékből hiánytalanul eleget tesz ? Nagyon ajánlatos lenne, ha kékkői járási nemzeti bizottság és a járási pártbizottság nagyobb gondot fordítana a falusi dolgozók panaszaira. A mulyadi földművesek megemlítették azt is, hogy a Simkó val kapcsolatos ügyeket már jelen, tették a járási szerveknek is, de eddig még semmi sem történt. Ugy látszik, a járási szerveknél a panasz süket fülekre talált. A kékkői járási szerveknek sürgősen meg kell tenni' a határozott lépéseket és lerántani á tepiet Simkó Mihályról. •sarka István Cerületi mezőgazdasági kiállítás Bratislavában Kerületi mezőgazdasági kiállítás nyílt meg Bratislavában a kiállítási pavilonban. A megnyitás napjától kezdve napról napra fokozódik az érdeklődés a kiállítás iránt. Különösen a délutáni órákban, munkaidő után nagy a forgalom. Az üzemek dolgozói, kisebb és nagyobb diákok, egész családok rándulnak ki, hogy megtekintsék a kiállítást. A hatalmas teremben az EFSzek és az állami birtokok terményeinek a legszebb példányait látjuk itt. A termények mellett azoknak a dolgozóknak az arcképei, akik termelték. Bemutatja a kiállítás továbbá az egyes szövetkeze, tek, állami birtokok és traktorállomások sikereit és a legjobb dolgozók munkaeredményeit. Büszkén olvassuk ezeket az eredményeket, amelyek biztosítékai annak, hogy népi demokratikus hazánk szilárdan, megdönthetetlenül halad a szocializmus útján. A kiállításon szemléltetően bizonyítják, hogy a szovjet módszerek alkalmazásával milyen gyönyörű eredményeket értek el a termelök. Azok a szövetkezetek és állami birtokok, amelyek a kereszt- és szüksoros vetési módszert használták, az idei aratáskor dupla termést takarítottak be. Az állattenyésztésben elért eredményeket szintén a szovjet módszereknek köszönhetjük. A gálántai járás pálóci szövetkezetében Németh elvtárs már 1952-ben szovjet módszer szerint egy anyasertéstöl átlag 15 malacot nevelt fel. Az idén is háromnegyed év alatt elérte a 12 malac átlagot. A feketenyéki állami gazdaságban Csádi elvtárs Malinyinova módszerének alkalmazásával napi 10.3 literes átlagos tejhozamot ér el. Ugyancsak a galántai állami birtokhoz tartozó Teréz-majorban a hízó sertése ket szovjet módszer szerint gondozzák és már 101 százalékra eleget tettek egész évi húsbeadási kötelezettségűiknek. Naponta átlag 0.53 kg-os súlygyarapodást értek el. A kosúti gazdaságban Bittó István sertésgondozó ugyancsak szép eredményt ért el. Az etetési időt pontosan betartja, ügyel a tisztaságra. Nagy súlyt helyez az állatok ételének elkészítésére és úgy adagolja, ahogyan azt a sertés gyarapodása megkívánja. Napi 0.56 kgos súlygyarapodást ér -fel az állatoknál. A közönség nagy érdeklődést tanúsított a magyarbéli szövetkezet kiállított termékei iránt. Ez a szövetkezet a kerület büszkesége. Hazánkban mint a harmadik legjobb szövetkezet szerepel. Szlovákiai viszonylatban pedig az első helyet érdemelte ki. Nagy volt az érdeklődés továbbá a pozsonypüspö'ki szövetkezet és annak viszontagsá. gos élete iránt. Ugyanis a szövetkezetbe befurakodott kulákok mármár a szétzüllés útjára vezették a szövetkezetet, de a tagok idejében leleplezték őket és a nép ítélkezett felettük. A szövetkezet ezekután megerősödve, újuit erővel fogott a munkához és jelenleg egyike a legjobb szövetkezeteknek. Gyönyörű termékeket hoztak a kiállításra. Óriási káposztát, kalarábét, sárgarépát, kertészetünk remekeit. Há. rom-négy kilogrammos cukorrépák és a gaJbonafélék legjobb fajtái tanúskodnak a dolgozók eredményes munkáiról. A récsei szövetkezet finom boráról híres. A látogatók — különösen férfiak — csoportosan nézegetik az egyes borfajtákat. Egy pirospozsgás arcú férfi — meszes ruhájáról ítélve kőműves, meg is jegyezte: — Jó volna megkóstolni valamennyit! A gép. és traktorállomások kiváló dolgozóinak fényképeit és munkájuk eredményét nagy megelégedéssel nézték az érdeklődők. A fényképsorozatban ott látjuk a galántai traktocáílomás igazgatóját, Ocsovszký Ernő elvtársat, aki a kerületben az első helyet érdemelte ki. A legjobb traktoros a maszlovcei brigád tagja, Csivre Tibor, aki Skoda 30-as gépével az őszi munkálatok idején 291 hektárt munkált meg és 1953. október 25 -re befejezte őszi munkatervét. Gairaj András Nagyfödémesről a legjobb traktoros brigádvezető, aki öszi tervét 1953. október 19-ig elvégezte és ezért országos viszonylatban az első helyre került. Szlovákia legjobb kombájnvezetője Kuty Pál, a nemesócsai traktor, állomás dolgozója. Az aratási munkálatok idején 386 hektárt aratott le és csépelt kj szovjet kombájnnal. Óragrafikon szerint dolgozott és Ő érte el a legszebb eredményt az egész országban. A kiállításon az állatok legszebb példányait láthatjuk. A legnagyobb érdeklődés egy anyasertés és tíz párhetes malaca iránt volt. A tehénistállóban szebbnél-szebb fajtehenek kérödztek csendesen. Etetés és fejés után voltak. A friss tejet azonnal kimérték az ott várakozó asszonyoknak. Naponta legalább 150 liter tejet adnak al a környékbeli dolgozóknak. A szárnyasállatak minden fajtáját megtaláltuk a kiállításon. A legjobb fajtájú tojótyúkok, kakasok, kacsák, libák, pulykák és galambok legszebb példányait láthatjuk. Nem hiányoztak a tenyésztett házinyulak sem. A kísérleti állomások eredményes munkáját bizonyítja a kiállításra felhozott különféle keresztezésekkel termesztett növények fajtái, a háromcsövű kukorica, az óriási bú. za, rozs és árpakalászok. A Micsurin-keresztezéssel termelt gyümölcsfajták és virágok gyönyörű példányai, díszei a kiállításnajk. A kiállítást megtekintő közönség gazdag élményekkel távozott a pavüonból, s azzal a tudattal, hogy mezőgazdaságunk dolgozói becsülettel megállják helyüket a béke vártáján. Homolya Irén Szövetkezeti áruház nyílt meg Színán Szína szövetkezeti községben a napokban a szövetkezeti tagok jelenlétében ünnepélyesen megnyitották a kassai kerület első áruházát. Az új falusi áruházban a szövetkezeti tagok napi szükségletüket beszerezhetik. Az áruház egyes osztályain textilféléket, cipőt, méterárut, elektromos készülékeket, rádiót és élelmiszereket áruivak. Szína község lakosai és szövetkezeti tagjai eddig Kassára jártak bevásárolni, ezért igen nagy örömmel fogadták az áruház megnyitását. A képen a textilosztály látható az áruház megnyitása után.