Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-13 / 275. szám, péntek

1953. november 13. tu SZÖ 5 A NA G Y SZOVJET NEP ELETÉBŐL Hogyan értünk el nagy tejhozamot S®. A. Kamsilina, a moszkvaterületi Vlagyimir IljicMtolhoz állattenyésztő farmjainak A mi kolhozunk Moszkva környékén van. Kisebb, mint általában a Szovjetunióban lévő kolhozok; mindössze 1.200 hektár földünk van. A kolhoz zöldségtermeléssel és állattenyésztéssel foglalkozik, öt állattenyésztő farmunkcm 350 szarvasmarha, 120 ló, 300 sertés és 2.000 baromfi van. A farmokat már csaknem teljesen gépesítettük. Minden istállóban „önitatók" vannak és fejőgép fej. A takarmánykészítö helyi, ségekben gépek végzik a szecskázást, savanyitást, párolást. Az utóbbi években tehenészetünkben igen szép eredményeket értünk el: évenként 700 literrel növeltük egy-egy tehén tejhozamát. Milyen módon értük el ezt a nagy haladást? Először is pontosan betartottuk az állategészségügyi szabályokat és az előirt napirendet, s helyesen takarmányozzuk a tehe. neket. |A hozam növelése érdekében kezdetben abraktakarmányozást vezettünk be. Ez azonban igen megdrágította az állattenyésztést, különösen a teheneknél. Ezért a szakemberek tanácsára áttértünk a zöld- és nedvdús takarmányok etetésére. Je. lenleg a fejősteheneknek 200—250 gramm abrakot adunk egy liter tejrs. .Kolhozunknak nincs rétje, így kevés a szálastakarmányunk. Télen a takarmányozás céljára szalmaszecskát készítünk, ezt pácoljuk, meszezzük és ezzel etetjük az állatokat. A szalmaszecskában azonban kevés a fehérje és ezt a hiányt abraktakarmánnyal pótoljuk. Vannak olyan kolhozaink, amelyeknek kevés a legelőjük, ezért az állatokat általában istállókban gon. dozzuk. Nem feledkezünk meg azonban arról sem, hogy az állatoknak mozgásra is szükségük van. Nyáron naponta kétszer: délelőtt és este egy-két órát, télen pedig egyszer jártatjuk az állatokat. A zöldtakarmányozást mindig május 15—20 táján kezdjük el. Nálunk a „zöld futósjfclagban" első az ösziárpákeverék, azután pedig az őszibúzakeverék. Ezután már a herefélék is rendelkezésünkre állnak. Közben három időszakban, a levágott zöldtakarmányok helyére folyamatosan zabosblikkönyt és borsósbükkönyt vetünk. A következő időszakban már zabosbükkönyt, azután heresarjút ebetünk az állatokkal, szeptember végén pedig zöldséghulladékot, káposz. tát, céklalevelet kapnak a tehenek. Május 15-től szeptember végéig minden egyes tehénnek naponta 50— 70 kiló zöld takarmányt adunk. Négyszer etetjük és négyszer fejjük a teheneket, s gondosan ügyelünk arra is, hogy az etetés és a fejés mindig ugyanabban az időben történjék. A zöldtakarmányozás bevezetése óta rohamosan emelkedett a tejhozam. Tavaly 4.170 liter tej volt az istállóátlag. Az idén már szeptemberig átlagosan 3.800 liter tejet fejtünk egy-egy tehéntől, az év végén biztosan elérjük a 4.500 litert tehenenként. A nagyobb tejhozam érdekében jő munkát kell az állatgondozóknak és a fejönöknek is végezniök. Az év eleje óta úgy osztottuk meg a munkát, hogy két fejőnőhöz 24—25 tehén tartozik. Minthogy a napi négyszeri fejés nagy ' megterhelést jelent, a fejőnök két műszakban dolgoznak. Munkaidejük tehát nem tart reggeltől késő estig, hanem csak napi 6— 7 óra hosszat. A dolgozók érdekeltek a nagyobb hozamban: a terven felüli tejhozam 25—30 százalékát prémiumként megkapják. így tavaly a fejönők szorgalmát a munkaegységre kapott juttatásokon felül 42 tonna tejjel jutalmaztuk. Egy hajdani nomád beszéli Kakysbek Kamájev, az Amalgaldy kolhoz földművelője a kazali SzSzK-ban Kolhozunk egy csodaszép völgyben fekszik. Ma a bőség és boldogság völgyének nevezik. De nem mindig volt ez így. Az Októberi Forradalom előtt a könnyek és a szegénység völgye volt. Emlékszem, hogyan éltek a régi Kazahsztánban a nomádok a forradalom előtt. A kazah családok kora tavasszal elvonultak téli szálláshelyeikről és a bejek (így hívták a feudális urakat) marhacsordáit felhajtották a halmok déli lejtőire, ahol a hó leghamarabb elolvadt. A hideg, nedves talajon ütötték fel sátraikat és rakták meg a tábortüzet, hogy aztán néhány nap múlva egy darabkával tovább vándoroljanak. Nyáron felhágtunk á havasi legelőkre. Ősszel megint lejjebb mentünk a mélyebben fekvő fél puszta vidékre,- ahol abban az időben egy kis friss fű nőtt. A telet földbeásott kunyhókban töltöttük el. Egy-egy ilyen téli szálláshelyen összeverődött néha ötezer család is. Nehéz volt a nomád népek élete. A bej rossz időben jól fűtött házában ülhetett. A pásztoroknak jobban kellett vigyázniok a barmokra, mint saját életükre és egészségűkre, néha vadállatokkal vívott harcnak is áldózatul estek Ha valamelyikük beteg lett, semmiféle orvosi segítséget nem kapott. Akkoriban talán azt sem tudtuk, hbgy orvos is van a világon. A gyermekek szüleikkel együtt egyik legelőhelyről a másikra vándoroltak és a gyermekhalandóság roppant magas volt A pásztoroknak fizetésük nem volt. Kaptak a bejtől a leggyengébb birkák közül 4—6 darabot és egy néhány juhbőrt, amelyekből köpenyt és bocskort készíthettek maguknak. Ez volt bérük az egész évre De azoknak a kazahoknak sem volt jobb dolguk akik földműveléssel foglalkoztak. A föld megművelésére rendesen csak régi faekéket használtak. Az aratás hozama nagyon csekély volt és annak is háromnegyedét le kellett adniok a bejnek a föld, az igavonó állatok és a mezőgazdasági leltár használatának bérében. A falvakban teljes jogtalanság állapota uralkodott. A pásztorokat a legcsekélyebb engedetlenségért megkorbácsolták a bej fiai és a bírák, s a hivatalnokok mindig a bej pártját fogták. Iskolák a falvakban természetesen nem voltak. Könyveknek vagy újságoknak hirét sem hallottuk Ha ma végigmegyek falum utcáin, csupa világos. szép parasztházat látok zöldelő kertecskék közepén. A szövetkezeti gazdálkodás megszervezésével a kazah nomádok települt életet kezdtek élni. Szövetkezeti gazdaságaikba beléptek orosz szegyényparasztok és szolgák is. A közös munka és a közös törekvés arra, hogy új, jobb életet építsenek ki maguknak. megszilárdította a barátságot az oroszok és a kazahok közt. A kollektivizáció éveiben láttam először, hogyan építenek házakat. És bennem is felébredt a vágy. hogy magam is építőmunkás legyek. Kívánságom nemsokára teljesedett. Kezd. tem házakat építeni a kolhozparasztoknak. Ma a kolhozban fő építőmesternek neveznek, mert felügyeletem alatt már házak százai épültek fel. Milyenek ezek a házak? Az első években, mikor a kolhozunk éppen csak megalakult, a parasztok még nem voltak nagyigényűek. Kis házakat építettünk, de ezek világosak voltak, mert mindegyiknek 2, vagy 3 ablaka volt. Ma azonban városi mintára villaszerű házakat építünk erkélyekkel, verandákkal és 3—5 vagy még több szobával. Minden ház mellett csinos kert is van. öröm látni, hogy nő évről évre a mi kolhozunk »és hogy javul a kolhozparasztok élete. Ezer hektár földünk van, amit búzával, napraforgóval, dohánnyal, görög, és sárgadinnyével és sok más hasznos növénnyel vetünk be. A kolhozlegelőkön több mint ezer marhát tartunk. Minden kolhozparaszt ki van képezve egy külön hivatásra. Egyesek a mezei munkát végzik, mások az állattenyésztésben dolgoznak, ismét mások a kertészetben, de keresetük mindenütt egyformán jó. Sok család évenként csak búzából 70—80 mázsát kap. Ezenkívül minden kolhozparaszt családnak van saját földje és saját állatólloménya — tehenei, lovai, juhai, kecskéi és szárnyasai. Analfabéták köztünk már régóta nincsenek. Gyermekeink mind iskolába járnak és a felnőttek is tanulnak. Sok gyermekünk látogatja a kerületi székhelyet. A felnőttek vagy az esti iskolába járnak, vagy különféle tanfolyamokat látogatnak és kiképzik magukat állattenyésztőkké, traktorosokká, konbájnvezetőkké, stb. A mi falunkból az ősszel 54 ember ment Moszkvába, Leningrádba, Taskentbe, vagy Alma-Atába, hogy ott a főiskolákon tanuljanak. Néhány kolhozparaszt, köztük a mi falunk szovjetjének elnöke is, különféle intézmények távtanulmányaiban vesz részt. Magam is minden télen látogatok valamilyen tanfolyamot. Évről évre nő a specialisták száma kolhozunkban. Jelenleg 27 tanító, 2 agronómus, 2 zootechníkus, egy állatorvosnő, 6 seborvos, 3 villanyszerelő, 2 mechanikus, 1 villanyszakértő, 2 rádióspecialista, 10 könyvelő, 6 számvivő, 57 traktoros, 17 kombájnvezető, 7 soffőr és sok más specialista működik itt. A szovjet uralom 36 esztendeje alatt falunkban új nemzedék nőtt fel, amely a régi falut minden nyomorával, minden Ínségével a nomádoknak jogfosztott és kulturátlan életével egyáltalán nem is ismeri. Számok és adatok A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1950-ben 210.4 milliárd rubel volt. 1913-ban 21 milliárd. Ez alatt az idő alatt tízszeresére nőtt a nemzeti jövedelem, 1951-ben ismét 12 százalékkal nőtt és 1952-ben további 11 százalékkal. Tehát az 1952. évi nemzeti jövedelem az 1913. évi színvonalat tizenkétszeresen felülmúlja. A mezőgazdaság árútermelése az 1927—1953.ig terjedő időben a következőképpen emelkedett: gabonában 10.3 millió tonnáról 40.4 miHió tonnára; burgonyában 3-ról 12.5 millió tonnára; húsban 2.4-ről 5 millió tonnára; tejben 4.3-ről 1&.2 mii. lió tonnára. • A Szovjetunióban a lakóházak építése rohamos tempóban fejlődik. A második világháborúig a városokban 86 millió négyzetméter új lakásterületet építettek. A hét háború utáni esztendőben a városokban 158 millió négyzetméter lakásterületet építettek és a vidéken több mint 3.8 millió lakóházat emeltek. A forradalom előtti Oroszországban 23.500 orvos volt. 1952-ben a Szovjetunióban már 300 ezer orvost számláltak. Ezekhez járul még 900.000 orvosi szakember speciális középiskolai képzettséggel. Az ipar rohamos , növekedésének eredményeképpen a Szovjetunióban sok új város és munkástelep keletkezett. Számos régi város lényegesen megnőtt. 1926-ban a városi lakosság száma 26 millió volt, ma 80 milliót tesz ki. A Szovjetunió egész népe a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Kommunista Pártja felhívására, hogy még nagyobb méretekben fejleszszék a mezőgazdaságot, különösképpen az állattenyésztést, azzal jelel, hogy a szovjet kolhozokban még több állatot nevelnek és növelik azok hasznosságát. 4z állattenyésztő farm ok állományát kiegészítik jóltejelő tehénfajtákkál. A Sztálin-textilkombinát gyermekbölcsődéjében a gyermekorvosnö Turszun Mirszagatova szövőnő gyermekét vizsgálja. Moszkva egyik legszebb magasépítkezése a folyó partján.