Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-08 / 271. szám, vasárnap

f U J szo 1953. november 8. Ünnepi ülés Moszkvában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulójának tiszteletére (Folytatás a 3. oldalról.) A lángeszű Lenin és müvének folytatója, a nagy Sztálin nem egyszer rámutattak arra, hogy a szovjet rendszer erejének és szilárdságának a munkásosztály és a parasztság szövetsége az alapja. A munkásosz tály és a dolgozó parasztság felbont hatatlan szövetségében látták a pro letárdiktatúra legmagasabb alapél vét. A Kommunista Párt vezetésével a munkálsosztály és a parasztság szövetsége volt az a döntö erő, amely biztosította számukra az 1917. októberi győzelmet és a szocializmus építésének útján a győztes előreha ladást országiunkban. E szövetség szilárdsága biztosítja további előrehaladásunkat a kommunizmushoz vezető úton is. A mezőgazdaság fejlesztésére és a nép jólétének fokozására irányuló páirt és kormányin, tézkedések még jobban hozzájárulnak a munkásosztály és a paraszt ság szövetségének, er<ész népuhk erkölcsi, politikai egységének megszilárdításához. Elvtársak! Az Ok t ibéri Forradalom nagy vívmánya a sok nemzetből álló szovjet állam megalakítása, amely örökre egybeforrasztotta a Szovjetunió né peinek barátságát. Országunk nem ismer nemzetiségi súrlódásokat. Az Októberi Forradalom megteremtette a nagy hazánkban lakó összes nem z etek gazdaságának ós kultúrájának rohamos növekedésének előfeltéte. leit. Nagy esemény előtt állunk — a jövő év januárjában lesz 300 éve annak, hogy Ukrajna és Oroszország ismét egyesült. Nagy ünnep ez, nemcsak az oroszok és ukránok számára, hanem a Szovjet Szocialista Köztár. saságok Szövetsége valamennyi népének is. Az orosz és az ukrán nemzetnek, valamint nagy hazáink összes többi nemzeteinek testvéri felbonthatatlan szövetsége a sok nemzetből álló szovjet állam legyőzhetetlen erőforrása. Éljen a szovjetek nagy országa, nemzeteinek testvéri barátsága! A kommunizmus győzelmes felépítésének hazánkban egyik legfontosabb feltétele a szovjet állam további megszilárdítása. A szovjetek, mint az államrendszer új, legdemokratikusabb formái megállták helyüket a nép boldogságáért és szabadságáért vívott harcban. Minden téren meg kell erősítenünk a szovjet államot, tökéletesíteni kell a szovjetek munkáját, meg kell szilárdítani kapcsolataikat a legszélesebb néptömegekkel. Egyben feladatunk minden téren megszilárdítani a szovjet állam fegyveres erőit, amelyek hazánknak és függetlenségének őrhelyén, békesze. rető népünk békés építő munkájának őrhelyén állanak. A szovjet embereket energia és elszántság tölti el, hogy a kommunizmus építésének újabb sikereiért, a szocialista haza felvirágoztatásáért dolgozzanak. A Kommunista Párt, a Központi Bizottság, és a szovjet kormány bölcs vezetése további sikereket biztosít országunk előrehaladásában a kommunista társadalom felépítéséhez vezető úton. Elvtársak! A békés építő munka óriási fejlődése, a Kommunista Párt és a kormánynak a nemzetgazdaság további felvirágoztatására, a szovjet emberek anyagi jólétének szüntelen fokozására irányuló hallatlan méretű és fontosságú intézkedései szemléltetően tanúskodnak pártunk és a Szovjetunió kormánya politikájának békés jellegéről A szovjet kormány ismert erényével és következetességévei mindig az egész világ békéje megőrzésének és megszilárdításának politikáját, az összes országokkal való jó szomszédi kapcsolatok fejlesztésének politikáiját, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésének politikáját folytatta és folytatja. Külpolitikánknak ez a fő irányvonala változatlan volt és marad. Az imperializmus tábora az USA reakciós erőivel az élen, az új háború előkészítésének vonalát követi. Mindenki előtt ismeretes, hogy az USA agresszív körei szívós törekvéseinek következtében tovább folyik és mind nagyobb méreteket ölt a „hidegháború". A Szovjetunió és a többi békeszerető országok ellen folytatott rágalmazó hadjárat nem szűnik, sőt féktelenül tovább fokozódik. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya a demokratikus tábor országaiban végzendő felforgató tevékenység céljaira tüntetőleg 100 millió dollárnyi összeget fordít, folytatja a lázas fegyverkezés politikáját, háborús tömböket létesít és szorgalmasan építi a hadi támaszpontok sűrű hálózatát a demokratikus tábor országa határainak közvetlen közelében. Mindezek a tények természe. tesen komoly nyugtalanságot kelte nek az összes békeszerető nemzetekben. Nagy hozzájárulást jelent a nemzetközi feszültség enyhítéséhez a fegyverszünet aláírása és a vérontás megszüntetése Koreában. Ismeretes, hogy a Szovjetunió vállvetve a Kí nai Népköztársasággal és a népi demokratikus országokkal rendíthetetlenül harcol e kegyetlen háború meg szüntetéséért, amelyet a koreai népre kényszerítettek és amely igazság taľan, hódító háború voltMost. amikor a koreai agresszió tervei csődbe fulladtak, nem árt rámutatni a koreai háború néhány tanulságos példájára.. Az imperialista agresszorok arról álmodoznak, hogy a Korea ellen intézett fegyveres intervencióval rabszolgasorba döntik a koreai népet és ezzel egyidejűleg vérbe fojtják az ázsiai és csendesóceáni népek nem zeti felszabadító mozgalmát is, amelyek harcra keltek függetlenségükért és demokratikus szabadságjo. gaikért. Azonban az agresszorok terveznek és a szabadságukat és függetlenségüket védelmező nemzetek végeznek. A koreai események megmutatták, hogy az ázsiai nemzetek készen állanak. Hogy megvédelmezzék nemzeti szabadságukat és függetlenségüket és ne engedjék, hogy a Távol-Keleten az új világháború tüz. fészke , keletkezzék. Az imperialistáknak meg kellene érteniök azt az igazságot, hogy régen lejártak azok az idők, amikor ellenállás nélkül parancsolhattak a gyarmati és függő országok rabszolganépének. E nemzetek sorsában lényeges fordulat következett be. Az ázsiai nemzetek országuk és sorsuk teljes uraivá akarnak lenni. Ázsiában megszületett a nagy népi demokratikus nagyhatalom, a Kínai Népköztársaság, amely a béke és a haladás stabilizáló tényezője Ázsiáiban, és az egész világon. Ez a nagy ország megakadályozza az imperialistákat abban, hogy büntetlenül folytassák politikájukat, amelynek célja az, hogy Ázsiát az új világháború tűzfészkévé tegyék. Ez a nagy ország Kelet elnyomott nemzeteinek hatalmas támasza, a szabadságukért, a demokráciáért és valódi függetlenségükért folytatott harcukban. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk az imperialista hatalmak állásfoglalását, • amelyek megakadályozzák, hogy a Kínai Népköztársaságnak visszaadják törvényes jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Nem kétséges, hogy ez az állásfoglalás hozzájárul a nemzetközi feszültség további kiéleződéséhez. A nagy kínai népet nem lehet figyelmen kívül hagyni a legfontosabb nemzetközi problémák megoldásánál, főleg pedig a távolkeleti problémáknál. A Kínai Népköztársaság tevékeny részvétele nélkül nem lehet komolyan beszélni a nemzetközi feszültség enyhítésének és az ázsiai problémák megoldásának lehetőségéről. A koreai fegyverszünet megkötése kedvezővé tette a talajt a nemzetközi feszültség enyhítésére. Ez azonban nincs az imperialista hatalmak ínyére, akiknek terveibe nem vág a nemzetközi feszültség enyhítése. Erről tanúskodik például az a tény, hogy a nyugati hatalmak hallgatással térnek ki azon szovjet javaslat elöl, hogy az USA, Anglia, Franciaország, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság képviselőinek konferenciáján tárgyalják meg azo. kat az intézkedéseket, amelyek enyhítenék a nemzetközi feszültséget. Erről tanúskodik az az állásfoglalás is, amelyet az USA uralkodó körei a Koreáról szóló politikai konferencia kérdésében foglaltak el. Ez az állásfoglalás szükségszerűen nyugtalanságot kelt mindazokban, akik a koreai probléma lehető leggyorsabb végleges megoldására, a többi távolkeleti megoldatlan problémák békés megoldására törekednek. Az amerikai képviselők nem akarják, hogy a politikai konferencia „kerek asztalnál" tartott konferencia legyen, ahol nemcsak a hadat viselő felek, hanem az érdekelt Egyesült Államok is megjelennének. Itt meg kell állapítanunk azt is, hogy Indiának, ennek a nagy ázsiai államnak nagy érdeme van abban, hogy a koreai háború véget ért. Az USA azonban inkább mellőzi Indiát, nem hajlandó meghívni más semleges országokkal együtt a Koreáról szóló politikai konferencián való részvételre. Amint látjuk, az imperialista agresszorok nem adták fel az ázsiai nemzetek leigázására irányuló örült terveiket. Nehéz felbecsülni, hogy a jelenlegi nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából mily nagy jelentőséget nyer a német probléma megoldása. Az európai béke megőrzésével és megszilárdításával törődő Szovjetunió, a német nép nemzeti érdekeit szem előtt tartva, nem egyszer javaslatokkal fordult a nyugati hatalmakhoz a német probléma igazságos megoldása érdekében. A szovjet kormány meg van győződve arról, hogy a német kérdést meg lehet és meg kell oldani a béke érdekében, tekintetbe véve a német nép nemzeti óhajait békekonferencia összehívásával kapcsolatban, amelyen megtárgyalnák a Németországgal kötendő békeszerződés kérdéseit, .valamint az ideiglenes össznémet kormány megalakításával, az össznémet választások megtartásával és a háború következtében Németországra "háruló pénzügyi és gazdasági kötelezettségek megkönnyítésével kapcsolatban. A nyugati hatalmak állásfoglalása a szovjet javaslatokkal szemben nem tanúskodik arról, hogy a német kérdés igazságos megoldására törekednének. Arról sem tanúskodik, hogy e hatalmak figyelembe szándékoznának venni a német nép nemzeti érdekeit és még kevésbbé tanúskodnak arról, hogy ezeket az érdekeket tisz. teletben akarnák tartani. A Szovjetunió javaslataira adott válaszaikban a német probléma valamennyi fontos részét megkerülik. Megkerülik a békeszerződést az össznémet kormány (megalakítása, Németország pénzügyi és gazdasági kötelezettségeinek megkönnyítése kérdéseit. Álszent módon az úgynevezett össznémet választások kérdését helyezik előtérbe, jól lehet érthetetlen, hogy hogyan beszélhetnek az össznémet választásokról addig, amíg Németor. szág ketté van szakítva, hogyan lehet bármilyen választásokról is beszélni, ha Németországnak nincs össznémet kormánya. Ezenkívül a nyugati hatalmak politikája Németországgal szemben napról napra leleplezi igazi szándékaikat, amelyek nem az európai béke megszilárdítására irányulnak, hanem azt célozzák, hogy Németországot egy új háborús tűzfészekké alakítsák Európában. Az USA és Anglia uralkodó körei nyíltan folytatják Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének politikáját, meggyorsítják a fegyveres erök újonnan való kiépítését, és szándékaik szerint ezeket az erőket akarják a felállítandó agresszív „európai hadse. reg" magjává tenni. A német müitarizmus felújításának politikája főleg az utóbbi időben a bonni szövetségi parlamenti választások után vált nyílt jellegűvé. A nyugatnémetországi militarista körök nyíltan revansiszta beszédeket hangoztatnak, amelyek a Lengyel és a Csehszlovák Köztársaság, és a Szovjetunió ellen irányulnak, Franciaországot és főleg a Német Demokratikus Köztársaságot fenyegetik. Ezeket a beszédeket teljesen jóváhagyják az USA és Anglia vezető tényezői, akik kijelentik, hogyha Franciaország elutasítja az úgynevezett „európai védelmi közösségről" szóló párizsi szerződés ratifikálását, akkor Nyugat-Németország újjáépített fegyveres erőivel Franciaország feje fölött közvetlenül bekapcsolódik az agresszív északatlanti szövetségbe. Mivel a nyugati hatalmak képviselői kénytelenek tudomásul venni a nemzetek béketörekvéseit, nem ritkán hangoztatják, hogy a feszültség enyhítése érdekében megegyezést óhajtanak a megoldatlan problémákról a Szovjetunióval. Hogy azonban ezek a bizonygatások eltérnek a nyugati hatalmak által folytatott politikától, ez megítélhető abból, hogyan közelednek a német kérdés megoldásához. A nyugati hatalmak szavaikkal amellett vannak, hogy a német problémát tárgyalják meg a Szovjetunió részvételével. A valóságban azonban keresztül akarják vinni a párizsi és bonni militarista szerződések ratifikálását, amelyek Nyugat-Németországot formálisan bekapcsolják az agresszív atlanti szövetségbe. Világos, hogy e szerződések ratifikálása lehetetlenné teszi, hogy Németországot ismét egységes, demokratikus és békeszerető állammá egyesítsék. A nyugati hatalmak azt állítják, hogy amellett foglalnak állást, hogy a német kérdést megtárgyalják a Szovjetunióval, ezzel egyidejűleg azonban a Ion. doni konferencián külön egyezményt kötnek arról, hogy Nyugat-Németországot belesodorják az agresszív atlanti rendszerbe, amelynek éle a Szovjetimiő elen irányul. Vájjon a nyugati hatalmaknak ez az állásfoglalása nem teszi eleve értelmetlenné a német probléma megtárgyalását a négyhatalmi konferencián? Vájjon nincs-e a nyugati hatalmaknak arról a kísérletéről szó, hogy a Szovjetunióra kényszerítsék állásfoglalásukat a német kérdésben és sikertelenség esetén a Szovjetuniót azzal vádolják, hogy „nem akarják" békésen megoldani a német problémát és ilyen módon megtévesszék a világ közvéleményét? A német kérdés békés megoldása ellenzőinek tudatosítaniok kellene, hogy a békeszerető nemzetek éberen figyelik minden mesterkedésüket, ami a háború előkészítésére irányul. A nemzetek jól látják, hogy a washingtoni politikusok néhány engedelmes angol és francia tényező együttműködésével nagyon esztelenül játszanak a tűzzel, amikor Nyugat-iNémetorsziágban az agresszió tűzfészkét felújítják. A németországi józan politikusoknak tudatosítaniok kell, hogy az az út, amelyre a bonni revansiszták akarják országukat rásodorni, pusztító követekezményeket rejt magában az egész német nemzetre. Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének és az agreszszív atlanti szövetségbe való bekapcsolásának politikája elválaszthatatlanul összefügg azzal, hogy haditámaszpontok hálózatát létesítik számos európai államban a Szovjetunió és a népi demokrati kus országok határainak közvetlen közelében. Nem kétséges, hogy itt egy és ugyanazon háborús politikának különböző formáiról van szó a demokratikus tábor országai ellen. Ebből azonban megfelelő következtetéseket kell levonni. Az, aki valóban a nemzetközi feszültség enyhítésére törekedik, nem kerülheti el az idegen területeken lévő haditámaszpontok felszámolásának kérdését. A Szovjetunió nem egyszer állította a nyugati hatalmak elé ezt a kérdést és kitartóan most is eléjük állítja. A nyugati hatalmak azonban most is mindig megkerülik e kérdést. Sőt az Amerikai Egyesült Államok az utóbbi időben fokozza nyomását Norvégiára és Dániára, azért, hogy támaszpontokat nyújtsanak neki, a haditámaszpontokról egyezményeket kötöttek Görögországgal és Franco Spanyolországával és ebben az irányban minden módon nyomást gyakorolnak Iránra és a Közel-, valamint a Középkelet többí országaira. A nyugati hatalmak szívós ellenállást fejtenek ki az ellen, hogy határozatot hozzanak az atom. és hidrogén-fegyverek, valamint a többi tömegirtó fegyverfajták eltiltásáról és a nagyhatalmak fegyverzetének csökkentéséről. Emellett arra hivatkoznak, hogy e kérdéseket az Egyesült Nemzetek Szervezetében tárgyalják. Ismeretes azonban, hogy e kérdéseket az ENSz-ben, már e szervezet megalakulása óta tárgyalják és a meddő viták befejezésére még nincs kilátás. A népek ma nem hisznek olyan szavaknak, amelyeket nem támasztanak tettek alá. Az imperialista hatalmak uralkodó köreit teljesen leleplezik tetteik, mint a béke ellenségeit. Ezek a körök az úí háború előkészítése érdekében á. nemzetek közötti ellenségesség szitására irányuló politikát folytatnak. A Szovjetunió rendületlenül és kö. vetkezetesen folytatja békés, az ösz. szes nemzetek közötti barátság megteremtésére irányuló politikáját. Ezt a célt szolgálja többek között a külföldi országokkal való gazdasági kapcsolatok kibővítésének politikája is. A népi demokratikus országokkal való gazdasági kapcsolataink évről évre fejlödnek és szilárdulnak. A Szovjetunió ezenkívül ebben az évben kereskedelmi. egyezményeket irt alá Franciaországgal, Olaszországgal, Argentínával, Finnországgal, Svédországgal, és számos más országgal is. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a nemzetközi gazdasági kapcsolatok megszilárdításának. Ez hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Továbbra is minden téren hozzájárulunk az államok közötti kereskedelem kiszélesítéséhez a kölcsönös előnyök alapján. A demokrácia és a szocializmus országainak hatalmas tábora, amelyet a proletárinternacionalizmus eszméje tömörít egybe, biztosan halad a gazdasági, politikai és kulturális élet valamennyi szakaszának további fejlesztése útján, egyre nagyobb és jótékonyabb hatást gyakorol a nemzetközi helyzetre a haladás, a béke és a demokrácia érdekében. A békéért harcoló erök szüntelenül növekednek, hatalmasodnak, fontos tényezők az egész világ békéjének megszilárdításában. Jellemző, hogy az idei női, ifjúsági és szakszervezeti világkongresszusok az emberek millióinak azon forró törekvése jegyében folynak lej hogy egységesek legyenek a békeharcban, a lázas fegyverkezés ellen, a kapitalista monopóliumoknak a dolgozók jogai és szabadsága ellen irányuló támadásaival szemben folytatott harcban. Az egységben van a dolgozók ereje, az összes emberek ereje, akiket az a vágy tölt el, hogy elhárítsák a háborút és megvédelmezzék a békét. Elvtársak! A szovjet rendszer, amely országunkban 36 évvel ezelőtt az Október győzelmének következtében jött létre, évről-évre nagyobb befolyást gyakorol a világtörténelem folyásá. ra. Az Októberi Forradalomban kihirdetett elvek most gigantikus erőkké váltak, amelyek egyesítik a szocializmus és a demokrácia hatalmas táborát, áldozatkész szabadságharcra lelkesítik a dolgozó emberek újabb és újabb millióit. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulóját jogosan ünnepeljük azzal a büszkeséggel, amelyet a Szovjetunió nemzeteinek sikerei felett érzünk. Nagy feladatok állanak előttünk. E feladatok megoldásához új erőfeszítésekre van szükség, készen kell államink, hogy határozottan leküzdjünk bármilyen útunkban álló akadályt. A szovjet emberek azonban sohasem ijedtek meg a nehézségektől. Teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy a dicsőséges Kommunista Pártunk által vezetett szovjet nép, amelyet Marx, Engels, Lenin és Sztálin győzelmes tanítása ihlet, rendíthetetlenül halad előre új győzelmek felé a kommunizmus építésében. Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója! Éljen a népek közötti béke! Éljen a nagy szovjet népi Lenin és Sztálin zászlaja alatt, a Kommunista Párt vezetésével előre a kommunizmus győzelméhez!