Uj Szó, 1953. november (6. évfolyam, 265-289.szám)

1953-11-06 / 269. szám, péntek

202 ül SZÖ 1953. november 7 A szovjet kormány jegyzéke Nagy-Britannia. Franciaország és az USA kormányaihoz a külügyminiszterek konferenciájának összehívásáról Október 18-án a Szovjetunió külügyminisztériuma egybehangzó jegy zékeket kapott Nagy Britannia, Franciaország és az USA kormányaitól, válaszul a szovjet kormánynak a külügyminiszterek konferenciájának ősz szehívásáról szóló szeptember 28.i jegyzékére. November 3-án a Szovjetunió külügyminisztériuma Nagy-Britannia, Franciaország és az USA moszkvai nagykövetségéhez eljuttatta a szov­jet kormány válaszjegyzékét. A brit kormány 1953 Őfelsége, Nagy-Britannia király­nője nagykövete tiszteletének kife­jezését küldi a Szovjetunió külügy miniszterének és őfelsége külügy­miniszterének utasítására a követ kezöket közli tisztelettel: 1. Őfelsége kormánya, mint ren­desen, az Egyesült Államok és Franciaország kormányaival való szoros megbeszélés után figyelem­mel áttanulmányozta a szovjet kormánynak szeptember 28-án kül dött válaszát a három nyugati ha­talomnak a négyhatalmi konferen ciával kapcsolatos azon javaslatára, hogy e konferenciát október 15-re Luganoba hívják össze. Megbeszé lést folytattak a német szövetségi köztársaság kormányával és a ber lini német hivatalokkal is. 2. A Németországot és Ausztriát illető problémák kielégítő megol­dása bizonyára mérhetetlenül fon­tos a nemzetközi feszültség min de,n igazi és tartós enyhítése szem pontjából és ezen országok népei­nek jövője számára létfontosságú. Őfelsége kormánya, tekintettel megelőző, július 15-i és szeptember 2-i jegyzékeire, szilárdan kitart amellett, hogy a fő nemzetközi kérdések megoldásában, közöttük Európa biztonságának problémájá­ban is, igazi haladás azzal érhető el, ha Németország és Ausztria kér déseit nem további jegyzékváltá­sokkal, hanem az Egyesült Álla­mok. a Szovjetunió, az Egyesült Királyság és Franciaország kül­ügyminisztereinek konf erenciáj án tárgyalják meg. Őfelsége kormánya reméli, hogy a szovjet jegyzék azt a készséget fejezi ki, hogy késede lem nélkül megtárgyalják e kér­déseket. 3. Ez a konferencia a szovjet kor­mány számára lehetővé teszi, hogy kifejezésre juttassa nézeteit a német & áz osztrák kérdés­sel kapcsolatban bármilyen néze­tét, Őfelsége kormánya készsége sen felhasználja ezt az alkalmat, hogy nézetét nyilvánítsa azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, ame­lyekkel előző jegyzékei már fog­lalkoztak. 4. Ami azt a szovjet javaslatot illeti, hogy az osztrák kérdést szo kásos diplomáciai úton tárgyalják meg Őfelsége kormánya azon a nézeten van, hogy a diplomáciai utak mindig nyitva állanak és hogy Őfelsége kormánya tqvábbra is fi­gyelmesen megvizsgál minden szov­jet javaslatot a szerződéssel kap csolatban, amelyet ezen az úton megtárgyalás céljából előterjeszt­hetnek. Mivel azonban ez utak használata az utóbbi néhány évben nem vezetett haladáshoz, Őfelsége kormánya azt a nézetet vallja, hogy e kérdésnek a négy külügy­miniszter álta.l való megtárgyalása a legjobb gyakorlati út, amely ki vezet s mostani zsákutcából és amelyen megegyezést lehet elérni a szerződésről. 5. A német és az osztrák kérdés megoldása túlságosan elhúzódott. október 18-i jegyzéke Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország kül ügyminiszterei tudatában vannak annak a személyes felelősségnek is, amelyet kormányaik a szovjet kor­mánnyal együtt Németországgal és Ausztriával szemben viselnek és ezért ezeket a kérdéseket a leg­gyorsabban meg akarják tárgyal ni a szovjet külügyminiszterrel. Mivel az eredetileg javasolt idő pont — október 15-e — már elmúlt, Őfelsége kormánya azt javasol­ja, hogy a külügyminiszterek no­vember 9-én tartsák konferenciá jukat Liuganoban. Őszintén reméli, hogy a szovjet kormány beleegye­zik abba. hogy a konferencián részt vegyen. 6. A szovjet jegyzék továbbá azt a javaslatot tartalmazza, hogy ezenkívül hívják össze az öt nagy­hatalom konferenciáját is a nem­zetközi feszültség enyhítésére szol­gáló intézkedések megtárgyalása céljából. Őfelsége kormánya min dig készen áll és hajlandó e fe­szültség okait megtárgyalni, hogy e feszültséget kiküszöböljék. Ezt azonban olyan feltételek mellett akarja megtenni, amelyek réális kilátást adnak pozitív eredmények elérésére és amelyek biztosítanák azt, hogy az érdekelt kormányok álláspontjukat közvetlenül adják elő. Őfelsége kormánya ezért már beleegyezett a Koreáról szóló poli­tikai konferencia összehívásába olyan formában, amelyet a kom­munista fél javasolt a koreai fegy­verszüneti tárgyalásokon és a fegyverszüneti egyezmény, meg az Egyesült Nemzetek Szervezete köz­gyűlése i s ajánlott. Azt javasolták, hogy a konferencia előkészítésének kérdését Panmindzs ónban tárgyal­ják meg. \A szovjet jegyzékben fel­sorolt öt kormány képviseltethetné magát e konferencián, amely mint remélhető, hamarosan megkezdődik. E konferenciának célja a távolke­leti feszültség egyik fő okozójának kiküszöbölése és így a többi nem­zetközi problémák hamaros békés megoldásához vezető út megnyitá­sa. A szovjet jegyzékben feltünte tett többi kérdéseket, mint a lesze­relés kérdését, az Egyesült Nem­zetek Szervezetének közgyűlésében tárgyalják, vagy fogják tárgyalni. A szovjet jegyzékben felsorolt né­hány kérdést nemrégiben a Szov jetunió kérelmére a közgyűlés je­lenlegi időszakának napirendjére tűzték. Ezenkívül Őfelsége kormá­nya továbbra is kész szokásos dip lomáciai úton megtárgyalni bármi­lyen kérdést, amelyet bármilyen kormány akar majd felvetni. 7. így tehát e különböző kérdé­sekben az előre vezető út nyitva áll. Ha ezenkívül a jelenlegi idő­ben eredményes konferencia jöhet létre Luganoban. ezzel előkészítik a talajt a többi fő kérdések meg­tárgyalására és az államok közötti békés és baráti kapcsolatok felte teleinek megújítására. A szovjet kormány 1953. november 3-i jegyzéke A szovjet kormány megerősíti az angol kormány október 18-i jegyzé­kének vételét, amelyet a szovjet kormány szeptember 26 i jegyzékére küldött válaszul. Az angol kormány október 18-i jegyzékében, valamint előző, szeptem­ber 2-i jegyzékében megkerüli a szovjet kormány - által kitűzött fő kérdéseket, amelyeknek megoldása hozzájárulna a megoldatlan nemzet­közi problémák megoldásához és a béka megszilárdításához. E megoldás szükségessége azóta még sürgetőbbé vált. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az angol kormány utolsó jegyzéke is a három nagyha­talom, vagyis Anglia, Franciaország éb az USA külön megegyezésének eredménye. Ezért a három nagyha talom külügyminisztereinek új lon­doni konferenciája épp úgy, mint a megelőző washingtoni konferencia sem könnyíti meg semmiképpen a megoldatlan nemzetközi problémák megoldását. Ellenkezőleg, az ilyen konferenciáknak szükségszerűen kor. látozniuk kell a kezdeményezést és a megegyezés elérésének lehetőségeit az érdekelt hatalmak között, ami természetesen ellenkezik a nemzet­közi'. együttműködés érdekeivel. A szovjet kormány szeptember 28-i jegyzékében Anglia kormányát, va­lamint az USA és Franciaország kormányait is figyelmeztette annak szükségességére, hogy Anglia, Fran­ciaország, az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió külügyminiszterei tár gyalják meg a nemzetközi kapcsola tok feszültségének enyhítésére irá nyúló intézkedéseket. A szovjet kor­mány amellett aszerint, igazodott, hogy az említett hatalmak kormá nyai is megegyezés elérésére tőre­kednek, ami már a legközelebbi idő ben enyhítené a nemzetközi feszült séget és ez viszont pozitív eredmé nyek elérését tenné lehetővé az idő. síserii nemzetközi problémák megöl dásában. A szovjet kormány e javas latában abból indult ki hogy most főleg a koreai fegyverszünet meg kötésével kapcsolatban ehhez kedve­ző helyzet alakult ki. Ismeretes, hogy a koreai fegyver szünet elérésére mily kedvező jelen­tősége volt a Kínai Népköztársaság kormánya eljárásának, amely a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság kormányával együtt olyan kezdemé­nyezést mutatott, amely a koreai vérontás megszüntetéséről szóló egyezményhez vezetett. Egé.- ter­mészetes volna mind az egyik, mind a másik érdekelt féltől elvárni, hogy további lépéseket tegyenek a nemzet­közi feszültség enyhítésére. A nemzetközi feszültség enyhíté­sére irányuló kérdések megtárgyalá­sálnak elutasítását nem volna lehet, séges másként értékelni, mint hogy nem hajlandók hozzájárulni a meg­oldatlan kérdések megoldásához és így a béke megszilárdításához és a nemzetközi biztonság biztosításához is hozzájárulni. Az egyik fő momen­tum, amely a nemzetközi kapcsola­tokban fennálló nagy feszültségről tanúskodik, az a tény, hogy az utol­só években mindjobban fokozódik a lázas fegyverkezés, amelynek részét képezi az atom- és hidrogénfegyve­rek gyártása. Egyes államok kato­nai csoportosulást létesítenek más államok ellen, gyoirsan növekedik a hadátámaszpontok hálózata, amelye­ket néhány idegen áillam területén létesítenek, stb. Ha Anglia kormá­nya épp úgy. mint a Szovjetunió kormánya elismeri, >hiogy az ilyen helyzet fokozza az új világháború veszélyét és hogy a felsorolt mérhe­tetlen fontosságú nemzetközi kérdé­sek megtárgyalását nem lehet bi. zonytalan időre elhalasztani, akkor kell, hogy elessenek azok a kifogá­sok. amelyeket az ellen támaszta­nak, hogy további halogatáis nélkül kezdjenek tárgyalásokat arról, hogy milyen intézkedéseket kell tenni a nemzetközi feszültség enyhítésére. Ellenkező esetben nem volna lelhet­séges megfelelő feltételeket biztosi­tani az időszerű nemzetközi problé­mák megoldására, amelyek megol­dásának Anglia kormánya is nagy­fontosságot tulajdonít. Anglia kor. mánya október 18 i jegyzékében ar­ra hivatkozik, hogy néhány kérdést, amelyeket a szovjet kormány szep­tember 28-i jegyzéke tűzött ki, töb­bek között a leszerelés kérdését az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésében már tárgyalják vagy tárgyalni fogják. Ezt az érvet azon­ban a legcsekélyebb mértékben sem lehet elfogadhatónak minősiteni. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében a nemzetközi béke fenntartását érintő néhány fontos kérdést már a szerve­zet fennállásának kezdete óta tár­gyalnak. Ez elsősorban olyan kérdé­sekre vonatkozik, mint a fegyverke­zés csökkentése és szabályozása, az atomfegyverek és egyéb tömegpusz­tító fegyverfajták eltiltása, haditá­•maszpontok idegen területeken való építésének megengedhetetlensége, az új világháború előkészítésére irányú, ló propaganda eltiltása. Amint azon. ban ismeretes, e fontos kérdések megoldáisa súlyos nehézségekbe ütkö­zött. Ennek következtében némelyik ország lázas fegyverkezése nemcsak hogy nem csökken, hanem még na­gyobb mértékben tovább folyik, ami. nek következtében állandóan növeke­dik az ezen országok széles nép. rétegeinek vállára nehezedő adóte­her és a tömegirtó fegyverek, főleg a hidrogénbomba felfedezésének kö­vetkeztében egyre pusztítóbbá és ve­szélyesebbé válnak. A nemzetközi feszültség enyhítésének szempontjá­ból nagy jelentősége van a koreai kérdés teljes megoldásának. Ez most megköveteli, hogy a megkötött fegy­verszünet alapján oldják meg a ko. reai nemzet egyesítésének és a tar­tós koreai béke helyreállításának kérdéseit. Ezeket a célokat kell szol­gálnia a Koreáról szóló politikai kon­ferencia összehívásának. A szovjet kormány már szeptem­ber 28-i jegyzékében rámutatott ar­ra, hogy e konferencia összehívása nagy nehézségekbe ütközik már a konferencia összetétele kérdésének megtárgyalásában. Még mindig lát­ható, hogy nyilvánvalóan lebecsülik azt, hogy e kérdésben egyetértésben járjanak el az olyan közvetlenül ér­dekelt államokkal, mint a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság. Amint teljesen nyilvánvalónak kellene len­nie, a Koreáról szóló politikai kon­ferencia sikere sok tekintetben at­tól függ. hogy mindkét közvetlenül érdekelt fél egyetértésben járjon el és hogy részt vegyenek rajta más semleges államok is, amelyek hozzá­járultak a koreai fegyverszünet el­éréséhez és lényegesen elősegíthetik az egész koreai kérdésnek e konfe­rencián való megoldását. Az elért egyezmény alapján Pan­mindzsooban már tárgyalások foly­nak mind két fél között, amelyeken a Koreáról szóló politikai konferen­cia előkészítésével kapcsolatos meg­oldatlan kérdésekről tárgyalnak. Ha az USA kormánya és néhány más ország kormányai, amelyek fe­lelősek azokért a nehézségekért, amelyek a koreai kérdés megoldásá­nál keletkeztek, — főleg a konferen­cia összetételének megoldásánál ke­letkezett nehézségekért — valóban e konferenoia sikerére törekednek, akkor nem hagyhatják figyelmen kívül a koreai és kínai fél említett jogos követelményeit, amelyekben — amint a konferencia összetétele kér­désének az ENSz közgyűlése 7. ülés­szakán való megtárgyalása megmu­tatta — az európai, ázsiai és afri­kai államok többsége osztozik. A nemzetközi feszültség enyhítése sok tekintetben a Kínai Népköztár­sasággal való kölcsönös kapcsola­tok kérdésének megoldásától, Kína törvényes jogainak az Egyesült Nemzetek Szervezetőben való fel­újításától és a béke megőrzését és a nemzetek biztonságát érintő fő kérdések megoldásában való rész­vételétől függ. Ha figyelmen kívül hagyják azt, hogy haladéktalanul meg kell oldani a Kínai Népköztár­saság nemzeti jogai felújításának kérdését és ha akadályozzák Kína teljesjogú részvételét az időszerű nemzetközi problémák megoldásában az azt jelenti, hogy a nemzetközi fe­szültség további fenntartását segítik elő. Az egész ügyet nem lehet csu­pán a Kínai Népköztársaságnak a Koreáról szóló konferencián való részvételére korlátozni, mert e kon­ferencia pozitív eredményei nem cse­kély mértékben kapcsolatban álla­nak a kínai nép jogainak és törvé­nyes érdekeinek elismerésével a töb­bi fontos nemzetközi problémák megoldásánál. Tarthatatlan helyzet­nek kell elismerni azt is, hogy mindezen évek folyamán mindenféle agresszív akcióra kerül sor a^ Kínai Népköztársaság ellen, amelyeket né­melyik nagyhatalom provokált. Mindezekből az következik, hogy az időszerű nemzetközi problémák megoldására, amelyek nagy fontos­ságiak a nemzetközi feszültség eny­hítése szempontjából, nem beszélve a délkeletázsiai és osendesoceáni or­szágokban levő helyzet speciális kérdéseiről — sürgősen össze kell hívni az öt nagyhatalom: Anglia, Franciaország, az USA, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió külügyminisztereinek konferenciáját. A szovjet kormány azon javasla­tára válaszul, hogy hívják össze az öt nagyhatalom külügyminiszterei­nek konferenciáját, amely megtár­gyalná a nemzetközi feszültség eny­hítésére irányuló intézkedéseket, az angol kormány kijelentette, hogy kész megtárgyalni e feszültség okait kiküszöbölésük céljából. Emellett azonban az angol kormány kijelen­tette, hogy ezt „olyan feltételek mellett akarja megtenni, amelyek reális kilátást adnak pozitív ered­mények elérésére és amelyek bizto­sítanák, hogy az érdekelt kormá­nyok álláspontjukat megfelelően ad­ják elő." Anglia kormánya tehát kijelenti, hogy kész megtárgyalni a jelenlegi nemzetközi feszültség okait kikü­szöbölésük céljából, egyúttal azon­ban mindjárt elutasítja az öt nagy­hatalom konferenciájának a jelen időben való összehívását. Ez kitű­nik abból, hogy különféle előzetes feltételeket szab, amelyeknek célja az említett konfierencia összehívásá­nak bizonytalan időre való elhalasz­tása. Ha az angol kormány tovább­ra is kitart az ilyén előzetes félté-, telek mellett, ez azt fogja bizonyí­tani, hogy a valóságban nem törek­szik a nemzetközi feszültség enyhí­tésére és a megoldatlan nemzet­közi problémák megfelelő megoldá­sára. Az angol kormány az öthatalmi konferencia összehívását arra való hivatkozással utasítja el, hogy be­leegyezett a Koreáról szóló politikai konferencia összehívásába, amely konferencián képviselve lehetnek mindezek a nagyhatalmak. Az angol kormánynak ez a kijelentése azon­ban nem reális már azért sem, mert állásfoglalása, amellyel elutasítja a semleges országok részvételét a Ko­reáról szóló konferencián, lehetet­lenné teszi a Szovjetunió részvéte­lét az említett konferencián. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a Koreáról szóló konferencián nincs lehetőség arra, hogy megtárgyal­ják a nemzetközi feszültség enyhí­tésének egész kérdését, amely kér­désnek megoldása jelenleg kétség­telenül halaszthatatlan. / A szovjet kormány szeptember 28-i jegyzékében felhívta a figyel­met arra, hogy a legutóbbi nyu­gatnémetországi politikai esemé­nyek fokozták a nyugtalanságot Európa békeszerető országaiban. A nyugatnémetországi uralkodó kö­rök nyíltan céljukul tűzik ki a re­militarizáció tervének gyors meg­valósítását. Lépéseket tesznek a rendes hadsereg megteremtésére, a katonai légierők és haditengeré­szet felállítására. Az ipari vállala­tok százait haditermelésre állítják át. A nyugatnémet monopolisták, akik annak idején Hitler agresszió­ját sugalmazták, felújítják a hadi­ipart. Azok a tábornokok, akik fel­állították a hitleri hadsereget és megvalósították Hitler háborús ter­veit, újból vezető szerepet töltenek be és fegyveres erőket alakítanak Nyugat-Németországban. A jelen­legi bonni kormány, amely a nyu­gatnémet monopolisták agresszív köreinek és a hitlerista katonai ve­zetőknek törekvéseit képviselik, már nem is tartja szükségesnek, hogy eltitkolja a szomszédos álla­mok ellen irányuló agresszív cél­jait. A nyugatnémetországi uralko­dó körök nyiltan világgá kürtölik revansiszta terveiket, amelyek egy­re inkább veszélyeztetik az európai biztonságot. A nyugatnémet revan­siszták, akik az utóbbi időben fel­emelték fejüket, biztosítani igye­keznek a maguk számára más álla­mok agresszív köreinek támogatá­sát. Ilyen helyzetben lehetetlen észre nem venni Nyugat-Németország uralkodó körei törekvésének vesze delmességét, amelyekkel minden té­ren meg akarják gyorsítani a pá­rizsi, valamint bonni szerződés ratifikálását és érvénybelépését. Ezekre a szerződésekre számítanak Nyugat-Németország gyor s újra­felfegyverzésénél és európai revan­siszta terveik megvalósításánál. Ilyen körülmények között különö­sen megengedhetetlennek kell mi­nősíteni azokat a kísérleteket, amelyekkel erős nyomást igyekez­nek gyakorolni az utóbbi időben például Franciaországra, hogy küzdje le a közvélemény ellenállá­sát a bonni és párizsi egyezmény­nyel szemben.' (A jegyzék befejező részét la­punk holnapi számában közöl­jük.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom