Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-10 / 246. szám, szombat

4 UJSZO x" 1953 október 10 Wílhelm Pieck elvtársat egyhangúlag ismét megválasztották a Német Demokratikus Köztársaság elnökévé Október 7-én a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája és tartományi kamarája rendkívüli együttes ülésén egyhangúlag ismét a Német Demokratikus Köztársaság elnökévé választotta Wilhelm Pieck elnököt. A két kamara együttes tanácskozásának egyetlen napirendi pontja a Német Demokratikus Köztársaság elnökének megválasztása volt. Johannes Dieckmann, az együttes ülés ' elnöke az ülés kezdetén üdvözölte a díszvendégeket: 1 a külföldi küldöttségeket, a Néme't Demokratikus Köztársaság kormányánál akkredi tált követségek és diplomáciai miszsziók vezetőit, valamint a NyugatNémetországból érkezett személyiségeket. Dieckmann ezután' felkérte Ottó Nuschke képviselőt terjeszsze elő a Német Demokratikus Köztársaság elnökének megválasztásáról szóló javaslatot. Ottto Nuschke képviselő javasolta, hogy az együttes illés úljból Wilhelm Piecket választotta meg a Német Demokratikus Köztársaság elnökévé. Javaslata viharos lelkesedést keltett. Dieckmann elnök ezután elrendelte a szavazást. A képviselők egyemberként emelkedtek fel helyükről, hogy ezzel hozzájárulásukat adják Wilhelm Pieck megválasztásához. Ünnepélyes csend támadt, amikor Dieckmann felkérte Hermann Maternt, a népi kamara alelnökét és dr. Lobedanzt, a tartományi kamara elnökét, hogy Pieck elnököt vezessék a terembe, Wilhelm Pieck, mellén a Kari Marx-renddel és a munka hőse érdemérmével, lelkes éljenzés közepette lépett a terembe. Az elnök, akit Johannes Dieckmann üdvözölt, a Német Demokratikus Köztársaság alkotmányának megfelelően letette az esküt. Az elnök ünnepélyes csendben elmondott esküje a következő: „Esküszöm, hogy erőmet a német nép Javának szentelem, hogy megőrzöm a köztár. saság alkotmányát és törvényeit, lelkiismeretesen teljesítem kötelességeimet és minden ember irányában az igazságosságot gyakorlom." Az elnök szavai után a képvise lök Wilhelm Piecket lelkes ünnep lésben részesítették, szerencsekívánatokkal és virággal halmozták el. Ezután Dieckmann átadta a szót a Német Demokratikus Köztársaság újonnan megválasztott elnökének. WILHELM PIECK ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, miután a legfelső népképviselet ismét megválasztotta, a következő beszé det mondotta: Őszinte szívből köszönöm a bizalmat, amelyet irántam tanúsítottak azzal, hogy ismét megválasztottak a Német Demokratikus Köztársaság elnökének. Azon leszek, hogy méltónak bizonyuljak erre a bizalomra. A legnagyobb megtiszteltetés jutott osztályrészemül és legfőbb kötelességemnek fogom tartani, hogy köztársaságunk javát és a nemzet érdekeit szolgáljam. Köztársaságunk jóléte megköveteli azoknak a politikai, gazdasági és kulturális feladatoknak sokoldalú és gyors végrehajtását, amelyek osszeségiikben az új irányzatot jelentik. Az elmúlt években köztársaságunkban a munkások és parasztok, technikusok é

s mérnökök, tudósok és művészek közös munkája nyomán az építésben hatalmas eredményeket értünk el. Mindent, amit az iparban, a mezőgazdaságban, a tudományban és kultúrában elértünk, most dolgozó népünk életének állandó javítására és gazdagítására kell felhasználnunk. Rendelkezésünkre, áll emellett a Szovjetunió és a népi demokráciák nagylelkű segítsége. Kell és sikerülni is fog, hogy Német Demokratikus Köztársaságunkat _ úgy felvirágoztassuk, hogy minden békeszerető német az egységes, demokratikus német állam példáképét lássa benne. A nemzet érdekében fokozott erővel kell törekedni a békeszerető Németország demokratikus egységére. Hazánk nyugati részében i régi imperialista és militarista erők. amelyek népünket már kétszer nemzeti , szerencsétlenségbe döntötték, ismét felemelik fejüket. Önzéstől és revánsvágytól fűtve feláldozzák a német nép nemzeti érdekeit és alávetik magukat az agreszszív amerikai imperializmus politikájának. Ennek a politikának vég zetes eredménye csak a szakadás elmélyítése, a gazdasági és katonai háborús készülődés és végül a né. met területen pusztító háború lehet. Van azonban egy másik út, a nemzeti egység és a béke útja. A Szovjetunió kormánya 1953, szeptember 28-i jegyzékében ismét javasolta, hogy a külügyminiszterek értekezletén vizsgálják meg a német kérdést minden oldaláról. Ehhez tartozik a békeértekezlet összehívása, német békeszerződés kérdésé, nek megtárgyalására. Ehhez tartozik ae ideiglenes össznémet kormány megalakítása és a szabad össznémet választások megtartása. Ehhez tartozik végül a háború következményeivel kapcsolatban Németországra háruló pénzügyi és gazdasági kötelezettségek megkönynyítése. A szovjet kormány azt kívánja, hogy azon az értekezleten, amelyen e"zeket a döntő kérdéseket megtárgyalják, mind Kelet- mind Nyugat-Németország képviselői részt vegyenek. Ez az akarat és elgondolás jutott kifejezésre a szovjet kormánynak a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 4. évfodulója alkalmából küldött üdvözlő táviratában. Ez népünk égető problémái megoldásának járható útja. Mindanynyiunk nevében kijelenthetem, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kész örömmel halad ezen az úton. Ismét kijelentjük, hogy készek vagyunk az össznémet megegyezésre minden kérdésben, an^ly a szabadságszerető Németország demokratikus egységét és az igazságos békeszerződés megkötését szolgálja. Ebben látorr politikánk alapjait. Eredményesen meg kell valósítanunk az új irányvonalat és biztosítanunk kell köztársaságunk gazdaságának, kultúrájának és tudományának további fellendülését. Minden erőt arra kell fordítanunk, hogy Németország demokratikus alapokon ismét egyesüljön és hogy mihamarabb békeszerződést kössenek egész Németországgal. A két kamara képviselői és az egész német nép biztos lehet, hogy nem kímélem örömet e nagy feladatok szolgálatában. Éljen a Német Demokratikus Köztársaság! Éljen a német nép és békés jövője az egységes és nagy nemzet jövője! (Wilhelm Pieck beszéde után a két kamara képviselői a helyükről felemelkedve viharos lelkesedéssel éljenezték Wilhelm Pieck elnököt és a Német Demokratikus Köztársaságot.) A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának és tartományi kamarájanák együttes ülését Hermann Matern alelnök zárószavával rekesztették be. Közvetlen tárgyalások lesznek Bulgária és Görögország között a diplomáciai viszony helyreállítására A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériuma Hammarskjöldön, az ENSz főtitkárán keresztül szeptember 12-én átadta a görög kormánynak a bolgár kormány javaslatát, amely a két ország közötti diplomáciai viszony helyreállítására vonatkozik. A görög kormány válaszul az ENSz-ben levő állandó képviselője útján közvetlen tárgyalásokat java.,olt a kít. kormány között, amelyeken kidolgoznák e cél elérésének megfelelő módjait. A Bolgár Népköztársaság küliigys minisztériuma október 6-án közölte az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárával, hogy a bolgár kormán* elfogadja a görög kormánynak a Bolgár Népköztársaság és Görögország közötti diplomáciai viszony helyreállítást célzó, a két kormány között folytatandó közvetlen tárgyalások megkezdésére irányuló javaslatait. Az ENSz jogügyi bizottságának ülése Az ENSz közgyűlésének jogügyi' bizottsága befejezte tárgyalását áz ENSz külön bizottságának jelentéséről, mely bizottság a közgyűlés rendes ülésszakai időtartamának korlátozására teendő intézkedések céljából alakult. A bizottság a közgyűlés hetedik ülésszaka határozatainak alapján alakult és feladata volt megtárgyalni az ENSz titkárságának emlékiratát Ebben az emlékiratban a rendes ülésszakok időtartamának megrövidítését célzó intézkedések ürügyével javaslatot tettek olyan módosító javaslatok beiktatására i tárgyalások hivatalos rendjébe, amelyek korlátoznák a küldöttségek iogait abban, hogy kifejezhessék álláspontjukat a megtárgyalás • végett kö/gyűlés elé terjesztett javaslatokkal kapcsolatban. A bizottság több ajánlatot terjesztett a közgyűlés nyolcadik ülésszaka elé Ezek az ajánlatok az ENSz tagállamai ama jogainak korlátozására irányultak, hogy a gyűlésen szabadon kifejezhessék álláspontjukat a letárgyalt kérdésekkel kapcsolatban. A norvég küldöttség, amelyet az USA. Anglia és néhány más állam küldöttségei támogattak, javasolta hogy fogadják el a különbizottság ajánlatát a közgyűlés érvénybe^ levő hivatalos tárgyalási rendje 75. cikkelyének módosításával kapcsolatban és megszabta hogyha tárgyalás idejének korlátozására és az egyes kérdésekkel kapcsolatban • .elhangzó beszédek korlátozására tett javaslatot megteszik a javaslattal kapcsolatban csak két küldött foglalhat állást mellette, vagy eliene és ezután nyomban szavazásra bocsátják. A norvég küldöttség továbbá javasolta. hogy a külön bizottságnak az ENSz tagállamok jogainak korlátozá sára irányuló többi ajánlatait iktassák be a hivatalos eljárás mellékletébe. P. Morozov, a Szovjetunió képviselője a norvég javaslatok elfogadása ellen foglalt állást és kijelentette, hogy a külön bizottság javaslatainak és a norvég küldöttségnek egyáltalában nem feladatuk a rendes ülések időtartamának korlátozása. Morozov kijelentette hogy ez kísérlet az ENSz-tagállamok ama jogainak korlátozására, hogy a közgyűlésen szabadon és demokratikusan megtárgyalhassák kérdéseiket. A szovjet küldött Hangsúlyozta, hogy a közgyűlés ülésszaka idejének hosszú terjedelmét egyáltalában nem lehet a hivatalos tárgyalási eljárás hiányosságaival magyarázni. Kijelentette, hogy az ülés időtartama megrövidítéséről hozott döntés mindenekelőtt a fontos nemzetközi kérdések megoldásában folytatott igazi nemzetközi együttműködés az ENSz alapokmányainak szigorú tisztelet, bentartásán felépülő együttműködéstől függ. A szovjet küldöttség álláspontját ebben a kérdésben Lengyelország. Csehszlovákia, Ukrajna, Febéroroszország. India. Egyiptom, Szíria. Afganisztán. Argentína. Uruguay. Guatemala és más államok képviselői támogatták. A jogügyi bizottság 24 szavazattal szemben (köztük az USA és Anglia) elvetette a közgyűlés hivatalos tárgyalási eljárása 73. cikkelyére tett norvég javaslatot. A bizottság továbbá 32 szavazattal 13 ellenében f köztük az USA és Anglia) elvetette a külön bizottság által a hivatalos tárgyalási eljárás szabályzatának mellékletébe való beiktatására tett javaslatot Franciaország éš Brazília javaslatára a jogügyi bizottság csupán arra szorítkozott, hogy ajánlotta a közgyűlésnek: vegye tudomásul a külön bizottság jelentését. Teleki és Kánya megállapodjanak a lecsatolandó délvidék kérdésében. A tárgyalásnak sok értelme nein volt. Tisóék nagyobb területről lemondani nem akartak és Hitler se gítségében bízva elutasították a magyar aspirációkat. A magyarok viszont az »ezeréves határokról« álmodozva, Gőring és Mussolini pártfogására támaszkodva, egész Szlovákia bekebelezésére áhítoztak. Miután a tárgyalások zsákutcába jutottak, a. magyarok ismét Hitlerhez fordultak, aki 1938. október 11-én a következő utasításokat adta Ribbentropnak: ,,Ami Bratisla vftt illeti, a magyaroknak ezt kell mondani: Németország elvben rokonszenvvel viseltetik a magyar követelésekkel szemben. A Führer azonban csak a német érdekekért hajlandó harcolni. A Führer a magyar miniszterelnöknek és külügy miniszternek a megelőző tárgyalásoknál azt tanácsolta, hogy erélye sebben védelmezzék ügyüket. A magyarok a München előtti napokban katonai intézkedéseket^ nem tettek és ezzel magyarázható a je lenlegi nehéz diplomáciai helyzet. A vitán felüli nemzeti magyar területekre Magyarországnak igénye van Amennyiben Magyarország mozgósítana, úgy a németek azt nem akadályozzák és tartózkodást sem tanácsolnak«. Más szóval: mi után a magyarok a katonai támadással elkéstek, meg kell eléged niök a magyarlakta területekkeii és azoknak eléréséhez is mozgósít sanak. Hitler rendelkezése folytán, amely a magyarok számára kötelező volt. a Horthy-kormány sürgős katonai intézkedéseket foganatosított. Magyar egységek Feled környékén megtámadták a szlovák határörö ket és a Héjjas-különítmény rongyosgárdája betört Kárpátukraj nára. Komáromban viszont az új iránynak megfelelő hangokat kezdtek pengetni. Eszterházy október 12-én így nyilatkozott Komáromban: »A magyarok nagyrésze viszszakívánkozik Magyarországhoz és saját maga akarja intézni ügyeit. Hiú ábránd úgy megítélni a komá romi tárgyalásokat, mintha azok befejezése után a Kárpátok ormára ki lehetne tűzni a magyar lobogót. Éppen úgy, mint a magyarok is faji alapon követelik jogaik érvényesítését, ugyanúgy S szlovákok is nemzeti önállóságra törekszenek®. Már csak az a kérdés maradt teháť^nyitva, hogy hol és mennyit lehet lehasítani Szlovákia területéből? Eszterházy, aki az új helyzetnek megfelelően nem szakította meg kapcsolatait Tisóval, csak titokban segédkezett a komáromi magyar delegációnak. Hivatalosan minf ^csendes megfigyelő® szerepelt Komáromban, de ugyanakkor informálta Telekit a magyar ki sebbség helyzetéről, sőt rendszeres jelentésekben közölte vele az egyes helyi szervezetek taglétszámát, aminek ^alapján a magyar delegáció egyre nagyobb-számú községre terjesztette ki igényét. A magyar kormány utasítására íz EMP vezetőségét sürgősen át szervezték Jaross lett a párt elnöke, aki szék lielyét a visszacsatolandó területre helyezte át és Eszterházy Tisó ékkal fennálló kapcsolatai alapján, a Szlovákiában maradó magyarok politikai vezetését vállalta. Időközben a komáromi tárgyalások megszakadtak. A burzsoa-nacionalista tüntetések elszaporodtak, mind magyar, mind szlovák részről. Jaross és Holota magyar ál íamtitkárság létesítését követelte Durčänskytól, Eszterházy viszont Pestre utazott újabb utasításokért. A német kormány tanácsára, akinek még egy kis időre volt szüksége, hogy Mussolinival megállapodjék, újabb kísérlet történt Komáromban. 1938. 'október 19-én felújították a tárgyalásokat, de most már Eszterházy is harcias lett. Rádióbeszédében éltetve a »megna gyobbodott Magyarországot", kije. lentette, hogy »a magyarok készen vannak arra, hogy lerázzák a jármot, melyben húsz évig nyögtek, ha kell erőszakkal is.« Harcias hangulatát a magyar kormánynak az az értesülése váltotta ki, hogy Hitler e napokban utasította vezérkarát Csehszlovákia maradványainak felszámolására és az ehhez szüksé ges hadikészületek meggyorsítására. , A felújított komáromi tárgyalások sem vezettek eredményre és így került sor 1938. november 3-án • bécsi döntésre. Eszterházy Bécsben is csak mint csendes megfigyelő« szerepelt, de ez nem akadályozta őt abban, hogy a magyar delegációval állandó kap "solatot tartson fenn. A bécsi döntés nem elégítette k

; az éhes versenyző feleket és a köl e.sönös fenyegetődzések sem sziin tek meg. Jaross most már mip

! „Felső-Magyarország minisztere*- « pesti rádióból üzent a Szlovákiá ban maradt »idegen hatalom alatt élö« magyaroknak, hogy »nincse nek egyedül és vigyázni fogunk rá juk«. Duréánsky 1 viszont fogcsikorgatva kiáltotta, hogy »a bécsi dik tátumot nem tekintik véglegesnek: amit Bécsben reánk kényszerítettek, az részünkre sohasem válik törvénnyé.« Hitler parancsára azonban hamar lecsendesedtek a zsoldosok és a fasizmus szekerébe fogva kénytelen-kelletlen kezetfogtak. 1938. november 17-én Mach már békét hirdetett: »EI akarunk felejteni min dent, ami nekünk fáj — mondotta Eszterházyéknak — egymásra vagyunk utalva ...« Eszterházy pedig november 12-én Kassán, Horthy bevonulásakor, büszkén jelentette a „főm<Sltóságú kormányzónak": ,,Én a szlovákiai magyarok élére állok és ígérem, hogy átmentem őket minden viharon és veszedelmeken. Ez a magyarság új feladatok el végzésére vállalkozik és megértésben és kölcsönös tiszteletben fog élni a szlovák nemzettel.! A megértés és kölcsönös tisztelet persze csak a szlovák és ma gyar nép árulóira vonatkozott. Tisó, Durčánsky, Mach és társai 1938. december 18-r

a >>választáso kat« írtak ki. az úgynevezett szlovák parlamentbe és a közös kor mánylistájukra régi szövetségesei ket, Eszterházyt és Henlein utódat, Karmasint is felvették. A szlovák és magyar dolgozók negértése és kölcsönös tiszteleti nás alapokon nyugodott A dolgo zók igazi vezére, az illegálisan raj födő PsKP utasításait követve szervezték a nép

f ellenállást és a fasiszta diktatúra ellenére készülték a végső összecsapásra. Az ön tudatos dolgozókat a fasiszta propaganda nem szédítette meg. Tudták, hogy a bécsi döntéssel a béke nincs biztosítva. Gottwald elvtárs mondotta néhány hónappal későb ben: „München és a kapituláció, mely Csehszlovákiát a hitleri Német ország kénye-kedvére adta ki, mérhetetlenül fokozta annak falánksását és vadságát és meggyorsította a háború kitörését. Minden, ami 1938. szeptember 30-a után lej át *zódott. azt bizonyitja. hogy ez a nap Hitler számára a háborúhoz vezető út egyik legkomolyabb szakaszát jelentette«. Népi demokráciánk magyar dolgozói, amikor az 1938-as év szomorú eseményeit és az EMP vezető ségének bűnös tevékenységét idézik emlékezetükbe, az ezt követő évek nyomorúságára, a fasiszták kegyetlenkedéseire, a CsKP álta! szervezett és vezetett népi ellenállás hősies küzdelmeire, a Vörös Hadsereg nagyszerű győzelmeire és a vér árán kivivott felszabadulásra is emlékeznek. összehasonlít ják a szocializmust és a dolgozók tesvéri békéjét építő jelent a nemzeti és szociális elnyomásban elszenvedett múlttal. Az amerikai imperialisták által Nyugat-Né. metországban feltámasztott fasiszták fegyvere sörtetésére pártunk és kórmányunk vezetése alatt a békét biztosító .építőmunkával vála. szolnak hogy mindnyájunk szebb és boldogahh jövője érdekében a a müncheni árulás soha többé meg ne ismétlődjék.