Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-08 / 244. szám, csütörtök

UJSZO 1953 október 8 A Német Demokratikus Köztársaság egész Németország békeszerető erőinek bástyája Walter Ulbricht cikke a moszkvai „Pravdá"-ban Október 7-én volt a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásá. nak 4. évfordulója. Ebből az alkalomból a „Pravda" közölte Walter Ulbrichtnak, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága első titkárának cikkét. „A Német Demokratikus Köztársaság egész Németország békeszerető erőinek bástyája" címmel. Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásá nak történelmi jelentőségével foglalkozva megállapítja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság komoly akadályt jelent az agresszív imperialista erők útjában: a Német Demokratikus Köztársaság az európai béke egyik bástyájává vált. Németország békeszerető erői — folytatja a cikkíró — hálásak a szovjet népnek és a szovjet kormánynak azért, mert a békeszerződés megkötésének és az egységes békeszerető, demokratikus Németország megteremtésének kérdésében a Szovjetunió következetesen védel. mezi a német nép nemzeti érdekeit. A szovjet kormány részéről a nyugati hatalmak elé terjesztett azon javaslatok, hogy hat hónapon belül hívják össze a békeértekezle. tet a Németországgal való békeszerződés megkötésére és haladéktalanul alakítsák meg az ideiglenes össznémet kormányt, forró helyeslésre találtak Németország munkásosztályának és lakossága többségének körében. Walter Ulbricht behatóan foglalkozott azzal az önzetlen segítséggel, amelyet a Szovjetunió a gazdasági és kulturális építés terén nyújt a Német Demokratikus Köztársaságnak, majd a következőket 'írja: :— A Német Demokratikus Köztársaság munkásosztályának, dolgozó parasztjainak és demokratikus erőinek az a történelmi feladata, hogy az ötéves terv teljesítése során a népgazdaság hatalmas fellen. dítésével emeljék a dolgozók anyagi jólétét és ezzel bebizonyítsák Nyugat-Németország dolgozói előtt a Német Demokratikus Köztársaságban kialakult új, haladó rend. ezer előnyeit. Köztársaságunk fennállásának ed. dig eltelt négy éve alatt — mutat rá Ulbricht — a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói jelentős sikereket értek el. Az ipar teljes termelése 1953 végén 65 százalékkal múlja majd felül az 1936. évi színvonalat. Az 1950. évihez viszonyítva az árufor galom 1951-ben 124 százalékra, 1952-ben 145 százalékra emelkedett, 1953-ban pedig eléri a 165 százalékot. 1954-ben az áruforgalom, nak 177, 1955-be

n pedig 185 százalékra kell emelkednie az 1950. évihez viszonyítva. A Német Demokratikus Köztár. saságban tovább folyik a szocializmus alapjainak építése. Walter Ulbricht a továbbiakban rámutat: — Most felmerült annak szükségessége, hogy megválatoztassuk az ötéves tervet olyan módon, hogy csökkentsük a nehézipar beruházásait, növeljük a könnyűipar beruházásait és ilymódon elérjük a dolgozók anyagi jólétének határozott emelkedését. Az előttünk álló nagy gazdasági feladatok megoldása csak a Szovjetunió baráti segítségé, vei lehetséges. A szovjet tudomány, a szovjet technika és a szovjet művészet nagy és nemes hatást gyakorol a Német Demokratikus Köztársaság politikai, gazdasági, ideológiai és kulturális életére, segítséget nyújt munkásoszályunknak és minden dolgozónknak, hogy lerakják a szocializmus alapjait és új életet építsenek Németországban. Walter Ulbricht emlékeztet arra, hogy az amerikai megszállók és a nyugatnémet militaristák mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák az európai feszültség enyhülését. Walter Ulbricht befejezésül a következőket írja: — Németország Szocialista Egységpártja és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya megmutatta a német népnek a reális utat Né. metország egységének helyreállítására a béke és a szabadság feltételei között. Most az a legfőbb feladat, hogy egész Németországban kikovácsoljuk a munkásosztály egységét abban a harcban, amely Németország amerikai imperialista ellenségei és a nyugatnémet militaristák ellen folyik. Az „Albán Távirati Iroda" válasza az aibán-jugoszláv vegyesbizottság tárgyalásainak megszakadásáról szóló „Tanjug" közleményre A „Tanjug" hivatalos jugoszláv hírügynökség 1953. szeptember 28-án közleményt adott ki, amely szerint az Albánia és Jugoszlávia között felmerült, bizonyos határkérdések rendezésére kiküldött albán-jugoszláv vegyesbizottság jugoszláv küldöttsége szeptember 27-én megszakította tárgyalásait az albán küldöttséggel, mert az albán küldöttség állítólag „elutasította a jugoszláv küldöttség minden javaslatát a határincidensek vizsgálatával kapcsolatban." Áz „Albán Távirati Iroda" ezzel kapcsolatban rámutat arra. hogy az Albán Népköztársaság kormánya — békés politikájához híven és attól a jószándéktól vezérelve, hogy a határkérdések mindkét fél számára kielégí tő rendezést nyerjenek — elfogadta a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának javaslatát vegyesbizottság megalakítására és a bizottság 1953. augusztus 17-én megkezdte munkáját Pogradecben és folytatta tárgyalásait a felváltva Pogradecben és Ohridban tartott üléseken. A jugoszláv küldöttség kezdettől fogva jelét adta annak, hogy nem hajlandó valóban megállapodást kötni az albán küldöttséggel, sőt kísérleteket tett arra, hogy a bizottságban feszült helyzetet teremtsen. A jugoszláv küldöttség igyekezett ráerőszakolni az Albán Népköztársaság küldöttségére a maga szempontjait és ismételten nyomást akart gyakorolni az albán küldöttségre, sűrűn hangoztatva, hogy ,,vagy elfogadja az albán küldöttség a jugoszláv javaslatokat, vagy nem lesz tárgyalás és megegyezés." Az albán küldöttség ismételten bizonyítékát adta türelmének és jóakaratának. jGyakran és tényekkel bizonyította be ezt a jóakaratát, amikor nagyszámú jugoszláv javaslatot elfogadott a megegyezés elérése céljából. A jugoszláv küldöttség azonban egyáltalán nem mutatott jószándékot a megegyezés elérésére Szeptember 27-én Ohridban az albán-jugoszláv vegyesbizottság plenáris ülésén a jugoszláv küldöttség vezetője — hogy önkényes módon nyomást gyakoroljon az albán Küldöttségre — megszakította a tárgyalásokat és küldöttségével együtt kivonult a teremből, A jugoszláv küldöttség ezzel a magatartásával megsértette a nemietközi téren szokásos gyakorlatot és bebizonyította jóakaratának hiányát Ezért az albán-jugoszláv vegyesbizottság munkájának megszakításáért a teljes felelősség reá hárul. Nagykövet kölcsönös kicseréléséről kötött megállapodást a Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya A Kínai Népköztársasg és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya október 5-én a következő együttes közleményt adta ki: A Kínai Népköztársaság központi népi kormánya és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya — abból a célból, hogy politikai, gazfiasági és kulturális téren megszilárdítsák és továbbfejlesszék a Ki. nai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti baráti együttműködést — diplomáciai úton megállapodásra jutott, amelynek értelmében a Kínai Népköztársaság diplomáciai misszióját a Német Demokratikus Köztársaságban és a Német Demokratikus Köztársaság diplomáciai misszióját a Kínai Népköztársaságban nagykövetséggé változtatják és kölcsönösen nagykövetet cserélnek. Az iráoi kormány halálbüntetéssel fenyegeti a néppárt tag'ait Teheráni jelentés szerint a katonai ügyészség október 4-én közzétett közleménye értelmében a törvényen kívül helyezett Iráni Néppárthoz való tartozás halálbüntetés alá esik Ismeretessé vált, hogy a Moszadik volt miniszterelnöknek és Riahi tábornoknak, az iráni hadsereg volt vezérkari főnökének ügyében október 4-én kiadott vádirat mindkét vádlottra halálos ítéletet követel. KÜLFÖLDI HÍREK A liverpooli kikötő ezer dokkmunkása vasárnap este elhatározta, hogy sztrájkba lép, s ezzel kifejezi szolidaritását 3000 birkennheadi tár sával, akik három nappal ezelőtt beszüntették a munkát, tiltakozásul egy munkástársuk elbocsátása ellen — jelenti az „AFP". Freitag, a Német Szakszervezeti Szövetség elnöke hétfőn Majna. Frankfurtban megerősítette, hogy hajlandó tárgyalni az Adenauerféle CDU-val. /Freitag közölte' már a közeli napokban várja, hogy a CDU megkísérel érintkezésbe lépni a Német Szakszervezeti Szövetséggel". A Német Szakszervezeti Szövetség elnöke ezzel a kijelentésével elárulta, semmibe veszi a nyugatnémet szakszervezeti tagoknak azt a nyomatékos követelését, hogy a Német Szakszervezeti Szövetség vezetősége semmi módon se üljön le a CDU képviselőivel a tárgyalóasztalhoz. • Október 5-én elhúnyt Friedrich Wolf, híres német író, az államdíj viselője. Forradalmi darabjait igen sokszor játszották már a weimári köztársaság idején is. Brazíliában az utóbbi időben a szükségleti cikkek árai nagyban emelkedtek. Különösen a textiláruk, cipők, gyógyszerek és más termé, kek árai Az Imprensa Populár" című lap azt Írja. hogy tavaly óta a gyógyszerek árai kétszeresére emelkedtek. A cipők árai szintén 40 százalékkal emelkedtek. A csehszlovákiai magyar burzsoázia szerepe a müncheni árulásban Irta: Vietor Márton Az Űj Szó szeptember 30-i számában közöltük Vietor Márton: „A csehszlovákiai magyar burzsoázia szerepe a müncheni árulásban" című cikkének első részét. Az alábbiakban a cikk második részét közöljük. Az EMP ténykedése az ausztriai megszállást követő hónapokban A nürnbergi ítélet megállapítása szerint Ausztria megszállása „más államok elleni agresszív háborús tervek megvalósítására irányuló, előre megfontolt támadó lépés volt". A háború után a szovjet kormány által nyilvánosságra hozott okmányok ezt a megállapítást teljes mértékben igazolták. 1938. március 3-án Hitler közölte Hendersonnal, hogy Németország a nagyobbszámú német kisebbségekkel biró államokkal maga fog „rendet teremteni" és e „rendezésnél" más hatalmak beavatkozását nem tűri Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a „francia, oroszcsehszlovák megnemtámadási egyezmény Németország számára különösen veszélyes", amit Henderson elismert és hozzátette, hogy „ha Ausztriában, vagy Csehszlovákiában németekre lőnének, akkor a német birodalom azonnal a helyszinen terem. Az angol, francia és amerikai burzsoá reakció tehát idejében értesült Hitler legközelebbi terveiről és azokat jóváhagyta. A párizsi csehszlovák követ 1938. március 4-én jelentette Prágába, hogy a francia szenátus álláspontja szerint a francia-csehszlovák barátsági szerződés érvénytelen, nem kötelezi a franciákat és különben is „Franciaország a Maginot-vonal miatt nincs abban a helyzetben, hogy megsegítse Csehszlovákiát". Bonnet francia miniszter még tovább ment, és az osztrák megszállás után, 1938. március 27-én azt híresztelte, hogy Gőring tervei szerint Csehszlovákiát Németország és Magyarország között kell felosztani. Ausztria megszállása után Hitler tehát a nyugati imperialisták semlegességének biztosításával hozzáláthatott a legközelebbi támadás megszervezéséhez. A támadás szerves részét a csehszlovákiai ötödik hadosztály aknamunkája képezte. Ezért Eisenlohr prágai német követ közvetlenül Ausztria megszállása után megállapodott Henlein helyettesével, K. H. Frankkal, a további taktikai lépés részleteiről.. Utasította, hogy a szudétanémet párt maradjon ellenzékben, jelentse ki, hogy nem bízik a csehszlovák kormány ígéreteiben és hogy fokozza teljesíthetetlen követeléseit. A szudétanémet párt taktikáját természetesen az EMP vezetősége is követte. A nemzetközi helyzet és a Henlein-Hlinka-Eszterházy szövetség aknamunkája folytán az események meggyorsultak. 1938 március 29-én Hitler újabb parancsot adott Henleinnek. Közölte vele, hogy „a Német Birodalom a szudétanémetek további elnyomását nem tűri". Uta- j sította Henleint, hogy olyan maximális programmot állítson fel, melynek végcélja a szudétanémetek teljes szabadságát garantálja. Parancsot adott arra, hogy a csehszlovák kormány Ígéreteit semmi esetre se fogadja el, viszont követeléseit állandóan fokozza és meghagyta Henleinnek, hogy az elkövetkezendő időkben Ribbentroppal és a prágai, német követtel szoros kapcsolatokat tartson fenn Ugyanakkor Ribbentrop megtárgyalta Hen. leinnel a „szudéta párt és a többi csehszlovákiai nemzeti kisebbségek együttműködésének célszerűségét". Ribbentrop Henleinnek szabad ke. zet adott arra, hogy a magyarokkal és szlovákokkal „célszerű párhuzamos akciókat" szervezzen. A párhuzamos akciók meg is valósultak. Az EMP által érvényesített követelések formailag és tartalmilag is a Hitler által előírt követelésekkel egyeztek Az EMP vezetősége a Szepességeh Henlein számára kortesmunkát végzett. A szepesi németség demokratikus magatartása ugyanis sokáig gátolta Henlein „gleichsohaltolási" terveit. Miután a szepesi németek az EMPvel állottak szoros politikai közösségben, Eszterházy és Jaross hatásosan érvényesíthették befolyásukat Henlein érdekében. Henlein viszont ellenszolgáltatás fejében szakszervezeti téren támogatta az EMP-t, mely megtévesztett tagjainak németnyelvű henleinista pártkönyvecskéket osztogatott, aminek szövegét a magyarok meg sem értették. Hitler támadó terveiben Magyarországon kívül Lengyelország aktív részvételére is számított. 1938. május 21-én kijelentette, hogy a köztársaság elleni akció gyors lefolyása azért szükséges, hogy „olyan helyzet álljon elő, amely a területi követeléseket támasztó országoknak Csehszlovákia ellen azonnali beavatkozására okot szolgáltat". Miután Chamberlain ugyancsak 1938 májusában az amerikai újságíróknak ligy nyilatkozott, hogy véleménye szerint „a csehszlovákiai német területeket Németországhoz kell csatolni", Hitler 1938. május 28-án a vezérkarnak írásbeli utasítást adott arra, hogy október 2-ig a támadó hadműveletek előkészítése befejeződjék. A német vezérkar szerint a villámtámadásnak nem volt semmi akadálya, rriután Csehszlovákia Ausztria megszállása után harapófogóba került és stratégiai helyzete lényegesen rosszabbodott. Ebben a veszedelmes helyzetben, Eszterházy a Horthy-kormány utasítására a prágai lengyel követtel is kapcsolatba lépett, akitől fontos információkat kapott! Prágában szerzett értesüléseit a magyar kormánynak továbbította. Az EMP vezetősége Runcimannál 1938 nyarán a szudéta kérdés elérte kulminációs pontját Henlein, Hlinka és Eszterházy pártja a Hitler által kijelölt menetrend szerint egyre fokozta követeléseit. Június 30-án a magyar csoport került sorra: Szüllő, Jaross, Korláth, Hokky, R. Vozáry Aladár az EMP nevében átadták Hodžának a magyar ellenzék emlékiratát, melyben ismét leszögezték, hogy az EMP a szlovák autonómia mellett foglal állást és a magyarok nevében új népszámlálást, a nyelvhasználat kibővítését és magyar hivatalok szervezését követeli. Küldetésük csak az emlékirat átadására szorítkozott. Érdemben nem tárgyaltak, mert tárgyalni nem is akartak, miután a további uta sítások még nem érkeztek meg. Várniok kellett Henleinre, aki Berlinben járt jelentéstétel végett és a magyar kormány parancsaira, melynek elnöke és külügyminisztere, Imrédy és Kánya Rómába készültek, hogy Mussolini pártfogását biztosítsák. Henlein július 20-án visszaérke. zett Berlinből. Hitler parancsát kö zölte összeesküvő társaival: a osehszlovák kormánynak a nemzetiségi kérdés rendezésére vonatkozó új javaslatát nem szabad elfogadni és a tárgyalásokat minden áron meg kell akadályozni. Az EMP és a Hlinka-párt a parancsot szolgai alárendeltséggel tudomásul vette Két napra rá, július 22-én az EMP vezetősége parlamenti képviselőit értekezletre hívta össze Bra tislavába, ahol Szüllő a pártvezetőség nevében kijelentette, hogy „a kormány által előkészített reformok nem alkalmasak a válságok megoldására". Nyíltan a totalitás elve mellett foglalt állást, elítélve a köztársaság védelmére szervezett és a CsKP által vezetett antifasiszta egységfrontot. Közölte továbbá a képviselőkkel, hogy az EMP Szlovákia „teljes adminisztratív önállóságát követeli" és azt állította, hogy ennek keretében a magyarok majd a szlovákokkal megegyeznek és megkapják a nemzeti autonómiát. Az összeesküvők tehát már a formai tárgyalásokhoz sem ragaszkodtak, hanem diktáltak. Henlein július 27 én nyíltan híresztelte, hogy talán katonai beavatkozásra sem lesz szükség, mert a csehszlovák kormány nem Iószánt^hól hanem Anglia és Franciaország nyomása