Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-30 / 263. szám, péntek

4 UJSZÖ 1953 október 30 DINKA BÁCSI BÖNQÉSZN1 JÁR Szép a pozsonypüspöki szövetkezet kukoricája az apollói dűlőben. A csövek akkorák, hogy amolyan kisebbfajta karónak is beillenének. A szárak meg olyan magasak, hogy az öreg Dinka József ki se látszik közülük. Nem a magassága miatt említem Dinkát, hanem mert egy keddi na~pon úgy állt be a szövetkezet kukoricájába, hogy még a csősz is alig vette észre. Elmondom ennek a örténetét... Az álmos embernek akármilyen hosszú az éjtszaka, korán virrad. így volt ezzel az öreg Dinka is, mert azo

n a reggelen nemcsak álmosan ébredt, hanem fáradtan is. No de felkelt azért idejébe, és yaent a szövetkezet irodájába, alighogy az odahazai teendőjét nagy siettében elvégezte. Igen ám, de az út messze odáig. Andalogva sok mindenről elgondolkodhatott. így jutott eszébe, hogy a hajnali álmosságának az lesz a helyes folytatása, ha beteget jelent. Hogy ezt megtegye, nem is kellett a szövetkezet irodájába mennie, mert a Fő-utcán találkozott Pappál, a csoportvezetővel. — Most itthon maradok Papp elvtárs! — fordult hozzá emigyen. — Miért? — Fáj a karom! A betegsége igazolásképpen úgy sziszegett, mint a mérges kígyó Papp azonban keményszívű ember, így ismerik a szövetkezet tagjai is és rámordult Dinkára. — Oszt a kukoricával mi lesz? Törni kéne ám azt. — Tudom én, sohse okosíts, de a betegséggel nem lehet játszani. —' Ugyan no! — legyintett Papp és odábbállt, mert a csoportvezetőnek reggelente ezeregy dolga van. Dinka meg csak arra várt, hogy Papp elhaladjon, sarkonfordult és hazaindult. De ottho

n .is csak annyit időzött, amíg kést dugott a zsebébe és zsákokat dobott a karjára, aztán a Duna partja felé vette a irányt• Öreg szövetkezeti tag már, 1951-ben lépett a közösbe, de a kosárfonásról, meg a seprükészíté^ről a mai napig se tudott lemondani. Míg hat hektárnyi földjén a maga gazdája volt, akkor sem hagyta abba az érdemes mesterséget. Nem ám, mert ,,szenvedélye" volt ez a munka, olyan nagy szenvedélye, hogy belebetegedett, ha nem csinálhatta. Ezen a reggelen vígan sétál a Dunaparton, hogy a csoportvezetővel színlelt betegsége miatt nem kapott össze. Vágta a fűzfát, összeszedett belőle egy halomravalót. Annyira lekötötte figyelmét a folyóparti munka, hogy a kukoricatörésröl egészen megfeledkezett. Ez a reggeli tétlenség hatott a képzeletére is. Kigondolta, hogy nem megy haza ebédre, inkább a gyepen pihen egy kicsit és utána ha a szövetkezeti tagok hazatérnek, böngészni fog a kukoricásban• A fűzfát "Idugta a bokrok közé és elsétált az apollói dűlőbe Mert miért lenne az bűn, — íQy gondolta — ha valaki jobban szereti nézegetni a kukoricát, mint törni. Beállt a kukoricatáblába és jó sokáig gyönyörködött kukoricarakásokban A szövetkezet tagjai hagyták kint a határban, nem tudták még hazaszállítani. Dinka a rdkások láttán szinte úszott a boldogságban, mindjárt arra gondolt, hogy azért a néhány kukoricacsőért nem kell végig pásztáznia a táblát., böngészhet a készből. Egy-két csővet a kezébe vett, úgy nézegette: és abból az elvből kiindulva, hogy a szövetkezetben minden az övé, felszedett két zsákra valót. Mióta szövetkezeti tag, sohse volt megelégedett. Gyakran panaszkodott arról, hogy a közösben így meg úgy nem fizetnek. Persze arra sohasem gondolt, hogy mig a szövetkezet tagjai a legnagyobb dologidőben járják a határt, addig ő csak úgy önkényesen a Dunaparton kóborol. Valahogy úgy képzelte el a közös gazdálkodást' hogyha ő belép, minfeen jóravaló embe

r iparkodik majd a munkával, hogy neki is legyen. De amikor látta, hogy a helyzet nem az ő elképzelése szerint alakul, hogy a szövetkezetben is dolgozni kell, ha élni akar, hát lemondott előbbi kívánalmáról és avval is megelégedett, ha elvehetett valamit a közös vagyonból• böngészés címén szedegette össze ezen a napon n kukoricát és elcipelte a szalmakazalba, azt gondolván, hogy körtével, vagy dinynyével van dolga. Mikor a csalafinta munkát befejezte, sötét estig pöfékelt a szalmakazal közelében. Senki se járt arrafelé Svarcon kívül, akit a kukorica őrzésével bízták meg a szövetkezeti tagok. No de az ö jelenlétéről Dinka semmit sem tudott. A kukorica hazacsempészésével volt elfoglalva. Hét óra körül hátán a két zsák kukoricával útnak indult. Svarc természetesen figyelte Dinkát, a jó csőszt nem lehet egykönnyen falhoz állítani, mégse szólította meg „böngészés" közben mert kíváncsi volt, mit akar Dinka a kukoricában. Amint a szándélfát megtudta, nem teketóriázott, hanem elébe állt. — Hová viszed azt a kukoricát, hé? Dinka jártas volt má

r az efféle „böngészésekben", hát nyugodtságot színlelve válaszolt: — Haza! — Honnan szedted? — A miénkben! — Ügy? Dinka bólintott — Aztán jól van ez így? — Nem a máséból szedtem! — És mi lenne, ha mindenki azt csinálná, amit te? — Mi lenne? Semmi se lenne! Erre a csőszbe száz ördög bújt. Belenézett a zsákba és nem kellett az eszét megerőltetnie, hogy megállapítsa: a kukorica a szövetkezetéből van. El is kobozta azon nyomban a kukoric&t. az emberen meg lódított egyet. — Nem szégyéltél a közösből lopni? • — Én nem loptam sehonnan! — Hát mi a jófénét csináltál? — Böngésztem Svarc már régóta a haszonleső embert ismerte Dinkában, aki se a kosárfonásra, sem pedig a szövetkezeti munkára nem képes. No de a munkakerülő ember előbb-utóbb kihull a rosta lyukán. Erre gondolt a csősz, amikor így szólt hozzá. — Szedd a sátorfádat látni se kívánlak. — Jól van no, megyek! — mondta zavartan Dinka és elsompolygott. És a sötéf őszi éjtszakában nagy haraggal bukdácsolt a faluba. Fo. gadicozott útközben hogy pöröini fog a szövetkezet tagjaival, meg ha kell az egész világgal. Pörölni fog. mert a csősz elvette tőle a kukoricát, amelyet tíz meg száz ember becsületes munkájával termelt Pörölni akar, mert a felszabadult emberek világában nem lehet élni naplopásból. MAés JÓZSEF A szövetkezeti tagok új családi házakat kezdenek építeni A szeptember 15-én kelt kormányhatározat elrendeli, hogy az emberről való gondoskodás keretében a lakásépítés terén még ebben az évben meg kell kezdeni 5000 családi ház építését. Szlovákiában már a legközelebbi napokban megkezdik az egységes földmtivesszövetkezetek 85 tagja a családi házainak építését. A szövetkezeti tagok az építésre 36.000 korona összegig terjedő államkölcsönt kapnak, amit húsz éven belül kell visszafizetniök. A családi házak építéséhez szükséges összes építőanyagot kedvezményes nagykereskedelmi árakon kapják meg a szövetkezeti tagok. A családi házakat építő első szövetkezeti tagok között van Kovács Ernő, a bősi EFSz mezei munkacsoportjának vezetője, 13 gyermek apja, Jozef Basaráb, a žitavcei EFSz állatgondozója, Kovács Vince, a sokolovcei EFSz mezei munkacsoportjának tagja |s sokan mások. Jó példát mutatnak a kommunisták A párt- és a kormány határoza ta a mezőgazdasági termékek árá nak felemeléséről és a kiskereskedelmi árak leszállításáról szóló rendelet további lelkes munkára buzdította az alsószecsei szövetkezet tagjait.' Ha végigmegyünk az Alsócsecsétől Léva felé vezető úton, megállapíthatjuk, hogy a szövetkezet tagjai megértették az őszi munkák fontosságát és kihasználva a jó időjárást, szorgalmasan dolgoznak a szövetkezet földjein. Folyik az őszi munka. Jelenleg a cukorrépa betakarítását végzik, ahol a csoportok versenyben állnak egymással. A szövetkezet tagjai közül dicséretet érdemelnek becsületes munkájukért Sipos István csoportvezető. Haszics Mihály sertésgondozó és Csernák János kocsis, akik munká jukat lelkiismeretesen végzik és mint jó párttagok, példát mutatnak a többieknek. Henzsel Mihály, Alsószecse 500 százalékra teljesítették a silózási térvet A kisabonyi szövetkezet tagjai a mult évi tapasztalatokból tanulva — ugyanis nem biztosítottak elegendő silót — példásan készítik elő a takarmányalapot. Kisabony ban a silózás tervét, 400 köbrné terre irányozták elő. Jó munka megszervezéssel ez ideig 2.100 köb méter zöldtakarmányfélét silóztak be. Horváth Lajos elvtárs, az EFSz elnöke kijelentette, hogy a ku koioaszárat százszázalékra be silózzák. Tavaly is besilózták a kukoricaszárat zöldséghulladékkal együtt és ez a siló nagyon jónak bizonyult. Az EFSz-ben eddig 37 hektárról silóztak be kukoijicaszá rat. A kukoricaszár silózásánál ku koricaszár-zúzógépe* alkalmaztak. Ezt a gépet a dunaszerdahelyi trakť rállemáson Készítették egy régi cséplőgépbő' , A dunaszerdahelyi traktorállomáson eddig már három üzemképtelen cséplőgépet alakítót tak át kukoricaszárzúzóvá. Horvát elvtárs, az EFSz elnöke azt mondja, hogy a cséplőgépből átalakított zúzógép azért - is jó, mert a kukoricaszárakat egész apró darabokra zúzza és ezáltal az. ösz szezúzott anyagból lé képződik, ami áltai biztosítva van az anyag konzerválása. »Egy ideiglenes silógödröt ástunk ki, amelybe 635 köbmétei kukoricaszárat silóztunk. E mennyiség besilózását öt nap alatt végeztük el. A zúzógép kapacitása, tehát olyan magasfokú, amilyent nem értünk el egyetlen szecskázógép pel sem. Ha a zúzógépet százszá zalékra kihasználjuk, akkor naponta 150 köbméter takarmányt lehet vele besilózni. A zúzó által szétap rőzott sdót az állatok szívesebben eszik, mint a szecskázottat. Erről tavaly is meggyőződtünk! így beszél Horváth elvtárs, az EFSz elnöke, aki jó tapasztalato kat szerzett a zúzógépnél és tuda tában van, hogy egy olyan nagy gazdaságban, mint az ő EFSz-ük. elegendő mennyiségű silótakarmány nélkül nem lehet biztosítani a takarmányalapot. A kormányha tározat azt) ajánlja a szövétkeee teknek, hogy a téli időszakra legalább 20 mázsa silót biztosítsanak minden egyes állat számára. A kis abonyi EFSz már most minder egyes állatra 42 mázsa silót bizto sított és a silózást még tovább folytatja. A szovjet kolhozok és szovhozok példájára minden egyes istállóban lévő állatra legalább 60 mázsa silózott takarmányt akar nak biztosítani s Krajcsovlcs Ferdinánd, Dunaszerdahely Űj nemzeti művészeink Köztársasági elnökünk, Antonín Zápotocký elvtárs október 23-án kelt döntésével Vitézslav Nezval és Frafto Král't nagy irodalmi érdemeik elismeréséül „nemzeti művészekké" nevezte ki. Ez a kinevezés mindkét költő gazdag és kiváló életmüvének legmagasabb elismerése. Vitézslav Nezval irodalmi pályafutását szürrealista versekkel és elbeszélésekkel kezdte és a háború előtt hosszú ideig élén állt a „modern" cseh irodalmi irányzatnak. Argonnal és Eluarddal, a leghaladóbb szellemű francia költőkkel kö. tött barátsága azonban a pártosság és realizmus síkjára irányították költészetét. A felszabadulás után Nezvalnak sikerült teljesen szakítania a formalizmussal és amilv mértékben közeledik a dolgozó néphez, oly mértékben erősödik igazi szocialista költé szetének hangja. Meglátva a munkásosztály problémáit, a cseh szlovák társadalom valóságait, költészet^ a haza, az országépítés, a béke ügyének nagyerejü és sokszínű szószólójává válik. „A bé ke dala" (Zpév míru) és „Hazámból" (Z domoviny) a mai cseh szocialista líra legkiemelkedőbb akotásai. Fraöo Kráľ Peter Jilemnicky mellett a szlovák szépprózában az elnyomott és kisemmizett kisemberek szabadságvágyának leg reálisabb szószólója volt már a világháborút megelőző években. Könyveiben sorra leleplezte a kizsákmányolás világát, a kegyet, len, durva és szívtelen embereket, a kapitalista rend tipikus kép viselőit, de ugyanakkor nagy művészettel rámutatott azokra az erőkre is, amelyek a válság és csőd világából a szabadság felé vezetik az új életet, új rendet áhító dolgozó embert. Fraňo Kráľ tanítónak készült és hosszú évekig kis szlovák falvakban nevelte a fiatalságot. Harcos és következetes költő volt egész életében és a legnagyobb megpróbáltatások idején is kitartott kommunista hite mellett. Kráľ Jilemnickyvel megalapítója és úttörője a szocialista realizmusnak a szlovák irodalomban. Egész művészete fegyver, amellyel a szocialista haladásért harcol. Legkimagaslóbb müvében, a magyarul is kiadásra került „Eltorlaszolt út" című regényében a legmélyebben fejezte ki a szlovák dolgozó nép hitét és elszántságát a jobb jövő fakadásáért vívott harcában. A felszabadulás után Kráľ még bensőségesebben kapcsolódott bele a politikai és irodalmi munkába Üj nemzeti művészeink, Vitézslav Nezval és Fraňo Kráľ azok közé az alkotók közé tartoznak, akik mélyen összeforrtak a munkásosztállyal és egész művészetükkel a békéért és a boldog holnapért folytatott harcunkban példát mutatva alkotóink élén járnak. Az alábbiakban új nemzeti művészeink két versének magyar fordítását mutatjuk be olvasóinknak. • FRAŇO KRÁĽ: /Q szökőkúínál A nap felé kacajözön röppen, gyöngyözve játszik a füvön a fény. Szemed is mosolyog, csillogó gyöngye megvillan a gyep smaragdszőnyegén. Szépség és élvezet örömbe olvad, csacsog, ujjongva zengi dalát, szivárvány köntösét teríti rád, mint régvárt vendéget úgy simogat. Körötted eleven, zsivajgó nyüzsgés, gondolatébresztő forrongás . .. mégis pihentet e vidám zsongás s elringat lágyan a feledés. Fordította: TÓTH TIBOR. • * • /945. yUáj US Léptünk ma már kemény. Friss, lelkes ütemét Ágyúdörgés szilaj zenéje szabja meg. Keletről testvérünk nyújtja felénk kezét. A világ fekélyét tűzzel-vassal írtja. Pusztul a fasizmus, virrad éltünk napja. Többé meg ne álljunk, csak előre, rajta! Hajnalpír űzte el kínjaink vak éjét. Rettentő tél után új tavasz mosolyog. Béklyóbavert lelkünk széttörte bilincsét S újult lendülettel szárnyal a magasba. Eloszlik a sötét, napunk újra ragyog. Többé meg nem állunk, csak elörp, rajta! Fordította: TÓTH TIBOR. • .•••••••••.•.••..lulM*' í