Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-25 / 259. szám, vasárnap

1953 októbe r 25 III $10 1 Segítsük a fiatal tiszteket mindennapi munkájukban A népi hadsereg tisztjének lenni egyike a legfelelösségteljesebb, leg­megtisztelöbb hivatásoknak. Ez ért­hető is. Rajtuk múlik a haza becsü­letes, jól kiképzett, politikailag ön­tudatos védőinek nevelése. A parancsnok sikeres munkájá­nak egyik fontos feltétele, hogy hosszabb ideig működjön egy és ugyanazon a helyen Továbbá szük­széges, hogy megfelelő elméleti és gyakorlati tudása legyen és hogy ezit a tudását állandóan fejlessze. A katonaiskolák megadják ugyan a tisztek tudásának alapjait, de eze­ket az alapokat tovább kell építem. Aki életét a hadseregnek, a béke megvédésének szentelte, egy pilla­natig sem állhat meg, nem mond­hatja „már eleget tudok". A fiatal tisztek nagy része a na­pokban teszi parancsnoki működé­sének első lépéseit, megismerkednek munkájuk kemény törvényszerűsé­gével és eszerint cselekednek. Be­szélgettünk az új parancsnokokkal és ők elmondták, hogy terveik kö­zött az van elsősorban, hogy foly­tatják a marx-leninista tudomány elsajátítását, hogy elmélyítik szak-, parancsnoki és metodikai ismeretei­ket. Ezt a lendületes munkakedvet a tisztikar legfiatalabb része legérté­kesebb tulajdonságának kell tekin­teni. D e nem elegek a szavak, a szép elhatározások — a tettek be­szélnek. Az olmúlt évek tapaszta­latai arra tanítottak bennünket, hogy igen sok függ a felettesek, az idősebb tisztek munkájától. Ök hi­vatottak arra, hogy a szolgálati szabályzat és az előírások értelmé­ben neveljenek és megteremtsék a fiatal parancsnokoknál a.z ideológiai és elméleti fejlődés alapfeltételeit. Igen fontos, hogy már az első napoktól fogva az alárendelt pa­rancsnoknak nyújtott segítség cél­szerűen meg legyen szervezve. Eb­ben az időben van erre a legnagyobb szükség a fiatal tiszt további ered­ményes fejlődése szempontjából. Ha az idősebb parancsnokok hivatásu­kat így fogják fel, annak egész biztos meg is lesz a jó eredménye. A tisztek előkészületeinek mód­szerei különbözők lehetnek. Azon­ban bármiképpen is készülnek elő munkájukra — a tanteremben vagy a plasztikus asztalnál, vagy kint a gyakorlótéren, mindig érvényes ma­rad az az alapelv, hogy az aláren­delteket elsősorban a harc legfon­tosabb, legnélkülözhetetlenebb ele­mére kell magtanítani. Ezt a sztá­lini nevelési elvet mindenekelőtt a metódikus foglalkozásoknál és a mintagyakorlatoknál kell alkalmaz­ni. Ezek teremtik meg a parancs­nok fejlődésének alapjait. A tapasz­talat bizonyítja, hogy a metódikus nevelés akkor hozza meg a legjobb eredményt, ha megfelel a szakaszok és a századok harci és politikai elő­készületeinek, ha ezeket tapasztalt oktatók, parancsnokok vezetik, ha a részt vevők ezekre jól felkészülnek és azokban aktívan részt vesznek. A tisztek további fejlődésében különösen jelentős szerepet játszik az önálló előkészület. Ebben a te­kintetben is igen fontos szerepük van a feljebbvalóknak és az idősebb parancsnokoknak. Nem maradhat­nak háttérben, ellenkezőleg, a fiatal tisztek előkészületi munkáját irá­nyítaniok és átgondoltan igazgat­niok kell. Nem feledkezhetnek meg arról, hogy a fiatal elvtársak min­den elméleti tudásuk ellenére is a gyakorlatban, különösen eleinte, ta­nácsra és segítségre szorulnak. Az idősebbeknek, fejlettebbeknek taná­csot liíll adniok. hogy milyen iro­dalmat kell a tanulmányok folya­mán használni, hogyan keéí elsajá­títani a munkamódszereket, megta­nulni az elôíÄsokat és a rendszabá­lyokat, hogyan kell tanulmányozni a szakirodalmat és a katonai sajtót. Tudjuk, hogy minden egyes egység életében a fegyelemnek és a szerve­zettségnek az alapja az előírások és a, szolgálati szabályzat szigorú és pontos betartása. Ezekben az előírásokban a lehető legpontosabban és minden kétértelműséget kizáróan meg vannak határozva a katonák és a parancsnokok kötelességei és egymáshoz való viszonya. Ezeknek a kötelességeknek az állandó és ön­tudatos teljesítése biztosítja a szi­gorú katonai rendet a szolgálat te­rén és a parancsnok munkájának eredményes voltát. Ezért a szabály­zat és az előírások tanítása minden parancsnok legfőbb kötelessége kell, hogy legyen. Vannak azonban még ma is olyan elöljárók és parancsnokok, akik haj­landók eltűrni, hogy alárendeltjeik az előírásokat és a szabályzatot esetről esetre rendszertelenül ta­nulják. Világos, hogy az ilyen munka nem járhat kellő eredmény­nyel. Itt is fontos az elöljárók jő példája. Ha például a szakasz pa­rancsnoka. pontosan ismeri a sza­bályzatot és az előírásokat, ha ál­landóan és a legteljesebb mértékben megkívánja alárendeltjeitől, hogy ezeket az előírásokat ök is pontosan betartsák, ezáltal megteremti a leg­jobb előfeltételét annak, hogy a fiatal parancsnokok és az egész egység a lehető legjobban fejlődjön. A tiszt munkájának tökéletes volta, szervezési képessége különös­képpen megnyilatkozik abban, ho­gyan értékeli az időt, hogyan dol­gozik pontos időbeosztás szerint. Munkája azonban csak akkor lesz eredményes, ha figyelme kiterjed minden elrendelt feladatra, amit alárendeltjeinek telj esi teniök kell. Ha az előre kidolgozott munkaterv nem reális, ha a tiszt nem ítéli meg helyesen a feladat időtartamát, úgy annak súlyos következményei van­nak. Miért kell gyakran egyes tisz­teknek abbahagyniok a kiképzést, a munka normális menetét és miért kell áftérniök kapkodó rohammun­kára? Azért, mert nem fogott a munkához már az elején úgy, ahogy kellett volna és gyakran azért is, mert senkisem tanácsolt, senki sem segített neki. A jelenkori harci módszerek, amelyben a legkülönbözőbb harci technikai eszközöket használnak, megköveteli a parancsnoktól, hogy határozott hidegvérű legyen, hogy tudjon a legbonyolultabb helyzetben is helyesen tájékozódni és gyorsan dönteni, hogy a legkeményebben^ megkövetelje alantasaitól valameny­nyi parancsának és határozatának teljesítését. Ha a parancsnok nem rendelkezik ezekkel a morális harci tulajdonságokkal, úgy az egész ka­tonai tudása holt töke marad. A parancsnok munkájának sikere ugyanoJyan mértékben függ kato­nai szakképzettségétől, mint ideoló­giai-politikai fejlődésétől. A marxi­lenini tudomány parancsnokaink ká­dereit a leghaladottabb elmélettel fegyverzik fel, lehetővé teszik ne­kik, hogy megértsenek minden bel­és külföldi eseményt és jelenséget, a parancsnoki kar tagjait bolsevista becsületességre, őszinteségre és a rá­juk bízott munka iránti személyes felelősségre nevelik. A tisztek marxi­lenini felkészültségének megszerve­zése és lefolyása az arra hivatott tényezők mindennapi gondoskodásá­nak tárgyát kell képezzék, mert az az alapformája a fiatal tisztek po­litikai fejlődésének. ,,A tisztikartól most sokkal na­gyobb mértékben kell megkövetel­nünk, hogy jól tanuljon és hogy he­lyesen nevelje alárendeltjeit, mint valaha is," — mondta Sztálin elv­társ. — S hozzátette: ,,A Szovjet Hadsereg tisztjei és generálisai a háború idején jól elsajátították a katonák vezetését a harci felada­tokra. Most valamennyi tisztnek és generálisnak az a feladata, hogy tökéletesep. elsajátítják a ka-onák nevelését és tanítását békebeli fel­tételek mellett". Ezek az irányelvek teljes mérték­ben érvényesek -adott helyzetünkben a mi néphadseregünk számára is. Világos irányvonalat adnak, amely új sikerekre és győzelmekre vezet. (Az Obrana Lidu vezércikke.,) Néphadseregünkben nagy sútyt fektetnek a politikai iskolázásra A parancsnokok feladata az, hogy vezessék a politikai' iskolázást és gondot fordítsanak a katonák elméle­ti színvonalának állandó növelésére. A gyakorlatok azt mutatják, hogy ott, ahol a parancsnokok megfelelő figyelmet szentelnek a politikai isko­lázásnak és egyéni ellenőrzéssel kí­sérik annak menetét ott nem marad el a jó eredmény sem. Skotnyica tiszt elvtárs személyes ellenőrzéssel tanítja a csoportveze­tőket arra. hogy lelkiismeretesen ké­szüljenek fel a politikai iskolázásra, fordítsanak gondot a/ írásbeli jegy­zetekre, .szigorúan ellenőrizzék a hallgatók létszámát és törekedjenek a hallcatók ideológiai fejlettségének állandó emelésére Egy másik egységééi Juch elvtárs magva nyelven vezeti a politikai iskolázási Ennél rz egységnél a ma­gyar anyanyelvű elvtársak a politi­kai isko'ában ugvanazt m anyagot tanulják amit a cseh és szlovák elvtársak lurh elvtársat az egység parancsnoka megdicsérte és példaké­pül állította a többiek elé Népünk békés épitömunkáját csak olyan hadsereggel tudjuk megvédeni, amelynek tagjai politikailag állandó­an fejlődnek és lelkesedéssel vesznek részt a politika' iskolázáson. Varga István altisztjelölt leveléből. Teljesítettük kötelezett­ségvállalásunkat Néphadseregünk minden egyes tagjának célkitűzése, hogy elnyerje a PPOV-jelvényt. Minden katona büszke, amikor mellén ott csillog ez a jelvény, melynek megszerzése sok fárasztó és kitartó munkát és ed­zést követel meg. A mi egységünknél Szmetana és Mansfel elvtársak, a sportkör fele­lősei, hosszabb időre szóló tervet dolgoztak ki a PPOV-jelvén v 'hieg­szerzésére. A terv ismertetésekor egységünk kötelezettséget vállalt, hogy őszig valamennyien megsze­rezzük ezt a jelvényt. Már kora tavasszal hozzáláttunk a gimnasztikai gyakorlatokhoz és szorgalmasan készülődtünk a többi feltételek teljesítésére is. A jó kedv és az erős akarat meghozta gyümöl­csét. A közelmúltban boldogan je­lentettük parancsnokunknak, hogy kötelezettségvállalásunkat 100 szá­zalékra teljesítettük. Kimondhatat­lan öröm töltött el valamennyiünket, amikor parancsnokunk mellünkre tűzte a jelvényt és megfogadtuk, hogy a jövőben is szorgalmasan és kitartóan fogunk sportolni, hogy erős és edzett katonái lehessünk ha­zánknak. Jarina János, őrvezető. Nem kell félnetek a katonaélettől Bevonuló bajtársak! Biztosan vannak köztetek olyanok, akik egy kis félelemmel gondolnak a katona­életre és megfordult bennük az a kérdés, vájjon milyen is lesz az új élet? Hozzátartozóitok sokat be­széltek a katonaéletről s nem egy­szer gondoltátok azt, hogy nehéz lehet a katonaélet. A régi hadsereg­ben valóban nehéz volt a katona­élet. Azonban a régi hadsereget nem szabad összetéveszteni az új népi demokratikus hadsereggel. A mi néphadseregünkben a parancsno­kok nem a gyárosok fiai, hanem egyszerű munkások és földművesek' családjaiból kerültek ki, akik a csá­kányt, vagy a traktort hagyták ott, hogy néphadseregünkben segítsenek fejleszteni az új katonák politikai és szakmai tudását. Néphadseregünkben a tisztek és a legénység közötti viszony valóban bajtársias és elvtársias és céljuk közös: a béke megvédése. A mi tisztjeinkben megtaláljátok azt a segítőtársat, aki minden akadály le­győzésénél segítséget nyűjt. Tóth József, tizedes. .Sí aocirn v\e feledd Tudom én, fájdalmas seb, mély nyirkos a sír, s aki meghal, elenyészik, az emlékezet, márvány, kép, szobor, írott szó nem óvja meg őt. Mégis, — ha rákerül a sor és harcba indulok, bajtárs, férfi légy, — katona, s szavam ne feledd: — győzelemre indul a hős, nem halálra megy! BÁBI TIBOR. VOJTECH MIH ALIK. Búcsúzás Még egy kis röpke csók. Semmi könny, kérdezés'. Valahogy nehezen jön fel rám most a csizmám! Begombolni a köpenyt, az övet fel és kész. Kis szívem, minden jót!. És aztán gyakran írj ám! Ki nem kell. hogy kisérj. Csak az ablakból ints. Töröld le könnyeid. S halvány mosolyod útravalóul — mint fegyvert — felém hintsd. Majd ismét eljövök. No, katonadolog! : ' V Részünk lesz majd még nem egy bús búcsúzásban: sok gonosz les reánk. Mozdony, de lassan húzod!... Szakaszomnál, ki ŕw- azóta mi újság van. Harminc fiú két napig nélkülem aludt ott. Fordította: FÜGE Dl ELEK. Hűvös őszi este van. A Kárpátok fenyvesekkel borított bércei között máskor ez időtájban még a katonai kiképzőtábor környékén is néma csend honol. Ilyenkor már alszik a tábor népe. Erőt gyűjt a következő feladatok teljesítéséhez. Csak az őr­helyek felől hoz halk neszt — lép­tek egyhangú dobogását — az őszi szellő, de az is elvész a csendes messzeségben. A környék ma nem csendes. Itt most lüktet az élet. A fenyves tisz­tásának egyik szegletében egybe­gyűltek a katonák. A felhőtlen ég­ből a telihold képe mered alá a táj­ra s ránk. Felettünk egy ötágú vörös csillag ragyog, hirdetve a nemzetközi munkásmozgalom sziklaszilárd ere­jét. Ez buzdít bennünket feladatunk és küldetésünk méltó teljesítésére. Fényesen tündököl a csillag, hirdet­ve népünk munkaeredményeinek győzelmét a termelés és kultúrte­vékenység frontján. Ez a csillag hir­dette nem is olyan régen kaszár­nyánk homlokzatán a mi győzel­münket is, amikor a Fuéik-jelvényt valamennyien megszereztük. Most itt hirdeti a nagy próbatétel sikerét, egységeink kitűnő teljesítményét. Dolgozó népünk nem csalódott ben­nünk, amikor kezeinkbe adta a bé­ke megvédésének fegyverét. Ezt bi­zonyítja alakulatunknál is a szám­talan ,,példás katona"-jelölt. A rakéta fényesen száll a magas­ba. Felharsan az ének s a négy vi­lágtáj felöl fáklyával a kézben jön­nek tömött, rendezett sorokban a béke katonái. Ily ünnepélyes keretek között veszi kezdetét kultúrtevé­kenységtink kiértékelése a tábortűz világító fényénél. Különböző csapattestek változa­tos műsorszámokkal lépnek fel, me. dám jelenetek, melyekkel bebizonyí­tottuk, hogy a szórakozásnak van olyan formája is, amelyből sokat tanulhatunk. Kultúrműsorunk keretében em­lékünnepélyt tartottunk, melyen kul­túrpolitikai előadás i s volt. Tábor­helyünk történelmi nevezetességéről Dohnál tizedes elvtárs tartott elő­adást. A kiképzőtáborban folytatott kul­turális tevékenységünk folyamán több ízben volt filmvetítés is. A pártsajtőt a posta rendszeresen kéz­besíti és jól működik a Fučik-leve- lezökör is. Mindezek a tények világosan bi­zonyítják, hogy itt a táborban nem vagyunk elzárva a világtól, sőt egyre jobban megnyivánul a gyakor­latban jelszavunk: ,,A hadsereg a népért, nép a hadseregért." Nép­hadseregünk katonáinak szívében egyre erősebben él épülő hazánk és dolgozó népünk iránt a szeretet. Elhamvadtak már rég a tábortűz lángjai, elhalkult már az énekszó is a fenyvesek között. A Kárpátok bér­cei nem visszhangozzák már gya­korlófegyvereink ropogását, de em­lékezetünkben élénken élnek azok a tapasztalatok, amelyeket itt szerez­tünk példaképünk, a dicső Szovjet Hadsereg példáiból. Most, amikor mögöttünk is rövi­desen bezárulnak az iskola kapui, testileg és szellemileg félkészülve térünk vissza bevonuló újoncaink közé. Jelszavunk nem marad ígéret, puszta szó, hanem tett "és cseleke­det, s lesznek kétszeres hősök, akik tapasztalataik átadásával hozzájá­rulnak a világbéke megvédésének megszilárdításához, néphadseregünk politikai és harcászati színvonala emeléséhez. Minden tudásunkkal lyek főként életünkkel és évi mun- j azo n őszünk, hogy az újonnan bé­, . . ., .., ! vonuló bajtársaknak megkönnyít. kánkkal foglalkoznak. A legsikerul- 1 J aj sük a harci tudományok elsajátítá. sát és velük együtt olyan erőssé te­gyük néphadseregünket, hogy dol­gozó népünk nyugodtan és maga­biztosan folytathassa békés építö­• munkáját. Pakos Pál, közkatona, tebb műsorszámok közé tartozott zene. és énekegyüttesünk fellépése, amely mozgalmi és népdalokat adott elő, továbbá a géppuskások csasz­tuskája s nem utolsó sorban a sza­tirikus, bő kritikát tartalmazó vi­, IS É P H A I >S K R E <; í IN K - A B É K E O R E _ Ä k&képzötáhorhaw

Next

/
Oldalképek
Tartalom