Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)

1953-10-18 / 253. szám, vasárnap

2 Ul %w 1953 október 18 FORRADALMI ETŰD V. G. Blazsenov szoviet sztahanovista a bratislavai vasutasok körében A német kérdés békés megoldására Irányuló csehszlovák kongresszus szovjet küldöttségének tagja, a Szovjetunió' Legfelső Tanácsának kép­viselője, V. G. Blazsenov, Sztálin-díjas, a Szovjetunió egyik legjobb mozdonyvezetője szerdán, október 14-én meglátogatta a CSD bratisla­vai vasútállomásának dolgozóit. V. G. Blazsenov sztahanovista szívélyes beszélgetés közepette ismer­tette a bratislavai mozdonyvezetőkkel — az ötszázas és nehéztonnás mozgalom tagjaival a munkában szerzett gazdag tapasztalatait és más szovjet sztahanovisták munkamódszerét. Hetvenhét francia polgár tetemének kegveletrs átadása A chebi temetőben pénteken, ok­tóber 16-án tartották azt a kegye­letes aktust, amelyen a Francia Köztársaság képviselőinek átadták annak a hetvenhét francia polgár­nak tetemeit, akiket a nácik kény­szermunkára hurcoltak el és az 1945 március 25-i berepülésnél elpusztul­tak. A kegyeletes aktuson részt vet­tek Jan Vodička képviselő, a Fa­sisztaellenes Harcosok Szövetségé­nek elnöke és dr. Vladimír Máéa, a külügyminisztérium képviselője. A prágai francia nagykövetséget Emá nuel d'Harcourt gróf ügyvivő és Louis Douin őrnagy, a katonai és légi beosztott helyettese képviselte. A tragikusan elhunyt polgárok csa­ládjait Ernest Prud'Homm e epinali gimnáziumi tanár képviselte. A francia zászlóval letakart kopor­sókra a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének képviselői csehszlo­vák színeket képviselő szalagokkal ellátott koszorúkat helyeztek. A francia állampolgárok tetemei átadásánál Josef Mesíček, a chebi helyi Nemzeti Bizotság elnöke mon­dott beszédet, utána pedig Ján Vo­dička képviselő beszélt. Kijelentet­te, hogy francia barátaink abban az időben pusztultak el, amikor a hös Szovjet Hadsereg leverte a ná­ci hordákat és egész Európa nemze­teinek önzetlenül meghozta a fel­szabadulást. Ugyanúgy, mint a gyüjtőtáborok és gestapóbörtönök milliónyi foglya, ők is számolgat­ták a hazájukba, családjaikhoz és békés foglalkozásukhoz való vissza­térés óráit és napjait, de nem tud­ták kivárni. De állandóan beszélni fognak az emberek lelkiismeretéhez és mutatni fogják azt a veszélyt, amely Franciaország szabadságát és függetlenségét ugyanúgy fenye­geti, mint Nyugat-Németország ösz. szés szomszédait, ahol ma ugyan­; azok az erők kelnek életre, amely­nek áldozataivá váltak. Ezekkel az erőkkel szemben áll a béke erős vi­lágarcvonala a Szovjetunió vezeté sével, amelyben az egész világ ha­ladó emberiségével együtt áll Fran­ciaország népe is, amelyhez baráti kapcsolatok fűznek bennünket, „ígérjük meg azon áldozatok em­lékének nevében, akiket most át­adunk, hogy szülőföldjükön helyez­zék őket nyugalomra, — mondotta befejezésül Jan Vodička képviselő — teljesítsük öröküket: megakadá­lyozni az új háborút és megvédeni a világbékét." A kegyeleti aktus a csehszlovák és francia himnuszokkal fejeződött be. Kiváló dolgozóink példáját követjük (Levél) Bécsben a Kohlmarkt egyik há­zában sápadt fiatalember áll szo­bája ablakánál. Szemében sötét tü­zek égnek, mintegy át akarja fúrni tekintetével a novemberi reggel kö. dét. — Hazamenni — sikolt föl lelké­ben a honvágy, a féltés, a tehetet­lenség. Hazamenni... 18S0-at ír a naptár, november ha­vát. Lengyelországban ezekben a napokban lángol föl a forradalom, Varsóban a Belveder.palotából Konstantin nagyherceg a cár segít­ségével megszökött a nép haragja elől. A város most már a forradal­márok kézében van és a lengyel nép kész felvenni a harcot elnyo­mójával, az orosz cárral. Lengyel­ország elszántan harool és Paskie­vics már elindult, hogy elsöpörje a szabadság fároszát: a forradalom lángját. Frederyk Chopin, aki elsősorban' lengyel, másodsorban a „zongora poétája" — mint ahogy egyik élet­rajzírója nevezi *- természetesen nem érzi jól magát Metternich Ausztriájában, ott, ahol az uralkodó körök ellenségesen szemlélnek min­den forradalmi megmozdulást és ahol éppen ezekben a napokban vá­lik izzóvá a gyűlölet Lengyelor szággal szemben. Frederyket lengyel lelke hazafelé húzza, oda, ahol test­vérei az életüket áldozzák fel ha­zájuk szabadságáért, de egészségi állapota nem engedi meg a nagy utat és így kénytelen Ausztriában maradni. Fájdalmát, kétségbeesését és marcangoló honvágyát a zongo­rájához viszi és megszületik megrá­zó erejű nagy müve, a „Forradalmi etűd", üdvözletként a forradalom­nak, küzdő hazájának. Chopin talán éppen ezzel a mü­vével cáfolta meg a polgári világ róla alkotott véleményét. A bur­zsoázia Chopin zenéjében nem lá­tott, de nem is akart mást látni, mint szentimentalizmust, a valóság talajától elszakadt, irreális ábrán­dokat és álomképeket, személyében pedig csak az asszonyoktól körül­rajongott világfit, a század divatos, sápadt és szomorú bohémját látta. Pedig sem zenéje, sem egyénisége nem felel meg ennek a polgári el­képzelésnek. Witwicki lengyel író írja Chopin külföldi utazása előtt „ ... Gondolj den munkakezdeményezéstől a tech­nikai ellenőrzés elmélyítését. Kell, hogy a technikai ellenörök, a kivá­ló minőség őrei legyenek^ és egyút­tal kérlelhetetlen bírálói azoknak, akik a technológiai előírásokat nem tartják be és megsértik. A techni­kai ellenőrzésnek nem szabad meg. engednie azt, hogy elárusítőhelyeink­re olyan termékek kerüljenek, ame­lyeknek nem volna szabad kikerül­ni az üzem ajtaján. A közszükségleti árucikkek ter­melésének minden téren való meg­javítása jelenleg a fogyasztási ipar pártszervezeteinek legfontosabb fel­adata. A pártszervezeteknek min­den üzemben feladata, hogy meg­tárgyalják a kormánynyilatkozatot a gyűléseken és hogy könyörtelenül bírálják a közszükségleti cikkek gyártásában előforduló összes hiá­nyosságokat és biztosítsák kiküszö­bölésüket. Ha a trnavai Kovosmalt­üzemnek két hónap folyamán 71 vil­lanysütőt küldtek vissza 62.000.— korona értékben, akkor ez az egész üzem szégyene, amely elnézi ezt az alkalmazottak olyan nagy számá­nál. A rosszminőségű áru termelése az állami fegyelem megsértése, az emberről és jólétéről való gyatra gondoskodás megnyilvánulása. Az összes párt- és szakszervezetek kö­telessége, hogy az üzem vezetőségé­vel együtt vezessék és mozgósítsák a dolgozókat a termékek jóminősé­géért indított versenyre, és hogy bekapcsolják az összes munkásokat, technikusokat, modellezőket, rajzó lókat! színezőket és másokat is a termékek magas minőségéért indí­tott versenybe. Dolgozóink örömmel üdvözölték az áruk kiskereskedelmi árának to­vábbi leszállítását, amelynek követ­keztében életszínvonaluk tovább emelkedett. Pártunk és kormányunk rá és sohase felejtsd el: a haza minden előtt. . A honi földnek megvan a maga dallama, mint ahogy megvan a külön éghajlata is... Kutasd fel a szláv népi dalla­mokat úgy, mint a tudós felkutatja az ásványokat, az érceket, hegy­völgy ölében ..." És a fiatal zene­szerzőt a külföldi élet forgatagában valóban a haza fogalmának szent­sége és annak elmélyült szeretete, az otthonra való emlékezés késztet­te legszebb müveinek komponálá­sára. Zenéjében — mazurkáiban, ke­ringőiben és nagy zongorahang­versenyeiben felismerhetjük a len­gyel népdalok motívumait. Lengyel népi muzsika mellett született: Ze­lazowa-volában 1810 február 22-én. Éppen lakodalom volt a faluban és az ünneplök szerenádot adtak a fia­tal anya ablaka előtt. Apja Chopin Miklós francia származású volt és mint a francia nyelv tanára műkö­dött a varsói lyceumban. Frederyket követték sorban leánytestvérei, s bi­zony az apának sokat és keményen kellett dolgoznia^ hogy a nagyszá­mú családot fönntarthassa. Frederyk korán megismerkedik a zongorával és tehetsége már a kollé­giumban megnyilatkozik. Tanárai a legnagyobb elismeréssel nyilatkoz­nak róla: „Chopin Frederyk (har madéves növendék) rendkívüli te­hetség, zenei lángelme" — olvashat­juk a konzervatórium évkönyvében. Ebben az időben néhányszor már nyilvánosan is szerepel hangverse­nyeken, már saját kisebb szerzemé­nyeit is előadja meglehetős sikerrel. 1829-ben indul először külföldre Apja a családtól vonta el a pénzt, hogy fiának lehetővé tegye a kül földi tanulmányutat. Az alig húsz­éves fiatalember jelentős sikereket arat Bécsben, Drezdában, Prágában, Teplicen. Ezután a körút után visz­szatér Varsóba, hogy 1830 novem­berében ismét útrakeljen s többé vissza se térjen hazájába. Elutazása napján barátai egy ezüst serlegben hazai földet adnak neki, amit mint legféltettebb kincsét őrzött élete vé­géig. Néhány kisebb állomás után Pá­rizsban telepedik le, abban a re. ményben, hogy itt kibővítheti tudá­sát. De a nyugati világ semmi újat nem nyújthatott neki, sem a tech­nika, sem a komponálás terén. El­a következő évben további jelentős árleszállítást akar megvalósíta­ni. Az árleszállítás alapfeltétele a közszükségleti cikkek termelési költségeinek csökkentése, a munka­termelékenység további fokozása. Ezért szükséges, hogy a szakszer­vezet és az üzem vezetősége nagy gondot fordítson a szocialista ver­seny fejlesztésére, a közszükségleti cikkek termelésének minden téren gazdaságossá tételére. Minél többet termelünk az üzemekben, minél ke­vesebb lesz a selejt, minél gazdasá­gosabb lesz mindenütt a termelés, annál jelentősebb lesz a kiskereske­delmi árucikkek árának leszállítása. A közszükségleti cikkek termelé­sének minden téren való megjaví­tása egyúttal a tudományos dolgo­zók harci feladata is a termelési szakaszon. A kísérleti intézetekben a pártszervezetek feladata, hogy az intézetek összes dolgozóit a kor­mánynyilatkozatban ismertetett pro­blémák megoldására buzdítsák. A kísérleti intézeteknek fokozott fi­gyelmet kell fordítaniok az új tech­nika, a haladó technológia és a termelésben élenjáró dolgozók ta­pasztalatainak elterjesztésére és ál­talános bevezetésére. A kormánynyilatkozatban a köz­szükségleti cikkeket termelő ipari dolgozók részére megállapított fel­adatok egész népünk érdekeit szol­gálják. Minél több jóminőségü árut fogunk gyártani, annál gazdagabb és kultúráltabb lesz életünk. A közszükségleti cikkeket terme­lő ipari dolgozók részére. legértéke­sebb jutalom és legszebb elismerés lesz népünk elégedettsége, azzal, hogy a piac olyan ízléses, célszerű és jóminőségü termékekke' lesz el­látva, amelyekre büszkék lehetünk és valamennyiünknek öröme lesz bennük. (Rudé právo) X érkezett művészetének csúcspontjá­ra. Bár első hangversenyeiről elma­rad a francia közönség és csak a Párizsban élő lengyelek s néhány zenész hallgatja meg, de pár hónap alatt sikerül meghódítania a fran­cia fővárost; akkor úgy mondták: „divatba jött". De a siker nem ká­bítja el, továbbra is megmarad sze­rénynek, egyszerűnek és csendes­nek, mint otthon volt. Meghívásokat kap a leggazdagabb házakba, de nem tud fölmelegedni s mint ahogy egy levelében írja: „senki sem érti meg". A nagyváros hajszája, az uralkodó körök kicsapongó élet­módja mindig idegen marad előtte. Zenéje ebben a korszakban bána­tosabbá válik, müveiben felszínre jutnak a melancholikus vonások. Ennek nyomós okai vannak: az egy­re erősbödő honvágy és rohamosan gyöngülő egészségi állapota. Las­san, de biztosan rágja szervezetét a tüdőbaj, másrészt elkeseríti vissza­utasított szerelme Wodzinska Mária grófnő iránt. A grófi családnak az aránylag szük anyagi viszonyok között élő Chopin — akinek még arisztokrata ősei sincsenek — nem felelt meg. 1848-ban Angliába megy hangversenykörútra Az angliai tar­tózkodás végleges hatással van amúgyis megrongált egészségi álla­potára. A kór végleg hatalmába vette a legyöngült szervezetet és az utolsó óra nem is késlekedik soká: 1849 elején visszatér Párizsba már halálos betegen és 1849. október 17­én hajnalban éri utói a halál. Frederyk Chopin, a lengyel nép büszkesége, lángoló betűkkel írta be nevét a történelem könyvébe. Bár gyenge szervezete és betegsége miatt nem vehetett részt a szabadságért folyó harcokban, mégis erős fegy­verrel harcolt a haladásért: a kul­túra fegyverével. Életmüvét a hala­dó hagyományok közé sorolhatjuk, mert újat alkotott a zongorajáték technikája terén és feltárta a len­gyel népi zene eddig rejtett kin­cseit. Erős, meg nem alkuvó jelle­me, egyénisége álljon példaképül mai művészeink előtt, hogy ők is törhetetienül, bátran álljanak ki a haladás mellett, annál is inkább, mert az új társadalmi rendszer le­hetővé teszi számukra a nyugodt, békés alkotómunkát. Láng Éva. A könnyűipari dolgozók kétnapos országos konferenciája A könnyűipari üzemek dolgozói örömmel és felelősségteljesen halad­nak azon feladatok következetes tel­jesítésének útjiáln, amelyek kormá­nyunk határozatából hárulnak rájuk. Elsőisorban a közszükségleti árucik kek termelése növelésének, az árufaj­ták gyarapításának és a termelés minősége megjavításának biztosítá sálra vonatkozik ez. Ezeknek a fontos feladatoknak tel­jesítéséhez a kétnapos országos kon­ferencia eredményei segítik őket, amely október 16.án, pénteken kez­dődött Prágában. A konferencián részt vettek Alois Málék könnyűipar­ügyi miniszter, Sámuel Takáč mér­nök, könny üiparügyi megbízott, a miniszterhelyettesek, a CsKP és Szlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Köztársasiági El­nöki Irodla, a Központi Szakszerve­zeti Tanács képviselői, A konferenciát Norbert Stark, a könnyűiparügyi miniszter helyettese nyitotta meg, utána pedig Alois Má­lek könnyüiparügyi miniszter emel­kedett szólásra. „A csehszlovák polgári repülés 30 éve" című kiállítás megnyitása A prágai nemzeti technikai mú­zeumban október 16-án, pénteken megnyitották . a csehszlovák polgári repülés harminc éve" című kiállítást, amelynek az a célja, hogy közvéle. menyünket megismertesse azokkal a sikerekkel, amelyeket polgári repülő közlekedésünk dolgozói harmincéves munkájuk folyamán elértek A kiállítás megnyitásán jelen vol tak a minisztériumok, a Köztársasági Elnöki "Iroda, a népi igazgatás, a központi hivatalok képviselői és szá mos vendég. A keletszlovákiai érckutató intézet csúcsmai dolgozói október 9-én telje­sítették a gottwaldi ötéves terv ötö­dik évének feladatát. Az üzem egyik dolgozója az alábbiakban számol be munkájukról, amelyet fontos munka­szakaszokon végeztek. A mi üzemünk az első negyedévben a kohó_ és ércbányaügyi miniszté­rium vándorzászlaját nyerte el. Mint új üzemben, kezdetben sok nehézség­gél kellett megküzdeni, a raktárakat még nem rendezhettük be kellőkép­pen Az év elején, amikor a ránkváró feladatokat megbeszéltük, sokan ne­héznek találták azok megoldását t Azonban megmutatkozott hogy a lelkes munka legyőzi a nehézségeket; tervünket túlteljesítettük. Munkánkban nagy segítséget nyúj­tottak az új munkamódszerek. A cik­likus grafikon szerint dolgoztunk, amelynek alapján egy-egy munkacik­lust egy műszakban végeztünk el. Ez nagy haladást jelentett, \m?rt ketdet­ben két műszak alatt csak egy, vagy­pedig másfél ciklust végeztünk el Üzemünk 24 rnMnkahelyén szervez­tük meg ciklusos grafikon szerint a munkát A munkahelyek SO száza­'ékában bevezettük a víziöbtítéses fú­rást. amely gyorsabb és védi a bá­nyászok egészségét is. Boriszkin szovjet sztahanovista mun. kamódszerét is alkalmaztuk, egyszer­re több folyosón fejtettünk'. Ezt öt munkahelyen vezettük be, ott, ahol legalább két munkahely van egymás közelében. így jobban ki tudtuk hasz­nálni n munkaidőt, munkaerőket ta­karítottunk meq és fokoztuk a telje­sítményt. A szocialista versenyt az üzemi tanácsok szervezték. Május el­sején megszervezték a péntekes moz­galmat, amellyel szép sikereket értünk él Egyes munkacsoportok tervüket már csütörtökön teljesítették. Az egyes szakaszok dolgozói kiváló sikereket értek el. Szükséges azonban megemlítenünk, hogy vannak olyan munkaszakaszok is, amelyek az utóbbi hónapokban elmaradtak. Ezeken a helyeken az üzemi tanácsoknak és a párttagoknak nagyobb gondot kell fordítaniok a verseny szervezésére, a munkások és a technikusok együtt­működésére. Legjobb dolgozóink közé tartozik Koltás Lajos, a „Kiváló mun­káért" érdemrend viselője, aki Borisz­kin munkamódszerét alkalmazza. Há­romtagú munkacsoportja egyszerre két munkahelyen dolgozik Havonta 31 métere s teljesítményt érnek el. Bozsica András és Kossuth János vá­járok is kitűnnek szép eredményeik­kel. Alexander Maduda, ttt Minden téren meg kell javítani a közszükségleti árucikkek termelését (Folytatás az 1. oldalról.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom