Uj Szó, 1953. október (6. évfolyam, 238-264.szám)
1953-10-17 / 252. szám, szombat
.4 UJSZO 1953 október 17 A dolgozók akcióegységének erősödéséről számoltak be a gyarmati és félgyarmati országok küldöttei a III Szakszervezeti Világkongresszuson A III. Szakszervezeti Világkongresszus október 12-i esti ülésén a részvevők meghallgatták a mandá tumvizsgáló bizottság jelentését. A jelentés megjegyzi, hogy a kapitalista országok hatóságainak megtorló rendszabályai, valamint a pénzügyi és egyéb nehézségek elle nére több mint 710 küldött, meg figyelő és vendég érkezett a kon gresszusra, akik 74 ország leg különfélébb politikai meggyőzödé, sü munkásait képviselik. A kongreszuson 120 megfigyelő vesz részt olyan szervezetek részéről, amelyek nem tartoznak a Szak szervezeti Világszövetséghez, tgy a többi között a Boliviaá Munkásköz pont, a Ceyloni Munkáskongresz szus, az Indiai Vasutasok Orszá gos Szövetsége, az Indiai Egyesült Szakszervezeti Kongresszus, a Chi lei Dolgozók Egységes Szakszerve zeti Központja, két indonéziai or szagos parasztszervezet és a Cip rusi Paraszt Szövetség részéről. Hét nemzetközi szervezet küldte el megfigyelőit és képviselőit a kongresszusra. • A III. Szakszervezeti Világkongresszus október 13-j délelőtti ülésén folytatták a vitát Louis SaiL lant beszámolójáról. Az elnök R. Carrannak, a brit-guayanai küldöttnek adta meg a szót. Carran a guayanai helyzetről beszélt, amelyet — szavai szerint — «a gyar mati terror véres függönye« takar el a külvilágtól. Országunkban — mondotta Carran — ahol minden négyzetmérföldre csupán öt lakos jut, súlyos a földéhség. Ez azért van így, mert a megművelésre alkalmas földek fele a cukormágnásoké, a másik felét pedig ezek a mágnások potom áron bérbeveszik a kormánytól. Az ország egész élete a cunkormonopóliumok érdekeinek van alávetve. Carran hangsúlyozta, hogy Guayanában rendkívüli módon elterjedtek ar betegségek, egészség védelmi rendszer nem létezik. Hi vatalos adatokat idézett, amelyek böl kitűnik, hogy például az indián törzsek körében minden 10 ember közül 9 elégtelen táplálkozásból eredő betegségekben szenved. Az egész országban mindössze 100 or vos és csupán egyetlen 160 férőhe lyes kórház van. Carran befejezésül többek között még megemlítette azt a dühödt propagandát, amelyet országában a Szovjetunió és a népi Kína ellen folytatnak a gyarmatosítók és ezekkel a szavakkal fejezte be beszámolóját: »Mi, akik rabságban élünk, büszkeséggel és lelkesedéssel tekintünk a Szovjetunió eredményeire, a népi Kína és a népi demokratikus országok sikeréire. Éljen a béke és a gyaranati népek nemzeti függetlenségéért vívott harcU A kongresszus küldöttei viharos tapssal fogadták az emelvényen megjelenő Nguen Kon Hat, a Vietnami Általános Munkásszövetség küldöttségének vezetőjét. Vietnam dolgozói — mondotta Nguen Kon Ho — fenntartás nélkül támogat ják a Szakszervezeti Világszövet ség által * javasolt akcióegységet, hiszen az egység hatalmas fegyver a kapitalista, gyarmati és fél gyarmati országok dolgozó tőmé geinek kezében a gazdasági, szo ciális és demokratikus jogokért, a függetlenségért és a békéért foly tátott harcukban. Ezt követően Szudzsiri, az Indonéz Szakszervezetek Központi Szövetségének (SZOBSZI) képviselője szólalt fel. Elmondotta, hogy az indonéz uralkodó köröík politikájának eredményeként szélesrd tárultak az ajtók a holland, amerikai és más imperialisták politikai. gazdasági és katonai behatolása előtt. Szud zsiri hangsúlyozta, hogy különösen az egységért folytatott harcban a Szakszervezeti Világszövetség jelentős támogatásban részesíti In donézia dolgozóit. Beszéde végén javasolta, hogy a Szakszervezeti Világszövetség fokozza munkáját a különféle gyarmati, „ félgyarmati és kapitalista országok munkásai közötti tapasztalatcsere megszerve zése terén. A biztonsági tanács megvizsgálja a Szovjetunió Triesztre vonatkozó javaslatát A. J. Visinszkij, a Szovjetunió ál lamidó képviselője a biztonsági tanács ban, október 12.én a következő leve. let intézte a biztonsági tanács elmö kéhez: ,,Az Amerikai Egyesült Államok és Anglia kormánya ez év október 8-án a trieszti kérdésre vonatkozó nyilatkozatot tett közzé. Az említett nyilatkozattal kap. csolatban kérem önt Elnök úr, hívja össze a biztonsági tanács ülését, hogy az vitassa meg a Trieszt Szabad Te rület kormányzója kinevezésének kérdését Ez a kérdés — mint isme retes — a biztonsági tanács napirendjén szerepel. Ezzel egyidejűleg van szerencsém megvitatás céljából megküldeni a biztonsági tanácsnak az általam elő terjesztett határozattervezetet. A biztonsági tanácsnak az említett kérdéssel kapcsolatos összehívása napjáról haladéktalan értesítést kérek." A szovjet határozattervezet így hangzik: „Figyelembe véve, hogy az 1947. szeptember 15-én életbelépett olasz békeszerződésnek Trieszt Szabad Terület megteremtésére vonatkozó részét mindezideig nem teljesítették, Trieszt térségét pedig az olasz béke szerződés feltételeinek megszegésével törvénytelenül külföldi katonai és haditengerészeti támaszponttá alakították, megjegyezve, hogy Trieszt Szabad Területnek az Egyesült Álla mok és Nagy-Britannia kormányai részéről az olasz békeszerződés megszegésével megvalósítandó felosztása az államok, mindenekelőtt a Trieszt Szabad Területtel határos országok közötti súrlódások fokozásálra vezet és veszélyezteti a békét és a biztonságot Európa e térségében; figyelembe véve, hogy miután nem teljesítették az olasz békeszerződés^ nek Trieszt Szabad Területre vonatkozó rendelkezéseit a szabad terület lakossága nem élhet a szabad terület állandó statútumában előírt demokratikus jogokkal; a biztonsági tanács, figyelembe véve az olasz békeszerződés 6. mellékletének 11. cikkelyét, valamint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió külügyminiszterei tanácsának 1946 december 12-én kelt és Trieszt Szabad Terület kormányzójának kinevezésére vonatkozó líStározatát javasolja: 1. Trieszt Szabad Terület kormányzójává nevezzék ki Flückiger ezredest; * 2. haladéktalanul léptessék életbe a Trieszt Szabad Terület ideiglenes rendjéről szóló határozatot; 3. alakítsák meg a békeszerződés feltételeinek megfelelően Trieszt Szabad Terület ideiglenes kormány, zó'tanácsát; 4. a kormányzó kinevezésétől számított három hónapon belül léptessék életbe Trieszt Szabad Terület állandó statutumát". Mi történik Marokkóban Az ENSz közgyűlésének politikai bizottsága megkezdte a marokkói helyzet kérdésének megvitatását. Iámeretes, hogy az USA, Anglia és Franciaország nemrégen megakadályozták a marokkói kérdés megvitatását a biztonsági tanácsban, figyeimen kívül hagyták az arab és ázsiai országok igazságos követeléseit. Az ENSz Közgyűlésének 8. ülésszakán azonban a gyarmati nagyhatalmaknak mégsem sikerült megakadályozniuk a marokkói kérdés napirendre tűzését. A francia küldöttség nem vesz részt a marokkói kérdés megvitatásában. Kijelentette, hogy e kérdés megvitatása beavatkozás Franciaország belügyeibe A francia küldöttség érveléseit a gyarmati nagyhatalmak - Anglia, Belgium képviselői és az auáztráliai küldött támogatják. Egyptom, Szíria és Libanon küldöttei a politikai bizottság ülésén felszólalásaikban ismét rámutattak a marokkói kérdés megoldásának égető szükségességére. Jebb angol küldött durva támadást intézett azon ázsiai és afrikai országok ellen, amelyek állást foglaltak a marokkói kérdés rendezése mellett. Egyiptom képviselője kiemelte, hogy a Marokkó fölötti francia védnökséget meg kell szüntetni és Marokkó népének vissza kell adni függetlenségét. „Marokkóban teljes elégedettség uralkodik" — ismétlik jól betanult leckéjüket a francia burzsoá lapok. A francia hivatalos körök szintén nem szükkeblüek a megnyugtató nyilatkozatokban és igyekszenek azt a látszatot kelteni, hogy a marokkói kérdés már „rendeződött" Mi történik tulajdonképpen Marokkóban ? A francia gyarmati hivatalos körök helyi ügynökségükre — a reakciós burzsoáziára és egyes hübérurakra, elsősorban El-Glauira, a leghatalmasabb marokkói hübérúrra, Jouen francia marsall személyes barátjára támaszkodva erőszakosan megfosztották trónjától Marokkó törvényes szultánját és helyébe ültették engedelmes bábjukat, Mohamed ben Arafát. A gyarmatosítók nyilván azért folyamodtak ehhez, mivel összes kísérleteik, amelyek arra irányultak, hogy Marokkó népére rákényszerítsék az ország közigazgatási rendszerének reformtervezetét, csődöt mondtak. A francia kormánykörök az általuk megrendezett puccsot vallási viszályként igyekeztek feltüntetni, amelybe Franciaország kénytelen volt az utolsó pillanatban beavatkozni, hogy „megakadályozza a polgárháború kitörését",. A gyarmatosítók e képmutató kijelentései könnyen lelepleződtek. A gyarmatosítók fő célja arra irányult, hogy elnyomják a marokkói nemzeti felszabadító mozgalmat, melynek hatása alatt a detronizált szultán megtagadott bármilyen engedményt a gyarmatosítóknak. A francia gyarmati körök megértették, hogy a „palotaforradalom" kevés. Néhány nap múlva francia csapatok és rendőrség szállták meg számos marokkói város lakónegye deit. Számos népes utcán felvonultak a tankok. Az ország különféle részein tömeges "letartóztatások történtek. Casablancában egy éjtszaka 30 marokkóit vetettek börtönbe. A rendőrség Udzsa városban két nap alatt 4000 lakost tartóztatott le. A rendőrségi fogdákban a Gestapo utódai borzalmas kínvallatásnak vetnek alá ártatlan embereket. A l'Humanité marokkói tudósítója jelenti, hogy a kínzások alkalmával villanyáramot vezettek az emberek testébe, szennyes kádakba dobták és holtra verték őket. A rendőrségi alkalmazottak reggel holttesteket hordtak fel a rendőrfőnöki hivatalok pincebörtöneiből így készítették elő a puccsot, amely a franciák bábjának, Mohamed ben Arafának trónraültetésére vezetett. A francia gyarmatosítók ezután is a „béke megmentöinek" álarcát öltik magukra, mint akik egy vérontást akadályoztak meg Marokkóban. Több mint 40 éve uralkodnak a francia imperialisták Marokkóban. A marokkói szultánt 1912 ben ugyanis kényszerítették olyan egyezmény aláírására, melynek értelmében az ország francia védnökség alá került. E perctől ljezdve — mutat rá a l'Humanité dimanche" — a francia gyarmati körök tevékenysége mindenekelőtt „az ország nemzeti kincseinek elrablására, Marok kó népének fokozott kizsákmányolására, földterületek rablására irányult a letelepedett, gazdaságilag erős gyarmatosítók érdekében". Marokkó az éles ellentétek országa. Az „Avantgarde" című francia lap levelezője a következőképpen jellemzi Marokkó életét. „Casablancában, a város európai részének középpontjában terülnek el ä hatalmas részvénytársaságok és bankok épü letei. A széles utcákon __ pazar berendezésű épületek emelkednek a magasba. A hatalmas áruházak és éjjeli klubok fényükkel káprázatba ejtik a járókelőt, amerikai cégek neonfényü reklámai világítanak esténként. Ezzel szöges ellentétben — betegségek következtében nyomorékká vált gyermekek fetrengenek az utcák piszkában és a kiöntött moslékban eledel után kutatnak. Marok kóban a gyermekhalandóság meghaladja a 75 százalékot. Az ország déli részében a lakosság 70 százaléka, a városok egész sorában pedig 100 százaléka trachomás. Marokkóban 1,865.645 iskolaköteles gyermek közül csak 144.676 jár iskolába. A többi cipőtisztítással, új ságárúsítással foglalkozik, vagy mint hordár keresi kenyerét. Sokan koldulnak Kora ifjúságukban kell küzdeniük az éhhalál ellen. Az ország földterületének 20 százaléka az európai bevándoroltak birtokában van. A földnélküli parasztok tömege görnyedezik az európai gyarmatosítók szolgálatában, hogy megkeresse éhbérét. Nem csak a földnélküli parasztok, hanem a marokkói kisparasztok is tel jesen gazdájuktól — a francia telepestől függnek. Nincs joguk kilépni szolgálatából. A parasztokat a legkisebb kihágásért, elégedetlenségük legcsekélyebb megnyilvánulásáért is börtönbe vetik. Semmivel sem jobb a marokkői munkások helyzete. A rabati és casablancai bútorgyári munkások gyakran 12 órát dolgoznak naponta és keresetük alig éri el a havi 8— 10.000 frankot, amelynek kétszeresét keresik meg ugyanazért a munkáért a francia munkások. A francia gyarmatosítók terrorral és börtönnel igyekszenek örökre fenntartani a marokkői nép szörnyű jogtalanságát. „A rendőr uralkodik itt, tőle és főleg gumibotjától függ a franciák jelenléte Marokkóban" — e szavakkal értékeli Marokkó helyzetét a l'Humanité tudósítója. Marokkó kétségtelenül komoly szerepet játszik az őceánontúli imperialisták új háború előkészítésére irányuló^ terveiben. Az amerikai „patrónusok" a francia hivatalos körök tudtával és beleegyezésével Marokkót hatalmas hadászati felvonuló tereppé alakítják át. „Marokkő az atlanti egyezmény által lefektetett rendszer sarkköve" írta annak idején egyik cikkében az egyik francia reakciós lap. A ,,Saturday Evening Post" című amerikai lap cinikus nyíltsággal magyarázta, miért tulajdonítanak az USA agressziós körei oly nagy jelentőséget Francia-Marokkónak. Marokkó fontossága abban van — mutat rá a lap, — hogy „hat órányi repülőútra fekszik a Szovjetunió ipari központjaitól". Az amerikai imperialisták 35.000 főnyi hadsereget vezényeltek Marokkóba a nagyszámú polgári „szakembereken" kívül. Az USA és Franciaország közötti 1951ben megkötött egyezmény alapján az összes tuniszi és marokkói fegyveres erőket az amerikai parancsnokság ellenőrzése alá helyezték. ^A marokkói nép küzdelme a gyarmati elnyomás rendszere ellen egyidejűleg fokozódik békeharcával, amelyet- a világuralomra törő amerikai imperialisták agresszív -ervei ellen folytat. Az amerikai imperialistán nyíltan támogatták a francia gyarmatosítók szemfényvesztő manővereit és véres beavatkozásukat a marokkói nép ügyébe. A nemzet- felszabadító mozgalom Marokkóban állandóan növekszik és erősbödik Marokkó népének hősies harcával forrón együttéreznek Észak-Afrika, a Közel, és Középkelet népei is. Sen^yen megtorlással és terrorral neiif tudják térdre kényszeríteni azt a népet, amely igazságos ügyéért. - szabadságáért és függetlenségéért -úkraszállt elnyomó' ellen. Sz. Tarachov .. cikkéből. (Megjelent a .Lityeraturnaja gazetá'-ban.)