Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-12 / 222. szám, szombat

1953 szeptember 12 U1SZ0 5 A szenei állami gazdaság dolgozói elfogadták a mladáboleslaviak felhívását Hogy a jövő évi termés még gazdagabb legyen az ideinél, a szenei állami gazdaság dolgozói kötelezték magukat, hogy az őszi munkákat idejében elvégzik Elfogadták a mladáboleslavi állami gazdaság fel hívását is. Az őszi munkák előkészületeiről és a versenyről többek között így írnak levelükben: „Szeptember 3-án az üzemi pártszervezet és szakszervezet funkcionáriusainak, a csoportvezetőknek és a legjobb dolgozóknak jelenlétében értékeltük a nyári munkákat Részletesen megvitattuk az aratás, cséplés, a dolgozók felajánlásainak tel jesítését, valamint az őszi munkák tervét. A Gottwald elvtárshoz intézett februári felajánlásunkat a nyári munkák kezdetétől példásan teljesítjük és továbbra is úgy igyekszünk, hogy elvégezhessük és mennél jobb erdeményeket érdessünk el a növénytermelésben és állattenyésztésben. E.' téren is alkalmaztuk a szovjet tapasztalatokat. A tavaszi munkák mielőbbi elvégzéséért folytatott országos verseny ben az első helyet foglaltuk el, és ezért az állami gazdaságok minisztériuma, valamint az állami gazdaságok alkalmozottai ROH szövetségének központi bizottsága a vörös zászlóval jutamazott meg bennünket, ami buzdítólag hatott ránk az ara ! tási és cséplési munkákban. A gazdaságok közötti szocialista versenyben a budmericei vezet, amely a cséplést augusztus 7-én befejezte. 32.18 mázsás átlagos gabo nahektárhozamot értek el és 25 hektáron átlag 44 mázsa hektáronkénti árpatermést. A gazdaságban átlag az alábbi hektárhozamokat értük el. gabonafajták búza rozs tavaszi árpa őszi árpa őszi keverékek borsó terv 24.45 20.86 24.85 25.— 17.15 17.— felajánlás 27.21 q 22.31 q 27.— q 18.48 q elért eredmények 32.64 q 27.77 q 31.88 q 34.68 q 25 44 q 17.05 q a terv túlteljesítése 8.19 q 6.91 q 7:03 q 9.68 q 8.29 q 0.05 q Hogy a jövő évben ls jő termést biztosíthassunk, a cséplés befejezése után minden gazdaságra szétírtuk az őszi munkák tervét. A terveket megvitattuk a gazdaság vezetőségi ülésén, a pártszervezetben, a CsISzcsoportokban és az üzemi gyűléseken. A csoportok, csapatok és egyének felajánlást tettek az öszi munkák megrövidítésére. A gazdaság legjobb dolgozóinak aktíváján, va lamint a bizottsági ülésen és az alapszervezetek elnökeinek és szakszervezeti funkcionáriusainak ülésén a tervet mégegyszer megvitattuk. Ezen az aktíván az egyéni felajánlások alapján elhatároztuk,, hogy: 1225 hektáron október 10-ig elvégezzük a középszántást, azaz 5 nappal a határidő előtt; a vetésre október 10-ig előkészítjük a talajt és így a tervezett határidőt öt nappal megrövidítjük; az öszi keveré keket szeptember 20-ig, azaz 10 nappal előbb elvetjük; az öszi árpát 35 hektáron már elvetettük; a rozsot 200 hektáron szeptember 25-ig, azaz öt nappal a határidő előtt elvetjük, az őszi búzát 615 hektáron október 20-ig öt nappal előbb vet jük el, mint terveztük; az öszi vetéshez szükséges vetőmagot szeptember 20-ig kitisztítjuk. A burgonyát 42 hektárról október S'.ig — 12 nappal előbb betakarítjuk:— a cukorrépát 289 hektárról október 20-ig, azaz 11 nappal a határidő előtt felszedjük A takarmányt 461 hektárról október 25-ig elsilózzuk: 66 hektáron október 30-ig megsaraboljuk a repcét; az istállótrágyát szíeptember 10 ig 477 hektáron széthordjuk: 2224 hektáron november 20-ig elvégezzük a mélyszántást: a szemcséstrágyát a terv szerint szeptember 15-ig elkészítjük. Az üzemi gyűléseken és a tömegszervezetekben a dolgozók vaz öszi munkák tervének és a felajánlásoknak a megvitatása után megtárgyalták a mladáboleslavi állami gazdaság dolgozóinak felhívását és elhatározták, hogy ezt elfogadják. A szomszédos galántai állami gazdaságot ezért ismét versenyre hívjuk fel." , A levelet az üzemi bizottság elnöke, az üzemi pártszervezet elnöke és az állami gazdaság igazgatója írta alá. Befeiezték a repee és az őszi árpa vetését A perbenyiki Egységes Földműves Szövetkezet teljes erővel kezdte meg az őszi munkálatokat. A repce vetését már szeptember 5-re befejezték Az öszi árpa vetését 40 hek táron szeptember 10-én szintén befejezték. A dohányt százszázalékban letörték és szárítókba rakták. A dohánytermés nagyon szép, járási viszonylatban az első helyre került a perbenyiki EFSz. A dohánylevelek átlagban 75—100 cm hosszúságot is elértek. Az EFSz dolgozói, férfiak, aszszonyok szívvel-lélekkel bekapcsolódtak a munkákba. Meg kell dí csérni Kondás Gyula, Tóth János, | Horszky Mihály és Kiss Ferenc elvtársak munkáját, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak az év folyamán. Már a kapások begyűjtésére készülnek, ebben is az első helyet szeretnék elérni, úgy mint a gabonanemüek- begyűjtésében. Zelenák István, Perbenyik. Meg keJl gyoisítani a gabonabegyűjtést a kassai és az eperjesi kerületben Szeptember 10-ig 80.81 százalékra teljesítették Szlovákiában a begyűjtési tervet. Ez annyit jelent, hogy a tervezett gabonamennyiség négyötödét már begyűjtötték. Az ered mény elérésében mindenekelőtt annak a 29 járásnak van legnagyobb érdeme, amelyek a beadást nemcsak teljesítették, hanem magasan túl is teljesítették. A szerződésen felüli beadás élén a nagymegyeri, a nyitrai és a dunaszerdahelyi járás áll A nagymegyeri járás Szlovákiában az első helyet foglalta el 120.20 százalékos tervteljesítéssel, de szeptember 9-én a nyitrai járás is megközelítette. ugyanis a tervet 117.76 százalékra teljesíti és előrelátható, hogy ilyen ütem mellett utólérl a nagymegyeri járást. A harmadik helyen a dunaszerdahelyi járás áll 115.60 százalékos tervteljesítéssel. A kerületek között az elsőséget a bratislavai kerület tartja, amely megelőzte a nyitrait. A beszterce. bányai kerület 67.58 százalékra teljesítette csak a tervet, pedig a végső határidő, szeptember 15-ike már nagyon közeledik. A kerületben csak két járás teljesítette feladatát. A tervteljesítésben elért napi gyarapodás az utóbbi napokban 2.06 százalékos. bizonyítja, hogy a begyűjtési dolgozók a népi igazgatással együtt fokozott szorgalommal igyekeznek a határidőn belül,, teljesíteni feladatukat. A csilizradvánvi EFS^ földjein aratják a rizst A nagymegyeri járásban ma már 210 hektí iron termelnek rizst. Ezek a rizsföldek országos viszonylatban az elsők közé tartoznak. A csilizradványi Egységes Földműves szövetkezet szeptember 6-án megkezdte a rizs aratását A csilízradványiak odaadó munkájának köszönhető, hogy olyan gyönyörű rizstelepet létesítettek, amelyíjpí? minden nap voltak látogatói. A hullámzó rizsparcellákon megjelentek a szövetkezeti asszonvok és leányok, kik örömmel vágják marokra a rizst, vagy szedik a fükaszálógépek után. Az örömük azért olyan nagy, mert látják, hogy be csíiletes munkájuknak megvan az eredménye. Egy hektárról átlag 40— 50 mázsa rizst takarítanak be. Minden egyes szövetkezeti tagra jutalomként 7 kg rizs jut. A fenti szép eredményt úgy érték el, hogy a Szovjetunióban alkalmazott mütrágyázási módszert használták Nitrogén-trágyából hektáronként 2.5 mázsát, szuperfoszfátból 4 mázsát szórtak szét a föl dön. A szórást három részletben végezték. A^ első egyharmad részt a vetést nrcgelőző szántáskor szórták el. A fennmaradó mennyiséget két részben fejtrágyaként használták. Az elsőt közvetlen a kisorolás után, a másodikat bokrosodás idején. Mindkét esetben a trágyaszórás előtt a vizet 3.5 cm magasságra csökkentették és így a vízre szórták a műtrágyát. Addig nem öntözték újra a rizst, amíg az teljesen be nem itta a vizet Nem várták meg azonban, hogy a talaj megrepedezzen, hanem amint megszikkadt. újra elárasztották vízzel.' Utána állandóan 12—18 cm-es vízréteget tartottak a rizsen a bokrosodásig. A második fejtrágyázás után 18—25 cm magasságig árasztották el vízzel és ezt megtartották egészen az érésig. Ennek az volt az előnye, hogy a rizst megvédte a veszedelmes betegség, a bruzone ellen. A békanyálasodás ^ellen réz. gáliccal védekeztek. A vízleeresztést folyamatosan két nap előtt végezték el a viaszérés állapotában. amikor a bugák meghajoltak, sárgábahajló színűvé váltak. A lecsapolás után, tekintettel a talaj összetételére, negyedik nap megkezdték a 'rizs aratását. Az aratást sarlóval, főként a sarkokat. a többit pedig fűkaszáló, géppel végzik. Egy fűkaszálóval naponta három hektárt aratnak le. Táncos N., Nagymegyer. dában senki sem beszélt ilyen dolgokról, s azt hittem, semmi se lesz az egészből. Igaz, az utcán meg az autóbuszban susmogtak erről is, ar ról is, de hát az ember nem adhat mindenféle szóbeszédre. Az elnök forgatta, nézegette az elnyűtt levélpapírokat, majd összehajtogatta őket és teljes nyugalommal mondta: — Mindannyian bűnösek vagyunk, hogy a dolgokat nem előztük meg Hát ilyen népnevelők vagyunk mi! Szégyelhetjük magunkat! Mi alszunk, a reakció dolgozik Azt hittük, ha jó a termés, ezzel elintézzük a népnevelést és a meggyőző munkát is. Hát nem! Ebben nagyot csalódtunk. És a jelek azt mutatják, hogy nem "voltunk éberek sem. Tűrtük, hogy a reakció úszítására a legjobb tagjaink \ is kilépjenek a szövetkezetből. Ez azután ,jő lecke számunkra. Kis szünetet tart, majd folytatja: — Még annyit mondok, nem zö rög a haraszt, ha a szél nem fújja. És ez ráillik a ml szövetkezetünkre is. Mindenre azt mondtuk, hogy az afféle fecsegésekböl nem lesz semmi, na meg, hogy „bolond lyukból, bolond szél fúj", de most már láthatjuk. hogy eléggé bolond szél dudál és úgy felkavart itt mindent, hogy egyhamar nem hozzuk helyre. — Hiszen ha tudtuk volna, hogy sz lesz a vége — mondja csendesen Varga Gyuszi. — Erre számíthattunk volna. Ha beszélgetünk az emberekkel és annak rendje-módja szerint mindent megmagyarázunk, elkerüljük a bajt. — Ami igaz, igaz. Mondott szóból ért az ember, — teszi hozzá az agronómus. 3. A történtek után vezetőségi gyű. lést tartottak és elhatározták, hogy nyomban a köyetkezö napon tagsági gyűlést hívnak össze, hadd mondják el azok, akiknek kifelé áll a szekerük rúdja, mi bántja őket, mi nyomja a szívüket és mi késztette őket arra, hogy kilépjenek a szövetkezetből. Az elnök, azt indítványozta., hogy majd egymásután felolvassák azok neveit, akik „beadták" a kilépést. Valamennyien elfogadták az elnök javaslatát Dömény János hazament, lefeküdt, de aludni nem tudott. A máskor mindig nyugodt természetű ember most olyan nyugtalanságot érzett, mint még soha. Hánykolódott az ágyon. Már a tizenkettőt is elütötte a falióra, de még nem jött a szemére álom. Mereven a sötétségbe bámult. Próbált erőszakkal elaludni. Lehúnyta a szemét. Még a takarót is a fejére húzta. Hiába az izgalom, a szövetkezet létének sorsa annyira bántotta, hogy most ez mindennél hatalmasabb volt. Világot gyújtott. Gondolta, ha ol vas könnyebben elnyomja az álom. Hej, a' rézangyalát! Máskor alighogy hozzáfogott az olvasáshoz, egy-két bekezdés után egybefolytak előtte a betűk. Most elolvasta már az újság minden egyes sorát, de még a szeme se káprázott. Üjra eloltotta a lámpát. Gondolatai egyre száguldoznak. . A kezdeti nehézség, a sok civakodás, a megnemértés, teljesen feledésbe ment és jómaga is azt hitte, jóra fordult már minden. Nos itt van! Az ember nem is gondol rá és alatomban áskálódnak ellenünk. De nem engedjük, ha kell, tíz körmünkkel védelmezzük meg szövetkeze, tünket. Nem engedjük, hogy három év szívós munkáját, sok fáradságát, örömét, boldogságát egy-két naplopó tönkretegye. Nem, nem, ilyent nem tűrünk'. Abból aztán nem esznejk a gazemberek, hogy a szépen fejlődő gazdaságunkat visszarántsák a kezdeti formába. . Hát nem örülhet az ember már annak is, hogy tavaly még csak háromszáz hektárunk volt, az idén meg már ezerötszáz termi a bőséget, a jólétet. Állatunk alig volt harmincnegyven. Most csak a szarvasmar ha több százharmincnál. A kertészet, az pedig egyenesen csodálatraméltó Azok a szép dinnyék. Egy-egv akkora, mint egy malac, csak hogy éppen nem gurulnak. Ebből is több, mint hetvenezer korona a bevétel Azonkívül a temérdek zöldség, a vastaghúsú paprika, az ízletes paradicsom, az ökölnyi nagyságú vöröshagyma. Ha mindent felszámítunk, százhetvenötezer koronánk lesz csupán a kertészetből. Gabonából ötszázkilencezer koronát, hüvelyesek bői száztizenötezer koronát vettünk be. Vagy a kukorica a „Bikás"dülőben? Itt az ösz és olyan zöld még, mint a fű. És olyan magas a kórója, hogy a falu legmagasabb embere se éri fel a címert. Soha nem volt ennyi kukorica. Van is rajta, ritka a

z olyan, amelyiken nincs két csö. Megadja hektárja a nyolcvan mázsát. Lesz is mit hazavinni most és az év végén a tagoknak, — s máris sorolja: búzából három, árpából egy kilogramm és burgonyából, kukoricából is szépen jut majd egy-egy munkaegységre. Már-már ott tart gondolataiban, mennyi gabonát kap majd Gál János a négyszáznegyvennégy, vagy Karli József a négyszázötven mun kaegységért. Hisz csak az első félévben Karli József több mint huszonöt mázsa gabonát visz haza. Az év végéig biztos lesz ötszáz munkaegysége. Akkor is lesz majd mit a szekérre raknia. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a tagok évente több mint háromezer koronát vesznek be a háztáji gazdaságból, könnyen kiszámíthatja bárki, hogy egy középparaszt ís megirigyelhetné a szövetkezeti tagok életét. Vagy ott a téglaégető. E

z is nagy segítség. A mi tagjaink házai épülnek abból a téglából, amit ott készítenek. Eddig már több ház elkészült. Húsznak most ra<tá>. le az alapjait. Tíz tagnak most küldtük el a kérvényét, ötven év alatt nem épült ennyi ház Nyárasdon. És ez a sek jó mind nem volna szö/etkezet nélkül .. Aztán ilyen szövetkezetet akarnak feloszlatni az olyam tagok, mint Nagy József és Szalai Lajos, meg a társaik, akiknek munkaegységük, ha jól megy. még az év végéig sem éri el azt, amit az alapszabályzat meghatároz. Nem! Oszszátok fel az ángyotok kínját! Erre volna eszük Dolgozni, azt nem. És éppen ezek a lógósok akarják itt megzavarni a munkafegyelmet. Soha! Migrén vagyok az elnök, nem engedem! Nem, még ha az életembe kerül is, megvédjük a szövetkezetet. Egyszer csak elhomályosul a szeme, mintha a nagy gondok lassan elosztanának. Az álom ólomsúllyal nehezedik a szemére. Már kettőt is elütötte a falióra. A sok gond és fáradság. a szövetkezet helyzete, annyira meggyötörte, hogy végül is gyözött az álom az egész napi izgalom után. 4. Lehet az ember akármilyen fáradt, akármennyire álmos, ha valami a szívét nyomja nehezen adja át magát az álom csábításának Azon az éjjelen Zsigárdi Mihály is hányta-vetette magát az ágyán. Zsigárdi Mihály már hatvan év felé közeledik. Sok mindent megélt, sok hibát Is elkövetett, de akkorát még sohasem botlott, mint most az egyszer. Az ember ügy van az ilyen dolgokkal, hogy hirtelen haragjában azt sem tudja, hogy jót cselekszik-e. vagy rosszat. így töprengett Zsigárdi Mihály aznap estéjén, amikor megírta a levelet és elküldte a szövetkezetnek. Bizony, csöppet sem volt irigylésreméltó helyzetben. Törte a fejét, hogyan kezdi majd újra a gazdálkodást? Mivel műveli meg a földet? Mihez kezd ezzel az egy tehénnel? Hogyan szokja meg az „új" életet. Kivel beszéli meg majd, hogy mit hova v essen? Jó volna keresztsorosan is vetni, hisz így sokkal több terem Tudja ezt már s szövetke zetböl. Dehát hogyan, a nadrágszíj földön ? Még hosszába csak megjárja, de keresztbe? Kj fog arat. ni? Félhektárra meg ha kap is gé-, pet a traktorállomástól nem fizetődik ki — Hát ezért lépek én ki a szö. vetkezetM) ? Hát hol van az én jobbik eszem, ha nem látjk tovább az orromtól, hallgatok ilyariokra, akik soha az életben nem dolgoztak és most is szívesen vinnék a keresztet a munka temetésén. És én is köztük vagyok! Én, aki örökmindig a más kutyája voltam. Gürcöltem, / húztam az igát, most jobb sorom ehetet volna öreg fejemre és nem tudok választani nelyik is jobb, a túróstészta, vagy a krumplikása? Akkor ellensége vagyok saját magamnak. Ezt aztán nem! Vissza minnen Hogy akadt volna a torkán a szó, aki először rágalmazta a szövetkezetet A sok töprengésnek az lett a vége, hogy Zsigárdi Mihály hajnalban, a sötétség leple alatt kilopódzott az istállóba Senkinek nem szólt semmit, elkötötte a jászoltól a Riskát és elindult vele a közös istálíó felé.. . - Nem, Riska, nem te vagy a bűnös — s megsímogatt a tehén nyakát. — Büszke voltam én rád akkor is, amikor beléptem a szövetkezetbe. Ha értenéd, akkor most is emlékezhetnél. ezt mondta az elnök: „Ez aztán tehén! így kell bánni az állattal Meglátszik, hogy jó kezekben van." Zsigárdi Mihály nem önthette ki búját-baját senkinek, így hát a Riskával beszélgetett. No, nem is szerette volna, ha most valakivel találkozik. Mit is mondana, hogy hová vezeti a Riskát, ilyenkor éjnek-idején. Igaz, megbánta ő már százszor is a dolgot, mint az a ku. tya. amelyik kilencet fiadzott. Anynyira szégyelte magát, hogyha I most találkozna az elnökkel, hát úgy lesütné a fejét, mint a lány, iki először megy találkára, s nem mer a legény szemébe nézni. így haladt tovább Az istállóban se szólit senkinek semmit, a Riskát vissza, i kötötte a régi helyére és hazament. 4