Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-09 / 219. szám, szerda

1953 szeptember 9 UJSZ0 3 Fucsík öröke lelkesít bennünket harcunkban hazánk felvirágzásáért és a békéért Hatalmas manifesztációi Julius Fucsík emlékest Prágában Hétfőn, szeptember 7-én — Július Fucsik nemzeti hőt halála 10. évfordulójának elöestjén - Antonin Zápotocky köztársasági elnök védnökségével lúlius Fucsik manifasztációs emlékestet tartottak a prágai Lucerna termében. Az estet Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi-, Kerületi és Városi Bizottsá­ga, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség, a Csehszlovák­Szovjet Baráti Szövetség, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége, a Csehszlovák Békevédelmi Bizottság, a Csehszlovák Üjságirószövetség és a Csehszlovákiai trók Szövetsége rendezték. A manifesztáción, amelyen Csehszlovákia dolgozó népe s vele együtt a békeszerető emberek milliói meg-, emlékeztek Július Fucsik halálának 10. évfordulójáról, részt vettek Antonín Zápotocky köztársasági elnök nejével együtt, dr. Alexej Čepička hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter, Václav Kopeckv. Antonín Novotny. a CsKP KB titkára. Zdenek Fierlinger. Zde­nek Nejedlý akadémikus, miniszterelnökhelyettesek és a kormány többi tagjai, a CsKP KB titkárai, a Cse­hek és Szlovákok Nemzeti Arcvonala összes szerveze­teinek és a tömegszervezeteknek képviselői. A díszemelvényen helyet foglaltak a Július Fucsík ünnepségeken részt vevő külföldi vendégek. A jelenlévők a Libuáa ünnepi harsona hangjai kö­zepette hosszantartó tapssal üdvözölték a páholyát el­foglaló Antonin Zápotocky köztársasági elnököt. Az estet a csehszlovák és szovjet állami himnusz nyitotta meg. Bedfich Kozelka képviselő, a CsKP prágai Ke­rületi Bizottsága vezető titkárának megnyitója után, aki melegen üdvözölte a köztársaság elnökét és a manifesztáció többi részvevőit, Václav Kopecky mi­niszterelnökhelyettes elmondta ünnepi beszédét. A jelenlevők gyakran félbeszakították beszédét, kifejez­ték szeretetüket és ragaszkodásukat Csehszlovákia munkásosztályának derék és hü fia — Július Fucsík iránt, aki müvével és életéve) utat mutatott a sza­badságra, békére és testvériségre az egész világ népei között. 4 Lelkes taps és a Szovjetunió éltetése ..Éljen a Szov. jetunió" közepette azután Grigoríj Sztyepanovics Pas­csenko, a prágai szovjet nagykövetség tanácsosa emelkedett szólásra. Az ünnepi est keretében továbbá beszédet mondott Zdenek Nejedlý akadémikus, minisz­terelnökhelyettes és több külföldi vendég. Az est kultúrműsorában nagy sikert aratott a Jú­lius Fucsík együttes. Václav Kopecký elvtárs, miniszterelnök helyette* beszéde Elvtársnők! Elvtársak! Drága külföldi vendégek! Azért jöttünk össze ezen az es­ten, amelyet Antonin Zápotocky elvtárs köztársasági elnök védnök­sége alatt rendeztünk, hogy meg­emlékezzünk kommunista pártunk feledhetetlen harcosának, Július Fu­csik nemzeti hős mártirhalálának 10. évfordulójáról. A berlini Plötzenseen álló fasiszta börtönben talált irataiban Július Fu­csík ügyével kapcsolatban megjegy­zik, hogy 1943. szeptember 1-én Jú­lius Fucsíkot kitörölték a bebörtön­zött halálraítéltek névsorából, hogy 1943. szeptember 8-án reggel 4.55­kor a hóhér bárdja lesújtson Július Fuesíkra és. hogy a durva náci­hóhérok kioltsák a földön valaha is járt iegnemesebb emberek egyiké­nek életét. Ama borzalmas gaztettre emlé­kezve, melyet az emberiség fasiszta ellenségei 1943. szeptember 8-án Jú­lius Fucsík megölésével elkövettek, a mai napon bebizonyítjuk, milyen határtalan tisztelettel viseltetünk Július Fucsík nemzeti hős ragyogó emléke iránt és hogyan tápláljuk szivünkben egyre mélyebben és for­róbban szeretetünket ragyogó egyé. msége iránt. • Tudjuk, hogy ma a kommunisták, az antifasiszta harcosok, a kultúr­emberek, az ifjúság és a béke hí­vei a világ valamennyi országában velünk együtt emlékeznek meg Jú­lius Fucsík hősi haláláról. Nagyra becsüljük főleg azt, hogy a nagy szövetséges Szovjetunióban oly for­ró szeretettel és csodálattal emlé­keznek meg Július Fucsíkról. Büszkeséggel tölt el bennünket az a tudat, hogy Július Fucsíkot ma az egész világon mint szabadság­harcost, mint hős hazafit, mint nagy írót, mint hervadhatatlan di­csőségű embert tisztelik. Igen, Jú­lius Fucsík — a mi büszkeségünk: munkásságunk, dolgozó népünk büszkesége; nemzetünk büszkesége; hazánk büszkesége és ő kommunis­ta pártunk, Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának büszkesége! Július Fucsík vértanúhalálának 10. évfordulója arra az évre esik, amelyben egyúttal születésének 50. évfordulóját ünnepeljük. Ma tehát nem csak arról kell megemlékez­nünk, hogy mily hősiesen halt meg Július Fucsík, hanem arról is, ho­gyan élt és dolgozott, hogy az egész haladó világ tiszteletére méltó hőssé vá'jon. Az egész világ is már sok min­dent tud Július Fucsik életéről, mert az összes országokban ter­jesztették Fucsik „Üzenet az élők­nek" című híres könyvét: a nem­zetközi politikai és kultúrnyilvános­ság megismerte Július Fucsík élet­rajzi adatait, amelyek megmutatják, hogyan érett meg e nagy hős sze­mélyisége. Ha Július Fucsik egész életét nézzük, ragyogó fényben tűnik fel tzemélyiségének néhány jellegzetes vonása. Július Fucsík egész valójá­ban vonzó, nemeslelkü, optimista életfelfogású lény volt. Ezeket a tu­lajdonságokat családja környezeté­ből vitte magával az életbe. Mint művész-munkás fiát bölcs és fi­nomlelkületü anyja, egy híres cseh író leánya, nevelte gondosan. Július Fucsík lelkes hazafi volt és már ifjúságában forrón lelkese­dett nemzeti történelmünk forradal­mi hagyományaiért, a huszita és megújhodási hagyományokért Mé­lyen szerette nemzetét és a legbol­dogabb sorsot kívánta hazájának. Július Fucsík rendkívül nagyte­hetségű és nagyműveltségű ember volt. Már diákéveiben rendkívül nagy írói és újságírói alkotóképes­séggel tünt ki és ifjúkorában iro­dalmunkban és a világirodalomban, a szép- és politikai irodalomban gaz­dag ismeretekre tett szert Kétség­telenül a nemeslelküség. hazafias érzés és műveltség voltak azok a tulajdonságok, amelyek Július Fu­csíkot a forradalmi munkásmozga­lom útjára vezényelték. Július Fu­csík már ifjúsága álmaiban látta, hogy a haza boldog jövője a mun­kásosztály erejében, forradalmi vá­gyainak teljesülésében, országunk sorsának, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmes müvé­hez fűzésében van. Július Fucsík már diákkorában megértette, hogy a haladó értelmiségi ember helye a munkásság oldalán van, hogy tehet­ségét, műveltségét és szívét, me­lyet a gyönyörű életről vélt elkép­zelései hevítették, ő is csak a ka­pitalista rendszer ellen folytatott könyörtelen harc, a szabadságharc, a szocializmusért vívott harc szol­gálatába állíthatja. Július Fucsík ezért már 1921-ben Csehszlovákia Kommunista Pártjának zászlaja alá állott, Marx. Engels, Lenin és Sztá­lin nagy eszméinek harcosa lett. Július Fucsík, mint kommunista értelmiségi, rendikívüli képességeit elsősorban kulturális téren érvénye­sítette. Csodálatraméltó, milyen sze­repet játszoit t Július Fucsík, mint irodalomkritikus már ifjú éveiben. A forradalmi költők és írók ama ifjú nemzedékének vezető kritikus szellemévé vált, akik az első világ­háború utám elszántan a forradal­mi proletariátus soraiba léptek, kommunista szellemben alkották meg műveiket és essze 1 segítettek egyen­getni új életünk, új kultúránk út­ját. Július Fucsík, aki Jiŕi Wolker örökségét védelmezte, kétségtelenül jelentős hatást gyakorolt ezen köl­tők és Írók fejlődésére alkotásuk­ban. Ezekhez tartoztak Vítezslav Nezval, Konstantin Biebl, Jaroslav Seifert, Karel Konrád, Adolf Hoff­meister és mások. Július Fucsík mint S. K. Neumann, Iván Olbracht, Marié Majerová, Helena Malifová, Maria Pujmanová, Karel Novy és mások tisztelője, a szocialista rea­lizmus élharcosaihoz tartozott ha­zánkban. Kopecký elvtárs ezután értékelte Július Fucsík szívós küzdelmét, melyet ama helytelen elhajlások el­len folytatott, hogy felülről nézze­nek a mult kultúrörökségére. Fu­csik mély szeretettel viseltetett nemzeti irodalmunk gazdaságának értékelése iránt és rámutatott ar­ra, milyen drága kincseket tartal­maznak Božena Nemcová, Karel Jaromír Érben. Ján Neruda, Alois Jirásek müvei. Július Fucsik külö­nösképpen megszerette ezeket a nemzeti íróinkat. Egész irodalom­történeti tevékenységében egyetemi tanárának dr. Zdenek Nejedlý pro­fesszornak nyomdokain haladt. Július Fucsík életmüvének nagy­sága legragyogóbban abban nyilvá­nul meg, amit kommunista pártunk szolgálatában tett. Azokhoz tarto­zom. akik látták, mily lelkesen üd­vözölte Fucsík 1928-ban és 1929-ben a párt élére került gottwaidi veze­tőséget és milyen áldozatkészen je­lentkezett munkára, hogy az új ve­zetőségnek megnyerje a diákokat, értelmiségieket és kultúrmunká so­kat. Fucsík újságírói, közirói és iro­dalmi képességeit akkor teljesen a párt szolgálatába állította Milyen dicső volt Július Fucsík működése kommunista sajtónkban: a Rudé právóban, Rudý večermkben. a Ha­ló-novínyben. a Tvorbában! Legje­lentősebb volt működése a Tvorbá­ban. Fucsík Salda egykori irodal­mi folyóiratából egészen új hivatá­sai folyóiratot teremtett, olyat, ami­lyen folyóirata pártiunknak azelőtt nem -volt. A Tvorbát a párt eszközé­vé alakította az értelmiség forra­dalmi befolyásolására. A Tvorba kulturális és politikai problémák­kal foglalkozott. A munkások le buzgón olvasták és vették a Tvor­bát, amelyet úgy szerkesztettek, hogy az első köztársaság idején rendkívül jelentős szerepet játszott a maszarykizmus, szociáldemokra­t izmus és ugyanúgy a t rock izmus ellen. Fucsík rendkívüli újságíró képes­ségekkel rendelkezett. A munkások és a többi rétegekhez tartozó olva. sók kedvelték Fucsík cikkeit, mert Fucsik érdekesen, lebilincselően, öt­letesen írt, gyönyörű cseh nyelven és gyönyörű stílusban. Irodalmi ké­pességei újságírói tevékenységében érvényesültek úgy, hogy Fucsfk minden egyes cikke, vagy riportja ragyogó irodalmi műalkotás volt. Július Fucsík újságírói, közírói, és irodalmi tevékenységében nemes ér­zelmeinek minden erejét egyaránt alkotásaiba helyezte. Mindenekelőtt a munkásokhoz való viszonyára vo­natkozik ez. Fucsík mély emberi szeretettel szerette a munkásokat. Azokat látta bennük, akiknek az új társadalmi rendet kell kiharciolniuk és megmenteni az emberiséget. Fáj­dalmasan érintette őt minden egyes igazságtalanság, jogtalanság és erő­szak, amelyet a dolgozókon elkö­vettek. Mennyi gyűlöletet oltott a nyomorról, éhségről és munkanél­küliségről k-t újságírói riportjaiba a kapitalizmus ellen. Milyen ^agy gyűlölet vett eröt akkor rajta, ami­kor látta, hogy a rendörök és a csendőrök kínozzák a munkásokat. Tollához folyamodott, hogy mint lo­vag küzdjön a munkásokért; gúny­nyal, maró gúnnyal harciasan meg­támadta és nevetségessé tette a kapitalista barbárokat. Milyen nagy örömérzet fogta el, midőn látta, hogy a munkások harcbalendülnek. Július Fucsík harcos újságíró volt. Mindenütt ott akart lenni, ahol harc folyt, ahol sztrájkok, tünteté­sek és a burzsoázia fegyveres ha­talmával való összetűzések folytak le. Az észak csehországi bányászo­kat sok emlék fűzi Fucsikhoz nagy szrtájkjaik idejéből A Károly-kohó munkásai, a textilmunkások, építő­munkások is sok emléket őriznek Fucsíkról. Emlékszem én is, hogyan váltottuk fel egymást, mint a Ru­dé Právo- szerkesztői, midőn Fucsík 1931-ben Gottwald elvtárssal együtt Frývaidovba érkezett nyolc meg­ölt munkanélküli munkás demon­strációs temetésére Fucsik akkor riportot irt, amely izzó vád volt M.asaryk köztársaságának véres hu manitása ellen. Az évek folyamán Július Fucsík a párt kiváló népszónokává és po­litikai harcosává fejlődött. Előadá­sokon kívül egyre gyakrabban járt nyilvános gyűlésekre is, mert a munkások egyre jobban megismer­ték őt a napi pártsájtóból és a Tvorbábó) és kívánták őt hallani. Ereje szellemességében, ötletességé­ben, humorában és tróniájában volt. Gyakran voltunk együtt gyűléseken és Fucsik olyan ügyesen ki tudta gúnyolni a burzsoá hatalom képvi­selőit, hogy néhány percen belül a gyűlésen részvevő rendőrfőnök ne­vetségesnek érezte magát anélkül, hogy oka lett volna Fucsíktól meg­vonni a szót. Az első. köztársaság katonai uraságainak is megvoltak a tapasztalataik Fucsíkkal. Fucsíkot néhányszor katonai szolgálatra hív­ták be, de katonai alakulatában rö­vid időn belül.olyan bomlasztási ve­szedelmet keltett, hogy a katonai uraságok tiszeteletteljesen, vagy durván felkérték, hogy inkább men­ien haza a katonaságtól. München idején, 1938-ban azonban mint moz­gósított katona a leglelkiismerete. sebben teljesítette kötelességeit és hazaíiasan agitált a köztársaság vé­delméért a német fasizmus ellen. A Szovjetunióval való örök szövetségért Július Fucsík jellemrajzához még hozzá kell tennem, hogy elképzel hetetlen t'enkölt hősiessége a Szov jetunió iránt táplált forró szerete tének érzései nélkül. Két irodai márt ismertem, akiket a Szovjet unióról való elképzelés határtala nul elragadott és akik a Szovjet uniót lángoló, szenvedélyes szeretet tel szerették. S. K. Neuman és Jú lius Fucsík voltak ezek. S. K. Neu man nem volt a Szovjetunióban, háláját és szeretetét költői elképze­lései alapján jutatta kifejezésre a Szovjetunió iránt. Július Fucsík volt a Szovjetunióban. Megismerte a Szovjetuniót és büszke volt arra, hogy jól ismerte. Fucsík tudomásunk szerint két­szer volt a Szovjetunióban. Először 1930-ban egy munkásküidöttséggel. Akkor szerzett tapasztalatainak volt a gyümölcse az »Ahol a ma már a multé« című közismert köny­ve, amely jelentőségével azok közé a könyvek közé tartozik, melyek országunkban legjobban hozzájárul­tak a Szovjetunióról szóló igazság terjesztéséhez, mint Smeral és Ol­bracht könyvei, 1920-ban. Míg dr. Bohumil Smeral és Ivan Olbracht könyveikkel 1920-ban országukban elsőnek hoztak hírt Szovjet-Orosz országról, arról az országról, ahol a munkásosztály* győzelmesen vette kezébe a hatalmat, addig Fucsík könyvének az volt a nagy jelentő­sége. hogy a Szovjetuniót az első sztálini ötéves terv időszakában ír­ta le és leírta benne a szocializmus építésének gigantikus sikereit is, a Szovjetunióban. Ebben az értelem­ben Fucsík könyve erős hatással volt a csehszlovák forradalmi pro­letariátus ifjú nemzedékére, amely a gottwaidi vezetés alatt 1930-ban új. bolsevik útra tért. Július Fucsík 1934-ben volt má­sodszor a Szovjetunióban, ahol csaknem két egész évet töltött. Mint a Rudé Právo levelezője. Edu­ard Urx után Fucsíknak a Szovjet­unióban való tartózkodása idején meg volt a lehetősége arra-, hogy beutazza az egész országot és rész­letesen megismerkedjen a szocialis­ta élet minden vívmányával. Fu­csíknak j ,A szeretet országában« cí­mű könyvéből győződhetünk meg arról, hogy milyen tanulságosak voltak Fucsík akkori moszkvai le vele) és hogy milyen színesen irja le a szocializmus nagy müveinek építésénél szerzett benyomásait a Szovjetunióban. Tudom, hogy Fucsik milyen bol dog volt a Szovjetunióban. Tudom, mert abban az időben az 1935/36-os években én szintén Moszkvában él­tem. Naponta találkoztunk És úgyszólván minden nap eljárt Fu. esik Gottwald elvtárs moszkvai la­kására ís, aki őszintén szerette Fu­csíkot. Ebben az időben Stoll elv. társ is Moszkvában élt, aki 1934— 1936-ig mint a marx-lenini tudo­mányos írások fordítója működött a Szovjetunióban Emlékszem, hogy 1935 nyarán, mint meghívott ven­dégek Jan Werich és Jaroslav Je­žek jöttek Moszkvába látogatásra. Július Fucsíknak ekkor lehetősége nyílott arra. hogy megmutathassa nekik a moszkvai gyönyörű színhá­zakat és a szocialista Moszkva egyéb kulturális vívmányait. Két­éves tartózkodása idején a Szov­jetunióban Július Fucsík számos szovjet kultúrtényezővel, színházi emberrel, íróval, költővel, tudóssal, stb. ismerkedett meg. Ami a szov­jet írókat és költőket illeti, tudják, hogy Fucsík 1927-ben Prágában megismerkedett Vladimír Majakov­szkij költővel, 1928-ban megismer, kedett Bezymensky szovjet költő­vel, ugyancsak Prágában, a későb­bi években Alexej Tolsztoj, Alek­xander Fagyejev, Alekszander Kor­nyejcsuk, Janko Kupai és más élen­járó szovjet írókkal is megismer­kedett. Ilja Bhrenburgot pedig már Prágából ismerte. Fucsík jól ismerte Lachut. tadasík költőt is. A Szovjetunióban való tartózko­dásának éveiben Július Fucsík őszinte barátságot kötött a szovjet munkásokkal. Különös lelkiismeret, séggel teljesítette azt a feladatot, hogy fenntartsa a kapcsolatot a moszkvai »Frezér : I üzem munkásai­val, akik a -plzeni Skoda-müvek munkásaival leveleztek. A »Frezér« üzem munkásaival együtt járt Fu­csík a munkások Moszkva környéki üdülőjébe. Ebből az időből való az az ismert fényképfelvétel, amelyen a moszkvai munkások körében lát­hatjuk Fucsíkot. Fucsík nagyon fontosnak tartotta Kirgizia. Üzbe­kisztán, Turkménia, Tádzsikisztán középázsiai \ köztársaságok szovjet embereive] való barátságát, akiket 1935-ben újból meglátogatott. Em­lékszem, hogy Fucsik Közép Ázsiá­ból való visszatérte után Hruska elvtárs moszkvai lakásán milyen örömmel és büszkén mutogatta előttünk azokat az értékes ajándé. kokat, műtárgyakat, amelyeket a középázsiai szovjet köztársaságok, ban lévő barátaitól kapott, azoktól a barátaitól, akik a háború után Július Fucsík tiszteletére róla ne­vezték el a középázsiai hegyek egyik legmagasabb csúcsát. Július Fucsík szép tulajdonságok­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom