Uj Szó, 1953. szeptember (6. évfolyam, 212-237.szám)

1953-09-01 / 212. szám, kedd

1953 szeptember 1 III SZO 3 A szov jet kormány jegyzéke Franciaország, az USA és Anglia kormányaihoz az osztrák államszerződésről Augusztus 28-án a Szovjetunió külügyminisztériuma a moszkvai francia nagykövetséghez eljuttatta a, szovjet kormánynak az Ausztriá­val kötendő államszerződésről szóló jegyzékét. A jegyzék szövege a kö­vetkező: „A Szovjetunió külügyminiszté­riuma kézhez vette a francia nagy­követség ez év augusztus 17-i jegy­zékét és szükségesnek tartja kije­lenteni, hogy ez a jegyzék nem ád kielégi tő választ az osztrák szerző­dés kérdésével kapcsolatban. Az augusztus 17-i jegyzék arról tanúskodik. hogy a francia kor­mány ezúttal sem jelentette ki, hogy kész visszatérni azon osztrák szerződési tervezetről tartandó tár­gyalásokra, amtely tervezet cikke­lyeinek többségében már 1949-ben megegyezés jött létre Franciaország, a Szovjetunió, Anglia és az USA között, ami lehetővé tette volna, hogy megegyezést érjenek el a ter­vezet többi megoldatlan kérdésében is. Ezenkívül a francia kormány nem válaszolt arra a kérdésre, váj­jon visszavonja-e az úgynevezett „rövidített szerzödés"-re tett javas­latát, amely figyelmen kívül hagyja az osztrák nép demokratikus jogai­nak kérdését és durván megsérti a Szovjetuniónak az 1945. évi potsda­mi pgyezmény által megállapított jogait az ausztriai volt német va­gyonra. Egyben a francia kormány, nak elutasító állásfoglalása a „rövi­dített szerződés" visszavonása kér­désével kapcsolatban, amelyet 1952­ben Franciaország, Anglia és az . USA kormányai dolgoztak ki a Szovjetunió részvétele nélkül és amely egyenes ellentétben áll a Szovjetunió érdekeivel, lehetetlenné teszi az osztrák szerződéstervezet további megtárgyalását. Emellett a szovjet kormány nem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy az oszt rák kormány már 1952. július 31. én /kijelentette, hogy „további tár­gyalások nem lehetségesek az ál­lamszerződés régi tervezetének alapján", és hogy G. Gruber osztrák külügyminiszter 1952. május 24-én nyilatkozatot tett, amely szerint „Ausztria távolról sem az • 1949-es év, hanem az 1952-es év alapján hajlandó tárgyalni". Az osztrák kor­máíjy ez év agusztus 19-i jegyzéke, amelyet a szovjet kormány kézhez vett, ugyancsak arról tanúskodik, hogy az osztrák kormány nem adta fel tavalyi hivatalos kijelentéseiben foglalt álláspontját az osztrák ál­lamszerzödési tervezettel szemben, amelynek legtöbb cikkelyében meg­egyeztek. A francia kormány augusztus 17-i jegyzékében a „rövidített szerző­déj" tervezetének visszavonására adandó beleegyezését néhány előze­tes feltételtől teszi függővé, atrfe­lyek csupán további nehézségekhez és az osztrák szerződés megtárgyald sának késleltetéséhez vezethetnek és ezzel a szovjet kormány nem ért­het egyet. Ami a négy nagyhata­lom külügyminiszterhelyettesei au­gusztus 31-i megbeszélésének össze­hívását illeti, amit a francia kor­mány jegyzékében javasolt, a szov­jet kormány szükségesnek tartja, hogy emlékeztessen e kérdéssel kap­csolatos állásfoglalására, ez év má­jus 25-i jegyzékében. Amint isme­retes, a helyettesek tanácskozása nem állandó négyoldalú jzerv és magának az ilyen tanácskozásnak összehívása a külügyminiszterek ta­nácsának hatáskörébe tartozik, amely ebben az esetben ezt a kér­dést nem tárgyalta meg. Ami az osztrák kérdésnek a német problé­mával való összekapcsolását illeti, a szovjet kormány szükségesnek tartja megerősíteni az augusztus 4­i szovjet jegyzékben a feltüntetett kijelentését és azt, hogy „a német probléma megoldásában elérhető si­kerek ugyancsak hozzájárulnának az osztrák kérdés megoldásához is". i Egyúttal ismeretes, hogy a francia i kormány ez év július 15-i jegyzéké­ben ugyancsak abból indult ki, liogy a német probléma és az osztrák szerződés között fennáll az ismere­tes összefüggés, mivel ebben a jegy­zékben javaslatot tett a négy nagy­hatalom külügyminiszterei megbe­szélésének összehívására, amely két kérdést tárgyalna meg: a német problémát ég az osztrák szerződést. A szovjet kormány hasonló jegy­zéket küldött Nagy-Britannia és az USA kormányaihoz is. • Augusztus 29-én a Szovjetunió külügyminisztériuma a moszkvai osztrák nagykövetséghez eljuttatta a szovjet kormány jegyzékét az Ausztriával kötendő államszerződés­ről. A jegyzék a következőképpen hangzik: „A Szovjetunió külügyminiszté­riuma elkerülhetetlennek tartja az osztrák szövetségi kormány augusz­tus 19-i jegyzékével kapcsolatban kijelenteni, hogy a szovjet kormány az emiitett jegyzékben nem lát ki­elégítő választ arra a kérdésre, amelyet a Szovjetunió kormányá. rak július 29­i jegyzéke vet fel. Erre való tekintettel a szovjet kormány újból megismétli azt az óhaját, hogy az osztrák kormány adjon világos választ arra a kérdés­re, vájjon továbbra is támogatja-e a „rövidített szerződés" tervezetét és vájjon kitart­e azon kijelentése mel­lett. amelyet az 1952. július 31-i memorandum tartalmaz, hogy az osztrák szerződésről való további tárgyalások a megelőző és lényegé­ben már eldöntött államsze-rzödési javaslat alapján nem lehetségesek. A minisztérium mellékelten az osztrák kormánynak tudomására hozza a szovjet kormánynak Fran­ciaország, Anglia és az USA kor­mányaihoz intézett jegyzékét az osztrák szerződéstervezet kérdésé­vel kapcsolatban. A Német Szociáldemokrata Párt a szovjet jegyzék hatására ú| külpolitikai programmot dolgozott ki A Német Szociáldemokrata Párt vezetősége nyolc nappal a nyugat­németországi választások előtt nyil­vánosságra hozta a párt újonnan kidolgozott külpolitikai programm­ját, amely világosan tükrözi, hogy a német- kérdés békés rendezésére irányuló azon javaslatok, amelye­ket a Szovjetunió kormánya augusz­tus 15-i jegyzékében felsoralt, mély és kitörölhetetlen benyomást tettek a nyugatnémetországi választók tö­megére. , Nyilvánvaló, hogy a szociálde­mokrata párt váratlanul közzétett új külpolitikai program m jávai a jegyzék hatása alatt álló választók szavazatait igyekszik megszerezni. Eichler, Heine és Erler,' a szo­ciáldemokrata párt vezetőségi tag­jai péntek este Bonnban sajtóérte­kezleten közölték; A Német Szociál­demokrata Párt a nemzetközi hely­zet alapos áttekintése után arra a meggyőződésre jutott, hogy Nyu­gat Németországnak semmiesetre sem szabad egyoldalú katonai, vagy politikai szövetségre lépnie a nyu­gati hatalmakkal, mert a szovjet kormány jegyzéke után egy ilyen lépés megakadályozná Németország újraegyesítését. A Német Szociáldemokrata Párt elnöksége a következő hat pontban foglalta össze azokat a rendszabá­lyokat, amelyeket véleménye szerint minél előbb végre kell hajtani. Ezek: 1. négyhatalmi értekezlet össze­hívása a napirend előzetes megálla­pítása nélkül; 2. a négyhatalmi értekezleten döntsék el Németország jövendőbeli helyzetét és szerepét a nemzetközi porondon; 3. alakítsanak Kelet- és Nyugat­Németország képviselőiből összné­met bizottságot (a szovjet jegyzék össznémet kormányt akar. itt pedig össznémet bizottság szerepel) egész Németországban végrehajtandó sza­bad választások előkészítésére; 4. az össznémet választásokból kikerülő nemzetgyűlés válasszon össznéifiet kormányt; 5. hívjanak össze békekonferen­ciát, amelyen az össznémet kor­mány képviselői is részt vesznek; 6. gondoskodjék a jelenlegi négy megszálló hatalom arról, hogy az újraegyesített Németországot felve­gyék az ENSz-be. Adenauer Kielben mondott vá­lasztási beszédében élesen elutasí­totta a szociáldemokrata párt új külpolitikai programmját. , Tanácskozások az Egységért, Békéért és Szabadságért Harcoló Németek Szövetsége és az NDK kormánya között Mint az ADN sajtóiroda jelenti, Wirth volt birodalmi kancellárnak és Wilhelm Elfes, volt főpolgármes­ternek javaslatára augusztus 28-án Berlinben tanácskozások folytak az Egységért, Békéért és Szabadságért Harcoló Németek Szövetségének ve­zetősége, valamint Ottó' Grotewohl miniszterelnök és helyettesei között. A megbeszélések fő pontját az új helyzet képezte, amely a szovjet kormánynak a nyugati hatalmak, hoz intézett jegyzékével, valamint a Szovjetunió és az NDK kormányai közötti tárgyalásokkal kapcsolatban keletkezett. A megbeszélés rész. vevői azon egyhangú véleményük­nek adtak kifejezést, hogy olyan helyzet keletkezett, amely kedvező a német állam békés egyesítésére és a Németországgal kötendő béke­szerződés megkötésére. A Keleten és Nyugaton lakó né­metek legforróbb óhaja, hogy fel­újítsák Németország nemzeti álla­mi egységét és hat hónapon belül összehívják a békeszerződés meg. kötése érdekében tartandó kon'feren. ciát Németország képviselőinek részvételével. Ezen alapul a kor­mányok és parlamentek fő feladata. Ottó Grotewohl miniszterelnök a tanácskozáson újból hangsúlyozta az NDK kormányának azt a kész­ségét, hogy bármelyik pillanatban megkezdi a tárgyalásokat az össz­német kereskedelemnek évi egy­milliárd márka összegig terjedő fejlesztéséről Az Egységért. Békéért és Sza­badságért Harcoló Németek Szövet, sége és az NDK kormánytagjai kö zötti találkozó újból megerősítette, hogy a politikai nézetek különböző­sége ellenére bármelyik pillanatban egyezményt lehet elérni a németek között a döntő politikai kérdések­ben. Dr. Wirth és Wilhelm Elfes ber­lini tartózkodásuk alatt hosszas megbeszélést folytattak Szemjonov nagykövettel, a Szovjetunió német­országi főbiztosával arról, hogy egész Németország szempontjából mily jelentőségűek azok a kérdések, amelyek összefüggnek a szovjet kormánynak a nyugati nagyhatal­makhoz intézett augusztus 15_i jegy­zékével és a Szovjetunió és az NDK kormányai közöt létrejött moszkvai megegyezéssel. M. A. Mensíkovot nevezték kí a Szovjetunió indiai nagykövetévé A Laniel kormány megtorló hadjáratot indított a sztrájkban részt vett munkásság ellen A legújabb jelentések arról számol, nak be, hogy a Laniel-kormány nyílt támadóhadjáratot indított a sztrájk­harcok során egységfrontba tömörült munkások ellen és hogy a munkás­osztály mindenütt visszaverte a tá­madásokat. A kormány hivatalos je­lentéseiből is kitűnik, hogy a rendőr­ség tudatosan provokálja a dolgozó­kat. A CGT helyi szervezeteinek ve­zetői mindenütt felhívták a dolgozó­kat, hogy nyugalmukkal válaszolja­nak a provokációkra. Rouen városában két nap óta való­sággal ostromállapot uralkodik. Pálya­udvarát. vasútvonalait és középüle­teit fegyveres, rendőrök őrzik, annak ollenére. hogy a rouení és a sottevil­!ei pályaudvarokon a vasutasok szom­baton reggel munkába léptek. Angers is az ostromállapot képét mutatja. A vas- és fémipar, az építő­ipari üzemek, a textilgyárak, továbbá a ruházati ipar dolgozói, akik ismét sztrájkban állnak, nagygyűlést hirdet­tek. A gyűlésen tízezer főnyi tömeg jelent meg Ott voltak az összes szak­szervezetek képviselői is. A nagygyűlés határozata értelmé­ben küldöttség kereste fel a megye­főnököt és követelte az elbocsátott dolgozók visszavételét. A megyefőnök válaszképpen rohamrendőröket kül­dött a munkások ellen. A rendörök összetűzést provokáltak, amelynek so. rán sok sebesülés történt. Többek kö­zött megsebesült Angers egyik kom­munista városi tanácsosa és az An­gers melletti Trelaze polgármestere is A város utcáin rohamrendőrjárőrök cirkálnak és megtiltanak minden cso­portosulást. A megyefőnök betiltott minden gyűlést és tüntetést,a megye területén. Pénteken reggel a Besso­neau textilműveket rohamrendőrök szállták meg. A rendőrség behatolt a drótgyárba is ; miközben a > megyefő­nököt egymásután keresték fel a munkásküldöttségek és tiltakoztak a rendőrterror ellen. Angers város gáz­és villamossági műveinek dolgozói együttérzésük jeléül abbahagyták a munkát. Trelaze bányászai, akik már vissza akartak térni a tárnákba, a kormány megtorló intézkedései ellem tiltako­zásuk jeléül tovább folytatják a sztráj­kot. A Chaumont közelében folyó vasút­„javító munkák dolgozói ellen is erő­szakosan lépett fel a rendőrség A vasútvonalon ugyanis 200 algíri szár­mazású munkás sztrájkba lépett. A megyefőnök pénteken 220 rohamrend­őrt küldött a sztrájkolok ellen, azzal a paranccsal, hogy kényszerítsék őket a munka felvételére. A rendőrök olyan brutálisan léptek fel. hogy sok munkást kórházba kellett szállítani. A vagónlakásokat, amelyekben a mun­kások holmijukat tartották, a rend­őrök feldúlták, majd másfelé irányí­tották. A megyefőnök pénteken reggel ki­utasítási parancsot küldött az Orges­ben dolgozó spanyol munkásoknak, mert beszüntették a munkát Strasbourgban 1500 építőmunkás sztrájkol. A rendőrség 8 sztrájkolót ér, a CGT helyi titkárát letartóztatta. A letartóztatottak szabadonbocsátása érdekében a sztrájkolók hatalmas tüntetést rendeztek. Anzin városka bányászai az elbo­csátott dolgozók iránti szolidaritásuk jeléül egyöntetűen beszüntették a munkát. Fenainban a kormányhatósá­gok öt bányászt elbocsátottak, mire a bánya munkásai figyelmeztető sztrájk­ba léptek, hogy kivívják a megtorló intézkedések visszavonását. Az államosított Renault-művek XVIII. számú üzemének 500 dolgozó­ja tiltakozó gyűlést tartott a megtorló intézkedések ellen, majd pénteken délután figyelmeztető sztrájkba kezd­tek. A nemzetgyűlés elnöki hivatalához szombat reggelig 139 képviselő inté­zett levelet a nemzetgyűlés sürgős egybehívása érdekében. A levelek aláírói között 83 kommunista és 5Í szocialista képviselő szerepel. •« Ünnepi nagygyűlés Helsinkiben a Finn Kommunista Párt fennállásának 35. évfordulója alkalmából Harmincöt évvel ezelőtt, 1918. augusztus 29-én alakult meg a Finn Kommunista Párt. A neveze­tes évforduló alkalmából a Finn Kommunista Párt helsinki és ny­landy körzeti szervezte a helsinki munkásotthonban augusztus 28-án ünnepi nagygyűlést tartott. , A nagygyűlésen Ville Pessi, a Finn Kommunista Párt főtitkára mondott beszédet. Ville Pessi hangsúlyozta, hogy a Finn Kommunista Párt munkássá­ga a marxizmus-leninizmus legyőz­hetetlen tanain alapul. A Finn Kommunista Párt — mondotta — minden nép életét érintő kérdésben a dolgozók érdekeiért harcolt és harcol. Ville Pessi kijelentette, hogy a dolgozók érdekeiért és jogaiért folyó harcban a párt és az egész népi, demokratikus mozgalom leg­i fontosabb feladata a győzelem ki­vívása a küszöbön áHó községi vá­lasztásokon. Ville Pessi befejezésül hangsúlyoz­ta: »A Finn Kommunista Párt év­tizedeken keresztül a kemény harc iskoláját járta. E harcban nőtt .fel és acélozódott meg. A mi pártunk állandóan mélyíti marxista-leninista öntudatát, szüntelenül tanul a test­véri pártoktól és elsősorban a Szov­jetunió Kommunista Pártjának gazdag tapasztalataiból, fáradhatat­lanul küzd a párt eszmei tisztasá­gáért, felszámolja a munkánkban meglévő gyöngeségeket és hiányos­ságokat, egyre erősebbé, öntudato. sabbá és egyre alkalmasabbá válik a munkásosztály és az egész dol. gozó lakosság jobb életéért és jo­gaiért, a békéért ós országunk füg­getlenségéért folyó harcra.« Átnyújtotta megbízólevelét a Szovjetunió koreai nagykövete A Koreai Központi Távirati Iroda közli, hogy Sz. P. Szuzdaljov, a Szovjetunió koreai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete augusz­tus 8-án átnyújtotta megbízólevelét Kim Du Bon-nak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Nemzetgyűlése Elnöksége elnöké, nek., A megbízólevél átnyújtása után Sz. /P. Szuzdaljov és Kim Du Bon beszédet mondott. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége Michai] Alexejevics Mensíkovot kinevezte a Szovjetunió indiai rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetévé. A Szovjetunió Legfelsp Tanácsá­nak Elnöksége felmentette Ivan Alexandrovics Benediktovot, a Szov­jetunió indiai rendkívüli és megha­talmazott nagyköveti funkciója alól és más munkával bízta meg. Adenauer terrorhadjárata ellenére Németország Kommuoista Pártja fokozza választási harcát Németország- Kommunista Pártja az elmúlt héten a szovjet kormány augusztus 15-i jegyzékének és a moszkvai szovjet-német megálla­podásoknak ismertetését állította választási agitációjának középpont­jába. A Kommunista Párt boahumi választási nagygyűlésén Fritz Rische képviselőjelölt, a párt diusburgi gyű­lésén pedig Willi Agatz, a ruhrvidéki bányászok vezetője vázolta, hogy a javaslatok megvalósítása milyen ha­talmas előnyöket hozna Nyugat­Németország lakosságának is. A nyugatnémetországi választá­sok közeledtével mindinkább erő­södik a hatóságok és a zsoldjukban álló fasiszta »rendörgárdák« nyilt terrorja az Adenauer-kormány meg­döntésére törekvő pártok, minde­nekelőtt Németország Kommunista Pártja ellen. Biel-efeldben 400, ólmosbotokkal és késekkel felfegyverzett fasiszta megtámadta és szét akarta kerget­ni a Kommunista Párt választási gyűlésének részvevőit. A reakciós pártok mérhetetlen választási költségeit az amerikai imperialisták és a nyugatnémetor­szági nagytőkések bőségesen fede­zik. / .

Next

/
Oldalképek
Tartalom